|
47 - The Line Begins To Blur
2007.04.20. 21:57
"Just like we lost the will to fight,
about a year ago..."
47.
Zsó aggódva tekintgetett ki kis műterme ablakán, ami részben az utcára, részben a kertre nézett ablakaival. Alig egy hét telt el, mióta lebuktak Dave-vel, de a helyzet nem nagyon változott. Ewan nem beszélt vele. Az ételt is csak nagy kegyesen fogadta el, és alig mozdult ki a szobájából, ha épp nem az iskolában volt. Liliannel legalább nem volt ilyen gyászos a helyzet, ő nem burkolódzott tüntető hallgatásba, kezdte elfogadni az új helyzetet. Mindazonáltal Dave még nem volt náluk azóta. Zsó is csak egy napra találkozott vele, mikor munkaügyben ténylegesen elutazott New Yorkba, de a gyerekekre való tekintettel sietett haza. Ma viszont a férfit várta. Mikor megállt egy taxi a ház előtt, és kilépett belőle a férfi, rögtön lecsapta a ceruzáját, és a ház elé sietett. Dave nem jutott a bejárat közelébe, mert párjával találta szemben magát. A nő csak nézett rá egyszerre csillogó és aggódó tekintettel. Mindig meglepődött rajta, hogy mennyire tud neki hiányozni. A férfi első dolga volt, hogy megcsókolja a nőt.
Zsó kezeit a dereka köré csúsztatta, és viszonozta a finom csókokat, de aztán el is húzódott tőle mielőtt nagyon belemerültek volna. - Szia - nézett fel rá még mindig elég közel állva hozzá.
- Hogy vagytok? - kérdezte halkan a férfi.
- Hát... Félig-meddig megnyugodtak a kedélyek. Legalábbis azt hiszem. Látszólag. Lilian tart tőled még mindig, amiért csúnyát mondott rád, Ewan meg... hallgat. És továbbra is gyűlöl engem.
- Azt hiszem ideje beszélnem vele. Persze, csak ha nincs ellenedre.
A nő megvonta a vállát - Ha készen állsz rá...
Bólintott, majd megindult befelé. Sophie követte, majd odasúgta, hogy a szobájában van, mint mindig. A férfi elsétált az említett helységig, majd benyitott. Ewan csendben ült az íróasztalánál a félhomályos helységben, hála a függönyöknek. A falai ijesztően sivárak voltak, a szobában rend uralkodott. Áradt a hidegség, az idegenkedés és a gyűlölet.
Dave csöndesen csukta be maga mögött az ajtót - Szia Ewan - kezdte semleges hangnemben.
Ewan felnézett, majd gyűlölködő pillantást vetett a férfire - Mit akarsz? - vetette oda.
- Beszélni veled - állt meg a szoba közepén határozottan, és karba tette kezeit.
- Minek? - nézett vissza az asztallapra.
- Mert ezt nem csinálhatod az anyáddal tovább.
- Mert te aztán megmondhatod nekem, hogy mit tegyek. Hagyjál békén, a családi ügyeinkhez végképp semmi közöd.
- Ahhoz talán még nem, de az anyádhoz igen. És én látom, hogy szenved miattad, mert te nem is foglalkozol az érzéseivel, csak az önsajnálatoddal meg a gyűlöleteddel. Szerinted ez helyes? Ez a megoldás, hogy elutasítod őt? Hogy azt mondod, hogy gyűlölöd?
- Hagyjál békén - ismételte meg - Nem érdekel, hogy mit mondasz, menj boldogítsd anyámat. Ahhoz értesz.
- Nem. Előbb mondd el, hogy mit akarsz!
- Tőled? Semmit! Anyámtól se sokkal többet, csak annyit, hogy hagyjatok békén! - csattant fel.
- Igazán? És mégis hogyan akarsz élni, ha mindenkit ellöksz magadtól? Mit gondolsz, mi történne veled, ha anyád úgy döntene, hogy nem foglalkozik többet veled?
- Úgysem érdekel senkit, hogy velem mi van, mi változna?
- Ezt most komolyan gondolod? Nem veszed észre, hogy anyád még akkor is törődik veled, ha ilyen vagy vele? Szeret téged, hiába bizonygatod magadnak az ellenkezőjét. Az a bajod, hogy Zsó próbál túllépni apád halálán? Hogy más férfira is rá tud nézni?
- Ha igazán szeretne, akkor nem okozna fájdalmat - állt fel a fiú és Dave-vel szembefordulva sziszegte - Nem dobott volna el magától minket, mikor apa meghalt. Nem traktálna veled minket. Felforgatod az életünket! És hozzám vágjátok, hogy leragadtam az apám halálánál? Nem, nem erről van szó - keserűen felnevetett.
- Akkor miről? Mondd ki végre! - nézett le rá.
Hátat fordított a férfinek és visszasétált az asztalhoz - Gyűlölöm az életem. Gyűlölöm apát, amiért itt hagyott. Gyűlölöm anyát, amiért otthagyott a temetésen. Gyűlölöm Liliant, mert ő nem érzi azt, amit én. Gyűlöllek téged, mert belefolysz az életünkbe. És gyűlölöm magam.
- Ez igazán fantasztikus - összegezte Dave - És nem akarod, hogy segítsen valaki, hogy ne ezt érezd? - kérdezte gyengédebb hangnemet megütve.
- Úgyis mindegy - vont vállat.
- Ha így fogod fel, az nem segít... - mondta halkan - Engedd meg kérlek, hogy megpróbáljunk segíteni. Vagy ha engem látni se akarsz, akkor legalább az anyádnak engedd...
- Nekem mindegy - vont vállat.
Dave érezte, hogy most kell ütni a vasat, amíg meleg. Ewan hangján ugyanis érezni lehetett, hogy egy kicsit megingott.
- Figyelj, Ewan! Nem azt várjuk tőled, hogy egyik napról a másikra változz meg. Anyud is tudná, hogy ez nem lenne normális. Csak azt szeretné elérni, hogy ne emészd magad. Neked se tesz jót, gondolom, érzed. Ha lesz egy perced, akkor nézz Zsóra, és gondolkodj el azon, mit látsz. Ne arra gondolj, amit elkövetett ellenetek. Ő is ember, követ el hibákat, még ha nem is akar megsebezni titeket. Ez neki legalább annyira fáj, mint nektek. Nekem elmondta, hogy bűntudatot érez a történtek miatt. Szeretné, próbálja jóvátenni. Nézd meg a mozdulatait, az arckifejezéseit, hallgasd meg a hangját, és összegezd, amit tapasztalsz. Csak ennyit kérek tőled. Nem magam miatt, nem is az anyád miatt. Csakis miattad. Te döntöd el, hogy megfogadod-e a tanácsomat. Én nem fogok beszélni róla senkinek.
A fiú elgondolkodott. Látszott rajta, hogy alaposan megrágja Dave minden egyes szavát. Végül, alig láthatóan bólintott.
- Köszönöm - biccentett vissza komolyan a férfi - Most megyek, nem akarlak tovább terhelni a jelenlétemmel - mondta nyugodtan, majd kilépett a szobából. Reménykedett benne hogy a szavai nyitott fülekre találtak.
A vacsoraidő eljöttével Ewan is csatlakozott a társasághoz. Valamennyivel kevésbé volt elszigeteltebb, figyelt a környezetére, igaz, ugyanolyan csendes volt. Zsó nem kérdezett semmit Dave-től, egy pillantásból lemérte, hogy ez amolyan "férfi-a-férfival" beszélgetés volt. Azért kíváncsi volt rá, hogy párja mire ment, de lenyelte kérdéseit. Annak viszont nagyon megörült, hogy Ewan végre kidugta az orrát a szobájából, és hajlandó volt velük vacsorázni. Próbált minél inkább a kedvében járni mindkét gyereknek, és elfogadtatni a tényt, hogy Dave is velük marad egy-két napig. Egyelőre nem tapasztalt nyílt ellenkezést, és már ez a kis dolog is reménnyel töltötte el.
Sophie egyik reggel azzal az ötlettel ébredt fel az éppen újra nála éjszakázó Dave mellett, hogy megint kellene szervezniük egy közös programot, hogy egy kicsit kimozduljanak a négy fal közül, illetve kipihenhessék az utóbbi időben felhalmozódott munkákat. Nem csak Ewannak és Liliannek tenne jót a kiruccanás, hanem Caprinak és Zoénak is, akik egy kicsit talán elszigetelődtek Miamiban. Örült volna, ha Martin is elfogadja a meghívást, hiszen sejtette, hogy örülne, ha láthatná megint Zoét. Tudta, hogy a férfi most volt túl az új albuma megjelenésén, ami a rajongók körében hamar nagy sikert aratott. Ezúttal csak a háromnegyede volt feldolgozás, négy számot újonnan írt, és ezekben segített Capri is, mint azt a borítóban meg is említette. Azért kicsit meglepődött, mikor végiglapozva a kis füzetet megakadt a tekintete egy egyértelmű utaláson, ami biztos, hogy barátnőjének szólt. Kíváncsi lett volna rá, hogy a vörös hajú nő hogyan reagált rá, ha ugyan megvette. Arra eszmélt fel, hogy Dave megmoccan mellette. A plafonról ráirányította tekintetét, és nézte a kisimult arcot. Még mindig fura volt neki egy kicsit, hogy olykor mellette ébredhetett. Alsóajkát beharapva csúszott közelebb hozzá, és finoman simogatni kezdte a hason fekvő férfi hátán található méretes tetoválást.
A férfi pár perc múlva felmordult, majd kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt... - súgta a nő elmosolyodva, és tenyerével végigsimítva a karján.
- Jó reggelt - dörmögte a férfi a szokásosnál is mélyebb hangon.
Zsó ettől a hangtól egy kicsit még jobban elolvadt, mint a látványtól. - Gondolkodtam... - jelentette ki pár másodperc múlva, miközben ujjaival kis köröket rajzolt a férfi bőrére.
- És min?
- Kéne szervezni egy össznépi közös programot. Rég mozdultunk ki közösen. Vélemény? - nézett az álmosan fókuszáló zöld szemekbe.
- Jó ötlet - értett vele egyet - Mikorra tervezed?
- Mondjuk holnapután?
- Jól van. Még egy indok, hogy ellógjak a stúdiómunka elől - mosolyodott el - És, ha jön Capri, akkor Martot is hívni akarod?
- Ezen gondolkodtam. Szerintem kellene. Mart biztos örülne, ha láthatná megint Zoét. Most hogy már megbocsátottam neki, próbálnék kicsit kedvesebb lenni vele... - mosolyodott el végigsimítva Dave gerincének vonalán.
- Jól van - mosolyodott el a férfi - Akkor ma elintézem a dolgaim, hogy holnapután menni tudjak.
- Remek. Már csak azt kéne kitalálni, hogy hova menjünk...
- Ismerek egy helyet. Egy vízesés, innen 1 órányi autóútra. Szép hely - könyökölt fel a férfi.
- Nah, ez jól hangzik. Ritkán láttam vízesést élőben - lelkesült fel a nő ujjaival a vékony takaró alá kalandozva, hogy végigsimíthasson Dave meztelen fenekén - Micsoda ötleteid vannak! - mosolygott rá szintén felkönyökölve.
- Tudom, zseni vagyok - mosolygott vissza.
- Az - hagyta rá a nő közelebb húzódva, s kicsit bele is markolt a feszes hátsóba.
Zsó elég hamar egyeztetni tudott mindenkivel. A gyerekek is egész simán belementek. Miután Dave visszaért New Yorkból, és Capriék is befutottak, kellemesen beszélgetve várták Martint. A várt autó pár perc múlva meg is állt a ház előtt, és megszólalt a csengő.
Zsó már sietett is kinyitni. Már mindenki útra kész volt. - Na végre, már azt hittem, nem is jössz... - nyitotta ki nagy lendülettel, de elakadt a szava.
- Szia Zsó - üdvözölte a férfi - Bocs a késésért.
A barna hajú nő némán, de nem tolakodón mérte fel a háziasszonyt - Hello - nyújtott kezet és bemutatkozott.
Miután Zsó is megejtette ezt a formaságot, beljebb tessékelte a vendégeit. Inkább nem kérdezett semmit. Egy kicsit tartott Capri reakciójától.
- Sziasztok - köszönt a nappaliba belépő Mart halványan elmosolyodva - Dugóba keveredtünk.
Dave egy szemöldökrándulással 'kérdezte' barátját, hogy Suzanne mégis mit keres itt, majd fölállt, hogy üdvözölje az érkezőket.
Zoé egy hangos - Apaaaaa! - felkiáltással rohant a férfihoz.
- Szia kincsem - zárta karjaiba a rengeteget nőtt kislányt és emelte fel figyelmen kívül hagyva Dave kérdő pillantását - Jó nehéz lettél...
Capri csak egy kimért pillantásra és egy fejbiccentésre méltatta Suzanne-t.
- Képzeld, anya már kinézte nekem az ovit, ahova járni fogok - újságolta Zoé.
- És neked is tetszik? - nézett lánya zöld szemeibe a szőke férfi.
A kislány egy grimaszt vágott. Még nem tudott igazán véleményt mondani a dologról.
- Jól van. Majd egyszer megmutatod, ha anya megengedi, jó? - dobta meg egy kicsit a karján ülő lányt, hogy kényelmesebb fogást találjon rajta.
- Persze! - csillantak fel zöld szemei.
- Na jó, szerintem közben el is indulhatunk - vetette fel az ötletet Zsó, hisz látta barátnőjén, hogy kissé feszültté vált mióta meglátta Suzanne-t.
- Gyere Zoé - hívta magához lányát, aki Suzanne-t kezdte felmérni és már-már szegezte volna kérdéssorát az apjának.
A kislány engedelmesen visszament hozzá, és megragadta kis hátizsákját, majd felnézett vörös hajú anyjára. - Anya...
- Mondd - nézett le rá.
- Ki az a néni apu mellett? - kérdezte halkan. Mivel nagyon rég nem látta Suzanne-t, nem is emlékezhetett rá.
- A féltestvéreid édesanyja.
- És miért van itt? - tette fel következő kérdését nyugtázva a rövid választ.
- Nem tudom - nézett vissza rá. Fogalma sem volt, hogy Suzanne mit keres itt, de egyáltalán nem örült neki.
A kislány anyja felé emelte kezeit, hogy vegye fel, később is ráér a barna nénit kérdezgetni. Eközben Lilian már az ajtónál állt, és épp bátyját nyúzta egy kicsit. Zsó leellenőrizte a csomagokat, és egy pillanatra átugrott a konyhába.
- Nyugi, semmi gond - súgta Mart a kicsit feszülten álló volt nejének.
A nő csak alig észrevehetően bólintott. Végül visszatért Zsó is a konyhából és kiterelte a csapatot. Dave ment elől, hisz ő tudta az utat. Egész hamar odaértek. Zsó váltott pár értetlen pillantást párjával. Mart még mindig nem adott magyarázatot Suzanne jelenlétére.
- De gyönyörű! - kiáltott fel Lilian a korláthoz szaladva, mikor már nem csak a vízesés hangját, hanem magát a képződményt is megpillanthatták.
- Vigyázz, drágám, nehogy megcsússz! - szólt rá Zsó.
Ewan megállt a húga mellett - Tényleg szép - szólalt meg halkan.
A lány bátyjára villantott egy mosolyt, majd tovább csodálta a látványt. Dave maga után húzta Zsót a gyerekekhez.
Suzanne még mindig feszült volt egy kicsit. Idegennek érezte magát. Csak azért engedett Mart csábításának, mert valóban jobbnak ígérkezett ez a program, mint otthon ülnie az üres házban. Ava és Calo egyre függetlenebbek lesznek tőle. Magán érezte végig Dave, Zsó és főleg Capri hideg tekintetét.
- Nos, valóban szép hely - jegyezte meg Mart, miközben elindult pár szabad padhoz, amik egy kerek farönk-asztalt álltak körbe.
- Anya! Anya! - kiáltott fel Zoé - Odamehetek Lilianékhez? - nézett rá nagy szemekkel.
Elnézett a korlát mellett álló páros felé - De csak ha nagyon óvatos vagy - kötötte a lelkére.
- Az leszek! - kiáltott boldogan, és lassan elindult Zsóék felé. - Zsóóóó! - a megszólított nő érdeklődve hátra is nézett, és elmosolyodott, mikor Zoét látta feléje közeledni. Megvárta míg odaér, majd a karjába vette a kislányt a biztonság kedvéért.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó