8.

Viva leszaladt a lépcsőn el a garázs felé miközben Dave erővel visszafogva lépteit komótosan ballagott le a lépcsőn, amíg Calo ki nem lőtt és a nyakában nem landolt össze-vissza puszilva, ahogy megköszönte hálálkodva a gitárt és nyúzva, hogy „Ugye máskor is jössz, máskor is jössz?” Az anyja lépett oda és elvette Dave karjából Calot, a földre tette és most ő ölelte át, bizony cseppet sem visszafogottan, inkább több mint lelkesen. Dave furán érezte magát, ismerte már annyira a nőket, hogy pontosan tudja merre hány méter. Nem akart udvariatlannak tűnni, de sebesen kibontakozott az ölelésből nagy szemeket meresztve Sue-ra, akinek az arca kipirult, szeme csillogott, ahogy visszanézett Dave-re. Dave eszében csak az járt, hogy szabadulnia kell mielőtt Viva megjelenik. Gyorsan kibontakozott hát az ölelésből és búcsút intett.

A lány épp elcsípte a kibontakozást, de nem szólt semmit, csak intett Dave-nek, hogy menjenek. Szótlanul beült a kocsiba, és megvárta, hogy Dave is így tegyen, majd felvéve napszemüvegét indított. Kicsit lámpalázas volt, nehogy valamit elrontson vezetés közben, mert annyit azért még nem vezetett, de kívülről magabiztosnak tűnt, talán csak az arcán játszó pír volt árulkodó.

Dave csak addig fogta vissza magát, míg el nem tűnt szem elől a ház, aztán leplezetlenül figyelte szótlan kedvesét.

Nem szólt semmit egy ideig, majd megkérte egy csendesebb keresztutcánál, hogy hajtson be és húzódjon le. Viva bólintott és megtette. Amikor megálltak Dave még mindig nem szólt, csak magához vonta Vivát és arcát a hajába fúrta.

A lány először merev maradt a karjaiban, majd fokozatosan felengedett, míg nem belesimult az ölelésébe.

- Mi az, Dave? Baj van? - suttogta a fülébe, miközben karjait a teste köré fonta és megsimogatta a hátát.

- Csak, nagyon félek, hogy elveszítelek, ahogy gyakorlatilag minden mást is eddig az életemben.

- Jaj Dave... ígérem, nem fogsz!

- De ha kiderül... ha kiderül, akkor többé nem láthatlak, elválasztanak. És... és ha mégse, akkor rá fogsz jönni előbb-utóbb, hogy nem vagyok hozzád való! Ki fog nyílni a szemed, és mást fogsz keresni.

- Dave! Ne mondj ilyeneket, kérlek, nagyon szeretlek!

- Az újdonság varázsa, kicsi lány... - nézett szomorúan a szemébe.

- Kérlek, ne fokozd le a szerelmet, amit irántad érzek - keményedett meg kicsit a tekintete.

Dave kivonta magát az öleléséből és egy szó nélkül kiszállt a kocsiból. Gondolkozott rajta, hogy elmegy a p...a, de csak tíz métert sétált és a következő kapualjban megállt és idegesen rágyújtott.

Viva nem tudta, hogy mit csináljon. Sosem volt még ilyen helyzetben, sosem volt még ilyen komoly kapcsolata, de nem akarta elszúrni. Csak a megérzéseire hagyatkozhatott. Kicsit hagyta Dave-et lenyugodni, majd leállítva az autót kivette a slusszkulcsot és ő is kiszállt. Egy percig csak tanácstalanul állt ott és figyelte a férfit, aki idegesen slukkolt újra és újra a cigijéből, majd óvatosan odasétált hozzá és átölelte lesz ami lesz alapon.

Dave nem nézett a szemeibe, elfordította a fejét. - Viva, sajnálom. Mindkettőnk érdekében jobb lesz...

- Mi lesz jobb Dave, mi lesz jobb? - kezdett el riadtan sírni.

- Viva, nem bízol bennem, láttam valamit a szemedben. Kemény volt és...nem bízol bennem. Jobb ha... megleszel nélkülem.. Hívok egy taxit.

- Dave! Ne csináld ezt velem! - patakzottak most már a könnyei - Évek óta nem bíztam senkiben annyira, mint benned! Ha nem így lett volna, akkor neked adom a szüzességem? Igen? Azt gondolod? Nem hagyhatsz így itt! Miattad megyek a Princetonra, hogy veled lehessek, mert szeretlek! Ez nem elég?!

- Ne miattam, magad miatt tanulj ott, ha már oda mész. De lehet, hogy nem is kéne odamenned, keresned kéne egy másik egyetemet, ami maradéktalanul megfelel neked.

- De én már megtaláltam! Megtaláltalak! Dave, kérlek! - szorította magához őrült erővel - Ne hagyj magamra! Nem akarok egyedül lenni megint!

- Viva, ezért nagyon nagy árat fogunk fizetni mindketten. Én kész vagyok vállalni a következményeket, de te fiatal vagy és...törékeny. Ne hidd, hogy boldogok lehetünk, hiszünk mi egyáltalán a szerelemben?

- Igen, én hiszek benne, Dave! Tarts csak naiv fruskának emiatt, de én hiszek benne! Ha meg se próbáljuk, akkor nem is lehetünk boldogok! Néha úgy érzem, hogy vizsgáztatsz engem. Hisz tudod jól, hogy szeretlek! Fogalmad sincs róla, hogy milyen kemény is tudok lenni. Nem volt leányálom az életem, bármit is látsz az a kép csalóka. Ez a szerelem mindenképp fájni fog, de nem érdekel. Én téged akarlak, Dave, hányszor mondjam még? - szipogott őszinte tekintetével fogva tartva az övét.

- Megtettem, amit nem kellett volna Viva, amit soha nem lett volna szabad...

- Lefeküdtél velem?

Dave megrázta a fejét, lefejtette a lány karjait magáról és csendesen ennyit mondott: - Beléd szerettem.

Viva lélegzete egy pillanatra elállt és nagyot dobbant a szíve. Aztán érezte, hogy az arca lángolni kezd, mint ahogy a szemei is újra megteltek könnyel, s az ezüstös cseppek szaporán futottak végig az arcán. Öntudatlanul törölte meg kézfejével az orrát.

- De hisz ez... de hisz ez csodálatos, Dave! - csuklotta - Ennek... ennek örülnöd kéne! Én nagyon örülök neki, istenem, nem is tudod mennyire!

- Az én örömöm nem felhőtlen. Csodálatos teremtés vagy, és én tönkre teszlek, lezüllesztelek és bajba sodorlak én meg szimplán belehalok ebbe az érzésbe. Te még nem ismersz engem, én...a francba...nem akarok erről beszélni...Kérlek Viva, mondd már, hogy tűnjek el, én magamtól nem bírok.

- Dehogy mondom! Nem őrültem meg, hogy elhajtsam azt, akit szeretek, és akivel imádok együtt lenni! Engem nem érdekelnek a körülmények, mások véleménye, engem csak te érdekelsz! És nem érdekel, hogy milyen nehéz lesz addig, amíg veled lehetek! Meddig győzködjelek még? - rángatta meg Dave-et, aki szótlanul tűrte - Válaszolj! Dave! - zokogta, majd ellenkezést nem tűrve szájon csókolta, és nem hagyta magát eltolni.

- Rosszul választottál Viva, de a tied vagyok ha akarod. Nem tudod milyen vagyok ha igazán szeretek, meg fogsz tőlem őrülni, rajtad fogok lógni és az öledbe mászni mint egy gyerek és nyafogok is - mosolyodott most el ő is még mindig felhős szemekkel - Itt a mobilod kismadaram, tessék.

- Dave... édes! Ez azt jelenti, hogy velem maradsz, ugye? - markolta meg a karjait szinte fájdalmasan.

- Igen, kicsim. Csak meg ne bánd... - ölelte magához.

- Nem fogom, nem fogom! - mosolygott rá szorosan a mellkasához bújva - Annyira szeretlek! Szeress engem, párducom!

Dave elmosolyodott a megszólításon, de mosolyában több volt a szomorúság, mint a mosoly. Szinte látta maga előtt a jövőt, látta, ahogy Viva rádöbben, hogy rosszul választott, és ott hagyja őt, és nem lesz hová, kihez mennie. De most még itt van vele a lány, most még szeretheti. És ha tényleg ezt akarja, akkor meg fogja tenni.

Nem bírta tovább, ő is átölelte és olyan forrón, ahogy csak tudta megcsókolta. Szíve összes lángját beleadta ebbe a csókba, hogy meg ne dermedjen szerelme szíve, ne fázzon az ő kismadara, amíg testével nem óvhatja és melegíti.

Viva beleremegett a csók intenzitásába. Szinte érezte, ahogy végigperzseli minden porcikáját és felmelegíti tagjait az a lángoló energia, amiből kóstolót adott a férfi. Hát így is tud szeretni. Elgondolkodott rajta, hogy még hányféleképp. Érezte, hogy teste őrült mód megkívánja az énekest, de visszaszorította az érzést, inkább csak csókolta nem törődve vele, hogy mindezt az utcán csinálják. Nem érdekelte abban a pillanatban, hogy ki láthatja meg őket.

 - Gyere, nem lenne szerencsés, ha kiszúrna egy ismerős - szakadt el tőle végül Dave pár perc múlva. Nem is tudta volna elrejteni, hogy mennyire megérintette a heves csókcsata, de nem szégyellte magát. Vivát kézen fogva mentek vissza a kocsiba és nagyot sóhajtva beült az anyósülésre. Viva még mindig lihegett a csók intenzitásától megduzzadt és kipirosodott ajkain véve a levegőt.

- Dave, hihetetlen vagy. Felperzselted a szívem ezzel a csókkal. Istenem, bár ne mennél el.

- Kénytelen vagyok. És rossz lesz nélküled. Viva, mehetek a következő géppel...Én...én...

- Én is akarlak párducom, de nekem is haza kell mennem, mit mondanék, hol voltam?

- Dugóba keveredtél? - nevetett fel - Vagy eltévesztetted az utat...

- Dugóba, mi? - vigyorodott el ő is, miközben áthajolt a sebváltó fölött és kezét pimaszul Dave belsőcombjára siklatta. - Ennyire rosszul vezetnék, hm?

- Viva, én, én, még egy perc és magam alá gyűrlek.

- Hiszen épp erre céloztam - csúsztatta feljebb a kezét a combján.

- Istenem! Meg fogsz ölni! - mordult fel és újra a lány hívogató ajkai után kapott, miközben kezei a hátán, majd a mellein siklottak egy hatalmas nyögést kiszakítva Vivából. Aki aztán el is szakadt a szájától, és mohón megoldotta a férfi övét.

- Annyira kívántalak vacsora közben! Majd megőrültem, hogy nem érhettem hozzád! És... meg kell köszönnöm az ajándékodat is, gyönyörű! - simított végig fél kézzel a nyakában lógó főnixen, mely két melle között egyensúlyozott. Aztán Dave-nek esélyt sem adva a reagálásra lehajolt és ajkai közé vette félig ágaskodó tagját.

- Viva, édes, ne tedd velem.

- Akkor mit tegyek?

- Jaj, Viva, úgy szeretlek - nyögött fel és az ölébe húzta, besegítve kicsi Dave-et. Milyen másképp szeretkeztek most. Kevésbé vadul és odafigyelve, ahogyan a fülig szerelmesek szoktak.

- Az... az én kocsim tágasabb! - nevetett fel bohókásan Viva egyszer csak.

Dave a nyakába nevetett, mivel épp azt harapdálta finoman. - Igen... igen az... De te... istenem, te ugyanolyan izgatóan szűk vagy! Istenem, Viva!

- Inkább istennő, nem? - mosolyodott el miközben érzékien körözött csípőjével szerelmén s egy nagyot sóhajtott az érzéki kíntól, mely a beteljesülésért kiáltott.

Szenvedélyesen de odaadón szerették egymást, majd csak pihegtek egymás karjaiba omolva, s kapkodva csókolva egymást. Tudták, hogy nem lesz könnyű az elválás, de menniük kellett.

- Mikor látlak újra? - suttogta Viva Dave kielégülten csillogó szemeibe nézve.

- Még nem tudom. Van otthon pár dolog, amit el kell intéznem. És a lemezzel is foglalkoznunk kell. Elég elfoglalt leszek most egy darabig. Neked meg készülnöd kell a záróvizsgáidra és a felvételire is.

- Igen. Szerinted csak utána találkozzunk?

- Lehet, hogy az célszerű lenne, édes. Nem akarom elvonni a figyelmedet. Nem lesz könnyű kibírni, de muszáj. Fogd fel ezt a kapcsolatunk első próbájának.

- Kénytelen leszek - simogatta meg az arcát - Hiányozni fogsz, párduc.

- Te is nekem, kismadaram...

Viva már nem ment be vele a reptérre, Dave-nek sietnie kellett, úgyhogy a kocsiban búcsúztak el pár kapkodó csókkal. Aztán Viva elgondolkodva hazahajtott, kimagyarázta a késést, és elvonult a szobájába a Dave-től kapott telefonnal.

Anyja kopogtatott az ajtón jó idő múlva. Bár még mindig fel volt dúlva az ex-férjével folytatott kimerítő beszélgetéstől. Martinnal lehetetlen volt vitatkozni, de ő féltette a lányát.

- Viva, kicsim, bejöhetek? Beszéltem apáddal!

- Persze, gyere csak! - kiáltott ki gyorsan kikapcsolva és a párnája alá dugva a telefont és alibinek a kezébe vett egy tankönyvet. Anyja belépett majd leült Viva mellé az ágyra - Miről beszéltetek?

- Rólad és erről a New Jerseys dologról.

- Anya, én ezt komolyan gondolom, úgyhogy mielőtt elkezdenél...

- Nem Viva, hallgass meg - érintette meg lánya térdét.

- Jól van, mondd csak anya, hallgatlak.

- Apád meggyőzött. Nem minden ellenérzés nélkül engedlek el, egyáltalán nem. Megrémít, hogy alig múltál 16 és egy nagyvárosban egyedül...

- Engem is anya, engem is nagyon. De el kell kezdenem valahol, ha itt lenne az UCLA-n komolyzenei kar, ide jelentkeznék – rögtönözte - de nincsen. És ha nem itt, akkor már mindegy, hogy melyik város az, nem?

Suzanne sóhajtott, majd ránézett - Hát... végül is igazad van. Csak nehéz lesz elengednem. Nehéz lesz felfognom, hogy bizony felnőtt az én kicsikém... – simogatta meg az arcát, mire Viva szó nélkül a nyakába vetette magát.

- Ígérem, hogy óvatos leszek és vigyázok magamra. Szeretlek anyu nagyon, ugye tudod?

- Igen kicsim, igen... tudom - simogatta meg lánya hátát, majd egy perc múlva kibontakozott és az ajtó felé indult - Aludj jól, kicsim.

Viva tudta, hogy az anyja sír, és nem akarta, hogy lássa. Sosem látták igazán sírni, erős anyjuk volt. Most mégis felpattant az ágyról és átölelte az anyját hátulról, az ő szemei is könnyesek voltak. És az anyja rájött, hogy tényleg felnőtt kezd lenni, vállalja az érzéseit és törődik másokkal.

- Szeretlek anya, ugye tudod?

Pár pillanatnyi csönd után jött a rekedt válasz: - Igen, tudom. Én is téged. Nagyon, drágám... - azzal megfordult és könnyes arccal nézett lánya szemébe - De bízom benned, és remélem, hogy azt teszed, ami jó neked. Bármi történjék is, én szeretni foglak, de tudom, hogy vigyázni fogsz magadra. Okos lány vagy, és lassan felnőtt is. Ideje elkezdened a saját életed. Én csak ettől ijedtem meg.

- Jól van anya, ne félj, nem veszítesz el. Haza fogok járni, amikor tudok. Minden rendben lesz - simogatta meg anyja kezeit, majd hagyta, hogy kilépjen az ajtón.

David álomba merült a repülőn. Kimerült volt. És álmodott. Álmodott pogány nimfákkal és szatírokkal és bűvös tavakkal és csillogó gyöngyökkel. És amikor kinyitotta a szemeit néhány óra múlva az álom nem tűnt el, az ablakon kibámulva a felhőket vizsgálva a kismadarát látta. Ahogyan sírva a nyakába borul, amikor utoljára megpróbálta, hogy még ha kissé késve is, kikecmeregjenek ebből az áldást talán soha nem látó kapcsolatból. Édes belső mosoly uralkodott el szívében és magában megadta magát sorsának. Tudta, nem szabadulhat.

„When you're born a lover, You're born to suffer…”

Viva előre szenvedett a gondolattól, hogy több mint egy hónapig nem látja Dave-et, hacsak valami csoda nem történik, ugyanis gőzerővel kellett tanulnia a vizsgáira, hogy a legjobb pontokat érje el. Jól kellett teljesítenie, hogy biztos legyen a helye a Princetonon. A család tagjai láthatták rajta, hogy tényleg komolyan gondolja ezt a dolgot és szinte csak könyvekkel, füzetekkel vagy a zongoránál ülve és gyakorolva látták. Nem egyszer a végkimerülésig hajszolta magát és vagy az asztalnál, vagy a zongoránál aludt el.

Eltelt az a hónap, és nem történt csoda, a záróvizsgái remekül sikerültek és már csak három napja volt a felvételi vizsgákig. Se élő nem volt már, se holt. Anyja vitaminokkal tömte, apja sokat volt vele és együtt zenéltek, vitte magával mindenhova ahol zene volt. De belül sajgott benne a vágy. Telefonon hetente többször beszéltek, azt is így mondta el szerelmének, amikor mégis késve megjött a vérzése, hogy nem kell aggódnia. De telefonjaik rövidek voltak és hallotta a férfi hangján a fáradtságot. Szörnyen külön világba voltak zárva.

És ettől sajgott a szíve és csak fáradtabb lett tőle. Hetek óta nem látták mosolyogni, de a hajtással és a közelgő vizsgával magyarázták. Aztán mikor zongorázás közben megint elbóbiskolt és Suzanne ezt észrevette, az ágyba parancsolta, hogy aludja ki magát, tiltakozásnak semmi helye. Ellenkezés nélkül engedelmeskedett és hosszú-hosszú órákon keresztül végre aludt. A telefonja csörgése ébresztette fel. Dave volt az.

- Igen, édes? - kérdezte álomittasan behúzva a telefont a paplan alá.

- Szia, madárkám - hallotta a fáradt és kicsit feszült hangot - New Jerseyben leszek három nap múlva. Szeretném, ha találkoznánk. Beszélnünk kell.

- Valami baj van? - hallatszott fáradt hangja.

- Csak... beszélnünk kell - mondta egy kis szünet után.

- Jól van. Nem tudom hogy, de megoldom.

- Remek. Most mennem kell, édes. Szeretlek.

- Én is - azzal a vonal megszakadt.

Viva nem tudta mire vélni Dave viselkedését, de nem is tudott túl sokáig agyalni rajta, mert szinte azonnal visszaaludt.

Dave töprengve rakta le a telefont, de nem akarta Vivát megijeszteni. Egyedül volt a lakásban és körülötte hatalmas felfordulás uralkodott. Felborogatott bútorok, nyitott szekrények és kislánya sírása a fülében. Összevitatkoztak a feleségével megint. Vita? Jen, mint egy nőstényördög támadt rá. Hiába, most neki sem volt kedve pincsikutyát játszani, ahogy máskor megtette a békesség kedvéért és ordított ő is, meg csapkodott és borogatott. A felesége meg elvitte a gyerekeket megint. David azon töprengett mit tegyen.

Menjen utána és könyörögje vissza őket a gyerekek miatt? Vagy maradjon itt és mutassa meg Jennek, hogy nem játszhat vele állandóan? Belefáradt ebbe az évek óta tartó huzavonába. Lehet, hogy igaza volt Martinnak és le kéne zárnia ezt a házasságát is? De szegény gyerekek! Őket mindennél jobban szerette. És ha Jen felszívódik velük? Ha nem láthatja őket többé? Nem csak a kislányáról Rosie-ról volt szó, de a mostohafiáról, Jimmyről is, akit sajátjaként szeretett!

Piros kanapéján ült térdeire támasztott kezekkel egy szivarkát szívva és töprengett, hogy mit is kéne tennie. Először is felhívta a takarítónőjét, hogy ha tud, jöjjön azonnal és tegye rendbe a feldúlt lakást. Rendre volt szüksége, kívül is, belül is. Amikor Nana az öregecske francia hölgy megérkezett és megveregette a vállát, már jobban érezte magát. Nana, tudta, hogy baj van megint. A ház asszonyától szokott pattogó utasításokat kapni, most pedig ez a kedves ember hívta az ő szelíd bársonyos hangján. Nana, hozott süteményt is, tudta, hogy mi kell a férfiaknak. Tíz perc sem telt belé és Dave a forró tejes Earl Grey és a mesés diós kifli mellet már is kiöntötte a szívét a bölcs Nanának, aki először csak nagyon figyelmesen hallgatott.

Aztán kedves hangon azt ajánlotta Dave-nek, hogy gondolkodjon el rajta, mit is akar kezdeni az életével, és hogy akarja-e hogy a jövőben is előforduljanak ilyen helyzetek. Szem előtt tartotta a gyerekek helyzetét és azt tanácsolta, hogy az ő szemszögükből is nézze a dolgokat, hisz nekik se jó ez az örökös huzavona, nekik biztonság és egy konkrét hely kell, hogy jól érezzék magukat. Jennifer "játékai" nem tesznek jót nekik. Aztán sok mindent mondott még Dave-nek, aki figyelmesen hallgatta az idős hölgyet, ahogy élettapasztalatából adódóan bölcs tanácsokkal tudta ellátni.

Örült neki, hogy ilyen barátai vannak. Meglehet, hogy Nana csak egy egyszerű bejárónő, aki mióta ideköltöztek takarít nekik, de sok tekintetben többet tudott, mint a legdrágább pszichiáter. Nana kedves, figyelmes és törődő volt. Csak akkor adott tanácsot, he erre megkérték, soha nem tolakodott. Dave hálásan mosolygott rá, és Nana vissza. - Most pedig David, ha kérhetném, kerüljön kívülre egy pár óráig, csak láb alatt lenne, menjen el moziba, tudom azt szereti.

Dave bólintott, tényleg szerette. De előbb ki akarta mozogni magából a feszültséget, gondolta lemegy a sarki edzőtermébe. Megkérdezte mikorra jöjjön vissza és Nana már hessegette is kifelé.

Addig nem kímélte magát, míg már patakokban nem folyt róla a víz. Ekkor egy törölközővel megtörölte arcát és ivott pár korty vizet, majd ráállt a futószalagra és folytatta az edzést. Érezte, hogy jót tesz neki. Az utóbbi időben nem nagyon volt rá ideje. Futás közben mindig jól tudott gondolkodni, most is ezt tette. Azokat fontolgatta, amiket Nana mondott, a gyerekeire, New Jerseyre és Vivára gondolt.

Aztán lezuhanyozott és elment moziba, hogy egy kicsit kikapcsoljon az agya.

Péntek délután volt, a születésnapja, a 46.-ik, ma volt a felvételi vizsgája Vivának és látni akarta. Megbeszélték, hogy az egyetem főépülete előtt találkoznak, de Viva még nem tudta hogyan. Anyja elkísérte a vizsgára. David már egy órája várt, kezdett aggódni és már a második sms-t küldte. 21 napja nem látta Vivát. 21napja.

Aztán meglátta Viva karcsú alakját és megdobbant a szíve. Már nyitotta a kocsi ajtaját, mikor Suzanne-t is meglátta mögötte. Azonnal visszakozott és kétségbeesve nézte, ahogy elmennek a kocsija mellett. Nem tudta mit tegyen. Egy pillanat múlva Viva visszaszaladt és sebtében egy füzetet dobott be a nyitott ablakon, mindössze annyit mondva: - Szia Dave.

Megnézte, egy kis levél volt, ami kérte, hogy ne menjen haza, de csak este hat után találkozhatnak, mert anyjának dolga van a városban és őt a szállodában hagyja. Kérte jöjjön a Meridian elé hatra. Dave tudta, hogy veszélyes játékot játszanak, de hat előtt öt perccel leparkolt az épület sarkánál, figyelt és várt.

Két perc se telt bele és megjelent az ismerős karcsú alak. Odasietett a kocsihoz, majd kicsit lihegve beszállt. Se szó, se beszéd Dave karjaiba vetette magát és kapkodva csókolta ahol érte. Dave nem különben. Pár perc múlva képesek voltak elszakadni egymástól.

- Istenem, majd beleőrültem! - szólalt meg először Viva - 21 nap! Mint a "21 days"! Dave, Dave! - szuszogta szerelme nyakába – Előreláthatólag majdnem három óránk van. Anya azt mondta 9 körül jön vissza. Dave, Davidem, szerelmem! – simogatta elérzékenyülve a rég nem látott arcot - Dave, mi lesz velünk? - kérdezte újra és újra. Azt hitte belehal szerelme utáni vágyakozásába.

- Viva, kismadaram! Jennifer elhagyott megint és elvitte a gyerekeket is. Tudod nem először csinálta, és én eddig engedelmes kutyus próbáltam lenni, a gyerekek kedvéért, meg a nyugalmam érdekében, de többé már nem. Kapcsolatunk már rég kihűlt és most már mást szeretek, téged.

- És mit akarsz tenni, Dave? Elválsz? - simogatta a karját, a kezét, a vállát.

- Nem tudom még pontosan, de úgy érzem, ha nem ad más lehetőséget, akkor az lesz a vége.

- Engem szeretsz, de visszamennél hozzá, ha esélyt adna? - dermedt le Viva komolyan.

- Itt nem Jenniferről van szó, hanem a gyerekekről. Ők nem tehetnek semmiről, és én szeretem őket. Nagyon. El se tudod képzelni, hisz még nem vagy szülő. És látod, a mai napig hibáztatod apádat, hogy elment. Rosie, az én kicsikém még nincs kilenc éves Viva. Jimmy már elveszített egy apát, akire nem is emlékszik, bár nem a vérem, de én vagyok az apja. Te mit tennél a helyemben kicsim, hmm?

Viva hátát a kocsiülésnek vetette és felhúzta a lábait, hogy a műszerfalnak támaszthassa. Nagyot sóhajtott és az állán kezdett dobolni az ujjaival, ahogy a szélvédőn keresztül az esti forgalmat figyelte. Jó pár percig így gondolkodott, végül csendesen megszólalt:

- Nem tudom. Feltehetőleg visszamennék miattuk, ha lehetőségem lenne rá - hunyta le szomorúan a szemét.

- Látod?

- Igen. Akkor én megyek. Hívd fel Jent és kérd meg, hogy jöjjön vissza. Rakd rendbe az életed, Dave - mondta színtelen hangon.

- Sehogy sem jó, látod? Úgy érzem, szétszakadok. Szeretlek Viva. Nem tudom még mit fogok tenni. De azt akarom, hogy tudd, szeretlek. Csak még nem találtam kiutat. Hogy hova fog alakulni a dolog nem tudom. Most várja, hogy hívjam, mert tudja, beszélni akarok a gyerekekkel.

- Az ő hibája, hogy itt tartotok David?

- Részben. Ehhez két ember kell. Egy kapcsolat iszonyú bonyolult tud lenni. Elszomorít, hogy itt tartunk, de nem tudok többet tűrni, erőszakot tenni a természetemen. Én tudom, hogy nem vagyok könnyű ember, de legalább nem vagyok manipulatív. Abban ő a hibás valóban, hogy már nem szeretem. Hogyan tehetném, mikor folyton a természetem ellen való dologra kényszerít. Viva, félek te sem leszel velem boldog, nem nagyon tudok kompromisszumot kötni és irányítanék mindenkit. Viva, menj el most, amíg még nem késő, én megleszek valahogy. Ne rontsd el velem az életed.

- Már késő, David. Már "elrontottam" veled az életem, hogy a te szavaiddal éljek - jegyezte meg egy leheletnyi cinikus felhanggal - Emlékszel? Beléd szerettem. És ez nálam nem törlődik ki hipp-hopp egy csettintésre. David, sokat gondolkodtam, és sokat komolyodtam. Célt adtál az életemnek. Veled akarok lenni és zenélni. Ez a kettő vált a legfontosabbá számomra. Az utóbbi hetekben borzalmasan hajtottam is magam, hogy a megvalósulásának a közelébe kerüljek. És most itt vagyok. David, sikerült a felvételim, felhívtak. Ide fogok járni. Ha akarod, most elmegyek, hogy gondolkodhass, mert látom, hogy össze vagy zavarodva. De ha úgy érzed, hogy beszélni tudsz velem, akkor hívj fel, és megoldjuk.

- Meddig maradhatsz velem?

- Még kb. két órát.

- Gyere elviszlek egy helyre, ahol nyugodtan együtt lehetünk. Ne menj el Viva! Akarom a szerelmedet, akarlak. Igen, fogalmam sincs mit akarok pontosan, azt viszont tudom mit nem akarok, elveszíteni téged.

- Jól van, David. Menjünk. Én sem akarlak elveszíteni. Vigyél el... akárhova. Csak vigyél...

David nem válaszolt, csak beindította a motort és elindultak. A lánynak fogalma sem volt róla, hogy merre járnak, egyre csak az elsuhanó épületeket figyelte és az elhangzottakon töprengett. Szóval ezért volt Dave a telefonban olyan feszült, mikor felverte álmából.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.