|
1. Fejezet
2007.07.21. 12:27
Wrong Side Of Town:
Other World
(Más világ)
Megjegyzés: Ez a novella csak egy fikció, melyet Mauka, Capricornus és Useless-girl írt on-line a Wrong Side Of Town fórumon. Erotikus részeket is tartalmaz, ezért ha kiskorú vagy, kérlek, ne olvasd el! Élvezetes olvasást! :)
Fordította: Useless-girl
1. Fejezet
Mikor visszaértem Dave szobájába, az ágyon feküdt. Rám nézett: - Mit mondott?
- Azt, hogy mindig felszedsz lányokat, megdugod őket, aztán szépen lelépsz!
- Gondoltam, hogy valami ilyesmit fog mondani. Te mit válaszoltál?
- Hogy tudom, hogy ez valószínűleg igaz, úgyhogy nem voltam ledöbbenve vagy ilyesmi. Mindenesetre elloptad a bugyimat, és azóta sem kaptam másikat.
- Megjegyezhetném, hogy ezt nem teszem minden alaklommal? Számít?
- Nem, nem igazán. Hívj bolondnak, de mindenhogy szeretlek, és élvezem, hogy veled lehetek. Tudom, hogy nem vagy szent, túl sok kísértés és a többi.
- Újra és újra elképesztesz. Nézzük csak… – pillantott az órájára – 16 órája ismerlek, és körülbelül háromszor sikerült már meglepned.
- Megleptelek? Megmondanád miért?
- Először is a mentőakciód miatt, másodszorra amiért nem pofoztál fel, mikor elloptam az alsóneműdet a kocsiban, harmadszorra most, amiért így reagálsz egy ilyen dologra.
- Nos, mi a terved mára?
Ördögien elvigyorodott – Találja ki, Hölgyem, találja ki – pörgette a hírhedt bilincset a mutatóujján…
Dave-re mosolyogtam.
- Játszani szeretnéd a kis játékodat? – kérdeztem tőle – Te vagy én?
- Mi van?
- Ki fogja viselni azokat a karpereceket Davie, te vagy én?
- Te, ha nem bánod. Egyszerűen imádom a nőket, akik teljesen alárendelik magukat nekem.
- Mire gondolsz a „teljesen” alatt?
- Én akarok lenni az EGYETLEN számukra. Az egyetlen, aki teljesen ki tudja elégíteni őket, az egyetlen, akit imádnak és szeretnek, és akivel törődnek. Osztatlan figyelmet akarok tőlük. Persze cserébe megpróbálom teljesíteni minden kívánságukat, szükségüket és vágyukat. Ha tudom, hogy képesek teljesen odaadni magukat nekem, én is képes vagyok teljes mértékben átadni magamat, még ha csak mostanra is, egy órára. De ezalatt az idő alatt a világon semmi más nem létezne csak mi ketten!
Egyetlen szót sem szóltam, csak kinyújtottam a csuklóimat, hogy megbilincseljen…
Kíváncsi voltam. Pontosan tudni akartam, hogy mi futott át azon a perverz kis agyán… Végigfeküdtem az ágyon és hagytam, hogy a háttámlához bilincselje a kezeimet. Dave-re mosolyogtam és vártam az első lépését.
Dave nem habozott tovább, szisztematikusan levetkőztetett (nem akarom azt írni, hogy „stripped me to the bones”…). Ott feküdtem teljesen meztelenül, és elkezdett simogatni hosszú ujjainak hegyével…
Megborzongtam. Sóhajtanom kellett a gyengéd érintésektől. Lehunytam a szemeimet és élveztem a mozdulatait.
- Mik a terveid velem?
- Nem cicázok tovább, kezdődjön az akció!
Aztán mindenhol csókolt, minden elérhető porcikáját testemnek, és még csak bele se túrhattam hollófekete hajába. Vágyakozva nézett rám. – Most csak az enyém vagy, és azt teszek veled, amit csak akarok.
- És mi az, amit akarsz? – kérdeztem.
Egyenes válasz helyett gyengéden belém hatolt, és mozogni kezdett bennem. Felnyögtem az élvezettől, és feljebb emeltem a csípőmet, hogy segíthessek neki. Ahogy testemmel az övé ellen feszült, és mozogni kezdett, nagyot sóhajtott, és egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt bennem, olyan mélyre, amennyire csak lehetséges volt. Az egyik kezét a bilincsre tette, és a másikra helyezte a testsúlyát, ami az én vállamon nyugodott.
Meg se tudtam szólalni, csak egyre hangosabban és hangosabban nyögtem minden egyes lökéssel. Fantasztikusan mozgott a csípője! Éreztem a testemben őt, és ettől megőrültem. Nem tudtam mit akart a bilinccsel. Éreztem a kezét a vállamon. Nem volt valami könnyű, de nem foglalkoztam ezzel a kis fájdalommal. Pillanatnyilag mindennél jobban szerettem!
Egy utazásra vitt, egyenesen a hetedik mennyországba. A fejem könnyű és üres volt, és csak Dave jelenlétére tudtam figyelni. Ez a férfi átkozottul jól tudta, hogy mitől forognak a szerelem kerekei!
Úgy tűnt, hogy nem állt szándékában megállni. Csak fokozta és mélyítette a mozdulatait. Azt hittem, hogy sikítani fogok a kéjtől, amit éreztem, de mindig visszahúzott a határvonalról. A csuklóim a bilincsnek feszültek.
A bilincs kezdett fájdalmat okozni, ahogy egyre mélyebben és mélyebben vágott a csuklóimba. De nem érdekelt. Csak Dave-re tudtam koncentrálni, csak Dave-re. A mozdulataira, a csípőjére, a nyögéseire… Megőrjítettek! Vadállatként haraptam az ajkait…
Egyszerűen megőrültünk. Eszméletlen voltam, majdnem. Többé nem tudtam a környezetemről. Az egyetlen dolog, amit láttam, az fölöttem küszködő arca és a vállai voltak. Aztán minden megszakadt. Olyan volt, mint egy robbanás, ami az egész testemen átfutott. Egy hangos sikoltással feladtam a „harcot” ellene. Nehezen lélegeztem, és azt hiszem, Dave nevét ismételgettem. Teljesen kipurcantam. Meg se tudtam mozdulni, csak feküdtem ezalatt a csodálatos ember alatt, és próbáltam ki- és belélegezni. Pár perc múlva éreztem, hogy a csuklóim elkezdtek fájni, valószínűleg ki is dörzsölődtek, de nem érdekelt, csak hogy még mindig bennem időzik továbbra is finoman mozogva csípőjével.
Elmosolyodtam és Dave-re néztem. A gyönyörű zöld szemeibe… Elveszek a tekintetében. Csak néztem őt, és azt kívántam, hogy ez a pillanat sose múljon el.
- Jó kis utazás volt, Mr. Gahan – mondtam, és egy kicsit megszorítottam a csípőjét a lábaimmal.
- Évezted? – mosolygott le rám, és egy gyors csókot nyomott a számra.
- Igen. Nagyon is – válaszoltam, és adtam neki egy mély csókot. A nyelvem felfedezte szájának minden szegletét. És ő viszonozta ezt.
- Örülök, hogy ezt hallom – mondta a mélyreható csókunk után, és még egy mosoly futott át az arcán – Mit szólnál hozzá, ha…
- Ha?
Nem adott választ, csak kicsúszott a testemből, és elkezdett csókolni és finoman harapdálni. Nem tudtam elhinni, hogy ekkora étvágya van... De volt neki. Megdermedtem az érzéseimtől.
- Dave, levennéd a bilincset? Már mélyen a húsomba vág, nézd, már vérzik is.
- Oh, sajnálom, hogy nem vettem észre hamarabb! Leveszem.
- Oh, most már sokkal jobb, nagyon köszönöm. Nos, most már folytathatod a minden-porcikámat-csókoló-és-harapó játékodat.
- Jól esik?
- Oh istenem, naná!
Meglepődtem a saját testemtől, mert egyre többet és többet akart Dave-ből. A vágy újra fellángolt bennem. Lenéztem rá, ahogy a melleimmel kezdett játszani. A nyelve sápadt bőrömön járt. A mellem megmoccant egyszer-kétszer, ahogy a mellkasom megemelkedett, hogy jobban érezhessem őt.
- Oh, Istenem! – suttogtam.
- Szóval én vagyok az istened, helyes – mondta, és végignyalt a nyakamtól a hasamig.
Egy okos választ adtam neki:
- Oh, Istenem!
- Ezt megerősítésként veszem – vigyorgott csillogó szemekkel. Könyörtelenül folytatta az elkezdett munkáját, és mivel profi volt, ezért tökéletesen is tette a dolgát. Meg akartam érinteni, hogy kielégítsem, hogy annyi gyönyört adjak neki, mint amennyit ő adott nekem. Most már szabadok voltak a kezeim, úgyhogy megérinthettem a Gyönyörűségemet.
Jobban lehajtotta a fejét, mikor az ujjaim a hajába túrtak, és kis semmiségeket mormolt nekem. Biztos voltam benne, hogy ennél jobb már nem lehet. Nos, de lett…
Halk nyögéseket hallottam. Az enyémek voltak. Davie adott egy gyengéd mosolyt nekem, és csókolni kezdte a nyakamat. Átkaroltam egy szoros ölelésben.
Megmozdultam, valami nem hagyott nyugodni.
- Mit szeretnél, baby? – kérdezte gyengéden.
- Majd meglátod – válaszoltam, és átfordultunk – Ments meg egy lovat, üld meg a lovast – válaszoltam egy ragyogó mosollyal.
- Igen, baby, igen, igen, igen…
- Szeretnél a kis cowboyom lenni? – kérdeztem – Meg akarlak lovagolni, ez nem vitás. Egy ilyen gyönyörű fekete csődört, mint te! Nem tudok visszautasítani egy teljes galoppot veled, Dave.
- Egy fekete csődör? Egy fekete csődör vagyok? És mi a nevem? – kérdezte Dave.
- A neved Dave, Dave Gahan és az emberek Dave Gahannek hívnak, de ha egy fekete csődör lennél, akkor nézzük csak, a neved… Fekete Szépség lenne.
- Fekete Szépség? – vigyorgott – Miért pont Fekete Szépség? Az annnnnyira nyálas… Olyan rózsaszín.
- Olyan fekete. Ne a könyvre gondolj. Irodalmian gondoltam. Te Dave Gahan vagy, egy Fekete Szépség. Nem hinném, hogy tükörbe kéne nézned, hogy ezt leellenőrizd, már tudod, nem igaz?
Kuncogott – Oh, azt hittem, hogy én egy fekete párduc vagyok… Igen, én egy fekete párduc vagyok, és most élve felzabállak! – fenyegetett meg, és gyengéden megharapott. Aztán egy kicsit erősebben. Készségesen hagytam, hogy ott harapjon, ahol csak akart.
- Oh, neeeeeeeeeeee – „védekeztem” – Kérlek, hagyj élni!
- Nem foglak megölni, ez csak egy kis kínzás.
- Oh…. Téééééééééééényleg? – egy vad mosoly futott keresztül az arcomon – És… élvezni fogom?
- Naná, hogy igen – mondta egy elégedett mosollyal az arcán – Akár fogadhatsz is rá!
- Megtettem – válaszoltam és újra megcsókoltam.
Elcsendesedett, nem tudott beszélni, a szája máshol volt elfoglalva.
Majdnem felsikoltottam az érzéstől. A felfokozott érzelmeim újra átvették fölöttem az uralmat. A nyelve a lábaim közé csúszott. Egy vagy két percig még levegőt se kaptam.
- Bocs, de újra azt kell mondanom, hogy Édes Istenem!
És továbbra is újra meg újra elismételtem a Teremtő nevét. A testem öntudatlanul mozgott, Dave-nek erősen kellett tartania, a kezei megragadták a combjaimat, és egy pillanatra sem hagyta abba a kényeztetésemet. A markolászó kezei piros foltokat hagytak a bőrömön, ahogy kicsit lejjebb csúsztatta őket. A feje még mindig a Bermuda Háromszögbe volt temetkezve, és én még mindig úgy nyögtem, mint aki nagy fájdalmak közt őrlődik. De biztos voltam benne, hogy meg tudnám szokni, hogy Dave a szeretőm. Te jó Isten! Dave!
Elvesztem az érzelmeimben. Elhagytam magam, elhagytam a világot, elhagytam mindent… Pár perc múlva a testem Dave-nek feszült, és vettem egy mély levegőt. És az orgazmus tűzijátéka elkezdődött.
Belemarkoltam a hajába, ahogy a testem ívbe feszült. A hotelszoba csöndjébe sikoltottam a nevét a csodálatos érzés előtt. Teljesen kész voltam, mikor még az ujjai is a testembe csúsztak az utolsó percben. Az volt az utolsó pont, amikor még magamnál voltam… utána: teljes sötétség.
A hajamba temette az arcát. Nehezen lélegeztem, de gyengéden megkérdeztem:
- Mi az? – túrtam bele a hajába reszkető ujjaimmal.
- Te, te… Istenem, olyan csodálatos vagy! Megbabonázol, elvarázsolsz, többet akarok…
Levegő után kapkodtam, finoman elmosolygott, miközben még mindig a belsőcombjaimat és a hasamat cirógatta. És azt kell, hogy mondjam, hogy ez a mosoly több volt, mint ígéretes…
- Miért mondasz ilyeneket? Tudod jól, hogy teljes valómban a tied lehetek, ha akarod. Te vagy a mesterem, és én vagyok a szolgád… - mondtam, és még egyszer megkerestem puha ajkait.
- Hmm, igen, van valami, amit akarsz? Csak kérdd, baby – felelte egy sugárzó mosollyal férfias arcán.
- Lesz – válaszoltam egy huncut mosollyal az arcomon - De most mondd csak, mi a kívánságod? Ezúttal hogy elégíthetlek ki? Vagy már fáradt vagy? – folytattam, és gyengéden megfogtam az arcát két kezemmel.
- Fáradt? Én? Soha!
- Te kérkedsz!
- Én? Soha!
- Szóval, akkor mint szeretnél?
- Egy jó kis kávét, azt. El tudnék viselni egyet!
- Oké, felhívom a szobaszervizt, és szerzünk neked egyet. Valami más? Úgy értem AKÁRMI más?
- Oké, lássuk csak! Nos, van itt egy kívánság, amit teljesíthetnél – és lassan lefelé kezdte irányítani a fejemet…
- Oh tényleg? – nyaltam meg a saját számat a kis rózsaszín nyelvemmel, aztán az ő hasát is – És hogy szeretnéd? – folytattam a kis játékomat a nyelvemmel, de már lent jártam a csípőcsontjainál – Lassan? Keményen? Szenvedélyesen? Vagy hogy?
- Nike, ok?
- Mi van?
- Csak csináld!
Egy percig csak nevettem, de aztán a kezeim elkezdték azt, amit tenniük kellett. Még mindig Dave-en mosolyogtam. Hangulatba akartam hozni – Mesélnél valamit, amíg én dolgozom rajtad? – kérdeztem egy kis mosollyal az arcomon. A kezem lassan mozgott a tagján. Kicsi harapásokat adtam a férfiassága környékére, amiktől nehezen kezdett lélegezni.
- Mit akarsz tudni?
- Nem fontos, csak hallani akarom, ahogy csak nekem beszélsz… - válaszoltam, és a nyelvem körbejárta tagját.
- Nem vagyok biztos benne, hogy most tudok beszélni, uhhh, édes,,, Nem könnyű, mikor te… hmm, igen… Kérdezz, és uhhh, és talán igennel és nemmel tudok válaszolni!
- Oké, elfogadom ezt a módszert… - egy csók a „little one”-jának tetejére – Játszhatjuk ezt a játékot… - a kezeim a golyóin – Szóval… az első kérdésem… - abbahagytam a mozdulataimat – Nézzük csak… Boldog ember vagy?
- Most? Igen, az leszek, ha folytatod, amit abbahagytál! – nyögte és kicsit erősebben markolt a hajamba.
- Hé, ne legyél durva, vagy kimegyek azon az ajtón – mosolyogtam huncutul – És akkor ki fogja kényeztetni a little one-odat, drágám? – ragadtam meg és a kezem egyszer fel és lemozdult rajta. Imádtam kínozni.
- Ne kényszeríts drágám! - mondta szenvedéllyel a hangjában.
- Oh, neeeem, én nem kényszerítelek, Dave… én kínozlak! – válaszoltam egy ördögi kis mosollyal az arcomon, megcsókoltam a férfiasságát, aztán egy kicsit meg is haraptam.
- Oh, te… szent szar! – nyögte.
- Vicces hallani a megjegyzéseidet, Édes… - sóhajtottam.
- Ne beszélj értelmetlen és felesleges dolgokat, csak csináld! – vakkantotta.
- "Words are very unnecessary..." - idéztem.
- Igen, így van, de kérlek!
- Oké, oké, csinálom. Csak feküdj nyugodtan és élvezd a show-t.
- Azt fogom – sóhajtott, én pedig folytattam az izgatását a számmal.
És persze a nyelvem kis segítségével. Lehunyta a szemeit a hátán fekve, egyre jobban felizgulva. Ahogy mind inkább szenvedélyesen támadtam, erősen megragadta a kanapét, és levegőért küzdött. De nem kapott belőle eleget. Próbált valamit mondani, de nem tudott, nem akartam kivenni a számból a nyalókámat. Végül már nem harcolt. Azt hiszem, megöltem.
Egyre hangosabban nyögött, ahogy a szám őrült iramban mozgott rajta. Olyan kemény volt, mint a kő. Mindig egyre többet és többet fogadtam magamba belőle. Azt hiszem, ő halott volt, én meg őrült…
- Jézus!!! – kiáltotta, ahogy két ujjam is csatlakozott a játékhoz a tagján.
Fel akart ülni, és ezúttal hagytam is neki.
- Baby, nekem, nekem… most mindjárt elmegyek.
- Rendben. Gyere, Dave, csak gyere.
- Uhuh, igen, jövök… Oh Mindenható, én…
És átlépte a határt. Egy hangos kiáltás hagyta el gyönyörű ajkait, ahogy újra erősen belemarkolt a hajamba.
Figyeltem, csodáltam őt. A tiszta szépségét, a férfiasságát, az elragadtatását, a szenvedélyét.
A csodálatos arcán megjelenő kifejezés gyönyörű volt!
Lassan kiengedtem tagját ajkaim szorításából, miközben felnéztem zöld szemeibe. Hálás tekintettel nézett vissza rám, de még nem volt képes beszélni, vagy megmozdulni. A teste izzadt volt és fénylett a fent lámpa fényében, izzadtság folyt a fejéről, a kezei még mindig a hajamban pihentek. Lassan megmozdította az egyik kezét, és lehunyt szemmel a nyakamra csúsztatta. Aztán kinyitotta a szemeit, mindkét kezébe fogta arcomat, és egyszerűen annyit mondott:
- Köszönöm, drágám!
Micsoda pillanat! Ő köszönte meg nekem, noha nekem kellett hálásnak lennem, amiért engedte, hogy megérintsem a testét, és talán a lelkét is! Annyira szerettem, de tudtam, hogy nem mondhatom el neki. Ott van neki a szeretett felesége, én csak egy lány vagyok, egy senki, egy névtelen személy, akinek megadatott, hogy egy éjszakát ezzel a félistennel töltsön. Talán a szemeim mindezt elmondták neki, vagy nem tudom. Csak bámultam őt. A szívem nyitva állt, és a lelkem ettől az érzéstől szárnyra kapott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó