|
34. Fejezet
2008.09.06. 11:34
34.
A magángép ezúttal nem tesz annyi kitérőt, mint mikor errefelé jöttetek, de így is marad egy kis időtök a légi romantikára, leginkább Dave örömére, mert az utolsó pár napban annyira lefáradtál a túrák után, hogy semmit nem tudott kezdeni veled. Most hálásan fogadja csókjaidat és tesz finoman a magáévá a magángépben húzódó hosszú és kényelmes kanapén. Aztán összeölelkezve pihentek. Te el is alszol, de landolás előtt felkelt párod és segít felöltözni.
Aztán újra megcsapja az ismerős hűvös New York-i szél az arcodat, s ismerősként köszöntöd az éjszakai forgalom zajait is, míg nem a Jane street-i lakás nyugalma fogad benneteket.
- Uhh, otthon, édes otthon - nyögi Dave, mire fáradtan helyeselsz.
- Édes, van itthon valami kaja? Éhen halunk - sápítozol lerogyva a nappali piros kanapéjára.
- Hát nem túl sok minden - morogja a hűtőből mindjárt ki is dobálva a már ránézésre is romlott cuccokat. Ezt elfelejtettétek az indulás előtt. Panaszosan felnyögsz és még Dave is hallja, ahogy megkordul a gyomrod. - Pizza jó lesz?
Bűnbánó arccal nézel hátra rá.
- Mi az?
- Hát azt most nem ennék.... inkább valami frisset! Zöldséget, vagy zöldségsalátát és utána csokis sütit vagy kekszet - nyalod meg a szádat, hiszen már az ételek gondolatától is összefut a nyál a szádban.
- Jól van - sóhajt és már veszi is a kulcsát és a pénztárcáját - Sietek vissza, édes - nyom egy csókot a homlokodra, mire te hálásan nézel rá, majd mikor csukódik az ajtó, úgy döntesz, veszel egy frissítő zuhanyt, nehogy elaludj a kanapén. Utána fekete selyem köntösödben ülsz vissza a piros bútorra Dave-et várva.
Persze a zuhany mit sem ér, ha egy terhes nő aludni akar, úgyhogy mire Dave visszaér, te már el is szenderedtél végignyúlva a kényelmes szófán. Dave mosolyogva ül le a szélére és finoman megsimogatja a karodat. Nem tudja, hogy most mit csináljon. Hagyjon aludni, vagy ébresszen fel, hogy egyél? Mindkettő fontos a pici fejlődéséhez, de végül az utóbbi mellett dönt, ha már ennyit rohangált neked a vágyott élelmiszerekért.
- Kicsim! Kelj fel, itt a kaja - mosolyog rád, mire két perc után sikerül is befókuszálnod, s nagyot nyújtózva ásítasz egyet.
- Megyek már, megyek - mormogod, majd hagyod, hogy kómás állapotodban felültessen, majd egy tálcán az öledbe tegye a kért ételeket. Hálásan rápislogsz és megköszönöd, miközben ő kinyit egy sört és bekapcsolja a plazmatévét, hogy körbenézzen mi hír van a világban.
Miután elpusztítottad a salátát és a sütiket, elégedetten szuszogsz mellette míg át nem mentek a hálóba és mellé vackalódva szinte azonnal elnyom az álom.
Az elkövetkezendő két-három hétben Dave-nek és neked is elég sok dolgod van, de inkább ő van távol otthonról az album utómunkálatai és a koncertkörút megszervezése és az egyeztetések miatt. Ráadásul videoklipet is forgatnak az első kislemezhez, úgyhogy van időd a saját fotózásaiddal foglalkozni, majd be is kell ugranod az orvoshoz kontrollra. Szerencsére minden remekül halad a pocakodban is, és egyre ritkábbak a reggeli rosszullétek. Ennek nagyon örülsz és izgatottan hallgatod az orvosod, aki szerint egy héten belül már meg fogja tudni mondani a pici nemét. Először arra gondoltál, hogy nem akarod tudni, hadd legyen meglepetés, de aztán rájössz, hogy nem bírnád ki a kíváncsiságtól, úgyhogy megígéred, hogy egy hét múlva újra megjelensz.
Sokat látogatod Bela-ékat is, párszor pedig ő jön át hozzád, s nemegyszer elmentek babaruhákat is venni. Ők már tudják, hogy kislányuk lesz és nagy az öröm, hisz Tommal mindketten inkább ezt szerették volna. Te nem tudod eldönteni, hogy kislánynak vagy kisfiúnak örülnél-e jobban, hisz a tudat, hogy kinek a gyermekét hordod, elegendő ahhoz, hogy mindegynek érezd a pici nemét.
De egy hét múlva izgatottan fekszel fel az orvos vizsgálóasztalára, s hagyod, hogy szétkenje lassan domborodó hasadon a hűvös zselét, hogy megvizsgálhasson. Dave-nek nem szóltál, hogy hova jössz ma, úgy tervezed, hogy majd este egy finom vacsora után osztod meg vele a nagy hírt. Rosie most épp Angliában nyaral a nagyinál, úgyhogy kettecskén lesztek.
- Nos, kismama - szólal meg végre az orvos - Ha jól látom, egy kislegény a pocaklakó - mosolyog rád, majd visszafordul a monitorhoz, hogy tovább vizsgálja a picit - Igen, határozottan az, és hamarosan már mocorogni is fog.
- Úrjézus, fiam lesz? - kiáltasz fel szád elé téve kezed, ahogy próbálod visszapislogni a meghatottság könnyeit.
- Nagyon úgy néz ki - mutogat a monitoron.
- Jézus, még egy Gahan-fiút szabadítok a világra! Reszkessetek lányok - nevetsz, mire kedvenc orvosod csatlakozik.
Miután véget ért a vizsgálat, azon gondolkodsz, hogy miként mondjad meg férjednek a nagy hírt. Szórakozottan játszol a karikagyűrűddel, mikor az utcán sétálva meglátsz egy bababoltot és rögtön beugrik, hogy mit kéne csinálnod. Be is térsz és elkezdesz nézelődni. Persze annyira magával ragad ez a tevékenység, hogy észre sem veszed miként rohannak az órák. Végül megtalálod azt, amiért jöttél! A tökéletes kis kék-fehér rugdalódzót a mellkasi résznél ráhímzett fekete hangjeggyel. Máris a füledig fut a szád és rögtön meg is veszed. Hazafelé tartva a kis csomaggal máris azt tervezed, hogy miként fogod Dave-nek finom célzásként megmutatni a kicsi ruhát. Kíváncsi vagy rá, hogy vajon a színéből rájön-e, hogy a fia fejlődik a szíved alatt.
Az este ismét hamar eljön, és te már szinte toporzékolsz a türelmetlenségtől. Könnyű vacsit főztél, míg Dave a bandával dolgozott. Ananászos-tejszínes csirkemell rizzsel. Ez az egyik kedvenced, mert ananászos is meg tejszínes is. Dave hét óra fele esik be az ajtón, és szinte látni mennyire hiányoztál neki. A másik, amit azonnal meglátsz, hogy farkaséhes.
- Neked nem adnak enni a munkahelyen? - nevetsz vidáman.
- De, de az ehhez nem fogható. Mi ez az illat? Nagyon jónak ígérkezik.
- Az is lesz. És a desszert rendkívül különleges lesz! - mosolyogsz sandán, és Dave nagy szemeket mereszt rád. - Nem, nem mondom meg hamarabb. Várnod kell... és enned a főztömből - fenyegeted meg az ujjaddal.
- Ehhh, rendben. De megint felcsigáztál, ugye tudod!! - ül le kelletlenül az asztalhoz. Aztán csakhamar elszáll a mérge, és úgy fal, mint aki még sosem evett. - Naon fiinomm! - mondja tele szájjal. És közben majdnem meg is fullad, mivel egy rizsszem leszalad a torkán, miközben dicsérget.
- Azért ne fulladj meg, kérlek. Szükségem van a gyerekem apjára!! Meg persze a gyereknek is... - neveted ki, de azért kicsit sajnálod. Annyira köhög, hogy csorognak a könnyei. A következő percek feszült várakozással telnek, legalábbis a te részedről mindenképpen. Már nagyon nem bírsz magaddal, és gyorsan be is habzsolod a vacsorát. Dave komótosan eszik. Nem akarja még egyszer megkockáztatni a fuldoklást. Közben néha rád sandít a szeme sarkából, és látja, hogy nagyon akarsz már valamit.
- Miért vagy ilyen nyugtalan?
- Nem számít... és nem is vagyok nyugtalan... csak izgatott...
- Miért? Az nem ugyanaz? - kérdezi nevetve.
- Képzeld, nem! A nyugtalanság kellemetlen, az izgatottság meg kellemes! - csattansz fel, mert már alig bírod kivárni, míg az utolsó rizsszemecskéket is eltünteti a tányérról, és jóllakottan hátradől a székén.
- Nahh, kedvesem, jóllaktam. Jöhet a desszert! De jó legyen ám, ha már ennyire izgulsz miatta. Mert gondolom, amiatt izgulsz... megint újat találtál ki?
- Hát abban biztos lehetsz, hogy ez valami egészen új! - mondod távolodva, míg elpakolod a tányérokat az útból. De nem hozol másikat. És ez nagyon furcsa Dave-nek.
- Miből eszünk? - kérdi csodálkozva.
- Ki mondta, hogy enni kell?
- Hát gondoltam... desszert... meg minden... azt enni szokták...
- De nem ezt a fajtát.
- Áááá, igeeen? Akkor hol szeretnéd? - villan fel a kaján vigyor a képén.
- Ne most drágám. Egyáltalán nem erről van szó! Ne marháskodj! - és csakhamar elő is hozod a szobádból a picike kis ajándékcsomagot - Ez a desszert! Bontsd ki!
- Nekem? Na de miért? - és már szaggatja is a csomagolást, amit olyan gondosan készítettél el. Aztán előhúzza az aprócska rugdalózót. Egy darabig csak nézi. Aztán felragyog az arca. - Csak... csak nem...? Vagy mégis? Világoskék... vagyis... - néz rád megerősítést kérve.
- Igen, életem. Világoskék - suttogod könnyes szemekkel - Fiad lesz Dave Gahan! Fiunk lesz! - és nem is bírod tovább. A mondat után elsírod magad örömödben. De nem te vagy az egyetlen. Dave szintén könnyezve kap karjaiba, és csak forog veled az étkező közepén. Szorosan átölelve, és egyszerre csókolva is.
- Fiunk lesz, szívem! Köszönöm!!!- kiabálja, és nem ereszt. Inkább a nyakadba temeti arcát, és ott pityereg tovább. Látod, mennyire boldoggá tetted. Ahogy ő is téged.
Sokáig nem is bír elengedni téged, s egymás nyakába sírdogáltok, aztán továbbra is szorosan ölelve szótlanul a szemeidbe néz és jobb hüvelykujjával letörli maszatos arcodat, ahogy simogatni kezdi és csak néz és néz azokkal a mélyzöld, nedves szemekkel és te úgy érzed, hogy megfulladsz az iránta érzett szerelemtől, mely őrülten lángol ebben a pillanatban belsődben.
- Szeretlek! - suttogja megindultan, s egy puha csókot nyom a szádra, majd fel sem fogod, és máris előtted térdel egyik kezével a derekadat ölelve, a másikkal hasadról felhúzva a pólót, hogy száját meztelen bőrödre tapaszthassa jó pár puszit adva a pocaklakónak is. Majd finoman simogatva a haját mosolyogva figyeled, ahogy fülét már kicsit határozottabban domborodó hasadra szorítja.
- Édes, még nem mocorog - jegyzed meg szelíden.
- Az nem érdekes, az a lényeg, hogy közel lehetek a fiukhoz - suttogja, mire újabb gombóc képződik a torkodban és nyeled vissza a könnyeidet.
- Annyira örülök, hogy örülsz! - nyögöd ki.
- Hát hogyne örülnék? Ez volt minden vágyam! Persze örültem volna egy kislánynak is, de így legalább Rosie egyeduralkodó marad egyelőre - mosolyog fel rád, de mikor látja újabb könnyeidet, feláll és lágyan a karjaiba zár.
- Édesem, ne pityeregj... mert én is újra kezdem! - nevet - Minden tökéletes. Te, mi, a családunk...
- A családunk... - kapsz a szádhoz - Valódi... igazi család leszünk tavasszal!
- Bizony ám! És aztán lesz még sok kis Gahan. Szeretnék Rosie mellé még egy kislányt, aki legalább olyan szép, és okos, és csípős nyelvű, mint a mamája!! - nevetgél hol a pocakodra, hol a szemedet vizslatva.
- Én nagyon örülnék... - pityeregsz tovább. Dave hirtelen ötlettől vezérelve odaszalad a hi-fihez, és beteszi azt a CD-t, amire te gyűjtötted ki az érzelmes szerelmes dalokat. Aztán lassan megint összefonódtok, és elkezdtek táncolni. Csak magatoknak, csak ketten. Senkitől nem háborgatva. Repül az idő ebben a helyzetben, és észre sem veszitek, hogy már jócskán besötétedett.
- Ma este szeretnélek kényeztetni. Csak téged, és persze a babát. Szerelmemmel... nem feltétlenül szexszel - mosolyog - Mondd, mit szeretnél, és én megadom neked, ebben a szent pillanatban!
- Világbékét? - mosolyogsz rá.
- Hát... - döbben meg egy pillanatra, majd felnevet - Nos ahhoz nincs meg a hatalmam sajnos. Hé, ez egyébként nagyon szépségkirálynősen hangzott!
- Miért? Talán nem vagyok elég szép ahhoz, hogy én is induljak egy versenyen? - kuncogsz bevágva pár pózt, mire a hasát fogja a nevetéstől.
- Ó dehogynem! Gyönyörű vagy, édes kicsi feleségem. És egyre gömbölyűbb.
- Szólj, ha tehénnek tartasz, majd elbujdosom egy hegyi faluban és valahol egy pincében vagy istállóban hozom világra az ivadékodat - húzod fel játékosan az orrodat.
- Nem vagy te Szűz Mária! - kuncog újra a karjai közé fogva téged.
- Hát... azt tényleg nem mondhatnám, hogy szűz lennék... Nem, melletted határozottan nem... - kuncogsz finoman belemarkolva fokhagymagerezd fenekébe.
- Még szerencse! Féltékeny lennék arra a valakire vagy valamire ami helyettem teherbe ejtett volna... Nem, te az enyém vagy, és a fiunk is az, akinek hamarosan nevet kell adnunk. Szerinted mi illene hozzá a leginkább? Vannak már ötleteid? Fogadjunk, hogy már azóta ezen gondolkodsz, mióta tervezzük a picit - simogatja megnyugtatóan a hasadat, miközben átmentek a hálóba és kényelmesen leheveredtek az ágyra az oldalatokra.
- Hát igen, de egyenlőre semmi okosság nem jutott az eszembe... - mondod összeráncolt homlokkal.
- Rendben... majd kialakul. És? Most hogyan kényeztessem a hercegnőmet?
- Hát nem is tudom. Egy fürdő jólesne. Habosan, illatosan, de csak langyosan, mert nem tesz jót a forró víz a babának...
- Rendben hercegnőm, már repülök is! - és valóban felugrik, és elkezd csapdosni a karjaival, mintha repülne. Közben pedig szalad a fürdő felé, hogy a sebességet is imitálja. És hirtelen egy nagy csattanást, és hangos szitkozódást hallasz.
- Édesem minden rendben? - kérdezed röhögve, mert szinte látod magad előtt Dave-et. Tudod mi történt. Egyszerűen nem tudta bevenni a kanyart a sebességtől, és a szőnyeggel együtt csúszott be a fürdőbe. Tudod, mert nem egyszer jártál már így.
- Naná... - morogja - Minden remek! - aztán hallod a vízcsobogást. Dave visszasétál, kissé megtörten, és egy hatalmas lila horzsolás éktelenkedik a könyökén.
- A szőnyeg, igaz? - mosolyogsz kedvesen, és kissé bűnbánóan.
- Igen! A szőnyeg. Fel kell venni, míg terhes vagy. Nem kockáztathatunk... - mutogat kifelé, aztán a könyökére, végül a pocakodra.
- Rendben, felszedjük - hagyod rá - Mehetünk fürdeni?
- Én is mehetek? Azt hittem egyedül akarsz ázni.
- Nem, ketten ázunk, és beszélgetünk, és megnyugszunk.
- Remek, akkor vetkőzés!! - adja ki az utasítást, de nem várja meg míg te kezdesz vetkőzni, hanem ő maga segíti le rólad a ruhákat elmosolyodva nézve végig rajtad. Látod a szemén, hogy nagyon elégedett a látvánnyal, miközben újra a hasadat fogdossa, mintha attól félne, hogy egyszer csak elhagyod valahol.
- Jól van, édes, a hasam még mindig ott van és egy jó darabig ott is marad és még nőni is fog rengeteget - nyögsz fel a gondolatra, miközben elsétálsz mellette és megnézed a víz hőmérsékletét. Pont jó, tökéletesre csinálta mint mindig.
- Olyan izgatott vagyok! - vallja be miközben utánad lép és besegít a kádba, majd ő is bemászik melléd óvatosan.
- Elhiszem édes, de attól, hogy türelmetlenkedsz, nem fog hamarabb jönni a baba, legalábbis nagyon remélem.
- Nem persze, és nem is akarnám, hadd legyen még odabent abban a jó melegben a kislurkó! - fogdos már megint, amit imádsz, de most csiklandoz az érintése, úgyhogy felkuncogsz.
- Tudom, én mit szeretnél, édes.
- És mit?
- Te is szeretnél belém bújni, mi? Kicsit fura lenne - gondolkodsz el.
- Részben igazad van, de nem irigylem a fiamtól a méhedet, már én is átestem ezen évszázadokkal ezelőtt - hajol föléd vigyorogva, mire te beletúrsz vizes hajába - Én egészen máshogy szeretnék beléd bújni - harapja meg finoman a nyakadat, de visszahúzódik és csak egy csókot nyom a szádra.
- Noha fáradt vagyok, azért nem venném zokon - motyogod a szájára és hagyod, hogy csókotok elmélyüljön. Aztán lassan az ölébe mászol és pár perc múlva finom ritmussal ringatóztok a vízben összefonódott testtel. Gyengéden és lassan szeret, nem kapkodtok egyáltalán. Aztán a vállára hajtva fejedet pihegsz, míg ő a hajadat és a homlokodat csókolja és simogatja a hátaddal egyetemben.
Egy órát ázhattok a vízben, aztán elkezdesz fázni, és mivel Dave a kelleténél is jobban félt, bebugyolál egy hatalmas fürdőlepedőbe, és a karjaiban bevisz a hálóba. Lefektet az ágyra, és finoman végigtörölgeti az egész tested. Aztán lassan rád adja a selyem hálóinged, amit már korábban előkotort a szekrényből. Aztán magával is megismétli a hadműveletet, kivéve a selyem hálóing tényét. Leheveredtek az ágyra, és talán most először igénybe veszitek a hálóban lévő rejtett tévét. Romantikus hangulatban vagytok mindketten, így természetes a csöpögős lányfilm ténye. A film közepe felé elalszotok mindketten az édes tudattal, hogy fiatok lesz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó