22.

Sela másnap verőfényes napsütésre ébredt. Már délelőtt járt az idő. Fájtak a tegnap szerzett sebei, de legjobban a lelke és a szíve. Lassan felült az ágyában. Füstszagú volt a teste. A ruhái, amit tegnap letépett magáról a földön hevertek egy kupacban. Nem tudta, hogy Dave hova hozta őket, vagy, hogy egyáltalán mi lesz az ő szerepe, hogy mi lesz most... semmit. Csak itt volt. Elment a fürdőbe és alaposan lezuhanyozott. A ruhái utolérték őt, egy utazóládában hevertek az ágya mellett. Kivett egy egyszerű fekete fűzős bársonyruhát, ami tökéletesen illet az alakjára. Ahogy elnézte a meztelen testét keserűen elmosolyodott. Martin hiába tűntette el a hegeit, már most látta, hogy újabbakat szerzett. Felsóhajtott és felöltözött. Kinézett az ablakon: hatalmas kertet látott, de ez rendezett volt, nem úgy, mint az a gazos vad terület az előző lakhelyén. A szobája is nagyobb volt és valamivel modernebb, szebb. Tudta, hogy a megmaradt halálfalók között most vad harcok fognak kialakulni a rangsorért, Dave kegyeiért. Ő ezekből kimarad. Valamiért biztosítottnak érezte a helyét Arlynnal együtt.

Nem csodálkozott, hogy sem Piton, sem Lucius nincs itt. Talán meghaltak? Ha nem is, akkor előbb-utóbb meg fognak, ez biztos. Kilépett az ajtón, hogy felfedezhesse a helyet. A kertbe vezetett az útja, amit frissen hullott hó takart. Tehát nem mentek olyan messzire. Bejárta a területet. Volt egy kis tó, amit most vastag jégpáncél takart, rókalyukak, mókusfészkek... egész idilli volt, szinte ironikusan az, ha azt nézte, hogy a hely gyilkosokkal volt tele. Megfordult, hogy szemrevételezze a kastélyt. Szebb volt és nagyobb, mint a régi. Illett Dave öntömjénező és hiú stílusához. Felsóhajtott és elnézett a távolba. Most mi lesz a céljuk? Itt már rég nem Harry Potterről és a halhatatlanságról van szó. Itt már sokkal nagyobb a tét...

Lupin gondterhelten ült McGalagony irodájában. Most beszélt az igazgatónővel és értesült róla, hogy lenne egy férfi, aki csatlakozna a Rendhez. Csak úgy! Ellenezte a dolgot, semmit nem tudtak a férfiről, lehet, hogy Voldemort kémje! A Sötét Oldal feltűnően csendes volt, készülnek valamire, erre neki egy idegent, egy kezdőt kell pesztrálnia! Azt se tudja, hogy mire képes, még nem mondott semmit. Semmit! Felállt és idegesen kezdett járkálni. Beszélnie kell a férfival! Ki kell szednie belőle mindent! Biztosan tudja, hogy ki volt Tonks gyilkosa, és ha megtalálja... A férfi kilépett az ajtón, Martin szobája felé vette az útját. Nem törődött vele, hogy a diákok látják őt, nem érdekelte. Csak egyet akart: mindent tudni, amit az az idegen férfi tudott.

Martin épp befejezte a reggelijét, és újra az ablak előtt állt szemrevételezve ezúttal a napfényben fürdő havas parkot.

Lupin elért az ajtóhoz és bekopogott.

- Igen? - fordult félig meg a szőke férfi.

Szó nélkül lépett be és állt meg a szőke férfi előtt. Megviseltnek tűnt, de nem az esetleges kínzások miatt. Inkább szomorúság tükröződött a szemekben, semmint megtörtség. Valahogy ismerős volt neki ez a fajta fájdalom...

- Jó napot, Martin Gore - nyújtotta a kezét az ismeretlen, nyúzott férfi felé. Megfigyelte, ahogy a kicsit hosszabbra hagyott tincsek közé számos ősz hajszál vegyül, és a férfi sápadt arcát karmolásnyomok hegei szántották át.

- Remus Lupin - rázott kezet a férfival - A Főnix Rendjének a vezetője. Értesültem róla, hogy szándékában áll belépni.

- Igen, ha lehetséges. És megértem, ha előtte le akarnak ellenőrizni.

- Igen, ezért is jöttem egyrészt. Nem fogok kertelni, időnk sincs rá: információkat szeretnék tudni, hogy felmérhessem, mennyire bízhatok meg magában.

- Kérem, foglaljon helyet - intett Martin a kandalló előtt álló két karosszék felé, és miután elhelyezkedtek, belefogott: - Pár hónapja elragadott az egyik addig barátomnak hitt férfi, és Voldemort elé vittek, aki feloldotta az addigi varázslatot az erőmről, aztán hónapokig tanítottak. Tudom, ez önnek úgy tűnhet, hogy az oldalukra akartak volna állítani, halálfalót akartak volna nevelni belőlem, de ez nem sikerült nekik. Még a Jegyet se kaptam meg. Az erőmre koncentráltak, amit Voldemort fel akart használni. Aztán a belső lázongások ezt megakadályozták, és sikerült megszöknöm.

- Teljesen egyedül? - kérdezett vissza hitetlenkedve a férfi.

- Nem. Kaptam egy kis segítséget - vonta meg a vállát a ropogó tűzre pillantva.

- És ki volt ilyen önzetlen a halálfalók közül?

- Ha lehet, ezt nem árulnám el.

- Miért nem?

- Megvannak a magam okai.

- Tudja Mr. Gore, nehéz elhinnem, hogy egy halálfaló csak úgy önzetlenségből segített volna magának. Azok ott mind kegyetlen gyilkosok, az egyikük nemrég a Rend, egyik kiváló tagját és családját ölte meg. Úgyhogy    kérem    , hogy mindent mondjon el, világos?

Martin felsóhajtott. Most erre mit mondhatna? Lupin valószínűleg nem értené meg, hogy hogyan szerethetett bele egy halálfalóba...

- A bizalmába férkőztem, legyen ennyi elég.

- Jól van, egyelőre elhittem. Meséljen a rendszerről.

- Széthullóban van. Teljesen. Egy új hatalom kezdett növekedni a halálfalók között. Széthúznak. Voldemort kastélya tegnap éjjel harcok színtere lett. Véleményem szerint a maradék csatlósaival el is menekült.

- Vagyis hatalomátvétel történt? Ki az új vezető? Mekkora a hatalma? Hányan álltak át? És hogy-hogy maga itt van? Nem üldözik?

Martin már épp kimondta volna, hogy Dave Gahan az, de... hirtelen bevillantak neki a hosszú évek, amiket együtt töltöttek, a szoros barátság... Őrlődött magában. Végül döntött: - Nem tudom pontosan. Csak a gyűléseken láttam, akkor pedig mindig ügyelt rá, hogy maszkban legyen. Hamar Voldemort bizalmasává vált, aztán kezdte túlnőni az ereje az övét. Nagyon veszélyes és hataloméhes. A terveivel nem vagyok tisztában. Mindig titokzatosan viselkedett. De az biztos, hogy őt nem érdekli az a Potter-fiú. Gondolom, világuralomra akar törni - húzta el a száját - Most már két irányba kell osztaniuk a figyelmüket.

- És az a halálfaló, akinek a bizalmába férkőzött? Nem mondott semmit?

- Nem sokat. De féltek. Egyik napról a másikra éltek a bizonytalanságban. Nagyon sokukat sikerült ennek az új hatalomnak maga mellé állítania, a legbelsőbb körökből is.

- És a szállásuk? Hol van?

- Fogalmam sincs. Szerintem még a friss hívei sem tudták. Gondolom, a csata után mentek oda először. Abban biztos vagyok, hogy a régi kastélyban nem maradtak. Véleményem szerint az új szállás beszerzését egy-két emberrel végeztethette, de erről sem tudok sajnos semmit.

- Akkor mit tud egyáltalán?

Martin arcán egy pillanatra átfutott a harag, de el is tűnt, mikor rájött, hogy jogos a kérdés.

- Meg tudom nevezni nagyjából, hogy ki melyik oldalra állt.

- Halljuk.

És Martin elsorolta a neveket, akikre emlékezett, kihagyva Sela-t és Arlynt a felsorolásból. Nem tudta, hogy a fekete hajú nőt miért, aztán rájött, hogy őt is Sela miatt. Tudta, hogy fontos neki a másik nő, és nem akarta elvenni tőle a támaszát, akibe kapaszkodhat, nehogy még mélyebbre süllyedjen. "De lehet ennél mélyebbre jutni?" - gondolta magában, miközben figyelte, ahogy Lupin szorgosan jegyzetelni kezdett.

- Akkor most megkérném, hogy meséljen a képességeiről.

- Nos, megtanítottak bánni a pálcával, de ami fontosabb, az az a képességem, hogy uralom a víz minden formáját. Pálca nélkül is, és azt hiszem, gyógyítani is tudok vele.

Lupin szemöldöke felszaladt - Igazán? És erre, hogy jött rá?

- Az a személy, akinek a bizalmába férkőztem, egyszer nagyon csúnyán megsérült egy kínzás során, és sikerült megmentenem az életét.

- Ki az a személy?

Martin elfordította a fejét, és a tűzbe bámult. Nem szándékozott válaszolni erre a kérdésre.

- Őszinte leszek Mr. Gore - állt fel Lupin - Nem bízom magában, és nem örülök, hogy a Rend tagja lesz. A tudása viszont és az ereje… égbekiáltó hiba lenne, ha nem venném fel. Alaposan át fogjuk vizsgálni a felvétel előtt.

- Megértem - állt föl ő is, és kezet nyújtott - De semmi rossz szándék nincs bennem, akár hiszi, akár nem.

- Majd meglátjuk - biccentett a férfi és újra kezet rázott Martinnal, majd megfordult és kisétált.

Martinnak nem volt könnyű dolga. Meg kellett dolgoznia a rendtagok bizalmáért. Amit lehetett, azt megosztotta velük, miután beavatták őt. Most bepillantást nyerhetett a Fehér Oldal gépezetébe is. El kellett ismernie, hogy a Főnix Rendje az évek során masszív ellenállási szervezetté fejlődött. Jóval nagyobb lett, mint pár éve. Martin azonban csak ritkán ült le velük nyilvánosan. Általában a háttérbe húzódva figyelt. Ereje miatt azonban hamar megbecsülést szerezett, és lassan teljes értékű taggá vált. A családját elrejtették, ahogy kérte. Így őket félig-meddig biztonságban tudhatta, és a gyerekei is élhették nyugodtan az életüket, a varázslat miatt a halálfalók még akkor sem találtak volna rájuk, ha történetesen mellettük mentek volna el.

Dave csendben ült az elsötétített szobájában. Gondolkodott. Minden részletet elintézett, minden apró mozzanatot átvettek. Már pár hónap eltelt a hatalomátvétel óta, azóta csak szilárdította a hatalmát. Szüksége van féllényekre is, tudta jól, hogy őket nehezebb lesz megnyernie magának, mint a halálfalókat. De most az elsődleges dolgokra koncentrált. A Gringottsba akart betörni. Tudta, hogy a Fehér Oldal is keresi a horcruxokat. Tudta, hogy Martin elmenekült és azt is sejtette, hogy hova. Kémet nem tud beépíteni addig, amíg Martin ott van. De most nem ő volt az elsődleges. Most fog magáról először hallatni. Ő is ott lesz a bankban. Tudta, hogy erős varázslatok védik, amivel csak ő bír el. Már az emberei is ki voltak választva. Nagyon megválogatta őket. Arlynt és Sela-t is magával viszi. Már csak pár órát kell várnia.

- Hívtál? - lépett be halkan talpig feketében Arlyn.

- Igen. Minden készen áll?

- Ahogy óhajtottad - állt meg a szoba közepén merev háttal - A kapcsolataim csak a jelre várnak - nézett a szemébe.

- Helyes - biccentett Dave.

- Lehet egy kérdésem? - nézett óvatosan a férfira még mindig mereven állva.

- Kérdezz.

- Sela-nak miért olyan fontos, hogy maszkban legyen végig? Nem mintha mi nem abban mennénk.

- Mert ő egy nagyobb szabású tervem része is lesz.

- Értem - bólintott a nő, majd lopva végigmérte a fekete ingben és nadrágban ülő férfit - Óhajtasz még valamit?

- Nem.

Arlyn meghajtotta a fejét, majd távozott.

Arlyn a folyosón összefogta a haját, és tovább indult. Még mindig lenyűgözte ez a kastély, noha némileg világosabb volt, mint az előző, de ez is megtartotta sötét hangulatát, amit imádott. A patinás márványlépcsők, a kovácsoltvas korlátok mind-mind elbűvölték a mai napig, mint ahogy a faragott szobrok is. Megállt az egyik falnál, és fülét a hűvös felületre tapasztotta. Ezt sokszor eljátszotta az előző épületben is, hogy hallja a letűnt korok suttogásait, és érezhesse a kastély sóhajait. Elmosolyodott, majd folytatta útját. Hamarosan elért Sela szobájáig, és mosolyogva belépett. Jó kedve volt a fejében sutyorgó hangok ellenére is.

- Szia. Készülsz?

- Szia. Igen - válaszolta a nő. Az ágyon már ott volt a fekete köpeny, ami eltakarja a testét. A maszkot felvarázsolja magára - Nem értem, hogy miért kell így mennem - az elmúlt időben szórakozottabb és megviseltebb volt.

- Annyit kiderítettem az előbb, hogy azért olyan fontos, hogy végig rajtad legyen a maszk, mert egy másik, nagyszabású tervében is szerepelni fogsz a jövőben. Gondolom fontos, hogy senki ne lásson meg. Talán valamilyen nyilvános szereplésed lesz - vonta meg a vállát, miközben végigsimított hosszú ujjaival a fekete maszkon.

Sela csak hümmögött válaszul - Miért engedelmeskedjek Dave-nek, ha azt se tudom, hogy mi a célja?

- Mert nincs más választásod, drágám - fordult felé a nő.

- Feladhatnánk magunkat és hazudhatnánk azt, hogy az Imperius hatása alatt voltunk - csillant fel a nő szeme.

- És szerinted ezt el is hinnék? Azonnal bezárnának Azkabanba miután hetekig faggatnának különféle varázslatokkal. És ha Martin... velük van, nem vagyok biztos benne, hogy nem cáfolná-e meg a hazugságunkat.

- Úgyis mindegy Arlyn. Megkértem, hogy áruljon el minket - mondta csendesen.

- Valóban? - szaladt fel a nő egyik szemöldöke - És gondolod, megteszi?

- Azt akarom, hogy megtegye. Nincs más választása. Hogy a fenébe bíznának meg benne, hogyha nem tenné?

- Nem tudom - vonta meg a vállát, és leült az ágyra a fekete köpeny mellé - Mindenesetre kövezz meg érte, de én jól érzem itt magam.

Sela halványan elmosolyodott - Hát, jobb, mint az előző hely tény és való. De nyugtalanít Dave.

- Mert? - ráncolta a szemöldökét.

- Nem ismerjük a szándékait, nem tudunk róla semmit, csak azt, hogy hatalmas az ereje, és, hogy kegyetlen. Rosszabb, mint Voldemort. Nem ismerjük a szándékait, ki tudja, hogy mire akar felhasználni?

- Igen, ezek már bennem is felvetődtek. De gondolom először is a Nagyurat... Voldemortot akarja megölni, azért keresi a horcruxokat. Aztán... - újra megvonta a vállát.

- Pontosan erről beszélek - nyúlt a pálcája után Sela, hogy elrejtse a ruhájában.

- De nem tehetünk semmit azon kívül, hogy segítünk neki. Én nem akarok se meghalni, se börtönbe menni - jelentette ki határozottan.

- Az Azkabanba én se vágyom. Akkor inkább a halál.

- Bár egy fokkal jobb lett az a hely is, mióta eltakarodtak a dementorok. De most már velük is szembekerültünk.

- Csak akkor, ha Dave ereje nem vonzza őket is a mi oldalunkra.

- Na látod, ez is igaz - biccentett - Mindenesetre kíváncsi leszek erre a mai estére. Nem hibázhatunk. A kapcsolataim készen állnak, hogy előkészítsék a terepet a számunkra.

        Sela biccentett. Még sosem merészkedtek be a Gringottsba. Nem lesz veszélytelen és biztos, hogy a Főnix Rendje fel fog figyelni az esetre. Hát... csak nézzék, ahogy az orruk elől halásszák el a horcruxokat.

- Gyere ide - nyújtotta ki Arlyn a kezeit a nő felé.

        Sela szótlanul fordult meg és lépett Arlyn elé. Annyira üresnek érezte magát.

- Szeretném, ha vigyáznál magadra a bevetés alatt. Nem lesz veszélytelen. Látom, hogy amióta Martin elment, szétszórt vagy. De össze kell szedned magad. Nem mutathatsz gyengeséget, mert lecsapnak rá. Erősnek kell lenned, Sela.

- De annyira fáj - mondta halkan - De igazad van. Ez nem halálfalóhoz méltó. Márpedig én halálfaló vagyok! Az egyik legjobb!

- Pontosan, Sela - mosolyodott el Arlyn, majd két keze közé fogva a nő arcát lehúzta magához, hogy egy csókot nyomjon a szájára, majd felállt, elengedve őt - Még utána kell néznem pár dolognak.

Sela csak bólintott, majd a kilépő Arlyn után nézett. Igaza volt. El kell dobnia az érzéseit, el kell felejteni Martint, mintha nem is létezne. De csak úgy dobja el? Nem, ebbe belegondolni is szörnyű. Inkább elzárja magában, valahová mélyre, mélyebbre, mint eddig bármikor bármit, ahol mindig épen őrizheti az emlékét.

Arlyn visszahúzódott az árnyékok legmélyére, ahogy a kihalt Abszol úton várakozott. Érezte a válogatott halálfalókat maga körül szétszóródva. Mindenki csak a jelre várt fekete köpenyükbe és maszkjaikba bújva. Már percek teltek el. A feszültség növekedett, az adrenalin dolgozott a szervezetekben. És akkor meglátta a vékony férfit kilépni a bank ajtaján. Komótosan sétált le a lépcsőkön, mutató és hüvelykujja között egy arany galleont pöckölve fel és le. Arlyn jól látta minden egyes mozdulatát, és számolta a pöccintéseket. Megvolt a három. Szabad az útjuk, a férfi lefizette a koboldokat, majd csendesen távozott. Most ők jönnek. Arlyn sietve megindult a bejárat felé, minden neszre figyelve és mindenkit érzékelve maga mögött.

Sela figyelte a többi halálfalót. Mind egyenként, szállingózva mentek be. Végül ő is belépett. Hatalmas terem fogadta. Nem ütköztek ellenállásba, szabadon vehették az utat a kamrák felé. A koboldok mohók voltak, de nem hülyék. Beengedték őket a bankba, viszont nem segítettek nekik feloldani a kamrát védő varázslatokat. Ezért volt velük Dave is. Míg ők az útjukba akadó lényeket tartják vissza, addig a férfi feltöri a zárat.

Arlyn feszülten figyelt továbbra is, és szinte égette a hátát Dave gomolygó energiája, ahogy elment mögötte, mikor már leértek a félreeső 1101-es széfhez.

Sela csak fülelt a visszhangzó csendben, miközben Dave nekikezdett az erőteljes és aprólékos varázslatnak.

A csendet csak az izgalomtól ziháló halálfalók törték meg. Sokáig nem történt semmi. Aztán mintha távoli morgás hallatszott volna. Mintha karmok sercegtek volna a kivájt kövön. Sela Arlynra nézett.

A fekete hajú boszorkány feszülten szegezte a pálcáját a sötétségbe, majd küldött fel egy lángot a barlangra, hogy bevilágítsa a terepet. Érezte, hogy a háta mögött nem messze Dave még mindig az ajtóval foglalatoskodik. Mindenképp meg kell védeniük, hogy zavartalanul koncentrálhasson. Ahogy a láng felért a tárna tetejére, és bevilágította a barlangszerű mélyedést tőlük kicsit jobbra, meglátták a morgás okozóját.

A fényt visszaverték az aranyszín pikkelyek és a hatalmas fogak, amik a hosszúkás, kitátott pofából meredtek ki. A szárnyait kitárta, így teljesen kitöltötte az üreget. Mély, csontig hatoló hangján bődült fel. A sárkány észrevette őket.

- A francba! - jegyezte meg Arlyn felmérve az állatot - Ha tüzet okádna, mindenki egyszerre húzza fel a hűtőbűbájból a védőpajzsot! - kiáltotta, majd Sela-ra pillantott - Tudod befolyásolni?

- Megpróbálom - válaszolta, majd neki is kezdett a koncentrációnak. Nem csodálkozott, mikor hatalmas ellenállásba ütközött, de újult erővel támadta a sárkány elméjét, ami időközben egyre közeledett feléjük és teleszívta levegővel a tüdejét.

- Figyeljetek! - kiáltott újra Arlyn figyelmeztetően.

Ekkor tátotta ki újra hatalmas pofáját az állat, hogy tűztengerré változtassa a területet.

Mindenhonnan felharsantak a védekezőbűbájok, a barlang másik felét szinte jégkamrává változtatva. A sárkány tüzének fénye megfestette a jeget, így az narancssárgán izzott, és sziszegett, ahogy a forróság és a hideg találkozott, hatalmas gőzfelhőt eredményezve.

Az állat vadul felordított, mikor elfogyott a levegője, majd a halálfalók felé kapott.

Hárman ugrottak el előle, köztük Arlyn is és végiggördült a karján, majd azonnal felpattant, és felnézett az állatra. - Vigyázzatok, méregfoga van! - kiáltotta, ahogy meglátta a sárkány nyálát sisteregve a földre csöpögni.

Sela eközben nem adta fel a mentális támadást. Már valamennyire sikerült beférkőznie az állat agyába. A koncentrációtól gyöngyözött a homloka. Megpróbálta megfékezni a sárkányt, akin már látszottak a belső harc jelei Sela-val.

Arlyn küldött egy taszító lökést, mikor látta, hogy a sárkány arany színű farkával Sela felé suhint, de mikor látta, hogy éppen hogy csak lelassította, a derekánál fogva elrántotta a barna hajú nőt, így egy pillanatra a földön kötöttek ki, de legalább a tüskés farkat kikerülték.

Sela felordított, amiért megszakadt a kapcsolata a sárkánnyal, de hálásan pillantott Arlynra, majd újrakezdte a koncentrációt. A sárkány kihasználva a pillanatnyi szabadságot, felkapta az egyik halálfalót és a falhoz vágta, majd újra lángokat okádott.

- Francba, túl erős. Nem fogjuk sokáig visszatartani - kiáltotta Arlyn, fenntartva a fagyos pajzsot. - A hasához kell jutnom! Ha következőleg okád tüzet, gondoskodjatok több gőzfelhőről! - rendelkezett.

Dave eközben egyre közelebb jutott az ajtó kinyitásához. Nem törődött a háttérben zajló csatával. A hatalmas állat eközben egy másik halálfalót tépett szép vérrel és belső szervekkel árasztva el a padlót.

Arlyn érezte, hogy a hőségben folyik róla a víz a fekete köpeny és a maszk alatt.

- Gyerünk te rusnya dög! Adj tüzet! - rikoltotta türelmetlenül. Már csak kilencen maradtak.

Sela már-már irányította néhány mozdulatát a sárkánynak - Arlyn! Félig megvan. Mit csináljak vele?

- Ingereld tűzokádásra, amíg én a hasához férkőzök. Látom, hol a gyengepontja a pikkelyeinek.

- Rendben - egyezett bele Sela, bár nem örült neki, hogy Arlyn meg karja ölni az állatot. Az egyik legősibb mágikus lények közé tartozott. Kiadta a parancsot a sárkánynak, aki még mindig hadakozott vele. A levegőbe kapkodott, próbálván elűzni a fejéből őt, de végül elérte amit akart. Tátott pofával ontotta magából a lángokat.

- Védjétek Dave-et! - kiáltotta Arlyn, majd kihasználta a helyzetet, elugrott a lángcsóva elől, leszaggatta magáról a kigyulladt fekete köpenyt, majd a sűrű párában előrefutva a sárkány mellkasa és hasa alatt találta magát. Felfele irányította a pálcáját egy helyen, ahol a sárkány szíve is dobogott. Látta a kis rést a pikkelyek között, és elkiáltotta magát. Zöld fény villant, majd az állat megremegett, a tűzorkán abbamaradt, s egy panaszos üvöltés hallatszott. A nőnek éppen hogy csak annyi ideje maradt, hogy az összecsukló állat alól kiugorjon, a hátát így is végigkarcolták a pikkelyek. Zihálva támaszkodott négykézláb a halott hústömeg mellett.

Izzadtság csillogott szabadon hagyott dekoltázsán, nyakán, és a maszk nélkül maradt arcrészein, ahogy a haja is nedves csigákba rendeződött a nyakába tapadva.

- Sietnünk kell - jelentette ki Sela - A sárkányokat számon tartják, tudják, hogy megölted.

- Ez már nem rajtunk múlik, egyedül Dave-en - pillantott a férfi felé még mindig zihálva, ahogy négykézláb támaszkodott.

Sela odalépett mellé és segített neki felállni. Dave pontosan tudta, hogy sietniük kell. Hamarosan megérkeznek ellenőrizni, hogy mi történt itt és nem találhatják itt őket. Ha felfedezik a betörést, akkor szigorúbb körülmények közé helyezik a horcruxot és lehet, hogy nem fog újra hozzáférni. Most kell megszereznie. Lázasan dolgozott, mikor kattant a zár és kinyílt az ajtó

Arlyn közelebb ment, majd eltakarta a szemét egy pillanatra a kamrából kiszűrődő sárgás fénytől, melybe mindannyiuk szeme belekáprázott. Egyedül Dave nem mozdult, csak összébb húzta kicsit a szemeit.

A férfi belépett. Bent csak egy csomag hevert. Rászegezte a pálcáját.

        Magában mormogott. Ezeket a varázslatokat soha nem tanulta, ösztönösen mondta ki őket. Érezte a levegőben mozgolódó súlyos erőket. Hirtelen repedezni kezdett a porcelánpohár, majd egy hangos reccsenés közben, mintha csontot törtek volna, kettéhasadt és a benne lakozó lekötött lélek, teljes erejével vágódott a terem falainak, ami nem bírt elviselni ekkora ütést. Repedezni kezdett - Tünés! - kiáltott fel a férfi.

Arlyn megragadta Sela karját és visszhangozta a kiáltást a többi halálfalónak. Mindannyian rohanni kezdtek a kocsik felé, amik a síneken repítették fel őket a magasba, a föld felszínére.

Az alagútban visszhangot vert a leomló szikladarabok zaja. Felértek a felszínre, de nem lassítottak le. Mihamarabb el akartak tűnni a Gringottsból, mielőtt megérkeznének a Mágiaügyi Minisztérium dolgozói és a Rend tagjai.

Arlyn amint kilépett a kapun, Sela-val együtt dehoppanált, majd zihálva rogyott le az egyik fa tövébe, közel a kastélyhoz. Érezte, hogy az izzadtság csípi a hátát, amin lassan folydogált a vér.

Sela is zihált még, majd amint összeszedte magát megszólalt - Mutasd a hátad!

- Semmiség - zihálta.

- Arlyn, ne vitatkozz velem.

- Jól van, jól van - bújt ki felül a ruhájából, melléhez szorítva a fekete anyagot, miután lemeztelenítette a hátát, elnyomva pár szisszenést.

Arlyn hátát mély sebek szántották fel - Elég durván elkaptak azok a pikkelyek - nyúlt az egyik sebhelyhez, majd kiszedett belőle egy aranyszín pikkelyt és előrenyújtotta Arlynnak - Emlék gyanánt, Sir Sárkányölő Arlyn?

A nő felnevetett, és megfogta a saját vérétől félig piros sárkánypikkelyt - Azért remélem, nem mérgező a pikkelye is.

- Nem hinném. Akkor már nem élnél. Erre fel fog figyelni a Mágiaügyi Minisztérium! Reszketnek a félelemtől, hogy betörtük a szuperbiztosnak hitt bankjukba és felét romba is döntöttük! - nevetetett fel hidegen.

- Pontosan. Én meg gazdagodok pár szép kis karmolásnyommal, ami úgy fog kinézni, mintha megostoroztak volna - kuncogott fel - Mindig is ilyen hegekre vágytam.

- Megostorozzalak?

- Uhhh, azt élvezném... - pillantott rá sötéten, ahogy oldalra fordította a fejét a csendes éjszakai kertben.

- Előbb várjuk meg míg meggyógyul a hátad. Gyere, nem árt, ha megnéz egy orvos - állt fel

- Jól van - tápászkodott fel még mindig a melléhez szorítva a ruháját, maszkkal az arcán, majd szabad kezével megragadta Sela egyik kezét, s a füléhez hajolt - De behajtom ám rajtad... - nyalt bele incselkedőn a testrészbe.

- Állok elébe. Sőt, ha férfi lennék, mással is állnék... - mosolyodott el.

- De nem vagy az... - simított végig Sela egyik mellén - De ez egyáltalán nem baj... - nyomott egy csókot a szájára, majd megindult a bejárat felé.

Sela nem sokkal lemaradva követte.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.