|
16. Fejezet
2008.08.09. 14:38
16.
A fellegek fölött repülve hajtasz haza és sietsz fel a stúdióba. Ezúttal nem tudsz várni estig, míg Dave lejön! Arcodon széles vigyorral lépsz be, de azért óvatosan, nehogy megzavarj valamilyen felvételt. Ahogy körbenézel, látod, hogy pont párod énekel benn átszellemülten. Rendes esetben ezen a látványon olvadoznál, de most túl izgatott vagy. Martinék csak vigyorognak rajtad, majd mikor Dave befejezi a feléneklést és megfordul, végre meglát és rögtön elmosolyodik izgatottságodat látva.
Amint kilép a hangszigetelt szobából, kézen ragadod egy bocsánatkérő pillantást küldve a többiek felé és átrángatod a másik szobába behúzva magatok mögött az ajtót.
- Na mi az, mondd csak! Látom, nagyon izgatott vagy! - vigyorog rád elgondolkodva rajta, hogy átöleljen-e, de mivel ide-oda cikázol, erről inkább letesz egyelőre.
- Emlékszel arra a pályázatra, amit pár hete említettem?
- Naná, mi van vele?
- Megnyertem!!! - ugrálsz fel-le örömödben. Még mindig alig tudod elhinni.
- Wow, gratulálok, édes! - zár a karjaiba szélesen mosolyogva - És mikor kell azt a fotózást megejtened?
- Igazából fotózásokat - nézel rá - Az első csak próbafotózás lesz, aztán ha tetszenek a képeim, akkor egy hétig fotózgatnom kell a modelleket egy kis segítséggel.
- Valóban? És kik alkalmaznak?
Itt egy kicsit megakadsz, nem tudod, miként fogja fogadni a hírt - A Celvin Klein - kezded óvatosan.
- És mit kell fotóznod?
- Az új fehérnemű-kollekciót...
- Új fehérnemű kollekció?... Ha jól tudom, ők férfiaknak terveznek és gyártnak fehérneműt... - néz rád elgondolkozva.
- Főleg... igen - zavarodsz össze kissé. Nem igazán erre a reakcióra számítottál. - Csak nem zavar a dolog, szívem?
- Áááá, dehogy! - próbálja elhessegetni a felhőket a homlokáról - Örülök a sikerednek...
- Akkor remek! - kiáltod, és észre sem veszed, hogy nyugalma csak színlelt, és magára erőltetett - Azt mondta a tanár, hogy ha ez bejön, akkor még az egyetem elvégzése előtt nagy nevem lehet a szakmában! - ugrándozol tovább.
- Nagyszerű. Vissza kell mennem dolgozni - nyom egy puszit az arcodra. És azzal sarkon is fordul, és visszamegy énekelni. Még álldogálsz egy darabig tanácstalanul, majd betudod annak a dolgot, hogy most inkább az albumra koncentrál. Fogod magad, és kifordulsz az ajtón, de előtte még beintegetsz a srácoknak köszönésképp. Lemész a lakásba, és azonnal előveszed a géped, hogy gyakorolj kicsit a jövő heti nagy "fellépésre". Beállsz a tükör elé, és pózolsz a fényképeződdel együtt. Aztán jól kiröhögöd magad, mert leesik, hogy neked csak fényképezni kell majd.
A hétvége gyorsan elszalad. Dave a fiúkkal éjszakába nyúlóan dolgozik, mert szorítja őket a betervezett határidő egy kicsit, te pedig ezt kihasználva - bár hiányolva kicsit párodat - minden lehetséges módon megpróbálsz felkészülni a másnapi fotózásra, s izguló gyomrodat kicsit lenyugtatni. Bőszen bújod a fotós könyveidet és az internetet minden lehetséges módszert megpróbálva megjegyezni, majd elkezded a CK oldalát nézegetni, hogy lásd milyen stílust is követnek főként.
- Nagyon hiányozhatok, ha már félmeztelen alsóneműs férfiakat nézegetsz... - hallod hirtelen mögüled, mire kicsit megugrasz a székeden és zavartan hátrapillantasz Dave-re.
- Jah nem... vagyis de... vagyis... - zavarodsz bele - Persze hiányzol meg minden, de ezt nem azért nézem, hanem a holnapi fotózás miatt. Már nagyon izgatott vagyok miatta! – lelkendezel.
- Aha, értem - megint az a fura villanás a szemében, amit nem tudsz hova tenni.
- Befejeztétek? - kérdezed reménykedve, de megrázza a fejét.
- Nem, csak öt perc szünetet kértem, míg rád nézek meg felviszek egy üdítőt.
- Ahh... kár - duzzogsz és nem állod meg, hogy ne markolj a fenekébe, de nem azt a reakciót kapod, amit erre szoktál.
- Én is szeretném szívem, de most igazán rohannom kell vissza - hajol le, és homlokon csókol, majd ledöbbent személyedet otthagyva kisiet az ajtón.
- Ennek meg mi baja? Valami rosszat tettem volna? Hisz imádja, ha a seggét markolászom... - gondolkodsz el félhangosan, majd megrázod a fejed és visszafordulsz a képek felé.
Mire végeznek a felvételekkel, te már régen elaludtál. Az asztalnál a gép előtt. Egyszerűen elnyomott az álom, miközben az utolsó technikai morzsákat is sikerült betáraznod az agyadba. Dave először a hálóban keres, majd látva az érintetlen ágyat, megrázza a fejét - "Még mindig a gép előtt ücsörög, pedig korán kell kelnie. Én nem értem ezt a nőt" - morcog magában, majd belép a szobádba, és látja, hogy bizony a gép előtt ülsz, de már régen alszol. Ezen kissé elmosolyodik, és felnyalábol a székedből, és majdnem elejt, amikor meglátja az arcodon a billentyűzet nyomát. - "Remek! Elnyomja a buzgóság, de még így sem szakad el a micsodája elől!" - és vigyorogva átvisz a hálóba. Úgy dönt ruhástól dug az ágyba, hiszen csak egy kinyúlt pólója és egy bugyi tartózkodik rajtad.
Reggel nem csörög az órád, de szerencsére Dave erre is gondolt, és beállította a sajátját. Amitől te persze frászt kapsz, mert az hiszed, hogy az ő órája az ő rendes idejében csörög, ami azt jelentené, hogy te már réges-régen elkéstél...
- Atyaúúúristen!! - kiáltod felpattanva, mire Dave morcosan nyitja ki a szemét.
- Mi van? - kérdezi álmos, rekedt hangján.
- Elkéstem!! Nem csörgött...!!! Megölöm...!!!!- mutogatsz az órádra, majd' már éppen földhöz akarod vágni, mikor kedvesed az arcod elé tolja az ő szerkentyűjét.
- Nem késtél el... én átállítottam az órámat a te időszámításod szerint... - azzal visszafekszik, és bevackolja magát. Kezed még mindig a levegőben az óráddal, és csodálkozol egy darabig. Aztán magadhoz térve elillansz a fürdő felé. Mindennel elkészülve, már tisztán állsz a tükör előtt, készen a nagy napra. A hajad szolidan feltűzöd a párodtól kapott hajpánttal, remélve, hogy szerencsét hoz. Aztán belebújsz egy kényelmes, de kellőképpen szűk, sötétkék farmerba, ami kivételesen nincs megszaggatva. Felveszel hozzá egy fehér, testhezálló pólót.
- Tiszta Celvin Klein! - sóhajtod a tükörbe - Menni fog! Ügyes vagyok! Tehetséges vagyok! Megmutatom mindenkinek! - és kifordulsz a fürdőből. Megkeresed a legkevésbé használt fekete-fehér tornacipődet, és felkapod. Beszaladsz a hálóba, és megdöbbenve látod, hogy Dave visszaaludt, és nem is akart elbúcsúzni. Mindenesetre hagysz neki egy cetlit a hűtőn a műterem címével.
- Hátha kedved támad beugrani, és megnézni a művészt! - és nevetve a rúzsos csókot nyomsz a papír sarkára. Majd felkapod a táskád, és meg sem várva a liftet lerohansz a lépcsőn.
Izgatottan parkolsz le Mazdáddal, majd a recepcióstól kérsz segítséget, ahogy megigazítod fotós táskád a válladon. Először végigmér, majd útba igazít. Torkodban dobogó szívvel lépsz be a műterembe. Az ajtó közelében egy öltönyös, jóképű férfi beszélget egy fényképezőt fogó nővel. Valószínűleg ő lesz a segítséged, ha elakadnál. Kicsit mögéjük pillantva egy másik asztalnál látsz pár férfimodellt is, akik nevetgélve várják, hogy elkezdődjön a munka. Gyorsan odasietsz az először észrevett két emberhez.
- Jó reggelt, Lilith Rickman vagyok a fotózás ügyében - nyújtod kezed először a férfinak, aki nagy fejesnek néz ki, majd a vörös hajú nőnek.
- Üdvözlöm - mér végig elmosolyodva - Robert Stevenson, a fehérnemű részleg igazgatója, illetve Tash Smith, a hivatásos fotósunk - int társa felé - Örülünk, hogy kis csapatunkban üdvözölhetjük és gratulálunk az eddigi munkájához. Megnéztük az eddigi képeit és elnyerték a tetszésünket a természetes egyszerűség, ami sugárzik belőlük.
- Oh, köszönöm - pirulsz el egy kicsit - Igazán megtiszteltetés, hogy itt lehetek.
- Hát gondolom már nagyon izgatott a munkát illetően, úgyhogy fogjatok is bele, ugye tegezhetem?
- Persze, nyugodtan - biccentesz.
- Én itt át is adom a munkát, csak üdvözölni akartalak, most mennem kell egy tárgyalásra. Később benézek. Tash mindenben a segítségedre lesz - fog még egyszer kezet veled, majd búcsút int.
- Lilith, ugye? - kérdi a vörös hajú nő, mire te bólintasz - Gyere velem, bemutatom a fiúkat és bevezetlek a divatfotózás rejtelmeibe - mosolyog rád kedvesen, s megállapítod magadban, hogy szimpatikusnak találod, majd követed a modellekhez.
Három férfi álldogál, már kisgatyában. Az egyiken atléta is van. Megállapítod, mennyire jók a ruhák. Két fehér fickó, és egy fekete néz rád egyszerre, vigyorogva. Kicsit zavarba jössz, és intesz egy hello-t, ahogy odaértek.
- Ők itt Jack, Stephen és Alan - mutatja be őket Tash. Majd minddel sorban kezet rázol. - Akkor talán kezdjük is el, mielőtt megfáznak a szentjeim, karolja át a rég ismert fiúkat a fotós. - Srácok! Ma Lilith lesz a főnök! - kacsint rád - Mindent úgy kell tennetek, ahogy ő kéri. Én csak lóti-futi leszek a nap folyamán. Tőlem kérhettek kávét! De persze úgysem hozok nektek... - neveti el magát hangosan - Lilith! A tieid, táncoltasd meg őket!
- Rendben, Tash! Meglesz - vigyorogsz, mert kezdesz végre feloldódni. Tash ki is áll a képből, és elhúzódik az egyik sminkessel kávézni. A fiúk partnerek mindenben, így nagyon hamar belejössz, és percek múlva profiként irányítod őket.
Kb. már egy órája fotózgatsz, és közben volt vagy öt-hat átöltözésük a modelleknek, amikor mindenki egy emberként fordul az ajtó felé. Te háttal állsz neki, szóval teljes testeddel meg kell fordulnod ahhoz, hogy lásd, mi is történik. Ám miközben lassan fordulsz, hallod, ahogy a többiek elkezdenek izgatottan suttogni.
- Ő itt... úristen... de mégis miért... és hogyan - hallod innen-onnan a pusmogást - Talán ő az egyik vendégmodell... de nincs is vendégmodellünk mára... akkor mégis mivel magyarázod...
Végre sikerül egy teljes fordulatot tenned, és nem hiszel a szemednek. Dave lépett be, és mosolyogva lobogtatja feléd a cetlit, amit a hűtőn hagytál neki reggel. Majd lassan odasétál hozzád, és kíváncsi szemektől kísérve forrón szájon csókol.
- Megtaláltam a címet, és gondoltam, célzás értékűen hagytad ott... - mondja halkan. Aztán hirtelen körbenézel, és minden szem rád szegeződik. Nagyot nyelsz, és megszólalsz kissé remegő hangon:
- Gondolom, nem igazán kell bemutatni... de... Dave Gahan...
- A vőlegénye! - teszi hozzá hamar és hangosan, hogy mindenki hallhassa. Még a távolabb álló modellfiúk is.
Érzed, hogy egész arcod pírban ég, ahogy a derekadat birtoklóan, de gyengéden öleli.
- Jól van édes, azt hiszem, mindenki megértette. De nem félsz tőle, hogy ez a sajtóban végzi? - hajolsz a füléhez belesuttogva kérdésed - Még el sem váltál...
- Azt hiszem, ezt már megbeszéltük. És Jonathan kezeli úgyis a sajtóügyeinket. Ha gond lenne, majd ő elsimítja - von vállat.
- Jól van, te tudod. Hé mindenki azt hitte, hogy te is modellkedni jössz - vigyorodsz el végigsimítva a mellkasán, mire bevág egy öntelt kis mosolyt.
- Hát igen, voltam már modell is. Azt hiszem főleg a rajongóim imádták a képeket.
- Héééj, el ne szállj magadtól! - nevetsz fel, majd suttogva hozzáteszed: - Én is közéjük tartoztam. De most vissza kell térnem a munkához, nehogy szegény fiúk megfázzanak.
- Jól van - mordul fel - De ha lehet, ne menj túl közel hozzájuk.
- Merthogy? - nézel rá értetlenül - Néha oda kell mennem beállítani őket.
Ettől az ártatlannak szánt mondattól látod, hogy megrándul az arca - Szóval fogdosnod is kell őket? - méri végig sötéten szikrázó szemekkel a fiatal fiúkat, akik időközben beszélgetésbe elegyedtek, de időről-időre visszatér hozzátok a tekintetük. Látva a figyelmeztető tekintetet meghunyászkodva sütik le szemüket. Ha nem is szó szerint, de megjelölte a területét.
- Egy kicsit, néha - sóhajtasz - Édes, fejezd már be, így is megmutattad már, hogy kihez tartozom, nem kell féltékenykedned itt nekem. Nem vet jó fényt rám.
- Jól van, ne haragudj. Már itt se vagyok, csak beugrottam az ügyvédemhez tartva.
- Semmi gond. Este látlak?
- Ha a fiúk eleresztenek, akkor igen - nyom még egy csókot a szádra.
- Remek. Szia - mosolyogsz rá.
- Szia, és szeretlek - hajol oda még egy csókra.
- Én is - simítod végig a karját, majd végignézed, ahogy eltűnik az ajtóban. Sóhajtasz egyet, majd visszafordulsz a téged bámuló fiúkhoz - Na jól van, vége a mozinak, vissza a munkához!
- Lilith!!! - hallod Tash kiabálását - Lilith, drágám!! Tarts egy kis kávészünetet!! Jól sejtem, hogy kávézol, igaz? - és már int is az egyik mindenesnek, hogy hozza a löttyöt mindkettőtöknek. - Tolakodhatok egy keveset? - kérdezi leültetve téged is meg magát is az egyik sarokba, közben int a fiúknak, hogy vegyenek köntöst, mielőtt valóban megfáznak.
- Jól van, Tash, kérdezz! Úgysem tudod visszafogni magad, és addig a munka sem halad. Hallgatlak... - nevetsz vidáman, hisz úgy látod, mindennel együtt befogadtak a csapatba. Nyert ügyed van. A kávészünet kb. fél órára nyúlik, és többen körétek gyűlnek. El kell mesélned, hogyan ismerted meg, és hogyan jöttetek össze. Meg persze mióta, és milyen ember a nagy sztár a hétköznapokban. Miután mindent elmesélsz - kivéve a mocskos kis részleteket -, visszatérhetsz végre a munkához. Csak előbb... csörög a telefonod. Amikor meglátod a hívó felet, elvigyorodsz. No de Tash-nek sem kell több, menten elkiabálja magát:
- Csendet, gyerekek, csendet!! Lilith-et Dave hívja!! - majd miután néma csend lesz, eltekintve a halk kuncogásoktól, grimaszolva felveszed a telefont. Kicsit hümmögsz, kicsit susmorogsz, majd leteszed.
- Folytathatnánk? - kérdezed széles mosollyal.
- Persze, amennyiben előbb elárulod, miért hívott - felelik többen sandán vigyorogva.
- Naaa jóóó... - adod be a derekad, és persze tudod, hogy legalább annyira örülnek majd ennek a "hírnek", mint te. - Dave értem, jön este, szóval iiigeeeen... megint be fog libbenni azon az ajtón!!! - és hangos sikolyoktól övezve röhögve mész vissza kamerádhoz, hogy folytathasd végre a munkát.
A modellfiúk készségesen követik utasításaidat, s a kezdeti pirulás elmúltával profi mód kezeled a gépet, majd a fotózás végeztével kiveszed a memóriakártyát, és feltöltöd Tash gépére, hogy kiválasszátok a legjobban sikerülteket. Még jó másfél órát elszórakoztok ezzel a fiúkkal körbevéve, akik lassan elszállingóznak miután felöltöztek.
Épp befejezitek, mikor megérkezik Robert és rögtön odainvitáljátok a géphez, hogy nézze meg a képeket. Hümmögve és elégedetten nézegeti őket, majd feláll és feléd fordul.
- Nos, kisasszony, meg kell hogy mondjam, ennél profibb munkát nehezen tudnék elképzelni. Te kapod a héten a többi fotózást is. Most már Tash segítségére sem lesz szükséged, ő máson fog dolgozni - mosolyog rád.
- Juj Robert, nagyon köszönöm!!!! - ugrasz a nyakába nem gondolkodva, amit először zavarában nem tud lereagálni, majd átölelve meglapogatja a válladat.
- Igazán nincs mit, megdolgoztál érte.
Ekkor ingerült torokköszörülést hallotok az ajtó felől, ahol Dave áll karba tett kézzel, kérdőn meredve rátok.
- Jó estét, remélem, nem zavartam meg semmit...
Érzed a hangján, hogy elfojtott dühtől remeg, mire megforgatva szemeidet sóhajtasz, majd odalépve hozzá egy csókot nyomsz az arcára, és belekarolva odahúzod a másik férfihoz.
- Robert, szeretném bemutatni a páromat.
- Nem szükséges, tudom kiről van szó - mosolyog rád, majd Dave-hez fordul - Dave Gahan, ha nem tévedek? - nyújtja a kezét, mire Dave nyugalmat erőltetve merev arcvonásaira bólint - Örvendek, én lennék Lilith főnöke, Robert Stevenson.
Dave talán kicsit erősebben szorítja meg a felé nyújtott kezet, mint általában, de Roberten nem látszik, hogy észrevette volna. Szemeidet Dave-re villantod, hogy viselkedjen.
- Nagyszerű barátnője van... - kezd bele, de Dave kijavítja:
- Menyasszonyom...
- Igen, elnézést - legyint - Szóval profi munkát végzett, büszke lehet rá. Ha minden jól megy, és a nagyfejeseknek is tetszeni fog odafenn a fotósorozat, akkor talán még állandó munkát is felajánlhatunk neki, persze a tanulmányaihoz igazodva - gesztikulál már inkább neked, mire a füledig szalad a szád.
- Az fantasztikus lenne!!! - örvendezel, de Dave előrelátóan a derekadra teszi a kezét, nehogy megint véletlen a főnököd nyakában landolj.
Veszed a lapot, és türtőzteted magad, annál is inkább, nehogy a leendő főnöködnek baja essék. Így inkább Dave-et ölelgeted, nagy megelégedésére. A többiek szépen lassan odasereglenek körétek, és persze Tash van legközelebb álmai sztárjához. Dave hiúságát legyezgeti ez a nagy érdeklődés. Erre te is felfigyelsz, és hogy viszonozd kissé a délutáni és a mostani zavarba hozatalodat, szorosabban öleled a férfit. Szemedet pedig haragosan villogtatod rá. Dave-et ingerli ez a nézésed, és önkéntelenül is megnyalja a száját. Tash érzi a feszültséget és a vibrálást köztetek, és egészen belepirul.
- A menyasszonya tényleg tökéletes munkaerő, és szükségünk van rá - szögezi le még egyszer tárgyilagosan a nő, miközben idegesen igazgatja a haját.
- Köszönöm! Az ő nevében is természetesen - fordul felé Dave nyájasan, és hirtelen kezet csókol neki. Ettől Tash annyira meglepődik, hogy nyitva marad a szája, és Dave kezében felejti kacsóját. Neked sem kell több, és odahajolsz a főnöködhöz:
- Köszönöm, Robert! - és egy puszit nyomsz az arcára hálád jeléül. Majd felhúzott szemöldökkel mustrálod pasidat, aki még hajoltában fordul feléd mozdulatodra. Szeme sötéten villan, majd felegyenesedik.
- Mehetünk, édesem?! - kérdezi fogai között sziszegve.
- Naná! - majd elköszönsz egy öleléssel Tash-tól, és kezet fogsz Roberttel, aki még mindig nem tudja hova tenni az előbbit.
Összeszeded a holmid, és elindultok kifelé a hatalmas műteremből. Még az ajtó előtt Dave ölelő keze a derekadról lecsúszik a fenekedre, és erősen belemarkol. Csak hogy mindenki tisztában legyen a határokkal. Miután kiléptek az ajtón, még egy darabig néma csönd uralkodik odabent. Aztán mindenki egymás szavába vágva magyaráz. Mindenki helyesel, és mindenki jobban tudja. Egész álló este te és Dave maradtok a téma.
- Ugye nem fogod minden egyes munkámnál ezt csinálni? - kérdezed már a kocsidban ülve. Ezúttal ő vezet.
- Micsodát? - tetteti az értetlent kirakva az indexet.
- Hát ezeket a féltékenykedési jeleneteket - ráncolod karba tett kézzel a szemöldöködet.
- Nem, nem fogom... - von vállat.
- Hála az égnek - sóhajtanál fel.
- ...csak akkor, ha férfiakkal dolgozol - fejezi be a mondatát.
- DAVID! - mordulsz rá - Nekem ez a munka nagyon nagy lehetőség, és nem szeretném, ha a féltékenykedésed miatt elúszna! - háborodsz fel. Nem is tudod, hogy miért vagy ilyen paprikás. Talán ennyire felbosszantott volna az, hogy ő meg direkt flörtölgetett a kolléganőddel?
- Talán nem félthetlek? - ráncolódik össze az ő homloka is.
- Dehogynem, csak nem szeretném, ha ezt ilyen nagydobra vernéd! Nem foglak megcsalni, ha ettől félsz!
- Remek - nyugtázza.
- Remek - süppedsz te is bele az ülésedbe kifelé bámulva az esős New York esti utcáira. Pár percig feszült csönd van a kocsiban, aztán nem bírod tovább: - De remélem, te se fogsz félrelépni!
Idegesen és röviden felnevet - Ugyan kivel? Mikor?
- Ne nézz hülyének, David! A rajongóiddal a turnékon - fortyogsz tovább - Hallottunk már egyet s mást, nem igaz? - kérdezed szemrehányóan.
- Az a múlt... - zárja le a témát gyorsan, és borúsan - Inkább felejtsük el!
- Rendben, felejtsük! - morgod durcásan. És alig várod, hogy végre hazaérjetek. - "Megvolt az első veszekedés! Máris!" - nyugtázod magadban. Miután megálltok, meg sem várod, míg jó szokásához híven kinyitja neked a kocsiajtót. Kiszállsz egyedül, és bevágod magad mögött. Majd se szó, se beszéd, elindulsz fölfelé meg sem várva Dave-et. Ő a homlokát vakarva indul utánad, elgondolkozva:
"Talán tényleg nem kéne elszúrnom a melóját. Mekkora tuskó vagyok már megint. De ha egyszer ennyire szeretem!" - zaklatja és nyugtatja magát egyszerre. Te már régen a tv előtt ülsz, mikor felér a lakásba gyalog. Első útja a konyhába vezet. Ahol hatalmas csörömpöléssel tevékenykedik. Néha dühösen beledob valamit a mosogatóban, vagy egyszerűen csak földhöz vágja. Már nem sokáig bírod visszafojtani a nevetésed, hisz ez már kezd egyre komikusabb lenni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó