Carla úgy tartott ki, hogy újra és újra lejátszotta Dave hangüzeneteit a telefonon, illetve nézegette a képeket, amiket átrakott a laptopjára is. A férfi nagyon ritkán volt elérhető a mobilján, ami néha felbosszantotta. Nem nagyon volt az üzleten és a lemezfelvételeken kívül másra ideje… De aztán mindig rendre utasította magát. Ehhez hozzá kell szoknia, ha lesz bármiféle közös jövőjük.
Elég nehezen végezte a munkáját is. Sok depressziós betege volt, akik nem igazán foglalkoztak azzal, hogy Carla épp segíteni akart nekik, ezért nem is működtek a technikái túlzottan. Mennyire hiányolta a Dave-vel közös foglalkozásokat! Ő volt a top páciense!
Szombat este későn ért haza egy hosszú nap után, amit az anyjánál töltött. Látta, hogy az üzenetrögzítője villog, így első dolga volt leellenőrizni az üzeneteket, de csak az anyja és az egyik betegének a hangja volt a szalagon. Egy kicsit csalódott volt miközben a konyha felé vette az útját, hogy egyen valamit vacsorára.
Még egy kínkeserves nap telt el – már vasárnap délután volt. „Biztos, hogy Dave visszajön holnap?” – kérdezte magától, ahogy csak feküdt az ágyában, majd újra lejátszotta az utolsó estét, amikor együtt voltak, s ezek a képek élesen tértek vissza. Felsóhajtott, ahogy eszébe jutott az első alkalom, amikor szeretkeztek… és a többi… Nem bírta ki: kezei simogatni kezdték meztelen testét. Annyira kívánta Dave-et! De a férfi nem volt ott… Kétségbeesetten akarta Dave-et! A teste, az esze és a lelke érte kiáltott. Mikor simogatásai egyre inkább kezdtek egy cél felé haladni, nem bírta tovább és tárcsázta az énekes számát mobilján. Rögtön felvette, s csak egy vágyakozó sóhajt és egy mély nyögést hallott.
- Ki az? Halló? – lepődött meg. Ez a privát telefonja volt, csak nagyon kevés ember tudta a számát, csakis azok, akiknek ő adta meg ezt az elérhetőséget.
- Találd ki, édes, találd csak ki! És ha eltalálod, akkor kapsz valamit tőlem… - Ez szeretője rekedt és fátyolos hangja volt, ebben biztos volt.
- Carla, te vagy az? – A nő hosszan felsóhajtott. – Mit csinálsz? – kérdezte az énekes.
- Rád gondolok… oh istenem… és az utolsó közös éjszakánkra! Ahh! – sóhajtott fel, mikor szabad keze megmarkolta egyik mellét – Én… itt fekszem… meztelenül… az ágyamon…
- Baby, ki akarsz nyírni? Egy megbeszélésen vagyok.
- Állj fel és sétálj ki! Nem fogom abbahagyni, és te meg ne merészeld lerakni! Menj a férfi mosdóba és markold meg a kis barátod!
- Jézusom, te őrült vagy! – suttogta, de Carla hamarosan hallotta, hogy Dave elnézést kérve elhagyja a szobát, majd gyors lépések hallatszottak.
- Igen… oh igen… megőrjítesz! Annyira akarlak! Szinte érzem a kezeidet, ahogy megérintik meztelen bőrömet, ahogy a hasamon keresztül… ahh… felnyúlnak a melleimig. Mit csinálsz velük? Kérlek, mondd el! Az egész testem lángol érted… Dave… mondd el!
- Várj, amíg elérek a mosdóba. Remélem, senki sincs benn – lépett be a kérdéses ajtón és leellenőrizte, a fülkéket, de nem látott egy lábat sem. Eztán Carla hallotta, ahogy az egyik fülke ajtaja becsukódik és bezárul, s lihegve várta a férfi válaszát.
Dave hangosan felsóhajtott, de már vigyorgott, ahogy megválaszolta a feltett kérdést: - Hmm, cirógatnám őket, belemarkolnék először az egyikbe, majd a másikba, majd megszorítanám a mellbimbóidat, csak hogy utána erősen szopogatni kezdhessem őket…
- Azt csinálom, amit mondasz… csupán megnyalni nem tudom őket, csak benedvesíteni az ujjaimmal. A farkad jár az eszemben, Dave. Kemény már? Mennyire? Mit fogsz csinálni vele? – Carla hangja elárulta Dave-nek, mennyire fel van már izgulva, már alig volt egy suttogás.
- Elég kemény, édes, elég kemény… - sóhajtotta és Carla hallotta, ahogy lehúzza a nadrág cipzárját – Megmarkoltam, baby, és rád gondolok… ahogy a puha kezed veri, míg az egyik kezem megindul lefelé a testeden. Nedves vagy már? Akarod, hogy beléd hatoljak az ujjaimmal, hogy a G-pontodat és a csiklódat masszírozzam?
- Igen, Dave, csináld! – hallotta a kis sikkantását, ahogy Carla ujjai követték Dave „parancsait” – Oh Dave, szerelmem, olyan jó, annyira jó!! Magamban akarlak érezni! Most! Készen állsz rá, hogy belém vágd a kis barátodat, édes?
- Több mint kész – mordult fel Dave, ahogy keze gyorsabban kezdett járni a tagján. Egyre nehezebben kapott levegőt.
- Akkor gyere! Hatolj belém! – nyögte lehunyt szemmel és két ujját nedves szeméremajkai közé csúsztatta – Oh igen! Még mélyebbre!
Carla szeretője hangosan nyögött a telefonba, mint mikor… És ettől a hangtól Carla máris az orgazmusa határán találta magát. – Dave, kérlek, beszélj hozzám, már mindjárt ott vagyok. Kérlek! A hangodra akarok elélvezni!
- Oh igen, baby! Én is mindjárt ott vagyok… édes istenem… olyan finom nedves vagy… olyan könnyedén tudok csúszkálni benned… Érzed, ahogy még mélyebbre… és mélyebbre hatolok beléd a kemény döféseimmel? ISTENEM! CARLA! – nyögött hangosan és forró spermáját a fülke falára lövellte, majdnem elejtve a telefonját!
Még mindig a kezében fogta magát, mikor meghallotta Carlát élvezni. Újra és újra és újra az ő nevét suttogta. Dave csak állt ott „elülső farkával” a kezében és teljesen lesokkolta a nő hangjában hallott érzelmek intenzitása. „Jézus, tényleg nagyon akar engem” – gondolta. Úgy döntött, hogy rögtön a megbeszélés után egyenesen elmegy hozzá és addig keféli, amíg magánál van. Nem mondta el neki a meglepetését: a megbeszélés Párizsban volt. Kora délután repült ide és úgy tervezte, hogy meglepi a nőt ma este. Még mindig holnapra várta, hogy visszatérjen Párizsba…
Carla vadul zihált a telefonba, ahogy lassan kicsúsztatta ujjait a testéből. Hallotta, hogy Dave is levegőért kapkod.
- Neked milyen volt, édes? – kérdezte és elkezdte lenyalogatni az ujjait. Tudta, hogy meg fogja hallani ennek a hangját.
- Meglepően jó, baby. De most vissza kell mennem a megbeszélésre – suttogta letörölve a „bizonyítékot” némi WC-papírral. Hallotta, hogy valaki bement a mellette lévő kabinba. Egész addig csöndben maradt, míg ki nem ért a folyosóra. – Jesszus, ha tudnák, hogy mit csináltam a WC-n ennyi ideig… Szívecském, nagyon mocskos voltál! És most meg a kis ujjaidat nyalogatod… Hallom ám! Csak azért, hogy kínozz engem, mi? Készülj fel rám és a kis barátunkra, mert egy órán belül ott leszünk, és én úgy meg foglak…
- Az hogy lehet? Hol vagy?
- Meglepetés! Ma repültem vissza és már terveztem, hogy átmegyek meglátogatni téged. De most már nem bírom ki vacsoraidőig. Szóval… öö… emlékeztess csak mit is akarsz, mit csináljak veled, mikor megérkezem hozzád?
- Hogy keményen megkefélj… - jött az elsuttogott válasz.
- Pontosan. Te kis céda, pontosan azt!
- Oh igen! Már nagyon várom! Kérlek, siess. A testem érted ég… - suttogta és letette.
Carlának egy órája volt, hogy vegyen egy illatos fürdőt, illetve hogy megcsináljon számos kis szépítkező procedúrát – egy kis hámlasztást, testápolózást, leellenőrizte a körmeit, a szemöldökét és feltett némi szolid sminket, majd fújt párat magára a „Flowers”-ből. Átment a hálóba és felhívta a portást, hogy rögtön engedje fel Mister Gaaaahaaant, majd felvette a kimonóját. Eddig meztelenül mászkált a lakásban, szokás szerint mezítláb.
Az egy óra így gyorsan letelt, s Carla egy pohárból Perrier-t iszogatott, miközben figyelte, ahogy az utolsó percek is elfogytak. Reménykedett benne, hogy a késő délutáni forgalom nem túl nagy, és ahogy ez a gondolat átfutott az agyán, a mobilja csörögni kezdett. Dave volt az.
- Hol vagy, szerelmem?
- Az ajtód előtt! – valahogy másmilyen volt a hangja… nyers, elszánt…
Izgalmában felnyögött és kikapcsolta a mobilját, majd miután a kanapéra dobta, az ajtóhoz sétált – pont olyan idegesen, mint azon az első estén… A különbség csak az volt, hogy ezúttal máris érezte, ahogy a teste felkészül arra, ami történni fog köztük – rögtön érezte a nedvességet a lábai között… és a szája és az ajkai is kiszáradtak…
Kinyitotta az ajtót és a férfi egyenesen belépett – semmi mosoly, semmi rózsa, semmi udvariaskodás – a vállainál fogva megragadta és éhesen a szemeibe nézett, csak addig figyelve másra, míg bevágta maga mögött az ajtót, amitől a nő megugrott kicsit. De tartotta a szemkontaktust és a kimonója övének végét a férfi kezébe adta. Majd belehalt, hogy megcsókolja a férfit, de ma minden mozdulatot Dave tett, úgyhogy várta, hogy a férfiban lakozó vadállat rárontson áldozatára. Erőteljesen rántotta meg az övet és lerángatta a kimonót a vállairól, majd magához rántotta – csak ekkor csókolta meg a nőt. Hosszú és határozott csók volt, ami azt sugallta „Istenem, de hiányzott már ez”.
A csókjaikon keresztül Carla azt próbálta közvetíteni, hogy „gyere és mutasd mit akarsz…”, ahogy apró ingerlő csókokat adott a férfinak mindegyik után eggyel hátrébb lépve, rákényszerítve, hogy kövesse. Ez működött is, s lépésről-lépésre beljebb kerültek a lakásba, de aztán Dave megállt.
- Mi az? – kérdezte Carla zavartan.
- Korlát. Emlékszel? – fordította meg a nőt és az étkezőasztalhoz tolta – Ez is szépen megteszi, ráadásul nem lesznek turisták, akik megzavarhatnának minket…
- Oh, értem már! – mondta Carla és előre hajolt az asztalra. Örült, hogy már készen állt a férfira, aki ez idő alatt a nadrágját gombolta ki, s a nő könyökei éppen hogy csak elérték az asztalt, máris érezte Dave kemény farkát könnyedén belécsúszni! Levegő után kapott az erőtől, ahogy belé vágta magát, egyik kezét a formás fenekén tartva, míg a másikat a hátára tapasztotta. Felsőtestével végigfeküdt az asztalon és kicsit széjjelebb tárta a lábait – ez a szög jobb volt neki, s így nem mellékesen minden alkalommal, mikor Dave kifele csúszott belőle, ingerelte a csiklóját is, s nyögéseivel jelezte, hogy még többet akar belőle…
- Élvezed, baby? Akarsz még?
- Hmm, Dave, csak csináld! Csak kefélj tovább! Ne állj meg!
- Arra mérget vehetsz, hogy nem fogok! Tessék! Még mindig többet akarsz? Még keményebben?
- Oh igen! Aah, Dave, még, igen!
Teljesen kitöltötte nedves hüvelyét, és annak ellenére, hogy először több volt, mint egy kicsit fájdalmas, Carla imádta az érzést! Dave pontosan azt tette, amit akart: megmutatta, hogy mennyire hiányzott neki, bepótolva lemaradását, s kielégítve egy hete tartó vágyakozását utána. A morgó hangjai egyre állatiasabbakká váltak, és Carla sejtette, hogy már közel van hozzá, hogy elélvezzen, ezért belső izmait elkezdte összeszorítani és ellazítani, aminek hatására Dave a nyakába nyögte: - Mmmm! Ez nagyon jó, baby, ne hagyd abba!
Carla elégedetten elvigyorodott, ahogy arcát a fényes fekete asztal felületén nyugtatta. Megpróbálta szinkronba hozni saját élvezetét a férfiével, ahogy lecsúsztatva egyik kezét csiklóját még jobban Dave kemény farkának nyomta. A férfi a derekánál fogva szorította és olyan keményen mozgott benne, hogy az asztal is beleremegett… Aztán pár lökés erejéig visszatartotta a lélegzetét, majd egy „JÉZUS ATYA ÚRISTEN!” hagyta el a száját, ahogy elélvezett egész testében beleremegve. És a tudat, hogy ennyire felizgatta végre Carlának is elég volt, hogy átlépje a határt… A férfi ügyesen benne maradt és még arra is volt ereje, hogy párat mozogjon az őrülten nedves nőben mielőtt orgazmusa véget ért. De amint érezte, hogy Carla is kielégült, kicsúszott belőle és kimerülten Carla testére nehezedett. Így könnyedén a fülébe suttoghatta: - Hogy csinálod? Ez valami más volt… Jézus… érezted?
- Eh… igen… azt hiszem éreztem egy kis valamit… elég jó volt… - de már nevetett is, nem tudva tovább tettetni - Elég jók vagyunk együtt, nem igaz, édes? – kérdezte.
- Kibaszott csodásak vagyunk, te lány! Tudod mit? Miután kicsit rendbe szedtük magunkat, azt hiszem, tényleg szükségem lesz egy italra. Egy jéghideg sörre. Kiszáradt a torkom. Hoznál nekem egyet, baby? – állt fel és lerúgva farmerját félmeztelen a fürdő felé indult, Carla pedig kiélvezte meztelen hátsójának látványát, ahogy követte.
- Persze, mindjárt hozom – azzal bement a konyhába, hogy kivegyen neki egyet a hűtőből.
Kintről folytatta: - Tudod, rohantam hozzád. Annyira látni akartalak, hogy a portás úgy nézett rám, mintha eszelős lennék. Tudod, úgy mosolygott rám, mint az emberek, ha azt hiszik, hogy nem vagy teljesen százas. Monsieur Gaaahaaannak hív, ami megőrjít! – Carla már az ajtóból figyelte, ahogy Dave felnevetett, majd felé fordult várva a sörére.
Carla belépett a fürdőbe, ahogy Dave kijött. Váltottak egy gyors csókot és egy kis mosolyt. Ő is rendbe hozta magát kicsit, majd csatlakozott Dave-hez a konyhában, egy pillanatra megállva, hogy felvegye a kimonóját. Belépve a konyhába látta, hogy a férfi még mindig a sörét issza. Mögé lépve gyengéden megsimogatta Dave lapos hasát, s egy csókot nyomott jobb vállára.
- Olyan hihetetlenül ismerős és jó veled lenni. Furán hangozhat, de… olyan, mintha már régóta ismernélek…
Dave a nő hajával játszott: egy csillogó tincset az ujja köré csavart, majd előre hajolt, hogy megpuszilja az arcát. Carla elmosolyodott és tovább gondolkodott hangosan: - Olyan, mintha pontosan tudnád, hogy mi fog tetszeni nekem, és pont úgy csinálod, ahogy én szeretném… Sosem ismertem még olyan férfit, aki erre képes lett volna. Honnan tudtad, hogy durván és mélyen és keményen akarom?
- Láttam valamit… úgy értem a szemedben? – mosolygott Dave csintalanul.
- Valamit a TE szemedben leginkább. Majdnem megijedtem attól, ahogy berobbantál a lakásba! De aztán nagyon felizgatott a tudat, hogy ennyire akartál… - suttogta most már a nyakába, s a férfi átölelte karjaival megszagolva a haját és a hátát simogatva.
- Azt hiszem, pillanatnyilag ez a kedvenc helyem a világon – suttogta ő is, és mikor Carla hátrébb húzódott annyira, hogy ránézhessen, Dave nem mosolygott. Tekintete ködös és érzelemmel teli volt…
- David, mi a baj? Van valami a tekintetedben, ami nem sok jót ígér.
Dave nem mondott semmit csak szerelemmel és szomorúsággal a szemében nézett Carlára, aki próbált félrenézni, mert ez a tekintet olyan mély volt, mint egy kút, és olyan sötét is. Anélkül, hogy megmondta volna a pontos okot, ösztönösen megérezte: valami nincs rendben a kis paradicsomukban. Nem akart beszélni: félt tőle, hogy mit mondhat Dave. A tekintetének intenzitása… egy kicsit sokkoló volt a számára. Próbált hátrébb lépni, hogy kibontakozzon Dave öleléséből, mivel érezte, hogy az aggodalom és a szomorúság benne is felüti fejét. Dave megköszörülte a torkát és Carlának nehezére esett nyelnie. Ki fog sétálni az életéből! Búcsút fog mondani neki…
- Carla, te egy fantasztikus ember vagy, egy abszolút káprázatos nő. Te egy olyan férfit érdemelsz, aki mindig veled van, és én ez sosem lehetek… - eddig nem nézett a szemeibe, és mikor megtette, Carla nem tudta állni a tekintetét, így Dave úgy gondolta, jobb lesz, ha folytatja: - Olyan keveset adhatok magamból a munkám és a gyerekeim miatt. Miféle életünk lenne?
Most már megkereste a férfi tekintetét, mert mindig is tudta, hogy mit fog erre válaszolni, ha eljutnak egyszer ide: - Nekem ennyi is elég, szerelmem. De ezt már egyszer megbeszéltük, és amúgy is csak olyan lenne, mint ez a hét, amit külön töltöttünk. Túléltem, látod? Nos, mint ahogy azt is túlélem, ha néha hosszabb időre mész el. De visszajössz és bepótoljuk az elvesztett időt! – próbált felnevetni, de hamisan és rekedten csengett. Mélyen az énekes szemébe nézett, nyakába fonva karjait. Lehet, hogy valami más ok is van, ami miatt megadja neki az esélyt, hogy megálljnak mielőtt túl messzire mennének? Fogalma sem volt, hogy mi lehet az… és Dave szemei őszinte könnyektől csillogtak, s hangja is megmutatta érzelmeit… Hihet neki? – Nem hagyhatnánk úgy a dolgokat egy darabig, ahogy most vannak? – kérdezte Carla, mert nem akart megkockáztatni egy érzelmes jelenetet. – Miért kell mindennek olyan konkrétnak lennie? Én egyelőre nem akarok ígéreteket vagy elkötelezettséget tőled. Csak veled akarok lenni, amikor csak akarod. Kérlek, ne folytasd, édesem!
- De nem akarok játszani veled. Tényleg fontossá váltál nekem ilyen kevés idő alatt is, és ezt rendesen akarom csinálni… ennyi az egész” – mondta alig hallhatóan. Úgy tűnt, mélyen leás az érzelmeihez, talán attól félve, hogy Carla hamarosan úgyis elküldené…
- De ha egyszer azt mondom, hogy szeretlek, és bármily instabil amink van, elég nekem, az nem elég biztosíték a számodra? Gyerünk, mon amour, kérek egy mosolyt és mondd, hogy szeretsz! – simogatta meg az arcát és végigfuttatta ujjait a telt ajkakon, mintha csak azt várná, hogy érintése nyomán majd életre kel az a mosoly. De Dave megfogta a kezét és megcsókolta azt, mielőtt megadta volna, amire vágyott: egy lassú, édes mosoly jelent meg az arcán, mely a reggeli égbolton feltűnő legszebb napfelkelték egyikére emlékeztetett. Majd a nő fülébe súgta:
- Je t’aime, Carla! – majd ezt sok apró és gyengéd csók követte, amit az előtte álló hátrahajtott fejjel élvezett ki.
Carla szemei vörösek és könnyesek voltak, de erősen próbálta visszapislogni azokat, ahogy karjaival szorosan átölelte Dave-et. Nem tudta, hogy a férfi meddig fog maradni, de most csak az övé volt!
Aznap éjjel lassan és gyengéden szeretkeztek órákon át a gyertyák finom fényében, lágy zenével kísérve… Csak kiélvezték, hogy egyek lehetnek. Carla elárasztotta Dave-et a csókjaival és azt suttogta, hogy milyen jó vele lenni, s már nem tartotta vissza könnyeit. Dave-et újra elkápráztatta Carla szépsége, s újra és újra felkönyökölt, hogy nézhesse őt, nézhesse, ahol testük egyesült, mielőtt újra visszatért volna a lassú, de biztos mozdulataihoz, melyek egy cél felé hajtották őket… és amikor elélvezett, arcát az illatos hajba temette a nő nevét ismételgetve. Carla érezte, hogy a nyaka nedves lett, ezért felnyúlt, hogy megérintse a férfi arcát. A saját könnyei nem lettek volna elegek ehhez…
- Hé, minden rendben, édes? – suttogta a ránehezedőt kérdezve.
- Igen… csak… én tényleg szeretlek, baby… eh… bocs a könnyes párnáért! – nevetett fel: máris próbált véget vetni ennek a ritka érzelmes pillanatnak.
- Hé, semmi probléma. Üljünk fel és cseréljük le szárazra – Úgy gondolta, hogy ha csinálnak valamit, az enyhítheti a szituációt. Szóval lehúzták a párnát, majd kisimították a lepedőt, mint bármelyik másik pár, mielőtt visszafeküdnének rá, hogy végigaludják az éjszaka maradékát.
Másnap hétfő volt és Carlának voltak délelőtti időpontjai. El akarta vinni Dave-et egy boltba, hogy a férfi beszerezhesse a segítségével, amit ebédre akart főzni nekik. Már ha kell neki segítség.
- Már ha? – volt Dave válasza.
Korán felkeltek, megreggeliztek, lezuhanyoztak, felöltöztek és 11-kor már úton is voltak. Pont volt idejük bevásárolni, főzni és kényelmesen megebédelni. Carla ahogy a konyhapultnál ült elégedetten figyelte a férfit. Az elmúlt éjszakára gondolt és arra, amiről beszéltek, és amit csináltak. Egyszerre volt boldog és szomorú. Valahogy a férfi gyors és egyszerű mozdulatai, ahogy az ételt készítette, melengetőek és ismerősek voltak neki. Levegő után kapott, mikor látta, hogy Dave megégeti egy kicsit az ujját és közelebb ment hozzá, hogy a hideg víz alá tartsa a sérült ujjat.
- Ne aggódj baby, van ragtapaszom – hajolt le egy fiókhoz és keresni kezdte a dobozt, miközben érezte, hogy Dave keze végigfut a hátán – Meg is van! Add ide a kezed, mon amour.
- Nem szükséges Carla, rendben leszek.
- Gyerünk, csak add ide. Ezután rendben leszel… - mosolygott rá és megfogva Dave megégett mutatóujját finoman a szájába véve azt, tartva a szemkontaktust.
- Carla… - köszörülte meg Dave a torkát, de nem tudott mást mondani érezve a forróságot, ami elöntötte a testét.
Carla legszívesebben a hálóba rángatta volna Dave-et, de a férfi elhúzódott tőle játékosan ciccegve.
- Később, te kis függő! Nem adtam neked eleget korábban?
- Belőled sosem elég, édes – dorombolt Carla és közelebb húzódott hozzá – Akkor tartsd hideg víz alá az ujjad, ha nem hagyod, hogy ellássam… Megkeverjek valamit?
- Igen – mondta Dave – Ne hagyd, hogy odakapjon a hús – mutatott a tarjaszeletekre a serpenyőben – Oh a francba, majdnem odaégettem őket! – lépett gyorsan oda és lehúzta a húst a tűzről, és megkeverte a zöldségeket, amik eddig párolódtak. Marhás teri-yakit készített.
- Nyersen, közepesen átsütve, vagy átsütve szereted?
- Nyersen, éhezem, vért akarok, David.
- Mi? Vért akarsz, édes? Akkor harapj meg, baby, harapj meg most!
Mindketten felnevettek, de Dave tekintete komoly volt… Carla lábujjhegyre emelkedett és átölelte a férfi mellkasát. Így már elég magas volt, hogy a fülébe suttogjon: - Tényleg oda akarod égetni a finom kajánkat, míg én harapdállak? Hmmm… pontosan itt a nyakadon? – kérdezte és megnyalta a kiválasztott pontot Dave finom nyakán. Végigfuttatta a nyelvét Dave nyakának oldalán, kirajzolva egy szívet, majd cikk-cakkban haladt a kulcscsontjáig, végül az egészet megismételte a másik oldalon is, a nyaktőnél megállva.
Dave kezei mindenhol ott voltak a nő testén, ahogy párszor halkan felnyögött, mert tetszett neki, amit Carla művel. A nő kezei a férfi csípőjén nyugodtak, de Dave az előtte álló hátát és fenekét simogatta, aminél fogva magához is húzta. Hirtelen felkiáltott, mint egy kiskutya, ahogy rájött, hogy Carla tényleg keményen harapni kezdte a nyakát, közben erősen szívogatva is azt… De nem mozdult, a meglepetés helyét átvette a kíváncsiság. Visszatartotta a levegőjét, kezei megálltak és a csodás, bár kicsit fájdalmas érzésre koncentrált. „Vajon milyen messzire megy el?” – gondolta.
Carla a fő ütőér mellett harapta lehunyt szemmel, majdnem dorombolva. Megérezte Dave testének hirtelen megfeszülését a karjai közt és mikor felnézett, látta, hogy a férfi elbizonytalanodott. Belül felnevetett, de ezt nem mutatta a férfinak. Tudta, hogy Dave fél egy kicsit, de az izgalmát is érezte. Kinyitotta a száját, megmutatva Dave-nek fehér szemfogait, majd újra megharapta. De meggondolta magát és inkább csak végignyalta a torkát a kulcscsontjaitól az álláig. A férfi hangosan és vágyakozón felsóhajtott és a vágy ott égett a szemeiben is. Ösztönösen kicsit hátrébb tolta Carlát és megtapogatta a nyakát, amin volt egy érzékeny terület, amit az előbb erősen szívott a nő. Hitetlenkedve nézett Carlára.
- A francba, majdnem átszakítottad a bőrömet! Látszik?
- Attól tartok igen, mon amour. Pár napig be kell gombolnod az inged nyakát, mert rajta hagytam a jegyem a nyakadon. Gyere, nézd meg… - fogta kézen és a hatalmas, egész alakos ébenfa keretes tükörhöz vezette, mely az előszobája falát ékesítette. A keret keleties stílusban volt faragva és nagyon öregnek és értékesnek tűnt, de Dave nem igazán vette észre ezeket a részleteket, ahogy közelebb hajolt, hogy megnézze a nyakát. A tükör valóban régi lehetett, mert egy kicsit torzított, de Dave eleget látott.
- Jézus Carla, nézd mit tettél velem! Nem volt így kiszívva a nyakam, mióta… mióta eljöttem Basildonból! – suttogta félig meglepve, félig sokkosan.
- Sajnálom, édes, de azt mondtad, hogy megharaphatlak… Veszélyes is tudok lenni, ezt sose feledd… - suttogta, ahogy finoman végigsimított Dave nyakán.
- Nem fogom… - nézett rá most már izgatottan.
- O-ó… van egy kis problémánk… - szagolt bele a levegőbe.
- Micsoda? – fordult meg Dave.
- Valami ég…
- Oh a francba! A kaja! – mindketten nevetve futottak be a konyhába.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó