|
7. fejezet
2008.08.01. 12:22
7.
Anita nyugalmat erőltetve arcára, haját megigazítva lépett be a stúdióba, ahol Martin már kint állt kezében a gitárjával a fiúk mellett, s kicsit előre hajolva figyelte, hogy Christian miket állítgat. Anita a férfi mögé lépett egyik kezével végigsimítva a fenekén, hogy felhívja magára a figyelmet.
Mart hátranézett és elmosolyodott - Szia. Hol jártál? - karolta át.
- Dave megmutatta a tetőkertet - simogatta meg a hátát rámosolyogva.
- És, tetszett?
- Igen, csodás hely. A házi gazda úgy is döntött, hogy ott fogyasztja el a csokiját, én meg azt hiszem, hogy lassan megyek és hagylak titeket nyugodtan dolgozni. Visszamegyek a szállodába ránézni Ash-re, aztán lehet, hogy elviszem sétálni a környéken. Megnézzük a közeli mólókat, miegymás.
- Rendben, de vigyázz rá.
- Ne aggódj, össze vagyunk már szokva - nyomott egy csókot a szájára, majd elbúcsúzott a fiúktól - Hé, nem kísérsz ki?
- De, megyek - mondta és már a nő mellett is volt.
Anita mosolyogva lépett Marttal a lift elé, s rögtön kezei közé fogta az arcát egy forró csók erejéig - Este remélem még lesz energiád, mert várni foglak....
- És miben fogsz várni?
- A saját bőrömben? Jól hangzik, hm? - fonta karjait a férfi nyakába.
- Hmmm... kellően jól - húzta magához.
- Akkor ne várass sokáig, mert az egész éjszakát végig akarom szeretkezni veled - karmolta meg egy kicsit a férfi tarkóját testét a másikénak szorítva.
Mart csak elmosolyodva figyelte Anita arcát.
- Mi az? - kérdezte beletúrva a hajába.
- Csak nézlek, baj? - nevetett fel.
- Nem, dehogy, bár jobb szeretném, ha nem csak néznél, hanem.... Uh anyám, de kívánlak már megint! - futtatta kezeit a férfi hátán.
- Mesélj erről – mosolyodott el a férfi.
- Mindjárt leér a lift - ellenkezett a fejét ingatva, de azért a póló alá nyúlva finoman végigkarmolta Martin hátát.
- Nem olyan biztos az - felelte és megállította a felvonót.
- Rossz vagy, Martin Gore, ugye tudod? - siklott a keze a férfi lábai közé - És én imádom, hogy ilyen vagy! Azt akarom, hogy hosszú órákon keresztül szeress újra és újra. Hol durván, hol gyengéden... Istenem, ha csak rá gondolok, máris benedvesedek - harapott a szája szélére.
- Mutasd - rántotta magához és keze már el is tűnt Anita lábai között a ruhaanyagon belül.
A lánynak rá kellett harapnia a szájára, nehogy hangosan felnyögjön, ahogy megérezte érzékeny területein végigsimítani Martint.
- Valóban... - konstatálta Mart, hogy Anita tényleg kívánja és ujjai már el is tűntek a nőben.
Mart a falnak szorította kedvesét és ujjaival kényeztette, míg nyakát finoman harapdálta.
- Siess Marty, érezni akarlak! - döntötte hátra a fejét kínjában. Ez a férfi elképesztő módon képes volt két másodperc alatt úgy feltüzelni a testét, hogy majd belehalt, hogy nem érezhette rögtön magában.
- Mindjárt, mindjárt.... de ahhoz neked is dolgoznod kéne kicsit.
A lány mohón kapott a nadrág után, s máris izgatni kezdte éppen hogy csak kilazítva azt.
- Amint kész vagy, azonnal nyársalj fel, jó? Úúúgy akarom! - lihegte vágytól sötét szemekkel, miközben gyorsított keze mozgásán.
- Rendben, csak csináld! - nyögte összeszorított szemekkel.
Anitát nem kellett kétszer kérni, kezeivel legjobb tudása szerint izgatta az egyre keményebb tagot, miközben Martin nyakát marcangolta teljesen bevadulva. Érezte, hogy bugyija már nem is lehetne nedvesebb.
Mart, mikor úgy érezte, hogy szinte szétrobban, megragadta a lány kezét, eltépte magától, magához rántotta, durván félrerántotta a bugyit és már Anitában is volt.
A lány felsikoltott az élvezettől és vadul karmolta a férfit, ahol érte, ahogy hagyta, hogy Mart egyik kezével a dereka köré fonja a lábát, hogy mélyebbre merülhessen benne.
A férfi nem kegyelmezett, szó szerint hágta a másikat. A lány teste újra és újra a lift hideg falának ütődött, ahogy próbált kapaszkodót találni, de keze mindig megcsúszott a réz színű sima felületen, ahogy nagyokat nyögve élvezte Mart vad ostromát - Ez az! Ez... az! EZ AZ! - kiáltotta megmerevedő testtel, ahogy elélvezett hátravetve fejét.
Martin olyan magasra emelte párját orgazmusának pillanatában, amennyire csak tudta, majd teste nagy rándulással engedett fel és lassan letette a földre a lányt, szüntelenül csókolva őt.
- Ezzel... talán kibírom... estig... - zihálta elszakadva a szájától, majd megigazította a ruháját és elindította a liftet.
- El ne csábulj nekem másfelé – lépett ki utána Mart is, miután fölhúzta a sliccét.
- Mégis hova csábulnék?
- Nem tudom, bárhová.
- Nagyon igyekszem, hogy ne - csókolta meg még egyszer, majd Martin tekintetével kísérve kisétált az épületből.
Anita az elkövetkezendő pár napban remekül érezte magát. Hol a stúdióban figyelte a munkálatokat, hol pihent, Martinnal szeretkezett nagyokat és Ashal ült fent a csodálatos tetőn a növények között az énekesmadarak megnyugtató hangját és a víz csobogását figyelve.
Persze Dave megragadott minden adandó alkalmat, hogy kétértelmű megjegyzéseket tegyen, de ő próbálta megtartani Martinnak tett ígéretét, amit be kellett hogy vallja magának, egyre nehezebben ment. Napról napra nőtt a vágya a sötét hajú énekes iránt is, noha Martint is ugyanúgy kívánta, és érezte, hogy kezd egyre inkább beleszeretni.
Időnként mikor a tetőn süttette magát, elképzelte, hogy Dave feljön és ellentmondást nem tűrően magáévá teszi, de ilyenkor mindig lehordta saját magát és megpróbált a könyvére koncentrálni amit épp olvasott.
Aztán... aztán felvirradt az a nap, amit Anita mindennél jobban utált. Hogy az évek múlása vagy az emberek érzéketlensége miatt, azt nem tudná megmondani. Ezen a napon mindig a macskájának vett valami új játékot és az állat boldogsága őt is azzá tette. Ma sem tett másképp, kimászott Mart karjaiból és a fürdőbe ment. Tudta, hogy ma sem lesz része semmi extrában: tett róla. Felöltözvén a hotel kijáratán túlra, egy nagy állatkereskedés felé vette az irányt, ahol vett egy tollas csodát Ash-nek. Tudta, hogy az új játék nem sokáig fogja húzni, de már azért a pár óráért is megérte megvenni.
Mikor visszaért, Martint már egy köntösben mászkálva találta, ahogy füléhez telefonját szorítva hallgatott valakit. Beszéd közben átölelte őt és egy homlokcsók után hamarosan le is rakta egy "csodás" felkiáltással a készüléket.
- Jó reggelt, kicsim. Merre jártál?
- Macskajáték-nézőben - felelte mosolyogva, majd Martin orra alá is dugta a tollas példányt, csakhogy megcsikizhesse az állát.
A férfi szokatlanul felszabadultan felnevetett, majd elengedte Anitát - Akkor add oda a kis kedvencednek és szolgáld ki magad, hozattam reggelit - mosolygott rá és kilépett a szobából egy pillanatra.
- Rendben - felelte, majd Ash felé fordult - Idenézz Ash! Mit hoztam neked?
Mart egy pillanatig még nézte, ahogy a cica lelkesen játszani kezd a tollas kütyüvel, majd visszaült az ágyra, ahol a tálcán már várták őket a finomságok - Gyere, egyél! - paskolta meg maga mellett a takarót.
- Jól van, megyek - felelte, majd Mart mellett is volt - Huh, de jól néz ki.
- Egyél csak - bíztatta, majd pár perc után, mikor Anita kijelentette, hogy tele van, megfogta a kezét, hogy megakadályozza a felállásban. - Várj egy kicsit, van itt neked valami - mosolygott a köntöse zsebébe nyúlva.
- Micsoda? - nézett rá őszinte csodálkozással.
- Ez itt. Boldog születésnapot! - mosolygott rá egy csókot nyomva a lány szájára, miközben egy bársonyborítású fekete nyakláncos dobozt tett a kezébe.
Anita egy teljes percig nem tudott megszólalni - De, mégis.... honnan tudtad meg, hogy ma van?
- Tudod létezik személyi igazolvány is.
- Ó, te mocsok - nevetett fel.
- De, igazán nem kellett volna
- Dehogynem! A szülinapokat meg kell ünnepelni. Ki se nyitod?
- Dehogynem - nevetett fel és már nyitotta is ki. A doboz feltárult és egy fehérarany nyaklánc volt benne, egy kacskaringós medállal. Szép darab volt. - Martin ez... ez gyönyörű - mondta Anita, felnézve a férfire.
- Örülök, hogy tetszik, édes - mosolygott rá - Felpróbálod?
- Persze - felelte a lány, majd óvatosan kivette a láncot a helyéről és a nyakába akasztotta - Na? – nézett mosolyogva a szőke lovagjára.
- Tökéletesen illik hozzád - mosolygott a lányra, majd odahajolt és finoman megcsókolta - Még egyszer boldog születésnapot!
- Köszönöm - mosolygott vissza - És most? Van valami terved?
- Hát nekem a fiúkkal kell pár órát dolgoznom, de ha gondolod, fedezd csak fel New Yorkot magadnak. Este Dave-nél vacsorázunk, rendben? - simított végig a hátán.
- Milyen stílusú vacsi lesz?
- Leginkább baráti hangulatú, semmi kiöltözés. Csak a fiúk és mi. Van kedved?
- Persze! - lelkesült be a lány - Addig elütöm az időt valahogy. Ha az emberekhez nem is lesz kedvem, akkor a tetőn Ash-sel megtalálsz - ült le az ágyra a cica mellé és simogatni kezdte.
- Remek, legalább nem kell azon aggódnom, hogy elkeveredsz ebben az őrült városban - hajolt le és hosszasan megcsókolta Anitát, de mielőtt nagyon belemerhettek volna, elhúzódott.
- Naaaaaaaaaaa! - fejezte ki nemtetszését a lány és vissza is húzta hercegét magához.
Martin nevetve hámozta le magáról az akaratos kezeket - Most nincs rá időm, édes! Így is késésben vagyok, de este ígérem bepótolom, addig meg csigázódj csak - kuncogott fel gonoszan.
- Jaaah, ha nincs rám időd, az más - engedte el Anita a férfit.
- Naaa, ne sértődj meg, édes - simogatta meg az arcát - Ígérem este nagyon-nagyon ki fogok tenni magamért, rendben?
- Ígéred? - nézett rá nagy szemekkel a lány.
- Esküszöm! - kacsintott rá rosszkisfiúsan.
- Helyes! - nevetett fel Anita - Nah, menj mert a végén meglincselnek.
- Jól van, jól van - nevetett fel, majd még egy csókot lopva kikocogott a szobából.
Anita nézett utána egy darabig, majd felkarolta a cicáját és megindult felfelé.
A nap lassan telt Anita számára, kicsit talán unatkozott is, míg Ash körülötte játszott egy darabig, majd a nyugágy alatt összegömbölyödve szundikálni kezdett. Párszor őt is elnyomta az álom a kellemes hőmérsékletű levegőn. Idefenn mindig fújt a szél, s legalább nem érezte a nem rég beköszöntött hőséget. Alkonyatig olvasgatott, majd úgy döntött, hogy visszamegy a szállodába és elkezd készülődni a vacsorára. Martin nap közben feljött egyszer hozzá és megosztotta vele a vacsora időpontját is, úgyhogy kényelmesen nekiállhatott, hogy rendbe szedje ábrázatát.
Először is a hatalmas szekrényt kitárva jó darabig állt előtte, hogy mit vegyen fel. Végül a piros-fekete kombinációnál maradt egy kényelmes ruhát összehozva magára, majd ráérősen nekikezdett a további fázisoknak, hogy nőiesebb külsőt varázsoljon magának, mint amivel megáldotta a sors. Visszatérvén a szekrény hatalmas tükréhez ismét megcsodálhatta azon testrészeit ahonnan nem ártott volna lemásznia pár kilónak. Csakhogy a fogyókúrához sosem volt lelki akarata a testedzést jobban szerette volna, de főleg most.... ha államokat kell átrepülnie, akkor ember nincs aki normális és tartható edzéstervet összeállít neki. Igyekezet normálisan táplálkozni, nagyon figyelt rá, hogy mit eszik, de azért ez nem volt elég. De legalább nem hízik tovább. Ez is valami. Legyintve hagyta ott a tükröt és elpakolászta az elővett és fel nem öltött ruháit, amik nem feleltek meg a vizsgáján, majd leülve és zenét hallgatva olvasgatván várta vissza Martint a melóból. Érdekelte a srácok stúdiómunkája és elkalandozott a hivatalos oldalukon is. Ott látta a Fletch által készített videókat és a turnék különböző állomásainak képeit. A videókon néha köhögnie kellett a nevetéstől, a képeket is megmosolyogta. Remélte, hogy Fletch most is videózik. Aztán hirtelen felnézve könyvéből, megmerevedve eszébe jutott valami. Elgondolkodott tekintettel meredt a semmibe, amíg kirajzolódtak előtte a részletek. Miért kéne itt ülnie, meg mászkálnia és unatkoznia, amíg a srácok dolgoznak? Talán, ha szerezne egy gépet.... akkor végre kiélhetné a fotózási mániáját.... a srácokon. Volt egy gépe: otthon tartotta, hogy ha néha elment valahova, vagy a szüleihez hazalátogatott akkor legyen mivel megörökíteni az emlékeket, de főleg Ashról alkotott képeket, meg néha rájött a roham és nekiindult géppel a kezében. Nem volt fotográfus - de őt szórakoztatta a dolog. Ha a srácok nem bánják lehet, hogy megpróbálja. Valamivel el kell foglalnia magát. És itt van a Depeche Mode-dal. Mart mesélt a rajongókkal ápolt kapcsolatukról. Anita ezt egy kicsit személytelennek érezte, főleg a szöszke irányából. Úgy érezte, hogy azok az emberek, akik idáig eljutatták a srácokat, valamivel többet érdemelnek. Persze, nem hősnek képzelte magát, de ő örömét lelné az alkotásban és a képeket netre pakolva a rajongók is örülhetnének. Mindenki jól járna.
Nem is ítélte ezt rossz ötletnek. Sőt! Egyre inkább tetszett neki, ahogy egyre jobban eljátszott a gondolattal. És elmerülhetne az albumkészítési munkálatokban is, hiszen látná. Sosem látott még ilyet és persze érdekelte a dolog, ahogy ugyanúgy érdekelné egy film szinkronizálása vagy egy marsjáró megépítése. Olyan témák ezek, amikről nem túl sokat hallanak az emberek, csak a végeredményt látják.
Szóval ezen az ötletén el is agyalt. Majd ha megfelelő alkalom adódik esetleg a vacsorán vagy utána, akkor meg is említi Martinnak. Kíváncsi lesz, hogy mit fog szólni hozzá...
Lassan idő volt, úgyhogy gondolta, mielőtt Martin megérkezik átöltözni és letussolni, addig ő teszi ezt. Még a hajmosásra és szárításra is szakított időt, és mire Martin megérkezett, már csak a ruháját kellett fölvennie és egy kis sminket feldobnia.
- Ejha, micsoda üdvözlő kép! - hallotta az ismerős hangot a háta mögül - Csodaszép fehérneműs lány a szobámban! - lépett oda hozzá hátulról és megcsókolta a vállát.
- Hé te! Ne hízelegj csak azért, mert születésnapom van! - mosolygott a lány megfordulva karjaiban, sajátjait pedig Martin nyaka köré fonta, s a tarkóját simogatta finoman.
- Micsoda rágalom! Nem csak azért mondom!
Anita csak ciccegett, majd egy csókot nyomott a férfi szájára mielőtt újra a szemébe nézett volna - Biztos, hogy nincs idő egy kis.... - simított végig Martin nadrágjának elején.
- Biztos. Ne ingerelj, mert a folyosón foglak megerőszakolni - prüszkölte a szöszke.
- Erőszak? Ugyan már! Nem hinném, hogy bármi is annak minősülne, ami tőled jön - kuncogott fel, majd megfogta a kezét és követte, ahogy kiléptek a szobából miután felöltözött és elbúcsúztak Ash-től.
- Azt mondod? - súgta hátulról a nő fülébe, ágyékával annak fenekéhez simulva.
- Addig igen, amíg be nem bizonyítod az ellenkezőjét - súgta vissza belépve a liftbe.
- Majd meglátjuk - markolta meg a lány fenekét magában mosolyogva, majd megnyomta a földszint gombját.
- Mikor? - kérdezett vissza a nő arcán egy cinkos mosollyal.
- Előbb legyünk túl a vacsorán - nevetett fel - Kis nimfomániás cicám... - csókolt a lány nyakába.
- Mesélj még erről - dörgölődzött Martinhoz.
- Mármint miről? - próbálta figyelmen kívül hagyni törleszkedését.
- A nimfomániámról - préselte magát még jobban Mart testének.
- Csak nézz magadra! - nevet kivillantva fehér fogait.
- Mit kéne látnom? - pillantott le magára Anita, de csak a melleiig jutott, amik most szorosan Martin mellkasának voltak nyomva.
- Hát rám vagy tapadva, mint egy kívánatos kis pióca! - vigyorgott leplezetlenül bámulva Anita csodás dekoltázsát, ahol két melle között ott csillogott a szép nyaklánc.
- Pióca?
- Egy édes kis pióca, aki szívja a véremet! - nyomott egy óvatos csókot a szájára, nehogy elkenje a rúzsát.
- Jobb hasonlat nem jutott eszedbe?
- Mondjak polipot? - nevet fel - Az is tapad...
- Nekem valami szárazföldi állat jobban bejött volna, semmint fejlábú vagy vérszívó parazitaállat.
- A cica megfelel? Bocsánat, törleszkedő cica? - zárta a karjaiba.
- Semmi leopárd vagy párduc?
- De telhetetlen vagy! Nem, én a cicákat szeretem! - ingatta a fejét mosolyogva, majd félre nézett, mikor kinyílt a liftajtó - Gyere - fogta meg Anita kezét - A végén még elkésünk.
- Megyek, megyek - nevetett fel, majd hagyta, hogy Martin a szálloda előcsarnokán át kivezesse az utcára, ahol pár méter megtétele után befordultak a megfelelő épület kapualjába.
Miután felértek a lifttel, Martin bekopogott az ajtón és megvárta, míg barátja kinyitja az ajtót.
- Szia - köszöntötte egy férfias öleléssel - Remélem nem késtünk sokat.
- Nem, nem gyertek - invitálta be őket a házigazda.
Martin maga elé engedte Anitát, majd finoman beljebb tessékelte.
A főként fehér színre festett lakás most jótékony félhomályba burkolódzott, amit az elszórtan égő gyertyák és a finom fények barátságosan meleggé varázsoltak. Ahogy a konyha felé tartottak, Anita bepillantott a tágas és félhomályos nappaliba, s egy pillanatra megtorpant, hogy tekintete magába ihassa a nagy üvegablakokból elé táruló éjszakai New York és a folyó képét. Aztán követte Martint az étkezőbe, amely egybe nyílt a konyhával. Már messziről hallotta a többiek nevetgélését, ahogy a vacsorára vártak. Amint beléptek, megpillantotta Andyt, Christiant, Johnatant és még Antont is.
- Sziasztok!- üdvözölt mindenkit Anita, majd hagyta, hogy Dave és Martin odaterelje őt, ahová szánják.
- Szia Anita! Boldog szülinapot! - mondták egyszerre és egymás szavába vágva, ahogy megemelték a poharukat.
- Jaj - legyintett nevetve a lány - Igazán nem kellene, de szívből köszönöm.
- Igazán nincs mit - mosolyodott el Dave, majd jó házigazdához híven felállt - Jöhet a kaja?
- Látod a testem, Dave? Ezt amennyiséget táplálni kell - nevetett a lány, utalva nem pillekönnyű súlyára.
- Ugyan már - legyintett egy kis mosollyal - Nézd meg inkább Chris pocakját! Na aaaazt kell táplálni! - nevetett fel barátját ugratva.
- Ez gonosz volt Dave. Megsértődtem - morgott a dobos mosolyogva.
- Úristen, most mi lesz velünk? - vihogott tovább, majd átlépett a konyhába és elkezdett tálalni.
- Na, édes, eddig hogy tetszik? - kérdezte Martin a fülébe súgva, mikor a többiek elmerültek a beszélgetésben.
- Szép a lakás. A többieket meg eddig is kedveltem, csak tudod - fordult Mart felé, így majdnem összeért az orruk - eddig még nem nagyon ismerem őket.
- Ez érthető - vont vállat - Majd idővel arra is szakíthatsz időt - simogatta meg az asztal alatt Anita kezét.
Ebben a pillanatban visszatért Dave felszolgálva a levest.
- De szorgos vagy Dave - nevetett Andy.
- Hé, haver, én vagyok a házigazda. Valakinek ezt a szerepet is vinnie kell! - vágott Andy fejéhez egy konyharuhát.
- Csak vigyázz házi tündér! Nehogy eldobd a kaját! - csatlakozott Anton is.
Anita hangos nevetésben tört ki a 'házi tündér' jelzőn, elképzelve Dave-et, aki valljuk meg igazán férfias egyéniség, házi tündér szerelésben.
- Na ezt jól megkaptam - sóhajtott egy nagyot, majd letette a többi kaját is és töltött magának egy jó nagy pohár vörösbort - Inkább együnk.
- Szólott az Isten, ámen – toldotta meg Chris, majd munkához is látott.
Martin mosolyogva figyelte a többieket és már előre cinkos pillantásokat váltottak Dave-vel, miközben mindenki jóízűen falatozott néha megjegyezve ezt-azt. Aztán a második fogás után is mindenki megnyalta mind a tíz ujját, azért időt szakítva az új album technikai dolgainak megvitatására is.
Anita meglepetésére Dave harmadszorra is felállt és leginkább a lánytól kérdezte: - Jöhet a desszert is?
- Úristen, Dave. Meg akarsz ölni.
- Ugyan miért akarnálak? - tudakolta egy sármos mosoly kíséretében.
Anita önkéntelenül lélegzett mélyet - Hát, leves, főfogás, desszert...
- Ugyan, lesz még ott hely - vont vállat, majd nagy munkába kezdett a konyhában, Martin meg csak vigyorgott.
- Meg akartok tölteni? - kérdezte Marttól, mosolyogva.
A szőke férfi erre hangosan hahotázni kezdett.
- Mi olyan vicces? - nézett értetlenül a lány.
- Semmi... semmi! - törölgette a könnyeit a szőkeség - Egyébként igen - mosolygott végül rá.
- És, hogyan?
- Hát a desszerttel, mi mással? - vigyorgott disznómód, de a további kérdéseket megakasztotta, hogy Dave egy szép tortát egyensúlyozva jelent meg az asztalnál a gyertyák fényeivel sötét szemeiben, majd édes terhét le is pakolta Anita előtt.
Miközben természetesen mindenki a Boldog szülinapot énekelte.
Anita kezeit a szája elé rakva nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Mindkettőnél döntött. A fiúk mosolyogva emelték újra a társaság egyedüli női tagjára a poharukat mikor befejezték az éneklést.
- Egészségedre Anita! - rikkantotta Andy.
- Igen, igen, még sok szép ilyen évet! - kontrázott Christian.
- Boldog szülinapot - mosolygott a mindig nyugodt Johnatan is Antonnal együtt.
- Igen, remélem, sikerült egy jó szülinapot szerveznünk neked - huppant le mellé Dave is, míg Martin hevesen bólogatott, hogy ő is reméli.
- Isteni! - nevetett a lány - Mivel lehetne még ezt megkoronázni?
- Talán hogy kívánsz valamit, és elfújod a gyertyákat - segített a segítségére Martin.
Anita válaszként Mart füléhez hajolt - Kívánhatok egy vadul átszexelt éjszakát veled?
- Ezt enélkül is megkaphatnád - vigyorgott vissza rá a szöszke.
- Rád bízom az extrabevitelt.
- Meglesz, meglesz - vigyorgott megint, mint a tejbetök - Na kívánj valamit, mert mindjárt viaszos tortát fogunk enni.
- Jól van, jól van.... - nevetett fel, majd elgondolkodott, hogy mit kívánjon. Tekintetét lustán járatta körbe a szobában és végül megállapodott Dave-en. Feketében volt - mint mindig mikor szexisen elegáns oldalát akarta adni. De mikor nem szexis? Máshogy, mint a szöszke, a szöszi imádnivalóan édes volt a bugyileolvasztó mosolyával és a 3 orgazmust okozó pillantásával, de Dave... Dave valamilyen szinten kiegészítette a szőkét és ugyanakkor egymás ellentétei is voltak. Dave-ből áradt valami sötét szexuális energia, ami veszedelmes dolgokként vonzott minden nőt. Elmosolyodott és kívánt, majd elfújta a gyertyákat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó