|
27. Fejezet
2008.08.09. 15:33
27.
A szertartás után ámulva figyeled, hogy merre tart az esküvői menet! Pár perces hangos dudaszóval kísérve bekanyarodtok egy kastélyhoz, ami nincs is olyan messze tőletek, és ahol mint megtudod, Dave anyukájának 75. születésnapját is tartották egy-két éve. Ahogy belegondolsz, hogy több mint száz Gahan plusz a rokonok nyüzsöghettek az előttetek kibontakozó kastélyban, beleszédülsz, de azért vigyorogsz.
Már minden elő van készítve a násznép érkezésére, valamint az ünnepi ebéd is már csak arra vár, hogy elfogyasszák. Mikor már mindenki elfoglalta a helyét, az ifjú férj és feleség is tósztot mond, majd megkezdődik a lakoma. Nagyokat mosolyogsz Rosie-n, akinek segítesz néha enni, hogy több kerüljön a szájába, mint a ruhácskájára. Tudod, hogy Dave ellágyult szívvel néz ilyenkor, hisz midig ezt csinálja, ha a lányával foglalkozol. Aztán az ebéd után többen elkezdenek táncolni - többek között az ifjú pár - és hagyod, hogy Dave téged meg Rosie-t is berángasson a tömegbe. Annyira azért nem tiltakozol és még nem is szólsz be édes párodnak, amiért azon röhög, hogy Rosie jobban táncol néha nálad.
- Majd én megtanítalak! - ajánlkozik a kislány és megfogja mind a két kezed, te meg nagyon koncentrálsz, hogy kövesd az utasításait. Észre sem veszed, hogy párod eltűnt mellőletek, csak akkor eszmélsz fel, mikor véget ér a szám, és valaki a mikrofonhoz lép. Amint beleszól, rögtön felismered Dave hangját...
- Hölgyeim és Uraim, most pedig az utolsó meglepetés következik, legalábbis mára! - dörmögi a mikrofonba, és közben egy aprót rád kacsint. - Fiúk, gyertek föl a színpadra!!! - int le a színfalak mögé. A násznép egy emberként sikít fel, ugyanis a színpadon máris megjelenik az egész Depeche Mode, majd odaállnak Dave köré.
- Legyetek nagyon boldogok!!! - kiáltják egyszerre a mikrofonba. - Ez a koncert pedig csak nektek szól most - és ezzel mindenki a helyére áll. Egy lassú számmal kezdenek bemelegítésként, majd egyre gyorsul a ritmus, és a hangulat is. Mindenki nagyon élvezi a bulit - mert ez már szinte nem is lagzi, hanem egy koncert. De persze leginkább a menyasszony van elájulva, és néha el is pityeredik. A fergeteges lakodalom után hajnaltájt szállingóznak el a vendégek. Már világosodik. Az ifjú pár és ti is megvárjátok, míg mindenki elmegy. Végül lerogytok egy asztal köré, és csak mosolyogtok boldogan.
- Dave, Lilith, el sem tudom mondani, mekkora örömöt szereztetek nekem. Mindannyian - mondja meghatottan Bela. Tom pedig szorosan öleli egy kicsit libabőrös aráját. - Ennél szebb esküvőt tervezni sem lehetett volna, de ti kitettetek magatokért, és álmaim lagziját kaptam.
- Mindent köszönünk - mosolyog Tom hálásan, mert tudja, hogy feleségének minden álma teljesült szinte egyetlen nap leforgása alatt.
- Ugyan, ez természetes, és nagyon szívesen - mondja Dave. Közben a banda is megérkezik, egy kis pihenő után. Letelepednek mellétek, és mindenki gratulál még egyszer Belanak és Tomnak. Bela meghatottan fogadja a jókívánságokat, és nem is tudja, hova kapkodja a fejét, hiszen mindenki itt van. Mindenki itt volt az esküvőjén, a lakodalmán, akikkel évek óta álmodik.
- Lassan mennünk kell - mondja Dave, miközben rád pillant, hiszen neked sikerült elaludnod a karjaiban, miközben a szintén alvó Rosie-t öleled. Már nem bírod az ilyen hajtást. A baba kifáraszt, és vigyáznod is kell rá, nehogy történjen valami vele. Dave finoman felkelt, és Rosie-t a karjába kapja. Elköszöntök, és szorosan megölelgetitek egymást Belaval. S arra gondolsz, hogy milyen jó kis nászutuk lesz Spanyolországban. Beültök az autóba, és a sofőr hazavisz benneteket.
Dave van olyan rafinált, hogy még a csengőt is likvidálja, illetve a telefonját is, nehogy valaki is megzavarjon titeket aznap. Ugyanis amint hazaértek, Dave beviszi Rosie-t a szobájába lefektetni, míg te eltámolyogsz az ágyig, út közben lehámozva magadról bronzszínű ruhádat, s csak annyi erőd van, hogy egy kinyúlt pólót húzz át a fejeden és bedőlj a paplanok közé.
Mire Dave belép az ajtón, te már szétvetett tagokkal mélyen alszol az oldaladon. Elmosolyodva arrébb pakolja tagjaidat, majd átölelve hozzád bújik megcsókolva a fejed búbját. Erre te csak halkan felszusszansz már messze járva.
Eldöntitek, hogy az egész napot ágyban töltitek, mikor pár óra alvás után félkómásan felébredtek. Dave persze megint orvul a tudtodon kívül simogatta és puszilgatta a hasadat téged figyelve. Ez elég gyakori szokásává vált - na nem mintha téged zavarna, mert nagyon szereted, ha hozzád ér...
- Csodaszép esküvő volt - dörmögöd nyújtózva egyet.
- Igen, az volt. Jól éreztem magam - helyesel visszamászva helyére felkönyökölve és továbbra is cirógatva a hasadat.
- Nagy kópé vagy te Dave - mosolyodsz el.
- Merthogy?
- Hát a meglepetésszínhely meg a mini koncert! Ugye tudod, hogy Belat örök időkre megnyerted?
- Hmmmm.... Tudhatok valamit, ha már a barátnőd is odavan értem... Szegény Tom... - vigyorog, mire te finoman rácsapsz a felkarjára.
- Na! Meg se forduljon a fejedben!
- Jaj, nem is úgy értettem. Te vagy az egyetlen... - vigyorog tovább ártatlanul.
- Én is így gondoltam! - nézel rá szigorúan, és kissé csücsörítesz a száddal mintegy nyomatékosítva szigorodat. Erre persze nem tud ellenállni, és először megcsókol, aztán elneveti magát. Pár perc nevetgélés után, megérkezik Rosie is. Belehuppan az ágyba, és befészkeli magát közétek a takaró alá.
- Jó reggelt mindenkinek - vigyorog előbb rád, aztán az apjára.
- Szia kincsem - mondod neki, és megölelgeted. Dave kissé csalódott, amiért most elmaradt, amire számított. Ezért úgy dönt, elmegy reggelit csinálni szíve hölgyeinek. Megcsókol benneteket, majd feltápászkodik, és megigazítja kissé csálé gatyáját, majd elballag a konyha felé. Ti Rosie-val bebújtok a takaró alá, és kuncogtok egy darabig. Aztán Rosie átölel, és elszenderedik. A konyha rettentően finom illatokat áraszt magából, Dave jóvoltából. Friss kávét érzel, juharszirupos palacsintával elegyítve. Némi sült bacon illata is megcsapja az orrodat, és menten farkaséhes leszel.
Míg arra vársz, hogy párod beszóljon, hogy mehettek enni, a szundizó Rosie buksiját simogatod, aki szorosan hozzád bújt, s közben arra gondolsz, hogy milyen jó, hogy ilyen könnyen viseled a terhességedet. Valóban alig émelyegsz reggelente, csupán az időnként előjövő hangulatváltozásaid kergetik az őrületbe párodat. Aztán arra gondolsz Rosie-ra pillantva, hogy vajon milyen érzés lesz igazából anyának érezni magadat. Persze a kislány segít ebben, hiszen már most úgy szereted, mintha a sajátod lenne, de azért ha megszületik a pici, az azért egy kicsit más lesz...
Nagyot sóhajtasz. Egy igazi közös baba Dave Gahannel! Pár éve ha valaki ezt mondta volna neked, akkor őrültnek titulálod, és most mégis valóra vált ez az álmod is. Szívedet elönti a forró szerelem párod iránt, és nem lehetsz elég hálás az életnek ezért a hatalmas csodáért, amit kaptál. Nem tudod, hogy milyen okból, de megkaptad és próbálsz rá nagyon vigyázni.
"Igen, igyekszem majd jó feleség és anya lenni, megadni mindent, amit csak kívánhat tőlem Dave és a gyerekek!" - határozod el magad mosolyogva, ahogy továbbra is Rosie-t nézed.
Nem veszed észre, hogy párod pár perce halkan megjelent az ajtóban egyik vállával az ajtófélfának támaszkodva és csak néz titeket ellágyult szívvel. Élete két legfontosabb nőjét és nem tud szabadulni a gondolattól, hogy már hárman fekszenek az ágyában. Már alig tudja türtőztetni kíváncsiságát aziránt, hogy ki is növekszik pocakodban. Már annyira magához akarja ölelni! Olyan régóta várt már egy új kis csöppségre! És nagyon-nagyon boldog, hogy ezt végre úgy tűnik, hogy meg is fogod adni neki!
Ahogy merengsz, egy lágy sóhajra figyelsz fel. Ekkor veszed észre Dave-t az ajtónak támaszkodva. Kezében egy bögre kávé, és mivel már ránéztél, meg is szólal:
- Szívem, kész a reggeli - suttogja, nehogy Rosie felkeljen. Ő is keveset aludt az esküvő miatt - Hagyjuk aludni a nagylányt. Majd felkel. Jössz?
- Persze - mosolyogsz, rá, és közben azon jár az eszed, mióta állhatott az ajtóban kedvesed. Aztán inkább kérdezel - Mióta álltál ott?
- Elég rég ahhoz, hogy tudjam, megint gondolkodtál - nevet rád halkan, mintha kissé csúfolódni támadt volna kedve - És ha szabad tudnom, min törted azt a gyönyörű buksit újfent? - mosolyog rád, és megölel. Babusgat egy kicsit, ahogy odaérsz az ajtóba. Már ketten álltok, és nézitek az alvó Rosie-t.
- Csupán azon gondolkodtam, hogy milyen lesz feleségnek és igazából anyának lenni.... - nézel magad elé mosolyogva. - Már itt van Rosie, és ez segít, felkészít. De ő mégiscsak nagy már. Kicsit félek.
- Nem kell félned. Remek anya leszel! Én tudom. Látom. És remek feleség is leszel... jól teljesíted házastársi kötelességed... - húzza fel a szemöldökét a plafont bámulva, és közben alig tudja megállni, hogy el ne röhögje magát.
- David Gahan!!! - nézel rá elkerekedett szemekkel - Szóval csak erre kellek neked?? Te disznó!! - és elkezded böködni az ujjaddal az oldalát, hiszen ő is csiklandós. És már mindketten röhögve szaladtok ki a konyhába, mert a végén tényleg felkel a gyerek. Mikor végre megnyugszotok, és Dave mélyen meghajolva a bocsánatodért esedezik, letelepedsz a pulthoz. Elkezdtek enni, és ő még mindig csodálkozik azon, hogy mennyi ételt tudsz eltüntetni magadban egyszerre. De nem szól, csak jóízűen falatozik melletted. Kb. fele annyit...
- Hmmm... ez isteni volt! - jegyzed meg miután végre dugig etted magad és jóllakottan nyalogatod a szádat, illetve megsimogatod teli pocakodat.
- Jól lakott rendesen a kismanó is odabent? - mosolyog David egyik nagy kezét még csak enyhén dudorodó hasadra téve.
- Az nem kifejezés - kuncogsz csillogó szemekkel - Egy darabig ellesz.
- Remek, mert lassan kiesztek a vagyonomból... - ugrat vigyorogva Dave, mire te egy nagyot húzol formás kis fenekére.
- Aúúú!
- Hé, ne aúzzál te nekem, te csináltál nekem gyereket, úgyhogy viseld a következményeit! - próbálsz szigorúan nézni rá, de máris vigyorogsz.
- Azt hiszem, kemény fejszébe vágtam őszülő fejemet... - dramatizál a sejhaját dörzsölgetve.
- Hát az már a te problémád kisszívem.... - vonsz vállat, majd a pultra könyökölsz - Egyébként meg nagyon szexi az őszülő halántékod meg a kis nevetőráncaid - dorombolod összehúzott szemekkel, mire egy csókot nyom a szádra.
- Örülök, hogy így látod... Na ne félj, ezért a bókért még megkapod, ami jár, ha este Rosie már aludni fog.
- Hmmm.... olyan soká?
- Igen, igen... a kisasszony bármikor betoppanhat. Inkább arról mesélj, hogy holnap mit fogsz csinálni! - vette el előled a kiürült tányérod, de mikor a maradék palacsintahalomért nyúl - amiből már kiszedtétek Rosie adagját, gyorsan elhúzod előle és puszta kézzel kezdesz csipegetni belőle elmélázva. Ő csak mosolyog torkosságodon, majd a mosogatógép felé indul.
- Nos, még jó hogy nyár van és nincs egyetem... Egyébként be kell ugranom Roberthez.
- Minek? - köhint egyet párod, de ezen csak elmosolyodsz: a szokásos kis féltékenység.
- Egy megbeszélésre. Képzeld, elintézte nekem, hogy fotózhatok egy másik cégnél is. Bár ez csak egy alkalmi fotózás, nagyon örülök neki.
- És mit kéne fotóznod? Ezúttal tangás izompacsirtákat? - morogja az orra alatt, de nem tudja letörni a kedvedet, ahogy csillogó szemekkel megvárod míg újra rád néz.
- Nem, menyasszonyi ruhákat... - mosolyogsz.
- Hmmm... valóban? - vigyorodik el - Szívesen mennék veled, ha lehet. Kíváncsi lennék a kínálatra. Ki tudja, talán még találunk is valamit... - mélázik el.
- De csak akkor jöhetsz, ha rendesen fogsz viselkedni - fenyegeted meg ujjaddal, és nevetsz - Nem akarok balhét... - emlékezteted kissé.
- Rendben, jó fiú leszek! - emeli esküre kezét, és kacsint hozzá.
- Oké, akkor holnap benézek Roberthez, és kikérdezem a részletekről - és már szinte teli szájjal beszélsz, hiszen nem tudod abbahagyni a langyos palacsinta szemezgetését. Dave érdeklődve néz, hogy mennyit tudsz még elpusztítani, és titokban számolja is. - Utána meg mindent megtudsz, és ha tényleg van kedved, elkísérhetsz. Legalább lesz, aki cipeli a cuccaimat - vigyorodsz rá - Ja, és akkor hoznod kell Rosie-t is. Ha jól emlékszem szombati napon lesz a fotózás.
- Remek!! Örülök, hogy segíthetek Úrnőmnek, és természetesen jön Rosie is - hajlik meg mélyen, és az öledbe temeti arcát. Szorosan átöleled fejét, és egy hatalmas puszit nyomsz a hajába. - Szerintem, mint igazi nő, még élvezni is fogja a gyönyörű ruhákat - dünnyögi levegő után kapkodva.
- Megint jó reggelt!! - lép be nyújtózkodva Rosie a konyhába - Mit fogok élvezni? - érdeklődik, és már fel is kapaszkodik a pulthoz, hogy palacsintázhasson. - Még jó hogy hagytatok nekem is. Farkaséhes vagyok!
- Csak egy fotózásról beszéltünk, ahova jössz a papával. Menyasszonyi ruhákat fogok fényképezni.
- Mmmm...aha... ez tényleg jóóól hangzikkk - mondja már teli szájjal.
- Akkor ezt meg is beszéltük - mondja Dave, már szintén a pultnál ülve, és egy puszit nyom lánya feje búbjára. - És hölgyeim... mit csináljunk ma, ha már egyszer elhatároztuk, hogy itthon maradunk egész nap?
- Menjünk le a játszótérre! - indítványozta Rosie - És együnk fagyit és menjünk strandra és ha lesz időnk, akkor nézzünk itthon valami mesét! Vagy a Csillagport vagy a Narniát! - élénkült fel a kislány.
- Jaj édesem, ennyi minden nem fér bele a napba - nevetsz fel - Fáradtak vagyunk apával. Mi lenne, ha a strandot átraknánk egy másik napra?
- Hát jóóóó - duzzog kicsit, amitől teljesen olyan az arca, mintha Dave-et néznéd hasonló helyzetben - De a többit megcsináljuk? Hm? Ugye igen? Apa?
Dave nevetve néz rád majd vissza lányára mikor látja kis biccentésedet.
- Jól van. De fogadjunk, hogy a fagyi a lényeg nálad a játszótérrel együtt? - kacsint.
- Apa, te ismersz engem - kuncog a kislány miután lenyelte az utolsó falatot is.
- Hát még szép! Hisz a lányom vagy, vagy nem?
- Le se tagadhatná - nevetsz most te is.
- Hát akkor, kisasszony, irány a szobád! Fel tudsz egyedül öltözni?
- Jaj apu, hát persze! Már nagylány vagyok! - méltatlankodik, majd le is ugrik a székről és eltrappol a szobája felé.
- Akkor talán nekünk sem ártana valami játszóruhába bújni - töpreng Dave.
- Hát igen, most nem veheted fel a szívdöglesztő öltönyeid egyikét, hogy a homokozóban megőrjítsd az anyukákat... - röhinted el magad.
- Na szééép!! Azért te sem leszel valami elegáns - nyújtja feléd a nyelvét Dave. Ennek aztán megint kergetőzés lesz a vége. Csak már nem tudjátok, ki kerget kit. Már egy ideje elszórakoztatjátok egymást, amikor Rosie duzzogva megáll az ajtóban.
- Most már igazán felöltözhetnétek! - fonja össze kezeit - Csak rátok várok, és már unatkozom is! - csattan fel, mire ti úgy tesztek, mintha elszégyellnétek magatokat. Fejeteket leszegve bandukoltok a szobába öltözni. Te belebújsz szeretett méregzöld melegítődbe, egy fekete atlétával. A felsőjét a hátadra teríted, ha esetleg hűvös lenne. És felveszed a hajpántot, amit Dave-től kaptál. Dave fekete melegítőbe bújik az elmaradhatatlan fehér atlétával. A tükör előtt állva megállapítjátok, hogy remekül mutattok együtt. Dave szeme a feszes atlétádra téved. A pocakod picikét már látszik benne, és ez rendkívül tetszik neki. Te csak mosolyogsz rá a tükörből, és megsürgeted.
- Menjünk, mert a főnökasszony leharapja a fejünket!! - és már taszigálod is az ajtó felé, ahol Rosie dobol a lábával. - Megyünk már, megyünk már!!! - kiáltod oda neki. Kiviharzotok a bejárati ajtón, és hamar lecsattogtok a játszótérre, bár útba ejtitek a fagyist a kisasszony kedvéért. Bár mint utóbb kiderül, neked sincsen ellenedre a hideg édesség. Már habzsolod is az öt gombócodat.
Dave ezen persze csak mosolyog, ahogy a játszótéren ültök az egyik padon, míg Rosie pár ismerős gyerekkel játszik. Megbabonázottan néz téged, ahogy egyre csak nyalod a fagyit néha felkínálva pár nyalást neki is, miközben egyik kezével a válladat öleli, a másikkal a pici pocakodat simogatja.
- Nem fogsz megfázni ennyi fagyitól? - kérdezi aggódva.
- Dehogy! Tudod, hogy töménytelen mennyiséget meg tudok enni belőle! Főleg most! Úranyám! Tényleg sokat eszem! - gondolkodsz el - A végén 3x akkora leszek! - borzadsz el, mire Dave felnevet az arcodon.
- Ugyan már! Dehogy fogsz elhízni. Gondoskodom róla, hogy ez ne történjen meg - kacsint rád disznómód, mire csak visszavigyorogsz és egy nagyot nyalsz a fagyidból - Egyébként meg... - nyel egy nagyot - Én mindenképp szeretnélek, akárhogy is néznél ki - mosolyog rád szívből jövően.
Az egész napot a szabadlevegőn töltitek. És mivel nincs kedvetek hazamenni, és ha lenne sem lenne értelme, hiszen kaja nincs... a sarki hot-dogosnál esztek. Ennek Rosie rettentően örül, mert csak ritkán van alkalma "gyorskaját" enni. Most kiélheti magát a lustaságotokban. Már enyhén szürkül, mikor felkeveredtek a lakásba. Rosie egyből megy a fürdő irányába, ugyanis csupa homok és sár és ki tudja, még micsoda. A víz halk csobogása mellett, Dave lép be késve a lakásba.
- Drááágááám! Megjötttteeeem!!! - kiabál torkaszakadtából, és két hatalmas szatyrot cipel - Gondoltam, holnapra is veszek kaját - vigyorog rád.
- Remek ötlet volt szívem - cuppantod arcon, és nekilátsz elpakolni, míg párod összeüti a vacsit. Amíg készül, bemész Rosie-hoz a fürdőbe, és pancsoltok, majd megfürdeted végre. Mikor leeresztitek a vizet, hatalmasat kacagtok. Erre belép Dave is.
- Hadd halljam, minek örülünk ennyire? - kíváncsiskodik, és közben behozta a vacsora illatát magával.
- Ennek - mutatsz a kád alja felé, és nevetsz tovább a kislánnyal a karjaidban.
- Óóó!! Már értem, hát ez valóban jó hír! - nevet veletek. A kád alján ugyanis minimum két centi vastagon áll a homok, aprócska kövek, különböző levélformák, és hasonlók.
- Jelentem, kiáztam, és tiszta vagyok!! - szalutál apja felé Rosie. A nagy nevetgélés közben átveszi tőled a törölközőbe csavart gyereket, és elviszi felöltöztetni. Aztán a tv előtt ülve megvacsoráztok. Kérés szerint a Narniát nézitek meg. Legalább huszadjára, de mindenki élvezi. No persze, hogy is ne tetszene, mikor Rosie és az apja általában átszinkronizálják a filmet.
A leányzó már a film vége előtt elalszik az öletekben, így Dave átviszi a szobájába, és lefekteti. Aztán te jössz. Téged is a karjába kap, és bevisz a hálóba.
- Ígértem neked valamit estére... - suttogja a füledbe - Csak hogy el ne hízz...
- Nem is azért mert szeretsz... tudom én - húzod el a szád, de kacsintasz egyet. Finoman kihámozzátok egymást a ruháitokból, és gyengéd simogatásba kezdtek. Lassan csókol, és te viszont. Nem siettek sehova, kiélvezitek a szerelem minden pillanatát. Óvatosan bánik veled, és sosem fekszik rád. De azért érezni az állatias ösztönt... visszafojtva, izgatóan. Ettől egyre jobban eszed veszted, és a végén magadra is rántod. Nem tud, és nem is akar már ellenkezni. Érzi, mennyire kívánod, hisz elég nedves és forró vagy. Ő ágaskodva keresi a bejáratot, és csakhamar rá is talál. Te pedig mohón magadba fogadod. Nagyon vágytad már. Miközben óvatosan, de keményen mozog, csókolja melleid. Közben kezére támaszkodik, hogy ne nyomja a pocakod. Nyakába csimpaszkodsz, jelezve szemeddel, hogy közel vagy. Szeme egyetlen villanásával jelzi, hogy érti. Rád simul, és néhány erőteljes behatolás után egy emberként élveztek el. Ezután immár teljesen kifáradva, boldogan és szerelmesen alszotok el.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó