|
57 - The Line Begins To Blur
2007.05.06. 10:58
"I can't explain myself at all"
57.
A szőke férfi pár óra múlva engedve korgó gyomra hívásának, ami már hazaérkezésekor is lázongott - ült kint a konyhában és épp egy sebtében összedobott szendvicset eszegetett miután kipakolt a mosogatógépből. Fáradt gondolatai még mindig a pár órája történtek körül forogtak.
Ekkor lépések hallatszottak mögüle.
A férfi hátrapillantott, mikor ez tudatosult benne - Hát te?
- Szia. Felriadtam, aztán rájöttem, hogy szomjas vagyok. Meg megnyugtat, ha járkálok egy kicsit, ha nyugtalan vagyok.
- Régen nem járkáltál - jegyezte meg egy újabbat harapva a végét járó kenyérbe - Amúgy meg mi nyugtalanít?
- Semmi különös, csak nagyon összejött minden a munkahelyemen. Egy kicsit fáradt vagyok - felelte, miközben töltött magának egy pohár vizet, majd a pultnak háttal támaszkodva a férfire nézett, mialatt ivott pár kortyot.
- Értem - nyelte le a falatot, majd ivott egy korty tejet - Még mindig cikkeket írsz?
- Igen. Szeretem.
- És mostanában milyen témában utazol? - harapott egy utolsó előttit érdeklődve ránézve.
- Vegyes.
Mart biccentett, majd egy percig csak a rágásra koncentrált. Valahol egy óra ketyegése hallatszott. Bekapta az utolsó falatot is, majd a bögréjéért nyúlt. - Zoéról hallottál valamit? Hogy érzi magát a táborban?
- Nem, de ez azt is jelenti, hogy ha valami rossz történt volna, arról tudnék.
- Ez igaz - mosolygott rá kedvesen, majd felállt kiürítette, poharát, és a mosogatóhoz lépett, hogy elpakoljon maga után, így a nő elé kellett állnia, és megvárnia, míg egy lépéssel arrébb megy. A lány egy kicsit arrébblépett, hogy Mart kényelmesen elférjen.
- Maradj csak, nem zavarsz - pillantott oldalra, majd megengedte a csapot.
Elmosolyodott, majd a helyén maradt. Érezte Mart illatát.
A férfi magában mosolyogva nyugtázta a nő közelségét miközben kockás boxerében és szürke pólójában mosogatott.
- Nagyon édes vagy ebben az összkompozícióban - nevetett fel Capri, ahogy végigmérte a férfit.
- Kösz - pillantott rá elmosolyodva - Az utóbbi időben rászoktam - vonta meg a vállát, majd elzárta a csapot - De te sem panaszkodhatsz - utalt a fehér ujjatlan női atlétára és a kényelmes fekete rövidnadrágra.
- Nevess csak ki – grimaszolt.
- Én nem nevettelek ki, tényleg jól nézel ki - mérte végig még egyszer - Igen, határozottan - bókolt.
- Persze... – legyintett.
- Nem hiszel nekem? - tévedt a tekintete a nő formás melleire egy pillanatra, melyek tökéletesen kirajzolódtak a felsőben. Igyekezett észrevétlenül nyelni egyet, majd a konyharuha után nyúlt, ami a lány támaszkodó keze mellett feküdt a pulton.
Odahajolt hozzá, egészen közel, majd a fülébe suttogott - Ahhoz, hogy elhiggyek valamit, előbb bizonyítanod kell - majd egy puszit nyomott a férfi arcára és megindult kifelé.
Mart megfogta a karját mielőtt megtehette volna a harmadik lépését az ajtó felé, és visszahúzta előbbi helyére, bár közelebb saját magához. - Ezt hogy érted?
- Hogy kéne értenem?
- Felhatalmazást adsz a bizonyításra? - hajolt közel hozzá szinte a homlokára súgva a kérdését, mivel kicsit megemelte a fejét, hogy könnyebben beszívhassa a nő vörös hajából áradó kellemes illatot.
- Mit tennél, ha igen?
Mart homlokát a másikénak támasztva lehunyt szemmel válaszolt elbódulva a lánytól, miközben finoman magához húzta végigsimítva a hátán, majd a derekán: - Egyértelmű: bizonyítanék neked...
- Lássuk... - érezte, hogy a férfi érintéseitől megmozdult benne valami.
Martin száján egy futó mosoly jelent meg, majd rögtön el is tűnt, mikor finoman megcsókolta őt, és becsúsztatva ujjai hegyét az atléta alá a nő derekán lévő tetoválást kezdte simogatni. A nő készségesen csókolta vissza. Beleborzongott Mart érintéseibe. Elég rég nem ért hozzá férfi, nem hogy így. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kihalt volna belőle a vágy.
Martin egy pillanatra megszakítva csókjait pillantott le a nő átsejlő mellbimbóira, melyek finoman ágaskodva árulták el testének reakcióit. - Eddig jó úton haladok? - csúsztatta le egyik kezét megsimogatva a lány formás fenekét.
- Meglátjuk... - mosolygott rá.
Mart viszonozta a gesztust, majd egy leheletnyit határozottabban talált vissza szájához immár nyelvét is átcsúsztatva az éhes ajkak közé. Ujjai feljebb tűrték a szűk felsőt, hogy több bőrfelülethez érhessen hozzá, míg a kis nadrágot kicsit lejjebb tolta ugyanezen célból. Ujjai lázasan siklottak a puha bőrön. Ki akarta élvezni az együtt töltött perceket, Capri engedélyét...
Elhalón sóhajtott fel, majd vadabbul esett a férfinek csókjaival.
Készségesen viszonozta az új hévvel kapott csókokat, és megborzongott az érzéstől, ahogy finoman karmolászni kezdte a tarkóját beletúrva szőke tincseibe. Kezei bátrabban fedezték fel a karcsú testet immár előre is átkalandozva. Egyre feljebb tolta az atlétát, mígnem végre a melleire simulhattak kezei. Majdnem eszét vesztette az ismerős érzéstől. Capri is mohón futatta végig kezeit Mart testén, felfedezve minden rejtett zugot. Az ágyékánál szemtelenül kínozta a férfit. Martin nem tudta megállni, hogy bele ne nyögjön a csókba. Vére őrült erővel pezsdült fel az érintéseitől. Régóta visszafojtott vágyai azzal fenyegettek, hogy kitörnek. Kicsit erélyesebben markolta meg a melleit, majd ajkai váratlanul elszakadtak a piros ajkaktól és mohón a két vágytól kemény mellre siklottak. Felgyűrte a férfi szürke pólóját, majd le is szedte róla. Lassan végignyalt a kulcscsontján, majd a nyakába harapott, miközben egyik keze a derekát karmolászta és vonta közelebb magához. Mart érezte, hogy kezdi egyre inkább elönteni a vér az agyát. Lerántotta róla a feleslegessé vált atlétát, majd kapkodva és mohón tolta le a nadrágot is a lányról, miközben visszatért a szájának vad harapdálásához. Érezte, hogy ágyéka egyre jobban tüzel.
Capri kezeit Mart ágyékára siklatta, majd lehúzta róla az alsóját. Finoman cirógatta az érzékeny területet, alig érintve a bőrt.
Elhalón nyögött fel a plafonra a rég várt érintések miatt. Mintha egy kis bizonytalanságot érzett volna a nő cirógató mozdulatai alatt...
Hirtelen váltott és határozottan fogta közre a férfit.
- Ugye tudod, hogy ennek mi lesz a vége, ha ezt így folytatjuk? - nyögte újra a plafonra és élvezettel vette, ahogy Capri végignyalt a torkán.
- Ellenedre lenne?
- Egyáltalán nem! - jelentette ki határozottan mialatt jobb kezének ujjai besiklottak a sötét bugyi alá kicsit megugrasztva a nőt.
- És, ha itt hagynálak? - mosolyodott el.
- Képes lennél ilyen kegyetlenségre? - súgta szinte a szájába, miközben ujjai izgatni kezdték őt.
- Ismersz már, nem? – nyögte.
- Túlságosan is... - nyalta meg Capri száját hirtelen - Amúgy a kérdésedre válaszolva: beleőrülnék... - gyorsított ujjai mozdulatain.
Elkezdte szorítani az előtte álló vállát - Azt nem hagyom.
- Ez kedves tőled! - folytatta egyre gyorsabban dörzsölve legérzékenyebb pontját.
A lány egyre hangosabban nyögött, majd mikor elégnek ítélte a dolgot lefogta a férfi kezét és eltolta magától. Vadul esett újra a szájának, miközben hasonló módon kezdte kínozni Martot, mint ahogy a férfi az előbb tette vele.
Martin ellenállás nélkül tűrte a kényeztetést. A szenvedélyesen mozgó keze és szája a sajátján az őrületbe kergették. Jó párszor belenyögött a csókokba, míg nem úgy érezte, hogy még egy mozdulat, és vége. Ő is lefogta a csuklóját, és ellenállást nem tűrve szabadította meg a kicsiny ruhadarabtól szeretőjét, és simult hozzá kőkemény férfiasságával ágyékához - Érzed mit tudsz művelni velem?
- Határozottan. És ez rossz? - kérdezte kislányosan.
- Miért lenne az? - ragadta meg a derekánál fogva, és feltette a hosszú pult szélére.
- Hát, tud rossz is lenni... azt hiszem Egyiptom erre tökéletes példa volt - mondta somolyogva.
- Igen, az egy jó kis nyaralás volt - értett egyet, majd ajkai újabb támadást indítottak a hófehér test ellen. Mohón csúsztak le a nyakán keresztül a melleiig, ahol egy kicsit erőteljesebben harapott bele a bőrébe.
Felnyögött, majd a szőke fürtökbe túrt. Nagyon hiányzott már neki a férfi, jobban, mint gondolta volna.
A másik fél is hasonlóképp volt ezzel. Ott falta a régóta hiányolt testet, ahol érte. Nem akarta, hogy ennek vége legyen, épp ezért húzta az időt gonosz kis kényeztetéseivel. Szája a fehér hegre ugrott először csak végigcsókolva és nyalva azt, majd érzékien bele is harapott párszor.
Hasizmai önkénytelenül rándultak össze párszor, ujjai néha finoman meghúzták a férfi tincseit, vagy a tarkó érzékeny bőre ellen indítottak támadást. Mart teste borzongott ezektől. Elhatározta, hogy az őrületbe kergeti Caprit, míg már ő fog könyörögni utána. Meg nem mellesleg már nagyon vágyott újra megízlelni a nőt. Végre újfent szerette volna érezni imádott ízét. Lábait széttárva kezdett munkálkodni nőiességén.
A lány artikulátlanul nyögött fel. Ez váratlanul érte. Érzékei egyre feljebb hágtak. Kellett neki a férfi. A hajánál fogva irányíttatta fel magára Mart tekintetét és nézett rá perzselőn. De Martinnak ennyi még nem volt elég. Kiszabadította magát a szorításból, és kicsit hátrébb döntve Caprit tárta szét még inkább a lábait, hogy nyelve mélyen elmerülhessen benne. Szeretni akarta. Ízlelni akarta. Magának akarta a sóhajait, a nyögéseit, a sikolyait. Vadul kényeztette beleadva mindent, amit az iránta érzett vágya diktált.
Gátlástalanul nyögött vagy épp kiáltott fel. Teste már remegett a felszínre törő vágyakozásától - Ne kínozz már! - nyögte összeszorított szemekkel.
Magában elmosolyodott a felkiáltáson, és nyelvének mozgása lelassult, majd pár gyengédebb csókot lehelt rá mielőtt elszakadt volna a kényeztetett területtől. Felegyenesedett. Jobbját párszor végighúzta magán, majd határozottan veszette magát a nő ölébe, mely már készségesen várta. Nem tudott elfojtani egy szenvedélyes nyögést az érzéstől. Annyira várt már erre! Annyira hiányzott neki a nő!
Capriból szintén kiszakadt egy újabb nyögés. Készségesen fogadta magába a férfit, és segített rá a mozdulataira. Combjaival vadul szorította a férfi csípőjét. Érezni akarta, ahogy a bőrük összeér, hogy ott van vele, a lényét, amit sokáig mellőznie kellett.
Martin vadul lendült előre eltelve a kellemes érzéstől, amit Capri lábainak szorítása eredményezett. Olyan mélyre merítkezett belé, amennyire csak tudott. Szenvedélyes válaszokat küldött az őt körbefogó öl mohó hívására. A csodálatos test mellett támaszkodott meg két kezével, és hajszolta magukat egy vad vágtával egyre följebb csípőkörzéseivel megőrjítve mindkettejüket. Egyre sűrűbben nyögött fel.
Megszűnt számára a világ, csak Martin volt meg az általa keltett érzések. Élvezte, ahogy majdnem magatehetetlenül fekszik a konyhapulton és, ahogy Mart eluralkodik felette, ahogy megőrjíti az érzékeit. Kezdett teljesen elveszni.
Próbálta minél inkább kihasználni az alkalmat, hogy az öntudatos nő ezúttal készségesen rendeli alá magát elképzeléseinek. Őrülten vágyott egész lényére! Maga köré akarta csavarni, mint valami meleg és vastag takarót. Hagyta, hogy rég visszafojtott intenzív érzései kiszabaduljanak elöntve egész testét. Nem csodálkozott volna azon sem, ha a lány megérez az erejükből valamit. Minden tagja reszketett vad csípőmozgásai közben. Érzékei hihetetlen lángon tomboltak benne. Mohón és erősen szorította meg újra és újra a fehér combokat, a csípőt, a derekat. Ajkai párszor vadul beleharaptak a keménnyé vált mellekbe. Zihálása egyre hangosabbá vált. Még inkább gyorsított az őrült tempón.
Nem hitte volna, hogy képes a férfi fokozni már bármit is. De a jelek szerint igen! Elképesztő erővel esett neki, amit egyáltalán nem bánt. Egyszerűen nem voltak abban a helyzetben, hogy ilyesmi bármelyiküket is érdekelné. Mindketten minél többet akartak behabzsolni a másikból.
Mart néha felszisszent a vállait ért karmolásokból, de ezek nem akasztották meg őrült intenzitású mozdulataiban. Férfiassága érzése szerint már lángolt a feszültségtől. Szinte egész testével beleette magát a nőbe folyamatosan habzsolva lényét. A szenvedélytől elködösült tekintettel nézett rá mikor épp képes volt kinyitni a szemeit. "Ilyen gyönyörű nem lehetsz!" - gondolta kétségbeesetten. Érezte, hogy verejtékben úszó teste nem sokáig bírja már ezt az intenzív hajszát.
Érezte, hogy már nem sokáig bírja ezt az őrült iramot. De megpróbálta elvonatkoztatni magát a testétől. Végre újra teljesnek érezhette magát.
Martin tudata mélyén figyelte az alatta nyögő és sikoltozó test jelzéseit. Próbálta tudatosan visszafogni magát, azt akarta, hogy előbb Capri élje át az elsöprő orgazmust. Minden egyes idegszálával azon volt, hogy ezt megvalósítsa. Csípőjével időnként váratlanul lendült kicsit oldalra, miközben pár pillanatra hosszan elnyújtottá tette a mozdulatait, csak hogy aztán újult erővel vágódjon a legmélyebbre, amit eddig párszor már elért mikor még egy párt alkottak.
A lány már nem bírta sokáig. Testén erőteljes remegés futott végig, majd megmerevedett és hangosan felnyögött. A pillanat törtrészéig megszűnt létezni.
Az őt fogadó vad pulzálás teljesen elvette az eszét! Még pár vad mozdulatot tett, majd ő is hangosan felnyögött az élvezettől.
A pulton fekvő vadul zihált, szinte nyelte a levegőt.
Martin még párszor erőteljesen megmozdult benne, aztán óvatosan kicsúszott belőle. - Nem voltam túl vad? - kérdezte meg kótyagos fejjel végig sem gondolva, hogy mit kérdezett, miközben gyengéden végigsimított az épp elhagyott területen.
- Nem, épp olyan voltál, amilyenre vágytam - felelte halkan és lehunyt szemmel.
- Akkor megnyugodtam - cirógatta tovább alig érintve őt, miközben a mellkasára hajtotta a fejét, hogy kicsit meghallgassa az alatta fekvő őrült tempójú szívdobogását.
Gyengéden újra a fürtjeibe túrt, majd a nyakát kezdte cirógatni.
A férfi izzadtságtól csillogó teste kellemesen megborzongott. Kezét Capri ágyékáról az oldalára vezette, és ott folytatta a bőre cirógatását.
- Köszönöm - súgta némi hálával a hangjában.
- Mit? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel. „Azt, hogy lefeküdtem veled?”
- Azt, hogy ennyit átengedtél a lényedből nekem ma éjjel - suttogta lehunyt szemmel, ahogy mélyen lélegezte be magába Capri testének illatát.
- Túl vagyunk már egy sivatagbeli estén.
- Ez kétségtelen. De ne becsüld le ezt sem. Nekem sokat jelentett... - válaszolta hüvelykujjával megcirógatva csípőjén a bőrt, ahogy átfogta az említett testrészt.
Lassan felült és finoman megcsókolta a férfit, majd lemászott a konyhapultról és elkezdte összeszedni a ruháit.
Mart nem mondott mást, csak figyelte a nőt miután felkapta boxerját magára. Pólója után azonban még nem nyúlt. Túl melege volt hozzá. Karba font kezekkel figyelte az öltöző nőt.
Megvárta, amíg felveszi utolsó ruhadarabként az atlétát, és félig lehúzza magán - Máris menned kell? - lépett oda hozzá segítve lehúzni a ruhadarabot a derekára.
- Miért, mire akarsz rávenni?
- Egy kis alvásra... velem - simított végig ujjbegyeivel kicsit tanácstalanabbul a két karján.
A lány az alsóajkába harapva gondolkozott el. Tudta, hogy pár lépés távolságot kell tartania a férfivel. De a ma este annyira felkavarta. Elbizonytalanodott.
- De ha nem akarsz, akkor nem kell - szontyolodott el egy kicsit csalódott mosollyal - Megértelek - fűzte hozzá. "Megértem, hogy nem akarsz velem aludni azután, amit veled tettem."
Sóhajtott. Erre nem tudott mit mondani. Ez sok volt neki egy éjszakára. Miért tenne úgy, mintha együttlenne a férfival, mikor nincs? Semmi értelme. - Mart, nézd - fordult meg, hogy szembe legyen a férfivel - én...- Mit mondjon? Hogy veszettül élvezte, hogy újra Martinnal tölthetett egy órát, úgy, ahogy rég? Hogy megőrül, hogy nem élhet vele, hogy nem lehet vele, hogy még mindig kötődik hozzá? Ugyanakkor a múlt folyton az eszébe jutott. Nem kegyetlen így büntetnie a férfit? Ha szeretsz valakit, akkor nem bántod... De mindenki hibázhat....De Martin nem csak megütött, az érzéseimet is a sárba tiporta nem egyszer! Ott volt Dave, meg Suzanne! Komolyan ki akarom ennek tenni magam?
- Mindegy, hagyjuk. Hülyeség volt felhoznom. Felejtsd el! Nem akartam az érzéseidbe tiporni - fújt visszavonulót, és el is fordult tőle, hogy a hálójába menjen. Sajogott a szíve. Elrontotta ennek a csodás órának a végét. És talán nem csak azt. Talán már régebben elrontott mindent. Nem is tudta, hogy miben reménykedett. Csak vele akart lenni. Annyira jól érezte magát vele, és emiatt elfelejtkezett a körülményekről egy pillanatra. Fájó szívvel vette tudomásul, hogy badarság volt azt hinnie, hogy még minden lehet úgy, mint régen.
Csak állt ott a konyhában és érezte, hogy a sírás szorongatja a torkát - Várj... - mondta halkan, de a hangja elcsuklott.
Martin megtorpant, de nem nézett vissza, csak sóhajtott egyet hangtalanul. - Nem kell muszájból. Nem kell amiatt, hogy ne bánts meg. Én megértelek - súgta még mindig háttal neki.
- Úgy ismersz, mint aki muszájból tesz dolgokat? Legalább ismerhetnél - súgta vissza. Hangjában érződött a fájdalom.
- Talán túl régóta nem lehettem veled - csúszott ki a száján az első, ami az eszébe jutott - Ne haragudj! - csapta hozzá sietve rögtön, mikor rájött, hogy ezt talán nem kellett volna mondania.
- Az látszik - vetette oda. Látni akarta a férfi reakcióját.
Martin vállai váratlanul megremegtek, ahogy próbálta visszafojtani a hirtelen rátörő könnyeket. Hatalmas erővel tudatosodott benne az összes hibája, az összes elvesztegetett idő, a lányuk, a Capri iránt még mindig érzett lángoló és viszonzatlan szerelem, a vágyakozás utána, a hiábavalóság érzése, az emiatt érzett fájdalom, a reménytelenség és minden felkavarodott érzelme...
Capri még mindig mögötte állt. Látta, ahogy Mart küszködik az érzelmeivel. Nem volt képes olyan kegyetlen lenni, hogy otthagyja a konyhában a férfit, hogy hagyja összetörni. Halkan közelsétált hozzá és átölelte meztelen vállait. Megpróbálta valahogy megnyugtatni, semmiségeket suttogott a fülébe.
A férfi fuldoklóként ragadta meg a hátulról a vállai köré kulcsolódó vékony karokat fél kézzel, miközben baljával eltakarta a szemeit. Majd megszakadt a szíve a benne kavargó keserűségtől. Capri fülébe sugdosott semmiségei csak még inkább növelték a gombócot a torkában. Hangtalanul futottak végig arcán az ezüstös kis cseppecskék.
A lány egy idő múlva elhallgatott és Mart vállába fúrta az arcát. Nem tudta, hogy most mi lesz, akár a közeljövőről volt szó, akár a távolabbiról.
A férfi nem akarta, hogy így lássa, hogy megint gyengének tartsa! Ez nem férfihoz méltó viselkedés. Most a pokolba kívánta érzékenységét, a hirtelen rátörő hangulatváltozását, ami kibillentette a lelki egyensúlyából. Lefejtette magáról a kezeit. - Ne... - nyögte suttogva - Ne sajnálj...
A lány nem értette, hogy mi a gondja Martinnak. Értetlenül nézte, ahogy eltaszítja magától - Miért... - nyelt egyet - Miért csinálod ezt velem?
- Ugyan mit? - suttogta még egyet lépve az ajtó felé ezzel elszakadva a nőtől. Annyira szerette! Annyira akarta! És rettenetesen fájt a tudat, hogy soha többé nem lesz teljesen az övé. Megpróbálta észrevétlen letörölni a szeméből kibuggyanó újabb könnycseppeket még mindig háttal állva.
- Én próbálom, oly sokszor próbálom meg helyrehozni a dolgokat, de te egyszerűen elzavarsz, ellöksz magadtól. Miért?
A szőke zenész megdermedt. Tényleg ezt tenné? - Mikor próbáltad? - suttogta.
- Ez hihetetlen! - nevetett fel - Komolyan nem tudod? Lássuk csak: Gahannél, Suzanne-nál, most... ezek a fontosabb állomások. Soroljam még?
- De... mikor én próbáltam... te... elzárkóztál - sóhajtott nyugtázva a válaszát. Igazat adott neki.
- Te mit tettél volna a helyemben? Már annyiszor elhatároztam, hogy kész, vége! Magamnak okozok szenvedést, hogy nem tudok elszakadni tőled és te ezt észre se veszed. Nem tűnt fel, hogy még mindig itt vagyok? Hogy mindig visszajöttem? Hogy mindig kaptál egy újabb lehetőséget? Én olyan hülye vagyok, hogy az már kegyetlenül fáj!
- De feltűnt - suttogta - Hogyne tűnt volna fel? Láttam mindkettőnkön, hogy szenvedünk. Láttam, hogy ezt a keménységed mögé próbálod rejteni nem kis sikerrel egyébiránt. Ne hibáztasd magad, kérlek... Engem okolj, engem utálj, ha már itt tartunk. És... – újabb keserű sóhaj - ... ha Zoé nem lenne... akkor nem jönnél vissza újra és újra, igaz?
- Ha rajtam múlt volna, akkor nem tartottam volna veled a kapcsolatot, de tudom, hogy csak idő kérdése lett volna, hogy mikor űznek ide vissza az érzéseim.
- Hát még mindig szeretsz? - fordult meg újra könnybe lábadt szemmel, reménykedve.
Lehunyta a szemeit - Én tényleg nem vagyok normális. Igen - mondta ki a nyilvánvalót, majd megindult kifelé a konyhából. Ez a beszélgetés kiszívta a maradék erejét is.
Martin letaglózva állt ott a plafont bámulva, miközben forró könnyei hangtalanul folytak tovább, s a fejében egyre csak az zakatolt, hogy szereti.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó