|
9. fejezet
2009.08.03. 17:45
9.
A koncert utáni afterpartyn a társaság még elbeszélgetett egy darabig. Mart észrevétlen figyelte, ahogy Capri jókedvűen iszogat a barátnőjével és Christiannal, majd mikor úgy vélte, eleget ivott a vörös hajú lány, a széke mögé lépett és belesuttogott valamit a fülébe. Eztán el is búcsúzott a többiektől és felment a szobájába. Az ágya alól elővett egy kisebb bőröndöt, hogy előkészülhessen. A lány hamarosan otthagyta a társaságot, hogy útját a fenti szobák felé vegye, és hamarosan bekopogjon az egyiken. Válasz helyett Martin csak kinyitotta az ajtót és betessékelte a lányt. Miközben becsukta az ajtót és ráfordította a zárat azon gondolkodott, hogy már jó ideje várt erre a pillanatra. Szó nélkül figyelte a szoba közepén megálló lányt.
- Mondd - felelte a néma pillantást látva.
- Semmi. Csak örülök, hogy végre engedsz nekem - sétált oda hozzá megsimogatva a karjait.
- Ez nagyon úgy hangzott, mintha régóta képezném vágyad tárgyát - nevetett fel.
- Hát egy ideje már igen... - mosolyodott el, majd odahajolva végre újra megcsókolhatta a puha ajkakat.
Belemosolygott a csókba és mikor szóhoz jutott megkérdezte - De miért?
- Miért ne? - tűrte fel lassan a lány felsőjét, majd át is húzta a feje fölött.
- Talán, mert annyi más nő van, aki jobban is illene hozzád? - tette fel a kérdését, de kezei már el is tűntek a másik fél pólója alatt, hogy feltűrhessék.
- Most igazán nem érdekel a többi nő! - mordult fel máris kioldva a lány farmerját és félig le is tolta róla, miközben az ágy felé kezdett araszolni vele.
- Micsoda hevesség! - nevetett fel a lány, amikor az ágyra került, majd Martot a pólójánál fogva húzta magához, hogy heves csókjaival árassza el.
- Mondod te... - szusszantotta a férfi, mikor levegőhöz jutott. Csókjaival végighaladt a lány nyakán majd mellkasán, miközben kikapcsolta és lehámozta róla a melltartót. Egy elégedett mordulás után mohón bukott az egyik kemény bimbóra.
Áldozata felsóhajtott, majd ujjai eltűntek a szőke fürtökben, ahogy keményen markolták a tincseket.
Mart nem sokat teketóriázott, gyorsan lerángatta a lányról a maradék ruhadarabokat és csókjaival és harapásaival megindult lefelé a finoman reszkető testen. Karjaival átölelte a fehér combokat ahogy köztük feküdt, s határozott szorításával egy helyben tartotta áldozatát.
Capri pár mozdulatával ellenszegült a biztos tartásnak. Nem tudta, hogy mi vár rá és nem volt egyelőre ínyére a lefogásos dolog. Martin vette az adást, és finomított a fogásán, nem akarta megijeszteni a lányt, inkább visszafogta magát... egyelőre.
- Mire készülsz? - kérdezte a lány, ahogy a karjaira támaszkodva sikerült felküzdenie a felsőtestét.
- Szerinted? - nézett rá egyértelmű csillogással a szemében egy pillanatra, majd újra lehajolt a puha bőrhöz, hogy végignyalja az alhasát egy darabon.
- Csak azért kérdeztem, mert úgy fogsz le, mintha meg akarnál erőszakolni – nevetett fel - Hmmm.... meg akarsz erőszakolni? - nézett a férfira perverz csillogással a szemében.
- Szeretnéd, ha igen? - vigyorodott el, majd egy óvatlan pillanatban végigfuttatta nyelvét a nedves nőiességen.
- Szerinted viccből vettem neked szíjakat?! - sikkantott fel.
- Hmmm.... - mordult fel elégedetten, majd minden további nélkül mohón nyalni kezdte az előtte fekvőt, aki hangosan nyögni kezdett, majd, ahogy az ügyes nyelv jól izgatható pontjaira tévedt, hangja átment sikolyok skálájába.
Mart bevetette minden tudását, hogy addig izgassa a lányt, míg minden kétsége szertefoszlik. Egy óvatlan pillanatban az ujjait is segítségül hívta, majd nem szakítva meg a dupla kényeztetést sandított fel Caprira, hogy lássa a reakcióját, ami nem is maradt el. A hosszú ujjak Martin kezére kúsztak és szinte erőszakolták befelé kényeztetései tárgyát.
Mart úgy érezte, eljött az idő, hogy egy másik fokozatra lépjenek. Száját elvéve a duzzadt csiklóról hajolt a lány fölé, majd kihúzva ujjait lassan lenyalogatta azokat mielőtt rászorított volna ágaskodó farkára. Hegyét finoman a nedves szeméremajkakhoz dörzsölte - Szeretnéd?
- Viccelsz? - szűkölte a lány.
- Még nem kapod meg - vigyorodott el sötéten és egy mozdulattal hasra vágta a lányt, majd az előkészített szíjakért nyúlt, hogy pár gyors mozdulattal az ágytámlához kötözze áldozatát a csuklóinál fogva.
Capri hallotta a csattok zörgését, majd nyugodtan nézte, ahogy a bőrszíjak hurkai körülfogják a csuklóit, csakhogy ráfeszüljenek a csontjaira az ágyhoz kötve őket. Próbálgatta béklyóit. Lényegesen kényelmesebb volt, mint a bilincs, de ezek is tudtak fájdalmas horzsolásokat okozni.
Mart elégedetten simított végig a lány hátán, finoman végigkarmolva a puha bőrt, majd megmarkolva a fenekét feljebb húzta a formás csípőt, s ujjaival párszor végigsimított a nedves szeméremajkakon, miközben magán is végighúzott párszor.
Capri már türelmetlenül mocorgott.
A férfi végül minden figyelmeztetés nélkül keményen belevágta magát az előtte térdelőbe, kiélvezve a nedves forróságot lüktető tagja körül. A lány elégedetten és egy kicsit fájdalmasan felnyögött, szíjai hol megfeszültek, hol elengedettek, ahogy Mart erőteljeseket lökött rajta. Ostromlója lehunyt szemmel adta át magát a régóta vágyott élvezeteknek, ahogy a lány formás fenekét markolászta, vagy a derekán pihentette kezeit, rásegítve a mozdulatokra. Előre hajolva finoman beleharapott a puha bőrbe, s ettől szinte felmordult. A másik fél felnyögött ettől. Szerette, ha egy kicsit fájt szex közben, szerette durván és egyáltalán nem bánta, hogyha állatiasan hágják.
Mart már alig bírta visszafogni magát, ezért zihálva a lány fülébe mordult: - Akarod még keményebben? - ragadta meg fél kézzel kicsit erősebben a vörös tincseket.
- Igen! - zihálta egy nyelés után a kérdezett és már várta azokat az ígért erősebb mozdulatokat.
A szőkeség elégedetten elvigyorodott, majd kiegyenesedve olyan kemény vágtába kezdett, hogy szinte ő is alig kapott levegőt a nyögések és zihálások közepette. A gyors tempó hangosabb nyögéseket csalt elő Capriból is, akinek a csuklójába már belevájt a bőr, de nem érdekelte, csak élvezte, ahogy a kemény tag őrülten hágja, ahogy karmolják a hátát és a sebei csípik a bőrét. Tudta, hogy nem sokáig fogják bírni ezt a kegyetlen hajszát.
A férfi is így volt ezzel, s hogy az izzadt és sikoltozó lányt végre a csúcsra juttassa, egyik kezével előre nyúlt a lábai közé, s rögtön gyors tempóra kapcsolva kezdte dörzsölni a csiklóját, miközben érezte, hogy neki is már csak pillanatok vannak hátra.
Egy hangos üvöltés jelezte, hogy az alatta fekvő hosszan élvez. Ahogy megérezte tagja körül a feszes izmok táncát, fejét hátracsapva egy hatalmas nyögéssel élvezett a nedves forróságba. Még mozdult párat a lányban, majd előre hajolva pár csókot adott a vállára.
Capri hangosan zihált, majd megrázta a kezeit, hogy oldódjon bennük a fájdalom - Nem mondom, nem volt rossz - szólt rekedten, kiszáradt torokkal, mosolyogva.
- A számból vetted ki a szót - csókolt bele mosolyogva még egyszer a lány nyakába, majd kicsúszott belőle, és lassan eloldozta a meggyötört csuklókat - Jól vagy? - heveredett a hátára.
- Viszonylag. Fáj, és valószínűleg mély lila lesz - nézte megkínzott és elgyötört bőrét - de nagyon megérte - felelte egy széles vigyorral a férfire nézve.
- Akkor jó. Méltón felavattuk az ajándékodat... - cirógatta meg a hátát - Gyere ide... - húzta finoman a mellkasára a lányt, s egy csókot nyomott a szájára - Akkor nem bántad meg? - simított ki egy izzadt tincset a homlokából.
- Viccelsz? Majd megbánom, ha te is.
Mart válaszul csak felnevetett és belepuszilt a rövid vörös tincsekbe. Pár pillanatig még mosolygott magának, majd megkérdezte: - Itt maradsz éjszakára?
- Szeretnéd? - nézett fel a lány a zöld szemekbe.
- Nem lenne ellenemre - húzta végig a mutatóujját a lány orrán.
Capri mosolya szélesebbre váltott - Akkor persze, hogy maradok.
Egy-két hónap és jó pár turnéállomás után Capri ismét az üres színpadon állt és nézte az üres teret, ami elé terült. Kicsit szét volt csúszva, ahogy mindenki más is: az utóbbi időben rájuk járt a rúd: Dave ismét lesérült, most a lábával, elmaradtak a koncertdátumok, elégedetlen rajongók, csúszás-csúszás hátán, és Zsó meg ő nem győzik nyugtatni a háborgókat a neten. Időközben teljesen a DM csapat részei lettek, mindenki befogadta és elfogadta őket, barátaik lettek, és a munkakörük is bővült. Konkrétumnak még mindig írtak és fényképeztek, de ahol tudtak és kérték segítettek: volt már dolguk világítástechnikával, színpad-designnal. Inkább csak véleménykérdezésről volt szó, vagy vitaeldöntésről, hogy mi hol lenne jó, és ők, mint nők nagy segítség voltak, hisz van valami szépérzékük. Csupán azért lettek kiemelkedőek, mert viszonylag kevés női tag utazott velük: a színpadépítés férfimunka az ezzel együtt felvonuló technikákkal együtt. A lány azt sem tagadhatta le, hogy a magánéletére is erősen kihat ez a kis kiruccanás a Depeche-sel: egyre többször és sűrűbben kötött ki Mart ágyában és nagyon úgy tűnt, hogy ez a dolog kezd kontrolálhatatlan lenni, kifolyik a kezei közül, az irányítása alól és lassan a külvilág felé veszi az útját. Ez aggasztotta a leginkább a látszólag átok sújtotta turnén kívül.
Mart mostanában elég feszült volt, mert nem úgy mentek a dolgok a turnén, ahogy azt akarták. Úgy tűnt, az univerzum összeesküdött ellenük. Próbálta ezt a feszültséget nem másokon kitölteni, vagy ha mégis, azt inkább az ágyban tette Caprival, aki egyszer sem panaszkodott emiatt. Kezdte egyre inkább megkedvelni a lányt. Persze igyekezett arra is figyelni, hogy a kapcsolatuk ne kerüljön ki a nagyközönség elé. Tudta, hogy például Dave sejtheti, hogy mi folyik köztük, de az énekes nem nagyon szólt bele a dologba, amiért Mart hálás volt.
Dave fel-alá járkált a szobájában: gyakorolt. Még mindig sántított kicsit, de sokat javult az állapota, hála a sok pihentetésnek. Azonban ma este mindenképpen ki akart állni a színpadra és tudta, hogy edzenie kell az izmait ahhoz, hogy kibírja a két órás pörgést.
- Szia, Dave! Zavarok? - dugta be a fejét Zsó miután kopogtatott a férfi ajtaján. Arcán egy kis mosoly futott át, ahogy látta, hogy Dave melegíti a lábát.
- Szia. Nem, gyere csak be. Nem zavar, ha járkálok? Csak nem akarok ismét lesántulni. Meg... pokolian fáj - vallotta be kicsit suttogva, hogy hiába a kemény férfi külső, azért tényleg fáj egy ilyen sérülés.
- Persze, nyugodtan - sétált be a lány a szobába, majd leülve az ágyra figyelni kezdte a férfit - Már szóltam a dokidnak, hogy koncert előtt hozza az injekciódat. Akkor talán nem fog annyira fájni. De kérlek, kérlek, ne erőltesd túl magad! Inkább álldogálj csak. A lényeg, hogy ne essen bajod! - nézett rá aggódó tekintettel.
- Nagyon köszönöm, hogy aggódsz értem, de ismét 40 ezer ember, a rajongóim kedvére kell tennem, akik nem azért jöttek el és vártak ennyit rám, hogy csak állni lássanak - mosolygott a lányra.
- Na oké, persze, ezt megértem, de hidd el, hogy rengetegen írták, hogy az se érdekelné őket, ha végigülnéd a koncertet vagy várnátok a fellépésekkel addig, míg teljesen rendbe nem jössz... - sóhajtott hátratámaszkodva a kezeire az ágyon - Féltünk téged Dave - lágyult el a tekintete.
- Írták ezt olyanok mellett, akik szerint fél lábon állva is ki kéne mennem énekelni, vagy minimum ülve - mondta keserűen grimaszolva.
- Nos igen, de ne hallgass rájuk! - állt fel és lépett oda az énekeshez, hogy bíztatóan megszorítsa a vállait - A lényeg, hogy rendbe gyere. Más nem számít - mosolygott rá kedvesen.
- Köszönöm - cirógatta meg a puha kézfejet, majd tovább kőrözött talán egy kicsit zavartan.
A lány egy újabbat sóhajtva támaszkodott fenekével az egyik asztalnak. - Igazán nincs mit. Tudok valahogy segíteni neked? Borogatás vagy masszázs vagy valami? – kérdezte.
- Hát... ha esetleg... nem nagy kérés és segítnél rajtam egy masszázzsal, nagyon hálás lennék. Még mindig be van állva a vádlim. - nézett Zsóra kiskutyaszemekkel.
- Persze. Nem probléma - villantott rá még egy mosolyt - Akkor ülj le az ágyra! - hessegette a kérdéses bútordarab felé - És húzd fel a nadrágod szárát!
- Le is veszem, ha akarod - mosolyodott el sötéten.
- Eh... - köszörülte meg a torkát egy kicsit elpirulva - Arra talán nem lesz szükség - sütötte le zavartan a szemét, ahogy letérdelt a férfi előtt, majd hogy kényelmesebben üljön, mindjárt törökülésbe is rendezte tagjait. Dave nem felelt csak somolyogva figyelte, ahogy Zsó munkához lát.
A lány először óvatosan letekerte a kötést a férfi vádlijáról, majd lábát a combjára támasztva finoman végigfuttatta ujjait a kérdéses területen - Huh, azért látszik, hogy hol a sérülés - jegyezte meg, ahogy közelebb hajolva szemrevételezte a bedagadt és kicsit elszíneződött területet - Szólj, ha nagyon fáj, jó? Akkor abbahagyom - pillantott fel a zöld szemekbe, majd tekintetét újra a férfi formás lábára fókuszálta, ahogy finoman elkezdett dolgozni rajta, elővéve minden masszírozó készségét, amire eddig még nem volt panasz.
- Fáj? Ellenkezőleg: nagyon jólesik - mosolyodott el, habár néha-néha az arcán megrándult egy izom, ahogy a lány megpróbálta kimasszírozni feszülő izmait, de ez szükséges rossz volt.
- Akkor jó... - mormogta az orra alatt, és kezdeti zavartsága szinte teljesen eltűnt, ahogy egyre inkább beleélte magát a munkájába. Nem hitte volna, hogy valaha Dave Gahan vádliját fogja masszírozni, ahogy előtte fog ülni a földön. Erre a gondolatra enyhén el is pirult, s hogy ezt eltakarja, lejjebb hajtotta a fejét.
- Mi az? - szólalt meg Dave, ahogy elkapta Zsó pirulását.
- Mi? Mi lenne? - nézett fel egy pillanatra, majd gyorsan vissza is fordult a fájós testrészhez. Utálta magában, hogy ilyen könnyen elpirul.
- Vörösödsz - mondta mosolyogva.
- Jah… melegem van - mondta át sem gondolva, hogy mit mond.
Dave felnevetett a nyilvánvaló hazugságon, de hangja nem volt bántó - Mesélj egy kicsit: most hogy érzed magad? Mármint itt, ebben a közösségben.
Zsó hálásan kapott a témaváltási lehetőség után. Egy kisebb sóhaj után egy félmosoly is az arcára kúszott - Sokkal jobban. Úgy tűnik, mindenki elfogadott és élvezem a többiek társaságát és a munkákat. Tudod... - nézett fel rá óvatosan, miközben ujjai továbbra is dolgoztak - ... nem hittem volna, hogy valaha is valóra válhat az egyik álmom... hogy a turnéval tarthatok és veletek dolgozhatok... Meg az sem, hogy egyszer... khm... a lábadat fogom masszírozni ebben a kicsit félreérthető helyzetben - hadarta el a végét, majd újra lepillantott - De ahogy megénekelted már: semmi sem lehetetlen.
- Félreérthető helyzetben?
- Oké, akkor csak az én mocskos fejemben félreérthető a helyzet - szabadkozott gyorsan - Csak hát... úgy értem ha valaki bejött volna akkor amikor térdeltem előtted... - nevetett fel zavartan és érezte, hogy arca újra lángolni kezd.
- Akkor, vajon mit hitt volna, hmmmm? - súgta a férfi.
- Mintha nem tudnád... - fésült pár tincset zavartan a füle mögé, miközben próbálta továbbra is gyengéden, de hatékonyan masszírozni a sérült izmot.
- Nem, nem tudom, világosíts fel kérlek - mosolygott.
- Jaj Dave hát... - kapta fel a fejét idegesen, de "haragja" a férfi értetlenkedésén rögtön elszállt és magakadt egy kicsit, ahogy halkabban kimondta: - Azt hitte volna, hogy épp orálisan kielégítelek... - nyelt egy nagyot és képtelen volt elszakítani tekintetét a zöld szemektől.
- Hmmm... nem hangzik rosszul - váltott mocskosra az a mosoly.
- Te disznó! - nevetett fel kicsit idegesen - Nem veszlek komolyan, jó? - koncentrált újra a munkájára, hisz a férfinak szokása volt mindenfélével ugratnia az embereket.
- Kár...- mondta alig hallhatóan, inkább csak magának.
- Miről beszélsz? - súgta, ahogy kicsúszott a száján a kérdés.
- Mire gondolsz? - játszotta az ártatlant.
- Miért mondtad, hogy "kár"? - nézett fel rá kérdőn, s ujjai is megpihentek a férfi bőrén.
- Azt mondtam volna?
- Ha a fülem nem csalt...
- Lehet, hogy csalt... - felelte egy sejtelmes mosollyal.
Zsó nem válaszolt, csak visszatért a munkájához, majd pár csöndes perc után - mialatt érezte Dave tekintetét magán - még egyszer végigsimított a formás vádlin - Azt hiszem, készen vagyunk - jelentette be, miközben elkezdte visszafáslizni a lábát.
- Nagyon köszönöm - állt fel Dave, amikor Zsó kész volt a fáslizással - Sokkal jobb.
- Örülök, hogy elértük a célunkat - húzta szélesebbre a mosolyát, majd pár pillanat múlva fel is állt, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait.
- Na igen... asszem lassan megyek a próbára. Velem jössz? A srácok már tuti ott vannak.
- Persze, hisz vigyáznom kell úgyis rád - karolt bele a férfiba még mindig vigyorogva.
Hamar leértek a kocsihoz, majd azzal a stadionig. Valóban úgy volt, ahogy Dave megjósolta: Martin már a gitárját állítgatta, Andy meg Caprival beszélgetett, akinek nyakában ott lógott az elmaradhatatlan fényképezőkép.
- Istenem, de hiányzott! - sóhajtott fel az énekes, majd sietős léptekkel, már amennyire tőle tellett, megindult a színpad felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó