It's only when I lose myself... Akkor ha elmerülök valakiben...
Useless-girl 2007.05.25. 17:30
"There's a feeling of contentment, Now that you are here..."
Megjegyzés: Eme novella egy újabb kiegészítés, ami szóbeli érettségire való készülés első eredmény (és nem az utolsó :D)… Remélem tetszeni fog!
Korhatár: 18-as karika ismételten… :P
It’s only when I lose myself…
Zsó a kis műtermében ült Los Angeles-i házában és a megrendelésén dolgozott. Halkan dudorászott követve a hi-fiből szóló zenét. Lilian az egyik barátnőjével játszott a szobájában, Ewan pedig elmerült egy film nézésében a nappaliban ülve. A nő mára várta vissza Dave-et N.Y.-ból, ahol jó pár napot töltött a szólóalbuma népszerűsítésével interjúk tömkelegét adva.
Sophie letette a ceruzát, és a rajzát szemlélve kihúzta hosszú barna hajából a hajgumit, hogy újrakösse copfját. Eddig elégedett volt a munkájával, amit mindjárt folytatott is. Egy idő után azonban kopogásra lett figyelmes.
- Igen? – fordult kezében a ceruzával az ajtó felé, amin energikusan be is lépett az énekes. A nő arcán mindjárt megjelent egy mosoly.
- Szia! Képzeld, nagyon pozitív visszhangja van az albumnak! Most jövök egy interjúról, és a gépen az egyik újságban is láttam pár kritikát! – fogott bele rögtön miután becsukta maga mögött az ajtót, és izgatottan elindult Zsó felé.
- Na ennek nagyon örülök! Egyébként hallottam róla, és ma már párszor meg is hallgattam, de elfogultságra hivatkozva nem hittél nekem… - tette le a ceruzát, majd ültéből felnyúlt egyik kezével, hogy a tarkójánál fogva egy csókra közelebb húzza magához, majd jobb karjával átkarolta a derekát.
- Most miért? Te nem kételkedtél volna a helyemben? Elég nagy befolyással vagyok rád, nem? – ugratta huncutul csillogó zöld szemeivel. Zsó ritkán látta ilyen kitörően jókedvűnek és energikusnak párját.
- Igen… elég naggyal… - siklott a tekintete Dave nadrágjára, majd elmosolyodva újra felpillantott rá.
- Na de Zsó, mindig csak a szex? – simogatta meg az arcát kajánul elvigyorodva.
- Ki beszélt a szexről? Itt a befolyásokról volt szó…
- Na persze…
- Egyébként meg pont te mondod? Nem tudom, ki támad be úton-útfélen – nyalta meg alsóajkát.
- talán nem tetszik ez a függőségem? – simított végig a derekát ölelő karon.
Zsó válaszul finoman megcirógatta Dave lapos hasát a sötétkék pólón keresztül. – Ó dehogynem. Nem panaszkodhatok. Azt hiszem párszor már a tudtodra adtam, hogy élvezem, ha rajtam éled ki ezt a fajta szükségletedet… - kalandozott lejjebb a hasáról bal keze. Dave tekintete kezdett elsötétülni a vágytól, melyet kedvese simogatásai kezdtek feléleszteni benne. A nő felállt és párja derekára csúsztatta kezeit, miközben megcsókolta. Dave nem engedte, hogy elhúzódjon, határozottan kapott a piros ajkak után, miközben szorosan átölelte. Hosszú napokat várt erre.
Csókjaik észrevétlen váltak egyre mélyrehatóbbakká és követelődzőbbekké. A nő kezei bekúsztak Dave pólója alá, hogy a hasát cirógassák, majd ujjai az övcsatra siklottak.
- Dave… - hiányoztál! – nyögte halkan elszakadva a mohó ajkaktól.
- Azt látom – futott át egy mosoly az arcán, ami csak még szélesebbre húzódott, mikor érezte, hogy a nadrágja enged – Te is nekem – markolta meg a fenekét -, de a gyerekek… - akadt el egy pillanatra, mikor a nő keze eltűnt nadrágjában - … bármikor bejöhetnek… vagy hívhatnak… - kapott újra Zsó szája után.
- Nem érdekes, nem fognak. Ennyit kibírnak nélkülünk, úgyis lefoglalták magukat – húzta ki a kezét az alsó alól, ezzel egy csalódott nyögést kiszakítva párjából, aki csöndben és várakozón figyelte, ahogy az ajtóhoz lép, és ráfordítja a kulcsot. – Csak hogy megnyugodj… - mosolyodott el, majd nyugodtan visszasétált Dave mellé és lassan elkezdte odább pakolászni a rajzos kellékeket a széles asztalon.
- Ezt direkt csinálod? – kérdezte az asztal szélének támaszkodott énekes, utalva Zsó idegesítően lassú mozdulataira.
- Naná! Mit vártál? – kacsintott rá vágytól csillogó szemmel.
Dave szó nélkül állt elé, és ültette fel az asztalra a csípőjénél fogva. Zsó mohón rángatta le róla a pólót. Érezni akarta a vékony, de erős test minden mozdulatát. Ajkai mohón harapták és csókolták a tetovált mellkast. Míg kezei letolták a keskeny csípőről a nadrágot az alsóval együtt, hogy aztán rátapinthasson a lényegre. Dave válaszul elhalón felnyögött, és feltűrte Zsó rövid szoknyáját. Újra birtokba vette a kívánatos ajkakat, kezei pedig kiszabadították a sötét spagettipántos felsőből a nő feszes melleit, melyeken kezeivel mindjárt végig is siklott lejjebb gyűrve a zavaró felsőt a nő derekára.
Zsó halkan felsóhajtott az érzésre, és gyorsított keze munkáján, miközben széjjelebb tárta lábait. Dave ajkai szemérmetlenül elindultak lefelé a testén, így egy idő után el kellett eresztenie az ágaskodó tagot, és hátra kellett támaszkodnia megremegő kezeire, mikor a szája a melleit kezdte kényeztetni. Pár pillanat múlva érezte, hogy Dave félrehúzza a fehérneműjét, és egy hirtelen váltással mindjárt a szája is rátalált az érzékeny területre. Itt Zsó nem tudott elnyomni egy halk sikkantást, ahogy hátraejtette a fejét, és bemozdította csípőjét párszor a zene ritmusára.
- Úristen! – szakadt ki belőle elhalón a szaporán mozgó ügyes nyelv hatására. Ujjai vadul túrtak bele a sötét hajba, ahogy még jobban szétnyitotta combjait, de nem bírta már sokáig. – Dave, gyere már!
A férfi hangosan felnyögött, ahogy a nő combjait megmarkolva előrelendült a csípője, és mélyen összeolvadt szerelmével. Zsót emlékeztette ez a szituáció arra az estére, mikor az egyik kiállításon felrángatta Dave-et az irodájába, de ez a gondolata gyorsan elszállt, mikor párja csípőmozdulatai felgyorsultak. Elhalón nyögött fel újra próbálva figyelni a hangerőre. Felsőteste pár mohó csók után hátrahanyatlott az asztalra ezzel még több területet felkínálva a férfinek. Dave nem is késlekedett. Szapora mozdulatai közben újra birtokba vette az egyik ágaskodó mellbimbót, míg a másikra hosszú ujjai találtak rá. Zsó halkan nyögött, amit a hangfalakból szóló zene szinte teljesen elnyomott. Szeretkezésük tempója egyre gyorsult. Már egyikőjüknek sem kellett sok, mikor az ajtó felől lánya hangját hallotta meg, ahogy a kilincset próbálgatja.
- Anyaaa! Engedj be! Seth bebújt a szekrény alá és nem tudjuk kiszedni Emilyvel meg Ewannal! – hallatszott a panaszos hang.
Zsó párjára nézett, a férfi meg kérdőn vissza rá. Látszott a zöld szemekben, hogy beleőrül, ha most kell abbahagyniuk.
- Folytasd! – nyögte nagyon halkan, majd pár másodperc múlva összeszedte magát annyira, hogy egész normálisan szóljon a hangja: - Próbáljátok tovább! Mindjárt jövünk! – kiáltotta vissza röviden, majd visszafojtott egy nyögést az egyik különösen mélyreható mozdulat után. Az adrenalin száguldozott a vérében. Valahol izgatónak találta a helyzetet.
- De anya, félünk, hogy el fog veszni a pati, és akkor Dave mérges lesz! – folytatta a leányzó.
Zsó párjára nézett, aki mozdulatai közben megrázta a fejét kicsit, jelezvén, hogy ő most nem tud megszólalni, inkább a nő mellkasának döntötte homlokát és elnyújtotta mozdulatait. Sophie ismételten elnyomott egy hangosabb hanghatást, és nyelt egyet.
- Ne aggódj! Nem lesz mérges. Csak… tartsátok sakkban Seth-et. Egy perc és… jövünk!
- Oké, igyekszünk! – egyezett bele Lilian, majd hallatszott, ahogy el is sietett.
- Mi is, ugye?! – nyögte megkönnyebbülten Zsó.
- Aha! – kiáltott vissza a férfi.
- Gyerünk, gyorsíts! – súgta sürgetőn.
Dave meg is tette, mire lehunyt szemekkel hátraejtette a fejét, és próbált minél halkabban nyögni és sóhajtozni. A férfi pár pillanat múlva ezzel a vad tempóval el is juttatta magukat a csúcsra. Egymás szájába nyögtek, mikor átlépték a határt.
Még mindketten erőteljesen ziháltak, mikor Dave megszólalt.
- Aha… nem fognak… megzavarni, mi? – csúszott ki belőle finoman, és lehajolt, hogy felhúzza a nadrágját.
- Jól van na! Honnan tudhattam volna, hogy elhozod Seth-et, és el fog csatangolni? – nézett rá, miközben megigazította magán a felsőjét, majd a bugyiját.
- Még jó, hogy bezártad az ajtót… - nyúlt a pólójáért Dave – Ha ilyen helyzetben látott volna meg a lányod, azt hiszem, azt nehezebben magyaráztad volna ki, mint mikor először lebuktunk csókolózás közben.
- Az biztos – adott neki igazat lecsusszanva az asztalról, hogy megigazítsa a szoknyáját, végül a haját is. – De… kétség kívül szükségem volt már az efféle behatásokra… - lépett oda hozzá végigsimítva a mellkasán és kért egy csókot, amit mindjárt meg is kapott a mosolygós Dave-től.
- Akkor ez azt jelenti, hogy jól teljesítettem? – ölelte át.
- Nagyon is. Elégedett vagyok a teljesítményeddel – kacsintott.
- Még szép!
Zsó rámosolygott, majd kibontakozott az ölelésből és lekapcsolta a zenét. – Na, menjünk, ne várassuk tovább őket – nyitotta ki az ajtót. Dave bólintott, majd követte őt.
- Amúgy mit hallgattál? Elég jó kis zene volt. Simán foghatjuk, hogy a számban a nő nyögött, és nem is te – jegyezte meg huncut vigyorral a fején.
Zsó felnevetett. – Na igen… Egyébként Jean Michel-Jarre Beautiful Agony című számára gondolsz. Nekem is tetszik – simított végig a férfi fenekén, majd beléptek a nappaliba, ahol a három gyerek az egyik sarokban álló könyves szekrény előtt kuporgott.
- Anya, anya! Itt van alatta, de nem érjük el! – pattant fel Lilian, majd kicsit ijedten nézett Dave-re.
- Semmi gond, majd én kihalászom – mosolyodott el Dave – A gazdájára csak hallgat – térdelt le Ewan mellé, aki eddig próbálkozott. A fiú kicsit ingerülten adta át a helyét, de ez a viselkedés csak részben szólt Dave-nek, aki közben le is hasalt és bekukkantott a bútor alá.
- Aha, itt van a kis szökevény. Na gyere a papához, kisfickó – nyúlt be a szekrény alá, és hallatott valami furcsa rövid füttyentéshez hasonló hangot, amire Seth közelebb merészkedett, és hagyta magát kihúzni a sötétből. - Na meg is vagy. Nyugi Seth! – simogatta meg az ijedt állatot a feltérdelő férfi, majd fel is rakta a vállára, ahol általában tartózkodni szokott. Látszott rajta, hogy gazdája közelében lassan megnyugszik.
- Ezt meg hogy csináltad? – kérdezte Lilian csodálkozva.
- Ja, mi volt ez a hang, amit kiadtál? – érdeklődött Ewan is.
- Nem tudom igazából. Párszor bevált nála mikor hívtam, azóta használom, és általában hallgat is rá.
- Ügyesen befolyásolod a patkányodat is – jegyezte meg mosolyogva a kanapé hátuljának karba tett kézzel támaszkodó nő.
- Hát igen, ehhez tehetség kell – vigyorodott el Dave, majd újra a gyerkőcökhöz fordult – Na szeretné valaki a vállára venni?
- Én igen! – szólalt meg a szőke Emily.
- Meg én is! – bólogatott Lilian is.
- Jól van, akkor egymás után. Tessék, vedd át – nyújtotta ki bal karját, amin mindjárt végig is szaladt a fekete kispatkány, majd hagyta magát átrakni a kislány vállára. Dave mosolyogva állt fel, és párja mellé lépett, hogy fél kézzel átölelhesse derekát. A nő ránézett:
- Még a végén Lilianék kitalálják, hogy nekik is kell egy – súgta.
- Nem csodálnám. Én nagyon kedvelem a kisfickót. Elég nyugodt természet. Zseniális ajándék volt – cirógatta meg a derekát.
- Tudom, hisz én találtam ki – vigyorgott rá, majd észrevétlen és gyorsan megcsókolta.
By: Useless-girl
2007.05.24.
|