|
15. fejezet
2009.07.11. 20:00
15.
Dave is visszasétált a terembe és az est hátralévő részén, mikor senki sem figyelt, nem győzte Anitát a legmocskosabb pillantásaival megajándékozni.
Kínszenvedés volt neki az est hátralévő része, ahogy Dave mocskos pillantásaival is meg kellett küzdenie, melyektől tagadhatatlanul egyre inkább beindult. Mire végzett a munkával, még a kislábujja is Dave-et akarta. Azt akarta, azt akarta, hogy... Inkább megrázta a fejét és hazasietett. Gyorsan nyugtázta, hogy Dave szerencsére még nincs ott, úgyhogy gyorsan egy kis rendet vágott, ledobálta a ruháit, és beállt a zuhany alá, hogy lemossa a munka szennyét testéről.
Dave nem akart sietni. Gyakorlatias volt, visszavitte a hotelbe Jent, beszélgettek az estéről, majd Dave bedobta, hogy hívták munka ügyben, de hamarosan visszaér. Így nemsokára Anita ajtaján kopogtatott ugyanabban a fekete szerelésben, mint amiben az este volt.
Anita tudta ki az, úgyhogy nem csinált problémát a felöltözésből. Teste még nedves volt a zuhanytól és haja a víztől behullámosodott. Egy szál fehér törölközőben ment oda az ajtóhoz, és miután a kémlelőn keresztül megbizonyosodott felőle, hogy valóban az jött, akire várt, kitárta az ajtót, és megragadva a zakó hajtókáját már húzta is befelé a férfit, szomjas száját az énekesére tapasztva.
- Ennyire ki vagy éhezve? - kérdezte Dave, mikor levegőhöz jutott, de már hámozta is ki Anitát a törülközőből.
- Szerinted? - kapta el a férfi egyik kezét és vezette máris nedves és forró nőiességére.
Dave csak felmordult, majd rögtön el is tűnt két ujja a nőben és izgatni kezdte.
- Kefélj meg Dave! Könyörgöm, kefélj meg! - nyögött fel fél kézzel megkapaszkodva Dave vállában, ahogy csípője felvette a hosszú ujjak ritmusát, miközben szabad kezével próbálta kigombolni az öltönyt.
- Meg foglak, ebben biztos lehetsz! A kis szőke herceged rád sem fog ismerni! - felelte Dave, majd egy közeli asztalra lökte a nőt, megfordította és tovább izgatta, miközben a vállának esett fogaival.
- Oh igen, jézusom! Ez az! Még! - nyöszörgött a lány még inkább beterpesztve Dave-nek. Őrülten kívánta már.
- Kapod, kapod - nyögte Dave, miközben gyorsan megszabadult a zakójától és a nadrágjától, valamint alsóját is lerángatta magáról, végül megfordította Anitát és a kezébe adta kőkemény tagját - Ez kell neked?
- Igen!!! - nyögte és kérés nélkül térdre esett és mohón ölelte körbe szájával az egyre keményebb férfiasságot. Megőrült az ízétől...
Dave hosszú ujjai máris a lány tincseit húzták, valamint kicsit erőszakosan nyomta magára Anita fejét, hogy még mélyebbre nyelje be őt. Anita szorgosan dolgozott az eres tagon. Fel-felpillantva imádta nézni, ahogy Dave arcára kiül az élvezet, a halk zihálásai és nyögései pedig csak még nedvesebbé tették. Dave élvezte a helyzetet, ameddig bírta, majd felrángatta Anitát a földről, durván az asztalnak lökte, majd egy gyors mozdulattal már benne is volt a nőben. Érezte, hogy Anita még nem volt erre felkészülve, olyan szorosan ölelte körül őt, amennyire csak lehetett és ettől hangosan fel kellett nyögnie. Anita is felsikoltott a fájdalom és az élvezet kettősétől, ahogy megkapaszkodott az asztal széleiben. Imádta, ha hátulról dugták.
- Hogy akarok, te dög?
- Első körben... kefélj hátulról és markolj! Ahogy... ah... szeretem... - nyögte egy erőteljesebb csípőlökésnél.
- Ahogy akarod - felelte Dave, majd állatiasan hágni kezdte Anitát, majd előrenyúlva a melleit is kezelésbe vette, miközben a gerince vonalát cincálta szét a fogaival.
A lány nem győzött nyögni és sikoltani, ahogy az éles fogak felsértették a bőrét, miközben a kőkemény tag megállíthatatlanul tombolt a lábai között. - Még! Durvábban! - sikoltotta teljesen elveszve a kéjben.
- Ahogy akarod - érkezett a válasz és a gyors, durvább tempó is vele együtt. Az asztal lassan araszolt előre az észveszejtő tempótól.
Anita már nem tudta volna meghatározni, hogy milyen hangok hagyják el a torkát. Érezte, hogy a hátán ejtett harapások csípnek, ahogy belefolyt a víz és az izzadtság is, de nem érdekelte. - A csiklómat!!! - kapta fel a fejét és nyögött fel torokhangon, ahogy érezte, hogy már nagyon közel jár. És Dave eleget is tett a kérésnek, így juttatva el Anitát a csúcsra. A nő egész teste belemerevedett a testén átcsapó orgazmusba. Belső izmai pedig vad rángásba kezdtek Dave farkán.
Dave azonban ellenállt és még nem ment el. Kicsúszott Anitából, majd felkapta a nyakkendőjét és a nőt maga után húzva a háló felé tartott. Odaérvén az ágyra lökte őt.
- Van Gillette pengéd? - kérdezte.
- Miért? - kérdezte még kicsit szétcsúszva a lány előző orgazmusától.
- Mit szólnál pár csinos csíkhoz? - mosolygott sötéten Dave.
- Vagdosni akarsz? - nézett fel rá egy kicsit elbizonytalanodva, miközben Dave szakszerű, gyakorlott mozdulatokkal kikötözte a nyakkendőjével a csuklóit, hogy mozdulni sem bírt.
- Azt bizony. A véredet akarom.
- A mosdó melletti szekrény felső fiókjában. De... ne vágj túl mélyen, nem akarok maradandó hegeket - nyelt egy nagyot.
- Megteszem, ami tőlem telik. - Majd elsétált az adott irányba, hogy vissza is térjen a keresett tárgyal. Anita fölé mászott és a szájába súgta - Készen állsz?
- Nem vagyok biztos benne...
- Ha nem akarod, csak szólj - csillant meg Dave tekintetében az őszinte aggódás.
Anita vett egy mély levegőt és mélyen Dave szemeibe nézett. Az egész bizalom kérdése. Bízott annyira Dave-ben, hogy ezt a lépést együtt megtegyék? Ahogy a sötéten csillogó szemekbe nézett és felfedezte az aggódást, kicsit megnyugodott, s végül bólintott.
Dave azonban félretette a pengét. Tudta, hogy még korai lenne és elég fájdalmas is, ha most kezdene nyiszálni. Inkább finoman simogatni és csókolgatni kezdte Anita testét, ahol érte. A lány értékelte Dave igyekezetét. Tudta, hogy azért rakta félre a pengét, hogy kicsit ráhangolja az elkövetkező percekre és Anita egy sóhaj kíséretében lassan elengedte a kétségeit, és hagyta, hogy érzékeit kitöltsék a testében újra szárnyra kelő élvezetek. Dave finoman ingerelte Anita egyik mellbimbóját, míg hosszú ujjai ismét utat találtak a nőiessége felé. Lassan cirógatva közelítették meg céljukat. A kényeztetett fél önkénytelenül tárta széjjelebb a lábait és nyögött fel a plafonra a mellbimbóját ért finomabb harapástól. Kezdte újra egyre inkább kívánni a férfit. Az ujjak végre elérték céljukat és lassan teljesen eltűntek a nedves közegben, hogy eleinte finoman, majd egyre gyorsuló tempóval izgassák a kényeztetni kívánt testet. Anita bemozdítva csípőjét követte a hosszú ujjak ritmusát, ahogy egyre mélyebbre merült a kéjben. Lassan kezdett kicsúszni lába alól a talaj, ahogy hátraejtette a fejét. Dave tovább izgatta szeretőjét, egyre hevesebben. Tudta, hogy Anita már teljesen máshol jár, hangosan zihált és nyögött, néha a nevét rebegte. Szabad kezével a pengéért nyúlt és hosszan végighúzott vele a lány egyik mellén.
Meglepetten, de kéjesen nyögött fel a váratlan fájdalom hatására, majd érezte, hogy Dave puha nyelve érzékien végignyal a seben, amibe beleremegett a térde, ahogy már megemelve fejét őt nézte beharapva alsóajkát.
A férfi a puha ajkakhoz hajolt, hogy egy csókot nyomjon rájuk miközben újra és újra vágott. Anita minden egyes vágásnál belenyögött vagy belesóhajtott Dave véres szájába. Egyre jobban felizgatta ez a kis játék. Érezte, hogy saját nedvei lassan már a lepedőt áztatják.
Dave elvesztette az eszét a vér szagától és izétől. Lassan egyre mélyebbre vágott Anita puha hasába és úgy itta a vérét, mint egy megrészegült vérfarkas. Közben ujjai sem voltak tétlenek.
- A farkadat akarom! - nyögte ki befelé forduló szemekkel Anita, ahogy egyre inkább élvezte ezt a mocskos szexet szeretőjével.
- Megkapod - hörögte Dave és azon nyomban Anitába vágta a kívánt testrészt. A férfi fürdött az élvezetekben, a karjai remegtek a súlya alatt, a háta belefeszült a mozgásba és az izmai körvonalazódtak a tetovált bőre alatt, amint már az izzadtságcseppek is megjelentek és megkezdték az útjukat lefelé a felületen, ahogy engedelmeskedtek a gravitáció erejének. Hangos, öblös nyögések töltötték be a szoba légterét, ahogy Dave erős, énekléshez szokott hangja kitört a tüdejéből.
- Vágj... még! - sikoltotta Anita, és nem érdekelte, hogy mellkasa, hasa és combjai egy része is kezd egyre több sebből vérezni. Megőrjítette a fájdalom és az élvezet, melyeket egyszerre még sosem érezhetett ilyen fokon.
- Ahogy akarod - zihálta Dave, majd újra kézbe kaparintotta a pengét és nem sajnálta a lányt jó pár hosszú és mély csíkkal ajándékozta meg, majd szétkente a vért a bőrén.
Anita izmai minden egyes vágásnál összerándultak s ő levegő után kapott. Már szinte meg sem érezte, hogy itt-ott kicsit jobban megszaladt a penge, mivel már kezdett egyre közelebb kerülni az orgazmusához, hála Dave rendületlenül mozgó csípőjének. - Nyald! Nyald, ha már a véremet akartad! - nyögte, mikor Dave felkarja belső felén ejtett egy kisebb vágást, s Anita látta, hogy vére elkezd lefelé csorogni.
Dave úgy vetette rá magát a friss vérre, mint egy kiéhezett vadállat a friss húsra. Nem győzte ízlelgetni a vörös folyadékot, Anita édes vérét. Nem hagyott egy cseppet sem kárba veszni, nagyon alapos munkát végzett.
- Mindjárt... istenem... mindjárt! - zihálta a lány egyre feljebb kapaszkodva az élvezetén. Dave nyakkendője fájdalmasan vájt már a csuklóiba, egész teste remegett, s érezte, hogy hüvelyizmai életre kelnek. A következő pillanatban egész teste megrándult, amitől Dave pengéje még egyszer mélyebbre szaladt combjának külső felén, s Anita hangosan ordította bele az énekes nevét a lakás fülledt csendjébe.
Dave is hamarosan csatlakozott hozzá egy artikulátlan, vadállati üvöltéssel, majd izmai elengedtek, karjai szétcsúsztak. Legördült Anitáról és szorosan hozzábújt, hangosan zihálva.
Szeretője sem találta még a visszautat az élvezetek világából, de ezt cseppet sem bánta. Megállíthatatlanul zihált a plafon felé még mindig lehunyt szemekkel és reszkető tagokkal.
Dave légzése lassan normalizálódott. Lassan átkarolta a lányt és magához húzta. - Na milyen volt? - súgta a fülébe kérdését.
- Eszméletlen... - nyelt egy nagyot, mert a sok zihálásban kiszáradt a torka - De talán eloldozhatnál, már nem érzem a karjaimat... - hunyta le a szemeit.
- Jaj, ne haragudj! - majd sietve és nagyon óvatosan kibontotta Anita csomóit, végül finoman dörgölte a lány karjait, hogy felengedjenek.
Szeretője nem volt képes megmozdulni. Az egész teste sajgott. Dave tényleg kicsinálta. Fájtak a sebei, de képtelen volt akár csak a kisujját megmozdítani. Lassan nyitotta ki a szemeit és fordította kicsit sápadtabb arcát Dave felé. - Kicsináltál.
- Helyes. Nem is adnám alább minőségben - eresztett meg egy szélest vigyort a férfi - De, jól leszel? Nekem hamarosan vissza kell mennem, de ha esetleg nem tudnál megmozdulni, felhívhatom Martint.
- Nem kell - rázta meg finoman a fejét. Igazából nem tudta, hogy párja miként reagálna az összeszabdalt testének látványára. Remélte, hogy amíg begyógyulnak, addig nem fognak személyesen találkozni. Ezek a sebek úgy érezte, hogy csak Dave-éi és az övéi. Nem volt kedve ezt megmagyarázni a szőkeségnek. - Mindjárt összeszedem magam és hozok egy kis fertőtlenítőt meg vizet, hogy kitisztítsam őket - sóhajtott.
- Hagyd, majd én - felelte Dave, majd fel is kelt, hogy meghozza a keresett tárgyakat és óvatosan elvégezze a műveletet. Amikor végzett, még egyszer finoman megcsókolta Anitát.
- Már vissza kell mennem - mondta halkan, és elkezdett lassan felöltözni.
Anita csak fáradtan bólintott, majd megduzzadt ajkára egy kis mosoly kúszott. - Dave!
- Igen? - nézett fel a férfi.
- Megjelöltél...
- Ez azt jelenti, hogy egy részed az enyém? - kérdezte sötéten mosolyogva.
- Igen, ez azt, Dave - döntötte kicsit oldalra a fejét, ahogy nyugodtan csillogó szemekkel figyelte őt.
- Akkor készülj - hajolt le hozzá a férfi - Mert gyakran meg fogom látogatni a részem - mondta, majd utoljára megcsókolta.
Anita felkuncogott, majd lopott még egy csókot - Na menj, mielőtt még nagyon hiányolni kezdenének...
Dave gyorsan összeszedte a maradék cuccát, majd egy "Szia" után kilépett az ajtón. Visszaérvén a lakosztályukba, Jen úgy döntött, hogy férjéttől követel egy kis házaséletet. Nem volt mit tenni, Dave eleget tett a kérésnek, azonban jóval később, mikor neje a mellkasát átölelve már aludt, Dave csak arra tudott gondolni, hogy sokkal szívesebben feküdne egy másik nő ágyában, akit muszáj volt otthagynia. És emiatt egy utolsó szemétládának érezte magát...
A napok gyorsan teltek és Anita készülődött Martinhoz Santa Barbarára. Egy kicsit izgult, mert a sebei begyógyultak ugyan, de a mélyebbek hegesedtek és most fehér csíkokként ékesítették a testét. Ez őt nem zavarta: viszont érezte, hogy Martint annál inkább fogja. A szőkeség nem mutatta, de nagyon területvédő típus volt és a nő sejtette hogy lesz, amit még Dave-től sem fog eltűrni, ha róla van szó. Ez nem töltötte el örömmel, sőt. Nem akarta, hogy a fiúk miatta veszekedjenek, esetleg romoljon meg a kapcsolatuk. De a hegek túl feltűnőek voltak, így nem tudta elrejteni őket. Nem volt mit tenni, indulni kellett.
Martin már a reptéren várta Anitát, nem bírt a fenekén maradni, hisz már vagy két hete nem látta kedvesét. Kézfejével megtörölte izzadt homlokát. Már hozzá szokott, hogy ilyen hőség is előfordul Santa Barbarán, ezért is látni őt olyan sokszor pulcsiban vagy bőrkabátban, ha turnéznak valahol. Andyéktől is meg szokta kapni néha a "fagyosszent" jelzőt, de őt nem zavarta. Most viszont már türelmetlenül toporgott és úgy döntött, inkább bemegy megnézni az érkező repülők tábláját. Ahogy sejtette: negyed óra késés. Nagyot sóhajtott, majd napszemüvegét megigazítva leült az egyik műanyag székbe, s beletúrt szőke göndör hajába, hogy percenként az órára nézve várja Anitát.
A hatalmas utasszállító betont fogott és egy finom huppanással megérkezett a nagy géptest a földre. Anita felállt, kivette a táskáját a feje fölül majd elindult kifelé a gépből. Kilépvén a levegőre őt is megcsapta a hőség, de már kezdett hozzászokni. A terminálba érve hamar észrevette kedvesét és nem kellett sok idő, hogy pillanatnyi gondjait feledve a karjaiban kössön ki.
Martin hosszú percekig csókolta. Szerette ezeket az első perceket, mikor hosszabb idő után újra láthatta a nőt, akit szeretett, s hosszasan csókolva üdvözölhette köré fonva karjait.
- Hiányoztál - súgta halkan a fekete hajba.
- Te is nekem - ölelte szorosan a férfit, majd hamarosan megindultak kifelé a jól ismert fekete kocsihoz, hogy hazamenjenek. A házba belépve Anitának nem kellett sokat várnia arra, hogy kiéhezett párja lassan a tudomására hozza, hogy bizony a hálószoba az elsődleges célja.
Martin éhesen falta a telt ajkakat és már ki is vette Anita kezéből a táskáját, csak hogy a földre ejtve két keze közé fogja a lány arcát, hogy annál fogva finoman húzza a háló felé, nem szakítva meg csókjaikat. - Szeretkezni akarok veled - súgta a puha ajkakra, miközben kezei már a nő kerek hátsóját markolták.
Anita nem tehetett róla, de ettől az egy mondatától Martinnak olyan szinten elolvadt, hogy ha akart volna se tudott volna ellenkezni, csak hagyta, hogy a férfi vezesse.
Hamar a férfi hálójában álltak a hatalmas ágy előtt és Martin egy pillanatot sem teketóriázott, azonnal ledöntötte Anitát az ágyra. Egy hosszas csók után felült, hogy lerúgja cipőit, s Anita szandáljait is levegye egy kis mosollyal a szája szegletében. Majd lekapva kicsit átizzadt pólóját a földre hajította azt és újra a lány fölé hajolt, hogy ott folytassa csókcsatájukat, ahol abbahagyta. Egyik keze türelmetlenül tűrte feljebb a lány pólóját. Az alatta fekvő türelmetlenül zihált a vágyai hatására, amik hullámokban öntötték el a testét. Többet akart és már Mart övét lazította.
A férfi érzékei rabjaként Anita tekintetébe mélyedve húzta le róla a pólót, majd oda sem figyelve csókolni kezdte az érzékeny nyakat egyre lejjebb haladva. Mikor azonban szája alatt valami furcsát érzett, kinyitotta szemeit és lenézve szemrevételezte, hogy mi törhette meg Anita bőrének tökéletes puhaságát. Hirtelen mozdulatlanná merevedett a látványtól.
Anita már kérdezett volna, de ő is lenézett. És akkor fogta fel, hogy beigazolódott a félelme.
Pár pillanatig csupán Mart egyre zaklatottabb légvételeit lehetett hallani, ahogy a megmaradt hegekre meredt, melyek itt-ott keresztül kasul, bárminemű rendszer nélkül tarkították Anita fehér bőrét. Mart hátrébb húzódott kicsit, ahogy felegyenesedett ültében és látta, hogy a hegek a nő hasán is folytatódnak. - Mi az isten...? Mi? Ki tette ezt veled? - nézett fel döbbenten és aggódva - Megtámadtak?! Miért nem mondtad? Szóltál a rendőrségnek?
- Nem. Mart, senki nem támadott meg - felelte Anita, miközben felült.
- Akkor mégis...? - nézett rajta végig újra értetlenül, majd egyik kezét Anita arcára csúsztatta, hogy a szemébe nézhessen - Kicsim, te csináltad ezt magaddal? Valami baj történt?
- Nem, nem én voltam.
- Akkor ki? Nem értem... Kérlek, mondd el! - kérte gyengéden.
Anita lehunyta a szemeit, miközben reszketegen felsóhajtott. Érezte, hogy baj lesz. Halkan felelt: - Dave...
Martin torkára forrt a szó, keze pedig azonnal visszahullott Anita arcáról az ölébe. A csend kezdett idegőrlően hosszúra nyúlni, ahogy a szőkeség tekintete egyre hidegebb és sötétebb lett. Már nyoma sem volt benne a korábbi szenvedélyes tűznek.
Anita félve nézett fel a sötétre mélyült szemekbe és csak várt, miközben igyekezett minél kisebbre összehúzni magát és felkészülni a legrosszabbra.
- Tovább! - jött a szinte ostorként csattanó szó.
- Hát... hát... - habogta a lány. Nézz a szemébe! Nézz a szemébe! De akárhogy is próbálkozott nem bírta állni párja dühös pillantását és tekintette lesiklott a matracra - A legutóbbi munkám alkalmával ő is ott volt. Ott volt...
- És? – jött a következő halk, de jéghideg kérdés a mozdulatlan férfitól.
- Aztán... aztán később feljött... feljött hozzám.
- Gondolom megkefélt.
- Ne mondj ilyet! - fakadt ki a lány és erőnek erejével tartotta vissza a könnyeit a kemény hangnem csattanásával szemben - Hisz ismered! Tudod milyen!
- Igen, pontosan tudom! És ő is tudja, hogy én milyen vagyok! Tudja... - sziszegte - Tudja, mennyire tudom védeni azt, ami az enyém... - felállt, hogy feltörni készülő dühe ne a nő mellett robbanjon. Az igazat megvallva most nem bírt ránézni. - Nem is az a baj, hogy megkefélt... - nem tudott más szót mondani erre, mert tudta, hogy más nem történhetett, csak brutális és vad szex köztük - ... hanem hogy elkezdett vagdosni téged is! - hangja minden egyes szónál remegett a dühtől.
- Engem is? - nézett párjára Anita csillogó szemekkel.
- Dave-nek volt egy időszaka, amikor... vagdosta magát és arra izgult, ha szex közben az éppen aktuális barátnőit is megvághatta... ... - szisszegte az utolsó szót utolsó csepp önuralmával - Megjelölte őket magának...
- Megje... Nem! Én hozzád tartozom, nem hozzá! Kérlek! Esküszöm! - tört ki a lány, immár könnyekben.
Martin erre keserűen felnevetett és megcsóválta a fejét, majd összefonva karjait az ablakhoz lépett. Halántékán szaporán lüktetett a dühtől pár ér.
- Martin, kérlek! Kérlek! - állt fel és botladozott el a szőke férfiig, majd megérintette a karját - Ne bánj így velem!
- Fogalmad sincs... - kezdte, de inkább vett egy mély levegőt - Az a szemét korcs... - morogta és szinte szikrázott körülötte a levegő a dühtől.
- Hogy mondhatsz ilyet? Hisz szereted a magad módján!
- Hát nem érted?! - fakadt ki hirtelen megfordulva. A szoba az ő dühös hangjától zengett - Neki SOSEM elég!! Mindig többet akar! És megszerzi, ami kell neki! Most épp téged akar! Megjelölt! Nekiadtál egy darabot magadból! NEM IGAZ? - ragadta meg Anita felkarjait keményen.
- Eressz el! Fáj!! - zokogta a lány. A könnyei megállíthatatlanul peregtek az arcán.
- Előbb válaszolj!! ÍGY VOLT?! - rázta meg.
- Ne... nem akarom... ne.... eressz el! Eressz el, kérlek!
Martin szó nélkül elengedte, de olyan hévvel, hogy Anita a földre esett és a következő pillanatban már csapódott is a férfi mögött az ajtó.
A férfi, mint egy ketrecbezárt, tehetetlen oroszlán rótta a köreit a folyosón időnként belevágva a falba és hangosan átkozódott. Muszáj volt fizikailag valahogy kicsit lenyugodnia mielőtt bármit is tenne.
Pár perc múlva nagy lendülettel nyitotta ki az ajtót és látva a földön zokogó lányt elindult felé.
Anita azonnal a fal felé húzódott - Kérlek, ne bánts! - nyöszörögte.
- Dehogy bántalak! - enyhült meg Martin arckifejezése és térdre vetette magát Anita előtt, majd ugyanazzal a lendülettel át is ölelte és szorosan magához húzta. - Nem rád vagyok dühös, hisz te semmit sem tudtál az egészről. Az én hibám... Én erősködtem, hogy ő is... téged... - akadt meg - Ne haragudj rám, kérlek! Megijesztettelek. Bolond vagyok - motyogta mérhetetlenül szomorú hangon a lány fekete és illatos tincseibe.
Anita a sokktól még nem igazán tért magához csak sípolva vette a levegőt a sírás fojtogató hatására. Azt se fogta fel igazán, hogy Martin átölelte, csak reszketett tovább.
- Sajnálom, édes - mondta, majd annyit lazított az ölelésén, hogy Anita könnyáztatta arcát megsimogathassa és a vörös szemekbe nézhessen - Anita, szerelmem, nézz rám! - kérte gyengéden.
Kellett egy pár perc mire Anita tekintette kitisztult és be tudta fogni Martint vele.
- Figyelj rám, kicsim! - nézett rá komolyan, ahogy kisimított pár tincset a szeretett arcból - Nem foglak átengedni neki. Te az enyém vagy, hozzám tartozol. Nem lehetsz az övé! A magaménak akarlak. Szeretlek, Anita... szeretlek - csuklott el a hangja a végére és egy csókot nyomott a lány szájára, majd arcát az illatos nyakba temette szorosan ölelve magához a másikat.
- Én nem akarom... nem akarom, hogy miattam... miattam versengjetek. Nem akarom, hogy a ti kapcsolatotok tönkremenjen! Az nem történhet meg! Nem szerethetsz annyira... - zokogott fel újra. Egyrészt, mert nem tudná elviselni, ha a két férfi ellenség lenne, másrészt, mert felfogta és értelmezte, amit Mart mondott neki.
- Shhhh... nem lesz semmi baj, kicsim. Mindent el fogok rendezni, ne aggódj... - csitítgatta, majd inkább felemelte és az ágyhoz vitte, hogy finoman lefektesse rá. Ő maga is lefeküdt és szorosan magához húzta - Az enyém vagy, Anita, senki másé.
A lány nem felelt csak halványan elmosolyodott, miközben az utolsó könnycseppek gurultak le a matracra, majd lassan az ijedtségtől elnyomta az álom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó