|
Érzések (talán a 6.?)
Capricornus 2008.02.10. 19:16
Elragadott a hév. Depresszív Dave. Mertem bátorkodni is felpakolni a noveszt, nem megvárva Zsót. Remélem nem tépi le a fejem érte. Érzések 6
Megjegyzés: Igen, igen! Újraindult az „Érzések” – sorozat! Örvendjetek.
Jogok: Dave meg én
Dave az ablak előtt állt. Az arca halványan tükröződött az üvegen, ahogy az esőáztatta New York-ra nézett. Fekete inge és nadrágja tökéletesen illeszkedett a testére és a hangulatához is. Mélyet lélegzett, miközben sötét tekintete továbbra is az utcákat figyelte. Nem tudta, hogy mióta állt itt. Nem tudta, hogy mióta van egyedül. Az idő és az élete vízként folyt ki az ujjai közül.
Fáradt sóhajjal rogyott le a kanapéra. Annyi dolga lenne. A banda, az életének rendbehozatala, de egyszerűen túl fáradt volt. Hihetetlenül fáradt. Fizikailag és lelkileg is kimerült. Kifacsarták, mint valami narancsot. És nem tud kiszakadni a hétköznapok mindennapjaiból. El kéne utaznia valahova, egyedül, nem csinálni semmit, csak napokig feküdni. Szíve szerint azt mondaná Jennifernek, hogy kicsit költözzenek szét és szüneteltessék a házasságukat. Mostanában sokat veszekednek, és úgy érzi, hogy kapcsolata a nővel megfojtja. Kéne egy kis csendes tér neki, de ahányszor ezt szóba hozza a feleségének, ő bíztatja és közli, hogy kitart mellette. Dave értékelte ezt a nőtől, de most nem erre volt szüksége. Ki akart törni!
Csak egy újabb gondterhelt nyögés szakadt ki belőle, ha az új album munkálataira, majd a koncertsorozatokra gondolt. Nem fogja tudni végigcsinálni és nem is akarja. A bandáról eszébe jutott Martin. A gondolat hatására úgy érezte, mintha még egy követ dobtak volna fáradt, leharcolt testére. Hogyan tudna megszökni a neje, és Martin elöl úgy, hogy egyiket se bántsa meg? Mindkét félt szereti, de ez a kettős élet, az állandó veszekedések, a folyamatosan áthajszolt munkatempó kiszívta belőle az életerőt. Arcát a tenyereibe temette, miközben előrehajolt. Nem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel. Felemelte a fejét és a tekintete a csuklóján látható két halvány csíkra tévedt – egy évekkel ezelőtti öngyilkossági kísérletének emléke. Azóta számtalanszor felmerült benne, hogy esetleg újra meg kéne tennie, hogy legalább így kiadja magából a feszültséget, de megállta. Voltak kritikus pillanatok, de nem nyúlt semmilyen pengéhez. Most már az öncsonkításhoz se volt ereje. Ha nőből lenne, akkor most talán sírna egy jót. Talán akkor minden megoldódna, ha hisztizne, törne-zúzna. De nem, csak magát áltatná vele. A helyzet nem változna. A nejével való kapcsolata nem változna és Martin elől is ugyanúgy el akarna tűnni. Miért csinálja ezt? Semmi értelme, ő is és a másik két fél is folyamatosan sérül. Már nem is biztos az irántuk érzett szeretetben. Jent miért szereti? Szerette? Mert szép és okos nő, mert vonzó, mert jó családanya és őt is meg tudja fékezni. És Martint? Mert ő a tiltott dolog, vad, szenvedélyes, áthág minden szabályt és normát, mert veszélyes, amit művelnek, mert túl sokat kockáztatnak, és vele annyi mindent élhet meg és ő volt az a férfi, aki el tudta csábítani. Röhögve. Dave meg úgy ment utána, mint egy lelkes kölyökkutya. De ezek a vad és titkos kalandok egyre inkább csapolják az erejét, és ez megmutatkozik a nejével fenntartott kapcsolatban is, ami visszahat a Martinnal folytatott kapcsolatra. Mindkét felet szereti, de a sorozatos viták lassan megölnek benne valamit. Lassan nem bír elviselni több fájdalmat, amit ő okoz, és amit neki okoznak. Talán nem szól senkinek és lelép. Minél többet kóstolgatta, annál inkább tetszett neki az ötlet. Összecsomagol pár napra való ruhát, felveszi a telefont és találomra megad egy helyet a világban, kilép az ajtón és elmegy, elmegy a problémái elől, az élete elől, a banda, Jen és Mart elől. Lassan a telefonhoz lépett. Pár pillanatig még elgondolkodott, majd felvette a kagylót. A légitársaság kedves hangú munkatársa vette fel. Mikor az úti célt kérdezte Dave elgondolkodott, majd megszólalt:
- Magára bízom.
Capricornus, 2007-02-10, Budapest
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó