Megjegyzés by Useless-girl: Kellemes meglepetésként ért, mikor FruMode MSN-en mondta, hogy a Szigettel annyira megihlettük, hogy ír egy kis kiegészítést! Ennek Caprival midketten megörültünk, s ezúton szeretném prezentálni nektek ezt a remek kiegészítő novellát a trilógiához, mely a Sziget végét gondolja tovább...
-----------
Goodbye Lovers
Ennek megírására azért vetemedtem, mert megihletett a Sziget c. novellasorozat. A Sziget talán inkább szappanopera a DM főszereplésével. Ami nem baj, ilyen is kell. Talán az is közrejátszott a művem megírásában,, mert a novella szereplői között ott van a kedvenc együttesem tagjai is. Szabadjára engedvén enyhén szólva élénk fantáziámat, az alábbi novella kerekedett. Jó olvasást hozzá!
Dave-nek feltűnt, hogy Zsó könnyezett a Stripped-nél. Furcsállta, hogy Zsó nem csápol ezerrel, mint máskor, valahogy fura képet vág. Kezdett lelkiismeret furdalása lenni, amikor villámként hasított belé a felismerés, hogy talán az emlékek miatt sír. Reménykedett, hogy ne legyen igaza. Úgy döntött, kivárja a megfelelő pillanatot, és elbeszélget Zsóval. A kis csapat néhány órán belül megérkezett a klubba. Kerestek egy helyet, és leültek. Andy kíváncsian fordult a társasághoz:
- Nos, mesélnétek arról, hogy mi is történt veletek? A firkászok szavára nem sokat adok, inkább tőletek akarom hallani a dolgokat.
- Nagyon jól teszed, Fletch – helyeselt Martin - nos, elég sok minden történt velünk. Az volt, hogy útban voltunk a koncert helyszínére, amikor lezuhant a gépünk, és egy átokverte lakatlan szigeten kötöttünk ki. Eléggé eseménydús napjaink voltak, tiszta Robinson Crusoe feeling. Eric-kel is ott hozott össze a sors bennünket, Zsó talált rá a parton. Volt pár nézeteltérésünk egymás között, de megoldottuk.
- Nem is egy- replikázott Capri - de csak elviseltük egymást. Mindenesetre életre szóló élményekkel és tanulságokkal gazdagodtunk. Ez a kis kaland nagyon összekovácsolt minket. Én legalábbis így gondolom. Mart?
- Egyetértek. Nem bánom, hogy így alakult a helyzet. Az ember nem mindig azt kapja, amit vár, ami nem feltétlenül baj.
- Minden rossz dolog ellenére kár, hogy nem voltál velünk, Andy. A legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy a kedvenc bandám tagjaival fogok egy lakatlan szigeten időzni. Egy percig sem unatkoztunk.
- Az már egyszer biztos- mondta Eric, majd nevetve folytatta: - Zsó és Capri alaposan próbára tett minket azzal a kókusszal. Meg akartak lépni a mocskok, de én meg Dave utánuk rohantunk, és elcsíptük őket. Fogócskáztunk egy jót, szegény Martin meg szenvedett a kókusszal, de csak sikerült neki megoldania végül.
Andy nevetni kezdett, amikor elképzelte a kókusszal harcoló barátját. Rövid időn belül mindenki nevetésben tört ki, amikor eszükbe jutott az emlék, mely még élénken élt bennük.
- Csoda, hogy egyáltalán megúsztátok, nagyon aggódtunk értetek. A firkászok se hagytak egy perc nyugtot nekem. Kessy-vel már a hajunkat téptük idegességünkben, hogy hol a pokolban vagytok. Pár hajszálunk megőszült. Mindenféle baromságokat kérdeztek, főleg azt, hogy szerintünk éltek-e még. Mi vagyok, én jós, cseszd meg? Ha nem hússzor, akkor egyszer se mondtam el nekik, hogy ha tudnám, már javában turnéznánk. Nem volt könnyű leszerelni őket. A rajongókról nem is beszélve. Majdnem nekiestek Kessy-nek, hogy legyen olyan kedves, és a föld alól is teremtse elő Martot és Dave-et de lehűtöttem őket, hogy ha olyan sokat jelentünk nekik, kíméljenek meg a hülyeségeiktől. Ez övön aluli ütésként érte őket, és elhallgattak, mint a leütött ketyegő vekker. A legnehezebb dolgom azonban a firkászokkal volt, nem volt épp sétagalopp.
- Elhiszem- bólintott Zsó- az újságírók sajnos nem egy könnyű népség. Nem ismerik azt a szót, hogy nem.
- Így igaz- válaszolta Dave - Elég fárasztóak tudnak lenni. Viszont ha nem lennének, mi se lennénk itt. Egyébként, köszi Fletch, hogy segítettél abban, hogy visszajöhessünk. Kér inni valaki valamit?
- Nincs mit, haver. Örülök, hogy egy darabban vagytok. Ha hoznál egy kis whisky-t, azt megköszönném. Rám fér egy kis szíverősítő.
- Rendben. Többiek?
- Nekünk is jó lesz a whisky, ugye srácok?- kérdezte Eric a többieket. Miután a többiek bólintottak, Dave- hez fordulva folytatta: - A többieknek is megfelelő a whisky.
- Én most inkább nem innék töményt, ha lehet. Inkább ásványvizet innék. Épp elég volt a szigeten lerészegedni a sárga földig. Nem szeretném, ha megint a pia uralkodna rajtunk.
Dave arca elkomorodott egy pillanatra, és egyetértően bólintott. Andy figyelmét nem kerülte el barátja fájdalmas arckifejezése, kérdőn nézett hol Ericre, hol Martinra, hol Zsóra, hol pedig Caprira, de nem válaszolt senki. Eric halkan odasúgta Andynek: - Figyu Andy, ez most nem ide való téma, egy meglehetősen kényes és hosszú történet. Ha érdekel, kérdezd meg Zsót vagy Dave-et négyszemközt.
Andy bólintott. A két lánynak is feltűnt Dave komor tekintete. Csupán egymásra kellett nézniük, és rögtön tudták, mi bántja annyira imádott énekesüket. Zsó is kezdte kényelmetlenül érezni magát Dave komor arcát látva. Nem tudja sokáig nézni, ha valaki szomorú, pláne, ha az az illető Dave Gahan. Eszébe jutott, milyen igazságtalan volt Dave-vel, amikor bűnbaknak állította be és mindent rákent, holott tudta, jól, hogy ő is ludas az ügyben, kettőn áll a vásár. Az alkohol is dolgozott benne akkor rendesen, és ezért nem tudott ellenállni neki. Eszébe jutott az is, hogy hány rajongó adná oda a fél karját egyetlen Dave-vel töltött éjszakáért. Ebből a szemszögből nézve óriási mázlista. Olyan gyorsan történt minden, hogy fel sem fogta, mi történik. Viszont magát csapná be azzal, ha azt mondaná magának, hogy nem volt jó, mert átkozottul jó volt, elvégre az ember lánya nem minden nap szeretkezik egy lakatlan szigeten zuhogó esőben alkoholtól fűtötten Dave Gahannel. Erre a gondolatra elmosolyodott magában. De sajnos belerondít ebbe az a fránya bűntudat, és Eric csalódott tekintete. Eric nélkül is lelkiismeret-furdalása lenne magát ismerve, de legalább könnyebben feldolgozná, és egy szép emlék lenne, de így dupla kín. Igyekezett minél gyorsabban felvenni a beszélgetés fonalát, nehogy észrevegyék elgondolkodását. Sikerült is neki, nem vették észre a többiek.
- Rendben- válaszolta Dave majd eltűnt egy pillanatra. Kihozta a poharakat és a whisky-t meg az ásványvizet, letette az asztalra, majd leült a helyére. Mindenki töltött magának inni, majd Zsó hirtelen ötlettől vezérelve így szólt barátnőjéhez: - Nem megyünk bulizni egyet?
- De, menjünk, mielőtt a fejembe száll a pia –felelte Capri. Mielőtt azonban elindultak volna, Zsónak nehezére esett felállni valahogy. Capri sürgette barátnőjét, hogy álljon fel, mert székestül nehéz lesz bulizni.
- Mondd csak Dave, biztos, hogy nem vodkát adtál az én drága barátnémnak?
- Biztos. Miért?
- Mert nem tud felállni.
Martin és Eric egymásra vigyorogtak a kétértelmű válaszon. Andy és Dave úgyszintén. Capri megjátszott durcival felelte: - Perverz disznók! - Capri a karjánál fogva vitte le a barátnőjét táncolni. Amikor a két lány elment táncolni, a fiúk érdeklődve figyelték őket, amiről a két lánynak fogalma sem volt. Eric és Martin különösen megbabonázottan nézték a két lányt. Amíg táncoltak, késve bár, de befutott Christian és Kessy is. Eric úgy érezte, ideje távozni a buliról, nem szabad visszaélnie Martinék bizalmával, meg különben sincs már itt keresnivalója. Martin bemutatta Ericet Kessynek és Christiannak. A kézrázás után a fiúktól Eric bocsánatot kért, hogy távoznia kell, elköszönt és távozott. Eric odament a javában bulizó Zsóhoz és ezt mondta neki: - Én most megyek, édes. Nem akarok visszaélni Dave-ék vendégszeretetével, már annak is örültem, hogy egyáltalán meghívtak a koncertjükre annak ellenére, hogy bevertem Dave képét.
- Máris mész? - kérdezte csalódottan a lány, majd nagyot sóhajtott - Oké, menj, ha úgy érzed jónak. De azért ugye látlak még?
- Persze, ez csak természetes. Buli után találkozunk a szállodában.
Búcsúzásképpen megölelték és megcsókolták egymást, majd mielőtt távozott volna, elköszönt Capritól is és a fiúkkal is még egyszer kezet rázott, majd elindult kifelé, beszállt a kocsiba és elindult szállása irányába. A két lány idővel kellőképpen kibulizta magát. Ahogy visszatértek a táncparkettről, Capri elfoglalta helyét Martin oldalán, kifulladva zöttyent le a székre, fejét Martin vállára hajtotta. Zsó is épp készült leülni, amikor meglepődve látta, hogy Dave felállt, és azt felelte:- Zsó, beszélhetnénk odakint négyszemközt egy kicsit?
Zsó nem számított erre, nagyon meglepte a dolog. Rosszat sejtett, de minden erejével azon volt, nehogy észrevegyen Dave bármit is. Csak remélni tudta, sikerrel tudta leplezni meglepettségét. Erőt vett magán és csak ennyit mondott: - Persze, menjünk.
Dave és Zsó elindultak kifelé, Capri rosszat sejtett és ennek hangot is adott. Christian azonban megnyugtatta, hogy nem fog semmi különös történni. Elég nagyok és okosak ahhoz, hogy le tudják rendezni az ügyüket. Miután Martin látta, hogy szerelme még mindig nyugtalan, bátorítóan rámosolygott, és egy puszit nyomott Capri arcára.
- Nyugi, Dave nem fogja elsütni megint a fegyverét, és bízhatnál jobban is a barátnődben.
- Túlságosan paranoiás vagyok, igazad van Mart. Csak hát tudod, amióta…szóval azóta vagyok paranoiás.
- Megértem. De ne félj, nem lesz gáz.
- A próféta szóljon belőled, angyalkám!
Eközben Dave és Zsó kimentek a klub hátsó bejáratán és leültek beszélgetni. Zsó várakozva nézett Dave-re, aki nemsokára meg is szólalt némi habozás után:
- Láttam, hogy sírtál a Stripped alatt a koncerten. Miért?
- Hát tudod, azok a fránya emlékek…
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel a dolog, sajnálom. Nem lehet, hogy túlságosan felfújod az ügyet?
- Lehetséges sőt, igazad lehet, de én már csak ilyen vagyok. Tudod, nem vagyok fából.
- Én sem, hidd el. Nem mindig vagyok akkora egoista seggfej, mint aminek látszok. Tudom, hogy nehéz elhinni. Csak tudod ez egyfajta szakmai ártalom, hogy úgy mondjam. Ha szétszednek az emberek, folyamatosan azt sugallják feléd, hogy csúcs vagy, akkor előbb utóbb, óhatatlanul megnő az egód. Meg tudod, baromira hangulatember vagyok, és fel tudnak nagyon könnyen bőszíteni az idióta firkászok is. Olyankor hajlamosabb vagyok megmutatni a bunkóbbik oldalam azon személyeknek is, akik nem érdemlik meg, mint például te.
- Jó tudni, hogy csak néha vagy egoista. Megmondom őszintén, én akkor lepődnék meg, ha nem szállna a fejedbe a dicsőség. Elvégre lassan már 30 éve imádnak az emberek. Mondd csak Dave, hogy csinálod, hogy öt perc után emberek ezrei extázisba jönnek tőled, mint csecsemő a topless bárban?
- Gőzöm sincs - válaszolt nevetve az énekes -, de ha tudnám, akkor sem árulnám el.
- Azon töprengtem el, hogy vajon hány rajongód kívánná a halálom, ha megtudnák, hogy mi történt közöttünk azon a bizonyos estén - Zsó ravaszul Dave-re kacsintott, amire mindketten nevetésben törtek ki. - Dave, ha te be vagy állva, mindig ennyire heves vagy?
- Többnyire igen. Apropó, hevesség: van itt valami számodra. Azt hiszem, illik visszaadnom.
- Tényleg? Mi lenne az?
Dave erre előhúzott egy szakadt ruhadarabot, Zsó átvette. A lánynak elkerekedett a szeme, amikor meglátta. Nem tudta megállni, hogy ne nevesse el magát. Már-már görnyedezett, sírt a nevetéstől. Dave mosolyogva, türelmesen megvárta, amíg Zsónál alábbhagy a röhögőgörcs.
- Baszki, ezt nem tudom elhinni! Dave, te komolyan magadnál tartottad a szakadt alsóneműmet? - kérdezte vigyorogva Zsó – Nem vagy normális. Miért tartottad magadnál?
- Emlékeztetőnek, hogy máskor ne vedeljek annyit.
Zsó prüszkölve felnevetett. Eszméletlen ez a pasi. Változékony, mint az időjárás. Egyszer egy bunkó, egoista pöcs, másszor meg elbűvölő, kenyérre lehet kenni. Nem elég, hogy a tekintete és a mosolya bugyiszaggató, vérbeli lepedőakrobata, még a humorérzéke sem utolsó… Túl szép ez, hogy igaz legyen. Az igazat megvallva irigyli egy kicsit a nejét.
- Nem is rossz ötlet. Köszi, hogy visszaadtad. Jobb is, ha visszaadod. A nejed nem lenne elragadtatva, ha megtudná, hogy a szakadt bugyimat rejtegeted.
- Hát nem igazán. Egy tortúra körülbelül annyira hiányzik neki, mint lufi árusnak a nyílzápor. Gondolom, te se örülnél, ha a tieden kívül más nő bugyiját találnád meg Ericnél.
- Még jó hogy. Mondd csak Dave, van esély arra, hogy tartsuk a kapcsolatot? Mert jó lenne, ha tudnánk kommunikálni valahogy. Pl. e-mail, skype, vagy ilyenek… Bár lehet, hogy Eric féltékeny lenne, amire adtam is okot, de eldurrant az agyam akkor, nem tudtam gondolkodni. Úgy őszintén, neked melyik nő tudna rajtam kívül nemet mondani? Nem hinném, hogy sok. Egyébként Dave, rettenetesen sajnálom, hogy mindenfélét vágtam a fejedhez, eléggé szégyellem is magam miatta, hagytam elragadtatni magam.
- Semmi baj, Sophie. Megértelek teljes mértékben. Persze, hogy van esély. Mivel a drágalátos pletykás barátnőd elárulta az e-mail címed, ezért majd írok, ha lesz időm.
Zsó libabőrös lett, ahogy Dave gyengéden megsimogatta az arcát. Nem tehetett róla, egyszerűen beleborzongott a férfi érintésébe, sőt már csak abba is, ahogy szeretettel, mosolyogva nézi őt. Arra gondolt, hogy hálát ad az égieknek, hogy teljesült leghőbb vágya, megismerhette kedvencét, azért a bizonyos éjszakáért meg pláne, bármekkora szenvedéssel is járt. Sőt, Ericért is. Dave figyelte, ahogy Zsó elmélkedik. Nem tudta, min pörög a lány agya ennyire, de tudta, hogy soha nem is fogja megérteni.
- Menjünk, mert a többiek már biztos aggódnak miattunk.
- Menjünk - bólintott Zsó, és bementek. Capri egy „hála az égnek!” arckifejezéssel fogadta barátnőjét. Gyorsan eltelt az idő, menniük kellett vissza. Martinból és Capriból áradt a piaszag. Zsó kuncogott, mert eszébe jutott, hogy mit fognak Capriék művelni az alkohol hatása alatt, ha visszaérnek a szállodába. Feltűnően jó volt a hangulat a visszaúton. Christian elkezdte énekelni a Macro-t, ami - enyhén szólva - nem aratott nagy sikert. Alig tudták leállítani, akárcsak Kessyt, aki átkarolta Dave-et és mindenáron az ölébe akart mászni, erre Dave, ha nehezen is, de sikeresen lerázta Kessyt. Amikor megérkeztek, Eric már várta a csapatot. Zsó megnyugtatta a szerelmét, hogy most kivételesen nem akcióztak Dave-vel, aminek Eric rettentően örült. Amint megérkeztek, mindenki elfoglalta a szobáját, ruhástul bevágódtak az ágyba, és aludni kezdtek. Capri azonnal aludni kezdett a piától, míg Zsót rázta a nevetés. Zsó hasra fordult, és a párnájába nevetett. Amikor abbahagyta a nevetést, elaludt, mint a bunda.
Zsó Reggel frissen, korán ébredt. Capri, Martin, Kessy és Christian erősen másnaposak voltak, Fletch és Dave is bal lábbal kelt fel. Zsó Andyvel pofozta szalonképes állapotba barátnőjét, majd a másnapos fiúkat. A reggeli jó hangulatban telt, de kicsit sajnálták a lányok, hogy el kell búcsúzniuk a fiúktól egy jó időre, lévén a turné véget ért. Reggeli után Zsó gyorsan hazaugrott elköszönni, majd visszatért a szállodába, hogy együtt menjenek a reptérre. A társaságtól elsőnek Dave kellett búcsúzzon. A lányok bordaropogtató ölelésben részesítették az énekest, majd Dave kezet rázott barátaival, és felszállt a gépre. Következőnek Martinék búcsúztak. Capri megnyugtatta barátnőjét, hogy majd fognak találkozni, ha lehetséges. Miután Christian, Kessy, Andy és Martinék is távoztak, Zsó elpityeredett, máris hiányoztak neki a többiek, de leginkább zizis barátnője, Capri. Eric szorosan átölelte barátnőjét, hogy megvigasztalhassa. Megérkezett végül az ő gépük is, felszálltak. Zsó életében új fejezet kezdődött, méghozzá Hollywoodban. Rendkívül szerencsésnek érezte magát, mert tudta jól: minden rosszban van valami jó. A Szigeten eltöltött idő nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hamarabb felnőtt legyen, és barátainak mondhassa Eric Szmandát, Andrew Fletchert, Martin L. Gore-t valamint legnagyobb kedvencét és példaképét, Dave Gahant.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó