|
50 - The Line Begins To Blur
2007.05.04. 10:50
50.
- Gyere ide! – súgta a magas férfi kinyújtva egyik kezét Sophie felé. A nő megfogta a meleg kezet és párjához simult. Olyan régóta várt már erre a pillanatra! – Szeretlek! – suttogta a szemébe nézve, miközben átölelte erős karjaival. Egyik kezével gyengéden cirógatta a nő hátát.
- Én is téged. Nagyon! – válaszolta a lány megsimogatva sima és meleg arcát, és belesimult az ölelésbe.
A férfi lehajolt hozzá, és gyengéden megcsókolta. Zsó érezte, hogy két könnycsepp fut végig az arcán. Aztán minden megváltozott. A férfi bőre rohamosan hűlni kezdett. A lány ijedten szakadt el kéklő ajkaitól. Kerekre tágult szemekkel nézte a sápadt bőrt, a fénytelen barna tekintetet, ami mindig meleg szerelemmel nézett rá. Megrendülve próbálta lefejteni magáról a fagyos karokat, amik azzal fenyegettek, hogy őt is lefagyasztják, de azok nem engedték. A félelemtől zihálva nézett az őt tartó ijesztő színben játszó arcára.
- Engedj el! – kiáltott fel.
- Szeretlek! – felelte a másik, mintha meg sem hallotta volna Zsó kérését.
- Kérlek, Eric! – sírta a nő, miközben látta, hogy az elkékült, halott ajkak közelednek hozzá. Könnyei patakokban folytak le rémült arcán. Nem akarta érezni a jéghideg érintést! Ahogy körbenézve próbált kiutat találni, látta, hogy egy hullaházban vannak. Mikor észrevette, hogy a mögöttük lévő falon található rekeszek közül egy nyitva ásít undok nyelvként kinyújtva üres tepsijét, felsikoltott.
- Szeretlek…
Zihálva és verejtékben úszva ült fel az ágyban. Fejében ott visszhangzott halott férje utolsó szava, mely utána kúszott az álomból. Szájára szorította egyik kezét, hogy elfojtsa zokogását.
Dave felriadt álmából. Felült, mikor tudatosult benne, hogy Zsó zokog mellette. Átkarolta a vállát, majd kócos fejével a nőhöz bújt - Mi baj? - kérdezte egy kicsit még mindig álmos hangon.
- Se-semmi - próbálta visszafogni magát, és elfordította a fejét - Bocs, nem akartalak felébreszteni... Aludj csak tovább - súgta a félálomban lévő férfinek, noha csak reménykedni tudott benne, hogy megfogadja, aminek valljuk be, elég kicsi volt az esélye.
- Ugyan Zsó - mondta immár teljesen éberen - Mi a baj? - fordította maga felé kedvese arcát.
- Semmi, csak egy rossz álom - törölte meg gyorsan az arcát kézfejével, de nem nézett Dave szemébe. Nem akarta szóba hozni Ericet, mert nem tudta, hogyan reagálna rá.
- Nyugodj meg. Csak álom volt - ölelte magához.
- Igen... - suttogta még mindig sírástól kásás hangon, de megfordult Dave ölelésében úgy, hogy hátát mutatta a férfinak. Bűntudata volt, nem bírt a férfi szemébe nézni, miközben a férjére gondolt, pontosabban a volt férjére. Ajkait harapdálva próbálta kizárni a fejéből az imént látott képeket. - Álom... - ejtette ki majdhogynem kérdő hangsúllyal és bizonytalan hanggal. Teljesen megzavarodott. Nem tudta, hogy miért álmodta azt, amit.
- Miről szólt? - tudakolta. Érezte, hogy a nő rideg vele szemben.
Zsó lélegzete tanácstalanul elakadt egy pillanatra. "Most mit mondjak neki?" - kérdezte magától. Mondja el, hogy Ericről álmodott, miközben ő feküdt mellette? Mesélje el azt a borzalmas érzést, ami valószínűleg a hullaházból kísértette a hideg bőrével kapcsolatban? Kicsit összébb húzta magát az ágyon, és végül pár perc után kibökte: - Ericről...
Hangosan fújtatott egyet - És... ennyire szörnyű volt?
Zsó mellkasában egy kicsit nőtt a szorítás, amint meghallotta a nem éppen barátságos gesztust - Nem. Vagyis igen - lehelte.
Dave nem kérdezett többet. Ölelő karjai szorítása kicsit gyengült párja mellkasán, ahogy elgondolkodott. Miért álmodik Zsó Ericről? Nem... esetleg nem megfelelő Ő a számára?
A lassan és hangtalanul tovább könnyező lány érezve az ölelés lazulását lefejtette magáról Dave karjait, és háttal neki az ágy szélére ült. Dave hátrahanyatlott a párnájára. Nem akarta kedvesének szegezni a kérdést, így az kimondatlanul lebegett közöttük.
Zsót jobban feldúlta ez az álom, mint gondolta. Nem tudta, hogy Dave-ben most mi játszódik le, de azt tudta, hogy ő félt tőle, hogy férje emléke esetleg közéjük tolakodhat. Még mindig szerette Ericet, és baromira hiányzott neki, miközben Dave-et is szerette. Ez a fura helyzet megzavarta őt. Félt tőle, hogy megint álmodni fog Eric-kel, noha valahol vágyott is rá, hogy legalább ilyen formában láthassa őt, bár szívesen kihagyta volna a rémisztő elemeket. Lehajtott fejjel kanyarított magára egy vékony selyemköntöst, és elindult a konyhába egy pohár vízért. Az ágyban fekvő férfi hagyta elmenni.
Erről az álomról az elkövetkezendő napokban nem esett több szó. Zsó próbálta elterelni a figyelmét róluk, és addig hajszolni magát, míg a nap végére hullafáradtan zuhant az ágyba. Ugyan Dave nem volt ott vele minden nap, de mivel a férfinek amúgy is L. A.-ben kellett pár ügyet elintéznie, néhány éjszakát náluk töltött. Zsó ilyenkor imádkozott, hogy ne ébressze fel őt, ha álmodik, ami nem mindig sikerült. A pár hét alatt nem egyszer tértek vissza emlékei a múltból, többször álmodott az egykori színésszel. Voltak kellemes pillanatképek, szomorkás hangvételűek, és tudta, hogy legalább egy rémálomszerűnél felébreszthette Dave-et, pedig megpróbált ez ellen mindent. A legrosszabbak a szexuális töltetű álmai voltak. Nem tudhatta biztosan, hogy nem árulta-e el magát alvás közben, ha ilyen minősítésben álmodott a másik férfiról. Tagadhatatlanul ezeket találta a legintenzívebbeknek. De ő nem akart álmodni! Azt hitte, Ericet már lezárta magában, és fogalma sem volt róla, hogy miért kezdődött el ez az egész.
Egyik kora reggel egy ilyen töltetű álom után - majdnem hajnalban - a konyhában üldögélt, és egy pohár tejet kortyolgatott. Tekintete szórakozottan nézte gyűrűsujját, amin a fehérarany karikagyűrűjével játszott, mint oly sokszor az évek során.
Gahan eközben kételkedve figyelte kedvesét a napok múlásával. Tudta jól, hogy miről álmodik Zsó, tudta, hogy miért hordja még mindig a gyűrűjét. Egyszerűen nem tud elszakadni Erictől. De... miért? Nem azt kéri tőle, hogy felejtse el, csak azt, hogy engedjen teret a kettejük kapcsolatának, és ne egy halott emlékével kelljen versenyeznie. Rosszul esett neki, amit Zsó csinált. Ő nem számít annyit, hogy Eric ne tolakodjon be az életükbe?
Dave belépett a konyhába - Mit csinálsz te ilyenkor? - ütközött meg kedvese ébrenlétén.
- Nem tudok aludni - hunyta le a szemeit fáradtan. "Pontosabban nem merek..."
- Mindjárt elalszol.
- Nem is - forgatta meg a gyűrűjét az ujján.
Dave tekintetével követte a mozdulatot. A barna hajú nő ezt észrevette, és zavartan pillantott oldalra, a gyűrűt pedig eltakarta másik kézfejével. Gahan grimaszolt egyet, majd a hűtőhöz lépett. Kezdte gyűlölni azt a gyűrűt. Zsó a szemét lesütve nézte az asztallapot, mint egy rajtakapott kislány.
Dave végzett a bögre tejével, majd nem nézve Zsóra szólalt meg - Ma elég sokáig elleszek. Ne várj meg, nyugodtan menj aludni.
A nő felpillantott rá, és szíven ütötte, hogy egy hideg tekintettel találta szemben magát. Érezte a feszültséget kettejük között, ami úgy tűnt egyre fokozódik, noha Dave kimértsége mögé próbálta ezt rejteni. - Értem - válaszolta halkan, majd gondolt egyet, és odalépett hozzá, hogy végigsimítson az arcán.
Dave elhajolt előle.
- Mi az? - ütközött meg a nő megdermedve. Ilyet még sosem csinált vele.
Nem felelt. Akaratlanul is a gyűrűre tévedt a tekintete.
Zsó ideges lett, ahogy követte a pillantását. Összeráncolta a szemöldökét. - Miért nézed állandóan? - szegezte neki egy kicsit ingerülten.
- Miért rakod a helyemre Ericet? - kérdezett vissza kicsit szintén ingerülten.
- Nem rakom a helyedre őt! Sosem tettem!
- De igen.
- Ez miben nyilvánul meg a számodra? - fonta össze karjait.
- Álmodsz vele, a gyűrűdtől sem tudsz megválni. Egyet elfelejtesz: férfi vagyok Zsó. Tudom, hogy mikor vágyakozik egy nő valaki után. És te nem utánam vágysz.
- Ez nem igaz! - ellenkezett kicsit megemelve a hangját - Azért, mert álmodok vele, még nem vágyakozom utána. Tudom, hogy halott. Ésszerűtlen lenne!
- Ezt magadnak mondd, ne nekem.
- Akkor szerinted mit kéne tennem? Szerinted én akartam vele álmodni?
- Nem. Ezt nem is mondtam. De az jelent valamit, ha vele álmodsz nem? Szükséged van rám egyáltalán?
- Hogy kérdezhetsz ilyet?! Persze, hogy szükségem van rád, hisz szeretlek! - nézett rá kicsit zavart tekintettel - De... őt...
- Igen?
- ... őt nem tudom kitörölni csak egy csettintéssel. Igen, őt is szeretem még, de nem akarok egy árnyképbe kapaszkodni. De... meg kell értened, hogy nekem még a halála után is fontos. ÉN nem akarom ezeket az álmokat...
- Én meg nem akarok egy halottal versenyezni.
- Nem is kell - súgta szomorúan, és visszaült a székére.
- Én ebben nem vagyok annyira biztos - felelte, majd kisétált a konyhából.
Zsó egyedül maradt. Nem volt ereje Dave után menni. Mélyen fúródtak a lelkébe a szavak, amik elhangoztak. Tudta, hogy igaza van, tudta, hogy ezt nem csinálhatja vele, tudta, hogy ki kéne űznie, vagy legalábbis egy olyan helyre elzárnia magában Ericet és az emlékét, ahol már nem zavarna bele a mostani kapcsolatába. De túlságosan jólestek az álmok volt férjével annak ellenére, hogy fájt neki ez az egész. És a jelek szerint Dave-nek is. Tudta, hogy vissza kell valahogy szorítani az álmait, hogy meg kellene szabadulnia tőlük, ha nem akarja, hogy tönkremenjen ez a kapcsolata is. Azt pedig egyáltalán nem akarta. A lehetőség, hogy Dave esetleg nem kér többet belőle, megrémítette. Nem akart megint egyedül maradni a félelmeivel és a problémáival. Félt, hogy újra olyan megkeseredett lesz, mint férje halála után.
Elgondolkodva ült ott hosszú perceken keresztül, igyekezve tartani magát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó