23.

Lupin elgondolkodva állt a romok előtt. Már lent volt a barlangban néhány Rendtaggal. Nem tudta, hogy mit tároltak a teremben, ami összeomlott, de azonnal tudni akarta. - Hogy a fenébe történhetett ez?! - csattant fel. Halálfalók a Gringottsban? Hát már sehol sem biztonságos?

- Legutoljára a Bölcsek Kövéért jött le Tudjukki - morogta Mordon a nagyobb mágikus szemével vizsgálgatva minden szikladarabot - De azt még Dumbledore megsemmisítette.

- Ki kell derítenünk, hogy mit őriztek itt. Ez nem Tudjukki műve. Ez nem rá vall. Attól tartok, hogy Martin igazat mondott Rémszem.

- Arról a növekvő új hatalomról? - pörgött a szeme hihetetlen gyorsasággal, de nem várt választ - Látok egy sárkánytetemet a törmelék alatt. Nem kis erő kellett a megöléséhez... és....

- És?

- A széfnél.... hatalmas energia maradékát látom csillogni a falakon. Meg valami szilánkokat. Olyan... mint egy kávéscsésze...

- Egy kávéscsészét őriztek volna itt? - horkant fel hitetlenkedve a varázsló.

- Nem hinném, hogy egyszerű kávéscsésze. Abból ered a mágia maradéka, amit érzékelek.

Lupin újra a terem maradékára nézett - Nem, az nem lehet... - kezdett neki összeállni a kép.

- Te is arra gondolsz, amire én? - kocogtatott meg göcsörtös sétabotjával egy követ, amin pár vércsepp vöröslött.

- Igen - mondta a férfi, majd tekintete a nem messze gugoló szőke férfira irányult és megindult felé

Martin felállt, kezében a fekete megperzselődött köpennyel, amit Arlyn hagyott hátra. - Az egyikőjük megsérülhetett, ha nem nézzük a sárkány által szétszaggatottakat.

Lupin csak biccentett - Úgyis helyrepofozzák. Martin, az a bizonyos új erő tudja, hogy hol vannak a horcruxok?

- Horcruxok?

- Nem ismered őket?

- Nem, erről nem mondott nekem senki semmit.

- A fenébe! - csapott dühösen a levegőbe a férfi.

- Sajnálom.

- Nem a te hibád - mondta fáradtan a mágus - Nem voltak kezdők. Megterveztek mindent és megöltek egy sárkányt.

Martin egy pillanatra lemerevedett. - Tudtommal a sárkányok szinte legyőzhetetlenek. Nagyon erős mágikus állatok.

- Azok is - biccentette Lupin - De ha alá tudsz kerülni, akkor szinte nyert ügyed van. A hasa és a szeme az egyedüli sebezhető pontjaik.

Martinban felvetődött a gondolat, hogy talán manipulálták a sárkány agyát, hogy ezt elérjék. És ha manipulálták, akkor az azt jelenti, hogy Sela is itt járt. De ezt már nem tudják megmondani.

- Itt a hangsúly a 'ha' szócskán van. Rendkívül cselesnek kell lenned hozzá.

- Befolyásolhatók a sárkányok? Mármint mentálisan?

- Elképzelhető. Ha megvan hozzá a kellő tudásod. Ezek mágikus lények, az elméjük is védett. Miért kérdezed?

- Értem - biccentett - Csak érdekelt. Nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan ölhettek meg egy sárkányt - vonta meg a vállát - Van még itt valami dolgunk azon kívül, hogy vizsgálat céljából begyűjtsük a csésze darabjait?

- Nincs. A halálfalók maradékait is visszük.

- Rendben - bólintott, majd beállt segíteni pálcájával azokhoz, akik épp utat törtek a törmelék között.

Dave szépen haladt, már ami a horcruxok pusztítását jelentette. Tudta, hogy a Másik Oldal komolyan aggódik és fél, a kémjei lejelentették neki az odaát uralkodó helyzetet. Egyre több halálfaló bukkant fel, hogy csatlakozna hozzá és ő be is fogadta őket. A rendszere kezdett megalakulni. Ahogy egyre jobban kiépítette, úgy lett annál kiterjedtebb is. Hamarosan egy teljes kémhálózata lett. Dave megfigyelte Voldemort hibáit, tudta, hogy mit nem szabad elkövetnie. Sosem mondott el semmit nyíltan az embereinek, mégis elérte, hogy lassan vakon bízzanak benne és imádják az erejét. Kémei megtudták, hogy hol van a Főnix Rendjének az átmenti szállása. Igaz, hogy ez nem az állandó főhadiszállásuk volt, de ez is pusztító csapás lesz a másik oldalra nézve. Egy csapat halálfalót küld oda, hogy irtsanak ki mindenkit. Azonban egyvalakinek kiszemelt gyilkosa volt. Hamarosan Sela lépett be az ajtón. - Hívattál?

- Igen. Feladatotok lesz - biccentett egy fotelban ülve és intett, hogy jöjjön közelebb.

Sela beljebb lépett – Hallgatlak.

        - Egy csapattal le fogjuk rohanni a Főnix Rendjének átmeneti főhadiszállását. De szeretném, ha te csak egy ember kiiktatására koncentrálnál igazán - húzta egy kis gúnyos mosolyra a száját.

- Kire gondolsz?

        - Martinra - Dave kiélvezte a hatást.

Sela-nak elakadt a lélegzete - Tessék? Honnan veszed, hogy ő is benne van?

- Tudom, hogy benne van - simított végig a mellkasán, hogy eltűntessen egy nem létező ráncot fekete ingén.

- Honnan?

- Sok mindent tudok, Sela. Martin akkor lépett be a Rendbe, mikor titokzatos és csodával határos módon meglógott a harc elől, mikor átvettem a hatalmat...

- Szerencséje volt. És most megakarod ölni? Árulásért? Ha elárult volna, már rég ránk törtek volna a Rend tagjai, nem gondolod?

- Ugyan hogy törtek volna ránk, ha nem is tudják, hogy hol vagyunk? - hunyorított még mindig a gúnyos mosollyal a szája szélén.

- Ha minden információt kitálalt volna, nem hinném, hogy a Főnix Rendjének olyan nagy problémát okozott volna megtalálni a kis búvóhelyedet, Dave.

- Higgy amit akarsz, Sela. A feladatod adott. Az akció után nem akarom élve látni Gore-t. Megértetted? - húzta össze a szemöldökét.

- Miért velem akarod megöletni?

- Mert szórakoztat a gondolat, hogy a szerelmedet kell megölnöd.

- Perverz. És nem félsz, hogy kudarcot vallok?

        - Nem. Erősebb vagy nála. És nem ajánlom, hogy kudarcot vallj. Vedd úgy, hogy ez a hűséged próbája felém.

- És ha, mondjuk, feladom magam és Martin életben marad? Ha én mondok el mindent, Dave?

A férfi haragja érezhetően megugrott - Én egyáltalán nem ajánlom, hogy ezt tedd, Sela.

- Mivel tudnád megakadályozni? - vigyorodott el.

- Ha nem tévedek, a kezemben van egy számodra fontos személy is - tartotta ki a kezét, mintha egy láthatatlan gömböt fogna, s tenyerében hirtelen megjelent egy kis sötétkék láng, amiből végül egy üveg formálódott, benne egy ugyanolyan színnel foszforeszkáló folyadékkal - Nem ismerős?

- Mit akarsz vele csinálni? - sötétült el a nő tekintete.

- Először megfosztom a bájitalától... - fogta meg a karcsú üveget, és pálcája hegyét lustán rászegezte.

- Először?

- Igen, először. Hagyom, hogy a hangok szinte teljesen felemésszék az elméjét. Aztán mikor már könyörög a halálért, megölöm őt. Persze előtte még elszórakozom vele, míg a tudatánál van. Körülbelül úgy, mint a múltkor. Csak komolyabb sebeket hagyok a testén...

Sela teljesen elképedt. Nem volt választása. Vagy Martin marad életben vagy Arlyn hal meg - És, ha nem tudom megölni őt, de visszatérek?

- Megölöd és kész. Vagy Arlyn néz hosszas szenvedések elébe, mielőtt meghalna - keményedett meg metszően zöld tekintete.

- És engem életben hagysz? Ez meglepő.

- Igen. De végig kell nézned Arlyn kínzását úgy, hogy nem tehetsz semmit. Nos?

- Igen, ebben profi vagy mi? - vetette oda.

Dave csak elmosolyodott, de tekintete kemény maradt. Várta a választ.

- Megteszem, amit kérsz.

        - Helyes - húzódott szélesebbre gúnyos mosolya - A támadásig két napotok lesz. Éjjel mentek. Nem hagyunk sok időt, hogy felocsúdjanak a Gringotts-beli támadásunkból.

- Mikor kapjuk meg a ház pontos helyzetét?

- Csak aznap. Egy órával az akció előtt.

A nő csak bólintott.

- Most elmehetsz. És küldd ide Arlynt... - mosolyodott el gonoszan.

Sela nem reagált semmit, csak megfordult és kiment. Alig bírta felfogni, hogy mit kell tennie. Nem, ezt nem akarta elhinni. Annyira sokkolta a hír, hogy nem tudott rá reagálni. Mintha nem is kérte volna, mintha nem is ez lenne a valóság.

Benyitott Arlyn szobájába - Téged akar látni - mondta színtelen, száraz hangon, majd ment is tovább.

A nő furcsán nézett utána, majd Dave-hez sietett.

- Itt vagyok - csukta be maga mögött az ajtót.

- Szervusz Arlyn - mosolyodott el Dave, de nem volt benne semmi megnyugtató - Csak el akartam ismerni az erődet, hogy megölted azt a dögöt és a kapcsolataid tényleg hasznosak.

- Hm. Köszönöm - nézett rá zavartan. Nem várta, hogy dicséretet kap - De Sela segítsége is kellett a sárkány likvidálásához.

- Ugyan, egyedül is képes lettél volna rá - legyintett a férfi és közelebb lépett.

Arlyn bizonytalanul felnézett rá. Nem értette ezt a hirtelen váltást. Egy ideje mindig kemény volt mindenkivel, még vele is. Talán a sikeres akció miatt lett volna jobb kedve?

- Ebben én nem vagyok olyan biztos - jegyezte meg halkan.

- Én viszont igen - suttogta és elmosolyodott.

- Dave, mit akarsz tőlem?

- Csak megjutalmazlak - mondta majd hirtelen megcsókolta a nőt.

Arlyn automatikusan viszonozta a csókot meglepettségében, és hagyta, hogy Dave az ágy felé kezdjen lépkedni vele, miközben máris lehúzta a cipzárt a hátán.

Arlyn hangtalanul intett a rábízott halálfalóknak, hogy hogyan pozícionálják magukat. Nem volt idegen számára az akciók vezetése, de valahogy jól esett neki, hogy Dave is megbízott benne annyira, hogy őt jelölje ki a halálfalók újabb akciójának lebonyolítására. A konyhában volt a rendtagok többsége. Miután feltérképezték pár felderítő varázslattal, hogy ki hol tartózkodik, és kiiktatták a riasztóbűbájokat, sikerült észrevétlen bejutniuk a házba. Nem is volt annyira elrejtve, mint gondolták. Sela lecsatlakozott róluk, és az emelet felé vette az irányt pár másik halálfalóval, hogy végezzenek az ott tartózkodókkal. A koncentrált támadás mégis a konyhában fog lezajlani. A többiek szemébe nézett, majd bólintott, s egyszerre törtek be az ajtón, azonnal elkiáltva a halálos átkokat, így mindjárt négy-öt tagot le is szedtek.

A szobában lévők azonnal a pálcájuk után kaptak és vad, ádáz csata vette kezdetét. A rendtagokat váratlanul érte a jól szervezett rajtaütésszerű támadás. Sokan voltak, de a halálfalók sem voltak elhanyagolható létszámúak.

Az átkok röpködtek, a bútorzat hamar amortizálódni kezdett. Az átkok durranásai fülsiketítőek voltak, mint ahogy a rikoltások és a halálsikolyok is, de Arlyn élvezte, hogy újra akcióban lehet. Macskaügyességgel tért ki a célzott és az eltévedt átkok elől is, pálcáját szinte láthatatlan gyorsasággal forgatva. Volt hasznos mellékhatása is annak a vérfarkas-harapásnak...

Martin felkapta a fejét a csata zajára, és rögtön felállt előkapva pálcáját. Épp indult volna lefelé az emeltről, mikor kinyílt az ajtaja. Ledermedve nézte, ahogy a belépő alak csöndesen becsukja maga mögött az ajtót.

Sela elküldte a társait, hogy mindenkit öljenek meg az emeleten, és őt hagyják magára. Tudta, hogy melyik szobában van a férfi. Nem csapott nagy hűhót, csak csendben belépett, majd megfordult, hogy a szemeibe nézhessen.

- Sela... - nyögte a férfi. Egy pillanatra meglódult a szíve, hogy láthatja, de aztán mérhetetlen szomorúság töltötte el, mikor rájött, hogy miért jött.

- Szervusz Mart - mondta csendesen a nő. Teste mellett fogta a pálcáját, de nem volt szíve a férfire fogni. Megmozdulni sem mert, mert attól tartott, hogy Martin karjaiban kötne ki. Csak nézte, miközben minden erejével próbálta visszafojtani a könnyeit.

        - Hát újra találkoztunk - suttogta Mart - Utoljára, igaz?

Sela nem tudott mit mondani erre, csak nyelt egyet - Miért kellett beállnod a Rendbe Martin? Miért nem árultál el minket?

- Mert nem akartam, hogy miattam halj meg - mosolyodott el.

- De miért nem? Így most nekem kell elpusztítanom Téged! Én erre képtelen vagyok! – ordított.

- Inkább a te kezed által haljak meg, minthogy téged holtan lássalak - suttogta halkan.

A nő ellépett az ajtótól, megragadta a férfi ingét és alaposan megrázta - Nem mondhatsz ilyet hallod?!

- Miért? Mégis mit mondhatnék? Már mindegy. Egyikünknek meg kell halnia ebben a szobában, és mindketten tudjuk, hogy nem te leszel az - nézett le rá egy kis mosollyal a száján.

Sela felpofozta, amiért nem volt képes hazudni neki a férfi, majd szorosan átölelte és zokogni kezdett - Nem tudlak megölni, képtelen vagyok rá!

Martin lassan átölelte, és mélyen beszívta hajának édes illatát. Rettenetesen fájt a lelke. - Tudom, hogy nehéz - suttogta rekedten - De meg kell tenned. Neked élned kell.

- Nem, nem kell - nézett rá fel - Mi vagyok én Martin? Egy gyilkos, értéktelen, a társadalom hulladéka. Neked kell élned és nem nekem!

- Az lehet, hogy gyilkolsz, de én látom benned azt, amiért érdemes élned. És talán egyszer sikerül kitörnöd abból az ördögi körből, amiben élsz. Számomra te az a gyengéd és csodálatos nő vagy, akit elrejtesz a kemény külső mögé - simogatta meg az arcát, letörölve hüvelykujjával egy könnycseppet.

De azok megállíthatatlanul folytak tovább - Ne mondj nekem ilyeneket. A gyilkosodnak mondod ezt.

- Tudom - mosolygott rá mérhetetlen szomorúsággal és szerelemmel a szemében.

- Ha nem öllek meg, Dave megkínozza Arlynt és nekem végig kell néznem. Ha nem öllek meg és feladom magam, akkor is megkínozza Arlynt és megöli. Elveszi a gyógyszerét, hagyja, hogy megőrüljön. Megvárja míg könyörög neki, de előbb még kiéli magát rajta - áradtak belőle a szavak, miközben kétségbeesetten szorította a férfit. Képtelen megtenni.

- Jól van, nyugodj meg - simogatta a hátát csitítóan - Látod, muszáj leszel megtenni. Nem hagyhatod, hogy Arlyn ennyi kínt álljon ki. Tudom, hogy szoros a kapcsolatod vele. Számítotok egymásra. Nem fogok ellenállni, Sela. Kettőtökért kell megtenned.

- Nem tudlak megölni! - zokogott fel újra - Ezt képtelen vagyok elviselni, nem bírom tovább!

- Sela, Sela, figyelj rám - fogta meg könnyektől nedves arcát - És mégis mit tehetsz ellene? Hm?

- Inkább meghalok én.

- Nem, Sela - jelentette ki határozottan - Dave akkor is meg fogja ölni Arlynt. És én az akarom, hogy élj. Tudni akarom, hogy ha már nem leszek, akkor is életben leszel, és vigyázol a barátnődre, hogy megpróbáljátok túlélni ezt az egészet! Nem adhatod fel!

- De mit ér az életem nélküled?! Te vagy az, akit hosszú és borzalmas évek óta újra szeretek, akihez ragaszkodom, aki megtanított újra élni, aki szeret, aki számomra mindennél fontosabb, aki egyszerűen megmentett! Te vagy az egyetlen értelme az életemnek! Nincs más!

Martin erre nem tudott semmit mondani, csak magához szorította a nőt. A lelkéig hatoltak a szavai. Érezte a gombócot a torkában, de a szemei szárazak maradtak. Csak a mérhetetlen szomorúság sütött belőlük, ahogy a zokogó nőt tartotta.

A csata hangjai egyre sürgetőbben jutottak fel az emeletre. Sela társai lassan végeznek a mészárlással és menniük kell.

- Sela, nincs sok időnk - nézett újra a szemeibe - Tudom, hogy rettenetesen fog fájni, de tedd meg. Már felkészültem rá. Kérlek!

- Nem megy... – nyöszörögte.

- De menni fog. Két szó. Nem fog fájni. Te is tudod - suttogta.

Sela még egyszer utoljára megcsókolta, majd elengedte a férfit és ellépett tőle. Nem messzire, épp csak annyira, hogy a szerelmére foghassa remegő kezével a pálcáját. Folyamatosan zokogott, nem bírta abbahagyni. Minél tovább nézett Martin zöld szemeibe, annál nehezebben szánta rá magát a cselekvésre. Tudta, hogy egyszerűen nincs más választása. Ha nem akarja Arlynt is a halálba rántani... Dave így is-úgy is megöli Martot és akkor Arlyn is és ő is meghalnak. Így viszont ők életben maradnak... de Sela már nem akart így tovább élni. Végül vett egy mély levegőt - Bocsáss meg - suttogta, majd meglendítette a pálcáját és kimondta a halálos átkot.

Martin elmosolyodott, ahogy visszanézett rá. Szinte lassított felvételként látta, ahogy a zöld fény felvillan, és az átok közelít hozzá. A levegőben olyan hang hallatszott, mintha egy nehéz tárgy repülne felé. Eszébe jutott a családja, a gyerekei, akiknek annyi mindent akart elmondani, de már nem számított igazán. Gondolatban bocsánatot kért tőlük. Lepergett előtte az élete. A Depeche Mode, ami a nagy részét kitöltötte. A Dave-vel és Andyvel való barátsága, a rengeteg koncert, a sugárzó arcok, az elismerések, az elmúlt hónapok, a szeretkezéseik, a kis szív, amit a párás ablakra rajzolt, az öröm, amit a szemében látott, mikor eltüntette Sela hegeit, és mindennél jobban érezte a szerelmet iránta...

Halványan elmosolyodott: - Szeretlek! - mondta ki pont akkor, mikor a zöld fény a mellkasába csapódott, elakasztva a levegőjét, amit többet nem fújt ki. A zöld fény és az élet lassan kihunyt a szemeiben, ahogy lassan lecsukódtak, és a földre hanyatlott.

Sela is összeesett de attól a mérhetetlen fájdalomtól, ami a belsőjében robbant. Zokogva üvöltött. Vonaglott a földön és üvöltött. Végül maga sem tudta, hogy hogyan de elvánszorgott Martin testéig és csak szorította magához. Nem bírta abbahagyni az ordítást.

Arlyn sietett be a szobába pálcáját előre szegezve, de mikor meglátta Sela-t Martin élettelen testével, megtorpant egy percre. Elkomorodva lépett közelebb. Sajnálta a férfit. Kedvelte őt, még ha soha nem is nagyon mutatta. És sejtette, hogy Sela most mekkora kínokat él át. Óvatosan leguggolt mellé és megfogta a vállait. Látta, hogy a nő görcsösen öleli Martint. - Sela... Sela, gyere kérlek. Mennünk kell - mondta halkan.

        - Nem hagyom itt! - üvöltötte artikulátlanul a szavait.

- Sela, nem hozhatod magaddal - kérlelte Arlyn - Azzal semmit sem érsz, ha a testét magaddal akarod cipelni. A lelke már eltávozott.

- Akkor sem hagyom itt! - csattant fel újra - Megöltem őt Arlyn! Én! Kérlek, küldj utána! - ragadta meg egyik kezével a nő ruháját.

- Nem, Sela. Nem öllek meg. Szükségem van rád - mondta komolyan.

- Meg akarok halni! Ha te nem teszed, akkor majd én! - nyúlt az elejtett pálcája után. Komolyan gondolta, amit mondott, de a keze annyira remegett, hogy megfogni alig bírta a pálcát.

- Nem engedem, Sela! - vette ki a kezéből a pálcáját - Ezzel senkin sem segítesz. Gyávaként akarsz meghalni? A könnyebb utat választva elmenekülni? - csattant rá.

- Igen! - zokogta - Én nem megyek innen sehova! Az se érdekel, ha elkapnak és a dementorok megcsókolnak! Az is jobb!

- Nem, Sela. Velem jössz. Majd én vigyázok rád. Nekem kellesz, hát nem érted? Mit csináljak nélküled? - fogta két keze közé a zokogó nő arcát.

- De nekem nem kell az életem Arlyn! Képes voltam megölni őt! Őt! Pedig szeretem! Kimondhatatlanul! És megöltem! Elvettem az életét! Megöltem! - zokogta, miközben fél kézzel görcsösen kapaszkodott a nőbe.

Arlyn a mellkasára húzta Sela fejét. Fájt neki így látnia, fájtak a szavai. Nem tudta, hogy mit csináljon. Menniük kellett. Itt megöltek mindenkit. A halálfalók már kint voltak mind az utcán, és abban a pillanatban látta a szeme sarkából, hogy felküldték a Sötét Jegyet, amit Dave megtartott a halálfalóik körében. Hivatni is azzal hivatta őket, bár mindenki számára rejtély maradt, hogy erre miként képes.

- Magaddal akarod hozni? - kérdezte csendesen a zokogó nőt - Szeretnéd, ha mindig veled lenne?

- Mire gondolsz? - nézett fel rá.

Arlyn nem válaszolt, csak intett pálcájával, és halk varázsigéket mormolt, mire Martin élettelen teste kék fényben kezdett derengeni. A fény végül bevonta egész testét, eltakarva előlük a folyamatot, aminek a végén egy kékes-zöld sima, csillogó kő maradt a padlón, tompán derengve. Arlyn érte nyúlt, majd Sela kezébe tette - Tessék, most már mindig veled lehet.

        Sela némán zokogva vette el a követ Arlyntól. Hát ennyi maradt a szerelméből. Egy kavics. Nem sok kellett, hogy újra kitörjön.

- Gyere, most menjünk. Kérlek! - szorította meg a vállait finoman Arlyn, és lassan felhúzta a földről.

Sela lábai többször is összecsuklottak. Nem tudta, hogy kerültek ki a házból vagy egyáltalán vissza a birtokra. Csak meg akart szűnni létezni. Nem akart érezni, élni, semmit nem akart, csak újra a férfivel lenni, ott, ahol már nem bánthatják őket.

Arlyn nem akarta magára hagyni, de muszáj volt elmennie jelenteni Dave-nek. De előtte vállalva a késlekedést elvitte a gyengélkedőre Sela-t és a biztonság kedvéért beadatott neki egy jókora adag altatót, hogy ne tegyen kárt magában, míg ő távol van. Visszavitte őt a  szobájába, és gondosan ellátta a szobát és az ajtót védőbűbájokkal, zsebre téve Sela pálcáját is, de mikor már kilépett az ajtón, a nő a szertől mély álomba zuhant.

Arlyn idegesen és fáradtan lépett be Dave ajtaján, aki már türelmetlenül várta. Kezdésként rögtön egy Cruciatust kapott a késésért.

- Mi tartott eddig?! - csattant fel a férfi hangja.

Arlyn remegő tagokkal felállt - Sajnálom, de el kellett látnom a sérüléseimet - hazudta lehajtott fejjel.

- Hazudsz! – sziszegte.

A nő nem válaszolt, mire újabb adag rettenetes erősségű átkot kapott a testébe. Felsikoltott, ahogy a teste ívbe feszült.

- És mi van küldetéssel?! Elszúrtad! Hagytad, hogy Sela majdnem lebuktasson Titeket! Tudod, hogy mikor érkeztek meg a Minisztérium emberei? TUDOD?! - üvöltötte, miközben újabb átkot szórt a nőre.

- Nem! - sikoltotta. Tényleg nem tudott róla.

- Már ott lebzseltek, mikor ti eltűntetek! Majdnem megláttak! - tajtékzott a férfi.

- Sajnálom - nyögte a nő nagy nehezen feltápászkodva - De... a küldetés sikeres volt. Mindenki meghalt, és a terveik nagy részét sikerült... elhozni - köhögött fel, és kiköpött egy adag vért a szájából.

- Ez neked a sikeres küldetés?! Én a helyedben annak örülnék, hogy egyáltalán élsz!

- a két mondat között megpofozta a nőt.

Arlyn az arcához kapta a kezét. Haja a szemébe hullt - Bocsáss meg! - nézett rá félelemmel a szemében - De senki sem látta meg, és Martin is meghalt, ahogy kívántad. Ő végzett vele.

- Jobb is, mert ha nem tette volna, akkor annak te ittad volna meg a levét!

- Mi? - kérdezte döbbenten.

- Hát nem mondta? - mosolyodott el - Ha nem öli meg a férfit, akkor te halsz meg. És nem is akárhogy. Komolyan azt hitted, hogy Sela ennyire kegyetlen? Nem Arlyn, ő ugyan olyan gyenge, mint Martin volt.

A nő szótlanul meredt Dave-re. Tagjai még mindig reszkettek a Crutiatusoktól.

- A küldetésetek éppen, hogy csak sikerült. Ez elfogadhatatlan! - üvöltötte a férfi.

Arlyn lehajtott fejjel állt. Agya lázasan pörgött, hogy valami választ ki tudjon csikarni magából, de a "sajnálom”-on kívül más nem juttot az eszébe, azt meg nem akarta ismételgetni. Dave dühe szinte szétfeszítette a szobát.

- Ha ez még egyszer előfordul... - lépett oda a nőhöz és pálcáját alulról az állának szegezte.

Arlyn kénytelen volt a szemébe nézni. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.

- Most pedig takarodj! Látni sem akarlak!

A nő olyan gyorsan lépkedett ki a szobából, amennyire csak lehetséges volt. Odakint hangosan kezdte kapkodni a levegőt és pár lépés után a falnak kellett vetnie a hátát, ahogy kijött rajta az idegesség, a félelem és a Crutiatusok utóhatásaiként rátörő megállíthatatlan reszketés.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.