|
54 - The Line Begins To Blur
2007.05.04. 14:49
"I come along but I dont know where you're taking me"
54.
Dave figyelte kedvese viselkedését, amióta pszichológushoz járt. Valamivel kevésbé volt feszült, de még mindig szétszórt volt. A nyár beköszöntével a gyerekeket elküldték a nagyihoz. Épp szerencsére, mert Maverick épp ekkor szenderedett örök álomra. Zsó nagyon kikészült. A kutyát Dave temette el, és ültetettek egy rózsabokrot jelzésül. De lehetett érezni az öreg kutyus hiányát. A férfi nem bírta tovább, egyik nap odasétált Zsóhoz és kedvesen megszólította:
- Szívem?
- Igen? – nézett fel a könyvből, amiben már vagy fél órája nem lapozott, csak nézte a sorokat.
- Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha megtanítanálak szörfözni? Persze hozhatnád Capriékat is.
- Mi? Én és a szörfözés? Ez hogy jutott eszedbe? Meg amúgy is, te tudsz szörfözni?
- Hát még nem, de nagyon macsósan hangzott, nem?
Zsóból hosszú idő után végre kitört a nevetés. - Igen... az volt - mosolygott a nyugágyon fekvő nő a lábait finoman arrébb pakoló férfira, aki a művelet után le is ült mellé. - És hogy akarsz megtanítani, ha te sem tudsz? - ráncolta össze egy kis mosollyal az ajkán a szemöldökét. És hagyta, hogy Dave gyengéden simogatni kezdje felhúzott lábait.
- Egy ismerősöm tud. Tartozik nekem. És minden pénzt megadnék azért, hogy Martint szörfdeszkán lássam - vigyorodott el.
- Na azt én is megnézném. Jó ötlet - mosolygott rá kedvesen, és a kezébe csúsztatta a napon felhevült ujjait - Elég meleg lett hozzá.
- Akkor hívod a barátnődet?
- Felhívhatom. De előbb kérek tőled valamit - tette a kezét Dave arcára.
- Mit?
- Egy puszit, mi mást?! - sóhajtott lemondóan.
Dave odahajolt Zsó arcához és adott rá egy puszit, majd meg is csókolta.
- Na, valahogy így gondoltam - mosolygott újra rá pillanatnyi nyugodt hangulatában, majd a napágy alá nyúlt, ahova emlékei szerint a telefonját rakta. Dave nem tűnt úgy, mint aki menni készül, de ezt csak egy vállrándítással konstalálta, majd kikereste barátnője számát, ahogy ismét hátradőlt.
Capri leállította a kocsiját Martin háza előtt. Ide beszélték meg a találkozót. Zsót először nem tartotta komplettnek ezen ötlete miatt, de aztán egyre inkább megtetszett neki a dolog. Zoé táborban van, szóval nyugodt szívvel ment bele a programba. Ehhez lánya még kicsi, csak féltené. Kiszállt a kocsiból, majd az ajtóhoz ügetett, hogy becsöngessen. Elgondolkodott egy pillanatra. Még mindig van kulcsa a házhoz. Mindenesetre furcsa abba a házba becsöngetnie, ahol egykor lakott. Gondolatait feledve várta, hogy kinyíljon az ajtó.
Martin két perc múlva ott is volt egy törtfehér rövidgatyában, és egy fehér rövid ujjúban. Capri azt is észrevette, hogy mezítláb ácsorog az ajtóban - Szia. Bejössz? - mosolygott rá - Te vagy az első. Én meg még a csomagolással bajlódom - tárta ki az ajtót. Kicsit neki is furcsa volt a helyzet. Furcsa volt újra itt látnia a nőt úgy, hogy igazából nem is tartozott már ide jó ideje.
- Szervusz. Persze, de ha akarod idekint is ácsoroghatok - mosolygott a férfire, majd beljebb lépett - Csomagolással? Mit tudsz vele ennyit szenvedni?
- Nem szenvedek vele régóta, csak elaludtam, és még nem volt időm befejezni - vonta meg a vállát válaszolva a kanapé háttámlájának támaszkodó nőre nézve. Mikor befejezte a mondatot, rögtön eszébe jutott egy bizonyos este erről a kompozícióról... Inkább megfordult és a konyha felé lépett - Kérsz inni vagy enni valamit?
- Nem köszönöm - felelte, miközben felült a kanapé háttámlájára - De legalább nem kell térden állva könyörögnöm... - fűzte hozzá egy félmosollyal az arcán.
Mart zavartan megköszörülte a torkát, majd rá mosolygott. - Na igen.... Hát akkor én mindjárt jövök - mutatott hüvelykujjával a háló irányába, majd mielőtt bármilyen újabb célozgatás történhetett volna, el is tűnt a szóban forgó helyiségben.
A lány az alsóajkába harapva elnyomott egy mosolyt, majd nem mozdulva várta a férfit vagy Zsóékat.
Martin tényleg nem szerencsétlenkedett soká. Három perc múlva vissza is tért a kezében fogva egy kisebb sporttáskát. - Na, ennyi volt. Már csak a két jómadarat kell megvárnunk - tette le a kanapé mellé a cuccát.
- Nah igen... de szerintem lassan befutnak - pillantott az órájára a lány.
Mart biccentett, majd elmosolyodva a teraszajtóhoz lépett, és félrehúzva a vékony függönyt hangosan füttyentett, majd visszanézett a vörös nőre. - Valakit még nem is üdvözöltél - mosolygott, majd a következő pillanatban egy fekete árnyék vágódott be az ajtón és egyenesen Capri felé tartott.
- Szia Selia! - pattant le a kanapéról a nő, majd térdre is esett a kutya előtt, aki kitörő örömmel üdvözölte - Annyira hiányoztál - ölelte magához a kutyát.
Az állat hangosan vakkantgatott, és mint az őrült, úgy csóválta a farkát. Martin rég látta már ennyire extázisban - Még Zoé sem váltott ki belőle ekkora örömet - fonta össze karjait mellkasán.
- Meglep, hogy emlékszik még rám - nézett fel a férfira.
- Miért ne emlékezne? Tudtommal a kutyák mindig felismerik a gazdájuk szagát - vonta meg egy kicsit a vállát.
- Nos, elméletileg igen, de az az időtartam ameddig képesek erre visszaemlékezni vitatott.
- Az övé úgy tűnik elég hosszú...
Capri Martra nézett. Martin vigyorogva viszonozta pillantását. Nem véletlenül használta ezeket a szavakat.
- De jó neki. Irigyled?
- Szerinted kéne? - emelte meg egyik szemöldökét.
- Nem tudom, lehet, hogy a tiéddel már gondjaid vannak?
- Nem, az enyém még tökéletesen ellátja a feladatait.
- Persze, mert sokat foglalkozol vele, mi?
- Most erre mit mondjak? - nevetett fel.
- Akármit, elvégre a memóriádról csevegünk, nem? - dugta ki a nyelve hegyét incselkedve.
- Akkor a válaszom: igen, sokat tornáztatom - támaszkodott lassan a kanapé hátának a fenekével, majd megsimogatta a még mindig izgatott kutya fejét.
- Sejtettem.
- Akkor ez nem ért nagy meglepetésként - válaszolta halkabban kicsit felé hajolva felsőtestével, mintha egy titkot súgna meg.
Capri lassan felállt - Valóban nem.
Martin visszahúzódott, de nem vette le a tekintetét a könnyű nyakba akaszthatós nyári ruhát viselő nőről.
Visszaült a kanapé háttámlájára - Érdekes programot talált ki Dave.
- Igen. Szerinted Dave tudja, hogy Eric szörfmániás volt? - nézett le Seliára, aki még mindig a füle tövét vakartatta Caprival.
- Nem hinném. De Zsó belement.
- Végül is - vonta meg a vállát - Apropó, ha már ők, akkor elég szépen kezdenek késni - pillantott a faliórára.
- Ha nem jönnek, akkor... akkor is lerángatlak a partra.
- Ennyire akarsz szörfözni velem? - nézett újra rá.
- Ennyire meg akarlak nézni azon a deszkán - vigyorgott rá. Sejtette, hogy harsány nevetésbe fog fúlni a mai program. Nem akart lemaradni róla.
- Na jól van. Majd meglátjuk, hogy ki fog kit kinevetni - látott át a gondolatain, mint régen.
- Szerintem mindenki, mindenkit. Lehet egy kérdésem?
- Persze. Mondd csak!
- Ha azt mondanám, hogy a szörfözés után ne nagyon siess haza kipurcanni, akkor mit felelnél?
- Miért, miféle terveid vannak? - nézett rá érdeklődéssel a szemében.
- Hát, hogy átugrunk hozzám Miamiba. Emlékszel még arra a klubra, ahol egyszer négyesben együtt buliztunk? Megejthetnénk most is egy olyat... csak nem várnék vele, mert Zoé most nincs nálam, most szabadon tombolhatunk - mosolyodott el.
- "Szabadon tombolhatunk"? Ez tetszik - vigyorgott, majd a fejét felkapó Seliára nézett, aki ki is sietett az ajtón - Szerintem ezt a két másik érintettel is mindjárt megoszthatod - feltéve, ha négyesben szeretnéd - kacsintott.
- Minél többen, annál élvezetesebb.
- Ebben van valami... És mondd, szerinted abban a klubban most nem lesz olyan leányzó, akiről zöldalmával lehet a mézet enni? - ugratta.
- Ha keresel egy vállalkozót biztos lesz. Vagy te inkább lenyalnád róla?
- Még az is megeshet... Jelöltet tudsz mondani?
- Kit kéne ajánlanom?
- Lehetőleg valami vöröset. Az ilyen hölgyeken jól mutathat az aranysárga méz és a zöldalma kontrasztja... - meredt játékosan a plafonra.
- Ez célzás volt...hogy elmenjek kerítőnőnek?
- Nem is rólad volt szó - kacsintott.
- Kérlek - fonta össze a karjait a mellei alatt.
- Vagy szeretnéd, ha igen? Bevállalnád... nekem?
- Sok mindent bevállaltam neked az évek során Mart. Esetleg lenne valami, amire felkérnél?
Zsó szemöldöke a magasba szaladt, ahogy kinyitva a bejárati ajtót még pont elkapta barátnője utolsó mondatát. Úgy érezte, hogy lemaradt pár körrel. Kérdőn pillantott az elvigyorodó Dave-re. Dave nem felelt, megvárta Mart válaszát.
- Ha már a méznél tartunk, mondjuk a méz alá leányzónak? - hallatszott a nappaliból.
- Szeretnéd? - érkezett a válaszkérdés a lánytól.
Ekkor lépett be Gahan - Abban biztos vagyok - mondta egy 200 wattos vigyor kíséretében.
- Hé, újonnan hallgatózással is foglalkozol? - vidult fel Martin felállva és kezet nyújtva barátjának.
- Nem először fordulna elő - üdvözölte barátját.
- Rossz szokás, nagyon rossz - vigyorgott tovább, majd Zsóhoz lépett, hogy őt is üdvözölje - Egyébiránt mi volt ennek a nagy késésnek az oka? Ráfogjátok valami khm... dugóra?
- Jó nagy dugó lehetett - szólalt meg Capri.
- Most meg miről beszéltek. Tényleg dugóba keveredtünk - vonta meg a vállát Zsó elmosolyodva.
- Abban biztos vagyok - ismételte Capri Dave szavait.
Dave elmosolyodott - Menjünk már!
- Feltűnően kerülöd a témát, szívem - csúsztatta a derekára egyik kezét Zsó kifele menet.
- Csodálkozol? Hallottad, hogy milyen párbeszédet folytattak.
- Ami igaz, az igaz... - sandított hátra barátnőjére Zsó még mindig kicsit értetlenül, majd kiléptek a házból.
Capri visszanézett rá. Nem óhajtott magyarázkodni. A kis csapat elindult lefelé a partra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó