|
4. Fejezet
2007.12.30. 10:19
4.
A szállodában kivonult a mosdóba és kezdésnek beleejtette a tesztcsíkot a wc-kagylóba, rémült szemekkel szaladt ki Dave-hez. Ő meg majdnem rosszul lett, gyomra összeugrott és megszédült. Biztos volt benne, hogy a lány terhes tőle. Mikor Viva kibökte mi van, reszkető kézzel előhúzott a dobozból egy másikat. - Gondoltam hozok többet, soha nem lehet tudni.
A lány bocsánatkérő őzikeszemekkel nézett rá, majd félszeg kis mosollyal az arcán visszament a fürdőbe félúton kibújva nyári papucsából. Dave egy pillanatra azt hitte, hogy el fog esni, de csak megbotlott. Magában mosolygott a szeleburdiságán, majd türelmesen várt.
Viva kezében tartva a tesztet visszajött.
- David, egy rózsaszín, egy kék csík, ugye, ha nem két kék csík, akkor nem vagyok terhes?
- Mutasd Cila, jól van nézzük, használati útmutató?
- Tessék.
- Kösz. Nem édes, más miatt késhet, a teszt szerint nem vagy terhes, de ha nem jön meg, megismételjük a tesztet, és ha szükséges orvoshoz is elviszlek. Majd azt mondom az apád vagyok.
- Pffff... - forgatta meg félig nevetve, félig sajnálkozva Viva a szemeit - Na ja, simán elhinnék. Csak akkor van bibi, ha felismernek - fonta össze a karjait mellei előtt. Azért vitathatatlanul fellélegzett, hogy úgy tűnik, nem terhes. Olvasta, hogy a szervezet az első igazi éjszaka után reagálhat úgy, hogy késik a menzesz. Lehet hogy pszichésen görcsölt rá a dologra...
Elgondolkodva állt egyik lábfejével megvakarva a vádliját. Kicsit elveszettnek érezte magát.
- Mit akarsz csinálni most Viva?
- Veled lenni, Dave.
- Jaj, te! Hát, nem csak ebből áll az élet.
- Annyira jó veled!
Dave odalépett hozzá és magához szorította. - Nekem is veled.
- Dave, csak még egyszer, kérlek! Szeretnélek újra magamban érezni, rettenetesen vágyom rád, Davey…
David nyelt egy nagyot - Hát hogyan mondhatnék nemet az én kicsikémnek? Gyere, gyere kicsim.
Viva éhesen kapott a szája után, s kezei rögtön felfedezőútra indultak Dave testén. Mikor végigsimított farmerja elején, párás tekintettel nézett szeretője szemeibe egy pillanatra. Látta, hogy azok rohamosan sötétülnek el a vágytól. Teljesen megőrült Dave és az érintései után. Érezte, hogy hamar a függőjévé fog válni. Már nem érezte magát teljes embernek, ha Dave nem volt vele, benne...
És Dave… meglett férfi létére úgy ugrált, ahogy a kis csitri akarta. Fojtogatta az érzés, hogy elveszett ember, és ahogy belenézett azokba a vágyakozó zöld szemekbe nem is bánta már, hogy elbukott. Nem tudta mi lesz, nem akart rágondolni, csak a légies, hosszú combú, őt elbűvölő tündért látta, aki már lehámozta a nadrágot róla és most vadul húzta Dave-t magára, hogy minél hamarabb magában érezhesse.
A vér a fülében kezdett dobolni a lány mohóságától. Rettenetesen felizgatták a kicsi kezek, melyek már meztelen felsőtestén rebbentek ide-oda, s halkan felmordult mikor az övcsatra tévedtek, s amint lehetséges volt, be is nyúlt jobbjával a nadrágba, s beharapott alsóajkakkal nézte a reakcióját.
Mélyen felnyögve viszonozta a vágyakozó pillantást ahogy finom keze rákulcsolódott és izgatni kezdte őt.
- Édes Viva, édesem, kicsikém... - suttogta újra és újra elismételve, majd finoman elszakította magát tőle és lehámozta magáról a nadrágot az alsóval együtt, aztán aznap már másodjára húzta le a falatnyi bugyit az utána reszkető lányról.
Mikor már teljesen meztelenül feküdt előtte, egy percig csak gyönyörködött a gyönyörű testben.
- Dave... - súgta vágytól rekedt hangon Viva, s kiszáradt a szája attól az intenzív pillantástól, amit rá vetettek a szikrázó szemek.
- Itt vagyok, madárkám - hajolt le hozzá egy gyengéd, de határozott csókra, de Viva számításaival ellentétben még nem tette a magáévá, hanem csókjaival és finom harapásaival kezdte kényeztetni a kecses nyakat, a kulcscsontokat egyre lejjebb haladva szájával, miközben kezei finoman széttárták az őrjítően hosszú selymes combokat.
- Dave, kérlek, tégy a magadévá, gyerünk!
- Várj édes, várj. Sok minden mást tudok mutatni neked, amit élvezni fogsz. Akarod, hogy megtanítsalak a szerelemre?
- Igen, igen. Nem lehetne nálad jobb tanítómesterem.
Dave elmosolyodott és megpuszilta a nyakát. - Na, akkor figyelj kicsim. Első lecke: próbáld meg a partnered addig izgatni, míg már nem bírja tovább, ne kapkodj. Hamar munka ritkán jó, a szeretkezéshez idő kell. Most végignyalogatlak a nyakadtól lefelé, nagyon lassan, amíg a csiklódhoz nem érek, és akkor az ajkaim közé veszem.
- David, kinyírsz, tudod? Úristen, belehalok!
- Dehogy halsz bele, kicsim. Pont az, hogy nagyon-nagyon fogod élvezni - mosolyodott el ördögien. S nem is sokat habozott, nyelvével nedves csíkot húzott a nyakától a kulcscsontja árkáig, majd nem tudta megállni, hogy ne játsszon kicsit a vágytól kemény tökéletes mellekkel. Bele is nyögött tevékenységébe, ahogy ágyékát elöntötte egy újabb adag vér, de szándékosan visszafogta magát, csak Vivára koncentrált.
- Szeretnéd? Tüzel már utána a tested? - nézett fel már a lapos has aljánál tartva csókjaival és izgató harapásaival. Az alatta fekvő azonnal széjjelebb tárta a lábait, amint megérezte Dave kezeit végigsimítani a belsőcombján.
- Igen, Dave! Kérlek! Elégek! - nyöszörögte félig lehunyt szemmel, mire a férfi elmosolyodott elragadtatását látva, s miután élesen beszívta a levegőt, ahogy tekintetével követve gyengéden végigsimított a már most őrülten nedves nőiességen, érzéki ajkai megtalálták a sajgó pontot, mire Viva teste nagyot rándult.
- Uh, szerelmem, ez az. Istenem, de jó! Megőrülök. David, Dave. Tudtam, hogy jó lesz veled, de ez...ÁÁáá…
Dave nem szólt semmit, tele volt a szája és alig bírta már visszafogni magát. Hangosan lihegett a vágytól.
- Nem, nem bírom! - mordult fel és egy hirtelen mozdulattal Vivába nyomult miután végzett a kis csomag tartalmának felhelyezésével. Elégedetten kiáltott fel a síkos és szűk forróságot megérezve maga körül.
Viva sikoltozni kezdett a gyönyörtől, ahogyan magába fogadta szeretőjét, és aki eszét vesztve szerette őt, vadul, szenvedélyesen és Viva most már élvezte, megszokta, hogy egy férfi beléhatol, és magáévá teszi. Hármat sem számolt Dave és Viva már a gyönyör szárnyain szállt.
Elégedetten mosolygott rá sötét tekintetével, ahogy zihálva vette a levegőt, s a lány egyik térde mögé nyúlva feljebb emelte egyik hosszú lábát, hogy még mélyebben hatolhasson belé. Nagyokat nyögött, miközben csípője őrületes iramot diktált a lányban, hogy elérje saját beteljesülését.
Néhány lökés után ez meg is történt, hangosat hörögve élvezett el. Viva ijedten sikkantott.
- Dave, vigyáznunk kellett volna!
- Vigyáztam szívem, vigyáztam. Nagyon fogok vigyázni rád kicsi kincsem. Szeretlek - sóhajtotta.
A fiatal lány arcán egy széles mosoly játszott ettől a mondattól. Úgy tűnt, valóra kezd válni az az álma, amit már évek óta dédelget magában.... hogy valaki szereti. Szerette volna azt hinni, hogy nem használják ki, mint az apjának köszönhető ismertsége miatt már jó párszor. Szeretett volna hinni Dave-nek, aki meghatóan figyelt minden kívánságára és a biztonságára. Észre se vette, hogy mikor vette fel az óvszert, de jól esett neki, hogy még ilyen felajzott állapotban is gondolt rá. Megőrült a férfiért.
Feküdtek egymás karjaiban hosszú ideig, egyikőjüknek sem akaródzott mozdulni. Miért tették volna? Egymás karjaiban teljesnek, egésznek érezték magukat. Viva felkönyökölt és lágyan csókolni kezdett egy ösvényt Dave hátán, mire körbe ért a tetováláson David már fetrengett volna, de megpróbált nyugton maradni, annyira csiklandozták a puha ajkak.
- Csak szólj, ha abbahagyjam - nevetett fel Viva, hisz tisztában volt vele, hogy csiklandozza. Még rá is fújt a széles hátra gyengéden, hogy tovább kínozza.
- Nem kell, csak... csak csikiz! - kuncogott fel Dave.
- No hát! És ez is csiklandoz? - tudakolta a lány, ahogy lassan végignyalt a gerince vonalán.
- Nem szívem, ez kanossá tesz - morrant fel Dave, s a hátára fordította a törékeny leányzót és teljes súlyával ránehezedett - Az enyém vagy!
- Így igaz drága, de kilapítasz Dave, nehéz vagy!
- Ki? Én? Hát nem hinném, talán csak a te pehelykönnyű, eszméletlenül gyönyörű és kívánatos testedhez képest - nevetett, de esze már máshol járt. Akarta szerelmét, újra és újra, és még egyszer.
- Nem is vagyok gyönyörű, hülyeségeket beszélsz! - nevetett fel Viva.
- Dehogynem!
- De nem! Például utálom a lábaimat! Olyan, mintha egy zsiráfhoz tartoznának! Aránytalanul hosszúak! És szerintem görbék is - durcáskodott.
- Tudod, nekem a zsiráf a kedvenc állatom, és a hosszú lábak a gyengéim, és az a kicsike kezed, a gyufa ujjaiddal, és a gyönyörű szemeid, meg az ajkad és...
- Hagyd abba, hagyd abba. David, kérdezhetek valamit?
- Akármit édes.
- Nos, igazán szeretsz engem? Úgy értem, tudom, hogy kívánsz, de kellek-e neked? Én tudom nagyon jól, hogy csak egy kis tacskó vagyok hozzád képest, mit nyújthatnék neked?
- Tudod, igazából nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért is érzek ilyen hevesen irántad - fésült ki ujjaival pár melírozott rövid tincset Viva arcából - De van itt valami, ami folyamatosan emészt belülről mióta először odaadtad magad nekem. Nem számítana szerintem akkor sem, ha idősebb lennél, bár valahol talán ez is vonz.
- Izgalmasnak találod, hogy ilyen céllal vétesz a törvény ellen? Izgalmas adrenalin-növelő vagyok? - villantak meg keményebben a szemei. Megijedt, hogy félelmei nem biztos, hogy alaptalanok. Dave is csak kihasználná?
- Nem erről van szó, hanem a hamvasságodról, az üdeségedről, a szűziességedről, a tisztaságodról. Jaj, Viva!
Nagyot sóhajtott immár kicsit nyugodtabban. Dave látta, hogy arca újra ellágyul.
- Még mindig szűzies vagyok számodra, igaz? - simogatta meg ujjbegyeivel Dave felkarját.
- Igen, az vagy. Mindörökre az leszel. Odaadtad magad nekem. Hajtottál, levadásztál, amíg be nem adtam a derekam, és most a foglyod vagyok. Neked meg ez tetszik, hogy megbabonáztál, igaz?
- Igen, mert nem értem, hogy mivel - vonta meg a vállát - Semmi extra nincs bennem. Sosem tartoztam a kifejezetten menő lányok közé, mindig szeleburdi voltam. Egyesek emiatt vesztesnek titulálnak. De ez már nem zavar. Csak az, hogy olyan tapasztalatlannak érzem magam melletted - fixírozta a madártetoválást Dave fölé hajoló mellkasán. - Olyan csupasznak érzem magam melletted. Semmit sem tudok a világról, te pedig már annyi mindent megéltél... és túléltél... - gondolkodott el a leányzó.
- És soha többé nem lehetek olyan tiszta, amilyen te vagy. Ettől tisztább nem, mint most vagyok, és te is tudod a lelkem nem patyolat. Féltelek is magamtól, rémes pasi vagyok, tényleg! És pont én kellettem neked! Kérlek, maradj ilyennek, bármilyen idős is leszel, ragyogj nekem kicsi lány!
- Nehéz lenne nem ragyognom neked, ha a közeledben, ha veled vagyok - simogatta lustán a hátát - Kivirulok melletted - mosolyodott el újra édesen.
- Viva, édesem... - suttogta Dave és előre hajolt, hogy gyengéden megcsókolja.
A lány engedte, majd két keze közé fogta a férfi arcát és megkérte, hogy nézzen rá.
- Dave... gondolkodok valamin, remélem, hogy sikerül, mert akkor folytathatjuk ezt a kapcsolatot.
- Mi lenne az? Madárkám, ne csinálj semmilyen hülyeséget! Óvatosnak kell lennünk.
- Tudom. Mit szólnál, ha a közeledben maradhatnék, ha nem is New Yorkban, de New Jerseyben, csak egy óra autóút.
- A mennyország lenne, édes. Félek belegondolni meddig lehetünk együtt, mikor választanak szét bennünket. Félek apádtól, meg fog ölni, ha kiderül. És igaza lesz - hallgatott el hirtelen - Nem helyes amit teszünk, de valami ősibb erő kényszerít bennünket mint a társadalom szabályai.
- Nem érdekel az apám. Te érdekelsz. Apu... hát ő sosem volt ott, amikor szükségem lett volna rá - húzta össze kicsit mérgesen a szemöldökét és oldalra pillantott - A turnék... a problémák, az elvonók, a... válás. Úgyhogy nekem ne papoljon arról, hogy mi a helyes, és mi nem!
- De, ez más Viva, ahogy mondják nem mindegy, hogy az én fiam tolja a szomszéd lányát, vagy a szomszéd fia az én lányomat. Nagyon sok minden köt össze bennünket apáddal, sokkal több, mint valaha gondolnád, bár igaz, nagyon különbözőek vagyunk. És ő csak a lehető legjobbat akarja neked. Mindannyian tudjuk, hogy az nem én vagyok számodra. Istenem, én…nem vagyok hozzád való. Egy romlott, kiégett, középkorú fickó...miért nem valami reményteljes ifjú titánt választottál?
- Mert ők mind komolytalanok, tapasztalatlanok. Tacskók. Semmit sem tudnak az érzelmekről. Te tudsz. Tudom, hogy tudsz, ismerlek már annyira, még ha csak közvetve hallottam is ezeket rólad. Az egyéniséged... az a vadító kisugárzásod... Dave, belőled ordít az érzékiség! És én bele akartam kóstolni ebbe. És még többet akarok! Ugye megeteted szegény éhes kis lánykát, mielőtt belehalna a vágyakozásba? - csücsörített álszomorúsággal.
- Nem Viva, most nem lehet - mondta komolyan Dave - Ha túl sokat használjuk, elvásik a dolog, és legközelebb már nem várod annyira. Szóval, New Jersey, mit tanulnál ott?
- Hát zenét.
- Az jó, a zene az nagyon jó. Hogyan képzeled a dolgot?
- Megpályázom a New Jerseyi Művészeti egyetem zongora ösztöndíját. Szeretek annyira zongorázni, hogy ezt a pályát válasszam.
- Igen, a hosszú ujjaid már megvannak hozzá - mosolyodott el Dave az oldalára feküdve és megcsókolta Viva ujjbegyeit, aki ezen elmosolyodott, majd ő is az oldalára fordult, hogy szembe kerülhessen szeretőjével.
- Aztán meglátjuk, hogy anya mit fog szólni hozzá. Ha tudok apura hatni, akkor minden rendben lesz. Ha kicsit jobban bevetem magam, akkor még saját lakást is kiharcolhatok - vont vállat - Szerencsére nem hinném, hogy ez anyagilag annyira megviselne minket. Gondoltam már lakótársakra is, de akkor hogy találkoznánk mondjuk nálunk? Nem, jobb lenne egy saját lakás - dőlt a lányból a sok reményteljes szó, ahogy a jövőjét tervezgette. Dave egy picit megijedt, hogy ennyire el tudják ragadni az érzései a lányt. Érzett benne egy jókora szeretetéhséget, amit eddig sosem látott rajta, gondosan elrejtette a világ elől.
Úgy érezte ő meg tudja adni neki ezt a szeretetet, hisz ő se vágyott másra mint szeretetre. Mégis megrémisztette a dolog. Nagyon el kell gondolkodnia magában mit is szeretne valójában és eszerint cselekedni. Mart jutott az eszébe és újra összeugrott a gyomra. És nemcsak azért, amiért Viva gondolta volna. „Bassza meg, én beteg vagyok” - gondolta keserűen.
Nem elég a saját démonaival megküzdeni nap mint nap, a lelkiismerete se hagyja békén egy percre se, ha Viva nincs vele, mert folyamatosan azon agyal, hogy hogyan lehet ilyen szemét. És igen, most kiderült még egy "betegsége"... Olyan perverznek tartotta ezt az egészet! Hogy kívánhatta ennyire ezt a kiskorú szűzlányt? Miért kellett elvennie az ártatlanságát? Miért kellett "bemocskolnia"? "Bassza meg, tényleg megrontottam volna őt?" - gondolta elkomorulva. Inkább lehunyta a szemeit, hogy ne is lássa kísértője fájdalmasan gyönyörű arcát. Elárulja most is a barátját. Elárul 27 évet az életéből.
Igen, határozottan úgy érezte, hogy bemocskolta, még szerencse, hogy valószínűleg nem terhes tőle, már ha a tesztcsík megbízható volt. Rettegett a jövőtől.
Viva kiszaladt a wc-re és ő csak feküdt a szállodai ágyon, lassan kinyitva a szemét felült és elkezdett öltözni.
Odalépve az ablakhoz széthúzta a függönyöket és kinézett az utcára miután felvette utolsó ruhadarabját is.
- Min gondolkodsz, édes? - érzett hirtelen egy kezet a hasára csúszni, míg a másik a mellkasára kúszott. Viva állt meztelenül mögötte megcsókolva a vállát, majd állát a vállára támasztva.
- Próbálok semmire sem gondolni, de hiába. Gondolatok régiója zümmög a fejemben. Viva, szívem, gyönyörű vagy - mérte végig meztelen kedvesét.
- Köszönöm, David. Bár én nem tartom magam annak. Ne... - tette gyengéden a férfi szájára a mutatóujját - Ezt nem azért mondom, hogy ezt ismételesd, hanem mert nem tudom teljesen elfogadni magamat. Ez az én dolgom. De ha már itt tartunk, számomra te is gyönyörű vagy - simogatta meg a férfi arcát, amin kezdte kicsit érezni a kezdődő borostát. Felsóhajtott. Már nem is tudta, mikor érezhetett ilyet utoljára. - Na, ne lógasd az orrodat! Lezuhanyozok, aztán említettél valami pikniket is a természet lágy ölén, nem? - kacsintott rá.
- Igen, a piknik. Amíg zuhanyozol, leszaladok bevásárolni, hozok kaját.
- Dave hozol valamit inni?
- Soha többé nem iszom Viva, soha, soha többé.
- Nem is alkoholra gondoltam, édes - mosolyodott el halványan - Üdítőre gondoltam. Valami gyümölcslére. Rettenetesen meleg van.
Dave csak biccentett, majd végignézte, ahogy törékeny szeretője meztelenül belép a fürdőbe félig behúzva maga után az ajtót. Pár percig még állt ott megbabonázva, a gondolatai közé merülve, majd megrázva a fejét lassan kinyitotta az ajtót és kilépett az árnyas folyosóra.
A boltban összevásárolt, amit csak ért. Gondja volt egy kosárra és pokrócra is és mindenféle földi jóra. Két alkalmazott cipelte utána szuszogva a cuccot a kocsiig. Megköszönte és felszaladt a lányért, aki álmodozva feküdt a hátán, képzeletben visszapörgetve az elmúlt órák eseményeit. Megnézte a mobilját, délután három óra volt. „Még öt óra vele” - gondolta magában.
- Gyere cicám, indulásra kész minden – mosolygott rá megállva az ágy mellett.
Viva felült és hirtelen átkarolta a derekát, állát Dave hasára támasztva ahogy felnézett rá. Nagyot szippantott az illatából.
- Boldoggá teszel, Dave – mosolygott fel rá, s a férfi lélegzete elakadt egy pillanatra a tekintetéből sütő őszinteségtől.
Lehunyta egy pillanatra a szemét, de még így is elérzékenyült. - Gyere kicsim, gyere, ha még ma piknikezni akarsz. Haza kell vigyelek időre.
- Tudom, ne emlékeztess rá, kicsi vagyok még.
- Nem azért mondtam. Nekem épp jó vagy Viva.
- David!
- Igen?
- ÁÁÁÁ, semmi...
- Na, mondd már!
- Szeretnél akkor is, vállalnál akkor is, ha kiderülne a kapcsolatunk?
Dave egy percig gondolkodott a válaszon, ahogy végigsimított a szőkésbarna hajon. Szólásra nyitotta a száját, majd becsukta. Aztán mégis megszólalt.
- Viva... nézd, ez nem ilyen egyszerű...
- Aha... Megértem - jegyezte meg kapkodva, és elfordította a fejét, hogy arcát a lapos hasnak nyomhassa.
- Viva, édes, nem akarok hazudni neked. Nem tudom. Egyelőre nem tudom. Szeretném hinni, hogy lenne bennem elég bátorság, hogy vállaljalak akkor is, ha kiderül. De gyáva vagyok. Gyenge és esendő. Mindig is ilyen voltam. És a családom, az apád, a törvény... de... de idővel...
- Hosszú távra tervezed akkor?
- Viva! Ne légy ilyen! Ne légy gonosz! Csak azért, mert őszinte vagyok, nem jelenti azt, hogy nem szeretlek. 8 nap telt el mióta a pici fejedbe vetted, hogy megszerzel engem. 8 nap!
- Ne haragudj...tudom én…csak olyan regényes lett volna...
- Hmm, szívem, üdvözöllek a való életben és sajnálom, hogy többé már nem egy kislány szemével nézed a világot.
- Nem is, azzá tettél, amivé szerettem volna válni.
- És az pedig?
- Az akit a karodban tartasz és szeretsz...hagyjuk…könnyen lelkesedem és könnyen keseredek el...Bár olyan lehetnék, mint te!
- Jaj, Istenem, Viva, nehogy....
- Miért ne? Dave, én csodállak. Az erődet!
- Fogalmad sincs, kicsim... fogalmad sincs róla, hogy milyen is vagyok valójában - simogatta meg az újra felé forduló arcot - Ne akarj olyan lenni, mint én. Ne akarj átmenni azokon, amiken én mentem át, kérlek, ne akarj az én cipőmben járni. Több a hibám, mint az erényem, kicsi Viva - simított végig a lány alsóajkán.
- Nem, nem, te ezt rosszul látod. Hisz éppen azért mondom, mert átmentél ezeken a dolgokon és győztesként kerültél ki belőlük. Erős vagy mint senki más. És ha csak apára gondolok. Ő...hát ő nem az, látod...
- Apádat nem mérheted ezzel a mércével és ő nem egyszerű ember, igazi tehetség, igazán művész annak minden nyűgével és nyilával. Ő nem olyan, mint én. Meg se kérdezd az árat, amit fizettem érte, azért, hogy most itt vagyok...veled vagyok..
- Jól van... Nem kérdezem meg. De... de egyszer elmondod nekem? - simogatta meg Dave derekát.
- Kis kíváncsi - mosolyodott el végre halványan.
- Igen, tudom. Talán így hozzád öregedhetek, hisz tudod, "aki kíváncsi, hamar megöregszik" - nevetett fel, de tekintete szomorkás maradt. "28 rohadt év... Miért nem lehetek idősebb?" - kérdezte magától gondolatban, ahogy felnézett szeretőjére, majd tenyerébe hajtotta az arcát, mikor megsimogatta.
- Na induljunk, fruska - húzta magához Dave egy csókra, ami a vártnál sokkal szenvedélyesebbre sikerült és nagyot sóhajtottak egymás szájába, mielőtt elváltak volna ajkaik egymástól. – Szereted, édes, a füstölt lazacot és a szamócát?
- Persze! Szeretek mindent, ami édes! - ütött rá játékosan Dave orrára mutatóujjával, majd megfogta a kezét és felvéve a papucsát elkezdte az ajtó felé húzni - Mindemellett borzalmasan éhes vagyok. Nem ettem semmit reggeli óta - mosolyodott el.
- Jaj, édes, ne haragudj. Most meg a szeretkezés után pláne éhes lehetsz. Na kicsi lány, akkor ha odaértünk, jól megtömlek... ezúttal kajával - nevetett fel Viva huncut arckifejezésén, majd nem szívesen, de elengedte a kezét, mikor kiléptek a folyosóra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó