|
17. Fejezet
2008.08.09. 14:47
17.
Nemsokára Dave szinte beesik a szobába, és te úgy teszel, mintha nem figyelnél rá. Csak kattintgatod a távirányító gombjait. Két tálcával egyensúlyoz.
"Végreee, kajaaaa!! Éhen halok!" - gondolod mohón, de oda sem nézel.
- Tessék! Gondoltam neked is jól jönne! - azzal az öledbe rakja a tálcát.
- Kössz! - nyögöd, oda sem nézve. Végre megállapodik a tv egyetlen csatornán. Leteszed a távirányítót, és belenézel a tálcába. Szemed elkerekedik, majd ránézel Dave-re, és elröhögöd magad. - Te ezzel szenvedtél eddig, és emiatt csapkodtál össze-vissza???? - kérdezed összegörnyedve a röhögéstől. A tálcán ugyanis csak egy bödön fagyi van kiborítva, és szív-alakúra szabva.
- Nem, az a hülyeségem miatt volt - feleli mosolyogva - Ez már kész van egy ideje, és ezért ilyen olvadt - mondja bocsánatkérően. Ránézel a tálcájára, és valóban, azon sincs más, csak egy nagy halom, összeolvadt és szétfolyt fagyi-paca. - Tied a szív, enyém a maradék... - messziről dobsz felé egy csókot, majd elkezded magadba tömni a fagyit.
- Te buta... ugye tudod, hogy nagyon szeretlek, és nem érdekel egyetlen pasas sem rajtad kívül? - dorombolod neki mikor már a takaró alatt fekszetek egymás felé fordulva.
- És ugye tudod, hogy ugyanez fordítva is igaz? Még ha Monica Bellucci is próbálna bemászni az ágyamba, akkor se cserélnélek le egyetlen éjszakára sem - simítja végig az oldalad - Ne haragudj, hogy megint ilyen önző voltam.
- Jól van, most az egyszer megbocsátok - fenyegeted meg tréfásan mutatóujjaddal az orrára bökve - De ha a jövőben jelenetet támad kedved rendezni, mehetsz aludni a kanapéra!
- Ezt halálosan komolyan gondolod, igaz?
- Kezdesz kiismerni, Dave Gahan - simulsz hozzá fektedben.
- Meglehet - vigyorodik el, ahogy megérzi kemény mellbimbóidat a mellkasának nyomódni - Mit szeretnél?
- Hogy az enyém legyen az a megvillantott munka - kuncogsz fel.
- Neeem, nem erre gondoltam... tőlem mit szeretnél? - simítja végig meztelen hátadat.
- Gyereket - vonsz vállat kezeddel benyúlva a derekát fedő takaró alá.
- Most azonnal? - nyög fel.
- Hát nem ártana elkezdened dolgozni rajta, ha apa akarsz lenni megint. Nézzük csak... - mélázol el, miközben kezed szorgosan jár a takaró takarásában - ...már legalább 12 órája nem szeretkeztünk, ráadásul veszekedtünk is... Hát... nem túl jó nap! - biggyeszted le a szádat.
- Gyerekcsinálásra fel!!! - rikkant egy nagyot, majd kiabálva rád ugrik, te pedig csak nevetsz, és nem bírod abbahagyni.
- Nem vagy valami romantikus, hallod-e!!! - kiáltod neki, mert már a fejetekre húzta a paplant, és az alatt akar épp indiántáncot járni. - Fejezd beeee, mert bepisilek a röhögéstőőől! - kiabálod rendületlenül, és már a hasad fogod. Végre megnyugszik, és hozzád simul.
- Mostantól ne veszekedjünk többet! Ezt is kipróbáltuk, de nekem nem tetszett - biggyeszti le ajkait rajtad hasalva.
- Rendben, kicsim, én benne vagyok - válaszolod, és már át is öleled a nyakát, magadhoz húzva. Lassan csókolod, és ő lassan csókol vissza. Finoman simogat, és a legnagyobb romantikában egyesültök... paplannal a fejeteken. Ez volt eddigi legrövidebb, és leghalkabb szeretkezésetek. Egyetlen hang sem hagyja el ajkatokat, és nem is eresztitek el egymásét. Egyetlen csókban forrtok össze az egész aktus alatt.
Miután már csak fekszel hátadon érezve Dave mellkasát, kezét pedig te öleled magadhoz, azon gondolkodsz, hogy reméled, nem fogtok többet veszekedni, bár ennek elég kicsi az esélye, de szeretnél hinni benne. Lassan lehunyod a szemeidet és tarkódon érezve párod egyenletes szuszogását, s testének kellemes melegét próbálsz meg te is elaludni.
Természetesen a reggeled megint kapkodással telik, a kis mocsok Dave meg alszik, mintha mi se történt volna. Ilyenkor legszívesebben lerántanád róla a takarót, hogy keljen ő is, ez nem fair, de persze nem teszed, hisz szüksége van az alvásra és az energiára a felvételekhez.
Gyorsan bekapsz valami reggelit, mert farkas éhes vagy a tegnapi lightos vacsora után, majd el is pályázol a fotózásra.
Minden rendben zajlik, most négy ismeretlen fiúval dolgozol teljesen egyedül, de már könnyedén feltalálod magad. Szerencsére hamarabb befejezed a fotózást, így még oda is érsz az utolsó órádra, bár nem kötelező bemenned a munka miatt a héten, de azért nem szeretnél nagyon lemaradni az anyagokkal. Már elég fáradtan csevegsz jó egy órát Bela-val, akit érdekeltek a részletek is, majd hazafelé veszed az utat, mikor csörög a telefonod.
- Igen, tessék? - veszed fel bekanyarodva az utcátokba.
- Szia drágám.
- Anya? - kérdezed meglepődve.
- Igen, én! Már nagyon rég nem láttunk és apáddal gondoltuk, hogy talán eljöhetnél a hétvégén. A barátodat is hozhatod, hogy is hívták? Valami Jack?
Érzed, hogy zavarodban a füled tövéig vörösödsz - Nos hát... a helyzet változott... Már más a barátom. De jó ötletnek hangzik. Úgyis beszélnem kell majd veletek, és rengeteg mindent szeretnék mesélni.
- Jaj de jó! A tengerparti házba gyertek, rendben? Szombaton ebédre várunk.
- Rendben. Még ha David nem is ér rá, én biztos megyek - mosolyodsz el, majd elköszönsz és bezárva a kocsit betrappolsz az épületbe teljesen lemerülve.
Már előre azon gondolkodsz, hogyan is tálald Dave-nek a dolgot, hogy "családi ebéd meg minden". Annyira felpörögtél, hogy be sem mész a lakásba, hiszen már a folyosón hallod, hogy a próba még zajlik. Így hát eggyel fentebb nyitsz be. A fiúk széles mosollyal fogadnak, Dave pedig azonnal odarohan hozzád, és felkap az ölébe. Elkezd veled forogni, majd össze-vissza csókolgat. A többiek meglepetten nézik, te pedig csak nevetsz és nevetsz. Nagyon jó kedved van, és semmi nem ronthatja el. A férfi fülébe súgod, hogy jó lenne minél hamarabb beszélnetek.
- Ha lehet, most azonnal! - nézel rá nagyon komolyan, nyomatékot adva szavaidnak. Kicsit megriad.
- Fiúk, kérnék pár perc szünetet. Csak egy cigi... - kiált bentebb a terembe Dave.
- Rendben! - kiáltanak kifelé, és már el is kezdenek szórakozni. Ők is élvezik a szünetet, és marháskodnak egy sort. Megpróbálják minden dalukat hamisan előadni, és hozzá Marty olyan hangon énekel, mint akit kiheréltek. Nem tehetsz róla, de ettől ismét röhögnöd kell. Miután rendezted arcizmaidat, és nyugalmat erőltettél magadra, belekezdesz.
- Drágám, anyám hívott!
- Mi? Ki? Miért? Mi a baj? - és hirtelen leül az erkélyen lévő babzsákra.
- Istenem, ne ijedj meg - kérleled majdnem nevetve - Semmi baj nincs... csak... csak szombaton várnak bennünket ebédre a tengerparti házba - és kicsit félsz a válaszától, ezért elhúzod a szád. Gondolkodik egy keveset, majd rád néz. Kezeidet a kezébe veszi, és megcsókolja.
- Drágám... hiszen ez nem is kérdés! Ott leszünk, és elhozzuk Rosie-t is. Lehet? - kérdezi egyre lelkesebben.
- Örülnék neki! - válaszolod, de már rohan is befelé, és ott kiabál.
- Gyerekek!!! Megismerem az anyósom és az apósom!!!! Áááááááá!!! Most már igazán komoly a dolog!! - vág hirtelen aggódó arcot, majd megint elkezd nevetni. Visszarohan hozzád az erkélyre, és felkap. Megint csak pörög veled. Erre a nagy értetlenségre már a fiúk is kijönnek, és ráncolják homlokukat.
De a szombatig bizony még van három kemény munkával töltendő nap. Alig van energiátok egymásra, így mindkettőtöknek jót fog tenni egy nyugisabb hétvége. Bár kicsit aggódsz a szüleid miatt, hisz ők teljesen mások, mint te. Sokkal merevebbek, konzervatívabbak. Mindkettőjüknek komoly munkája van. Sosem volt gondotok szerencsére pénzügyi téren, de megvolt az oka, amiért egyedül jöttél segítség nélkül New Yorkba tanulni és szerencsét próbálni. Mindenben különbözni akartál tőlük. Ezért csináltattál tetoválásokat és rasztahajat, sőt egy időben szemöldök és nyelvpiercinged is volt. Persze ezt a szüleid nehezen tolerálták, de egyedüli gyerekként nem tehettek ellene semmit. Bár tudod jól, hogy anyád mindig is szerény, családi házas kétgyerekes anyukaként képzelt el téged - a tipikus fehérkerítéses amerikai álom lebegett a szemei előtt valami ügyvéd vagy hasonló férj oldalán. Épp ezért kicsit tartasz a találkozástól, hiszen Dave-nek te leszel a 4. felesége a jövőben, ha végre kimondják a válást, ráadásul két édesgyereke és egy mostohafia is van, zenész - és mindennek tetejébe az apád is lehetne. Na meg Rosie-t is elviszitek magatokkal!
Ahogy közeledik a szombat, egyre idegesebb leszel, bár próbálod nem nagyon mutatni, de párod kiszúrja, úgyhogy elkezded felvázolni ezeket a dolgokat neki, hogy ne érje váratlanul a dolog, ha a szüleid nem fognak repesni túlságosan a hírtől, hogy a fiút lecserélted az apára, aki ráadásul már el is jegyzett. Most, hogy nem vagy terhes, legalább ezt a sokkot megspórolhatod nekik egyelőre. Így is sok lesz nekik érzésed szerint.
Mire minden aggodalmadat végigdarálod neki így péntek este, kissé ráncos lesz a homloka. Maga elé bambul, majd kitalál valamit, amivel meg akar nyugtatni.
- Édesem, most gondolj bele - kezdi nagy hadonászások közepette - Még mindig szerencsésebb a helyzet, mintha egy drogossal keveredtél volna össze, és már el is vett volna. Aztán épp a gyerekét várod, és már lennél vagy 8 hónapos terhes, mikor szembesülnek vele a szüleid - nagyokat fintorog a történet közben, és hevesen gesztikulál. Mutatja a nagy pocakot, meg a drogosan, beszívva dülöngélő férjedet.
- Na most ezzel aztán sikerült megnyugtatnod. Atyám, és már holnap reggel indulunk is!
- Nyugodj már meg, drágám. Ígérem, felveszem a legszebb ruhám, és illedelmes leszek.
- Jaj, remélem, minden simán megy majd - rakod be az utolsó holmit, ami kellhet - Feküdjünk le könyörgöm, mert nem bírok tovább a gondolataimmal lenni.
Elég rosszul alszol, sokszor felébredsz még Dave nyugtató simogatásai ellenére is, s reggel mikor belenézel a tükörbe, csodálkozol, hogy Dave nem ugrott ki sikítva mellőled az ágyból.
- Jézus anyám! Ehhez egy tonna vakolat kell! - sápítozol karikás szemeidet nézve.
- Ugyan már, nekem így is gyönyörű vagy - slattyog el melletted Dave megsimogatva fenekedet, s gyorsan sikálni is kezdi a fogát.
- Elég érdekes ízlésed van, hallod-e? - ugratod egy kis mosollyal rápillantva.
- Mondták már páran - köpi ki a fogkrémet, te meg gyönyörködsz megint ebben a napi rutinjában is elfeledve a problémáidat pár pillanatra.
- Mi az? - néz rád kérdőn - Valami van rajtam? - illegeti magát.
- Nem, drágám, tök pucér vagy és én imádom, hogy így láthatlak - mosolyodsz el, és most te hajolsz előre a fogkefédért.
- Hmmm... én is akkor szeretlek a legjobban, ha nincs rajtad semmi az égvilágon, maximum én - áll mögéd kezeit a fenekedre csúsztatva, s a tükörből rápillantva látod, hogy tekintetével éhesen végigmér, és egyik keze lassan járni kezd kicsi Dave-en....
- Édes, akarsz tőlem valamit? - kérdezed most te.
- Hmmm.... - mosolyodik el pajkosan, s másik kezét lábaid közé csúsztatja, mire te egy kicsit jobban pucsítasz, hogy egész tenyerével simogathasson.
- Úgy látom... igen... - sóhajtod halkan.
- Talán ellenedre van? - kérdi két ujját lassan beléd csúsztatva, hogy megnézze, készen állsz-e már rá, majd úgy dönt, hogy még dolgozik csiklódon egy kicsit.
- Neheeem, egyáltalán nem - kapaszkodsz meg a mosdó szélében és őt figyeled a tükörből, majd felsikkantasz, mikor hirtelen teljes hosszával beléd nyomul kemény farka. - UHH, imádom ezt az érzést! - hajtod hátra a fejed lehunyva szemeidet élvezetedben, mire csak egy elégedett mordulást kapsz, és érzed, hogy megragadja mindkét kezével a csípődet és egyre csak gyorsít a mozdulatain, mígnem mindketten hangosan nyögtök, hogy a fürdőszoba csak úgy visszhangozza kéjes sikolyaidat.
Jobbja előre siklik a csiklódra és a szenvedélytől megvadulva elkezdi őrült tempóban izgatni, miközben hegyeseket és gyorsakat döf rajtad végignyalva a gerinced mentén nagyokat nyögve hátadra. Lábaid már vadul remegnek és egyre magasabb hangon nyögsz, mikor érzed, hogy már csak pár lökés hiányzik.
- Repülj, madárkám, repülj! - súgja rekedten a füledbe, majd nagyot nyög, mikor orgazmusod pillanatában hátrafeszül a medencéd ezzel tövig csúsztatva magadba őt. Te nem is érzékeled pontosan, hogy mi történik, mivel magasan repülsz, majd tested összerándul, mikor egy durva lökéssel elsül benned.
Pár pillanatig így maradtok, és magához ölel. Jobb keze még mindig csiklódon pihen, baljával pedig a torkodat fogja.
- Azt hiszem, kell egy zuhany - suttogja a füledbe.
- Igen, nekem is. De tényleg csak zuhany legyen, mert baromira lekéssük a gépet - teszed hozzá, és fenyegetve felemeled a mutatóujjad.
- Rendben - mosolyog egyetértően. És be is álltok a zuhany alá. Egymást mosdatjátok le, puhán, de azért sietve. Kiszállva mindketten kényelmes farmerba és fekete pólóba bújtok. A pólót ajándékba kaptad épp most. Lelkendezve állsz a tükör előtt, mert fazonra pont olyan, mint Dave-é.
- Gyere álljunk a tükör elé! - fogja meg kezedet, és oda is húz.
- Jó, de miért? - kérdezed értetlenül.
- Hát ezért! - és megpördül veled. Csodálkozva veszed észre, hogy mindkettőtök hátán ott virít az arcképetek egy közös montanai fotóról, és a neveitek alá vannak írva. Hirtelen elkezdesz nevetni, és akkora cuppanóst nyomsz az orrára, hogy majdnem hanyatt esik.
- Istenem, de édes vagy! Látod, többek között ezért imádlak annyira. Most már nem is izgulok annyira - lassan cipőt is húztok, és épp az ajtóba készítitek a táskáitokat, mikor dudál is a taxi. Dave közli az úti célt, és addig öleli a válladat, míg ki nem értek a reptérre.
Végül Rosie-t nem vittétek magatokkal közös döntés alapján, hisz épp elég lesz a szüleidnek megemészteni a híreket. Ahogy a taxi bekanyarodik a tengerparti takaros házatok elé, érzed, hogy gyomrod újra görcsben áll és vadul szorongatod Dave kezét.
- Kicsim, a kezemre még szükségem lesz - súgja oda, mire te bocsánatkérően elengeded.
Ő csak kacsint, majd segít bevinni a csomagodat. Pár pillanat múlva a csengő hangjára meg is jelennek a szüleid az ajtóban, s mindjárt kapsz is egy ölelést tőlük. Aztán tekintetük Dave-re siklik, és látod rajtuk, hogy nem értik a helyzetet, hisz az nyilvánvaló számukra, hogy nem épp egy tinédzser fiúval érkeztél.
Dave gyorsan megkönnyíti a helyzeted és bemutatkozik, aztán anyád kínos kérdése üti meg a füledet:
- Nem értem, kis szívem, nem úgy volt, hogy a barátoddal jössz?
- De igen, anya, Dave a barátom - köszörülöd meg a torkodat, majd aggódva Dave-re pillantasz, mikor látod az értetlenség fokozódását szüleid arcán.
- Menjünk beljebb - javaslod - Odabent minden elmagyarázok - mondod összeráncolt homlokkal egy nagyot sóhajtva.
- Menjünk - ismétli anyukád. Miután beléptek, előkerül egy kis szíverősítő apád kis szekrényéből. Leültök a kanapéra, és belekezdesz immár ki tudja, hanyadszor a történet elmesélésébe. Persze itt még kevesebb részletet mondasz el, mint Bela-nak vagy a munkatársaidnak. Fél órás magyarázás után végre szüleid is összerakják a történteket. És persze leesik nekik a nagy DM mániád régről. És amikor végre leesik nekik, hogy ki ez a pasi melletted, ki szorongatja a kezed, és ki húzott jegygyűrűt az ujjadra... na akkor lett csak igazán nagy a ribillió. Anyukád sürög-forog, apád megpróbálja túlinni Dave-et, és senkinek nem áll be a szája. A kezdeti nehézségek után, tehát rendeződni látszott a helyzet, bár te azért még mindig aggodalmaskodsz kicsit. Amikor végre megállnak a rohanásba kicsit, anyád megkérdezi:
- Ugye itt alszotok legalább egy éjszakát gyerekek? A régi szobád még ugyanúgy van - mosolyodik el, és felváltva néz hol az egyikőtökre, hol a másikótokra.
- Nahh, ettől féltem én is! - jegyzed meg.
- De miért is?? - kérdi érdeklődve Dave.
- Jöjjön fiatalember, megmutatom a kislányom szobáját! - azzal karon fogja a meglepett pasit, és felfelé taszigálja a lépcsőn. Szegényke segélykérő pillantásokat küldözget feléd, de te csak nevetsz apáddal karöltve.
- Innentől nincs gond! Ha anya valakinek a régi szobámat mutogatja... - nevetsz felszabadultan.
- Hát ez már csak így van, lányom - veregeti meg a válladat apád.
A nagy ijedtségre különösen jólesik a házi koszt. Miközben leültök az asztalhoz, Dave feltűnően vigyorog.
- Neked meg mi a fene bajod van? - állsz meghökkenve mellette.
- Hááát... nem is tudom, hogy mondjam... de... - egyszerűen nem bírja folytatni a nevetéstől. Végül aztán összeszed magát, és folytatja: - Szóval...hihh... láttam egy posztert, ami kissé át volt alakítva... és... - újabb felröhögés, de most már anyukád is mosolyog.
- Attttyaúúúristen! Az nem lehet, hogy még mindig fent van!! Anyaaaaa!! - sikítasz elkerekedett szemekkel. A poszteren ugyanis Dave igencsak hiányos öltözetben szerepel, egy hatalmas ágyon heverészve. Te pedig már akkor is igen sok fotótechnikát ismerve, mellé montíroztad magad. Szintén igen hiányos öltözetben. A nyelved pedig épp nyakán szaladgál, kezed pedig... nos ezt inkább végig sem gondolod.
- Édes lányom, nem mondtad, kit hozol haza - kacsintott Dave-re vidáman, és tudod, direkt csinálta a szoba-tárlatvezetést.
- Semmi gond, szívem... - hajol oda hozzád miközben egy puszit nyom a halántékodra - Most már hamis képek nélkül is lehetsz ilyen szituációban...
- Te disznó! - nevetsz fel, majd anyád kérdésére látványosan dicsérni kezditek az ebédet, mire elégedetten mosolyog.
A délutánt hosszas beszélgetésekkel töltitek a teraszon, hogy kicsit jobban megismerjék Dave-et és a múltját. Persze nem mond el mindent, de a legtöbb kérdésre készségesen válaszol, és még az sem zavarja, mikor a korkülönbségről kérdeznek titeket. Erre te is csak megrántod a válladat mondván, hogy sosem zavart téged sem.
Aztán elköltötök egy kellemes vacsorát is négyesben a lábaidhoz telepedett Golden Retriever, Bolyhos társaságában, s lassan elköszöntök szüleidtől fáradtságra hivatkozva.
Ahogy Dave után belépsz régi szobádba, finoman megütöd a vállát látva az idétlen vigyort a fején, ahogy DM-es ereklyéid itt maradt példányait mustrálgatja.
- Jól van na, mondhatni beléd voltam esve anno.
- Most már nem? - néz rád kérdőn.
- Jaj dehogynem, de most másképp, te buta! - veszel ki a kezéből egy ULTRA-s korszakból készült bekeretezett képet, majd lassan levetkőzteted. Már épp várná a kis etyepetyét, de te helyette ledobálva ruháidat lefekszel az otthonitól lényegesen kisebb ágyra a meleg miatt nem bajlódva a takaróval. Dave kicsit morcoskodva álldogál még ott egy darabig.
- Nem jössz? - paskolod meg magad mellett a lepedőt, mire nagy kegyesen odacammog és a karjaiba zár. Érzed, hogy mindkettőtök bőrén kiütött az izzadtság. Egy darabig próbáltok elaludni a fülledtséget figyelmen kívül hagyva, de egy idő után felnyögve felülsz:
- Én ezt nem bírom tovább! Megsülök! - panaszkodsz.
- Hát én se fázom... - jegyzi meg Dave s te hátranézve látod, hogy teste csillog a telihold beszűrődő fényében.
- Hé, tudod mit? Kapj fel egy gatyát, én viszem a törölközőt és lelógunk egy kis esti fürdőzésre a partra! - lelkesülsz fel - Mit szólsz?
- Remek ötlet! - ugrik ki az ágyból egy kis boxert rángatva magára, majd végignézi, ahogy egy lenge és melltartó nélkül igencsak átlátszó batikolt felsőt és egy kis bugyit veszel csak fel, s már húzod is magad után.
- Remek gondolataid vannak, mondtam már? - kérdezi, miközben lohol a nyomodban azt sem látva, hova lép. Te bezzeg ismered az utat, és nevetve ráncigálod magaddal. Hamar leértek a partra, és ledobáljátok a holmikat. Mármint azt a néhány ruhadarabot, meg a két törölközőt. Ismét megfogod a kezét, és rángatod magaddal a vízbe.
- Gyere már, siess! Meggyulladok - neveted hangosan, főleg, mikor látod, hogy senki nincs a parton rajtatok kívül. Legalábbis látó- és hallótávolságban.
- Jó-jó, csak hadd fújjam ki magam! Kérlek! Még a végén megfulladok itt neked - lihegi kissé kifulladva.
- Akkor csak szép lassan... gyűjts erőt - és a háta mögé kerülve, finoman tolod a sima víztükör felé. - Remélem, hamar összeszeded magad, mert... ez a víz... és a puha homok... és te... meztelenül... és én... - fűzöd tovább a gondolatot, és végre felcsillan a szeme. Ezt még vaksötétben is látod. Épp csak eljuttok a bokáig érő vízbe, amikor mögéd tekeredik, és egyetlen mozdulattal leránt a nedves homokba. - Na érzed már, miről beszéltem eddig? - kérdezed lihegve.
- Érzem hát! - és kemény ölét hozzád nyomja, hogy te is érezd. Hamar belefeledkezel a kényeztetésébe. A tenger lágy hullámzása finoman simogatja összeolvadó testeteket. Szerelmesen összebújtok, és te rajta fekszel. Lassan csókolod, majd hirtelen ötlettől vezérelve finoman letaszít magáról.
- Baj van? - kérded, de ő csak vigyorog.
- Irány befelé! A botom mutatja az utat!! - kiabálja meredező farokkal, és rohan is utána röhögve.
- Te megőrültél!! - és már rohansz is, mivel szorítja kezed. Megálltok végre, és a derekadig ér a víz. Lassan az ölébe úszol, és átfogod lábaiddal, hogy a hullámok el ne sodorjanak tőle. Szorosan fogja hátadat, és lassan mozog, ahogy a víz engedi. Próbál erőseket lökni, de a közeg nem engedi, így lágy szerelmeskedés lesz belőle. De te annál inkább élvezed. És hatalmasat élvezel, miközben nyakadat csókolja. Érzed, ahogy először beléd áramlik nedve, majd felúszik a tenger felszínére.
Ezután a szeretkezés után, lassan kimásztok a tengerpartra, és leheveredtek a parton. Kissé távolabb a tengertől a dagály miatt. Lefekszetek az egyik törölközőre, a másikat pedig magatokra terítitek. Beszélgettek még egy darabig, de végül belealszotok.
Csupán hajnalban ébredsz fel, mikor egy erősebb széllökés némi homokot fúj rátok. Felülve tüsszentesz egyet, majd körbenézel. Még megvannak a cuccaitok, de a szél erősödik, úgyhogy finoman felkelted Dave-et, aki hirtelen azt se tudja hol vagytok, aztán megvilágosodik.
- Édesem, ideje lenne visszamenni - jegyzed meg - De előbb nézzük végig a napfelkeltét! - indítványozod.
- Rendben - mormogja még álmosan, de azért mögéd ül és együtt végignézitek a természet eme gyönyörű csodáját. Az idillt csupán siránkozásod töri meg, mikor megjegyzed, hogy kár, hogy nem hoztad le a gépedet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó