A szőke férfi pár percnyi hosszas csókcsata után elszakította száját Dave-étől egy kicsit, hogy belenyöghesse: - Kívánlak! Akarlak... most... - markolta szerelme pólóját az oldalánál szinte fájdalmasan erősen.
Dave szavak helyett egy szenvedélyes csókkal válaszolt, amit hosszan elnyújtott, hogy kiélvezhesse, miközben ujjai utat találtak Martin meleg bőréhez. Társa beleborzongott az érzésbe, s teljesen hagyta is magát elveszni benne. Dave-ért kiáltott minden porcikája, az utolsó hajhagymájáig utána bizsergett. Dave meleg tenyerével csak itta magába a másik érintésének érzését és melegét, ahogy magához vonta, hogy szorosan simuljon a testének. Érezni akarta, mindennél jobban!
Martin többet akart! Egy kis hang a fejében az üvöltötte, hogy "MÉG! MÉG! MÉG!". Szinte rátapadt az előtte álló férfira, s nem érdekelte semmi más, csak hogy ajkait és érintéseit magán érezze. Dave egyre éhesebbé vált, egyre sürgetőbbek voltak az érintései és csókjai is megindultak Mart nyaka felé, hogy nyelve a bőrt ízlelhesse. Mart a plafonra nyögött élvezetében, s kezei öntudatlanul kúsztak be Dave pólója alá a derekánál, hogy hosszan és mélyen végigkarmolják a meleg bőrt, aminek hatására az éles fogak előkerültek és belekaptak a bőrrétegbe. Egy újabb torokból feltörő nyögés szakadt fel társából, aki erre megpróbálta kicsit eltolni Dave-et, hogy leszedje róla a felsőt. Dave - ha nehezen is, de - engedelmeskedett a kérésnek, majd ő is ellentámadást indított a póló ellen, ahogy sietősen lerángatta Martinról azt. Végül visszahajolt a kényeztetett felülethez és egyre lejjebb haladva kóstolgatta a Szőkeséget.
- Olyan hihetetlenül finom vagy... - súgta egy pillanatra felnézve - Belehalnék, ha nem érezhetném többet az ízed - majd folytatta útját.
Martin szíve nagyot dobbant ettől a mondattól, s automatikusan beletúrt Dave hajába egy szomorkás kis mosolyt villantva rá.
- Én pedig belehalnék, ha nem érezhetném többet az ajkaidat a bőrömön... - sóhajtotta.
- Nélküled meghalok - súgta a has bőrére, majd a hosszú ujjak ellentámadást kezdeményeztek az öv ellen.
Erre le kellett hunynia a szemeit, hogy vissza tudja nyelni a könnyeit. Ő is így érzett, de félt, hogy ha megszólal, összeomlik. Inkább hagyta, hogy Dave kibontsa az övét és lehúzza a nadrágját, amiből készségesen ki is lépett.
- Gyere csak ide - mondta Dave egy fél-mosollyal, ahogy az alsót is lehúzta, hogy látóterébe kerülhessen a legkedvencebb testrésze.
Mart nem tudott elnyomni egy mosolyt, ahogy engedelmesen közelebb lépett egyet Dave-hez.
- Mondd, csak mit tervezel vele? - kérdezte halkan.
- Szerinted? - érkezett a válasz-kérdés, majd egy puszit nyomott Mart alhasára, hogy aztán lassan, fokozatosan csússzon rá szájával a fél-merev tagra.
Gazdája hátrahajtott fejjel felnyögött, majd lassan lenézett, hogy az agyába éghessen minden pillanat. Kezével gyengéden simogatta a puha tincseket, miközben figyelte, hogy egyre keményebb tagja miként válik az énekes játékszerévé. Dave a jól begyakorolt mozdulatokat alkalmazta, ujjait is bevetve gyűrűként, illetve nem átallott alulról is támadni, miközben végig felfelé nézett mélyen a zöld szemekbe. Martin megőrült a látványtól! Megőrült ezért a férfiért minden szépségével és gyarlóságával egyetemben. Nem tudta, hogy mit csinálna nélküle...
- Dave... - nyögte félig súgva. Gerince mentén végigborzongott ettől a pillantástól. Ő is meg akarta ízlelni őt, épp ezért kicsit erősebben markolt a hajába, hogy jelezze: engedje el. - Gyere az ágyba... - mormogta rekedten.
Dave elengedte őt, de nem állta meg, hogy a nyelvét végig ne futassa a hímtag alján, majd felállván az ágyhoz húzza szerelmét. Társa finoman levetkőztette őt, majd hátradöntve az ágyon mellé heveredett, hogy folytathassák bensőséges csókjukat. A barna férfi csak nyelte magába az érzéseket, kezei nyughatatlanul jártak Martin testén, miközben sírni tudott volna az édes érzésektől.
A szőke férfi imádta hallgatni, ahogy csókjaik közben egyre szaggatottabban veszi kényeztetettje a levegőt a testében éledő vágytól. Ahogy az oldalán fekve félig Dave fölé hajolt, egyik kezével lassan végigsimított a meleg mellkason - kitapintva az őrülten doboló szívet -, majd ujjbegyeivel alig érintve a libabőrös felületet siklott egyre lejjebb a lapos hason.
Dave izmai megremegtek az érintések hatására. Majd beleőrült, úgy várta, hogy társa végre ráfogjon. Martin mélyen a szemeibe nézett: látni akarta szerelme tekintetét, mikor ujjai rátalálnak. Imádta a tapintását, a keménységét, és a tudatot, hogy csak őrá vár, hogy csak miatta izgul fel ez a gyönyörű férfi... Gyengéden szorított rá, s kezdte fel-le húzogatni a kezét az izgalomtól már síkos tagon. Dave szemei feketébe fordultak, majd a plafon felé szegve fejét nyögött fel, miközben izmai is finoman a csontjaira feszültek.
Kényeztetője kiélvezte a látványt, majd egy gyengéd csókot nyomott a szájára, hogy aztán az álla vonalán keresztül lassan végigcsókolja a nyakát, megnyalja a kulcscsontját, majd lassan eljusson az apró mellbimbókig. Az egyiket érzékien körbenyalta, majd finoman szívogatni és harapdálni kezdte. Tudta, hogy társa is megvadul ettől. Persze eközben keze sem tétlenkedett: az egyik harapással szinkronban csúszott még lejjebb, hogy a férfi heréi mögé nyúlva elérhesse a már jól ismert platina karikát, s egy nagyobbat harapott a fogai közt tartott kemény mellbimbóra, miközben ujját az intim testékszerbe csúsztatva finoman meg is húzta azt.
Dave vadállatiasan felordított. Az érzéki fájdalom, szerelem és vágy egyszerre csapott le rá és ezt már nem bírta elviselni. Nyakán kirajzolódtak az izmok és mintát rajzoltak rá az erei, ahogy teljes hangerővel ordított fel. Martin fülének mindez muzsika volt, s belőle is egy vágyakozó és egyben elégedett mordulást szakított ki, ahogy kőkemény tagja Dave combjához simult. Csípőjével nem tudta megállni, hogy ne kezdje finoman hozzádörgölni magát, hogy ő is részesülhessen egy kicsit több élvezetben.
Mintha csak parancsot kapott volna, Dave keze azonmód kutakodni kezdett a kemény tag után. Martin rázihált Dave forró mellkasára és le kellett hunynia a szemeit, mikor végre újra megérezhette magán a hosszú ujjakat. Ködös szemekkel emelte fel a fejét, hogy találkozhasson a tekintetük. Zihálva figyelte a férfit, és ahogy érzelmeinek egy újabb hulláma elkapta, halkan kiszakadt belőle: - Bánts engem, Dave!
- Komolyan azt akarod? - villant meg a méregzöld tekintet.
Bólintott, s érezte, hogy tekintete még mindig mélységesen nyílt - Igen, édes... Azt akarom, hogy megjelölj - nyelt egy nagyot - Hogy a jeleid a testemen legyenek... hogy tudjam, hogy hozzád tartozom.
- Miért, eddig nem tudtad? - érkezett a kérdés egy veszélyes mosollyal karöltve, ahogy Dave fixírozta Mart testét, hogy melyik része ízlene jobban neki.
Nem válaszolt. Elő akarta csalogatni Dave szörnyetegét, hogy szétcincálja és kicsipkézze. Azt akarta, hogy az énekes ne fogja vissza magát, hogy eressze rá mindazt, ami benne lakozott. Érezni akarta azt a sötét, vad, zabolázatlan energiát kiáradni belőle, hogy átzúduljon rajta, eltemetve őt maga alá kiút és jövő, remény és fény nélkül hagyva őt.
Az énekes megtalálta a neki tetsző területet, majd lecsapott, akár egy kígyó, hogy erővel harapjon a bordák közé csontot érve, amit meg is ráncigált kicsit és addig fokozta a nyomást, míg hegyes leopárdfogai át nem hatoltak a bőrön és ő meg nem érezte azt az édes fémes ízt, amitől elégedetten és éhesen fel kellett mordulnia. Martin felüvöltött az éles fájdalom és a kéj keverékétől és egyik kezével öntudatlanul belemarkolt Dave hajába, hogy kicsit megpróbálja elhúzni a fejét. Dave azonban felmordult és egy erőteljes mozdulattal a matracnak szegezte a haját markoló kezet, ahogy eltépte a tincseitől. Szerette hallgatni az üvöltését, ahogy szenved a fájdalomtól, ahogy uralkodik felette, ahogy ízekre tépi.... és most nem fog kegyelmet adni, most nem fogja vissza magát.
Martin felzihált az izgalomtól. Már rég nem látta így Dave-et. Látta a szemén azt a másikat, ahogy sötét árnyként újra és újra átsuhan az elsötétült tekinteten, minden egyes pillanattal közelebb kerülve a felszínhez, mintha csak a szörny vérszagot fogott volna. És valóban... a telt ajkakra pillantva látta, hogy azok az ő vérétől maszatosak. Tudta, hogy mit kell csinálnia, hogy többet kapjon: megpróbált társa acélkemény fogása ellen feszülni, készségesen eljátszva a csapdába esett vad szerepét. Dave elszakadt az édes sebtől, lenyalta a fért a szájáról és súlyának jelentős részét a Martint lefogó kezére helyezte, elszorítva és a matracba préselve azt - Nyughass! - parancsolt rá mély, morgó hangján.
- Nem! - szakadt ki belőle, ahogy tovább mocorgott alatta, próbálva szabadulni.
Társa azonban nem hagyta ennyiben. A Szőke csípőjére ült és szabad kezének ujjai rátaláltak Martin nyakára és enyhe szorításnak tették ki. Dave lehajolt Mart ajkaihoz és rájuk súgta a szót újra.
Levegő után kapott, de nem rettent vissza. Még nem! Hisz tudta, hogy ez mennyire feltüzeli a fölötte ülő démoni alakot, és ő azt akarta, hogy Dave - talán utoljára - teljes egészében felszabaduljon és kiélje magát rajta. Önként vállalkozott áldozatának.
- Nem! - jött a következő tiltakozás, s rászorított Dave csuklóira.
Dave vadja visítva felüvöltött, de ezt csak az énekes hallotta - neki csak a szeme telt meg még több tűzzel, ahogy elengedte Martin nyakát és összefogta a két csuklóját egy kézbe. Megeresztett egy ördögi mosolyt és megnyalta a felső ajkát. Lakmározni készült.
Szíve a torkába ugrott, s pulzusa olyan őrülten vert, hogy azt hitte, menten felforr a vére ettől a pillantástól. Egy újabb adag vér tolult le ágyékába a várakozó izgalomtól és a kis félsztől, amit mindig érzett, mikor hagyta, hogy Dave szörnye ilyen közel férkőzzön hozzá. De már nem volt visszaút. Dave a bőrhöz hajolt, és először a nyelvével ízlelgette azt, megtűzdelve, ahogy néha a bőrét az ajkai közé szívva szopogatta a felületet. A szőkeség felsóhajtott a kéjes érzéstől, de tudta, hogy fel kell készülnie egy újabb kirohanásra, s a gondolattól újra fájón megfeszült keményen ágaskodó farka. Dave lassan haladt a puha has felé. Alig várta, hogy belemélyeszthesse a fogait és hallja a fájdalmas kiáltásokat. Kezeivel elengedte Martin elfehéredett csuklóit, hogy lejjebb csúszhasson, elérve átmeneti célját. Mélyen beszívta a levegőt, egy pillanatra a nyelve hegye érintette a felületet, majd nem bírta tovább, csattantak az éles fogak, majd eltűntek a meleg puhaságban.
A félhomályos szoba csöndjét ismét Martin fájdalmas ordítása törte meg. Dave nem törődött vele, mohón harapta a bőrt, feltépte és szívta belőle a vért, az utolsó cseppig. Mikor elállt táplálékának útja, újabb sebet hasított, hogy ugyancsak mohón rávethesse magát, akár csak egy farkas, aki extázisában az orrával túrja a véres húst és nem győzi nyelni a falatokat. Tudta, hogy Mart hangját az ajtón túl is lehet hallani, elvégre a szőkének volt hangterjedelme és most 100%-on terhelte azt. Dave azonban nem siette el a dolgot, mohó volt, de nem kapkodott, a puha belsőségeket fedő bőrréteg minden négyzetcentiméterére kiterjedt, így hamarosan vöröslő, véres sebeket hagyott maga után.
Martin a fájdalom és a kéj extázisától szinte transzba esett és már nem érdekelte, hogy mit csinál vele ez a vadállat, csak üvöltött, ahogy a torkán kifért. Furcsamód rég érezte magát ennyire élőnek. Már hiányzott neki ez az érzés, hogy Dave teljes mértékben eluralkodjon az érzékei és a teste fölött. Dave fájdalmas útja lassan a végéhez ért, mikor elérte az alhas vonalát, ahol visszahúzta éles fogait, hogy az előbbi fájdalommal éles ellentetében, hihetetlen finom nedves forróságba fogadja Martot.
Érzékei a maximumon lobogtak, s ettől az éles váltástól egész testében összerándult, és libabőrös lett. Nem foglalkozott sajgó és vérző sebeivel, csak és kizárólag a kéj felcsapó és perzselő lángjaira fókuszált, melyeknek hevétől úgy érezte, mintha meggyötört húsa leválna csontjairól és izzó hamuvá égne a szenvedély gomolygó viharában, mely testét feszítette egyre csak Dave felé.
Dave felpillantott a Szőke arcára, miközben állhatatosan végezte a munkáját nagy élvezettel szopogatva a száját kitöltő tagot. Kínzottja már teljesen magán kívül volt az élvezettől és szinte megállás nélkül nyögött a lepedőt markolva - tudta, hogy ilyenkor veszélyes megérintenie Dave-et, hisz kiszámíthatatlanul reagálhat. Képtelen volt összeszedni magát annyira, hogy lenézzen rá, pedig minden vágya ez volt. Összeszorított szemekkel, oda sem figyelve nyomta az ujját az egyik haragos sebbe, hogy a kéj ismét vegyüljön az édes kínnal.
Dave kezeit Mart combjaira helyezte és ujjai beléjük mélyedtek, ahogy rájuk helyezte a súlyát, így szabadabb mozgást engedélyezve a fejének, amit ki is használt és intenzívebben esett neki a szájában tartott testrésznek, ami már a fogait érte, amik felkarcolták a felső bőrrétegét.
A szőke erre artikulálatlanul felhördült és egész testében megfeszült. Hatalmas erőfeszítések révén összeszedte maradék józanságát és felemelve a fejét őrülten csillogó, ködös és örvénylő tekintetével nagy nehezen befókuszálta az énekest. A hang, amin megszólalt, egyáltalán nem hasonlított a sajátjára: - Kérlek, Dave... kééérlek... - szakította fel a szavakat kiszáradt torkából.
Dave elszakadt Marttól.
- Mit szeretnél? Halljam! - parancsolt a szőkeségre. Hallani akarta, ahogy kimondja, mi a legfőbb vágya.
- Azt... azt... azt akarom... szeretném, hogy végre megdugj! - zihálta kínban.
- Esetleg teljesíthetem... ha megkérsz rá - villant gonoszul a zöld szempár.
- Kérlek!! - jött a habozás nélküli válasz.
Dave elgondolkodott, majd: - Nem – jött a hideg válasz.
- Ne! Dave! Kérlek! - nézett fel rá kétségbeesetten és az egyik alkarja után kapott.
- Nem. Amíg nem kérsz szebben.
- Kérlek szépen! - nyöszörgött.
- Mit tennél meg érte? - mosolyodott el sötéten Dave.
- Mit akarsz? Kérj bármit! - lihegte, s nem tudta megállni, hogy ne mozdítsa be a csípőjét.
Dave felhúzta magát egészen Mart füléig és belesúgta - Maradj velem...
A szőke levegő után kapott és egész testében lemerevedett. Váratlanul érte Dave halk kérése. Az éles váltás egy pillanat alatt lerángatta őt a mocskos élvezetek magaslataiból, hogy sajgó szívének közepébe találjon Dave ezen kérésével. Nem mert ránézni. Megmozdulni is alig.
- Ígérd meg nekem... kérlek - nézett Martin szemeibe.
- De hisz már megígértem... nem emlékszel? - nyelt egy nagyot, de kiszáradt torkát nem nedvesítette semmi.
- De megint hallani szeretném. Hadd higgyek benne... még ha nem is igaz.
Szerelme mélyen a szemébe nézett és pár percig csak fürkészte a végtelen mélységet bennük.
- Megígérem... megint. - De Martin tudta, hogy mindketten tisztában vannak vele, hogy nem biztos, hogy be fogják tudni tartani az ígéretüket.
Dave most nem akart ilyenekre gondolni, csak hitt a szavakban. Szenvedélyes csókot kezdeményezett, miközben kezeit Mart vállai fölé helyezte. Vágyott rá, olyan nagyon!
- Szeress engem, Dave! Kérlek... - karolta át szorosan az énekes hátát, a felcsapó kétségbeeséstől olyan erősen markolva őt, hogy körmei belevájtak a meleg bőrbe - Könyörgöm!
Dave a kérést hallva hamar benedvesítette Martint, s elkezdett befelé nyomulni. Már segítség sem kellett neki, annyira kemény volt.
- Terpessz nekem, te dög! - nyögte Dave, miközben centiről-centire csúszott beljebb.
Mart szó nélkül engedelmeskedett és még inkább magára húzta kedvesét, szinte már az arcába zihálva. Érezte, hogy egyre közelebb és közelebb ér, s nem bírta megállni, hogy ne ragadja meg saját magát, melyet egy újabb artikulálatlan nyögés kísért. Dave hátizmai pattanásig feszültek, ahogy felvette a ritmust, olyan mélyen hajolva Martinra, hogy a fülébe nyögött.
Az izzadt test tulajdonosa két percen belül már megint nem volt magánál. Vadul mozgatta kezét saját kőkemény tagján is, míg másik kezével fájdalmasan szorosan kapaszkodott Dave-be. Annyira kellett neki! Ekkor nyögései már panaszosakká váltak, ahogy a szeméből észrevétlen csorgó könnyek megfűszerezték azokat.
Dave felpillantva látta a könnyeket. Odahajolt hozzá, hogy csókjaival vigasztalja, miközben csípője érzékien járt és néha nem állta meg, hogy el ne szakadjon Martintól, hogy felnyöghessen.
A szőkeség hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül hangosan felordított, ahogy egész teste megfeszülve fogadta rég várt orgazmusát, magját a fölötte mozgó hasára lövellve. Képtelen lett volna tovább visszatartani magát. Dave ennek következtében felkapta a fejét, hogy egy hatalmasat nyögjön: ugyanis Mart záróizma nem kis erővel szorított, megakasztva a mozgásában őt, de a szorítás hamar felengedett és ő zöld utat kapott ismét. Nem bírta ki, most és azonnal akarta az élvezetet! Gyorsított csípőjének mozgásán, ami átfolyt állatias erőszakba. Martin nem ellenkezett, de ha tette volna se érdekelte volna Dave-et: ha kell megerőszakolja. Teljes mértékben magára koncentrált, ahogy vadul nyögve és morogva mozgott, egyre gyorsabban, míg végül átlépte a saját határait, teste belemerevedett a mozdulatba és ő hangtalanul élvezett.
Mart keze megcsúszott az izzadt háton, így hagyta, hogy az az énekes derekának környékén pihenjen meg újra. Csak nézte, ahogy szerelme élvez. A látvány leírhatatlan volt, ahogy Dave fölé hajol, ahogy az erek szinte fájdalmasan kitüremkednek bőre alatt, ahogy a fény megcsillant a bőrén kiütött izzadtságcseppeken… Minden egyes részletet újra elraktározott az elméjében. Bármi történjék is, emlékezni fog a bőre kipirult színére, ahogy a tetovált karok meg-megremegnek az átéltek hatására, és a lehunyt szemű, élvezettől eltorzult arcra. Olyan gyönyörűnek látta kedvesét, hogy könnyei újult erővel kezdtek hangtalanul folyni a párnába.
Dave zihálva omlott Martinra, miután véget értek az extázis percei. Nedves tincsei a homlokára tapadtak, tüdeje levegő után kapkodott, a torka kiszáradt, a karjai remegtek, de ő csak egy szót tudott kimondani:
- Szeretlek... - súgta erőtlenül, majd arcát a puha nyakba fúrta.
Társa nem bírta tovább: még kétségbeesettebben tapadt az énekeshez ahogy kibukott belőle a zokogás. Dave nem tehetett mást, csak szorosan ölelte társát. Nem tudta megvigasztalni, hisz ő is ugyanazt érezte.
Úgy érezte, felesleges lenne bármit is mondania az izzadt férfinak. Már mindent kimondtak, amit szóban ki lehet fejezni. Könnyeit azonban nem tudta visszafogni, azok szabadon folytak arcán. Az egész aktusnak valahogy "búcsúszaga" volt, és ezt utálta! Nem bírta elviselni! Egész testében reszketett, ahogy szinte fájdalmasan szorosan kapaszkodott egyetlen igaz támaszába. A barna férfi elsüllyesztette az ujjait a szőke tincsekben, majd amennyire fizikailag lehetséges volt, szorosan magához vonta és nem akarta elengedni. Soha.
Martin halkan felnyögött, ahogy a sós izzadtság csípni kezdte nyílt sebeit, de ez a fájdalom semmi volt ahhoz képest, ami belülről marcangolta. Percekig csak Dave vállába zihálta fájdalmát, melyet oly sokáig el kellett fojtania magában, de most szabadon áramlott ki belőle, remélve, hogy ez egy kis megkönnyebbülést fog vonni maga után.
Szeretője enyhén eltolta magától és puhán, szerelmesen hajolt az ajkaira. A szőke férfi szipogva, könnyektől maszatos arccal, mohón és minden porcikájában reszketve viszonozta a csókot, ledobva védelmének teljes páncélzatát. Csak ő feküdt ott meztelenül Dave alatt lobogó érzelmeinek viharában, és sosem akart innen elmenni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó