Carla egész délután és este a gondolataiba merült. Nyugtalanná tette, ha Dave-re gondolt. Minden gondolata körülötte forgott. Úgy döntött, hogy az estét otthon tölti, noha a barátnője Eve hívta párszor, hogy mozduljanak ki és szórakozzanak egy kicsit az alsóvárosban, de nem volt kedve hozzá. Álmodozó kedvében volt és vágyódott Dave után. Azon gondolkodott, hogy vajon miként reagálna, ha felhívná. De úgy döntött, mégsem teszi. Amúgy is mit gondolna róla?
Aztán nem bírta tovább és előhalászta a mobilját, amibe még akkor pötyögte be Dave számát, mielőtt eljött volna a munkából. Még mindig habozott, újra és újra átgondolta és Dave eléggé… meggyőzte arról, hogy valóban törődik vele… Milyen kedves és gyengéd volt vele! És milyen átkozottul magányos és szomorú volt most nélküle! Rájött, hogy az utóbbi… az utóbbi… nem is tudta mióta nem volt kapcsolata férfiakkal. Dave belemászott a gondolataiba és tele volt a feje vele. Látta magát, ahogy majdnem megcsókolta a kanapé mellett állva, míg ő ott feküdt. Újra eszébe jutottak a csókok, amiket váltottak, a férfi íze és illata, a bőrének a melege, az erő az izmaiban. Nem tehetett róla, őrülten kívánta…
„A francba, ez a 21. század, nem a középkor, felhívhatom, ha akarom!” – gondolta és nyomkodni kezdte a gombokat. Kicsöngött. Hosszú ideig. Már majdnem feladta, mikor a férfi mély hangján beleszólt.
- Halló?
- David, én vagyok az, Carla. Ugye nem hívlak rosszkor? Zavarok?
- Nem, egyáltalán nem! – egy kicsit meglepettnek tűnt a hangja, de Carla rögtön hallotta benne az örömet is. Szerencsére örült neki, hogy felhívta! – Még mindig a stúdióban vagyok és pokolian elfáradtam, épp ideje befejezni itt a dolgaimat. Segíthetek valamiben, Carla?
- Igen, David. Át tudnál jönni hozzám?
Egy rövid szünet után gyengéd hangon megkérdezte: - Biztos vagy benne, Carla?
- Igen, az vagyok. Nem mondok mást. És te sem akarod, hogy mást is mondjak.
- Nem, nem kell. Azt hiszem értelek.
- Át tudnál jönni, kérlek? – hirtelen megijedt attól, hogy milyen kétségbeesett volt saját hangja.
- Egy órán belül ott leszek. Sietek hozzád.
Carlának pont annyi ideje volt, hogy kicsit felturbózza gyors vacsoráját. Betett egy üveg rosé bort a hűtőbe és rendet rakott a nappalijában, de aztán arra gondolt, hogy talán jó lenne felvinni Dave-et a tetőteraszára, hogy megtekinthesse a csodás párizsi kilátást a gazdagabb negyedből, amiben élt. Elgondolkodott, hogy vajon a város melyik részében lehet az a stúdió, hogy hol szállhatott meg. Mindent tudni akart róla, hogy megbizonyosodhasson róla, hogy tényleg van-e esély kettejük boldogságára… Felment a tetőre, hogy leellenőrizze, kint vannak-e a székekre való párnák és hogy tiszta-e az asztal és a székek. Ez volt az ő titkos kertje. Az övé volt a fél tető, de tavasszal a bejárónője gyakran el szokta felejteni, hogy időnként kicsit rendbe tegye a tetőteraszt.
Carla kellemesen meglepődött: a bejárónője Susie mintha csak kitalálta volna, hogy munkaadójának jól esne kicsit kikapcsolni nehéz hete után, kitakarított. Péntek volt, egy kellemesen meleg és tiszta tavaszi este. Hatkor hívta fel a férfit, és most hogy kicsit rendet rakott, olyan fél órája még mindig maradt… Dave biztosan a város másik felében van. Lenézett a forgalomra, ami harminc emeletnyire nyüzsgött alatta és azon gondolkodott, hogy vajon benne ül-e Dave valamelyik autóban, ami a sugárúton messzebbről közeledett. Talán nemsokára ideér…
Hirtelen meghallotta a kaputelefon csöngését, ami azt jelezte, hogy valaki miatta várakozott a recepción. Majdnem elesett a lépcsőkön, ahogy lerohant a lakásába.
- Igen? – zihált az intercomba, ami a recepciós asztalnál ülő portással kapcsolta össze.
- Bonsoir, Mademoiselle Sagnier, j'ai un certain Monsieur Gaaaahaaaan pour vous, dois - je lui dire de monter? – Dave nyilvánvalóan leírta a nevét a szegény portásnak, hogy tudja miként kell kimondani, de még mindig problémát okozott neki a helyes kiejtés! Carla felnevetett, mer a portás még azt is megkérdezte, hogy felengedheti-e.
- Igen, csak mondja meg neki, hogy siessen fel! Köszönöm – mondta franciául, és ahogy letette a kaputelefont, fel-le kezdett ugrálni, mint egy gyerek. Bármelyik pillanatban megjelenhet az ajtaja előtt Dave, hogy besétáljon az otthonába… Borzongott az izgatottságtól!
Carla berohant a konyhába, hogy még egy utolsó pillantást vessen a citromágyon grillezett halra, majd úgy döntött, hogy már épp eléggé átsült. A hűtőből kivette a Waldorf és az avokádó salátát fürjtojással, illetve a Chantali Rosé bort és a pultra tette. Az étcsokoládé habot még benn hagyta egy kicsit a hűtőben. Kijött a konyhából és várta, hogy megszólaljon a csengő. Az előszobában még egyszer megnézte magát a tükörben. Szándékosan csak egy fekete kézzel készített selyem kimonót viselt, melyre egzotikus virágokat hímeztek, s amit még Japánból hozott haza. Még egy kicsit fújt a kedvenc parfümjéből – Kenzo: Flowers – a szaporán lüktető artériákra a nyakán, tudva, hogy az illat finoman el fog oszlani a levegőben és remélte, hogy ez a megfelelő módon fog hatni Davidre.
Hirtelen nagyon melege lett, ahogy rájött, hogy mennyire hiányzott már neki, hogy szeressék, hogy szexeljen egy kívánatos, őrjítő férfivel. A szíve gyorsan vert és már reszketett a várakozástól. Gyorsan leellenőrizte az illatos gyertyákat, amiket a nappaliban meggyújtott és feltett egy John Lee Hooker CD-t, amiről tudta, hogy David szereti. Szégyen vagy sem, az utóbbi napokban minden szabadidejében kutakodott az interneten, hogy minél többet megtudjon varázslatos hercegéről.
Ijedten ugrott fel, mikor a csengő végre megszólalt, és próbált egy nyugodt és gondtalan kifejezést erőltetni az arcára – természetesen eredménytelenül.
Kinyitotta a bejárati ajtót. És ott állt mosolyogva, egyetlen szál vörös rózsával a kezében. Mint a Violator rózsa. Dave Gahan a Violator rózsával a kezében. Tökéletes, teljes mértékben tökéletes, gondolta. Milyen átkozottul jóképű! Pedig csak egyszerű ruhát viselt – kék farmert edzőcipővel és egy khaki pólóval, ami fölött egy fekete bőrkabát volt -, de így is eszméletlen vonzónak hatott.
- Bejöhetek? – kérdezte mosolyogva, elégedetten a karcsú test, a mély dekoltázs, a csillogó szemek és a vörös ajkak látványától.
- Persze, gyere csak be, Dave.
A férfi besétált, Carla pedig becsukta mögötte az ajtót közelebb lépve hozzá. Anélkül, hogy levette volna a bőrkabátját, Dave gyengéden megcsókolta és átadta a rózsát. Carla megköszönte, s megszagolta buja és összetett illatát. A szirmok sötétek és selymesek voltak, ugyanúgy, mint a levelek, de azok kicsit csillogtak a félhomályban. Abban a pillanatban átfutott Dave fején, hogy milyen tökéletes párhuzamot tudna vonni Carla bőre és a rózsaszirom, illetve a levele és az ajkai között, de nem tudott megszólalni, egyszerűen elámult a hatástól, amit ő gyakorolt a nőre. A nő pupillái kitágultak, s a légzése is felületes volt – és ezt az énekes nagyon is élvezte. Felismerte a virágos parfümöt a rendelőből. Tetszett neki, de nem akarta elrontani a pillanatot szavakkal, melyek teljes mértékben feleslegesek voltak, csupán fájdalmat tudnak okozni, úgyhogy inkább csak nagyon finoman a nő csípőjére tette a kezeit és mélyen a szemeibe nézett. Ő hívta ide őt, ő is fogja megmondani miért. Csak meg kellett szoknia az ő jelenlétét a lakásában. Megvárni, hogy a pulzusa kicsit lenyugodjon, hogy ne lüktessenek azok az erek annyira a nyakán… Ha egyáltalán ez lehetséges volt…
Carla azon kezdett agyalni, hogy most mit csináljon. Ahogy ott állt egyik kezében a rózsával, a másikkal megsimogatta Dave arcát és megkérdezte: - Szomjas vagy? Vagy éhes? Volt időm összeütni egy kis vacsorát…
- Mmmm egy hosszú nap után a nyeregben, úgy értem a stúdióban, leginkább egy jó nagy pohár hűvös italra lenne szükségem. Esetleg van söröd?
- Persze. Peroni vagy Tsing Tao? – ajánlotta fel – Mit gondolsz a reménytelen hűtőmről? Nincs semmi francia vagy angol márkám, attól tartok…
- Semmi gond, édes. Egy Peroni megteszi – mosolygott rá kedvesen és beljebb lépett a lakásba.
A falakat élénk és meleg színekkel festették ki. Egy modern fiatal nő otthonának tűnt. A falakon látott pár buddhista mantrát és szobrot. A lakás leginkább a hindu és a kínai stílus keveréke volt. Követte a nőt a konyhába és azon kapta magát, hogy a formás feneket csodálja, miközben megkérdezte: - Szóval szereted a kínai és a hindu kultúrát?
- Jézus, BÁRMIT, ami különbözik a szigorú katolikus neveltetésemtől! – nevetett fel azt figyelve, ahogy Dave őt figyeli, és imádta, amit lát… Sejtette, hogy a beszélgetés csak az idő elütésére szolgált – valami a férfi tekintetében azt súgta, hogy bármikor ráugorhat, úgyhogy Carla fenntartotta a beszélgetést. Míg elővette a sört, addig nem nézett a férfira, s így válaszolt. – De most komolyan: szeretem a keleti kultúrákat. A zenekarral annak idején sokszor turnéztunk a távol keleten. Először a művészetet kedveltem meg, majd a filozófiájukat és a szokásaikat…
- És a ruházatukat – tette hozzá Dave megfogva a kimonó övét, de a nő kitáncolt a karjai közül és magának is elővett egy Tsing Tao-t. Kiszáradt a szája és nem bízott magában annyira, hogy megpróbáljon bármit is kitölteni egy pohárba. Sejtette, hogy túlságosan remegett volna a keze, és félelmei beigazolódni látszódtak: még akkor is remegett a keze, mikor az üveget a szájához emelte, s ettől nevetnie kellett, ami persze összezavarta Dave-et.
- Egy vicc volt az üvegben?
- Nem, csak azon gondolkodtam, hogy hiába választottam a könnyebb utat, egy olyan italt, amit nem tudok kilögybölni, mégis esetlenkedem itt. Nézz csak rám! – tartotta ki szabad reszkető kezét, amin mindketten felnevettek.
- Neked most… - vette el a nő sörét és letette egy alacsony fekete lakkozott asztalra -… arra van szükséged, amit felem is tettél pár napja. Gondoltál már rá, hogy kipróbáld a saját gyógymódodat magadon? Úgy értem azokat a relaxációs gyakorlatokat? Kipróbálhatom, hátha kicsit meg tud nyugtatni a technika, amit mutattál nekem?
- Miért ne? Ha biztos vagy benne, hogy mik a lépések… - Már előre örült neki, hogy Dave egy fél-hipnotikus állapotba fogja őt küldeni csodásan mély hangjával.
- A kanapéd megfelel a célra? – csodálta meg a gyertyafényben úszó nappalit.
Carla bólintott, és érezte, hogy elgyengülnek a lábai. Alig bírta elviselni a gondolatot, hogy később szeretkezni fog ezzel a férfival, mert hogy most már tudta, hogy ma este meg fog történni. Látta a férfi szemeiben, aki kontrolálta magát és lassan vezette rá az útra, ahogy kérte. Közben csodás emlékeket ajándékozva neki, mint például a rózsás belépőjét vagy ezt a relaxációs jelenetet. Érezte az égető vágyat növekedni magában, ahogy teste reagált ezen gondolataira. A teste pillanatok alatt készen állt és várt arra, hogy egyesüljön Dave-ével. Lassan leült a bordó kanapéra és hátradőlt rajta, míg Dave égető tekintettel követte minden mozdulatát. A férfi nem mozdult, csak figyelte őt, várva a tökéletes pillanatra. Annyira vágyott már rá, hogy szó szerint fájt. Érezte lüktető tagját a nadrágjának feszülni, ezért mélyen és vágyakozóan sóhajtott. Carla ezt hallva lehunyta szemeit és akaratlanul kicsit széjjelebb nyitotta a lábait, amitől a kimonó egyik fele lesiklott sima lábáról… Dave így láthatta a combjának lebarnult, selymes bőrét. Az izgatottságtól, amit ez a látvány okozott neki, fel kellett mordulnia, ahogy ott állt, de leküzdve vágyát lassan sétált oda Carlához. Először azt akarta, hogy a nő is „szenvedjen”: biztos akart lenni benne, hogy nem fogja meggondolni magát, ahogy legutóbb, mikor elkezdte vetkőztetni… Talán az lenne a legbiztosabb, ha rávenné, hogy saját maga vetkőzzön le ezúttal…
- És most Miss Sagnier, figyelje a hangomat és lazuljon el… Ez a feszültség, amitől reszket, hamarosan el fog tűnni. Egy keményen végigdolgozott hét van mögötted, és az én dolgom, hogy ezt elfeledtessem veled…
- Igen, és tudom, hogy…
- Shhh! – nyomta mutatóujját az ajkaira mikor a „hogy” szót mondta tökéletesen csücsörítve szájával, szinte könyörögve, hogy szenvedélyesen megcsókolja… - Nem, Carla. Én beszélek, te pedig követed az utasításaimat. Nincs se „és”, se „de”, se „ha”, hacsak azokat nem én mondom. Megegyeztünk? – Dave nagyon határozottnak tűnt, így nem is próbált ellenkezni. – Szóval most hunyd le a szemeidet… - kezdte, majd valamit motyogott – A fenébe, először zenét kellett volna kapcsolnom! Aha, ott a hifi… - és ettől Carlának fel kellett nevetnie, ahogy hallotta, hogy Dave felugrik és odasiet a hifihez, hogy az alkalomhoz illő zenét válasszon. Dave visszapillantott Carlára, aki ellazulva feküdt ott, még mindig lezárt szemekkel, ahogy egyetlen selyemöv tartotta testét a laza kimonó védelmében. Félig azon gondolkodott, hogy miért is nem bontotta ki a csomagolást már, hogy az övé legyen az ajándék… Ahogy a zene, amit a férfi választott felcsendült, Carla elmosolyodott. Nem is választhatott volna jobbat. A régi jó kis Sade albuma, a „Diamond Life” volt az. A „Your love is king” betöltötte a szobát, ahogy Sade selymes hangján énekelte. Lassan visszasétált hozzá és leült a kanapé karfájára Carla lábainál.
- Rendben, már itt is vagyok. Még mindig csukva van a szemed, ugye? Most pedig lélegezz mélyeket és nézzük, hogy nincs-e rajtad túl szoros ruha. Semmi sincs a kimonód alatt, ami akadályozna? Hihetek a szavadnak? – kérdezte, és Dave hangján érződött, hogy mosolyog, ahogy előre hajolt és végigfutatta kezeit Carla oldalán, túl szoros fehérneműt keresve, és amit érzett, attól már nem csak mosolygott: élesen szívta be a levegőt és folytatta: - Látom, elég sietősen öltöztél fel… - nevetett és Carla is csatlakozott hozzá.
- Nem is láttad még mit főztem neked! Az összes idő arra ment el! – duzzogott Carla, de ez csak félig-meddig volt komoly. Mi van, ha meg se kóstolja a főztjét? Zavarná egyáltalán? Ettől megint nevetnie kellett, úgyhogy Dave megkérdezte:
- És a betegem úgy hagyja maga mögött a stresszes világot, hogy kineveti a doktorát?
- Nem rajtad nevetek, sajnálom. Jól csinálod! Tényleg semmiség az egész, kérlek, folytasd! – helyezkedett kicsit a kanapén, komolyabb arckifejezést felvéve.
Dave megköszörülte a torkát és kiegyenesedett. „Jesszus!” – gondolta. A nyomás a nadrágjában már kibírhatatlan volt mióta végigfuttatta kezeit a kimonón, de most már nem hagyhatta abba a játékot!
- Kérlek, végy mély levegőket. Lassan és rendszeresen, ez az. Most próbálj meg a lábaidra koncentrálni. Az összes feszültség és fáradtságnak, ami felhalmozódott bennük, mennie kell. Végy egy mély levegőt, tartsd benn, és feszítsd meg a lábizmaidat… Ez az – és Dave kiélvezhette a látványt, ahogy Carla feszes combizmai mozognak a kimonó kevés helyén maradt redője alatt. Szépen engedelmeskedett neki! A légzéstől ritmusosan fel-lejáró melleinek látványa a kimonó szegélye alatt még inkább szűkösebbé tette a nadrág fogságában… Hamarosan neki kell majd kilazítania a saját ruháit! Egy hosszú és kínzott sóhaj hagyta el az ajkait, amitől egy elégedett mosoly jelent meg Carla arcán, titkon kiélvezve Dave tekintetét a testén.
- És most, ahogy kilégzel, engedd el a feszültséget, szabadítsd fel. Nagyon jó.
Carla valóban kezdett ellazulni, mivel Dave hangja nyugtató és megható volt, s elérte lelke legmélyét. Úgy érezte, napokig, hetekig, hónapokig, évekig, örökké el tudná hallgatni! A hangja egyszerre volt közel és távol. Egyszerre volt a fejében és körülötte, beburkolva őt a selymes puhaságába. Még mindig le voltak hunyva a szemei, mikor egy pihekönnyű csókot érzett a száján, mintha csak egy tündér érintette volna őt. Olyan könnyű csók volt, hogy nem is volt biztos benne, hogy valóban megtörtént. Egy finom simogatást érzett a nyakán, mintha csak a tavasz első szellője lett volna. Beleszagolt a levegőbe és felismerte Dave illatát, akit most nagyon közel érzett magához.
A férfi arra kérte, hogy tegye azt, amit most a leginkább szeretne tenni. Carla habozott, hogy közölje-e vele, hogy ez nem volt benne a relaxációs technikában, amit tanított neki, de aztán rájött, hogy a férfi nem improvizálni próbált. Most valami másra akarta rávezetni. Rájött, hogy Dave mit akart elérni azzal, hogy nem ő teszi meg az első lépést. A férfi azt akarta, hogy meghozza saját döntését. Azt akarta, hogy Carla tegye meg az első lépést, ami az utolsó lépésig fog vezetni. Egyszerűen várt rá.
Pár perc eltelt és mindketten csendben maradtak. Carla szemei könnyedén zárva maradtak, ahogy Dave felszínes légzését hallgatta. A férfi cserébe próbált türelmes lenni, hallgatva a nő nyugodt, kontrollált légzését, azon gondolkodva, hogy vajon mi járhat a nő fejében, de a gondolat, hogy szeretkezni fog Carlaval erősebbnek bizonyult, és ahogy elképzelte, hogy milyen érzés lesz beletemetkeznie a nőbe, megint fájdalmasan felsóhajtott.
Abban a pillanatba Carla végre kinyitotta a szemeit és látta a vágyakozást a férfi tekintetében. Aztán lassan, tartva a szemkontaktust, kibontotta kimonóját, egyre több és több bőrt felfedve. Olyan lassan, hogy Dave-nek párszor nehézkesen nyelnie kellett. Először a nyakát nézte, majd tekintete lejjebb siklott a dekoltázsára, majd… Carla felült és hagyta, hogy a kimonó a földre csússzon, majd visszafeküdt a kanapéra, s Dave-nek meztelenül felkönyökölt a gyertyák vörös és lila fényében. Úgy tűnt, valamit vár a férfitól, úgyhogy úgy döntött, hogy megjutalmazza Carlát azzal, hogy ő maga is levetkőzik, ruháit a kanapé háttámlájára fektetve, ahogy megszabadult tőlük. Carla félig lehunyt szemmel figyelte, miközben arra gondolt, hogy a mennyek kapujában áll, és itt van a személyes angyala, aki csak arra vár, hogy magával vigye a kapun túlra. Meztelenül és felettébb kívánatosan Dave odasétált a kis kínai asztalhoz, ahova a söröket tette és magával hozta őket.
- Mondhatnék egy tósztot? – mosolygott rá édesen.
- Csak tessék – válaszolta Carla.
- Arra, amit akarsz, Carla! Megígérem, hogy nem teszek semmi olyat, amit te nem szeretnél. Hiszel nekem?
Carla kortyolt egyet a söréből, ahogy Dave is, mielőtt válaszolt volna: - Szeress engem, csak ennyit kérek. Megpróbálod? – feküdt le átadva az üveget a férfinak.
- Neked, drága Carla, még ha bele is halok, megpróbálom! – vette el a sört tőle. A tekintete most komoly volt. Különlegessé akarta tenni ezt az estét neki, tényleg törődött vele. Carla lehunyta a szemeit és magának mosolygott.
Dave visszajött a konyhából és leült a kanapé szélére. Megfogta Carla kezét és csak tartotta a sajátjában. Az arca komoly volt, a nő nem tudott olvasni belőle. Ez azért volt, mert bármennyire is nehezére esett, küzdött a kísértéssel, hogy a nő csodálatos hajlatai az érintései zsákmányává váljon. Úgy döntött, a nőnek kell megmutatnia, hol érintheti meg, hol van szüksége arra, hogy érezhesse őt. És Carla megértette. Fogást váltott Dave kezén, így szélesre tárhatta a férfi ujjait, aztán lapos hasára helyezte a nagy kezet, hogy megkérje: fedezze fel testét. Először felfelé vezette a kezét, mely hamar elért a melle alá, amitől a nőnek halkan fel kellett nyögnie. Dave megfogta Carla másik kezét – nem merve megérinteni őt saját magától – és Carla hamar a másik mellére helyezte azt. Eközben egyetlen szó sem hagyta el ajkaikat, de nem is kellett semmiről beszélniük.
Először gyengéden masszírozta a melleit, mielőtt Carla rácsúsztatta volna ujjait a kézfejeire, ezzel kérve többet, úgyhogy több nyomást fejtett ki, a puha húst finoman a bordáknak nyomva. Carlának fel kellett sikkantania a kis fájdalomtól, ahogy mellbimbóit Dave morzsolgatta ujjai között… Kinyitotta szemeit visszatérve élvezetes kis kiruccanásáról, majd felült, hogy egyik karját Dave vállaira fektesse, közelebb húzva őt magához. Tudta, hogy mit akar a nő, úgyhogy mindjárt meg is látogatta mindkét mellbimbót, hogy gyakorlottan nyalogatni kezdje őket nyelvével. Ettől kezei tétlenül vesztegeltek, úgyhogy újra megkereste Carla kezeit és megszorította őket, azt kérdezve ezzel, hogy „most hova?”, és a nő nem okozott csalódást neki. Az egyiket a szájához vezette, a másikat pedig déli irányba küldte, hogy ott fedezze fel a testét, tovább tolva lefelé a nagy kezet, mikor úgy tűnt, hogy meg akart állni megcirógatni lapos hasát, hogy utána játszhasson egy kicsit a csípőcsontja belső felén, de ezt később is megteheti majd, most egyelőre túl csikis volt a nő ehhez.
Míg Dave ujjait nyalogatta, aki a közben a mellbimbóit szopogatta, néha harapdálva őket, hogy hallhassa őt nyögni a tettetett fájdalomtól, Carla megfogta másik kezét és levezette titkos kertjéhez. Dave először csak párszor végigsimított rajta, de ahogy fokozta ujjai nyomását, középső ujja megtalálta nedves kis kincsét, s két ujjával több helyet biztosítva magának, középső ujja dolgozni kezdett a nő legérzékenyebb területén. Felfedezett minden egyes kis puha centimétert mielőtt bepozícionálta volna ujját a megfelelő helyre, megadva neki azt, amire már annyira vágyott. Carla légzése rendszertelenné vált, már nem tudta kontrolálni, és ezzel ő is így volt. De ekkor Carla emelte egy kicsit a téteket, ahogy lefelé haladva végigsimított Dave testén, keresztül a feszes hasizmokon, egészen addig vezetve ujjait, míg nem talált valamit, amivel játszhat. De ő is azt akarta, hogy Dave mutassa meg neki, mit szeretne, úgyhogy csak tartotta a kezében Dave legjobb barátját, míg meg nem mutatta neki, hogy mit tegyen. Dave nehezen kapott levegőt, ahogy úgy mozdult, hogy lovaglóülésbe helyezkedjen a nőn, s elmosolyodott a gondolattól, hogy mit fog vele most csinálni Carla… Dave keze most már Carla kezén nyugodott, ahogy fel és le kezdte mozgatni mindkettejük kezét, finoman rászorítva a nem is kicsi katonájára. Fel, le, fel, le… Tekintete Carláéba fúródott, ahogy megszólalt:
- Mit gondolsz, tudod ezt folytatni egyedül is?
Carla egy gonosz vigyorral válaszolt: - Csak akkor, ha folytatod a felfedezésem! – azzal az időközben kicsit megpihent ujjakat beljebb mozdította testébe.
- Meglesz. Itt is vagyok – suttogta mielőtt odahajolt volna hozzá, hogy szenvedélyesebben, mint eddig bármikor megcsókolja. Most már valami állatias is volt a légzésében, a mozdulataiban és Carla pokolian felizgult ettől. Tudta jól, hogy már nagyon nedves köszönhetően Dave csodás munkájának, s eszébe jutott valami, amivel úgy gondolta, még inkább felizgathatja a férfit… Még egy-két percig izgatták egymást, forrón egymás nyakába zihálva, aztán Carla kicsit elhúzódott…
- Álj meg, kérlek, egy pillanatra…
- Mi az, baby? Fájdalmat okoztam? – kérdezte Dave aggódva.
- Nem, persze hogy nem, te csacsi! – nevetett fel – Csak kezet akarok cserélni.
Dave zavart arckifejezése eltűnt, mikor Carla megfogta a kezét, ami idáig cirógatta, s a mohón nyalogatni kezdte saját nedvességét hosszú ujjairól, egy nagyon sötét és szexi mosolyt ajándékozva az énekesnek.
- Ezt szereted? – kérdezte.
- Inkább mondjuk azt, hogy már… nagyon… rég… volt… - hallgatott el és lelkiismeretesen folytatta azon ujjak nyalogatását, amik annyi élvezetet adtak neki, de Dave nem akart és nem is tudott volna tovább várni, úgyhogy elhúzta a kezét…
- Elég volt. Nem tudok többet várni. Sajnálom. Remélem, készen állsz erre – azzal durván széttárta a nő térdeit, közéjük mászott és adott neki még egy sebző csókot, ahogy megtalálta útját puha nőiességébe.
De Carla pont így akarta: hirtelen, forrón, erőteljesen. És a férfi második lökése még jobb volt! Nem tudta megállni, hogy ne nézze meg, hogy mennyire kemény a férfi és lesokkolta a tény, hogy Dave még csak félig volt benne.
- Jézusom! – mondta – Még van több is?
- Már kapod is! – Dave nem akart csalódást okozni, úgyhogy rendesen beleadta minden tudását.
Carla úgy érezte, mintha karóba húzták volna, ahogy az élvezettől vonaglott alatta. Eddig egyetlen férfi sem hatol belé ilyen mélyen, ilyen gyorsan. A francba, már ettől majdnem elélvezett! Valami másra kellett gondolnia, hogy megakadályozza a dolgot… Amerika államai és a fővárosuk! Tökéletes. Most már Dave nyakára, bőrére is tudott koncentrálni, ahogy hallgatta légzését kemény lökései közben…
Az énekes egyre vadabbul zihált, néha felmordult, vagy a nő nevét suttogta. Homlokán izzadságcseppek kezdtek formálódni. Carla imádta, hogy ilyen szenvedélyes és vad! Mikor elképzelte, hogy milyen lehet Daviddel szeretkezni, akkor valami nagyon hasonlót képzelt el. Durva mozdulatai egyre közelebb és közelebb hozták orgazmusához, és most már nem igazán tudott másra koncentrálni azon kívül, ahogy Dave mozgott benne. A férfi beharapta az alsóajkát, ahogy próbálta visszafogni magát. Nagyon közel járt már. Ajkai megérintették a nőét és egy kicsit lassított a ritmuson, visszahúzva magukat a határról.
Ekkor Carla megfogta a férfi egyik eres kezét és ujjait nedves csiklójára csúsztatva, újra megmutatva neki, hogy mit akart. Újra dörzsölni kezdte a már duzzadt pontot és elmosolyodott, ahogy figyelte a nő testét, ahogy ívbe feszülve harcolt a levegőért. Tudta, hogy már rettentő közel van, és ő át akarta segíteni a határon, úgyhogy gyorsított lökésein és erősebben dörzsölte a csiklóját, s… Carla egy hosszú és mély nyögéssel elvesztett minden kontrollt maga fölött, s belezuhant a leírhatatlan meleg érzés kútjába, ahol az élvezet hullámai csaptak át teste fölött újra és újra. Élvezett már ilyen nagyot és ilyen hosszan korábban?
Dave-et elvarázsolta a látvány, ahogy szorosan tartotta a nőt, s gyönyörködött művében, az élvezetben, amit ő okozott neki. Csak mikor ellazult a karjaiban, akkor csókolta meg gyengéden, mielőtt lassan újraindította motorját, ami hamar újra teljes gőzzel hajtotta egyenesen saját orgazmusa felé. Carla ezt megérezte, s szorosabbra fonta ölelését a férfi körül, lábaival is átkulcsolva őt, hogy még közelebb érezhesse magához.
- Abba ne hagyd, abba ne merd hagyni! – suttogta a nyakába két durva csók között.
Dave egyre inkább zihált, egyre keményebben mozogva. A gyertyafénytől megvilágított izzadtságcseppek lassan lefutottak a homlokán. A szisszenései és nyögései hangosabbakká váltak, ahogy könyörtelenül mozgott ki-be a forró és nedves hüvelyben, mely még mindig pulzált az előző hatalmas orgazmustól. Férfiassága most már teljes hosszában elmerült a testében. Érezte, hogy itt az idő, s arcát az illatos hajba temette, míg Carla megfeszített nyakát és merev vállait csókolta, melyek csillogtak a gyertyák fényében.
- Istenem! Carla, annyira… - de nem tudta befejezni a mondatát, mert egy utolsó mély és gyors lökéssel saját orgazmusa kirobbant testéből, ahogy forró spermáját egy hangos örömteli kiáltással Carlába lövellte.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó