|
61 - The Line Begins To Blur
2007.05.08. 17:13
61.
Kinyitotta a szemét, de elsőre homályos kép fogadta. Pislogott párat. Az ablaka felé nézett, pár vörös tincse is beesett a látóterébe. Ahogy megmozdult volna, hogy nyújtózkodjon, érezte csak meg, hogy valaki átkarolta. Szorosan. Érezte a teste melegét, az illatát... Lassan és óvatosan megfordult, hogy szembe kerülhessen a még mindig alvó Martinnal. "Istenem. Még mindig rohadtul szívdöglesztő…"
A férfi öntudatlanul és egyenletesen szuszogott mellette. Párszor felébredt az éjszaka folyamán, mikor érezte, hogy Capri megmozdul mellette, de ezt egyáltalán nem bánta. Az utolsó emléke az volt, hogy hajnaltájt a nő öntudatlanul a karjaiba fészkelte magát, aminek természetesen örült. Azóta is így tartotta.
A lány csak nézte. Alaposan megfigyelte minden vonását, bár akár csukott szemmel is le tudta volna írni a férfit. Nem bírta ki, hogy ne érjen hozzá. Ujjait finoman kezdte felfuttatni a férfi egyik karján, majd át a vállán, hogy a nyakát cirógathassa. Martin kellemesen megborzongott, majd lassan kinyitotta álmosan csillogó zöld szemeit, és halványan elmosolyodva Caprira nézett. Az első gondolata, ami az eszébe jutott, hogy milyen gyönyörű a nő még ilyenkor is.
A lány keze finoman az ágyra hanyatlott - Jó reggelt - mondta és elmosolyodott.
- Neked is - viszonozta a gesztust - Nem kell abbahagynod... - jegyezte meg halkan.
Mosolya valamivel szélesebb lett, miközben ujjai visszataláltak a férfi testére. Érezte, hogy megkívánta Martot. Nem úgy, mint amikor vadul egymásnak estek a konyhában. Akkor már hónapok óta vágyott rá, szinte beleőrült. Most lassan ébredt fel benne a vágy, kellemesen bizsergetve a belsejét. A férfi halkan fújta ki orrán keresztül a levegőt, és lehunyt szemmel élvezte ki a nő érintéseit. Annyira békésnek érezte a helyzetet. Tetszett neki ez a gyengédség, de nem tett semmit, kezei még mindig Capri feje alatt, illetve a derekán nyugodtak, hisz megígérte neki, hogy visszafogja magát. Azt azonban nem tagadhatta, hogy vitathatatlanul jól esnek neki a finom érintések, melyek végigbizsergették egész testét. Capri is tudta jól, hogy nehéz dolga lesz rávezetnie a férfit, hogy nyugodtan elengedhetné magát. Kitartóan ingerelte a szemébe nézve. Figyelte a reakcióit. Martin tartotta magát. Nem könnyen, de tartotta. Még képes volt visszafogni magát, miközben továbbra is az őt fürkésző barna szempárba mélyedt. Sejtette, hogy pillantása azért egy kicsit árulkodó lehet, hogy ha Capri tényleg rá van hangolódva, akkor meglátja a belső vívódását. Szeretett volna kitörni, de tartotta magát ígéretéhez. Figyelni akart a lányra, időt akart adni neki.
- Mart - szólította meg.
- Igen? - suttogta.
- Emlékszel arra a beszélgetésünkre, ami pont az ilyen helyzetek megelőzése végett született?
- Hogyne emlékeznék? Ahhoz tartom épp magam. Miért kérded?
- Jó. Azt akarom, hogy felejtsd el.
- Tényleg? Ez nekem most új. Összezavarsz - nézett rá kicsit értetlenül.
- Az okokat ne keresd, csak tedd, amit mondtam.
- Hát jó, alávetem magam az akaratodnak - mosolyodott el, majd előre hajolt, hogy az eddig a derekán pihenő kezével végigsimítson az arcán, majd finoman és röviden megcsókolta. Aztán el is vált tőle, hogy a szemébe nézve bizonytalanságot, vagy éppen bizonyosságot keressen.
Türelmetlenséggel találkozott. Capri égetőn várta a következő lépését.
Mikor ez tudatosult benne kicsit bátrabban hajolt hozzá, hogy folytassa gyengéd csókjait, majd egy idő után finoman átcsúsztassa nyelvét a vörös hajú kócos nő szájába. A feje alatt lévő keze könyökben meghajlott, hogy a hátát elérve cirógatni kezdje, míg balja kicsit közelebb húzta magához a derekánál fogva, ahol mindjárt a póló alá csúsztatva kezét kezdte kedvenc tetoválását és a fenekét simogatni. A lány készségesen viszonozta csókjait, miközben a keze, ami eddig valahol a férfi karján járt, most a tarkójára siklott és az érzékeny bőrt tűntette ki leheletnyi érintéseivel. Mart válaszul még inkább elmélyítette csókjukat érzékien játszva a másik nyelvével. Nem sietett el semmit. Volt idejük. Balja finoman kezdte felfelé tűrni a sötétszürke pólót, ahogy puha és alvástól meleg oldalán simított végig gyengéden. Kiélvezte a férfi csókjait, kedvére játszott a nyelvével. Egyre szorosabban vonta magához, míg már nem tudta hova húzni Martot. Elhagyva a tarkóját keze eltűnt a pólója alatt, hogy a lapockái közt kössön ki, ingerelve a gerince vonalát.
Martin fújtatott egyet csókjaik közben s finoman beleharapott a nő alsóajkába az érzéstől. A hátát kellemesen kirázta a hideg. Érezte, hogy vágya egyre inkább ébredezik a testében. Capri közelsége megőrjítette. Tomboló helyett azonban a leginkább sóvárgó és gyengéd vágy uralkodott el tagjain. A nő feje alatt lévő keze beletúrt a vörös tincsekbe a tarkójánál. Hüvelykujjával a füle mögötti érzékeny területet kezdte cirógatni, míg baljával a feltűrt póló alól kiszabadult bársonyos háton siklatta végig ujjait le egészen a fenekéig, majd vissza.
Halkan felsóhajtott a finom cirógatástól a füle mögött. Tudta, hogy el fog fajulni ez a közös alvás. Bár az szép teljesítmény volt tőlük, hogy reggelig kibírták. Elhúzta a kezét Mart hátáról, hogy a hasa felől indíthasson ellene támadást. A szőkeség egy pillanatra a szemébe nézett, majd folytatta a szája felfedezését. Balja lecsúszott a fenekére, és belemarkolva még közelebb húzta magához. Hogy Capri jobb lába kényelmesen elférhessen, szinte az ő lábára kellett pakolnia azt. Csókjai nem szakadtak meg, miközben egyre többször markolt finoman a formás fenékbe. Érezte, hogy egyre inkább elhatalmasodik rajta a vágy. Nem hitte volna, hogy pont a lány lesz az, aki a megállapodásukat megszegi, de ennek csak még jobban örült. Ez azt jelentette volna, hogy kezd köztük rendbe jönni a dolog? Nem tudta, de most el is temette ezt a kérdést magába. A pillanatnak akart élni.
Szívesen vette a közelebbi kontaktust Marttal. Finoman elszakadt a szájától, hogy áttérjen a nyakára végigcsókolva, harapva, néhol incselkedve végignyalva azt. Martin lehunyt szemmel nyögött fel halkan párszor. Baljával megmarkolta a combját, vagy épp újra és újra végigsimított rajta. Másik kezével elengedte a tarkóját és újra a lapockáinál kezdte cirógatni a bőrt. Felsóhajtott, mikor tudatosult benne, hogy egyre inkább izgalmi állapotba kerül libabőrödző teste. Capri elkezdte lassan feltűrni Mart pólóját, végül áthúzta a férfi fején a ruhadarabot. A kulcscsontjától kiindulva kezdte kényeztetni a széles mellkast, előbb megnyalva, aztán hol rálehelve, hol ráfújva a felületre. Egészen máshol pedig finoman beleharapott. Kóstolgatta. A férfi jólesően borzongott a gyengéd csókoktól, melyeket mellkasára kapott. Apró mellbimbói megkeményedtek. Kezei megálltak a nő testén, ahogy elmerült a mozdulataiban.
Végül kezei lehagyták a száját, ahogy lassan átsiklottak Martin alhasán, eljátszva az alsó szegélyével. Kíváncsi volt, hogy a férfi sejti-e, hogy mi vár rá. Sürgeti-e majd. Martin pulzusa emelkedni kezdett, ahogy belegondolt, hogy mit tervez a démoni nőszemély. Bal kezével finoman elszakította a mellkasától a fejét, hogy a szemébe nézhessen. - Biztos, hogy tartunk már itt? - kérdezte komolyan. Tényleg óvni és figyelni akart rá.
- Képes lennél visszalépni?
- Ha kérnéd, akkor miattad igen - vallotta be halkan.
- De nem kérem.
A férfi óvatosan végigsimított az arcán, majd újra a fenekére siklott a keze. Mélyen a szemébe nézett, majd lassan bólintott. - Jól van, tégy belátásod szerint - mosolyodott el.
- Mekkora áldozat... - humorizált, bár megdöbbentette, hogy Martin képes lenne innen visszafordulni miatta. Jó érzéssel töltötte el, hogy tényleg ennyire komolyan veszi kettejük ügyét. Lassan tűntek el ujjai az alsó alatt, hogy birtokba vegyék a terepet. Mart a szemébe nézve hallatott egy sóhaj és egy nyögés közti hangot. Óvatosan közrefogta a lényeget, majd dolgozni kezdett rajta. Közben tekintetével ejtette rabul Martét.
Kezei megint elindultak újra és újra végigcirógatva a nő fehér hátát. Annyira szerette ezt az összetett lényt, akit a karjai közt tartott! És ezt nem az egyre magasabbra csapó vágy mondatta vele, tényleg így érzett. Fogalma sem volt róla, hogy hogyan volt képes bántani őt valaha is! Akkora bolond volt! Azóta is átkozta magát minden vétke miatt, amit ellene követett el. Fájt a szíve az elvesztegetett évekért, majd hónapokért... De most... most megint itt volt vele! Most megint csak egymásra figyeltek félretéve az ellentéteket. Tudta, hogy zöld tekintete árulkodó, hogy lassan megnyílik a nőnek, de nem bánta. Hagyta, hogy az őt eltöltő érzések kiüljenek a szemébe. Halkan sóhajtozott puha keze alatt.
A lány elmerült a tevékenységében. Érzékien ügyködött a férfin, azt akarta, hogy Mart a lehető legintenzívebben élje meg, amit művel vele. Kényeztetni akarta. Tudta, hogy sok mindent megtenne érte a férfi. Talán csak most jött rá igazán. Egykori párja érezte, hogy nagy hullámokban önti el ágyékát a vér, hogy lassan, de biztosan duzzad az érzékien mozgó ujjak hatására. Nem bírta tovább a szemkontaktust, fel kellett zihálnia halkan a plafonra lehunyva szemeit. Kezdett kicsúszni alóla a valóság talaja.
Egy pillanat erejéig elhagyta a kényeztetett területet, hogy leszedje a férfiről a ruhadarabot, majd lejjebb csúszott, hogy a nyelve vegye át az ujjai helyét. Martin hagyta, hogy a hátára fordítsa, és elhalón felnyögött rögtön meg is keresve a vörös tincseket. Váratlanul érte a hirtelen váltás. - Úristen! - nyögte elhalón.
Elmosolyodott, ahogy eljutott füléig a számára dicsérő szó, majd nyelvével lassan végignyalt Mart férfiasságán, hogy utána mélyen fogadja magába, hogy a fogaival finoman végigkarcolva csúszhasson le róla. A férfi háta megfeszült az érzéki kíntól, amit érzett. Most már érezte, hogy keményebb nem is nagyon lehetne. Nyelvével finoman játszott rajta, aztán nemsokára egyik kezét is bevetette, mint kiegészítő eszközt.
Válaszul újra felnyögött szaporán süllyedő és emelkedő mellkassal, fejét a párnába vájta, ahogy hátrafeszítette nyakát, melyen kidagadtak erei, illetve szabad kezével vadul gyűrte a lepedőt, de még sikerült tartania magát. Még...
Nagyon óvatosan ráharapott. Csak egy kis nyomást fejtett ki rajta.
- Elég!! - kiáltotta kétségbeesetten úgy érezve, hogy Capri mozdulatától megállt egy pillanatra az idő. Gyengéden, de mégis határozottan markolta meg a tincseit jelzésül.
Ördögien elmosolyodott. Rég nem hallotta felkiáltani a férfit a kezei közt, így meg még soha. Utolsó incselkedő mozdulatként lassan nyalta végig a teljes hosszát.
- Megölsz! - zihálta elakadó lélegzettel még a plafon felé, aztán megragadta jobb karját, és gyengéden felhúzta magához, hogy a hátára fektethesse, és fölé hajolva vágytól ködös tekintetével ránézhessen.
- Így nem tudlak - mondta a szemébe nézve.
- Jobb is. Még szeretnék adni neked valamit.
Féloldalasan elmosolyodott - Kíváncsivá tettél...
Mart csak elmosolyodott, majd módszeresen lehámozta a szürke pólót, a fekete kisgatyát és a bugyit az alatta fekvőről. Elégedetten futtatta végig tekintetét és egyik kezét a meztelenné vált imádott testen. Egy pillanatig még nézte nem törődve a lába közti sürgető lüktetéssel. Csak Rá akart figyelni a háttérbe szorítva saját vágyait. Megnyalta száját, majd neki kezdett a kényeztetésnek a lány szájától kiindulva. Segítségül hívta bal kezét is, ahogy féloldalasan a nő mellé feküdt jobb alkarjára támaszkodva. Szabad keze nem sokáig maradt az, ugyanis gyengéden rátalált a még mindig formás mellekre.
Sóhajtozva élvezte ki Mart csókjait és érintéseit. Az egész teste vágyott rájuk.
Beleadva minden gyengédségét haladt lassan lejjebb, hogy utolérve kezét nyelvével és fogaival kezdje finoman ingerelni a lágy halmokat. Míg ezzel foglalatoskodott, egy percre keze a csípőjén nyugodott.
Ujjai eltűntek a szőke tincsekben, majd finoman húzni kezdte őket.
Válaszul ujjai finoman végigfutottak fehér combjának belső felén, és gyengéden széjjelebb tárta őket, hogy aztán újra megkezdjék fölfele tartó lassú és kínzó útjukat.
Türelmesen várta a következő lépést.
Hamarosan el is érték a céljukat, bár előbb egy kis kínzás gyanánt finoman körbejárták. Végül meghallva egy türelmetlen sóhajt rátapintott a vágyott pontra, mialatt tovább ingerelte a melleit.
Hangosan felnyögött, ami hamarosan átváltott a nyögések és sóhajok sajátos keverékébe. Időközben a férfi elindult lefelé az illatos hason keresztül, hogy hirtelen vegye át keze helyét kiéhezett nyelve. Érzékien csókolta, majd kényeztette kedvesét.
Elmerült az élvezetekben. Nemsokára kisebb sikolyok hagyták el a torkát.
Hirtelen merült el nyelvével kedvesében úgy, mint a múltkor, csak hogy utána rögtön visszatérjen teste legérzékenyebb pontjára, hogy ujjai csússzanak be az imént még kényeztetett helyre.
Hangosan nyelte a levegőt, nyögései kiszakadtak belőle. Ujjai egyre jobban kezdték húzni a szőke fürtöket. Martin keze fáradhatatlanul járt a maga tempójában egyre mélyebbre merülve a vágyakozó testbe. Nyelve pedig nem szűnt meg kényeztetni őt.
- Meddig szándékszol még így kínozni? - nyögte ki.
- Ameddig engeded - nyalt lassan végig csiklóján.
- Akkor most fejezd be - jelentette ki.
- Kérésed számomra parancs... - mosolyodott el, de azért ujjai még kétszer orvul bemozdultak mielőtt finoman kicsúsztatta volna őket. Szelíden mosolyogva hajolt újra fölé.
'Bosszúból' ujjai újra érzékenyebb területekre kalandoztak. Emlékezett még rá, hogy Mart szinte már könyörgött, hogy szakadjon el tőle. Megremegtek karjai, amivel a lány mellett támaszkodott, és halkan felnyögött, ahogy újra megérezte magán a fürge ujjakat, amiknek feltett szándéka volt újra elérni, hogy szinte fájdalmasan feszüljön tagja.
Ugyanolyan odaadással kezdett munkálkodni újfent Marton, mint pár perccel ezelőtt.
A férfi azonban nem bírta túl sokáig. Ismerte a testét, tudta, hogy mikor kell lefognia a szapora csuklót, hogy eltolja magától. Egy sima és gyors mozdulattal csúszott egyre mélyebbre Capriba félig-meddig elfojtva egy nyögést.
Az alatta fekvő viszont hangosan felnyögött. Öntudatlanul tárta széjjelebb a combjait, hogy több helyet biztosítson a férfinak. Egyik kezét felfutatta a hátán, hogy a lapockái közt lenyomva kényszerítse közelebb magához. Mart az alkarjaira helyezte át testsúlyát, hogy teljesítse a nő ki nem mondott kérését. Egész közelről csodálhatta a vágytól elsötétült ködös tekintetet, és szinte egymás szájába nyögtek és sóhajtoztak. Elnyújtottan, gyengéden kezdte meg mozgását.
Teste bele-beleremegett az újabb lökésekbe. Vadul csókolta Martot, hogy elnyomja szűnni nem akaró nyögéseit. A férfi odaadóan viszonozta, miközben még inkább elmélyítette csípőmozdulatait. Érezte, hogy teljesen elveszett a nőben, hogy hazaért. Szinte üvöltött a fejében a vágy mellett a tudat, hogy őrülten szereti ezt a nőt, és rettenetesen kínozta, hogy ezt nem mondhatja ki neki - legalábbis reménykedett benne, hogy csak egyelőre. Hogy elnyomja ezt a gondolatot több erőt vitt bele az ostromba.
Az első erősebb lökésnél muszáj volt felszegnie a fejét, hogy felnyöghessen. Megfeszített nyakán kidagadtak az erek, mintát rajzolva ezzel a bőrére. Néhány tincse a homlokához tapadt, ahogy átitta őket a nedvesség. Martin végigcsókolta kidagadó ereit. Érezte, hogy a halántékán lassan végigaraszol egy izzadtságcsepp. A nő ujjai is megcsúsztak olykor-olykor síkossá vált hátán. Egyik kezével lenyúlt az egyik fehér combhoz, hogy még széjjelebb tárhassa szinte már belepréselve a gyűrött lepedőbe. A könnyű takaró már rég a földön hevert. Mozgásán ugyan nem gyorsított, de intenzitásán annál inkább. Perzselő lehelete Capri nyakát csiklandozta, ahogy hangtalanul nyögött és sóhajtozott. Mindketten kipirulva élvezték a mozdulatokat.
A lány a kezét Martin hátáról a derekára csúsztatta, majd azt helyezte finom nyomás alá, hogy gyorsításra sarkalja a férfit.
Vette a jelzést, és lassan de kitartóan kezdte gyorsítani mozdulatait. Most már nem bírta visszafogni nyögéseit, melyek mind inkább hangosodtak. Az alatta fekvő is hasonlóan reagált, miközben Mart derekát karmolászta, egyre erőteljesebben. A férfi orráról egy izzadtságcsepp hullott a nő arcára a koncentrációtól és a megfeszített tempótól. Érezte, hogy rohamosan közelednek az utolsó mozdulat felé. Pár perc múlva Capri teste megadta magát. Nekifeszült Martinnak, miközben hangosan felnyögött. Szinte betöltötte a szobát a hangja. A férfit rögtön elöntötte a büszkeség, amiért ilyen szinten el tudta juttatni a csúcsra őt, de rögtön érezte, hogy két határozott mozdulat után nem sokkal lemaradva rekedten felkiált az élvezettől, mely olyan elsöprő erővel áradt szét testében, mint egykor egy távoli sátorban, a kies homoksivatagban.
A lány erőtlenül feküdt alatta. Egyik karja lazán ölelte körül Martin nyakát, míg a másik lassan lecsúszott a vállán keresztül az ágyra. Szemeit lehunyva tartotta, még kiélvezte érzékei utolsó szikráit.
Martin őrülten reszkető kezekkel zihált fölötte ugyancsak szorosan lehunyt szemekkel aprókat mozdulva levezetésképp csípőjével. Még mindig alig tudta elhinni, hogy újra átélhetett vele egy ilyen intenzitású élményt. Álláról egy újabb csepp hullott alá a lány állára.
Végül kinyitotta a szemét. Ösztönösen letörölte magáról a ráhullott cseppet, majd a férfi arcára helyezte gyengéden a kezét, hogy pár pillanattal később a tarkójára csússzon és húzza magához egy csókért.
Nem nyitotta ki a szemét mióta átlépte a határt, úgy hagyta hogy közelebb húzza magához és szájával tapogatta ki megkeresve a másik ajkat. A lány egy meglehetősen hosszú csók után szakadt el tőle és csak fürkészte a fölötte támaszkodót. Martin még mindig benne időzött. Nem akart elszakadni tőle, de ezt végül kénytelen volt megtenni. Nem akarta, hogy megtörjön a varázs. Szótlanul támaszkodott remegő karjain Capri fölött, lezárt szemekkel.
Halványan mosolyogva figyelte, hogy mikor nyitja ki azokat a csodásan zöld szemeit és nézhet végre beléjük.
Végül megtette.
Capri elmélyedt a méregzöld tekintetben. Nagyon mélyre látott. Látta, hogy sikeresen felkavarta a férfi érzelmeit, látta a lángoló szerelmet, a mély érzelmeket, hogy mennyire a pillanatnak akart élni a férfi, erőnek erejével kizárva a felmerülő problémákat az elméjéből. Szerette, itt feküdt a karjaiban, de mégsem lehet az övé. Miért? Miért ilyen bonyolult ez a helyzet? Túl sokat vár kettejüktől ilyen rövid idő alatt. Türelmetlen.
Martin szótlanul simított végig a homlokán, majd az arcán letörölve a leheletnyi izzadtságot kipirult bőréről, aztán hosszan homlokon csókolta.
Lehunyt szemmel élvezte ki az ajak érintését a homlokán. Nem akarta elengedni. Szívesen feküdt volna még itt a karjaiban, de nem lehetett.
Ezt Martin is tudta. Óvatosan lemászott róla az oldalára feküdve, és ujjait gyengéden végigfuttatta a fehér testen még egyszer. Alig tudta megállni, hogy ne vallja be az érzéseit neki, de visszafojtotta. Nem tehette. Ha a szeméből az előbb nem tudta kiolvasni, akkor... akkor mindegy is.
Capri melléfeküdt és befészkelte magát a férfi álla alá - Min gondolkodsz? - kérdezte halkan.
Egy nagyot sóhajtott. - Az elmúlt perceken - adott kitérő választ. Nehezére esett megszólalni.
Némán nyugtázta a választ, majd felült. Lassan el is kezdett araszolni kifelé az ágyból.
Martin végigfuttatta tekintetét a hátán. - Mi a mai program? - terelte biztonságosabb vizekre a beszélgetés megakadt fonalát.
- Hát, azt hiszem a reggeli programot megoldottuk. Jöhet a reggeli, kitalálom, hogy mit akarok Zoénak alkotni, úgymint ebéd, ami neki vacsi lesz, aztán várjuk a lányunkat haza. Közben beszélgethetünk. De ha valami más programod van, és csak estefelé ugrassz vissza, az is megoldható.
- Nem, nincs semmi programom. Szívesen töltöm veled a napot - mosolygott rá végigsimítva a hátán, ahogy felült.
Mosolyogva hátrasandított a válla felett - Ezt örömmel hallom. Nah, mozgás, ne lustulj tovább - nevetett fel.
- Rendben - állt fel miután lopott egy szájra puszit, és meztelenül a fürdő felé vette az irányt - Arra azért kíváncsi lennék, hogy Dave-ék visszajöttek-e... vagy hol kötöttek ki...
- Majd megkérdezzük tőlük - hanyatlott vissza az ágyra látva, hogy a férfi beelőzte.
- Hé - lépett vissza fölé hajolva megtámaszkodva két öklén - Mi ez a visszafekvés? Nem lustulunk, jössz velem! - mosolygott rá.
- Akkor el kell rabolnod, mert esélytelen, hogy én most megmozduljak.
- Ennyire... elhasználtalak volna? - tévedt a tekintete egy kis mosollyal a lány ágyékára.
- Engem? Ezt nem kérdezted komolyan.
- De igen. Komolyan kérdeztem - pillantott vissza rá.
- A válaszom: kizárt.
- Hát akkor ezt benéztem - vigyorodott el szélesebben, majd felhúzta a lányt, de mikor az direkt visszaült az ágyra, gondolt egyet, és megfogva a derekát, illetve egyik karját a vállára vette, és úgy egyenesedett ki, hogy a fürdőbe cipelje. A lány hangosan nevetett, de esze ágában sem volt szabadulni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó