4.

A Nap már magasan járt. Valaki sugdosott a fülembe. Idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek: nem az anyanyelvemen beszél. Sokkal pörgősebb volt annál, mégis volt benne valami rejtett szépség, ha az ember lassan beszélt ebben a dialektusban. A szavakat, amik kiragadtak álmomból, lassan nyugodtan súgta egy mély, fojtott orgánum közvetlen közelről. Lassan, a ködön át, jelentéssel teltek meg a szavak az elmémben.
Marguerite, / Fleur petite, / Verte au pied…
A szavak ritmusa ismerősen csengett.
Rouge autour, / Dis-moi quelles sont mes amours. / Il m’aime…
Lassan emlékezni kezdtem rá, honnan ismerem.
Un peu…
Még kiskoromban…
…Beaucoup…
…a sötétben…
…Passionnément…
…suttogták a fülembe ezeket a szavakat.
…Pas du tout.
Dave.
Egy kéz simított végig meztelen combomon. A szemeim kipattantak és lelöktem magamról a hosszú ujjakat. Megfordultam az ágyamban és egy ismerős zöld szemmel találtam szemben magam.
- Jó reggelt, szépségem.
Egy mozdulattal az ágyam szélén termettem. Látva döbbent – ijedt? – arcom, felkacagott. Elöntött a düh. Átjárta a csontjaimat.
- Ezt mégis, hogy képzelted?!
Bátyám csak nevetett tovább. Sokáig tartott mire elhallgatott és végre rámnézett. Halvány mosollyal a száján siklott végig a tekintette a testemen. Este csak levágtam a ruháim és lefeküdtem aludni. Meztelenül. A paplanom most csak a csípőmet takarta, ahogy kígyószerűen gyűrűbe foglalta azt. Nem jöttem zavarba. Dave-nek nyomós oka volt rá, hogy a szobámba settenkedjen. Ezért képes lettem volna a vérét venni. A zöld szemek visszataláltak az arcomra, amire kiült a válaszkövetelés. A testemben minden egyes izom megfeszült, hogy egy gyors csapással elégtételt vegyek magamnak a birtokháborításért.
- Üzletet ajánlok neked – miközben ezt kimondta, lusta nagymacska módjára nyújtózott el az ágyamban. Fekete ruhája éles kontrasztot alkotott az ágyneműm tiszta fehérségével.
- Miféle üzletet?
- Egy ősi varázslat alapjain nyugvót. Kölcsönösen felszabadítanánk egymás erejét és megosztanánk egymás közt. Ez segítene végre megmutatkozni az erődnek.
- Milyen önzetlen lettél hirtelen. Érdek nélkül nem osztanád meg velem az erődet. Mitől félsz, Dave?
- A legkisebb húgom vagy. Nem kell a segítségem?
- Mesélj a módszerről – nem mondtam rögtön nemet. A lelkem mélyén féltem. A testvéreim az én koromban már rég túl voltak ezen. Tudtam, hogy még csak a türelmi idő kezdetén vagyok, de a többiek a növekedésük során mutatták az erejük fejlődésének a jelét is. Én vagyok az egyetlen, aki a bizonyítékok alapján halált érdemelnék. Félek, hogy a helyzet nem fog változni. De ezért képes lennék egyezségre lépni a bátyámmal? Nem ismertem az indokot, ami eme „nemes” tettre késztette. És vele mindig is veszélyes dolog volt üzletet kötni.
- Nos, ahhoz, hogy egy tisztavérű vámpír erejét feloldozzuk a teste fogságából, először az elmét kell felszabadítanunk. A bennünk lévő összes nyers energiát kell kinyernünk, egyazon időben, hogy ezek egyesülni tudjanak.
- Hogyan?
Dave rámnézett. Nem tetszett, ahogy méreget.
- Szexel.
Ezt akartam a legkevésbé hallani.
- Micsoda?
- Szeretkezned kell velem ahhoz, hogy ez megtörténjen. De van itt még valami. Ez szerződés. És mint ilyen, van lejárati ideje is – gonosz, perverz vigyor terült szét az arcán. Az én tekintetemet újfent a harag sötétítette el. Tudtam, hogy ha a hatást hosszabbítani akarjuk, akkor az egész procedúrát meg kell ismétlenünk.
- Minden szerződést biztosítanod kell, Dave. Nem versz át. Mivel zsarolnál meg, hogy ha belemegyek, ne lépjek vissza?
- Itt jön képbe a kis barátnőd. Amennyiben visszalépnél, azt úgy értelmezem, hogy őt eladtad nekem, ezzel váltva ki a nekem járó erődet és testedet.
Ez már több volt, mint amit tudni akartam.
- Próbára teszed a türelmem – figyelmeztettem. Éreztem, ahogy az izmaim ráfeszülnek a csontjaimra.
- Visszautasítasz?
- Beléptél a területemre, Dave!
- Nem megyek el válasz vagy érték nélkül.
Gyűlöltem. Egyszerűen gyűlöltem. Az izmaim önállósították magukat, és Dave képébe vágtam. Váratlanul érte a kirohanásom, és nem volt ideje védekezni. Arcán véres, vékony csíkok keletkeztek. Pár vércsepp a fehér lepedőmre hullt. Vágtam egy fintort.
- Takarodj! – sziszegtem. Dave pár pillanatig még engem nézett, majd felállt és halkan kiment a szobámból. Nem utasítottam vissza az ajánlatát és ez az ő figyelmét sem kerülte el. A francba.

Sötét volt. A csillagok szikrázva szórták szét ezüst sugaraikat az ég kékesfekete bársonyleplén. A fénynyalábok, mint megannyi ezüst gyöngyszem gurultak szerte-szét. A Hold lassan vérvörössé változott, ahogy elkezdett belépni a Föld árnyékába. Egy farkas üvöltött fel, mintha már érezné is a vérző Hold szagát, és alig várná, hogy fogait a meleg húsba vájhassa. Visszaléptem a fényesre csiszolt asztalomhoz.  Egy kés hevert rajta. Egyszerű csontozó kés volt, a konyháról hoztam fel. Felemeltem a bal karom, és felhúztam fekete garbóm hosszú ujját. Huszonöt halvány fehér csíkom nézett velem szembe. Leültem a földre, majd a késért nyúltam és az ujjaim a nyelére fonódtak. A bőrömhöz érintettem az éles pengét. Egy pillanatig néztem, majd egy mozdulattal végighúztam a penge élét a karomon.
A jól ismert éles fájdalom hasított a karomba. Mosolyogva a plafonra nyögtem. A kés hegyét kibuggyanó vérembe mártottam, és fürkészve figyeltem a hideg fém szürkesége és a meleg vérem pirossága közt lévő éles kontrasztot. Hagytam, hogy a vér cseppekbe gyűljön bőrömön, majd végignyaltam a seben. Az ismerős, fémes íz egyszerre nyugtatott le és tett mohóvá.
Újabb vágásokat ejtettem a karomon. Egy idő után kellő erőt éreztem magamban, amit a fájdalom érzése és a vér íze keltett bennem. Hívni kezdtem. Először csak halkan, elhalón, de az akaratom egyre több energiával töltötte meg a szavaim, amik parancsolón követelték meg az engedelmességét.
Pár perc múlva lenyomódott az ajtókilincsem. Egyből felismertem a belépő alakot. Elmosolyodtam. Zsó értetlenül állt a szobámban. Nem tudott ellentmondani nekem, pedig akart. Éreztem, hogy akart, éreztem az elméje kétségbeesett, ijedt próbálkozásait, hogy kiszabaduljon fullasztó erőm hatása alól. A sötétbe suttogtam neki olyan dolgokat, amiket a lelke mélyén rejtegetett. Amire igazán vágyik. Amit igazán kipróbálna. Csak nincs elég bátorsága hozzá. A szavaim azonban olyanok voltak neki, mint a keserű méz. Nem tudott ellenállni nekik, ezért állt most a szobámban. Sötét pillantásom nem vettem le róla, miközben újra az alkaromhoz hajoltam és a szeme láttára nyaltam le a még mindig szivárgó vért. Elborzadva figyelte a mozdulatot. Láttam a szemében az ébredő sötétséget.
- Gyere ide – búgtam a sötétbe. Közelebb lépett és lehúztam magam elé, majd a nyakához hajoltam. Mélyen beszívtam a levegőt. Éreztem a bőre édes és a vére finoman sós illatát. Lassan megérintettem nyakának puha bőrét a nyelvemmel. Megborzongott. Finoman a bőrébe haraptam. Az ujjai a karomra fonódtak és megszorítottak, mintha el akarna lökni magától, de nem jutott tovább a mozdulatban.

Egy újabb farkas vonyított fel hosszan, fájdalmasan. Meghalt a Hold.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.