|
12. Fejezet
2009.10.06. 16:18
12.
Egy ködös szeptemberi napon látták újra egymást. Szívük verdesett s tekintetük összekapcsolódott, ahogy a kávézó előtt álltak. Mielőtt Mart visszatarthatta volna Vivát, ő máris Dave karjaiban volt, aki hangosan sírt az utcán nem törődve vele, hogy ki láthatja meg. Martin szégyenében lehajtotta a fejét, amiért ennyire képes volt megverni őt. Szerelmet – kétségbeesett és örök szerelmet – látott Dave szemeiben. Túl jól ismerte már ezt a nézést. Dave mindig így szeretett: maximálisan, és mindig a másik fél hagyta el. Az énekes mindig csak állt ott mártírként és a szeretői egy idő után csak átléptek rajta.
Martin csöndesen megfordult, visszaült a kocsijába és elhajtott. Haza az ex-feleségéhez.
Először észre se vették, hogy elment. Csak egymást látták a szoros ölelésben. És nem érdekelte őket, hogy kik láthatják meg: egy kétségbeesett és hosszú csókot váltottak a kávézó előtt állva.
- Oh édesem, annyira jó látni téged… - suttogta a lány fülébe lehunyva szemeit. Ismerős virágillata az orrába jutott és úgy érezte, kiabálni tudna a benne tomboló érzelmektől.
- David! David… szerelmem… végre! – lehelte halkan sírva.
Dave kinyitotta a szemeit, hogy Martinra nézzen és végre észrevette, hogy a férfi eltűnt.
- Elment. Gyere, beszéljünk egy kicsit – fogta meg a kezét és egy park felé indultak. – Annyira vékony és csontos vagy, szerelmem! Kérlek, egyél! A szerelmünk kedvéért egyél Viva!
- Igen, igen, fogok. Dave, Dave hogy-hogy nem haltam bele a fájdalomba, amit az elválasztásunk okozott? Istenem, soha többet nem hagylak el. Inkább meghalok, minthogy nélküled éljek.
- Én is, drágám, én is.
- És te, te… Dave, a fájdalom az arcodra van írva.
- Tudom. Majdnem megöltem magam. Majdnem. Már ott volt az anyag a kezemben – a fecskendő és a hatalmas adag heroin. Úgy akartam meghalni, mint egy kutya. De féltelek elveszíteni.
- Ne, ne, ne! Soha többé ne merészeld azt a szemetet használni! Könyörgöm! – fordult felé a fák alatti ösvényen haladva. Vékony és csontos kezei közé fogta a férfi arcát – Figyelj rám! Ez halálra rémít! Kérlek, ne tedd!
- Nem fogom. Most már látok egy kis reményt. És most? Mi lesz most? – kérdezte.
- Egyáltalán nem érdekel, amíg láthatom a szerelemmel telt szemeidet. Beszélni fogok az apámmal és ő is akar amúgy is beszélni veled.
- Rendben, édes. Tudom, hogy az apádnak és nekem el kell beszélgetnünk. Egy kicsit aggódom a DM jövője miatt is, de a legfontosabb dolog az most te vagy – mondta és gyengéden megcsókolta.
Viva csak nézte őt. Borzalmas volt nélküle és most itta magába Dave minden egyes vonását.
- Gyere, madárkám. Hazaviszlek. Gondolom apád is hamarosan meg fog jelenni. Túl hamar.
---
Visszamentek Viva lakására. Dave-nek hiányoztak az élénk színű falak, a lány parfümjének az illata a levegőben és minden, amit itt hagyott, de elsősorban Viva hiányzott neki. A lány azonnal csókolni kezdte amint becsukódott mögöttük az ajtó, de Dave finoman leállította.
- Hé, kislány, nem kell sietni – suttogta és a kanapéhoz vezette, ahol magához húzta. Viva a férfi mellkasán nyugtatta a fejét és hallgatta a szívdobogását.
Nem tudták, hogy mennyi idejük volt még kettesben, de ettől függetlenül csak élvezték egymás közelségét, illatát és melegségét.
Martin egy óra múlva érkezett meg. Most már sokkal nyugodtabb, bár még mindig nagyon szomorú volt. Dave kijelentette, hogy most elmegy és Mart nem is igyekezett maradásra bírni őt. Alig üdvözölték egymást. Mart beszélni akart a lányával annak jövőjéről. Viva csak ült ott azon a helyen, ahol Dave ült pillanatokkal ezelőtt és felnézett az apjára, akinek szomorú és fáradt kifejezés ült az arcán. Viva összefonta a karjait a mellkasa előtt, hogy elrejtse kezei remegését.
- Igen? Hallgatlak.
- Viva, tudod, hogy a legjobbat akarom neked – Viva nem mondott semmit, így Mart folytatta – Viva, be kell fejezned ezt a kapcsolatot. Ez őrület! Annyi idős, mint én és hidd el, senki sem ismeri őt jobban nálam, és tudom, hogy ő nem neked való.
- Majdnem megölted őt, és ő egyetlen rossz szót sem szólt rólad. Tudtad, hogy ki kellett venniük a lépét? Majdnem belehalt a belső vérzéseibe, amiket a rúgásaid okoztak, úgyhogy te csak ne papolj itt nekem arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha nem engeded, hogy találkozzam vele, akkor egyszerűen elszököm. Testőr ide vagy oda. Vannak barátaim és majd megnézheted a tejes dobozok oldalát, hogy élve vagy holtan találtak-e meg valahol. Ne mondd meg, hogy mit tegyek! Nézz csak magadra, az életedre és mondd a szemembe, hogy te sosem követtél el hibákat! Nézd, sajnálom, de egyszerűen nem tudlak többé az apámnak nevezni azok után, hogy majdnem megölted a férfit, akit szeretek… Az hogy ő jó vagy nem jó nekem az már egyszerűen nem a te dolgod. Már felnőtt vagyok.
- Nem, még kiskorú vagy.
- Azt mondtam, most már felnőtt vagyok, aki tudja, hogy mit akar. Állíthatsz elém akadályokat, de nem állíthatsz meg! – kiabálta hangosan. Martin meghökkent. Csak bámulta a mérges lányát, akinek a szavai lyukat égettek a szívébe. Épp most utasította el őt, mint apját? Valószínűleg igaza volt. Borzalmas apa volt. És ez rettenetesen fájt Martinnak.
- Nézd… Viva – súgta és egy pillanatra lehunyta a szemeit. Ritkán mutatta ki az érzelmeit, de most neki is vissza kellett fognia egy könnycseppet – Oké… alkut ajánlok neked.
- Miféle alkut? – ráncolta össze a szemöldökét még mindig mérgesen.
- Ha akarsz… vele maradhatsz. De csak akkor, ha mindez rejtve marad a külvilág előtt.
- Oké – válaszolta gyorsan Viva – Áll az alku!
Martin összehúzta a szemöldökét – Ennyire fontos neked?
- Ennyire fontos? Nagyon vicces. Ő az életem – „all I ever wanted, all I ever needed” – tudod. Ő senkihez sem fogható.
- Valóban. Ő senkihez sem fogható. Viva, kicsim, borzalmasan nehéz Dave-vel lenni.
- Nehogy azt hidd, hogy nehezebb, mint veled.
- Viva, kérlek…
- Mit? Ne beszéljek veled ilyen hangon? Azt hiszem, már elmondtam, hogy mit gondolok rólad – vont vállat – Tudod egy élet Dave-vel sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint apa nélkül! – nézett rá haraggal és fájdalommal a szemeiben.
Martin döbbenten nézett rá. Félt tőle, hogy Viva apa-helyettest lát Dave-ben!
- Rendesen bánik veled? Biztos vagy benne, hogy igazán szeret?
- Igen, biztos.
- Mit mondhatnék még? Ellene vagyok, de igazad van, ez a te életed. Csak arra kérlek mindenki érdekében, hogy maradjon meg ez a négy fal között!
- Nem fogunk nyilvános helyen mutatkozni, ígérem.
- Rendben. Akkor nincs is más, amit mondani akartam. Csak… ne engedd, hogy ő uralja az életed. Azért jöttél ide, hogy tanulj, nem pedig egy képtelen kapcsolat miatt.
Viva először nem mondott semmit. A szerelem miatt jött ide. De ez az ő titka volt. Aztán mikor Martin már majdnem elérte az ajtót, még egy utolsót kérdezett:
- Mi lesz a DM-mel?
- Még nincs eldöntve. Nem hinném, hogy tudnék vele dolgozni, vagy hogy ő tudna. Nem tudom, majd meglátjuk.
- Nos, rendben, ahogy érzed.
- Vigyázz magadra, Viva!
- Te is – válaszolta, de a lelkesedés hiányzott a hangjából – úgy érezte, hogy már nem lesz képes többet szeretni az apját.
---
Martin nem mutatta, de pokolian fájt a szíve. Elveszítette a legidősebb lányát… immár másodszor, de ezúttal sokkal komolyabb volt a helyzet. Addig vissza tudta tartani a könnyeit, amíg visszaért Santa Barbarára és leült beszélni Sue-val arról, hogy mit döntött az ügyben. De tovább nem – a nő előtt csendesen sírni kezdett. Mindketten könnyeztek és azt kívánták, bár másképp történtek volna a dolgok. Viva most már a saját útját járja, és most már máshol van az otthona – már ha létezik ilyen hely a számára. És Dave az első szerelme. Mart és Sue még mindig sokkolva volt tőle, hogy az élet milyen furcsaságokat képes produkálni.
---
De a szerelmesek boldogok voltak és igen, a sebek még ott voltak a szívükön, de többé nem kellett bujkálniuk, vagy legalábbis Viváék családja előtt…
A lány rögtön felhívta őt amint az apja elment. Többé egyetlen percet sem akart nélküle tölteni. És valóban alig lehetett elválasztani őket. Úgy tűnt, Dave már szinte ott lakott. Néhanapján Viva szülei előjöttek, de mindig előre szóltak. Ilyenkor Dave összepakolta a cuccait, berakta őket a kocsijába és hazament meglátogatni a gyerekeit.
És Martin szíve minden egyes alkalommal sajgott, mikor Viva „Martinnak” hívta. Sosem használta az „aput” vagy az „apát”. Próbált kedves lenni a lányához, de ő fagyos volt az irányába. Leginkább az anyjával beszélt, aki nem csak az egyetemről, hanem az énekessel való kapcsolatáról is kérdezett. Még mindig félt tőle, hogy ezt megengedték.
---
Pár nap múlva a sírás határán állt látva a hatalmas mennyiségű tananyagot, ami felhalmozódott számára míg Santa Barbarán raboskodott. Egész napokat ült a könyvei között az órái mellett, amikre el kellett mennie az egyetemre és sokszor nem is volt alkalma eleget gyakorolnia a zongorán. De nem panaszkodott csak ivott egy újabb kávét és próbált újra koncentrálni.
A mai nap sem telt másképp. Törökülésben ült a hatalmas ágy közepén a könyveivel és a jegyzeteivel körös-körül, a ceruzája végét rágva, mint általában. Kellemes este volt, de ezt nem tudta élvezni a lámpafény alatt ülve. És Dave is késett, ami szintén akadályozta a koncentrálásban. Kilenc óra körül hallotta a kulcsokat a zárban és pár perc múlva a férfi be is sétált a szobába melegen rámosolyogva fiatal szerelmére.
- Még mindig tanulsz, édes? Biztosan fáradt vagy már, gyere ide kicsim!
Viva leugrott az ágyról, és mint egy madár Dave karjaiba repült.
- Jaj istenem, végre itt vagy! – sóhajtotta és gyengéden megcsókolta. Aztán csak belefúrta az arcát Dave mellkasába – Totálisan elegem van már belőle… - sóhajtotta.
- Ne aggódj édes, meg fogod tudni tanulni, amit kell – simogatta meg a hátát.
- Remélem… - ölelte át szorosabban a derekát – Késtél. Merre jártál?
- A városban voltam és vásárolgattam kicsit. Meg akarod nézni miket vettem?
- Persze, szívesen.
- Tudod madárkám, arra gondoltam, hogy taníthatnék neked ezt-azt, megmutathatnék pár dolgot, amiket még nem ismersz. Szerintem kipróbálhatnánk pár új dolgot.
- Úgy érted… az ágyban? – pillantott fel rá egy kicsit bizonytalanul, de máris érezte, hogy a gyomra megremegett az izgalomtól.
- Oh igen, édes – mosolyodott el – Meg szeretnéd tanulni a következő leckét, amit taníthatok neked?
- Hát… azt hiszem…
- Nem kell félned, édes. Nem teszek semmi olyat, amit nem szeretnél – simogatta meg az arcát és elmosolyodott az elpirult és kicsit zavarban lévő Viva látványától. Nagyon édesnek találta.
- És mit fogunk csinálni, David?
- Viva, ismered a… Mester és Tanítványa játékot?
Viva arca lángvörössé vált – Igen Dave, az úrnőd akarok lenni. Mutasd meg, hogyan szerezhetek neked örömöt!
Csak elmosolyodott és adott neki egy bíztató csókot.
- Pakold el a könyveidet, szívem. Mára elég volt az elméleti tananyagból. Koncentráljunk inkább a fizikaira – kacsintott és kisétált a csomagért.
Viva engedelmeskedett és elpakolta a könyveit és a füzeteit. Érezte, ahogy az izgalom forró hullámai átcsapnak a testén újra meg újra, ahogy ott ült meztelenül az ágy szélén Dave-re várva. Nem tudta, hogy mit tegyen.
Dave letérdelt előtte és az ölébe hajtotta a fejét miközben széttárta a lány lábait. Viva izgalma most már kibírhatatlan mértékeket öltött, ahogy megérezte szeretője forró leheletét belső combjának érzékeny bőrén. Dave elővett egy bilincset és egy nyakörvet lánccal. Viva érezte, hogy nedvessége végigfolyik nőiességén az izgalomtól. Mindig is ezt akarta – Dave alárendeltje akart lenni, arra vágyott, hogy a férfi legyen a Mestere. Halkan lihegett félig elnyílt száján keresztül. Bátorságot merített a testén eluralkodó vágyból és visszanézett Dave szemeibe.
- Bármit megteszek neked, nem számít mit kérsz tőlem. Csak mondd ki. Teljesíteni akarom a parancsaidat, szerelmem – simogatta meg gyengéden Dave arcát, akinek kiszáradt a szája ezektől a mondatoktól.
- Rendben. Mostantól játszunk. Ez csak egy játék. Bármikor, ha kényelmetlenül érzed magad, csak szólj, rendben?
- Igen, Mester…
- Jó, nagyon jó kiscicám. Na, feküdj le és ne mozogj. Ne beszélj, csak ha én megengedem, értetted? – kérdezte és nyers férfierővel megragadta Viva csuklóit. Viva elképedt és annyira felizgult, hogy már-már felsikoltott, de tudta, hogy még nem teheti. Kivéve, ha a Mestere kéri, úgyhogy úgy tett, ahogy parancsolta neki és végigfeküdt az ágyon, halkan felnyögve mikor Dave széttárta reszkető lábait és ránehezedett testének súlyával.
- Tudod, kicsi madárkám… Nagyon mocskos dolgok jártak a fejemben, mikor összeválogattam ezeket a kis játékokat. Például láttalak az ágytámlához bilincselve… és majdnem benyúltam a nadrágomba, hogy enyhítsek a farkam feszülésén – suttogta a fülébe miközben kezei a meztelen testen siklottak. Viva megborzongott alatta és ráharapott a saját alsóajkára. – Szeretnéd, ha beteljesíteném a fantáziámat rajtad, kiscicám? – nyalta meg a nyakát és belelihegett a fülébe, amitől a lány egész teste libabőrös lett. Viva bólintott, mire Dave odabilincselte a kezeit az ágytámlához a feje fölött. A lány egész teste vágyakozón reszketett, Dave merevedése pedig már a fájdalmas határt súrolta. Viva megőrjítette.
Miután feltette a nyakörvet is a nyakára és leszaggatta saját ruháit durván és türelmetlenül csókolni kezdte áldozatát. Fogai belemélyedtek a puha húsba, miközben megragadta a lány fehér combját és keményen belé vágta magát.
Az erek kidagadtak Viva nyakán, de a szája csak egy néma sikolyt formázott a kemény lökéstől – Dave még nem engedélyezte, hogy sikoltson és ő próbált az férfi szabályai szerint játszani. Dave Viva reakcióit figyelte, ahogy még mélyebbre hatolt belé a levegőben tartva az egyik lábát, hogy több helyet biztosíthasson a rövid és gyors döféseinek. A lány arca és nyaka a feszültségtől vörössé vált.
- Nyöghetsz vagy sikolthatsz. Felizgatsz vele, cicus – mordult fel és keményen beleharapott Viva mellébe, aki most már öntudatlanul engedelmeskedett a parancsnak, nem tehetett róla. És amikor Mestere volt olyan jó hozzá, hogy nedves csiklójára csúsztatta hüvelykujját, hogy körözve dörzsölni kezdje, az volt az utolsó csepp a számára. A sikolyai olyan hangosak voltak, hogy még Dave is meglepődött. Az orgazmusa hatalmas hullámokban csapott át a testén, s nem is igen volt magánál. Ez volt számára a mindent elsöprő élmény – még sosem élt át ehhez foghatót.
Dave egy rövid ideig még figyelte az izzadt és kipirult arcot, de még nem végzett vele. Most gyengédebben csókolta meg mint korábban.
- Hé, édes. Segíts nekem, én még nem vagyok kész.
Próbált nyelni, mivel szája kiszáradt a zihálástól, de végül bólintott.
- Jó, nagyon jó, cicám – csúszott ki belőle csak hogy kiszabadíthassa a lány kezeit.
- És most? – nézett rá kérdőn és hagyta, hogy megragadja a nyakörvhöz erősített láncot, amivel közelebb is húzta szomjas szájához.
- Most édes, fordulj meg és térdelj elém.
- Uh, hátulról…
- … akarlak, igen. Gyerünk édes, csináld. Most!
Habozás nélkül engedelmeskedett és a válla fölött visszanézett rá. Vivának újra nyelnie kellett a látványtól: Dave egy kézzel dolgozott magán mielőtt újra belé csúszott volna, míg a mási keze a láncát tartotta.
- Úristen, baby, nagyon izgató vagy – nyögte ahogy mögötte térdelve fokozta a tempót és vadul vágtázott a célja felé. Dave már majdnem a csúcsra ért, és Viva most érezte csak igazán milyen erős is valójában a férfi, ahogy a testét tartotta egyik kezével átölelve a hasát és a csípőjét, még közelebb húzva magához. Viva elmélyedt abban a csodálatos élményben, hogy teljesen szerelme akarata alá rendelte magát. És amikor kicsit még hátrább húzta a láncnál fogva őt, s egyik nagy keze a lábai közé siklott, hogy ujjai rátapintsanak duzzadt csiklójára, újra Dave-vel kezdett nyögni. Második orgazmusa mindkettejüket átrepítette a határon és érezte, ahogy Dave forró spermája belé lövell, míg kiáltásaik visszhangoztak a szobában. Aztán a férfi egyszerűen Vivára nehezedett és vadul nyelte a levegőt.
- Viva, csodálatos szerető vagy. Senki sem jobb nálad. Bámulatos vagy. Istenem, még mindig nem kapok levegőt.
- Édes, édes Dave. Istenem, úgy szeretlek, ugye tudod?
- Igen, tudom, szívem… és én is szeretlek… - feküdt az oldalára és ránézett. Szerelme még mindig a hasán feküdt mozdulatlanul nézve őt. – Okoztam bármiféle fájdalmat? – kérdezte gyengéden.
- Nem, David… egyáltalán nem… Csodálatos volt… annyira csodálatos! Azt… azt hiszem, hogy most éltem át életem eddigi legnagyobb orgazmusát… Ez a játék eszméletlenül felizgatott! Oh David, imádom alárendelni magam neked…
- Hmmm, ezt jó hallani, mert én meg szeretek a Mestered lenni. A valóságban te uralkodsz felettem és én vagyok a te szolgád kicsi lány, és nem fordítva – mosolygott némileg szomorkásan.
Viva tekintete a még mindig gyógyulófélben lévő hasi sebre esett. A legutóbbi operációja – egy áldozat őérte.
- Annyira sajnálom. Tudom, hogy nem kért bocsánatot érte. De én megteszem – simogatta meg gyengéden Dave bőrét a sebhely mellett – Istenem… sosem hittem volna, hogy képes ilyesmire. Én… én annyira féltem – suttogta a könnyeivel küzdve. Eddig még nem volt képes arról a napról beszélni.
- Nos, igaza volt. Én is ezt tettem volna, ha a lányom idősebb lenne meg ilyenek. Csupán túl fiatal vagy egy ilyen szerelemhez. De megbolondítottál kicsi lány, eluralkodtál a bolond szívemen és lelkemen. Eldöntötted, hogy akarsz engem, és én nem tudtam ellenállni ezen kicsi lány akaratának.
Viva csak elmosolyodott és egy puha csókot adott neki, majd közelebb fészkelte magát a férfihoz, s egy percen belül álomba szenderült. Dave még mindig mosolygott és a keskeny hátat simogatta. Tudta, hogy most már nagyon fáradt lehetett.
- Kicsi, kicsi madárkám… - suttogta és egy nagy sóhaj után belecsókolt a hajába.
---
folyt. köv.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó