|
7. Fejezet
2008.08.09. 14:21
7.
- Na ne! Semmit nem tudtál kiszedni belőle minden fortélyod ellenére? - néz rád kétkedve.
- Hát, úgy tűnik több van abban a pasiban, mint hittük - mosolyogsz rá - Bedobunk valami gusztustalan műanyag kaját? - tereled gyorsan a témát - Kilyukad a gyomrom, úgy kellett rohannom Dave-től.
- Inkább álljunk meg a kedvenc hot dogosunknál, jó? Teljesen ráizgultam - nevet hangosan.
- Ejha, azt hittem, jó éjszakátok volt Tommal...
- Pont azért - kacsint rád - Nem sokat aludtunk, ha érted, mire célzok.
- ÉN ne érteném? - ciccegsz - Ugyan én csak alvásra voltam képes, de azért el tudom képzelni miket műveltetek.
- Hajaj! Tom teljesen megvadult a tudattól, hogy velem fog élni! - kuncog - Olyan, mint egy kisfiú, aki megkapta karácsonyra a rég várt ajándékot - néz ki álmodozva az ablakon te meg nem bírod elnyomni a hatalmas vigyort a képeden, ahogy lelassítasz, majd megállsz a kérdéses helyen és ki is pattanva egyből két-két hot dogot kértek lecsüccsenve az egyik szabad asztalkához.
- Ez még mindig isteni! - jegyzed meg teli szájjal. - Egyszerűen nem lehet megunni. Örülök, hogy ilyen jól megvagytok Tommal. Nagyon összeilletek, és úgy látom, a legjobban alakulnak a dolgok.
- Most megint nagyon fura vagy, te lány! Mit tudsz?!? - rikácsolja gyanúsító tekintettel.
- Ugyan már! - terelsz gyorsan - Csak megjegyeztem, hogy jók vagytok együtt. Ennyi! Ne láss már rémeket! - és ebben a pillanatban érzed, hogy totál leizzadtál. - "Még egy ilyen beszólás, és lebukom!" - ráncolod a homlokod észrevétlenül. A hot-dogokat hamar betoljátok, és rohantok is tovább, mert már megint késében vagytok. Szokásotokhoz híven.
Három órával később, elgyötört aggyal, és halálra untan jöttök ki csoporttársatok lakásából, aki intenzív fejtágításban részesített benneteket, hiába tiltakoztatok. De nyert ügyed van a suli-fronton legalább.
- Nah, ez is megvolt - jelented ki kómásan. - Most mennem kell. Dave megkért, hogy ugorjak be a próbára. Tudod, az új album. Azt mondta, a srácok is örülnének. Majd meglátjuk.
- Jól van. Ugye hazaviszel előtte?
- Naná. Mégis mit hittél, hagylak átsétálni fél New Yorkon? - szívatod a lányt, ő meg erre viccesen belebokszol a válladba.
- Aúúúú! Mindjárt nem viszlek sehova, te erőszakos némber!!! - de már együtt nevettek a kocsiban ülve. Hamarosan megérkeztek a kapuba, és elköszöntök. Úgyis hamar találkoztok. - "Na igen, Bela nem is hinné, milyen hamar, ha a hétvégére gondolok!" - töprengsz.
Most már egyenes út visz hazafelé. Berontasz a lakásba, és azonnal megszabadulsz lassan állatszagú ruháidtól, és beállsz a zuhany alá. Gyorsan végzel, és magadra kapsz némi ruhát. Végre a szennyesbe teszed a tegnapi szagos farmert, és megkeresed a fekete kord halászgatyád. Plusz előszeded a fekete katonai atlétád. "Na most már mehetek!" - gondolod a tükör előtt illegetve magad. Bezárod az ajtót, és felslattyogsz egy emeletet.
Mivel a kopogásodra nem érkezik válasz, óvatosan benyitsz és bedugod a fejedet. A kis előtérben senki, úgyhogy beslisszansz. Odabentről hirtelen nevetés és egy panaszos nyögés hallatszik, mire te ragadozó módjára az ajtófélfához tapadsz és bekukkantasz, hogy megtudd mi a nagy derülés oka.
Martin gitárjával az ölében ül egy széken és vadul vigyorog, mint ahogy az egyik számítógépnél ülő Christian, a dobos is. Dave meg állhatatosan magyaráz a fejét ingató Fletchnek. Lemaradtál az elejéről, úgyhogy most már csak ezt hallod:
- Nem, nem fogom még magasabb hangon felénekelni azt a részt, még a végén azt hiszik, hogy kasztráltak a Playing the angel óta! - újabb férfias nevetés.
- Hát azt nem mondanám... - jegyzed meg bekapcsolódva a beszélgetésbe még mindig az ajtófélfához simulva, s egy pajkos mosoly játszik ajkaid körül.
Hirtelen mindenki feléd fordul, és lámpalázas leszel. Dave a segítségedre siet.
- Drááágám! Hát ideértél? Már annyira hiányoztál! - és ezzel az utolsó felkiáltással egy időben oda is ér hozzád, szorosan átölel, majd egy forró üdvözlő csókot lehel a szádra. - Mindent el tudtál intézni, amit elterveztél a reggeli 3 perces felöltözésed alatt? - vigyorog, ügyet sem vetve a többiek megdöbbenésére, és a tátott szájakra, meg leesett állakra. Te azért akaratlanul is körbe nézel.
- ÍÍÍÍÍgen, Dave, minden simán ment... azt hiszem - majd újra Dave-hez fordulva, halkan megkérdezed, már szinte suttogva. - A fiúk meddig lesznek még megdermedve? Hozzak forró vizet? És a reakcióból gondolom, hogy kész tények elé lettek állítva.
- Bocsánat, kicsim, de nem akartam csak úgy megmondani. Azt akartam, hogy lássák is, hogy igaz, és hogy milyen boldogok vagyunk. Mert ugye már hónapok óta nyúzom őket a Lilith-akcióval. És mindig kiröhögtek. Ha most elmondom nekik, hogy összejött, és együtt vagyunk, akkor egész nap ezzel szívattak volna, és a próba meg nem halad - vigyorog bocsánatkérően a monológja alatt.
- Remek! Akkor most kérd meg őket, hogy engedjenek fel, mert ez kezd kínos lenni nekem.
- Szóval srácok... amint látjátok, nem beszéltem marhaságokat eddig sem. És igazam lett. Szóval, nem fogom magasabb hangon felénekelni ezt a szart! - fordul feléjük, és azok végre elkezdenek mocorogni és kuncogni megint.
- Szóval sziasztok, jó újra látni titeket - lépsz beljebb a szobába és lehuppansz a kopott bőrkanapéra, hogy mind a négy pasast szemmel tudd tartani. A számodra legvonzóbb közülük még mindig Andynek magyaráz egy szivarkával hadonászva, mire te elmosolyodsz. Ekkor látod, hogy Martin felemelkedik ültéből lepakolva a gitárt és áthuppan melléd karját a kanapé fejtámláján kinyújtva.
- Te Lilith, ez most... tényleg komoly?
- Micsoda?
- Hát hogy te és Dave...
- Igen, együtt vagyunk - bólintasz szemeibe nézve.
- De te nem Jackkel voltál? - kérdezi óvatosan.
- De igen, de annak már vége, most már Dave-vel élek - vonsz vállat Martin jellegzetes orrára koppintva.
- VELE ÉLSZ? - kérdi kicsit hangosabban, mire mindenki felétek fordul.
- Igen, Marty, velem él, ideköltözött hozzám és szeret engem, úgyhogy örülnék, ha nem fűznéd a fejét az én stúdiómban, az én kanapémon - vigyorog rátok csípőre tett kézzel odasétálva, de kiérzed hangjából a rejtett komolyságot is - Szóval el a kezekkel, Marty! - majd lehuppan a kanapéra melléd, és a combodon nyugtatja egyik kezét. Közben pedig lágyan és érzékien megcsókol.
- Ajjaj, ez tényleg komoly! - vigyorodik el Marty, és a többiekre néz. Gyorsan elveszi a kezét mögüled, és "behúzott farokkal" slisszol a többiekhez, a stúdió másik felébe. - És mióta? - kíváncsiskodik tovább a férfi. Dave először rád néz, és kacsint egyet.
- Akkor most jön a mesedélután, mert úgysem hagynak békén - susogja füledbe.
- De ugye nem mesélsz el mindent... részletesen? - tetteted az aggódást, és a szemedben huncutság bujkál.
- Nyugi, szívem! Bízd ide - azzal belefog mondókájába, és a többieknek egyre inkább leesik az álluk. - Hát ez van, fiúk! Most már tudjátok a sztorit, és ha lehet, akkor folytassuk. Legalább a mára eltervezett dolgokat csináljuk meg. Ha nem vagytok hajlandók dolgozni, akkor kénytelen leszek elküldeni Lilith-et - kacsint hátra rád.
- ÁÁÁÁHHH, azt nem akarjuk! Mindig ihletet adsz nekünk - mosolyog rád Colgate-reklám fogaival Marty. - Gyerekek, húzzunk bele! - ordítja, majd végre belekezdenek a munkába. Mindig szerettél a próbákra járni, mert nagyon jó hangulatban telnek. Most is befészkeled magad a kiült foteledbe, amit már kisajátítottál magadnak, és onnan hallgatsz, néha lehunyt szemekkel.
Jókat mosolyogsz rajtuk, ahogy elbohóckodnak egy-egy részt, aztán újra visszamerülnek a munkába. Észre se veszed, hogy már három órája velük vagy, csupán tested érzi az idő múlását, ahogy befészkeled magad az egyik hatalmas és kényelmes kopott bőrfotelba és lehunyva szemeidet összekucorodva hallgatod a formálódó csodás számokat és arra gondolsz, hogy ez bizony tetszeni fog a rajongóknak, aztán már nem hallasz semmit, ahogy magával ragad az álmaid világa.
Jó egy óra múlva Dave mosolyogva áll meg feletted és gyönyörködik benne, ahogy összekuporodva alszol.
- Nagyon édes, nem igaz? - ugratja Martin oldalba bökve - Mint egy kislány, akit kifárasztott a babázás, nem?
- Te csak maradj csöndben, tudom, hogy te sem utasítanád vissza, ha megkaphatnád, de sajnálattal kell közölnöm, hogy kizárólagos tulajdonjogot formáltam rá, szóval le lehet kopni... - suttogja vissza egy levakarhatatlan vigyorral a képén.
- Dave! Anyám, elaludtam! - állapítod meg szomorúan - Nem igazán hallottam, hogy mi lett a számból, sajnálom. Pedig tényleg érdekelt. A többiek?
- A szám kész, és máris meghallgathatod, ha tényleg ennyire érdekel. A többiek pedig elmentek, mivel vége a próbának. Látod, még össze is pakoltak a tiszteletedre. Bár aludtál, szóval nyugodtan kupit hagyhattak volna - hunyorít rád ravaszul, mert tudja, mindig azzal szekálod a fiúkat, hogy mekkora disznóól a próbaterem.
- Jól van, tudod, hogy nem úgy értettem - felesel Marty. Majd befejezi az összepakolást. - És tényleg… sok sikert nektek. Azért jó pár vagytok, és ne hallgass a hülyeségeimre. Ismersz - vigyorog.
- ÍÍÍgen, ismerlek - kontrázza Dave, hátra sem fordulva. Egyszerűen nem tudja levenni rólad a szemét. - És pont ezért nem veszlek komolyan, Marty. Na, sipirc, nekem még dolgom van - mosolyog még mindig rád, az alvó szerelmére. Aztán kattan az ajtó, és ketten maradtok. Dave letérdel a fotel mellé, és lassan cirógatni kezdi a kézfejed, majd az arcod. Addig folytatja, míg lassan magadhoz nem térsz. Kinyitod a szemed, és egy hatalmas vigyor néz veled szembe. Először megriadsz kicsit, de aztán rájössz, mi a helyzet.- Milyen aranyosak! - ámulsz el – Végül is, egész jól sült el a dolog, nem? Azért annyira nem akasztottuk ki őket... - merengsz magadban, mert Dave már felállt mellőled, és elindította a kész számot.
Csöndben dörzsölgeted a szemedet egy nagyot ásítva, miközben hallgatod a számot és egyre izgatottabbá válik a benned élő DM-rajongó.
- Ez isteni!!! - kiáltasz fel kinyújtva kezeidet, mire Dave eléd lép, és lenézve rád megfogja a kezeidet, amiket játékosan himbálni kezdesz - Nagyon-nagyon tetszik! Olyan ti! Sötét, mocskos, fülbemászó, megkapó a szöveg, a DM veleje! - mosolyogsz fel rá kezeidet az oldalára csúsztatva, majd benyúlva pólója alá az öve mentén húzod végig ujjaidat.
- Mocskos? - kérdez vissza egyik szemöldökét megemelve.
- Aham.... fojtott szexualitás.... - oldod meg az övét miután párszor végigsimítottál rajta, s kezed máris a nadrágban jár. Éhesen benedvesítve ajkaidat nézel fel rá.
- Miket észre nem veszel! - kiált játékosan a dübörgő zene mellett. Majd felránt a fotelből, és belenyal a füledbe. - Na, ez már se nem rejtett, se nem fojtott szexualitás, kedvesem! Én nyíltan akarlak, mindig és mindenhol! - közben, keze már mélyen a nadrágodban kalandozik. Magadhoz húzod csípőjét, ezzel megbénítva kezét. Hátulról belemarkolsz a kőkemény fenekébe, és ettől még jobban megfeszíti. Kéjesen vigyorogsz félig nyitott szemeiddel az ő tekintetét keresve. Eddig hátrahajtott feje most előre billen. Nyelve hegye kidugva, felső ajka kissé felhúzva.
"Olyan, mint egy vámpír..." - gondolod, és fantáziád meglódul. Belenéz a szemedbe, és végignyalja az ajkaid, aztán a nyakad. Majd kiszabadulva szorításodból, kihámoz az atlétádból. A nyakadtól elindulva lefelé elkezdi felváltva nyalni és csókolni a tested. Egyre lejjebb, míg végül már ő térdel előtted, te pedig beleragadsz a hajába mindkét kezeddel.
Balja hátranyúl a derekadra, hogy megtartson, míg jobb lábadat a vállára teszi, és szemérmetlenül játszani kezd a nyelvével rajtad, amitől mély torokhangon fel kell, hogy nyögj. Kétségbeesetten kapaszkodnál valamibe a haján kívül is, amit végül hátra hajolva meg is teszel egyik kezeddel a kanapé háttámlájába kapaszkodva, miközben őt figyeled, s medencéd az ő nyelvének ritmusára mozog.
Most figyelsz csak fel rá, hogy odakint már rég besötétedett, és a város is kicsit halkabban duruzsol, míg a dagadó Hold fénye játszik az ablaküvegeken és a házak tetején. A lejátszóban forgó szám tökéletes aláfestést ad nyögéseidnek, s érzed, hogy majd belehalsz a cuppogó hangokba, amiket Dave alapos munkája közben ad ki.
Pár pillanat múlva ismét felegyenesedik, közben kezével átveszi a nyelve munkáját. Most fantasztikus ujjai játszanak benned, és érzed, ahogy nedvességed már combjaid puha belső felét áztatja. Igen, ő is érzi. Heves ágaskodásával jelzi, hogy most már ideje bebocsátást nyernie a gyönyör kapuján. Lassan leülteted a kanapéra, és fölé térdelsz, majd beleereszkedsz az ölébe. Kezeid a kanapé fejtámláját markolásszák, míg egyenletesen, a zene ritmusára mozogsz szeretőd kemény szerszámán. Ő eközben gyengéden, de mégis határozottan feneked alá nyúl, és segít a mozgásban.
- Hiányoztál, édes - suttogod a fülébe.
- Egész nap erre vágytam. Egész nap rád vágytam. Az érintésedre, a testedre, az illatodra... - feleli érzékien. És egyik kezét végigcsúsztatja a hátadon, fel a tarkódig, majd erőteljesen a szájához irányítja fejed. Határozottan megcsókol, és te lelkesen viszonzod.
Ahogy mélyül a csók, úgy kezdesz egyre nagyobb köröket leírni csípőddel, mire elhalón belenyög a csókba, s hátrafeszíti fejét a kanapé támlájára, amit te ki is használsz, és végignyalsz arany torkán, aztán puhán csókolni kezded a nyakát, áttérsz az álla vonalára, a szájára, az orrára, miközben folytatod a finom fel-le mozgást, ahogy a szám ritmusa is lelassul. Érzed, hogy kezei újra és újra fogást változtatnak rajtad, majd felsóhajtasz, mikor jobbja melledre siklik, hogy finoman gyúrni kezdje.
Mikor látja, hogy ez neked mennyire jól esik, felül átkarolva a hátadat és a derekadat és finom mozgásotok közben ajkai finoman szívogatni kezdik kemény bimbódat és a körülette levő bőrt.
Az érzéstől halkan felnyögsz, és hátraveted fejed. Az időközben kibomlott hajad a fenekeden nyugvó kezét éri. Ettől pedig az az ingere támad, hogy meg kell markolnia tincseidet. Finoman teszi, és kissé hátrahúzza vele a fejedet. Melledről áttér a nyakadra, és finoman csókolja. Majd gondol egyet, és felugorva megfordítja a helyzetet. Te kerültél alulra a kanapén, ahol néhány órája még Marty kacérkodott veled. Egyik lábad a háttámlán, másik a földön nyugszik. Kezeiddel Dave hátát karmolászod, mert egyre csak gyorsul az ütem, már figyelmen kívül hagyva a zene ritmusát. Érzed a vég közeledtét, hiszen ilyenkor egyre hevesebb és durvább lesz az aktus.
"Szinte már állatias, és vad. Szeretem ezt a fajta szexet!" - villan át az agyadon hirtelen, és tova is száll a gondolatfoszlány. Dave keze derekad alá csúszik, másikkal a kanapét szorítja görcsösen.
Hangosan nyögdécseled a nevét újra és újra, ahogy lehunyt szemmel élvezed a rohamosan közeledő orgazmust.
- Nézz rám, mikor elélvezel - hallod rekedt és némileg ziháló hangját, ahogy egy nagyobbat lök rajtad, mire csak egyetértően felkiáltasz, és úgy fordítod fejedet, hogy izzadtságban úszó arcára nézhess.
Lehajol és röviden megcsókol, majd nem ereszti a tekintetedet. Látni akarja, ahogy az a bizonyos villanás átfut ködös szemeiden az élvezet kitetőzésekor. Hogy ezt minél hamarabb elérjétek, őrjítő játékba kezd a csípőjével miközben lökéseinek erőssége cseppet sem finomul.
Nagyon küzdesz, hogy élvezetedben ne szorítsd össze állandóan a szemedet, de tartod magad, szinte nem is pislogtok, ahogy hangosan nyögve szemeztek, majd Dave gyönyörködhet az arcod kétségbeesetté vált kifejezésén, ahogy próbálod feldolgozni a mindent elsöprő pulzálást, ami kiindulva öledből magával fogja ragadni Dave-et is. Összeszorított szájjal bólintasz egyet, és Dave megértette, mit akarsz jelezni vele. Arca elszánttá válik, és kezével megtámasztja tarkód, hogy még csak véletlenül se veszíthessétek el a kapcsolatot. A betetőzés elemi erővel csap mindkettőtökbe. Egyetlen hatalmas kiáltásban olvadtok össze.
Magadban érzed magját, és egy könnycsepp gördül le a szemed sarkából. Látva a riadalmat Dave szemében, csak megrázod a fejed, és elmosolyodsz. Még benned van és hozzád simul. Szorosan. A melleidre vonod fejét, és élvezed, ahogy hallgatja a szívverésedet, ami szerencsére egyre lassul. Érzed, hogy még néhány ilyen heves pillanat, és felrobban a szíved. Mindketten kezdetek egyre nyugodtabban lélegezni. Átfonod derekát mindkét lábaddal, hátát és nyakát kezeiddel. Ő pedig csak fekszik rajtad, és simogat.
Még sosem érezted magad ennyire jól, ennyire biztonságban. Olyan, mintha végre valahára hazaértél volna. Elgondolkodsz rajta, hogy vajon ez volt-e az az érzés, amit hiányoltál az életedből? Így képzelted el Dave-vel az életet fiatal csitri korod óta? Nem, ez sokkal, de sokkal jobb annál! Értetlenkedve figyeled saját magad és a bekopogó érzékeny hangulatodat, mely könnyeket csal a szemedbe. Úgy érzed, végre megtaláltad azt, akit kerestél és hálát adsz az égnek, hogy ilyen fiatalon, megkímélve magad a hosszas keresgéléstől, hisz jobban nem is passzolhatnátok egymáshoz.
Dave, mintha csak megérezte volna, min jár az agyad, rád néz. - Te vagy az életem, Lilith! Ugye tudod? - és meg sem várva a választ, visszahajtja fejét a melledre. Tovább hallgatózik, míg ízlelgeted a mondatait. Aztán megint megszólal: - Emlékszel még mit mondtam reggel? Hogy mit szeretnék tőled? Komolyan gondoltam. A legkomolyabban, Lilith! - nem reagálsz, mert nem tudsz. Nagyon is jól emlékszel, miről van szó. A gyerekről. A gyerekről, akit tőled akar. Ő. Életed ideálja, példaképe, szerelme. Eltelik némi idő, mire megint rád néz.
Két tenyeredbe fogod arcát, és csak ennyit mondasz: - Rendben van - majd behunyod a szemed, és nem tudsz uralkodni érzéseiden. Öröm-könnyeid ismét elindulnak, de Dave nem veszi észre. Beléd temetkezik, és csak szuszog és szuszog. Lassan te sem eszmélsz fel a külvilág zajaira. Egymásban aludtatok el.
Álmot látsz. Először zavaros, kicsit nyöszörgsz is, de aztán érzed, hogy valaki simogatni kezd, hogy megnyugodj. Nem ébredsz fel rá, de jó hatással van rád. Érzed, hogy szorosabban öleled azt a valakit, aki nem lehet más, mint Dave. Ahogy ez tudatosodik elmédben, az álmod változni kezd, és lassan előbukkan alakja, ahogy gömbölyű hasadat simogatja és puszilgatja, aztán újra változik a kép, és mosolyogva őt figyeled, ahogy egy kislánnyal hintázik a játszótéren büszke csillogással a szemében, ahogy hallgatja az egyre magasabbra lendülő gyerkőc vidám kacagását. A lelked legmélyéig meghatódsz, s érzed a forró könnyeket az arcodon. De ezek boldogságod könnyei, ahogy a békés idillt szemléled.
Reggel felébredve, betakarva találod meztelen tested, és lágy zene szól. Meglepve nyugtázod, hogy még mindig a stúdióban vagytok. Dave a számítógép előtt ül, és valamin nagyon dolgozik. Nem tudod, mikor kelhetett fel, de biztosan ő takart be. Nem hallja mocorgásod, mert fejhallgató van a fején. Így körbetekered magad, és odasettenkedsz mögé. Boldogan megöleled, és beszívod a friss, reggeli illatát.
- Jó reggelt, szerelmem! - fordul meg jókedvűen - Kissé zaklatottan aludtál megint. Nemde? Próbáltalak megnyugtatni, és úgy láttam sikerült.
- Igen, sikerült, és utána csodás álmaim voltak - mosolyod szinte túlvilági, annyira boldog vagy. És te már tudod, hogy miért. De nem szólsz egy szót sem, csak átöleled a férfit, akit mindennél jobban szeretsz. - Köszönöm - suttogod a fülébe.
- Kicsim, ugye nincs baj? - érdeklődik, kissé távolabb tolva magától, hogy lássa arcodat.
- Persze, hogy nincs, te butus. Remekül vagyok - és még mindig ez az átható mosoly...
- Hozom a kávéd, kincsem! - pattan fel szorgalmasan.
- Nem, nem kérek. Köszönöm - utasítod vissza finoman.
- De miért? Rosszul vagy? - kezd tényleg kétségbeesni.
- Nem dehogy, egyszerűen nem kívánom. Inkább egy nagy bögre tejet innék - mosolyogsz rá.
- Ahogy óhajtod - azzal már pattan is fel, hogy a kis konyhába kocogjon. Látod rajta, hogy imád téged kiszolgálni és ez melengeti a szíved. A takaróba csavarva az ablakhoz lépsz, hogy szemrevételezd a kicsit szeles és borongós időjárást, s tekinteteddel nyugtázd, hogy a Hudson fölött erős szelek fújhatnak, ha ennyire hullámzik a víz. A nap azonban újra és újra átsejlik a felhők között megvilágítva egy-egy foltját a városnak, mintha csak reflektorfénybe borítaná az épületeket.
Elmosolyodsz egyik kezedet a hasadra csúsztatva. Vajon az álmod a nagyon közeli jövőt vetítette eléd, és valóban máris növekszik valaki a hasadban, vagy csak mélyen érintett a baba-téma újra felmerülése. Elgondolkodsz, hogy melyik lehetőségnek is örülnél a legjobban. Kicsit ijesztőnek hat, hogy ilyen fiatalon anya legyél, hisz még az egyetemet sem fejezted be, az viszont, hogy ilyen biztos háttér és egy szerető és remek apa állna mögötted, megnyugtat és sokkal jobb színben tünteti fel az ötletet. Mindenesetre eldöntöd, hogy mától jobban fogsz figyelni az egészségedre, hisz bármikor megtörténhet az a csoda, amit Dave szeretne tőled. Elgondolkodsz rajta, hogy vajon már most abbahagyd-e a tabletta szedését, vagy halaszd-e még egy darabig a dolgot, mikor érzed, hogy egy meleg kéz átölel, a másik pedig eléd tartja a kért tejedet.
- Azt hiszem lassan le kellene mennünk a lakásba, és össze kellene szednünk magunkat - jegyzed meg hosszú percek elteltével - Ma jön a banda?
- Nem, ma nem. Kimenőt kaptak - vigyorodik el - De holnap igen. Folytatnunk kell a lemezt, ha időben be akarjuk fejezni a munkát. Nem bánod, hogy nem leszek otthon egész nap?
- Ugyan! Legalább nem lesz lelkifurdalásom amiatt, hogy nekem meg suliba kell mennem - válaszolsz kedvesen, és közben kibontakozol az öleléséből. Szembefordulsz vele, és épp meg akarod csókolni, amikor kitör belőle a röhögés. Már majdnem a padlón ül, mikor értetlen arcodat láva megpróbálja kézzel-lábbal elmutogatni, hogy min nevet ennyire. A végén kideríted, hogy a tejtől bajuszod lett, és ezen vihog ennyire.
- Csodás ez a kiszolgálás. Köszönöm - sóhajtasz egy nagyot - Min dolgozol? Láttam az imént, hogy nagyon buzgólkodsz valamin.
- Hát ez bizony titok, kíváncsi kisasszony. Majd idővel megtudod - és tekintete messze elnéz a távoli városrészek felé. Valami foglalkoztatja, és gyengéden átölel közben. Reméled, hogy nem gondolatolvasó. Mindketten mosolyogtok.- Jajj, Dave, olyan gyerekes vagy! - dorgálod meg viccesen, majd nevetsz vele együtt. Mikor megnyugszotok mindketten, kéz a kézben indultok le egy emeletet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó