Dave szinte fájdalmasan nyögött fel, majd már-már erőszakkal nyúlt a csukló után, hogy erővel húzza feljebb azt. Szerelme hagyta, hogy ujjai egy pillanatra megérintsék Dave karikáját, majd a heréken keresztül végül áttértek a máris fél-merev tagra. Egészen gyengéden fogta a kezébe, finom csuklómozdulatokkal kezdve kényeztetni párját. Dave belemarkolt a szőke tincsekbe, majd kezei az arcra kúsztak, hogy felhúzhassák szerelmét egy mély, érzelmektől telt csókra.
Társa mindezt hagyta neki. Lassan csókolta vissza, élvezettel ízlelve szerelmét. Keze megállt a csók idejére, hogy teljesen Dave szájának szentelhesse figyelmét. Úgy érezte, hogy mellkasát szétfeszítik a kavargó, eddig elnyomott érzések iránta. Ködös tekintettel nézett le rá, ahogy fölötte támaszkodva kicsit elhúzódott.
- Engedj el, kérlek... Szeretnélek... - nyelt egy nagyot előre is megborzongva - ... odalent is így ízlelni téged... Szeretnéd? - nézett mélyen a csillogó szemekbe, hüvelykujjával a duzzadt alsóajkat simogatva. Sosem tudott betelni ezzel a látvánnyal.
Dave pár pillanatig csak nézett a mélyzöld, gyönyörű és nyílt tekintetbe, majd magához vonta egy utolsó csókra, hogy az ajkaira súghassa - Nagyon...
Mart ajkán megjelent egy apró mosoly, majd még egy rövid csókot lopott.
- Neked bármit, édes... - azzal nyelvével nedves csíkot hagyva maga után a felforrósodott bőrön haladt egyre lejjebb az utána reszkető testen. Pár pillanat múlva már a csípője vonalát csókolta és nyalogatta, forró leheletét rázihálva, míg keze újra megtalálta a vágyakozó tagot.
Dave remegett és nyögött a vágytól, fejét a matracba vájta, miközben Mart vállait karmolászta. Őrülten vágyott már tagja körül érezni az észveszejtő, forró nedvességet!
Martin szíve az adni akarás és a szeret egy újabb hullámától szinte fájdalmasan kezdett dörömbölni mellkasában, amitől forrón fel kellett zihálnia, arcát pár pillanatra Dave csípőjéhez nyomva, ködös tekintetét a pompás férfiasságra fókuszálva. Kinyújtott ujjainak támasztva azt szedte össze magát és közelebb hajolva lassan húzta végig rajta éhes nyelvét. Dave lenézett az őt kóstolóra és nem állta meg, hogy szeretetteljesen ne cirógassa meg az arcát, mielőtt eszét vesztené a kényeztetéstől.
Jen már szinte fájdalmasan harapta saját száját, nehogy véletlen valamilyen hangot adjon, miközben tudta, hogy ez volt egy ideig az utolsó gyengéd meglesett pillanat az elkövetkező forró percek előtt. Nem akart gondolkodni. Próbálta kavargó érzéseit lecsitítani kicsit, hogy "tárgyilagosan" nézze a jelenetet, hogy "felmérje" a miket és a hogyanokat. De torkában dobogó szívét nem tudta lecsitítani, ahogy tekintetével követte Mart mozdulatát, amint nedves szájával rácsúszik férje kőkemény férfiasságára. Nem tudta elképzelni, hogy két férfi hogyan lehet ilyen gyengéd a másikkal. Mikor Dave mesélt a kapcsolatukról, nem értette, nem is akarta igazán megérteni. Sokkolta a hír. Most azonban látja. Látja, ahogy az érzelmek kiteljesednek, felemésztik egymást és önmagukat, tőlük terhes a levegő. Látta a szerelmet a zöld tekintetekben. A kötődést, a szükséget, az elfogadást... rég, vagy talán soha nem találkozott még ilyen tiszta érzelmekkel. Önmagukért szerették egymást. Amennyire megrémítette a látvány és a lehetséges következményei, annyira csodálta is. Letaglózta, a földbe döngölte, elsöpörte... azon kapta magát, hogy vágyott a részese lenni, hogy valaki őt is szeresse ennyire.
Élvezettel, lassan kényeztette nyelvével a szájában lévő kőkemény tag alsó felét, száját újra meg újra fel-le mozgatva a teljes hosszán, míg egyik kezével finom masszázst adott Dave heréinek. A lehető legnagyobb élvezetet akarta okozni neki. Fülledt tekintetével felpillantva látta, hogy Dave korábbi borús gondolatait teljesen elsöpörte már az epekedő vágy. Gyönyörűnek találta, ahogy fejét a párnába vájva mély hangján nyög, jobbjával az ő vállát karmolja, baljával pedig görcsösen szorítja a lepedőt. Dave-et teljesen elragadták az érzelmei, többet és többet akart és ennek hangot is adott. Szaggatottan nyögte könyörgését Martinnak.
Mart egy pillanatra lecsúszott a nyálától s az elő-váladéktól csillogó tagról - Mi az, édes? Mit szeretnél?
- Téged! - nézett éjsötét szemekkel a lábai közt lévőre.
Martin édesen elmosolyodott, majd újra fölé mászott egy édes és hosszú csókra, csak hogy utána eltűnve fölüle mellé másszon, hátát az ágytámlának és a párnáknak vetve.
- Gyere édes... mássz az ölembe - kérte gyengéden. Sejtette, hogy ebből Dave már tudni fogja, hogy mi vár rá.
Dave csendben felült, majd közelebb húzódott Martinhoz. Először hozzátörleszkedett, akárcsak egy macska, a karjaiba zárta, cirógatta a bőrét, miközben szinte észrevétlen helyezkedett el a kért pózban. Kedveskedve, egy kis mosollyal szorította meg Dave balját, majd felemelve kezét a szájához egyenként végigpuszilta az ujjbegyeit, végig az énekes szemébe nézve. Aztán találomra kiválasztotta az egyiket és végignyalta, csak hogy utána kéjesen szopogatni kezdhesse, míg a férfi másik kezét már saját fájdalmasan feszülő, elhanyagolt tagjára vezesse. A barna férfi értette a célzást, hosszú ujjai finom munkába is kezdtek, miközben ő vágytól terhes, halk sóhajokkal figyelte az ujját szopogató imádott és gyönyörű férfit. Társának le kellett hunynia a szemeit és el kellett engednie Dave ujját egy pillanatra, hogy mély hangján felnyöghessen. Már rettentően vágyott rá, hogy újra megérintse! Oda sem figyelve már két ujjat csúsztatott vissza a szájába, kiélvezve a csodás kéz ajándékait ágyékán. Tudta, hogy már nem húzhatja sokáig a dolgot. Minden egyes sejtje Dave után szűkölt. Bele akarta temetni magát testének szűk forróságába.
Dave elengedte a kényeztetett tagot és a csípőre csúsztatva a kezét kényszerítette közelebb Martint magához - Érezni akarlak! - nyögte, felkínálva magát neki.
Élesen kellett beszívnia a levegőt ettől az egyetlen szinte már könyörgő mondattól. Nem állt szándékában megtagadni tőle a kérését. Kicsit helyezkedett, majd a tenyerébe köpött, hogy benedvesítse magát. Egy mocskos gondolat futott át az agyán egy pillanatra, ahogy felvillant neki, hogy Dave milyen hajlékony is valójában.
- Készítsd elő nekem a terepet, kérlek... Tágítsd ki magad nekem... - sóhajtotta vágyakozva, ahogy tekintete egy pillanatra Dave azon ujjaira esett, amiket az imént még olyan szorgosan szopogatott.
Dave egy kicsit elbizonytalanodott. Az érzés beköltözött a tekintetébe is.
- Mi az, édes? - vált komolyabbá és kicsit talán aggódóvá is Mart tekintete - Hisz csináltál már ilyet nekem... - gondolt vissza pár szeretkezésükre, mikor domináns énjével uralta Dave minden egyes mozdulatát.
- Tudom, de... még akkor sem szoktam hozzá teljesen - vallotta be majdhogynem szégyenlősen - De... ha segítesz nekem... - pillantott fel a zöld szemekbe.
- Ugyan, kicsim... nem kell szégyellned magad... Előttem soha! - hajolt előre ültében, hogy baljával megcirógassa szerelmét, aki most rettenetesen emlékeztette egy elveszett kisfiúra - Persze, hogy segítek, ha ezt szeretnéd... - súgta, majd bíztatóan megcsókolta. A csók befejeztével annyi időre szakadt csak el Dave ajkaitól, míg bőségesen benyálazta két ujját, de mielőtt bármit is tett volna velük, finoman megragadta Dave tagját s újra az ajkai után kapott - ezúttal kicsit szenvedélyesebben -, hogy elterelje a figyelmét zavaráról.
Dave hálásan fogadta a csókot és a nem kicsit izgató mozdulatot is. Eztán Martin - nem szakítva meg nyelveik játékát - karolta át Dave-et, hogy nedves ujjaival hozzáférhessen a fenekéhez. Először csak érzékien ingerelte a területet. Azt akarta, hogy az énekes jelezze, ha már nagyon akarja. Hirtelen úgy érezte magát, mint mikor először csinálták ezt közösen. Az emléktől egy pillanatra bele kellett mosolyognia Dave szájába. Nem is kellett sokáig várnia a jelzésre, Dave elméjét hamarosan ismét elöntötte az emésztő vágy és többet akart.
Finoman, de határozottan nyomult belé először egy, majd két ujjával, egyre mélyebben izgatva őt, hamar rátalálva a megfelelő helyre, amire nyomást kellett kifejtenie, aminek meg is lett az eredménye: a kényeztetett férfi hamarosan hangosan nyögött és csípője is ritmusra járt. Mart ezt elégedetten vette tudomásul, kiélvezve a feszes forróságot ujjai körül, majd összeszokott mozdulataik közben újra elkapta Dave ujjait, de ezúttal már mohón bukott rájuk. Kezdte lassan elveszíteni a józan eszét, hisz, ahogy Dave csípője mozgott, óhatatlanul neki is dörgölte magát. Kivéve ujjait a szájából vezette a kezét hátra, majd sajátját elhúzva onnan adta át a terepet szeretőjének bíztatón és egyben izgatóan ráharapva a férfi alsóajkára.
Dave hagyta, hogy Martin finoman egyre beljebb tolja az ujjait önmagába. Fel kellett nyögnie. Nem tudta elképzelni, hogy még mit tenne meg Martinnak. Bármit? Úgy érezte, igen. Mikor teljesen eltűntek az ujjai, Mart elvette a kezét és Dave-re bízta a többit, de a barna férfi már rég túl volt a szégyenlőségen, gátlástalanul élvezte, ahogy önmagát kényeztette egyre vadabbul. A szőkeség élvezettel figyelte Dave kéjtől eltorzult arcát, ahogy lehunyt szemmel és hátrahajtott fejjel izgatta magát. Nem tudta megállni, hogy ne szorítson rá a férfi farkára is, s egy óvatlan pillanatban szabad kezét visszavezetve Dave fenekéhez középső ujját finoman bevezette harmadik ujjként - kezével felvéve Dave kezének ritmusát.
- Téged akarlak! - szűkült fel Dave - Kérlek!
Pár mozdulat után szó nélkül húzta ki az ujját, s megragadva Dave kezét is. Most már sürgetően markolt bele Dave fenekébe, hogy jelezze: emelje meg magát egy kicsit. Mikor ezt megtette, levegő után kapkodva szorított rá saját tagjára - párszor végighúzva magán -, majd bepozícionálva magát felfelé lendítette a csípőjét, szinte azonnal tövig merülve szerelmébe.
Dave hangja ismét hangos nyögésként vágott bele a levegőbe
Jen pedig zaklatottságában egy lépést hátrált az ajtótól. Le kellett vennie róluk a szemét, nem is kellett volna ezt látnia... Nem... Hogy Dave engedje... ezt engedje... És előtte ilyen módon izgassa magát… Teljesen más személyiség volt odabent a szobában Martinnal, mint akit őt ismert. Alig 20 perce még egy szörnyeteg volt a helyén és most ismét mást látott! Hát ki az igazi oldala? Vajon csak Mart ismeri? Melyik az igazi Dave Gahan? Vagy ő lenne mindkettő? Ugyanaz a kettősség lenne rá jellemző, ami azt is megengedte, hogy egyszerre kívánjon nőket és férfiakat?
Martin hatalmasat kiáltott, mikor a következő lökéssel teljes hosszával belé merült a szoros forróságba. Azt hitte, menten eszét veszti. Se látott, se hallott, csak zihálva nyöszörgött a gyönyörtől. Már annyira vágyott erre! Annyira vágyott Dave-re!! Ujjai fájdalmasan vájtak bele a fölötte vonagló fenekébe. Egy pár pillanatra mozdulatlan maradt, s csak kezeivel irányította a rajta köröző férfi csípőjét, ezzel még inkább tágítva őt, illetve hatalmas élvezetet okozva mindkettőjüknek. Társa ujjai fájdalmasan vájtak a szőke férfi vállaiba, ahogy megragadta őket, hogy valamibe fogódzkodni tudjon, mielőtt teljesen megőrülne a kéjtől. Annyira szerette az őt kínzót, hogy nem tudta volna szavakba önteni. Felkavarodott érzelmeivel telve bukott alá Mart ajkaira, hogy csókolhassa, érezhesse őket.
A szőke szomjasan fogadta a szenvedélyes ajkak támadását, miközben újraindította csípőjét, s szorosan átölelte Dave-et, körmeit immár hátának bőrébe vájva. Egész alteste sürgetően feszült már a kielégülés után, s nem tudta megállni, hogy torokhangon ne nyögjön bele újra és újra az énekes szájába, teljesen elveszítve maradék valóságérzetét. Most már azt sem vette volna észre, ha a világ összeomlik körülöttük. Számára csak ez a gyönyörű, szenvedélyes, imádnivaló férfi létezett, akit az utolsó porcikájáig mélységesen szeretett mindennek dacára… akinek boldogsága többet jelentett neki a saját életénél is.
Az énekes végül elszakadt szeretőjének szájától, hogy a plafon felé szeghesse szép ívű fejét, hogy felfelé nyöghesse imádottja nevét, valamint még többet kérjen tőle.
Vissza kellett néznie rájuk. Nem bírta ki, hogy ne figyelje a szenvedélyesen mozgó két izzadt testet! Így láthatta, ahogy a szőke utolsó erejével megfeszülve megadja, amire férje olyannyira vágyott, s gyorsabb és erősebb tempóra kapcsolt, ráadásként még egyik kezét kettejük közé is csúsztatva, hogy lökései ritmusára izgathassa a még mindig kőkeményen meredező tagot. Nagyot nyelt a látványtól, s nem tudta, hogy a vágytól, vagy a sírástól szorult-e el a torka, ahogy úgy szorította az ajtófélfát, hogy már az ujjai is belefehéredtek.
- Nézz rám, édes! - zihálta gyöngyöző homlokkal, s olyan mélységgel szemeiben, amit még Dave is csak ritkán láthatott.
Dave engedelmeskedett és letaglózta az a végtelen érzelemtenger, amit a zöld szemekben látott. Megértette őt, hisz saját maga is ugyanezt érezte. Majdhogynem felfalták a saját érzelmei, az a magas fokon lobogó tűz, amit Martin táplált benne, ami 21 éven keresztül szakadatlanul égett, nem hunyt ki, még csak a fénye sem halványult el soha. Őrülten szerette, imádta őt, minden részét. Mindent, kivétel nélkül. Mind testi, mind lelki értelemben. Csak ennek az egyetlen egy embernek lett elkárhoztatva Dave Gahan.
És immár ezt Jen is tudta. Hisz látta. Nem tudta hibáztatni a férjét. Talán mélyen belül megértette azt, amit Dave érezhetett: két lélek találkozott és hiába az egy nem, az ellentétek, a világ erkölcsi és morális nézetei, nem tudtak ellenállni egymásnak.... és ez lett a végzetük. Majdnem egymáséi örökre. Talán ennél nem volt rosszabb. Az örök vágyakozás, amibe édesen belefájdítanak azok a lopott órák. Mert sohasem lehetnek egymáséi teljesen, míg élnek, titkolniuk kell a szerelmüket, a lényük valódi arcát. És milyen ironikus, hogy épp egymásnak tudják a legnagyobb fájdalmat okozni! A nő arcán némán csorgott le az első könnycsepp. Hogy önmagáért vagy a férjéért sírt, azt nem tudta volna megmondani. De érezte a sajnálatot a két férfi iránt, érezte a megértést. Értette őket, még ha nem is vehetett át a terhükből, de megértette őket.
- Annyira szeretlek! - nyögött fel hirtelen a reszkető Martin, s szerelmének lobogó lángja szívéből pár pillanat múlva már az ágyékába tolult, kínozva, égetve őt, s egy mély lökés során feloldozva őt testének terhétől, hogy az is olyan könnyeden szárnyalhasson, mint ahogy azt a lelke tette abban a pillanatban. Nem bírta a kínt, öntudatlanul hunyta le a szemeit, eltorzult az arca, hátrakapta a fejét és megmerevedő testtel adta át magát az abszolút kéjnek.
Dave érezte, ahogy a forróság belé lövell és ettől sziszegve szívta be a levegőt. Mindeközben az őt kínzó kéz egy pillanatra sem pihent fájdalmasan kemény tagján. Az agyában érzett extázis hirtelen megugrott, ahogy a saját elektromos kisülése is megállíthatatlanul leszáguldott a gerince mentén, elérvén az ágyékába, majd végül kirobbanva belőle a kéjérzet hatásával és ő átadta magát a heves érzésnek.
A szíve őrülten vert, egy ér ütemre lüktetett a nyakán, a fülében zúgott a vér, de ő csak vakon Mart vállára hajtotta a fejét, szorosan átölelte, mélyen beszívta az illatát és halkan megszólalt:
- Bárcsak szabad lehetnék veled... - Nem mondott többet, némán hallgatta a légzését, ami lassan, de csillapodni kezdett.
- Én... én is ezt kívánom teljes szívemből... - súgta rekedten szerelme fejének döntve arcát, szorosan magához vonva Dave-et, tekintetével szinte esdeklőn nézve a plafon felé. Szeme sarkában az izzadtság egy másfajta ezüstös cseppel keveredett.
Halkan csukta be maga mögött az ajtót, nem akarta megzavarni a két szerelmes férfit. Mert most már tudta, hogy tényleg szerelmesek, nem csak a vágyról szól ez az egész. Remegő tagokkal, még a látottak hatása alatt állva vánszorgott ki a szobából, keresve egy nyugodt helyet, ahol békén hagyják és átgondolhatja a történteket. Végül talált egy félreeső zugot, ahová már-már hálásan menekült be.
Látta. Látta az érzelmeket, a vágyat, a szerelmet.... igen, szerelem volt ez, egyből felismerte. Tiszta, romlatlan, édes. Dave hihetetlenül szerencsés. Szerette a férjét, de tudta, hogy ő nem képes úgy szeretni, ahogy Martin teszi. Senki sem képes rá a szőke férfin kívül és nem is lesz soha. Nélküle Dave... nemhogy összeroppanna, szinte megszűnne létezni. És, hogy éljen tovább a férje nélkül? Nem, soha. Szerette őt, még ha Dave ezt nem is értékelte sokra, nem tulajdonított neki olyan nagy jelentőséget, mint Martinnak. És képtelen lenne brutális módon kitépni Dave-ből ezt az olyannyira féltett, dédelgetett részt. Nem bírná elviselni látni, ahogy szenved, érezni a fájdalmát. Felzokogott. Annyira szerette! És ő nem is látja... csak Martint látja.... De nem választhatja szét őket. Nem taszíthatja a mélybe őket, nem tiporhat önkényesen, féltékenységből indíttatva ezen az egyszerre törékeny és masszív szerelmen. Tudta, hogy fel kell áldoznia magát bizonyos szinten, ha nem akarja elveszíteni Dave-et. Martin már rég nem az állandó szerető szerepét tölti be. Látta férjén, hogy mit akar. Martint akarja. Tudja, hogy szereti őt is, de nem ő az élete szerelme. Az valaki más. Az Martin. A társa, a támasza immár majd' 30 éve. Ezzel nem kelhet versenyre. Ez az egész sokkal nagyobb nála. Mindig határozott és összeszedett énje most sehol sem volt, ahogy csak ült ott összeroskadva és zokogva, azt sem tudván hogy hol van. Mellkasa fájón sajgott. Elveszett kislánynak érezte magát, akit betemettek a problémák. Pár perc is eltelt így, majd felnézve mély levegőt vett s hosszan fújta ki. Racionális énje már mozgolódott benne a keserű csalódottság mellett. Tudta, hogy férje sosem fogja úgy szeretni, ahogy azt ő szeretné, de meg fog elégedni azzal is, amit ad neki, hisz tudta, hogy a maga módján szereti őt. Ő töltötte be komplikált életében a biztos családi háttér, a gondos háziasszony és anya szerepét, aki körül minden olajozottan működik, aki mindent a kezében tart. Aki vigasztalja őt, ha a padlón van, aki a szeretetét adja, ha szüksége van rá, és aki támogatja, bármerre... és bárkinek is a karjaiba sodorja az élet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó