4.

Miután nagy nehezen rendbe szedtük magunkat, bevágódtunk a kocsiba, és elindultunk... nem is tudom hova indultunk. Túl boldog voltam ahhoz, hogy odafigyeljek ilyen apróságokra. Keresztbetett lábakkal ültem Dave mellett. A háttéréneklés is kiesett a fejemből, csak annak köszönhetem, hogy úgy öltöztem fel, ahogy, hogy Dave figyelmeztetett rá. Dave...
Az agyamba égett a konyhás és a zuhanyzós jelenet is. Na meg az is, ahogy tanácstalanul állok a szekrényem előtt, ő meg mosolyogva figyel az ajtófélfának támaszkodva, és elmondja véleményét a ruhákról. Aztán nem sokat lacafacáztam, gyorsan belebújtam abba, amire rábólintott, és most itt ülök benne. De nem is ez a lényeg...
Agyam most kezdte el feldolgozni, hogy Dave Gahan kétszer is... "ÚRISTEN! Ez hihetetlen..." - bámultam ki az ablakon, miközben minden idegszálam tudta, hogy ott ül elégedett kifejezéssel az arcán tőlem körülbelül két milliméterre.

Martin már várt ránk. Lassan mért fel engem, kétszer is. Ez azért legyezte a hiúságom és önkénytelenül is kétértelműen mosolyogtam vissza rá. Még volt pár óránk a koncertig. Dave javasolta, hogy ne hagyjuk Martot elkallódni, így együtt maradtunk.

- Nah, milyen kísérő volt Mr. Nem-tudok-csoki-nélkül-élni? - sodródott mellém a szőkeség.

- Elég jó - feleltem. Dave csak elmosolyodott.

- Valahogy sejtettem... Elég jól ismerem már Dave-et... - jegyezte meg végigmérve kettőnket. - Hányszor? - kérdezte hirtelen. Hangjában mintha egy kis sértettséget éreztem volna, de lehet, hogy csak odaképzeltem.

Eléggé megdöbbentem, és ez ki is ült az arcomra. Dave nem felelt, valószínűleg megmutatta a számot a kezén, mert Mart tekintetén láttam, hogy megkapta a választ. Én továbbra sem tudtam megszólalni.

Martin sem válaszolt, csak biccentett semleges arckifejezést felvéve, de olyan volt, mintha kicsit bezárkózott volna. Ezt nem értettem.
- Na gyerünk, lassan indulnunk kell a csarnokba, hogy odaérjünk a rajongók előtt - sandított hátra ránk, majd el is indult.
Egy kicsit rajtakapott tinédzsernek éreztem magam, bár nem tudtam, hogy miért, hisz nem tartoztam Martinnak semmivel, de a viselkedése zavart egy kicsit. Dave-re pillantottam, aki ezt nem vette észre, majd megvonva vállamat tovább indultam. "Nehogy már emiatt rosszul érezzem magam!"

De a gondolat továbbra sem hagyott nyugodni. Nem lelkiismeret-furdalást éreztem, mert nem volt miért. Csupán a szőke férfit szerettem volna megérteni. Csak egy kicsit hagytam belemélyedni magam a gondolataimba - tudtam, ha túlzásba viszem, akkor egész nap ezen fogok agyalni, és ez a nap túl értékes ahhoz, hogy Mart lelki állapotának az elemzésére pazaroljam, de nem temettem el mélyre, hogy a háttérben rakosgassam össze a darabokat. Rajtatartottam a szemem a szőkén. Talán az zavarja, hogy Dave mindent megkap, és ő csak második? Talán ő is akart volna engem? Nem, ez naivitás lenne, már az csoda, hogy Dave akart, bár azt nem tudom biztosan, hogy csak a pillanatnyi ösztöneinek engedelmeskedett, vagy 'kedvére valónak' talált-e. Átmentem volna a 'vizsgáján', amely 'méltóvá tesz' arra, hogy lefeküdjön velem? Akárhogy nézem, Gahan egy isteni pasi, aki ezt természetesen tudja is magáról. Egy kicsit eltelhetett magától. Ez természetesen Martra is áll, hiába imádom mindkettejüket, érzem, hogy mások, hogy másik világban élnek, és hogy nekem a végletekig hálásnak kéne lennem, hogy a részese lehettem egy rövid időre. Csakhogy ez sosem volt az én stílusom. Én nem könyörögtem nekik azért, hogy felszedjenek, nem strázsáltam sosem a szállodák előtt, nem vándoroltam végig a koncertállomásokat. Tudom, hogy hol a helyem, tudom, hogy hol az ő helyük és, hogy a kettő között ég és föld a különbség. Nem fogom megjátszani magam két sztár kedvéért. Ha meg Gahan csak azért csinálta, amit csinált, hogy szívességet tegyen nekem, akkor inkább ne kerüljön a szemem elé. Azért tegye, amit tesz, mert kedve van hozzá, ne azért, hogy örüljek magamnak.

Martin menet közben egyszer-egyszer ránk nézett olyan furcsa tekintettel. Azt méregeti, hogy Dave... Ha én találnám furcsának, hogy egy órával ezelőtt a konyhaasztalon fekve Dave nevét sikoltoztam, az oké. Mégse mindennap történik ilyesmi az ember lányával, hogy Őistenkirálysága hanyatt dönti a saját konyhájában. Na, de mi van Marttal?

Most hirtelen megállt és megkérdezte tőlem:

- Nos, talán intimnek tűnhet a kérésem, de ha megtennéd, hogy velem jössz, mutatnék neked valamit. Ne gondolj semmi rosszra, jó?
- Nem hinném, hogy rossz lenne, ha veled elmegyek - válaszoltam vigyorogva. Ezzel sikerült mindkét velem lévő férfiban megakasztani a szót és csak meredtek rám. Egy teljes percig és némán...

Dave bambán hagyta, hogy elmenjek a szőke férfival. Mutatni akar nekem valamit? Elég gyenge szöveg...

Mégis volt valami a tekintetében, ami arra engedett következtetni, hogy tényleg mutatni akar valamit, úgy értem valami decens dolgot. A tekintete komoly volt és titokzatos, és amikor a szobája ajtajához értünk csillogó szikrák pattogtak smaragd tekintetében. Khmm, It was a question of lust, ami a tekintetében tükröződött. És én azon kezdtem el gondolkodni, hogy nagyon ledér dolog lenne-e egy nap két ilyen pasit szeretni.

Furán éreztem magam. Mi vagyok én? Sosem tartottam magam könnyűvérűnek, de ez egy olyan lehetőség, amit kihagyni vétek lenne. És az a nézés, azok a szemek, az a tekintet... éreztem, hogy szinte fuldoklom attól a vágyakozástól, ami a zöld szempárból áradt felém. Testem fájdalmasan felkiáltott. Kellett nekem a férfi. Csak azt nem értem, hogy én miért kellek nekik? Nem vagyok egy kiemelkedő szépség, nincs bennem semmi megfoghatatlan. Akkor meg?

Nagyon reméltem, hogy nincs semmi suskus a dologban, valami verseny: Gahan-Gore: 25429:25428, vagy efféle. Reméltem, de nem lehettem benne biztos. Mindegy is volt, ahogy ránéztem Martra kiürült az agyam és csak egy szó villogott nagy neonbetűkkel: SEX.

Mart lassan végigmért, majd megfogta a jobb csuklóm és finoman behúzott a szobába. A művelet közben egészen közel kerültem hozzá, érezhettem az illatát. Kellemesen borsódzott tőle a hátam. Rabul ejtett.

Hirtelen csapta be mögöttem az ajtót és az ajtóhoz szegezett a testével. Csak azután szólt hozzám miután szenvedélyesen megcsókolt. Uram atyám, egyenesen halálközeli élménynek volt minősíthető, amit éreztem. Tudtam, hogy meg fogok semmisülni. Tudtam, hogy a tekintetével egy nedves fahasábot is lángra tudna lobbantani, nemhogy engem. Tudtam, hogy egy szempillantás alatt lángra gyújt, majd porig éget. Nem is teketóriázott, nekem esett, mint bolond tehén a fiának.

Teljesen a faanyagnak préselt, egy leheletnyi távolság sem volt köztünk. A lábaim meggyengültek, csoda, hogy álltam még egyáltalán. Talán csak Martin tartott, ő ugyanis határozottan állt... minden értelemben.

Nyelvével vadul tört előre. Miközben egyik kezével az arcomat simította, addig a másik már egészen lent kutakodott, végül a ruhámon keresztül megtalálta célját: Mart szó szerint rátapintott a lényegre, ettől a mozdulattól kéjes sóhaj szakadt ki belőlem. Aranyszőke göndör fürtjei az arcomra hulltak, ahogy mohón csókolt, finoman megcsiklandozva ezzel a homlokom és az orrom hegyét, mindez csak fokozta a kéjt. De aztán hirtelen mintha feleszméltem volna, bűntudat fogott el, amiért nem is olyan rég még a fekete párduc lihegett gyönyörtől eltorzult arccal a nyakamba, most meg… „Mi a fenét művelek? Normális dolog ez?”

 De aztán agyam megint kikapcsolt, és csak az érzékeim irányítottak, nem lettem volna képes leállítani Martint, ahhoz már túlságosan is elvette az eszemet. Úgy látszik, észrevehette ezt a kis bizonytalanságot, mert a kényeztetést abbahagyva két kezébe vette az arcomat, és kérdőn nézett rám. Még nem szólt semmit, de a szeméből így is mindent ki lehetett olvasni.

- Miért csináljátok ezt velem? - nyögtem.
- Csináljuk? - kérdezett vissza.
- Tudod, te mire gondolok, láttam, hogy tisztában vagy vele mi történt délután!
- Igen, de meg akarom neked mutatni, hogy velem klasszisokkal jobb lesz a dolog!
- Ugye nem versenyeztek, mondd, hogy nem!
- Nem versenynek mondanám, baráti rivalizálás ez inkább. Közvélemény-kutatás, most te leszel Páris helyében, melyikünknek fogod az aranyalmát adni? Erre vagyok kíváncsi.
- És mi van akkor, ha azt mondom, hogy szívemnek egyformán kedvesek vagytok?

- Kedves, hogy ezt mondod. De nem választanod kell közülünk, csak kíváncsiak vagyunk. Sok vita ment már erről hosszú barátságunk alatt és most jött el az idő, hogy megtudjuk a kérdésre a választ. Tudod, milyenek vagyunk mi férfiak!
- Aha, teljesítményközpontúak?
- Afféle. Ez fontos nekünk, de hol is tartottam? - kérdezte, majd újból a gyakorlati anatómiára összpontosított.

Visszanéztem rá. Tekintetemben benne volt a válasz. Nem tudtam, hogy Gahan adott-e volna nekem lehetőséget arra, hogy visszalépjek, ha akarok. Valószínűleg nem. Mart viszont igen. Ez volt a különbség kettejük közt, ezért lehetett mindkettejüket szenvedélyesen imádni. Annyira mások voltak... Dave-nek nem tudtam volna nemet mondani, ha akartam volna se ment volna, Mart pedig egyszerűen figyel rám...

Igen, figyel rám… és kíván engem! Érzem az egyértelmű jelét ágyékomnál, hogy szeretne minél előbb felnyársalni. Újra vadul esett nekem, kezei a melleimet markolászták, majd egyikkel átsiklott a fenekemre, végül megragadta mindkét karomat, és egy hirtelen mozdulattal az ajtónak szegezte fölém nyújtva őket a fejem mellett. Így kiszolgáltatottan hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar, csak a csípőmet mozdítottam be néha, ezzel ingerelve mindkettőnket. Őrjítő volt az egész, a csókjai, a kemény férfiassága… és ahogy a fülembe zihált.

Annyira elgyengültem, hogy csúszni kezdtem lefelé, Martin megtartott, látta a vágytól elködösült tekintetemet, megfordított, én pedig négykézlábra ereszkedtem.

Mart letérdelt mögém és a derekamnál fogva húzott magához, így a fenekem az ágyékához simult. Éreztem, hogy éber az érdeklődése, habár még nem volt az igazi.

Martin pillanatok alatt megszabadult ruhájától, majd engem hanyatt fektetve elkezdett kibújtatni a nadrágomból. Türelmetlenül ráncigálta le a ruhadarabot, majd az ingem következett, végül a melltartó is pár méterrel arrébb landolt. Már csak egyetlen kis fekete tangabugyi választott el álmaim férfijától. Mart vadsága teljesen felajzott engem is. Mikor az utolsó akadályt is el akarta tüntetni rólam, ujjai finoman besiklottak a fehérnemű alá. Azt hittem, a mennyben vagyok, pedig ez még semmi ahhoz képest, ami ezután következett! Félretolva az apró tangát nyelvével kezdett el ingerelni, addig fokozta ezzel vágyamat, mígnem már fájdalmasan kiáltott a testem a férfiért. Ekkor egy határozott mozdulattal szabadított meg a fölöslegessé vált ruhadarabtól, majd megszólalt: - Gyere, fordulj vissza úgy, ahogy az előbb voltál. Hátulról akarlak, most azonnal!
Vágyakozón bámultam rá, tekintetem végigsiklott meredező férfiasságán.

Nem törődtem a felszólítással, csak felsandítottam a sürgető zöld szemekbe. Aztán egy hirtelen mozdulat által vezérelve húzódtam közelebb hozzá, hogy visszaadjam a kölcsönt neki, amit nálam ért el a nyelvével. Martin torokhangon felnyögött és a hajamba markolt. Ellenkezni akart, de nem hagytam neki. Pár pillanat múlva azonban csak elszakított magától és vadul a hasamra vágott. Éppen hogy csak felemelkedtem a földről, mikor minden átmenet nélkül belém hatolt amilyen mélyen csak tudott. Felsikoltottam, de nem a fájdalomtól, hanem az érzés intenzitásától, amit bennem keltett.

Egész testem megfeszült az érzéstől, és attól, ahogy erélyes, határozott mozdulatokkal kezdett hátulról ostromolni. Körmeimmel a puha szőnyeget kapartam, nyakam hátrafele megfeszült, ahogy hitetlenkedve a plafon felé emeltem tekintetem. Magamban egy néma köszönetet rebegtem, hogy egy nap alatt mindkettő maga alá akart gyűrni.
Nem fogtam vissza hangomat, nem érdekelt, hogy meghallhat valaki.
Majd bele őrültem, ahogy a vágy egyre mohóbb és nagyobb hullámokban csapott fel testemben, amint vad mozdulatai közben magamon érezhettem a kezeit, melyek először a derekamat fogták, majd végigsimogatták a hátamat, hogy aztán rátaláljanak melleimre, és egy kicsit durvábban bele is markoljanak. Egy élvezettel teli nyögés szakadt ki belőlem újra.
Martin ajkán egy elégedett kis mosoly futott át, és egyik kezét orvul átsiklatta a lány hasán, hogy el is tűnjön a lábai között. Balja visszatalált az előtte térdelő csípőjére.

Térdeimet dörzsölte a szőnyeg, de nem érdekelt. Átadtam magam a pillanatnyi élvezetnek. Sóhajaim vegyültek a nyögéseimmel, amik egyre hangosabbak lettek. Magatehetetlenül álltam ott négykézláb, engedelmesen ringva Mart lökéseinek megegyező irányba.

Kezeim megroggyantak, mikor éreztem, hogy már nem csak kőkemény büszkeségével ostromol, hanem ujjaival is... Szinte sikoltoztam az élvezettől. Aztán kirázott a hideg, amint megéreztem Mart ajkait és nyelvét végigsiklani a lapockáim között. Finoman harapdálni kezdte a bőrömet. Úgy éreztem, hogy ez már a kínzások netovábbja. Egyszerűen mindenhol ott éreztem a testemen, a testemben az imádott szőkeséget. Minden ésszerű gondolat távozott fejemből, csak az élvezeteknek engedtem szabad teret, melyek kezdtek elviselhetetlenül felfokozódni. Ezt már nem bírtam ép ésszel felfogni. Tényleg felsikoltottam.

Már szinte érzéki kínokat éltem át. Ez egyszerűen... fájt, annyira jó volt! Ha másmilyen pózt sikerült volna felvenni, már rég a széles hátát karmolnám, vagy szorosan a karjaim közé zárnám a férfit, de ebben a helyzetben csak a szőnyeget kaparhattam.

Majd beleőrültem, hogy nem érhettem hozzá!! Szinte kínzott ez a tény. Belesajdult a lelkem, a testem, a kezeim, mindenem, de ő továbbra is csak erőteljesen mozgott bennem. "Hogy lehet ezt ép ésszel kibírni?!" - sikoltottam magamban. A mozdulatai, az illata, a nyögései, mind-mind tovább fokozták vágyamat és sürgető szükségemet arra, hogy végre mindketten elélvezzünk.

Néhány pillanat múlva egy erélyes lökéstől bennem maradt a levegő, majd Martin nevét sikoltottam, ahogy a testem belemerevedett a gyönyörbe. Éreztem, hogy egy könnycsepp folyt ki az egyik szememből.

Következő fejezet

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.