2.

Másnap reggel viszonylag korán ébredtem. Hiába, itt nem lehetett sokáig aludni. Felkeltem és elmentem zuhanyozni. A család néhány dolgot újított azért a kastélyban. Például a fürdőszobát és a konyhát. Felöltözés után kiléptem a folyosóra. Meg sem lepődtem, hogy az imádott bátyám találom Zsó szobája körül lézengeni.
- Mit keresel itt? A te szobád a kastély másik szárnyában van - szólaltam meg nyugodt hangon. Dave megfordult és elmosolyodott.
- Neked is jó reggelt.
- Mit keresel itt? – ismételtem meg makacsul.
Újabb mosolyt kaptam válaszul. Ez rohadtul tudott idegesíteni Dave-ben.
- Hol akadtál rá? – kérdezte hirtelen.
- Semmi közöd hozzá.
- Miért hoztad ide?
- Amiért te Martint – feleltem cinikusan. Mintha Dave arcán enyhe meglepettséget láttam volna, de végül ajkai a megunhatatlan mosolyra húzódtak.
- Szóval, érzed a jelenlétét.
Bólintottam.
- Jó – úgy mondta, mintha a diákja lennék – Akarod őt?
- Te megőrültél?! – hangom meghökkentnek hangzott. Váratlanul ért ez a kérdés.
- Ugyan, tudom, hogy vonzódsz hozzá.
Hallgattam. Valamennyire igaz volt.
- Ő csak a szolgád, Dave.
- Valóban. De, – hajolt közel hozzám – te is tetszel neki.
Grimaszoltam.
- A gazdája húgát kívánja… Ki kéne herélned érte – mondtam szárazon.
- Tisztában vagyok vele. De, akkor nem venném hasznát.
- Hasznát? Dalszövegeket csak golyókkal tud írni? – hangomat újra átitatta a cinikusság.
- Még mindig túl kicsi vagy. Nem érted a lényeget – mosolygott elnézően a bátyám. Felvontam a szemöldököm.
- Mart nem egy egyszerű szolga.
- Ah, miért is hittem, hogy érdek nélkül bűvölsz meg másokat? Az annyira nem te lennél.
- Én legalább meg tudom őket bűvölni… - a fülemhez hajolt. Tisztán éreztem a kölnije illatát – Azt hiszed, hogy nem tudom, miért hoztad ide őt?
- Ne merészeld…
- Miért ne? – egy pillanat alatt a falnak szorított és a csuklóimat a fejem fölé kényszeríttette.
- Ő az enyém – jelentettem ki.
- Még nem. Igyekezz. Nem vagyok egy türelmes fajta.
A képébe vicsorogtam. Felkuncogott.
- Micsoda szemfogaaak… - húzta el gúnyolódva Dave, majd megváltozott a tekintete – Te soha nem gondoltál arra, hogy milyen lehet a testvéreddel szeretkezni?
- Mi van?!
A beszélgetésünk során Dave másodszorra döbbentett le. Ez elég rossz arány volt.
- Tudom és értem, hogy miért akar téged Martin.
- Ő csak egy…
- Nem! – vágott közbe bátyám. A hangja visszhangot vert a falakról - Saját tudata van.
- De megbűvölted!
- Ezt ki mondta? – mosolyodott el, miközben a teste szorosan az enyémnek feszült. Félreérthetetlen nyomást éreztem az ágyékom táján. Arcomra kiült az undor. Kiszabadítottam a csuklóm, és teljes erőmből ellöktem magamtól Dave-et. Ő a szemközti falnak esett és felnevetett.
- Te beteg vagy! – köptem felé indulattal, de nem tudtam megállj-t parancsolni a szemeimnek: a tekintettem az árulkodó dudorra tévedt. Dave persze ezt észrevette és tett a csípőjével egy ingerlő mozdulatot. A szemem zölden és egyben fenyegetően villant rá, ahogy a hirtelen mozdulattól megtört benne a fény.
- Valóban? - kérdezett vissza, de arcáról eltűnt a mosoly.
- Takarodj – sziszegtem és Dave eleget is tett a kérésemnek, ami lássuk be: a ritka alkalmak egyike volt. Gyűlölködve néztem utána.

Bevágtam magam mögött a szobám ajtaját, és idegesen kezdtem járkálni a helységben. Párszor az évek során Dave már felbosszantott, de most… Tudtam, hogy itt nem fog megállni. Láttam a szemeit, mikor Zsót méregette és a fenyegetőzései sem voltak üresek. De nem hagyom, hogy elvegye tőlem őt. Én dolgoztam érte, én hoztam ide, és nem engedem, hogy Dave kényelmesen lenyúlja előlem. A legszívesebben egy karóval lopóztam volna be a szobába, miközben ő aludt. A teste fölé hajolnék, és a karó hegyét a szívéhez tenném. Felemelném a kalapácsot és… Visszafogtam a gondolataim. Sosem tudnám megölni őt, soha. A testvérem, akármennyire is nem akarom, hogy az legyen. Nem mindig értettem a tetteinek indokait, de általában tudtam, hogy mire készül. Talán én egyedül a családban. De most… Szabályszerűen kirázott tőle a hideg. Ki kellett szellőztetnem a fejem. Megkockáztattam, hogy Zsót magára hagyom pár órára: Dave nem merne anyánk birtokán bármit megtenni. Legalább is reméltem. Gyorsan átöltöztem és aztán az istálló felé vettem az irányt, hogy pár órára megszabaduljak Dave és minden más közelségétől.

Pár óra múlva kényelmes ügetésben értem vissza a birtokra. Lovam csatakos volt a több kilométernyi vágtától. Ő is és én is jobban éreztük magunkat a mozgástól. Leugrottam a nyeregből és kikötöttem a lovat egy cölöphöz, hogy elkezdjem lenyergelni. Miközben az orrszíjat csatoltam ki, egy barna ló állt meg mellettem. Ase kancája volt. Igen, meg is láttam a húgom, deréktól lefelé. A többit eltakarta a lova. Ase mindig is elég kistermetű nő volt, de a legnagyobb lovakat is magabiztosan ülte meg. Az életben is ilyen volt.
- Mi van odabent? – kérdeztem.
- A kis barátnőd nagyon odavan a kastélyért, minden négyzetcentiméterét látni akarja.
Elmosolyodtam. Ez jellemző Zsóra.
- Milyenek a terepviszonyok?
- Kellemes. Sok a fácán.
- Nem gond – ezt húgom már a lova hátáról mondta – Szia.
- Szia.
Figyeltem, ahogy Ase eltűnik a szemem elől, majd folytattam a lovam leszerszámozását.

Egy forró zuhany után elindultam megkeresni Zsót. Elég régóta egyedül hagytam. Ahogy bekopogtam a szobájába, nem érkezett felelet. Halkan benyitottam, de a szoba üres volt. Elindultam a kastélyban. Baljóslatú érzésem támadt. A lábaim egy túlontúl ismerős folyosóra vittek. Itt volt Dave szobája. Megálltam az ajtója előtt, de nem kopogtam be. Valami azt súgta, hogy üres. Tudtam, hogy üres. Ott álltam és csak vártam. Vártam, hogy a megérzéseim megmondják, hogy merre menjek. Óvatosan tapogatózva haladtam képzeletben saroktól sarokig. A fejemben láttam a kastély képét, ha becsuktam volna a szemem, láttam volna, hogy az elmém hol jár. És akkor megláttam. Távolról, mintha az egyik sarok falának lapulva, félve kukucskáltam volna ki. Éreztem a hideg fal érintését, miközben kíváncsi tekintetem a párosra meredt. Dave volt az. Sötétben is megismerném. A testével szegezte falhoz Zsót, akinek arcán zavarodottság látszott. Nem csoda: így éreztem, hogy Dave-ből süt a szexuális energia. Rohadék. Pár pillanat alatt támadt fel bennem a színtiszta düh. Szó szerint visszarántottam az elmém. Visszafele suhanni láttam mindent, a sarkokat és folyosókat, hogy pár pillanat múlva fájdalmasan a testembe vágódjon. Megtántorodtam és térdre estem a fájdalomtól, majd vicsorogva felálltam és szinte futva rohantam Dave-hez. Már számított rám, megérezte a dühöm, ugyanis nyers energiát szakított ki belőlem. Az elmém még nem irányítottam túl jól. Befordulva a sarkon felsziszegtem. A leginkább valami macskaféléhez hasonlított. Mondjuk egy hatalmas fekete párducéhoz. Családi vonás. Dave hátralépett, arcán a megunhatatlan vigyor, de valami más is tükröződött. Talán a döbbenet. De most nem ezzel foglalkoztam. Ott termettem kettejük között és olyan erősen löktem meg a bátyám, hogy ő nem kis erővel a szemközti falnak esett és felnyögött. Nem törődtem vele. A düh erőt adott és ezt az utolsó cseppig ki akartam használni. Egy ugrással Dave előtt teremtem és torkon ragadtam. Körmeim fegyverként mélyedtek a bőrébe. Ha csak megmozdult, képes lettem volna kitépni a gégéjét. Zihálva nézett le rám. Én gyűlölettől szó szerint izzó szemekkel nyársaltam őt fel.
- Megmondtam, hogy tartsd magad távol tőle! – a hangom torzan és visszhangosan zengett – Ha még egyszer a közelbe mész… - nem fejeztem be a mondatot, csak rászorítottam a torkára és a körmeim – karmaim? – mélyebben vájtak a húsába. Megjelentek az első vércsíkok. Pár pillanatig még egymás szemébe néztünk. Éreztem, hogy kezdek lenyugodni. A szorításom gyengült. A körmeim sem vájtak már olyan keményen a húsába. Dave felemelte a jobb kezét és hosszú ujjait ráfonta a csuklómra, és elkezdte elhúzni a kezem a torkától. Nagyjából akadály nélkül ment neki. Mikor már nem szorítottam, újra rámnézett. Nem mondott semmit, csak néztük egymást. Tudtam, hogy azt mérlegeli, hogy mennyire lehetek veszélyes. Tulajdonképpen önmagam is megdöbbentettem. Fiatalnak számítottam, és nálunk idő kell, hogy a képességeid kifejlődjenek. Dave mindig is úgy kezelt, mint egy magatehetetlen kislányt, akivel csak azt tehet, amit akar. Most kezd ráébredni, hogy a helyzet változik. Végül szó nélkül hagyott ott minket. A saját lélegzetemen kívül valaki másét is meghallottam. Tudtam, hogy Zsó itt van mögöttem és mindent látott. Még magához sem tért a Dave okozta sokkból, máris egy újabb kapta el. Most fogta fel, hogy nem egy normális és főleg nem biztonságos helyre került. Megfordultam és ránéztem. Láttam a szemeiben az iszonyatot, és ez rosszul esett.
- Gyere – szólaltam meg – Elmagyarázom.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.