|
63 - The Line Begins To Blur
2007.05.10. 23:57
63.
Sophie eközben úgy döntött, hogy némi pénzt magához ragadva kicsit körülnéz a nyüzsgő városban. Pontosabban bevásárol némi alapanyagot, hogy ne várják üres kézzel Jacket, aki először fog jönni hozzájuk, mivel Stella nem ér rá. Magában vigyorgott, hogy két Gahannel lesz egy fedél alatt, bár nem tudta, hogy a fiú hogyan fogja őt fogadni, hogy miként áll hozzá ehhez a kapcsolathoz. Kicsit tartott tőle, de reménykedett benne, hogy minden rendben fog menni.
Ha már vásárlás, akkor irány egy ruhabolt is, mivel vékony ruháiban majd megfagyott, pedig nem is volt olyan hideg a városban. Az utóbbi időben fázósabb lett. Már befejezte a ruhavásárlást, és mindjárt vadiúj meleg fekete garbójában és egy sötétszürke farmerban cipelte a kajához valókat, mikor elhaladt egy állatkereskedés mellett...
Aztán vissza is fordult. Elgondolkodva nézte a kirakatot.
Mióta Maverick elment, sokszor érezte a hiányát. Szerette a kutyust, de nem mert volna egyelőre újat bevállalni. Nem a gyerekek nélkül. Előbb kikéri az ő véleményüket is. Még nem is tudják, hogy a Golden Retriever elpusztult. Nagyot sóhajtva lépett be, hogy körülnézzen.
Hatalmas tér fogadta és nagy hangzavar. Csivitelés, csipogás, visítás volt jellemző a helységre, és a tömény állatszag, ami elkerülhetetlen egy ilyen helyen. Az eladó - egy fiatal lány - készségesen fordult Zsó felé, jelezvén, hogy ha bármit szeretne, csak kérdezzen nyugodtan.
A nő rámosolygott, majd elkezdte körútját. Látott mindenféle állatot. Halakat, díszpintyeket, papagájokat, hörcsögöket, tengerimalacokat, kígyókat, degukat, csincsillákat és még sok minden mást. Volt, aminek a nevét se tudta. De akadt egy ketrec, ami előtt leragadt. A kis állat fekete szemeivel szinte hipnotizálta őt. - Öhm... elnézést, de ő mennyibe kerül? - fordult hátra a közelben álldogáló old schoolos ruhákat viselő szimpatikus lányhoz. Tekintete egy pillanatra megakadt a színes fülbevalóin, de aztán újra a kék szemekbe nézett.
A lány készségesen odasétált Zsóhoz és elárulta a kisállat árát.
- Megveszem. Azonnal! - olvadozott mosolyogva - Persze előtte azért szeretnék instrukciókat kapni, hogy hogyan is kell tartani.
- Nos, tudja miben tartani? - kérdezte a feketehajú lány, miközben visszasétált a pult mögé.
- Nem, szeretnék mindent megtudni róla, és természetesen az ellátásához szükséges kellékeket is szeretném beszerezni. Szeretném, ha semmiben nem szenvedne hiányt - követte.
- Jól van - biccentett a lány és sorban elmesélt minden szükséges tudnivalót.
Zsó megbeszélte a lánnyal, hogy a kellékeket vigyék utána a megadott címre, mivel egyedül nem bírja el őket, de az állatot addig is magával viszi. A lány kedvesen mosolyogva jegyzetelt, majd Zsó pici és megilletődött vendégével fizetés után távozott. Kíváncsi volt Dave arcára. Nagyon.
A lány egy kartondobozba rakta az állatot és úgy adta oda Zsónak, hogy viheti.
A lány sietve fogott egy taxit, nehogy szerzeménye megfázzon, és hogy minél hamarabb Dave lakásához érhessen. Izgatottan csöngetett be pulcsijával védve szerzeményét.
Dave ajtót nyitott – Szia.
- Szió. Segíts egy kicsit - nyújtotta felé a zöldségekkel és különféle alapanyagokkal teli fehér nylon szatyrot.
- Persze - vette át tőle a zacskót és el is indult a konyhába.
- Mit rejtegetsz? - kérdezte, mikor visszatért.
- Ééén? É ugyan semmit nem rejtegetek - vigyorgott rá.
- Zsó.
- Tessék?
- Mi az a doboz?
- Ja, hogy ez itt? - pillantott le a pulcsija alól kikandikáló dobozra - Ezt... neked hoztam. Nem tudtam ellenállni! - húzta ki az anyag alól, majd Dave felé nyújtotta - Óvatosan.
- Mi ez? - nézte a dobozt - Atyaég, ez mozog!
- Még szerencse, hogy mozog. Az azt jelenti, hogy túlélte az idefele utat - nevetett fel.
- Mi az isten van ebben?
- Nyisd ki, és meglátod! - követte vigyorogva az asztalhoz a férfit, aki értetlenül és gyanakodva méregette a mocorgó dobozt.
Dave érdeklődve nyitotta ki a kis dobozt. A benne lévő kisállat azonnal abbahagyta a mocorgást és a sarokba menekült.
- Megijedt.
- Csodálkozol rajta? Egyszer csak világos fény bukkan fel, meg egy nagy árnyék, ami fölé hajol. Én is betojnék - mondta nevetve Zsó, és az asztalra támaszkodott, hogy ő is szemrevételezhesse a kis állatot. - Na?
- Még nem látom. Ne hagyjuk megnyugodni?
- Jól van, hagyjuk - értett egyet vele - Addig kipakolom a ruhákat, amiket vettem.
Dave lerakta az asztalra a dobozt és leült vele szemben. Várt. Pár perc múlva lehetett hallani a hangját:
- De ééééédes! Hát szia! Te ki vagy?
Zsó mosolyogva csukta be a szekrényajtót a hálóban, és kijött a nappaliba mikor meghallotta Dave hangját. Sajnos lemaradt az arcáról, amikor meglátta az állatkát teljes valójában, de valószínűnek találta, hogy még mindig az a kifejezés maradt az arcán. A férfi teljes vigyorral a képén, csillogó zöld szemekkel figyelte az óvatosan mocorgó és szimatoló állatkát.
- Na? Hogy tetszik? - lépett mellé.
- Imádom! És fekete! Mindenhol! Kivéve a farka, de az nem számít! Nagyon édes! - lelkesült be gyermekien.
- Örülök, hogy tetszik! Kicsit paráztam, hogy mi van, ha nem is szereted őket, de úgy látszik, alaptalanul - vigyorgott - Egyébként kisfiú. Mert ő még ugye kicsi.
- Kissrác! Na, gyere ide! - nyúlt óvatosan a kispatkány felé. Finoman a kezébe vette és simogatni kezdte.
- Olyan vagy, mint egy nagy gyerek - nevetett fel Zsó, majd elcsendesedve ő is közelebb hajolt a kis állathoz - Hát szia. Ő lesz itt az új gazdád. Remélem, jól ki fogtok jönni.
- Azt hiszem, hogy Seth-nek fogom hívni - nézett Dave Zsóra - Mit szólsz?
- Húúú, ez nagyon tetszik! És szeretnéd, ha bejönne az egyiptomiak szerinti jelentése: "a káosz istene"?
- Nem lenne ellenemre - vigyorodott el.
- Na majd meglátjuk. Egyébként mindjárt... - csöngettek - ... ideér a ketrece, meg a többi holmi - fejezte be mosolyogva, majd az ajtó felé pillantott.
Dave újfent kinyitotta az ajtót immár Seth-tel a vállán. A kispati még eléggé meg volt illetődve, így Dave és Zsó hamar összerakták neki a ketrecet, hogy belerakhassák megnyugodni legújabb szerzeményüket.
- Imádnivaló - állt meg lazán összefűzve lógó ujjait maga előtt Zsó nem messze a már odabent kuksoló patit figyelve.
- Szerintem is. Köszönöm - nézett a nőre, majd megcsókolta.
- Szívesen. Megérdemelted. Hogy legyen veled akkor is valaki, ha én nem vagyok itt - simogatta meg az arcát.
- Majd együtt fogunk sörözni.
- Jaj, csak nehogy berúgjatok nekem a végén. Részeges disznók... - bökte meg a karját.
- Züllünk.
- Ne, ne rontsd meg a kicsinket! Fiatal ő még ehhez - ölelte át oldalról.
- Majd megnő. Hallod fiam? Viszlek majd koncertekre. Meg a meccseket is együtt lessük Marttal meg veled!
Zsó felnevetett Dave szavain, meg ahogy a kis Seth érdeklődve szaglászott feléjük - Jaj, inkább a konyhába kéne mennem, mert felzabálom, olyan édes! - olvadozott arcát Dave mellkasába temetve.
- Meg ne edd! Kicsi ő ahhoz.
- A fél fogamra se lenne elég - dörmögte az újdonsült gazdit ugratva, miközben tovább ölelte. Nem tudta miért, de most annyira jól esett hozzábújnia. Időnként rájött ilyen hangulat.
- Ne bántsd! - 'könyörögött' Gahan.
- Nyugi, nem fogom. Csak ha rossz lesz - nevetett fel gonoszul.
Seth eközben el is vonult aludni egy jót.
- Nah jó hagyjuk szunyálni - mondta Dave, de azért még leguggolt, hogy alaposan megnézze magának a kispatkányt.
- Rendben, gyönyörködj csak, addig én nekilátok a kajának - biccentett mosolyogva, majd el is indult a konyha felé.
Dave leült a földre, hogy kényelmes pózban tudja csak nézni az új kis társát. Nem tudta, hogy Zsónak honnan jött eme hirtelen ötlete, de jó ötlet volt. Fekete pati... mode-os utalás lenne? Szélesen elmosolyodott, majd a konyhába ment - Hogy jutott eszedbe hazahozni?
Zsó épp összefogta a haját és egy sárgarépát hámozott miután megmosta. - Hát sétáltam, és benéztem egy állatkereskedésbe. Aztán a kis "dög" hipnotizált a szemeivel - vonta meg a vállát mosolyogva miközben folytatta a munkát.
Dave orvul ellopott egy sárgarépát és rágcsálni kezdte, mint Tapsi Hapsi.
- Csodálkozol? Pasi. Van szeme a jó nőkhöz.
Zsó elmosolyodva oldalra pillantott, aztán folytatta - Most hízelegsz?
- Akár.
- És miért? Egy patkány kellett ehhez? - pillantott újra rá, majd egy újabb répáért nyúlt.
- Nem. Én mindig is tudtam, hogy egy jó nő vagy.
- Mindig? - nézett rá kétkedve.
- Férfiből vagyok, édesem.
- Jaj, elnézést... erről női agyam úgy tűnik megfeledkezett... - sóhajtott színpadiasan - Csak vigyázz a hízelgéssel, mert a végén nem készül el az ebéd...
- Majd utána...
- Csak így lazán?
- Majd utána hízelgek. Csak annyit ígértem.
- Én is csak erre gondoltam... - aprította tovább a zöldséget.
- Nah akkor egyre gondoltunk.
- Egyre - mosolyodott el - Egyébként mikorra jön Jack? És hogy fogadta ezt az egészet?
- Elég nagyfiú már, nem okozott neki lelki traumát a dolog. Elfogadta. Ha minden igaz két óra múlva jön.
- Jájjj, akkor igyekeznem kell! Nem lesz kész a kaja! - aggodalmaskodott.
- Hajrá. Én megyek, boldogítom Seth-et.
- Kösz szépen! - dohogott magában az orra alá motyogva.
- Segítsek?
- Hát majd lehet. Ha Seth alszik, akkor ne piszkáld. Akkor visszajöhetnél segíteni. De ha nagyon nincs kedved, nem kell.
- Dehogy nincs! Imádom, mikor kajával dolgozol.
- Miért is? - pillantott rá újra, majd igyekezett újra koncentrálni, nehogy az ujja is belekerüljön a kajába.
- Mert imádok enni és téged is imádlak. A kettő együtt a mennyország.
A nő felnevetett - Köszönöm a bókot, még ha túlzás is - mosolygott rá szélesen.
Dave elmosolyodott, majd beállt Zsó mellé, hogy segítsen neki.
Zsó izgatottan mosta le magáról a főzés nyomait és illatait egy zuhany kíséretében. Dave fia várhatóan perceken belül megérkezik. A kaja tálalásra készen várakozott, már csak magát kellett volna rendbe hoznia. Épp egy szál törölközőben lépett ki a fürdőből, mikor csöngetést hallott. "A francba! Kicsúsztam az időből. Pedig nem akartam volna megváratni." Gyorsan beslisszolt a hálóba, hogy megpróbálja menteni a menthetőt. Talán az sem vetett volna rá jó fényt, ha egy szál törölközőben mutatkozik Jack Gahan előtt.
Dave kedélyesen üdvözölte a fiát, majd ültette le a kanapéra. Amíg fel nem bukkant Zsó, addig békésen elbeszélgettek.
A nő egyszerűen és ami fontosabb, gyorsan öltözött fel: sötétkék farmer, piros női felső és egy vékony szintén piros kardigán. Kicsit zavartan bukkant fel - Sziasztok, bocs, hogy megvárakoztattalak titeket.
- Ugyan, semmi gond - állt fel Dave. Jack ugyanígy tett - Zsó, ő a fiam Jack Gahan. Jack Ő Zsó vagy Sophie.
- Örvendek - nyújtott kezet a nő elmosolyodva.
A fiatal srác kezet fogott vele. Nem akadt ki, mikor az apja elé tárta eme ötletét. 10 éve tudott a lányról, és az apja elég nagy már ahhoz, hogy eldöntse kivel él.
- Jack, nézd el nekem, de kicsit izgatott vagyok - vallotta be zavartan - Örülök, hogy elfogadtad a meghívást. De hát... talán menjünk is át a konyhába, már meg van terítve.
- Hé, és Seth? Meg akartam neki mutatni - nyafogott a férfi.
- Ja, jól van, csak nyugodtan - kuncogott - Apád totál bezsongott tőle - súgta félhangosan a fiatal férfinak.
Mielőtt Jack bármit kérdezhetett volna, apja már húzta is a ketrechez és büszkén prezentálta Seth-et. A kispatkány épp a két hátsó lábán egyensúlyozva állt és ivott.
- Hát ez haláli - vigyorodott el a ketreclakót figyelve - Honnan van? - kérdezte apjára pillantva.
- Zsótól kaptam - mosolyodott el a férfi, miközben bedugta a mutatóujját a rácson keresztül a patihoz, aki érdeklődve kezdte szaglászni, majd extrasebességgel spurizott be a helyére - Csak kicsit még félős.
- Egy darabig szerintem az is lesz - jegyezte meg Zsó karba tett kézzel mosolyogva.
- Az tuti, ha hagyod apának, hogy állandóan terrorizálja szegényt - nevetett fel a srác.
- Majd odafigyelek. Lekötöm a figyelmét, hadd pihenjen a csöppség - kacsintott.
- Ah, a női praktikák.
- Azok - nevetett fel - De eddig egész tűrhetően viseli őket.
- Menjünk enni, srácok rendben? - avatkozott közbe Dave.
- Felőlem - vonta meg a vállát párja, majd megindult a konyha felé.
A kis társaság kedélyesen elbeszélgetett ebéd közben. Jack, Dave és Zsó sokat nevettek. A fiatal srác elfogadta Zsót és örült, hogy az apja boldog.
A nő is örült, hogy ilyen simán ment a dolog, és meg is nyugodott emiatt. Jó fej srácnak tartotta Dave fiát. Valahogy csak így tudott gondolni rá, noha csak pár évvel volt fiatalabb nála. Azt viszont megállapíthatta magában, hogy Jack egyre jobban hasonlít az apjára. Sejtései szerint ennek a lányok csak örülhettek.
- És a csajok? Van barátnőd? - kérdezte meg úgy mellékesen.
- Van – biccentett.
- Megkérdezhetem, hogy mióta?
- Elég rég. Én feleannyira sem vagyok olyan kicsapongó, mint apa.
Zsó felnevetett, és Dave-re pillantott. Gahan csak grimaszolt egyet.
- Nem baj az - fordult vissza Jackhez a barna hajú nő - Legyél csak hűséges. Az szép erény - kacsintott - A leányzó szerencsésnek érezheti magát.
Jack csak elmosolyodott.
Jack nemsokára búcsúzkodni kezdett és hamarosan el is ment. Zsó hangosan fújta ki a levegőt az ajtónak támaszkodva, amin az imént lépett ki a legidősebb Gahan csemete.
- Ez elég jól ment - jegyezte meg elmosolyodva.
- Én mondtam, hogy nincs miért aggódnod.
- Remélem, a lányoddal is legalább így fog menni - bizonytalanodott el. A lányokkal mindig nehezebb. Bár nála inkább Ewan volt a problémás.
- Meglátjuk - biccentett a férfi.
Zsó kinyújtotta felé a karjait - Meg.
Készségesen húzta magához és zárta a karjaiba.
- Mindenesetre lefárasztott ez a nap is - jegyezte meg fejét Dave nyakába fúrva.
- Akkor menjünk pihizni.
- Rendben. Majd holnap elpakolok reggel. Tényleg, Martinnal mit beszéltél? - fogta kézen, ahogy követte a férfit a hálóba.
- Hogy megbeszéljük a részleteket, de benne van. Egyeztethetnénk a többit: szervezhetnénk megint valami sütögetőst, mit szólsz? Még azelőtt, hogy Ewanék megjönnének. Én tudnék Marttal beszélni, vinném Stellát, te meg tudnád ismerni, és ha akarod, vihetjük Caprit is, hogy ne legyél egyedül. Csak akkor Martra kell nagyon figyelni, nehogy elkallódjon nekem - vigyorodott el.
- Nem rossz ötlet! - vette le a farmerját is a kardigán után - De hogy kallódhatna már el Mart, ha ott lesz Capri, meg gondolom Zoé is?
- Nála sosem lehet tudni. Ahogy a barátnődnél sem – kacsintott.
- Ez igaz - nevetett fel, majd levette a felsőjét is, hogy felvegye a tegnapi hálóruhának kinevezett bő melegítőgatyát - Csak pizsamát felejtettem el venni. Te, ez le fog esni rólam - jegyezte meg - Miért nem tartasz női pizsamákat is a lakásodban?
- Mert nincs rá szükségem? És ha leesik rólad? Az csak jó.
- És miért is jó? - fonta a karjait mosolyogva a nyakába.
- Mert láthatom a gyönyörű tested - csókolta meg.
- Akkor talán ennek érdekében teszek is valamit - húzta be a hasát, mire a nadrág tényleg le is szánkázott róla - Egyébiránt neked is jól áll, ha egy szál semmiben vagy... csak szólok, jelzés gyanánt.
- Jól van - mosolyodott el, majd le is dobta magáról a felesleges rétegeket, és elterelte Zsót az ágyig, hogy kiélvezzék az éjszakát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó