|
22. Fejezet
2008.08.09. 14:57
22.
Valami zavarja az álmaidat.... valami távoli, idegesítő zaj, ami egyre csak erősödik belerondítva a szépséges álmodba! Nyugtalanul mocorogsz egyet, majd mikor a hang megszűnik, szusszanva merülsz vissza az álmaidba. Nem is tudod, mennyi idő telik el, s újra hallod, ezúttal már hosszabban és hangosabban. Kinyitva szemeidet rájössz, hogy a hálóban hagyott telefonod az. Morcosan kibontakozol Dave karjaiból és átslattyogsz a másik szobába. Látod, hogy hívnak.
- Eeegen? - dörmögsz bele a telefonba a fejedet vakarva.
- Lilith? - hallod Tash hangját.
- Eeegen - ásítasz egyet a telefon mellé.
- Hol vagy, drága? Most ébredtél csak? Rád várnak a fiúk - hallod a meglepett hangot.
- Miért? - pattannak ki a szemeid - Mennyi az idő?
- Mindjárt kilenc óra. Egy órája várunk rád...
- Ó a büdös francba! Jaj, ne haragudj! Tegnap húzós napom volt, sietek! - azzal le is csapod nem adva esélyt búcsúzkodásra vagy további mondatokra, és őrült módon - párszor eltaknyolva - készülődni kezdesz.
Egy óra múlva már bent is vagy, igaz, hogy tegnapi nadrágkosztümödben, és kissé zilált hajjal… de bent vagy. Tash eléd siet, és rögtön megkérdezi:
- Valami baj van, drágám?
- Miért?
- Mert egy nadrágkosztüm van rajtad - néz furcsán és nevetve - Talán temetésről jössz?
- Nem, Tash. Csak a tegnapi válásról - mosolyogsz vissza, és hálás vagy az egyik lóti-futinak, amikor melléd lép egy adag kávéval. - Rendben, mindenkitől bocsánatot kérek, és kezdjük is - nyúlsz azonnal a gépedért faképnél hagyva Tash-t. Ő pedig még mindig azon rágódik, amit mondtál. Nem igazán tudja hirtelen hova tenni. A szemed sarkából látod, és kicsit felvidulsz. Hamar összekapod magad a kávétól, és egész jól megy a munka.
Dave nem örül, amikor nem talál otthon.
- És még csak cetlit sem hagyott... szép, kis asszony - de azért mosolyog. És a telefonhoz ballag, miközben azon gondolkozik, hogy hány óra is lehet tulajdonképpen. Lehuppan az asztalka mellett lévő fotelbe és tárcsáz.
Hirtelen megszólal a telefonod, és majdnem el is dobod a gépet, hiszen bent maradt a zsebedben, és nagyon erősen rezeg. Előbb csak meglepődsz, aztán nevetni kezdesz, mert egész kellemes helyen ficánkol. Gyorsan odaadod a segédednek a gépet, és felveszed. Kissé félrevonulsz.
- Szia, édesem! - búgod a telefonba - Bocsáss meg, hogy nem keltettelek fel, de így is két órát késtem.
- Semmi gond, szívem. Csak tudni akartam, hogy a délutáni albumfotózásra odaérsz-e, és akkor el tudod-e vállalni. Mert akkor nem szólunk az eddigi fotósnak. És akkor te csinálod a CD borítóját... te kis őstehetség!! - bókol.
- Naná, hogy odaérek!! De hova és hánykor? - neveted el magad.
- A stúdióba, négyre! Várlak szerelmem! - és egy hatalmasat cuppant a telefonba, amitől elkezdesz sikítani, majd amikor körbenézel, és látod az arcokat magad körül, akkor már a hasadat fogod a röhögéstől. - Bocsi... csak... mindegy... folytassuk. Négyre oda kell érem a... - harapod el, és mosolyogva mutogatsz tovább a modelleknek.
Végre elszabadulsz. Úgy látszik ez ilyen késős nap! Nem volt elég, hogy a fotózást feszített tempóban kellett lezongorázni, még Robert is beesett, hogy akkor ugyan már, válogasd ki azokat az Atlantic citys képeket, amik szerinted mehetnek a katalógusba.
Szóval majdnem fél órás késéssel robogsz be a stúdióba, és látod, hogy Dave abban a pillanatban akart felhívni.
- Itt vagyok, itt vagyok - zihálod - Csak... feltartottak...
- Jól van kicsim, nem kell megfulladnod, csüccs le, igyál egy limonádét, addig meg elmondom, hogy mi a helyzet.
Megvárja míg leülsz, és kortyolsz egy nagyot, a fiúk várakozva néznek rád.
- Szóval annyiban változott a terv, hogy Antonnal együtt fogsz dolgozni a promóción - int az asztal szélénél ülő férfira, akit eddig észre se vettél, s egy biccentéssel üdvözlitek egymást. - Míg ő a színpadképet fogja tervezni, addig te megcsinálhatod velünk a promo fotókat és agyalhatsz az albumborítón is. Ezeken lehet, hogy Anton fog némi utómunkálatot végezni, de az érdem a tied lesz, édes, ha többieknek is elnyeri a tetszését. Így jó lesz?
- Hát persze! Baromira csodás! Csak nagyon izgulok a mester nyomdokaiba lépni - pillantasz a holland pasas felé, aki erre felvillantja jellegzetes mosolyát és csak legyint a bók hallatán.
- Nem olyan nehéz, és ha kell, én elérhető vagyok, csak szólj, szívesen segítek.
- Köszönöm.
A fotózás remekül halad. Rengeteg ötleted van, hiszen mindennél jobban ismered a bandát, a fiúkat, a stílust. És nem mellesleg már szinte majdnem minden számot hallottál az új albumról. Hamar több száz kép lesz. Már csak ki kellene válogatni, de ehhez a banda minden tagjára szükséged van. Ők viszont totál kimerültek. Christian elnyúlt a kanapén, és nem hajlandó felállni. Marty kint ül a teraszon a földön, és gitározik. Dave... nos Dave az elmaradhatatlan szivarkájával somfordál össze-vissza. De leginkább körülötted ólálkodik. Egyszóval úgy határozol, hogy megvárod, míg Anton visszajön a dolgáról, és összekapja a bandát. Mellesleg te is hulla vagy már.
Tehát karon fogod Dave-t, és kicipeled a teraszra, egy-egy bögre kávé kíséretében. Marty nem nagyon zavartatja magát, most már nektek gitározik, és halkan énekelget is hozzá. Tudja, mennyire szereted, mikor ő énekli a Home-ot, így ezzel kedveskedik. De természetesen úgy tesz, mintha észre se venne benneteket. Olvadozol egy keveset, majd Dave-hez fordulsz:
- Kicsim, mikor jön Rosie? Csak hogy tudjam. Mert szeretnék neki egy kis meglepit. Hogy itt legyen Jack és Jimmy is. És akkor már Jen is itt maradhatna. Csak egy kis üdvözlő-parti... - de ha gond... - és már meg is gondoltad magad, ráncolva a homlokod.
- Ugyan! Szerintem Rosie oda lenne a gyönyörűségtől. És talán Jen is maradna... bár erre nem vennék mérget. Azt hiszem, még a héten átköltözik. Most van kedd... talán pénteken. Nem tudom Jen mit tervezett. De azt mondta, hamar elintéznek mindent.
- Rendben, akkor majd eldöntjük, ha megtudjuk az időpontot - morfondírozol - Mikor jön Anton? És egyáltalán hol is van?
- Hmmm... - és már megint az a fránya csillogás a szemében - Hát az egy nagyon nagy és titokzatos meglepetés... neked! - mondja szorosan átölelve.
- Nem volt még elég meglepetés az elmúlt hetekben?? - nézel vissza riadtan.
- Nyugi! Ezt élvezni fogod. És nem kell sokáig izgulnod. Nem sokára visszajön Anton. Akkor meg is fogod tudni, mi a helyzet.
- Anyám... Az ördögi köööör... - motyogod tettetett gondterheltséggel, de Dave átlát a szitán.
Oda is lép hozzád kezeibe fogva arcodat és finoman megcsókol, majd újra és újra apró puszikat nyom a szádra, aztán mikor elmélyíti a gyengéd csókot, Martin megköszörüli a torkát és abbahagyja a gitározást. Nem tudod, hogy miattatok, vagy csak megunta, de az igazat megvallva most nem is nagyon érdekel. Végre minden rendben köztetek Dave-vel, aki gyengédebb, mint valaha és ennek minden percét kiélvezed. Puhán puszilgatja az arcodat teljesen belemerülve a tevékenységébe, és csak arra eszméltek fel, hogy valaki megáll a terasz ajtajában és megköszörüli a torkát.
- Dave, Lilith, ne nagyon merüljetek bele - halljátok Andy hangját - Anton most szólt ide, öt perc és itt van. Szerintem addig gyertek be és... pakoljunk össze kicsit - mosolyodik el megigazítva szemüvegét, majd eltűnik az ajtóból.
- Miért is kell összepakolnunk? - nézel párodra még mindig a karjai közt állva. Nem nagyon akaródzik eleresztened, amit láthatóan nagyon élvez.
- Biztosan miattad, nehogy kihúzzák a gyufát nálad - von vállat.
- Ugyan már, nem vagyok én olyan hárpia! - méltatlankodsz.
- Hááát...
- David! - szólsz rá figyelmeztetően.
- Jól van, na, csak ugratlak - nyom még egy csókot a szádra. Ebben a pillanatban halljátok Martin hangját, ahogy titeket hív, mert megérkezett Anton.
A fiúk már ott nyüzsögnek Anton körül. Mindenki látni akar valamit.
"Biztos a borítókat nézegetik" - tűnődsz, és nagyon aggódsz, hogy Anton mit fog szólni a képeidhez. Igaz többeknek tetszettek már, és mégiscsak a Calvin Klein-nal dolgozol, de ki tudja. - "Vajon melyik kép lesz a befutó?"
- Gyerekek, gyertek ide!! - kiabál Anton szinte már a számítógépből. Majd' belebújik a laptopba, hogy kiválassza megfelelőt. Már nagyon oda sem fértek, mert a fiúk egymást túllicitálva kezdenek el versenyezni, hogy melyik a jobb képed. Marty és Andy viccesen egymásnak esnek, miközben Christian azon mesterkedik, hogy az ő kedvencét válassza a "nagyfőnök". Dave csak nevet az egészen.
- Mint a rossz gyerekek, akik egy tábla csokin veszekszenek!! - de azért lelkesen beszáll a harcba, és hamarosan hárman is fekszenek a földön, hemperegve, és röhögve.
- Fiaim, abbahagyni!! - kiáltod el magad viccesen - Itt komoly munka folyik, kérem! Tessék választani. Anton? Véleményt kérek - nézel jelentőségteljesen a férfira, majd leülsz az egyetlen még fel nem borult székre, mint egy kiskirálynő. Aztán persze elneveted magad. Anton közben három lehetséges képet választott ki, amik a CD borítójára mehetnének. Csak rá kell bökni egyre. Kb. még vagy egy órát veszekszenek a bandatagok, mire sikerül kiválasztani a tökéletes jelöltet. Ezt persze megünneplik. Marty egy hangos gitárszólóval, míg Andy és Christian adják alá a lovat, Dave pedig füstfújással egybekötött éneklést produkál. Nagyot nevetsz, de azért örülsz, hogy vége a mai napnak. Hiszed te...
Miután lecsengett a dolog, és látszólag mindenki megnyugodott, Dave Antonra kacsint. Ezt persze rajtad kívül mindenki észreveszi, és hangos "Mi a fene!" kiáltással odasereglenek. Ez már feltűnik, de nem foglalkozol velük.
"Megint egy olyan fiús dolog" - mélázol a jóleső fáradtságtól.
- Aztaaa! - hallod Christiant.
- Nem igaz!! Daaaveeee!! - Andy harsog, majd végül Marty is hozzáteszi a magáét:
- Dave, öregem, fasza gyerek vagy! - azzal jól hátba veregeti, és rád néz. Egyáltalán... csak most tűnik fel, hogy mindenki téged néz. Anton pedig talán még sosem vigyorgott ilyen szélesen.
- Mi a fene bajotok van? - kérdezed rémülten - Mit tettem már megint?
- Semmit édes! Én teszek máris valamit! - közeledik életed férfija átható tekintettel.
- Na de Dave, most? Itt?
- Igen! Nincs ennél jobb alkalom és jobb hely! - már majdnem előtted van. A háta mögött rejteget valamit, és te egyre idegesebb leszel, miközben a többiek követik. Aztán szép lassan ezek a bambák előkapják saját hangszereiket, vagy odamennek hozzájuk, és... és hirtelen megszólal a ti dalotok. Amit Dave írt nektek.
- Oké! Mire készülsz, szívem. Megrémisztesz - nyögöd, és már fel kell nézned rá, mert előtted áll. Aztán elkezd énekelni neked. Azon a hangon, aminek sosem tudtál ellenállni. Végigolvadozod a számotokat, és közben Dave már a lábaid előtt térdel.
- Egyetlenem, életem párja! - kezdi, és előhúzza a háta mögül a pici, méregzöld bársonydobozt - Ugyan már eljegyeztelek. És igent mondtál. És imádod a gyűrűd. De... láttam, hogy nézegetted a jegygyűrűket. És... - vigyorog - és valahonnan meg is tudtam, hogy melyik lenne álmaid gyűrűje. Álmaid páros gyűrűje. Nos... Anton ma ezekért volt - és a mondattal egy időben felpattintja a dobozka tetejét, és elővillan az a két gyűrű, amit Bela-val néztetek ki valamikor. Halk sóhajjal leesik az állad, és elkezdesz pityeregni.
- Istenem - nyögsz ki végül ennyit - Álmaim gyűrűi! Ez gyönyörű, és ... megölöm Bela-t! Imádom Bela-t! - zavarodsz össze - Drágám, szeretlek!
- Örülsz? - kérdi meg a legostobább kérdést, amit most feltehet, te meg a nyakába ugrasz, mire mindketten a földön landoltok, a fiúk meg jól kiröhögnek. De ez egyáltalán nem zavar titeket.
- Hát hogy az istenbe ne örülnék?! - kiáltod majd kiszorítva a szuszt szerelmedből, aki erre panaszosan felnyög és egyik kezével a padlót kezdi viccesen csapkodni annak jeléül, hogy megadja magát.
Kacagva engedsz a szorításodon, de eszed ágában sincs elengedni, miközben felül veled.
- No, kishölgy, adja ide a kacsóját, hadd gyűrűzzem meg még egyszer - szólal meg tökéletesen utánozva egy vidéki farmer hanghordozását, mire te felkuncogsz és odanyújtod gyűrűs kezedet, mire újra elkomolyodik - Ugyan egyszer már megkérdeztem, de most megteszem újra - súgja ahogy féloldalasan az ölében ülsz - Még mindig úgy gondolod, hogy összekötöd velem az életed az együtt eltöltött idő után is? Még mindig hozzám szeretnél jönni?
- Hát persze - mosolyogsz - feltéve, ha nem kell disznókat takarítanom - kacsintasz, mire újra felnevetnek a fiúk is, majd végignézik, ahogy Dave felhúzza az új gyűrűdet a régire. Te ugyanezt megteszed az ő csodaszép kezén is, majd megcsókolod - Köszönöm, Dave, köszönök mindent! Szeretlek! - mosolyogsz, s most ő csókol meg egy "én is, nagyon" után.
A fiúk úgy döntenek, hogy ideje lelépni, mert most már csak egymással foglalkoztok, s bár lehet, hogy szívesen néznének egy kis ingyen mozit, de az illedelmességük hazahajtja őket.
Miután egyedül maradtok a stúdió padlóján, egyre inkább belemerültök a puha csókokba, aztán hagyod, hogy Dave végigfektessen a szőnyegen most nem is bajlódva a kanapéval. Édes kis semmiségeket suttogtok egymás fülébe néha felsóhajtva a testetekben finoman fodrozódó vágytól, ahogy lassan vetkőztetni kezditek egymást, míg nem meztelenül egyesültök a hűvös padlón gyengéden ringva szívetek szerelmes ritmusára.
Úgy érzed magad, mint a nászéjszaka után. Bár még nem volt nászéjszakád, de talán ilyennek képzeled el. A gyönyörben egyesültetek, újra és újra. Úgy döntötök, hogy mivel még ez egyike a néhány szabad estéteknek, nem foglalkoztok semmivel. Se idő, se kaja, semmi. Nem is mentek haza. Bár mondjuk majdnem, hogy otthon vagytok. Egész éjjel a padlón fekszetek, és olykor beszélgettek is. Egyikőtök sem akar aludni.
Reggel aztán, kellemes meglepetésben van részetek... bár inkább a fiúknak. Ugyanis azt sem tudjátok, mennyi az idő, és ennél fogva fel sem keltetek. Csakhogy már elmúlt kilenc, és a banda megérkezett. Ti viszont anyaszült meztelenül fekszetek a padlón, teljesen összegabalyodva. Melleid éppen csak azért nem látszanak, mert Dave finom tenyere eltakarja. Valami neszre leszel figyelmes. Aztán egyre erősebb lesz a zaj. Végül felismered: valaki rettentően krákog. Felnézel, és a fiúk ott sorakoznak a szobában, nektek háttal, és veszettül köhécselnek.
- Attttyaúúúristen!! - sikítasz egyet, majd szegény Dave-t oldalba rúgod.
- Leendő feleségem megcsonkít, és tönkretesz. Szervusz, életem! - nyitja ki félig álmos szemeit, és kezei már éppen kalandozni kezdenének szokás szerint, amikor kap még egyet. - Aúúúúú! Naa, mi a... - és böksz egyet a szoba közepe felé.
- Ez a... - mondod, és a ruháidat keresed szemeddel - Szisztok fiúk. Azt hiszem, kissé elaludtunk.
- Elaludtatok, mi? - kérdezi Mart röhögve. Szinte már a hasát fogja - Na persze!!
- Mart! Kuss legyen! - üvölt Dave kissé görcsösen szorítva maga elé az asztalterítőt, amit épp most rántott le a dohányzóasztalról.
- Oké, oké!! - adja meg magát, még mindig háttal. Végre megtalálod a ruháidat, és átrohansz velük a fürdőbe. Bár már úgyis mindegy, hiszen ki tudja, meddig néztek benneteket, mielőtt köhécselni kezdtek volna.
- Ez nem lehet igaz! Mióta Dave-vel vagyok, minden lehető helyen szexelünk, és szinte mindenhol rajta is kapnak. Ennyi izgalmat - motyogod magadnak, miközben felrángatod a holmidat, aztán egy hangos "pá!" kíséretében kiloholsz a lakásból céklavörös fejjel. Leérve a lakásba, már az ajtóban elkap a röhögés, és már messziről hallod, hogy a folyosó is visszhangzik. De az Dave-től. Megismered jellegzetes rekedtes röhögését, és beengeded, ugyanis ott guggolsz az ajtóban, és tőled nem tud bejönni. Végül már egymás karjaiban röhögtök.
- Szerintem, téged nagyon szeretnek a fiúk - mondja végül könnyes szemmel.
- És miért is?
- Hát mert állandóan valami kínos helyzetben kapnak el bennünket, és ezeket imádják, mert hetekig ezekkel húzzák az agyam, és szívják a vérem. És mióta veled vagyok, mindig szolgáltatunk nekik ilyen alkalmakat. És lehetőségeket.
- Istenem, de örülök, hogy mindezt megtehetem a bandáért!! - nézel hatalmas szemekkel, mire Dave még jobban elkezd röhögni.
- Várassuk meg őket még jobban? - veti fel az ötletet egy nagyon mocskos pillantással.
- Jézusom Dave, már megint szeretkezni akarsz?
- Úgy biza! - nyúl máris a nehezen összeszedett szoknyád alá, hogy lerángassa a bugyidat.
- Hé, hé! Ráadásul az ajtóban akarod?
- Miért ne? - mordul fel most a 10. emelet padlóján végigdöntve.
- Hát akkor két emelet padlójának felnyalását kipipálhatjuk - nevetsz fel megadva magad és átkulcsolod a nyakát egy csók erejéig, aztán lenyúlsz a gatyájáért és le is tolod. Mikor nem figyel oda egy pillanatig, mert a melleid harapdálásában leli épp nagyon nagy örömét, átfordítod, és most te kerülsz felülre.
- Na most már nem csak az én hátam lesz dzsuvás - vigyorodsz el, majd nem sokat lacafacázol, megragadod ágaskodó tagját, párszor végighúzol rajta és már rá is csusszansz egy hatalmas nyögéssel. Dave sem marad el tőled, főleg mikor elkezded a mellkasát és a hasát karmolni.
- Szívem...
- Igen?! - nyögi miközben a seggedet markolászva segíti mozgásodat.
- Csináljunk nekik koncertet?
- Hogy... érted? - nyel egy nagyot a látványodtól.
- Úgyis nyitva az ablak és valamennyire felhallatszanak a dolgok is... szóval... visíts te disznó!!! - nevetsz fel játékosan, és beveted azt a fajta csípőkörzésedet, amitől tudod, hogy megőrül, majd karmaidat újra a bőrébe mélyeszted, mire hatalmasat nyög élvezetében. Ez még a te füledet is bántotta, pedig ezt ritkán mondhatod el. - Ezt igennek veszem! - vigyorodsz el gonoszan, majd előre buksz, hogy jól megcsócsáld a nyakát, hogy garantáltan észrevegyék a csatározásotok nyomát a fiúk, aztán a szájára is ráharapsz, míg a vérét nem érzed.
Hamar magához tér ő is, és erősen markol ahol tud, főleg a melleidet kitüntetve figyelmével, és csípőjével keményen mozdul felfelé végigfeszülve benned. Ezeket az akciókat hangos hanghatásokkal kíséred te is egyre vadabbul ülve meg lovadat, párszor beleharapva még a nyakába, a vállába és a mellkasába, miközben körmeid sem pihennek. Aztán hátrahajolva kitámasztod magad kezeiddel és csípőddel kezdesz vad táncba, s a lakás most már mindkettőtöktől visszhangzik.
- Ez az!! Gyerünk! Még!! Tekerd!!! - hörgi a plafon felé, s te azonnal teljesíted a kérését, s hagyod, hogy hasadon végigkarmoljon, majd vadul izgatni kezdje csiklódat. Ezt a felfokozott iramot egyikőtök sem bírja túl sokáig, és hamarosan együtt ordítotok fel.
Miután kissé kipihegtétek a sokkot, amit egymásnak okoztatok, elkezdtek nevetgélni, hogy vajon a fentiek mennyit hallottak az egészből. Még egy darabig fekszetek a földön, és beszélgettek arról, hogy igazán fel kéne kelni, és Dave-nek dolgozni kellene. Neked meg... nos nem is tudod, mit kéne csinálnod.
Eközben odafent:
- Óóóó, Jézusss! - Marty az erkélyen álldogál - Ezek hányszor... és hogyan... Tisztára mint az állatok!! - grimaszol miközben hallgatózik. Aztán Andy is kivánszorog. Már elunta magát odabenn, hiszen Dave nélkül nem igazán tudnak haladni. Éppen az egyik hatalmas ordításodra ér ki, és vissza is ugrik egy kicsit.
- Anyám! Ezek mi a fenét művelnek? Nem kéne zsarut hívni? - vigyorog - Chris, gyere már ki te is! Ezek műsoroznak...
- Hagyj békén! Engem nem érdekel... - és tovább tömi a fejét azzal, amit épp a hűtőben talál. Andy lassan besomfordál. Ez már neki is sok. Mart azért biztos, ami biztos, kint marad, és végighallgatja.
- Egek! Ezek mekkorát élveztek!! Ha minden nap ezt művelik, akkor igazán irigylem Dave-et!! - jön be, mikor már nem hallatszik több hang lentről.
Végre összeszeditek magatokat, és egy gyors tusolás után Dave felvánszorog az emeletre. Sanda tekintetektől övezve lehuppan a kanapéra, és rágyújt egy szivarkára.
- Jólesik, mi?!?! - ugratja Marty.
- Naná!! - kacsint rá, és tudja, hogy mindent hallottak az égvilágon. Elönti a büszkeség, és mosolyogni kezd - Lilith hoz nekünk kávét. Nemsokára.
- Anyám! - nyög Marty - Ugye lesz rajta ruha? - és kétségbeesett fejjel elkezd röhögni, miközben ugratja barátját.
- Hát remélem! - röhög vissza Dave - Már eléggé elfáradtam - kontrázik. Ebben a pillanatban belibbensz az ajtón egy gyors kávékörre, aztán rohansz is a dolgodra. De persze közben nagyokat sóhajtasz, mutatván milyen nagyon fáradt vagy. És néha összenevettek Dave-vel, aki egy-két kacsintással jelzi, hogy remek ötlet volt az előadás.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó