|
55 - The Line Begins To Blur
2007.05.06. 09:50
55.
A homokos parton kerestek egy olyan szakaszt, ahol kevesebben voltak és ott várták meg Dave barátját. Miután befutott az emberük, majd mindent elmagyarázott, bíztatta Zsóékat, hogy menjenek be a vízbe és próbálkozzanak. Hamarosan ruhák kupacai hevertek a parton, ahogy mindenki megszabadult tőlük. Dave már a vízben volt, onnan bíztatta a többieket.
- Dave, te ezt most komolyan gondoltad? - kérdezte Zsó bizalmatlanul méregetve a vízben előtte lebegő deszkát.
- Igen!
Capri a partról figyelte Zsót. Nem bízott túlzottan a deszka stabilitásában, előbb megnézi, hogy Zsó hogyan mászik fel rá. Hasán még mindig látszott egyik afrikai útjának a nyoma.
Zsó megpróbálta leutánozni Mike - Dave haverjának - mozdulatait, ahogy megmutatta, hogyan és mit is kéne csinálnia. Először csak felhasalt a deszkára, és egy kicsit mélyebbre evezett karjaival, hogy megvárjon egy hullámot. Nem szerette túlzottan az instabil dolgokat, és a szörfdeszka pont ilyennek ígérkezett.
- És most meg kéne lovagolnom azt a hullámot ott? - bökött ujjával a háta mögé, ahol tényleg közeledett egy.
- Pontosan - mosolygott rá a lebarnult jóképű srác.
- Esélytelen - ingatta a fejét Zsó.
- Csak próbáld meg! - bíztatta párja.
- Na jó... Most ugrik a majom a vízbe... vagy én - jegyezte meg félhangosan, és koncentrálni kezdett. Megvárta, míg a víz megemeli őt is, és óvatosan felállt a deszkán. Pár métert még fent tudott maradni a deszkán, de utána sikongatva placcsant a vízbe.
Capri hahotázott a parton és Dave is nevetett egy jót.
- Köszi szépen... - jegyezte meg prüszkölve Zsó, mikor feje felbukkant a víz felszíne fölött. Ahogy kijjebb irányította a deszkát, két kézzel kicsit kifacsarta hosszú hajfonatából a vizet - Na kíváncsi leszek rátok, hogy hogyan fog menni. Én voltam a kísérleti patkány, igaz? - duzzogott.
- Ne haragudj Zsóm - mondta barátnője - Egész jól ment, tényleg.
- Na persze - dohogott tovább magában.
- Fel a fejjel, majd a következő jobban fog menni. Most már tudod, mire számíts - jegyezte meg Mart is, aki megpróbálta az előbb visszatartani a nevetését, most viszont elindult befelé a deszkájával.
- Nah, erre kíváncsi leszek... - jegyezte meg a vörös hajú nő.
- Én is... - állt meg a combközépig érő kellemes hőmérsékletű vízben barátnője.
Eközben Mike profi stílusban szörfözött egy távolabbi hullámon. Zsónak eszébe jutott a napbarnított srácról, hogy egykoron Eric is sokat járt el szörfözni a barátaival. Elgondolkodva figyelte a férfi profi mozdulatait. Dave melléirányította a deszkáját, amin ült, majd kedvesen ránézett.
A nő is rápillantott karba tett kézzel. - Mi az? - hangján még kicsit érződött a dacosság.
- Semmi.
- Azt elég intenzíven nézed...
- Baj? - mosolyodott el.
- Annyira talán nem - vonta meg a vállát tettetett beképzeltséggel.
Biccentett.
- Na jól van, gyere már ide! - súgta kinyújtva egyik kezét és végre elmosolyodott.
Készségesen eleget tett a kérésnek.
Zsó finoman magához húzta a nyakánál fogva és adott egy puszit a szájára - Rád nem lehet huzamosabb ideig haragudni.
Elmosolyodott - Nah, megpróbáljuk ezt a szörf-dolgot?
- Jól van. Megpróbálom még egyszer a kedvedért. De ne nagyon röhögj ki, ha újra esek! - csípett játékosan az állába.
- Megígérem – mondta vigyorogva, majd meg is indult.
Zsó követte, miközben tekintetével megkereste a már beljebb evickélt Martot és a tőle pár méterre haladó Caprit.
Martin nyugodtan evezett beljebb, majd mikor látta, hogy jön egy optimális hullám, megismételte azt a mozdulatsort, amit Zsó, kivéve, hogy ő másfél percnél tovább bírta a deszkán és nem sikongatott mikor elmerült a habokban.
Capri hasonlóan járt, mint barátnője, de nem adta fel. Felbukkanva a víz alól egyből fel is ugrott a deszkára, hogy újra megpróbálja. De természetesen megint csak nem sikerült. A sokadik próbálkozás után elunta a dolgot, és mivel a könyökét is sikerült bevernie, a sajgó tesztrészét fogva kievickélt a vízből és leült a homokba, hogy megnézze, be fog-e dagadni a könyöke vagy sem.
Martin is becsületesen próbálkozott. Élvezte ezt az újdonságot, noha ritkán sikerült három percnél tovább a deszkán maradnia. Azon már meg sem lepődött, hogy Dave szinte őstehetségnek bizonyult. Egy jó fél óra próbálkozás után csatlakozott a parton Caprihoz. Zsó viszont kezdeti ódzkodása ellenére sem adta fel. Dave-nek már csak párszor kellett bíztatnia, utána már magától úszott be újra és újra a deszkával, mikor kezdett ráérezni a dolog nyitjára.
Martin lehuppant a homokba a már félig-meddig megszáradt fehérbőrű nő mellé, és beletúrt szőke fürtjeibe, hogy kirázza a vizet, amiből nem véletlen jutott Caprira is.
- Naaaaaaaaaaaaaaa... - nyújtotta el a lány rosszallóan.
- Mi az? - nézett rá "ártatlanul" vigyorogva, és felhúzott térdeire támasztotta alkarjait.
- Semmi - grimaszolt, majd letörölte magáról a vízcseppeket - Figyelj... azt a miamii bulit holnap estére terveztem be. Zsónak már említettem, benne van, Dave is minden bizonnyal belemegy, csak grimaszolni fog, hogy feleslegesen kell hazamennie.
- Rendben, nekem megfelel az időpont. Ma este úgyis Vivával kell találkoznom - vonta meg kicsit a vállát - De egyébként felőlem nálam is aludhattok ma. Csak feltaláljátok magatokat míg távol leszek pár órára, nem? - mosolygott rá.
- Abban biztos vagyok. Elég jól ismerem a házat.
- Honnan tudod, hogy nem építtettem át a többi részét, amit ma nem láttál? - ugratta meglepetést színlelve.
- Ugyan... - legyintett, majd a karjaira támaszkodott felszínre hozva ezzel hosszú sebhelyét.
Martin tekintetét egy pillanatra rajtafelejtette a hegen. Jól emlékezett arra a napra, amikor beállított vele. Szemében egy pillanatra egy kis komorság villant, de szája utána egy kis mosolyra rándult miközben mutatóujját végigfuttatta a forradáson. - Nagyon meg szokták bámulni?
A lány az érintésre hirtelen pillantott oda, de aztán a férfira nézett - Nem. Ki látná?
- Hát gondolom, ha jó idő van, azért nem rejtegeted. Egyébként hogy viszonyulsz hozzá? Nem zavar?
- Nem zavar. Megbékéltem vele. Végül is egyedi, nem? - mosolygott a férfira.
- De, az. Nekem tetszik. Érzékenyebb? - pillantott fel a nő szemeibe, majd vissza a szóban forgó jelenségre.
- Egy kicsit.
- Ez remek. Letesztelhetem? - villant huncutul a tekintete. Egy kicsit meglepődött saját merészségén, de végül is nem volt sok veszteni valója.
- Mire gondolsz? - kérdezett vissza. Régebben szó nélkül belement volna, de azóta változtak a dolgok. De meghazudtolni önmagát így sem tudta, nem mondott rögtön nemet.
- Semmi különösre, csak egy kis simogatásra - "Kezdetnek" - gondolta még hozzá.
Tekintete elidőzött a férfién - Végül is miért ne... - mosolyodott el. Ez kihagyhatatlan ajánlat volt.
Mart mosolya egy kicsit szélesebbre húzódott, majd ujjbegyeivel gyengéden simogatni kezdte a forradást, és a körülötte lévő fehér bőrt. Közben figyelt Caprira is, hogy rögtön észrevegye, ha valami nem tetszik neki. Féloldalasan mosolygott a férfira, majd magába mélyedve élvezte ki az érintéseit. Nem hitte volna, hogy ennyire jól fog esni neki, ha a férfi hozzáér, hogy ennyire hiányzott neki. Az idő múlásával már fel sem tűnt neki a hiánya, hisz mindennap érezte, megszokta ezt az érzést. Csak most, hogy érezheti a bőrén a finom ingereket… Martin folytatta óvatos kényeztetését – mert tudta, hogy ez már annak minősül. Már régóta majd megbolondult a vágytól, hogy újra hozzáérhessen a nőhöz. Olyan régóta várt erre a pillanatra, és most ki is élvezte minden egyes másodpercét.
A kék égre emelte a tekintetét, majd le is hunyta a szemét, hogy elmerülhessen az érzéseiben, vizuális képek nélkül.
Martin nem tudta megállni, hogy ne hajoljon előre és váltsák fel puhán ajkai az ujjai helyét az érzékeny forradáson. Szinte alig ért hozzá szájával. Nem akarta, hogy úgy érezze Capri, hogy letámadta. Tényleg csak kényeztetni akarta kicsit. De nem engedhette át magát teljesen saját élvezetének, mivel éberen figyelte a nő reakcióit. Eddig természetesen leszűrte, hogy tetszett, amit az ujjaival előadott, de nem tudta, hogy a szájára mit fog szólni.
Kinyitotta a szemét, majd lenézett a férfire - Hééé... - szólalt meg halkan - Hol jársz? - kérdezte somolyogva.
- Még mindig szigorúan a sebhelyednél - mondta mosolyogva egy pillanatra eltávolodva a bőrétől, majd adott még egy gyengéd puszit a hasára.
- Hm, micsoda önkontroll – incselkedett.
- Muszáj vagyok - folytatta gyengéden a műveletet.
Kuncogott, majd elhallgatott. Martin egy kicsit bátrabban folytatta, majd hirtelen egy kicsit a nyelvét is bevetette.
Nem ellenkezett, a horizontot tüntette ki figyelmével. A férfi magában elmosolyodott. Egy másodpercre felpillantva látta, hogy Capri teljesen átadja magát az érzésnek. Egy elégedett pillantással nyugtázta, hogy a nő mellbimbói árulóvá váltak. Le se tudta volna tagadni, hogy jól esnek neki az ügyködései. Nyelvével párszor teljes hosszában végignyalt a forradáson, majd pár gyengéd csók után muszáj volt felülnie és mélyeket lelegeznie.
- Na mi az? Túlságosan elmélyültél? - gonoszkodott vele egy kicsit.
- Jobbnak láttam abbahagyni. Tudod jól, hogy nem hagysz hidegen - nézett a horizont felé, próbálva lenyugtatni testét.
Egész közel hajolt hozzá és a fülébe suttogott - Igazán?
- Mintha nem tudnád - kapta felé a fejét, így a szájuk majdnem összeért. Mart kérdőn megemelte egy pillanatra egyik szemöldökét, de nem húzódott távolabb arcával.
Elmélyedt a férfi zöld szemeiben várva pár pillanatot, hogy mit lép Mart.
- Nem is említettem, hogy nem csak érzékeny, de finom is a forradásod - súgta szinte a szájába.
- Nem szoktam nyalogatni...
- Akkor lepődnék meg, ha igen - mosolyodott el - De biztosíthatlak róla, hogy tényleg finom... - pillantott a nő piros ajkaira, majd nem bírta tovább, nagyon gyengéden hozzáérintette sajátját. Nem érdekelte, hogy Capri elhúzódhat, ezt a csókot kicsikarta tőle, pedig ő próbálta visszafogni magát.
Nem húzódott el, de nem akart ebbe mélyebben belemenni. Épp csak kóstolót engedett a férfinak, majd hátrébb is húzódott. Mart ezt tudomásul is vette. Már attól is egész testében boldogan bizsergett, hogy ennyit engedett neki egykori kedvese. Hátratámaszkodott a karjaira, és keresztezte kinyújtotta formás lábait. Ajkain még mindig érezte Capri ízét. Érezte, hogy egy másik világba sodródik át.
Újra a horizont felé pillantott, majd a levegőben játszó sirályokra tévedt a tekintete. Elmélázva figyelte a könnyű röptű madarakat.
Mart rég érezte ilyen békésnek a kettejük közötti kapcsolatot. Majd hogy nem tökéletes harmóniát érzett, ahogy így ültek egymás mellett. Tekintete pár perc múlva azonban a szél által feléjük hozott sikongatások miatt Zsóékra terelődött. Mosolyogva nézte, ahogy a barna hajú nő, mint valami kisgyerek ugrál a parton örömében, majd Dave nyakába veti magát.
Dave meg is indult feléjük maga után húzva párját.
Zsó még mindig teli vigyorral a képén, egy kicsit néha szökkenve szorongatta Dave kezét - Láttátok, láttátok? Sikerült végig fent maradnom! - hadarta felszabadultan. Rég láthatták a többiek így - főleg Dave.
- Öhm... bocsáss meg, de mit? - kérdezte barátnője. Nem nagyon figyelte az elmúlt pár percben a vizet.
- Hát végiglovagoltam a hullámon! - huppant le energikusan Dave ölébe féloldalasan.
Dave színpadiasan felnyögött.
- Jaj ne csináld már - fészkelődött, majd baljával átkarolta Dave vállát.
- Ennek örömére gitároznék neked egy Useless-t, ha lenne min - felelte mosolyogva barátnője - Vagy majd este feltúrjuk Mart házát a gitárjai után - tudom, hogy hol tartja őket - hisz úgyis ott alszunk, ő meg egy darabig úgysincs otthon...
- Mi? Tényleg? Neked mi a véleményed, Drága? - pillantott jókedvűen és csillogó szemekkel Dave-re.
- Miért kéne Martinnál aludnom?
- Ja, még nem is mondtam - ütött a homlokára Zsó, majd a mosoly újra visszakúszott a szájára - Szóval Capri holnapra kitalált egy újabb estét négyesben abban a miamii klubban, és gondolom szőke barátunk felajánlotta, hogy ott csicsikázhatunk - sétáltatta fel bohókásan mutató és középsőujját Dave jobb karján, amivel őt ölelte. - Hogy ne kelljen annyit utazni.
- Így igaz - biccentett a másik férfi Capri mellől.
- Ah, értem. Jó, benne vagyok.
- Jól van. Én viszont keresek valami árnyékot, mielőtt nagyon leégnék a napon - nézett körbe Capri. Nem sok kedve volt egy homárhoz hasonlítani, már ami a leendő színét jelenti. Inkább marad fehér. Majd fel is állt, hogy a partszakasz egy árnyékosabb részére húzódjon.
- Remek - bólintott mosolyogva Zsó, és kedveskedve hozzáérintette egy pillanatra mutatóujját Dave orra hegyének.
Mart egy percig még a távozó Capri után nézett, majd megjegyezte: - Sophie, te ilyenkor valahogy tiszta Lilian vagy. Most már tudom, hogy kitől örökölte...
A nő felnevetett.
- Igen, Lilian szerintem is tiszta anyja - jegyezte meg mosolyogva Dave.
- Ez kedves tőletek fiúk - mosolygott előbb Martra, majd Dave-re pillantva - Tőled meg főleg... - fonta a nyakába másik karját is, és kicsit közelebb fészkelődött hozzá.
Szorosabban húzta magához.
- Mart, amúgy hova is mész te ma, hogy ott hagysz minket a házadban? - fordította a fejét a szőke férfi felé miután váltott egy mélyreható pillantást Dave-vel.
- Vivaékhoz - érkezett a tömör felelet.
- És meg szabad kérdezni, hogy miért, vagy ez amolyan hétpecsétes családi dolog, amihez semmi közöm? - mosolygott rá kicsit hátrébb dőlve párszor meglóbálva egyik lábát, ahogy Dave ölében ült.
- Egyszerűen régen láttam - vonta meg a vállát a férfi.
Zsó biccentett, majd újra rájuk villantott egy 100 wattos vigyort - Nem megyünk vissza szörfözni?
- De! - bólintott Gahan, majd fel is állt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó