|
64 - The Line Begins To Blur
2007.05.11. 02:01
64.
Capri épp Zoéval volt a tengerparton. Nagyban homokvárat épített a lányával, akivel nemrég jöttek ki a vízből. Már értesült Dave ötletéről, Zoénak is elmesélte. Ma estefelé indulnak útnak, így az éjszakát Martnál töltik. Zoé kikönyörögte tőle, hogy fussanak be előbb. Imádott az apjával lenni, így hát kénytelen-kelletlen beadta a derekát. A kislány még azt is elérte, hogy levigye a partra indulás előtt. Miután kész voltak a homokvárral Capri elkezdett összecuccolni, elvégre napnyugta volt. Egy kicsit sikeresen megégett a napon. Bezzeg lánya aranybarnára sült a tábor alatt és azóta csak barnább lett. Ő meg piros. Grimaszolt, majd Zoét összeszedve kezdte a lakásuk felé irányítani. Bevallhatta magának, hogy ő is szívesen ment Marthoz. Egyre többet voltak egymás társaságában, egészen normalizálódott a kapcsolatuk. Nagyon jó baráti és még jobb szeretői kapcsolatuk lett.
Martin már magában mosolyogva várta őket. Igaz, hogy nemrég látta őket, de mindig szívesen töltötte Caprival és Zoéval az időt. Annak meg külön örült, hogy úgy tűnt ezt kedvese (?) is hasonlóképp teszi. Kíváncsi volt erre a találkozóra. Ha jól hallotta, Zsó most fog először találkozni Stellával. De emlékei szerint Capri se látta még a legfiatalabb Gahant.
Pár óra múlva Zoé már az ajtót ostromolta, hogy bejuthasson Marthoz. Az anyja jó pár méterrel lemaradva mögötte sétált. Ráért.
Martin majdnem hátraesett a lendülettől, ahogy Zoé a nyakába vetette magát - Ajaj, azt hiszem valami tornádó tört be a házba! - nevetett.
- Hiányoztam apa? Mert te nekem nagyon hiányoztál! Képzeld, anyát sikerült rávennem, hogy levigyen a tengerpartra! Egész nap ott voltunk szinte! És építettünk homokvárat, meg ettünk fagyit... - kezdett bele a kislány.
- Persze, hogy hiányoztál! Nagyon is - mosolygott rá - Tudod, hogy mindig hiányzol, ha nem vagy itt. Látom, jól lebarnultál. A végén még néger kislány lesz belőled - nevetett.
Közben Capri is befutott és békésen várta, hogy az ajtóban álló páros arrébb menjen.
- Jaj, bocs. Gyere be. Huh, elég szépen lepirultál... - mérte végig a karcsú nő égővörös vállait.
- Odakozmáltam, fogalmazzunk így - felelte, miközben beljebb lépett.
- Zoé, menj és üdvözöld Seilát is. Kint van a kertben. Addig én keresek anyunak valami krémet a bőrére, jó? - tette le lányát.
- Jól van - majd rohant is.
- Na gyere - fogta kézen miután adott neki egy puszit piros arcára - Van valami jó kis készítményem. Én is azt szoktam használni, ha így járok, mint te - kezdte a fürdő felé vezetni.
- Jaj, de jó! Nagyon hálás lennék, mert marhára fáj.
- És még fog is. Lehet, hogy a krém is csípni fog egy kicsit, de hatásos - engedte el a kezét, mikor megálltak a fürdőben egy faliszekrény előtt. Mart kinyitotta, és turkálni kezdett benne. Cirka 2 perc alatt meg is találta a gyógyszertárban kikevert zsíros krémet. - Gyere, bekenem, nehogy felhólyagosodjon. Nekem már volt olyan. Elég csúnya volt és fájt mikor nedvedzett.
- Riogass csak. Az a teljes hátamat érintené.
- Nekem szerencsére csak a vállaimmal volt ez a helyzet. Na le ezzel a felsővel!
- Aú! - szisszent fel, ahogy felemelte a karjait és lehúzta magáról a felsőt.
- Na igen. A melltartódat akkor inkább én veszem le. Mondjuk nem tudom, hogy minek vetted fel. Tuti, hogy kényelmetlen - jegyezte meg rosszallóan.
- Nem feltétlen, mert megvan a nyoma a fürdőruhámnak. De azért hálás lennék, ha megszabadítanál tőle. Soha többet nem megyek napra. Azt hiszem, átváltok a vámpíréletmódra.
Martin csak félig-meddig tudta visszafojtani nevetését - Na, még fehérebb akarsz lenni? - kapcsolta ki a fehér ruhadarabot, majd kinyitotta a tubust, és jókora adagot vájt ki ujjaival a hűvös krémből.
- Bármit, csak pirosat ne - hunyta le a szemeit, amint érezte a hűvös anyagot a vállain szétkenődni és tovább - Ez tényleg csíp.
- Bocs - próbálta minél kíméletesebben kenni a fehér anyagot, ami hamarosan vékony fehér réteggel vonta be az égővörös bőrt - Csak nem naptej nélkül mentél ki?
- Nem, nem vagyok őrült. Csak ennyit ér. Meg Zoé felügyelete mellett nem értem rá a hátammal foglalkozni. Ma este sem fogok sokat aludni a hátamon, az biztos.
- Az is igaz. Majd lekezelem még egyszer vacsora után, jó? - ajánlotta föl.
- Kösz - mondta, majd visszavette a felsőjét, melltartóját pedig felkapta, hogy a táskájába vágja.
- Véleményem szerint még várnod kellett volna azzal a felsőfelvétellel míg a krém kicsit beszívódik, de most már mindegy - csóválta meg a fejét - Iderakom a tégelyt a polcra - közölte tájékoztatásul.
- Jól van. Majd vacsi után több sikere lesz a beszívódással. Csak a zuhanyt éljem túl. Tényleg, Zoét hol akarod elszállásolni?
- Miféle kérdés ez. A szobájában - indult ki a fürdőből a nővel.
- Van neki olyan? - kérdezett vissza - Én le vagyok maradva. Persze, neki van szobája. És én?
- Hogyne lenne neki szobája? Ez az a szoba, amit a születése előtt alakítottunk ki - vonta meg a vállát kicsit szomorkásan elmosolyodva - Csak a korához igazíttattam múltkor, mikor nálam volt két hétig. Nem is mondta?
- Nem. Azt hittem, hogy azt a szobát már rég átalakítottad.
- Nem. Nem állt szándékomban - mondta halkan. "Mert mindig reménykedtem benne, hogy visszajöttök hozzám" - tette hozzá gondolatban. - Egyébként te pedig ott alszol, ahol szeretnél... beleértve a nagyhálót is.
- Azt hittem, hogy ajánlasz valamit...
- Mit szeretnél, mit ajánljak?
- Amit fel szeretnél ajánlani, azt tedd meg.
- Azt, hogy velem aludj? - kérdezett vissza egy sunyi pillantással.
- Háááát, ha nagyon szeretnéd, lehet róla szó.
- Nagyon szeretném - simított végig az oldalán.
- Jól van, legyen meg az akaratod - mosolyodott el, majd kilépett az ajtón.
Martin mosolyogva ment oda a kutyával a zöld füvön játszó lányához, aki épp a földön feküdt, és a kutyussal birkózott nagyokat nevetve. Selia boldogan tűrte, hogy nyúzzák őt. Izgatottan vakkantgatott időnként. Rég játszottak vele ilyen jót. Martin nevetve figyelte őket nem messze. Capri a teraszon maradt a kora esti levegőn, az asztalon maga előtt egy pohár hűsítő üdítőitallal.
- Vigyázz, nehogy megkapjon a fogaival - szólt lányára mosolygósan a férfi.
Capri az asztalnál ülve, kicsit fáradtan figyelte játszó lányát. Egész pontosan kinyújtott karokkal hasalt el az asztal hűs lapján. Fél óra múlva Zoé erőteljesen ásítozni kezdett, ezért felterelte a kislányt a szobájába, és lefektette, majd miután mindketten elbúcsúztak tőle az éjszakára, visszatért a helyére. Kellemes idő volt odakint, és a hűsítő érzés jólesett a naptól megviselt bőrének is. Karjait lazán keresztezte egymáson, majd azokat használva támasznak fürkészte a sötétet.
- Min gondolkodsz? - ült le mellé visszatérve a férfi.
- Nem gondolok semmire. Próbálom kizárni azt az érzést az elméből, hogy izzik a bőröm. De azért a holnap is felsejlett.
- Majd lefekvés előtt vastagabban kenem be a hátad, ne izgulj - simogatta meg gyengéden a haját, majd hátradőlve lejjebb csúszott a széken hasán összekulcsolva kezeit - Kíváncsi vagyok, hogy hogy sül el a holnapi találkozó - bólogatott.
- Én is. Kíváncsi leszek Stella reakciójára. Egyébként hallottad a hírt?
- Milyen hírt?
- Zsó meglepijét Gahannek.
- Nem, nem hallottam. Mi volt az? - nézett rá érdeklődve.
- Nos, pici. Egész konkrétan - nyúlt a férfi keze után, tenyérrel felfelé fordította és egy kisebb kört rajzolt rá - ilyen pici. Szóval így elférne a tenyereden. Fekete és hosszú farka van. Valamint imádnivalóan tud nézni, Zsó leírása alapján.
- Csak nem valami rágcsáló? Patkány? - vigyorodott el miközben kiélvezte a tenyerét ért érintéseket.
- Az. Egy pici fekete kissrác. Seth-nek hívják.
- Dave gondolom örült neki - vigyorgott tovább - Bár nem tudom, hogy szereti-e a rágcsálókat. Erről sosem beszéltünk. Vagy csak nem emlékszem…
- Állítólag gyermeki rajongással imádja. És készülj fel: be akarja neked mutatni.
- Igazán? Az igazat megvallva én nem nagyon szeretem a patkányokat - vallotta be a fejét vakarva.
- Tudom. Mikor akartam, hogy legyen, te lebeszéltél róla. De szerintem egy próbát megér. Ismered Dave-et. Addig nem fog békén hagyni, amíg nem éri el a célját.
- Persze. Felőlem elhozhatja, nem foglal sok helyet. Csak én személy szerint nem rajongok értük. Meg Seila sem.
- Nem ide akarja hozni. Téged akar magához vinni.
- Ja jó. Akkor majd ha legközelebb megyek hozzá megdumálni a közös munkánk részleteit, akkor megtekintem a jószágot - bólintott Mart.
- Tényleg, mesélj nekem erről a közös melóról, kérlek - sandított fel rá fél szemmel.
- Hát még igazán konkrétumok nincsenek. Csak Dave felhívott, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem lustulás helyett dolgozni vele egy albumon. Szerintem az ő neve alatt futna, én meg kisegíteném. Lehet, hogy a szólócsapatát is belevenné, és én lennék a vendégzenész, vagy mi. Még nem tudom. Ezt meg kell majd beszélnem vele, hogy hogyan is gondolta - vonta meg a vállát - Mindenesetre tetszik az ötlet. Úgysincs mit csinálnom, csak unatkozom itthon, meg filmeket nézek, ha nem vagyok épp veletek időnként.
- Ugyan Mart, te unatkozni? Mi van az egyéni albumaiddal? Már kb. a negyediknél kéne tartanod.
- Jól van, de nem akarom ismételni önmagam. Egy Counterfreit 4 már nem kéne. Inkább akkor már önálló számok. Szerintem Dave-nek is hiányzik a DM, azért kért fel engem. Gondolom akkor pár számnak a dalszövegét nekem kéne megírnom, mint a régi szép időkben - mélázott el.
- Nem, nem feldolgozásra gondoltam. Tehetséges dalszövegíró, zenész és énekes vagy, de nem aknázod ki.
- Most már inkább kiaknázom, gondolok itt a legutóbbi albumomra is, hiszen a DM már nem kötelez a szövegírásra. Szenvedős szövegeket meg azért tudnék írni merítve az utóbbi időszakból.
- Remek. Abból az időszakból, amit én tettem tönkre? Kösz.
- Nem, amit én - pontosított szelíden elmosolyodva.
Sóhajtott - Azért valami vidámabbat is írhatnál.
- Sosem tudtam kifejezetten vidám szövegeket írni, ha belegondolsz.
- Tudom, de speciel valami kevésbé letargikusra gondoltam.
- Jól van. Ezt úgysem tudom befolyásolni - vonta meg a vállát - Tényleg, most jut eszembe, az otthoniakkal mi a helyzet? Mikor volt Zoé legutóbb Magyarországon?
- Hááát... elég rég. Mostanában nem nagyon volt időm hazamenni. De tervezem, hogy megyünk - elnyomott egy ásítást - Jaj, ne menjünk aludni?
- Rendben - követte az ásításban, majd felállt, és megvárta, míg a nő kicsit lassabban feláll a hátán húzódó bőr miatt.
Beérte a férfit, majd szótlanul ment tovább.
Mikor felértek, Mart előreengedte a zuhanyzóba Caprit, majd miután a nő végzett, a férfi az ágyon ülve várta a behűtött krémmel. - Na gyere te mártír lélek! Mutasd a hátad! - paskolta meg egy kis mosollyal maga mellett az ágyat.
A lány elhasalt mellette - Úgy érzem magam, mint egy pingvin. Ez roooooosz! – nyöszörgött.
- Miért is vagy pingvin? - kérdezte miközben jókora adagot kiszedett a tégelyből, és óvatosan a vállaihoz érintette krémes és hűs ujjait.
- Azok szoktak főleg hason közlekedni – nyöszörgött.
- Jól van, lazíts, mindjárt jobb lesz - duruzsolta megnyugtatóan és elkezdte szétdolgozni a gyógyító krémet a piros bőrön. Mindamellett, hogy most épp "doktor bácsit" játszott, kellemes érzések öntötték el, ahogy Capri bőrét simogatta hűs ujjaival.
A lány eléggé mocorgott az érintései alatt, de most a fájdalomtól. A pokolba kívánta az egészet. Jó pár nap, mire lehámlik elégett bőrrétege.
- Bocs, nem akarok fájdalmat okozni, de muszáj vagyok bekenni az egészet. Ha lehet, akkor ma hason fekve aludj, hogy a bőröd beszívja a krémet. Mondjuk amúgy is rögtön felébrednél, ha ráfeküdnél a hátadra.
- Nem is terveztem máshogy aludni - mormogta bele a párnába - Lehet, hogy nem tudok majd elaludni egy darabig. De az azt jelenti, hogy téged sem foglak hagyni.
- Én ezt nem bánom - vonta meg a vállát mosolyogva - Szeretek veled beszélgetni - válaszolta befejezve az ápolást, és a doboz tetejének visszacsavarása után lekapta pólóját.
- Kösz - nézett fel a lány a férfire, majd vissza is hanyatlott a párnára és onnan figyelte Martot.
A férfi komótosan levetkőzött - Próbálj meg lazítani, mindjárt visszajövök, csak lezuhanyozok - jelentette be, majd el is slattyogott a fürdő felé.
A lány szemét lehunyva várakozott. Fáradt volt és lüktetett a háta. Pont most kellett ennek bekövetkeznie. Vajon Mart is sajnálja? Vajon, ha rá gondol, akkor a férfinek mi jut eszébe? Neki elég sok minden, nem csak a szex miatt 'tartja'. Hiszi, hogy ezt helyre tudják hozni, legalább is szereti ezt hinni.
Martin mivel azt hitte, hogy Capri elaludt míg ő a zuhany alatt volt, boxerben kisomfordált a szobából, hogy benézzen Zoé szóbájába. A kislány már rég az igazak álmát aludta magához szorítva egyik plüssállatát. Martin mosolyogva és halkan lépett hozzá, hogy betakarja derékig lányát, aki álmában lerúgta a földre a takarót. Gyengéden megsimogatta a haját és az arcát, és percekig csak nézte.
Nagyon szerette őt, és az anyját is, még ha ezt Caprinak nem is mondhatta, Zoénak azonban mikor együtt voltak, mindig megjegyezte. Hiába élnek külön, még mindig ők a családja. Örült neki, hogy egyre többször sikerül találkozniuk és Capri... Caprival is képesek normálisan eltölteni az időt - nem kifejezetten a szeretkezéseikre gondolva.
Zoé egy hangosabb szusszanása zavarta meg gondolatait, melyek rögtön visszakanyarodtak lányához.
- Mint régen. Ha eltűntél mindig itt találtalak meg - szólalt meg hirtelen a lány az ajtóban, ahonnan egy ideje már figyelte a férfit.
Martin összerezzent, aztán mosolyogva hátrapillantott, csak hogy utána rögtön visszaforduljon Zoéhoz - Csak gyönyörködöm benne. Talán baj? - kérdezte kedvesen, halkan suttogva.
- Nem - felelte, majd Mart mögé lépett - Régen én is sokat néztem, ahogy alszik.
- Ilyenkor olyan békés és gyönyörű... - sóhajtott.
- Mikor nem szép? - kérdezett vissza mosolyogva.
- Igaz - pillantott hátra a válla fölött, majd újra visszafordult. Nosztalgikus hangnemben jegyezte még meg: - Régen Vivéákat is sokszor néztem álmukban...
- Szerintem mindegyik szülő meglesi a gyerekét, amikor alszik.
- Ebben lehet valami - értett egyet biccentve, majd lassan odalépett még egyszer az ágyhoz, hogy egy homlokcsókkal búcsúzzon el az alvó Zoétól.
- Gyere. Menjünk – suttogta.
Mart bólintott, majd halkan behúzta maga után az ajtót, és követte a bő és laza pólóba bújt nőt, ami leért a combja közepéig.
A lány elterült hason az ágyon elfoglalván az összes helyet.
- Hé! És én hol fogok aludni így? - állt meg fölötte a félmeztelen férfi csípőre tett kezekkel.
- Hát, az élet kegyetlen - mondta mosolyogva.
- Ugye nem akarod, hogy különböző eszközökkel kicsikarjam, hogy arrébb menj? - mosolygott.
- Például?
- Például megérintem a fájós hátad! - nevetett fel gonoszan, és felé kezdett hajolni kinyújtva ujjait.
- Ne merészeld!
- Ha arrébb mész, akkor nem fogom...
- Jól van, jól van, megyek már - szenvedte magát arrébb.
Mart elégedetten elvigyorodott, majd szintén hasra feküdve Capri felé fordította arcát. Nem sok választotta el őket. Mart mutatóujjának külső felével gyengéden cirógatta Capri felkarján a le nem égett részt, és a félhomályban a szemeit fürkészte mosolyogva.
- Most kigúnyolsz vagy együttérzésből fekszel hason?
- Leginkább azért, hogy kényelmesen a szemedbe nézhessek, de a szimpátia is benne van.
- Jól van akkor, megkegyelmezek - hunyta le a szemeit.
- Köszönöm - hajolt közel hozzá, és a nő meglepetésére finoman megcsókolta gyengéden hozzáérintve száját az övéhez.
Meglepődött, de nem ellenkezett. Martin egy kicsit felbátorodott, mikor nem ütközött ellenállásba. Percek óta, sőt órák óta erre várt. Nem bírta tovább. Gyengéden csókolta csak a száját. Készségesen viszonozta gyengéd csókjait, de többre nem volt képes a teste. Így is fájt minden mozdulata. Mart pár perc után mosolyogva távolodott el tőle.
A lány szintén somolyogva nézett vissza rá. Érezte, hogy kezd egyre álmosabb lenni.
- Ezt tekintsd jó éjt puszinak - súgta halkan a férfi.
- Rám fért - mondta, majd lehunyta a szemeit. Pár perc múlva már aludt is.
Mart még nézte őt egy ideig, aztán ő is lehunyta szemeit.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó