|
16. fejezet
2009.10.15. 00:34
16.
Percekkel ezelőtt azonban Capri járta az épület folyosóit Zsót keresve. Csupán pár kérdése volt, amit meg akart beszélni társnőjével, gondolta elintézi, ha már úgyis ráér. Mivel nem tudta, hogy melyik terembe költözött be Dave-vel módszeresen benézett valamennyi terembe, de mind üresnek bizonyult. Aztán egy zárt ajtó előtt haladt el, amit nem csak azért keltette fel az érdeklődését, mert zárva volt, hanem azért is, mert mintha ütemre verték volna az ajtót... és ő már jól ismerte ezt az ütemet. Közelebb merészkedett és hamarosan az ajtóra tapasztotta a fülét, hogy pontosabban hallja, hogy mi is történik odabent. Nem érte sokként, mikor Dave nyögései mellett egy másik ismerős hangot is hallani vélt, méghozzá azét, akit keresett. Csak egy széles vigyor terült szét az arcán, majd megfordult, hogy visszamenjen a hotelba.
Capri a tetőről nézte a várost. Szeretett itt fent lenni, nyugodt környezet fogadta, ami a mostani munkájában hiánycikk volt. Örült, hogy Zsó és Dave közt is rendben van minden, még ha ez azzal is jár, hogy lefekszenek egymással, elvégre mindannyian tudták, hogy előbb-utóbb ez be fog következni.
Mart eltéve telefonját indult Capri keresésére, majd hamar rájött, hogy valószínűleg fenn lesz a tetőn, így arra indult, fejében még mindig a Kesslerrel imént folytatott beszélgetés foszlányaival.
- Szia édes! - csúsztatta a kezét a nő derekára, miközben egy gyors csókot nyomott a szájára.
- Szia. Mi járatban? - mosolygott rá a lány.
- Semmi különös. Befejeztem a gitározást a szobámban, meg megbeszéltem valamit banda-ügyet Kessyvel. És veled mi jó történt ma? - kérdezte előhalászva egy cigit a zsebéből.
- Megtaláltam Zsót - vont vállat - De eléggé... elfoglalt volt ahhoz, hogy egy szót is váltsunk.
- Merthogy?
- Épp mélyreható kezelésbe vette Dave-et, szóval, nem találtam illendőnek, hogy megszakítsam a munkájában - felelte somolyogva.
- Ez azt jelenti, hogy végre lefeküdtek? - vigyorodott el a Szöszi.
- Végre? - kérdezett vissza a lány - Egyébként igen. Hallottam. Véletlenül. Ej, de rohadt pletykás vagyok! – tette még hozzá mosolyogva.
- Hát egy jó ideje már szenvedtek egymással, nem? - emelte meg fél szemöldökét a férfi, kifújva egy adag füstöt.
- De igen. És persze öröm és boldogság van, hogy végre minden normalizálódik és nincsenek hosszú szenvedős részek, amik nem rosszak, na de mégis.
- Igazad lehet, noha mindketten szeretitek szenvedtetni magatokat... egészséges kereteken belül persze - cirógatta meg a nő kézfejét.
- Ah, na persze.... sajna hajlamos vagyok a depresszióra... önpusztításra... volt rá példa. De azóta igyekszem vigyázni magamra.
- Nagyon helyes - mosolyodott el újra.
A lány csak csendben egy halvány mosollyal a száján nézte a szőke férfi arcát és élvezte a közelségét. Kedvelte őt, a személyiségét az egész lényét.
- Mi az? - mosolyodott el a férfi is miután kifújta a füstöt és észrevette, hogy Capri őt nézi.
- Csak gondolkodom - elhallgatott kicsit, majd ismét megszólalt - Azt hiszem, hogy kedvellek - jelentette ki egyszerűen.
- Hát igen, ez egy ideje már elég valószínű... - vigyorodott el - Gondolom nem feküdnél le velem, ha utálnál.
Capri röviden felnevetett - Az egy dolog, hogy lefekszem veled. Nem feltétlen kell kedvelnem téged ahhoz, hogy szex legyen belőle, elvégre az vagy, aki.
- Hm... ez igaz - gondolkodott el - Akkor?
- Akkor mi? - nézett fel rá szórakozottan.
- Akkor hogy jött ez a "kedvellek"?
- Kedvelem eddig azt belőled, amit megismertem. Már, azt hiszem, hogy a megismerkedésünk elején kifejtettem, hogy kíváncsi vagyok rád és ez úgy is van.
- Ezt jó hallani. Általában az emberek nem így reagálnak rám - támasztotta egyik könyökét a korlátra, míg másik kezének ujjai szórakozottan cirógatták a lány felkarját.
- Hogyan reagálnak rád?
- Egy ideig érdeklődnek, aztán feladják, mikor túllépve a mindennapos kedvességemen megpróbálnak mélyebbre ásni, de falakba ütköznek.
- Csak azt nem értem, hogy mitől lettél ennyire elutasító az emberekkel szemben? És, hogyan sikerült akkor elvenned Sue-t?
- Nem tudom. Világéletemben nehezen engedtem igazán közel embereket magamhoz. Általában lassan engedek fel - vont vállat - De vannak kivételek. Sue-val sem tartott sokáig hogy megnyíljak neki. Egyszerűen... összepasszoltunk. Nem tudom, ismered-e az érzést, amikor találkozol valakivel és a szikrák mögött rögtön ott van valami a másik fél szemében és ezt ő is látja a tiedben. Nem feltétlen kell neki lennie a Nagy Ő-nek, amiben én nem is nagyon hiszek. Én a lelki társakban hiszek, akik többen lehetnek.
- És azok a nők, akiket az ágyadba engedsz?
- Melyikekre gondolsz?
- Van több eshetőség is?
- Általában két, maximum három kategória van, ha már ennyire érdekel. De ne vedd a szívedre - küldött felé egy kis mosolyt - Az elsők a groupie-k és az egyéjszakások. Aztán vannak, akikhez jobban kötődöm, velük több ideig vagyok. És azok, akiknek megnyílok, bár ők voltak eddig a legkevesebben. Sue volt az egyik.
- Nem is tudtam, hogy ennyire gyakorlatias vagy.
- Hát ha le akarjuk sarkítani, akkor igen. De ne úgy képzeld el, hogy minden nőre ráaggatom a kategóriának megfelelő címkét. Általában az utóbbi kettő esetben ez észrevétlen alakul ki. Ha egyéjszakásra vágyom, az tiszta sor. És elég ritka mostanság.
- Mármint egyébként is, leszámítva azt, hogy most én vagyok az állandó ágytársad?
- Egyébként is. Persze nem azt mondom, hogy a turnékon nem fordul elő, de a korral én is lehiggadtam kicsit. Főleg mióta nem iszom. El se hinnéd, hogy miket műveltünk a srácokkal egy-egy turnén mikor még fiatalabbak voltunk.
- Juj, mesélj! - lépett elé csillogó szemekkel.
- Mit meséljek? Biztosan hallottál már olyan pletykákat hogy a drog és az alkohol mámorában állítólag orgiáztunk és hasonlók - nevetett fel.
- Naná! Biztos élvezetes lehetett... - grimaszolt - Csak azt nem értem, mi vitt rá erre? A lelketlen szex az olyan, mintha nem is szexelnél.
- Tacskók voltunk és nem voltunk teljesen magunknál. Nem tudom, talán a ránk nehezedő nyomás és az életmódunk vitt rá. Sok olyan dolgot tettem, amit már nem tennék meg vagy nem vagyok rájuk büszke. Fiatalon belekerülni egy ilyen gépezetbe nem egyszerű. Évekbe telt mire rájöttem, hogy miként is tudnám ezt a leírhatatlan rajongást, a felhajtást körülöttünk kezelni.
- Akkor mi vett rá arra, hogy velem is belemássz egy szexuális viszonyba?
- Nem tudom. Nem tudom mindig megmagyarázni, hogy mit miért teszek. Az érzelmeim irányítottak világéletemben és nem valószínű, hogy ez változni fog. Kimondom, amit gondolok, de nem ártó szándékkal, csupán ki kell mondanom. Ha pedig elkap egy érzés, akkor ha tehetem, engedelmeskedem annak, amit sugall. Téged kedveltelek és megkívántalak. Aranyosnak találtalak és nem bántam meg, hogy így alakult.
- Ezt jó hallani - mosolyodott el szélesen a lány, majd ellépett a szőkétől és a korlátnak támaszkodva nézte, ahogy a horizont alá bukik az égőnarancs Nap, aminek erővesztett sugarai megfestették a felhők és az ég alját kikeverve egy sajátos lila színt, ami fokozatosan ment át kékbe, a csillagok szőnyegébe. Mart csak elmosolyodott és oldalról kedvesen hozzábújt a nőhöz, orrát az illatos tincsekbe temetve.
Elgondolkodva dörgölte egy puha törölközővel vizes haját majd felvett egy fehér bolyhos köntöst és hagyta, hogy hosszú lilás-barna haja magától száradjon meg a kellemes melegben. Kilépve a balkonra nagyot szippantott a balzsamos levegőből, melybe kellemesen vegyült az édes virágok illata. Kora este volt, s a csillagok már fényesen uralták a bársonyos fekete eget. A sokadik emeletről, amin voltak, Zsó ellátott egészen a tengerig, ami nem volt olyan messze.
„Már-már túlzottan idilli” – mosolyodott el magában majd elnyomva cigijét visszasétált mezítláb a szobájába, hogy még mindig a köntösében a széles ágy közepére kucorodjon törökülésben, maga elé véve laptopját, amibe gyorsan bele is dugta a fényképező memóriakártyáját, hogy behívja a Dave-ről készített képeket. Pár órája értek vissza a kis műteremből. Ha az eszébe jutott, amiket ma műveltek, érezte, hogy elpirul és ezen mosolyognia kellett. Így visszagondolva már az elejétől ide tartottak. Hosszú volt az út, de nem bánta meg, hogy végül is beadta a derekát – szó szerint. Ez egy újabb mosolyt csalt az arcára, főleg mikor meglátta a képeket. Egy kis sóhajjal válogatni kezdett köztük, kitörölve a kevésbé éleseket, illetve a már esélyeseket külön mappába szedve elgondolkodva dolgozott.
Nem csalódott Dave-ben ezen a téren sem – sőt még talán jobb is volt, mint képzelte. Nem tudta kiverni a fejéből a képet, ahogy a férfi arca eltorzul az élvezettől. Nem hitte volna, hogy valaha láthatja ilyen szituációban, de hálát adott a sorsnak, hogy mégis lehetővé tette ezt. Teste és lelke is megnyugodott és feltöltődött végre. Egy hatalmas adag feszültségtől szabadult meg és olyan könnyűnek érezte a fejét, mint egy szatyor lepke. Már nagyon hiányzott neki ez a felszabadultság, amit az énekes megadott neki talán tudtán kívül. Maradéktalanul boldog volt a bőrében hosszú idő után először.
Észre se vette, hogy már vagy tíz perce álmodozva és mosolyogva nézi az egyik képet a férfiról, nem haladva a szerkesztéssel. De most ez sem zavarta. Most úgy érezte, hogy övé a világ. Hátravetve magát az ágyon felkuncogott és a kinti holdfénytől életre keltett árnyékokat nézve a plafonon idézte fel a délután történteket.
Dave kezdett lassítani a tempóján. Teljesítette a mai adag futását, ami talán kicsivel több is volt, mint amennyit szokott. Úgy tűnik Zsó rádobott az energiaszintjére. Futásból lassan kocogásba ért és végül sétába, így kicsivel lassabban érte be a parton ülő alakot, akit már régóta kiszúrt a távolból.
Martin észrevette a sötétben is a parton futó alakot, akit már a járásáról felismert. Nem véletlen voltak barátok már több évtizede. Egy kis mosoly futott át az arcán, majd intett Dave-nek.
Dave visszaintett, majd hamarosan letottyant mellé egy hosszat fújtatott, majd megszólalt - Na, mi a helyzet öregem? - kérdezte mosolyogva.
- Nem sok minden - válaszolta, majd egy kis mosollyal végigmérte az izzadt férfit - Kisimultabbnak tűnsz.
- Kisimultabbnak? - kérdezett vissza csodálkozva.
- Ja, lazábbnak. Mondd csak, mi történt?
- A testmozgás - vont vállat.
- A futás?
- Miért érdeklődsz ennyire? Be akarsz csatlakozni? - nézett Martinra.
- Nem, kösz. Én ma már nem sportolok. És milyen volt a napod? Történt valami érdekes? - fordult vissza a víz felé.
- Exkluzív fotózáson vettem részt.
- Ki fotózott?
- Sophie. Valami magazinnak kellett. Előhozatta velem a létező összes bőrdzsekimet.
- Jézus! Kamiont is vittél? - nevetett fel Martin. Dave csak vele együtt nevetett. - Hallom jól sikerült a fotózás... - szúrta oda sunyin.
- Mit hallottál? - kérdezett vissza.
- Tudod Dave, errefelé is van füle a falnak... - kuncogott.
- Mesélj csak erről.
- Inkább te mesélj nekem! Hogy érzed magad? És Zsó?
- Hát sehol sem lehet egy kis magánéletem? - panaszolta mosolyogva Dave - És sehonnan sem tudom a nődet leszerelni?
- Hát ő már csak ilyen, mindig ott van, ahol az események zajlanak - nevetett fel újra - Szóval? Hogy-hogy megtört a jég?
- Nem tudom, igazából nem is értem most se. Annak ellenére, hogy leszerelt, ma mintha kicserélték volna, szinte rám mászott... aminek persze nem voltam ellenére.
- Ezen miért nem lepődöm meg? - forgatta meg zöld szemeit, amik most feketének tűntek a sötétben - Talán ebben is a barátnője keze van? - tette fel a költői kérdést.
- Arra gondolsz, hogy hatott rá a vörös és emiatt engedett nekem utólag Zsó?
- Elképzelhető - bólintott - Ahogy láttam, köztük is rendeződtek a dolgok az összeveszés után, szóval esélyes, hogy erről is beszélgettek.
- Nők - forgatta meg a szemeit Dave - Mindenesetre örülök, hogy megtörtént. Azt hiszem, élvezni fogom ezt a turnét - mosolyodott el kajánul.
- Oh, szóval abban maradtatok, hogy folytatjátok az ágytornát?
- Nem maradtunk semmiben. Miért, mikor te húztad meg a másikat, akkor részletekbe menően kitárgyaltál vele mindent? - érdeklődött kicsit szarkasztikusan.
- Nem, csak gondoltam Zsó tisztán akart látni - vont vállat - Vagy túlságosan elájult tőled ahhoz, hogy gondolkodni tudjon? - bökte meg a könyökével barátját.
Dave ismét felnevetett - Inkább az utóbbi! De, majd ha kérdez, felelek. Teveled mi van? Mostanában mintha kicsit a szokásosnál is elvarázsoltabb lennél.
- Semmi különös. Csak sokat gondolkodom, hisz ismersz - vont újra vállat.
- Min jár az agyad ennyire? - feküdt el a még meleg homokban és nagyot nyújtózott.
- Capri kedvel engem. És azt hiszem, én is kezdem őt.
- És ez akkora baj? - követett végig tekintetével egy hullócsillagot.
- Nem tudom. Nem akarom én se, hogy a kelleténél jobban belegabalyodjunk ebbe. Csak jól akarom érezni magam. Ezt már az elején tisztáztuk, de... nem tudom.
- Attól félsz, hogy esetleg túlzottan megkedveled? Hogy esetleg belé szeretsz? - könyökölt fel Dave. Az egyre mélyebb sötétségben megcsillantak a szemei.
- Még ha ez nem is következik be a turné vége előtt, akkor sem akarok túlzottan kötődni hozzá. De gondolom ezzel te is így vagy Zsóval kapcsolatban. Mondjuk, neked ott van Jen is meg a családod plusz komplikáció-forrásként.
- Jen a feleségem és nem tudnék más nőt szeretni. Nem látok bele többet a Zsóval való kapcsolatomba, mint amennyit valóban tartalmaz és tudom, hogy ez nem fog változni.
- Igen, tudom. Én is ehhez próbálom tartani magam. Mindegy, ezek csak az én privát kis félelmeim vagy gondolataim - fogott a kezébe egy marék langyos homokot és hagyta, hogy kifolyjon az ujjai közül.
- Ha ennyire fő miatta a fejed, talán ki kéne szállnod belőle.
- Ezen is gondolkodtam már. De egyelőre túl kényelmes és nem is érzem magam veszélyben.
- Nehéz eset vagy! - sóhajtotta Dave - Én a helyedben már kereket oldottam volna.
- Tudod jól, hogy én nem úgy működöm, mint a legtöbb ember - mosolyodott el kicsit a part közelében megtörő hullámokat figyelve.
- Tudom - értett egyet Dave és felállt – Azt hiszem visszamegyek. Jó éjt - köszönt el és indult meg a szálloda felé.
Mart csak biccentett egy kis mosollyal, majd újra visszamerült gondolataiba.
Dave a szobájába lépett be egy frissítő zuhanyra, majd átöltözvén ki is lépett belőle, hogy egy másik felé vegye az irányt és annak az ajtaján kopogjon be.
- Nyitva van! - kiáltotta ki a nő, aki újra az ágyon ülve szerkesztgette a képeket.
- Szia - lépett be rajta az énekes.
- Szia. Hát te? - nézett fel, s arcán rögtön felragyogott egy mosoly mikor felismerte a férfi hangját.
- Benéztem, hogy megvagy-e - ült le az ágy szélére - Elvégre, elég húzós napod volt - mondta somolyogva.
- Hmm... mondhatjuk, hogy te húztál meg párszor - kuncogott a füle mögé fésülve hosszú haját.
- Na igen - terült szét egy önelégült mosoly a férfi arcán - És, mit csinálsz?
- Megregulázlak - húzta szélesebbre a mosolyát és kicsit arrébb csúszott és Dave felé fordította a laptopot, hogy ő is ráláthasson.
- Megregulázol? - kérdezett vissza és megnézte, amit a nő mutatott neki.
- Hát a délutáni képeidet szerkesztem és retusálom, te dinka - bokszolt bele finoman a férfi felkarjába.
- Jaaa! - világosodott fel Dave - Hmm, nem rossz. Milyen jó pasi vagyok...
- Egoista pöcs vagy, drágám - kuncogott fel a nő - De jó is hogy jössz, mert ki akartam kérni a véleményed. Nézd, ezek közül kellene kiválasztani hármat vagy négyet a cikkhez és szeretném, ha te is ráböknél, hogy szerinted melyik mehet bele. Elvégre rólad fog szólni.
- Na, hadd lássam - húzta maga elé szakértően a gépet - Nem is tudom, mindegyik fantasztikus - folytatta mosolyogva - De, hogy melyik én tetszik a legjobban? - végignézte az összeset - Azt hiszem az egyesre, a hármasra és a tizenkettesre szavazok.
- Én a hármas helyett inkább a hatost ajánlanám, az jobban kidobja azt a szép kis profilodat - fordult felé és húzta végig a férfi orrán mutatóujját.
- Akkor legyen az - nézett Zsóra megeresztve egy széles mosolyt - Nekem az is tetszik.
- Nekem mindegyik kép tetszik, bár valahogy a hús-vér verzió mégiscsak jobb - cirógatta meg a férfi tarkóját és egy finom puszit nyomott a szájára.
- Ez a minimum! - nevetett hangosan, miközben szorosan magához ölelte Zsót.
- Te nem bánod?
- Miért tenném? - nézett le rá.
- Úgy értem a délutánt - fonta egyik karját Dave válla köré, míg jobbjával a mellkasát cirógatta a pólón keresztül.
- Tudom, hogy mire értetted.
- Akkor jó, mert én sem - simított ki egy ráncot a pólóján miközben lágyan felmosolygott az énekesre - Örülök, hogy megléptük ezt a lépcsőfokot a... "barátságunkban" - kuncogott - Noha még új a dolog a számomra.
- Mi vett rá?
- Azt hiszem ezt délután már elmondtam mielőtt... - harapta be saját száját egy kis mosollyal, mikor eszébe ötlött pár forró kép - Miért ne éreznénk jól magunkat, amíg lehet?
- Ebben egyetértünk - bólintott.
- Akkor... gondolom ezentúl már kicsit többet fog tartalmazni a kapcsolatunk, mint baráti beszélgetéseket és vigasztalásokat.
- Lehetséges - húzta jobban magához.
- Dave... - húzódott kicsit hátra az ölelésben, hogy kényelmesebben nézhessen a szemébe - Elmondanád, hogy te hogyan képzeled ezt az egészet? Mármint a mi kapcsolatunkat? Természetesen sejtek dolgokat, de teljesen biztos akarok lenni. Talán nem ártana pár szabály lefektetése, csak hogy mindketten tisztán lássunk.
- Arra gondolsz, hogy gondolok-e bele többet, mint ami? - megrázta a fejét - Nem. Jent mindennél jobban szeretem, és ezen nem változtat semmi.
- Persze, ne aggódj, tudom, hogy nem hagynád el őt senkiért és ezt meg is értem. Talán még azt is, hogy néha más karjaiban kötsz ki - cirógatta meg az énekes állát - Nem mindig kapjuk meg a másik féltől azt, amit akarunk…
- Pontosan – mondta Dave, egy finom csókkal le is zárva a témát.
Mikor a csók lelassult, Zsó egy kis mosollyal nézett Dave szemébe, kérdését a férfi szájára súgva: - Itt maradsz?
- Szeretnéd? - bújt hozzá.
- Ha nem sietsz sehová... - hagyta nyitva a mondatot, hogy egy csókot nyomhasson a férfi szájára.
- Nem, nem sietek - mosolyodott el sötéten - De, el kell vennem a kedved, ha férfias teljesítményt vársz el tőlem.
- Csak nem kimerült a kis katonád? - kuncogott fel miután átköltöztette a laptopot az éjjeliszekrényre, majd levéve a köntöst meztelen visszabújt Dave-hez.
- Hát... - mosolyodott el kicsit szerényebben Dave - Sajnos öregszem én is. Na de inkább a minőség, mint a mennyiség, nem?
- No igen... a minőség az fontos dolog... - jegyezte meg - Jézus Dave, te elpirultál?
- Nem! - tiltakozott hevesen, amivel meg is válaszolta a kérdést.
- Úristen, de cuki vagy!!! - nevetett fel jellegzetes nevetésén a lány és megcsipkedte Dave arcát.
- Jól van, jól van, hagyjál már! - védte ki a csipkedést, majd, hogy megakadályozza a későbbi támadásokat, ismételten szorosan közrefogta Zsót, hogy mozdulni se tudjon és kényelmesen elfeküdt vele.
- Oké, édes… - mosolygott még mindig.
Azonban a férfi mielőtt teljesen elmerült volna a mélyalvó funkcióban, még felkelt, hogy pár ruhadarabjától megszabaduljon - így valamivel kényelmesebben tudott aludni. Zsó egy elégedett mosollyal húzta magukra a takarót, hogy az alatt szorosan egymáshoz bújva aludjanak el. Szíve egy darabig még hevesen vert - évek óta álmodozott arról, hogy az imádott énekessel alhasson el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó