Visszaértek. Halkan nyílt az ajtó, kézen fogva, némán léptek be rajta. Lassú mozdulattal húzta az ágy elé a lány a mélyen lélegző, szinte hipnózisban lévő férfit. Tudta mi jön. Lelassult az idő, szent áhítat tükröződött sötét szemeiben.
Néma csönd uralta a helységet, mintha a világ hangjai nem merték volna megtörni a ceremóniát. Csak Dave hallotta a folyamatosan hömpölygő zúgást ami soha nem múlt a fejéből, újra és újra hajszolva őt az őrületbe ahogy szabadulni akart tőle. " Hiperaktív hülyegyerek" hallotta sokszor, de ők nem tudták miért van a sok energia benne. Csak kétségbeesett menekülési vágy hajtotta. Ideges energia, ami űzte őt, mint ragadozó a prédát.
De mellette mindig elhalkul, ha nem is tűnik el...
Most is mintha csak háttérzaj lenne... nézett fel a szőke lányra. Igen ceremónia! Újra érezte a mennyei megadni akarást lelkében.
Az ágy felé lépkedve újra érezte vére hevülését egyre intenzívebben. Mint tisztítótűz lángolt fel benne az alázatos vágyódás. Igen újra! Itt a szent szertartás, ami újra feloldozza. És az ő Istennője feláldozza őt!
A lány otthagyta az ágy végénél állva, majd cipőjét és nadrágját levéve, topban és bugyiban a HI-FI-hez lépve bekapcsolta a halk instrumentális, kicsit keleti, lassú zenét.
- Gyerünk te vén ribanc! Kellesd magad! - súgta kemény hangon Dave-nek. Szándékosan emlékeztetve megalázottságára. Nehogy elfelejtse, hol van a helye.
És pólóját ledobva a sokak Istene most lassú hastáncba kezdett saját Istensége előtt. Belemélyedve a zene kéjes ritmusába lassan tekerve csípőjét, kezeit felemelve kígyózott izmos teste a félhomályban.
Brig leült az ágyra és nyugodtan figyelte. Az uralkodók nyugalma volt ez, ahogy szolgáikat figyelik kedvtelve. Hagyta magát elmélyülni a gyönyörködésben, lassan legeltette szemeit az áldozatán. Mustrálgatta, mint farkas a vacsorát.
Végig hordozva tekintetét a hosszú combokon, a széles férfias csípőn, a kiálló medencecsonton, a már kissé meglazult bőr alatt felvillanó kemény hasizmok táncán. Tovább a hosszú karcsú derékon, és szálkás mellkason. A gömbölyű vállak közötti szexi kulcscsonton, az inas nyakon, elmosolyodott "Ja hosszú és ráncos, mint egy teknős!" jutott eszébe a férfi önmagát becsmérlő szavai. Hát igen!
Szinte kíváncsian szemlélte az elnyílt vörös húsos ajkakat, a sötétzöld démoni vad szemeket. Összeért a két zöld tekintet. Olyan szikrát villantva amitől Dave-nek oldalra kellett kapnia a fejét. Tudva, ha azt a tűzet magába engedi azzal szabadon ereszti a szörnyet belül. Most nem lehet. Most neki kell felül maradnia. Bár a bestia meglátta a hívogató lángot, és kiéhezve mardosni kezdte tudatát.
Összeszorított szemekkel, erőlködve fogta vissza állatias ösztöneit. Aztán benne akadt a levegő.
- Vedd le! - hallotta, ahogy megérezte feszülő nadrágja elején a forró kezet - Lassan!
Tovább ringatva csípőjét gombolta, majd tolta le szűk farmerját.
- Fordul! – hallotta.
És engedelmesen fordította fenekét a lány felé, aki folytatva a vizuális táplálkozást itta magába a formás idomok látványát. A homorú derék, és az apró táncoló izmokkal teli tetovált hát látványától már neki is sóhajtania kellett.
Felállt és megérintette a széles vállat. A férfi lapockái közé csókolt, akit mintha áramütés ért volna. Lehunyt szemmel lehelte ki a levegőt a forró ajkak érintésétől. Csak tűrte lehajtott fejjel, ahogy Úrnője alig érintve simítja végig minden izmát és gerince csigolyáit harapdálja. Ordítani akart! Maga alá gyűrni a szőke démont, aki eszét vette minden alkalommal, amikor csak hozzáért. Fülében már a zubogva dobogó vérét hallotta, ahogy uralkodott magán emberfeletti erővel.
Tudta mit kaphat a lánytól. És ez a tudat erősebb volt az ösztönnél.
Brig érezte David remegését, behunyt szemmel, mélyen szívta magába a felizgult test bódító illatát. Szédülve rajzolódott ki elméjében az emlék, ahogy ez a test eggyé forr a sajátjával. Fájdalmasan szisszent fel, ahogy a szúró görcs beleállt alhasába. Nem! Nem, neki most dolga van. Ismerte a fekete csodát gyerekkora óta. Tudta milyen démonok szaggatják a lelkét. Enyhülést akart hozni a szenvedő pszhiére. Összeszoktak már, tudta mi hoz neki békét. Öntudatlan mámorban akarta látni szolgáját. Megakarta törni, hogy a lelkét körülvevő falak is összetörjenek, és beengedje az érzéseket, amiket megfojtott magában. Összeszedve magát ráparancsolt újra:
- Helyedre!
A szólított hallotta az enyhe remegést a hangján. Boldog kis mosolyra húzva ajkait. Akarta őt a lány! Még mindig így akarta! Az öröm elgyengítette a gondolatra. Öreg volt és fáradt, csak bajt hozott mindig mindenkire. Ahogy mondani szokták: Ha összejön az első randi...a lánya is lehetne. És akarta őt! Sok-sok kiábrándító év után is, ennyire.
Kábultan mászott az ágyra a rácsos fejtámla elé térdelve, kezeit a rácsok tetejére rakva.
- Jó fiú! - dicsérte szerelme - most csöndben maradsz - súgta közelről a fülébe már nem utasítva csak kijelentve. Egy pillanatra összenéztek és nem bírta, hogy ajkával ne érintse a lány lángvörös száját. De mire csókolhatta volna csak fehér arcbőrét érinthette kapkodva. Kemény zöld tekintet villant rá
- NEM!
Keményen és durván láncolta össze a férfi kezeit, szorosan a rácshoz erősítve.
Dave szinte szégyellte magát gyengeségéért. Újra érezni akarta a megsemmisülést, amit őrületig fokozott vágyainak végső robbanása okoz. senki másnak nem engedte. Senki sem nézhetett bele ennyire. Brig mindig "érezte" őt. És ő felnőtt férfiként egy tizenéves lánynak panaszolta el érzéseit, ösztönösen megbízva benne úgy ahogy senki másban. Nem is tudott mást tenni. Egy pillanat alatt a lelkébe látott, keresztül az oly aprólékos gonddal felépített falon át. Azonnal meglátta "őt". Évekkel ezelőtt. Mindig ő volt a "kisebb", és az ő kis őrangyala terelgette őt, megnyitotta és elfogadta. Mint ahogy minden kisgyereket kell, hiába vannak egy idős testbe zárva. Ezért tudta odaadni magát neki. Sosem érzett még senki mással úgy hogy meg akarja mutatni a lelkét, de a lánnyal oda akarta adni.
"Még azért is harcolni kell velem, hogy szerethessenek. Mindig nyafogok a szeretetért és nem hagyom magam. Szánalmas!" - fogant meg benne újra a jól ismert keserű bűntudat.
Látta a férfi arcát megfeszülni, tudta, magát ostorozza belül. Megsajnálta. Mint anya a gyermekét. Gyöngéden túrt a sötét fürtökbe, maga felé fordítva az elpirult arcot.
- Csak ha engedem - lehelte az izzó ajkakra és fogai közé fogta azt. Mosolygott, érezte a harapott elgyengülését. Lassan csókolta, finoman kóstolgatva a remegő húsdarabot, melynek tulajdonosa még nem bírt mozdulni a gyönyörtől. Csak hagyta magát sodródni, hogy végre ízlelheti a kínzóan vágyott csókot. Óvatosan kapcsolódott be, visszafogva magát. Jó akart lenni, engedelmes jó kiskutya. Akit szeretgetnek. Mégis éhesen tapasztotta magát gazdája éltető ajkára. Engedte a másik nyelvét beléhatolni, fogainak felajánlva magát, egyre mélyebben nyöszörögve a koncentrálástól, ahogy a szörny rágta az agyában azt a bizonyos ideget. Szenvedett, mint egy kutya, fuldokolva a szenvedélytől, ami égette.
- Ne sírj kicsim, kapsz enni - nyögte gazdája a szájába. Közelebb bújt, mire láncai felcsörrentek. A hangra a bestia belémart és az ő hangján felmordulva kapott a lány felé, megfordítva a játékot. Vad erővel tépte, csókolta az édes puha ajkat. Lázadva feszítette csuklóit a béklyó alatt, hogy végre érezhesse teste a másikét. De nem szabadulhatott, amitől még jobban megvadult, hangosan morogva feszítette egész hátát görcsösen húzva az átkozott láncot, ami nem engedte enni.
Brig majdnem elgyengült a nyers erőt érezve társán, ahogy érzékeit maga alá gyűrte. A "férfiállat" kiéhezve vette birtokba tudatát. Belemarkolt a fülledtségtől begöndörödött hajba, erősen megszorítva tarkóján húzta hátra, hogy rendre utasítsa. Mielőtt még megadja magát neki. Erejét gyűjtve és levegőt kapkodva nézte a démonivá torzult arcot és a fekete lángba borult tekintetet. Igen igaz! Az ördög gyönyörű, és ellenállhatatlan. Oldalához simulva nyomta le a fal felé fejét, szabad kezével végig simítva oldalán, csípőjén, térdelő bal combja elején, az ott lévő tetoválásig.
- Emlékszel még - súgta a lihegő fogolynak - tartsd be a fogadalmad - simította ujja hegyével a vaskeresztet kicsit belekarmolva.
"Elkárhozom az Istennőm kegyelméből" emlékezett Dave a magára vésetett szövegre. Visszatért az áldozati bárány vak áhítata érzékeibe. Úrnőjének háttal térdelt, kezei az ágyhoz erősítve, fejét lehajtva várta a kivégzést.
A lány mögé térdelt, tenyerét csípőjére tapasztva húzta magához, mintha meghágni akarná. És tényleg, most ő veszi magához a férfit, rákényszerítve akaratát, és tempóját, ahogy lassan kényeztetve kínozza, nem tűrve ellentmondást. Erővel fogadtatja el szerelmével az érzéseket. Megerőszakolja testét, és lelkét, lassan és gyöngéden. Jobbjával erősen a bőrre nyomva simított végig David gerincén, fel a tarkójáig, baljával a tetoválástól érzékeny bőrt kaparta még mindig a feszes combon. Beletúrt a sötét fürtökbe, visszafelé megkarmolva lassan tarkóját. Enyhe reszketést és elégedett sóhajt kapott válaszul. Visszafelé indult keze a háton, testét a másiknak szorítva. Hagyta vágyait feltörni, ahogy újra és újra végig simított a férfin, egész kemény izmos testén, fokozatosan mohóbban, mindig csak egy kicsivel többet elvéve. Most ő szeretkezett Dave-vel aki felvéve a ritmust, tudva mi után mi következik, önfeledten bújt tenyere alá, mint a hátát púposító kandúr, sóhajtva és dorombolva.
A forró kezek egyre jobban karmolták, egyre többet birtokba véve belőle. Lecsúsztak hasára és belemartak bőrébe. Végig csúsztak fenekén, alaposan felfedezve a kerek kemény formát. Combjait megnyitotta, beengedte a lassan simító kezet lábai közé, hogy a platina karikát érintve vissza induljon feneke mélyedését is végigérintve, fel újból egész testét borzolva belemarjon kulcscsontjába. Érezte a meleg arcot derekán, a szőke haj cirógatta. Bárcsak már csókolná! De a gazda kiakarta élvezni kiskedvence gyönyörét.
- Hadd halljam - nyögte beleharapva az alsónadrág szélébe a bőrt is érintve fogaival.
Parancs nélkül sem tudta volna nyögését visszafogni.
- Ahh...Uram Jézus!...
- Nem fog rajtad segíteni - nyalt hosszan végig a ruhadarab szélén, alányúlva lassan picit lejjebb húzva - az enyém leszel!
- A tiéd vagyok - szűkölt elhalóan Dave.
- Segítsek én?? - gonoszkodott vele.
- Igen segíts! - lihegett társa. Vissza tartotta a levegőt, ahogy érezte a lányt a boxerbe kapaszkodni. De nem húzta le csak félig, hogy feneke épphogy előbújjon a sötét anyag alól.
- AHRRR...- kiáltott fel, ahogy hátsójába haraptak erősen.
- Most felfallak! - vakkantotta éhesen a vérszomjas hang, és már nyalta és harapta is kezei útvonalán az izzadva vonagló testet. Mohón, mélyen harapott az illatos tarkóba, hátára simulva, vállát átkarolva szorította magához a vacsorát, mint egy vámpír marcangolva az izmos nyakat.
Dave szinte sírós hangon nyüszített, újra húzva láncait, nem érdekelte az ereit elszorító fájdalom a csuklóiban. Csak az éles fogakat érezte, a lány izmos testét, erejét, ahogy leigázza és szorítja, tartja szétolvadó testét.
- Ölj meg! Kérlek, harapj! - könyörgött még több fájdalomért rekedten. De minden abbamaradt.
- Akarod? Igen?
- Akarom - lehelte elgyengülve.
- Akarod? - kérdezték követelőzően.
- Akarom.
- Mennyire? - puszilta finoman a kínért lüktető nyakszirtet.
- AKAROM! NAGYON! - ordított a szenvedéstől.
- Az jó! - villant a gonosz zöld szem, és jóízűen megnyalva száját, elégedett vigyorral mart a reszkető prédába.
Érezte, ahogy a kéj elönti elméjét, mint sötét felhő kábította el a fájdalom. Nem bírta magát tartani, maga alá húzta térdeit, vállai és arca a párnába merültek, ahogy megérezte vére kicsordulását, majd a puha ajkakat ahogy issza, szívja életerejét. Ájultan, nyögdécselve fohászkodott, imádkozott az őt bűntető démonhoz.
Az úrnő felegyenesedett. Végignézett a kiszolgáltatott testhelyzetben kuporgó férfin. Megvadította a vére íze.
- Magamhoz is veszlek! - rántotta le róla durván az alsót, és visszatolta lábait a teste alá. Ujjai hegyével cirógatta, gyönyörködve csupasz fenekét.
Felmordult és nekiesett. Harapva, csókolva, lassan haladva a kis gyűrűig a gátban.
- Oh, igen - nyögte megkönnyebbülve társa, hogy már közelebb a megváltás.
Az ügyes nyelv teste mélyén cirógatta hajlatait, elnyalva combjai tövénél, a piercingje mellett, mindent végig ízlelve, utoljára hagyva a finom falatokat. Azután végig futva heréin, beleakaszkodott a karikába finoman húzva.
Dave felhörgött és belefúrta fejét a párnába, vállait megfeszítve. Zihálva küzdött az ájulással, ahogy alhasa görcsbeállt és ágyéka majd szétrepedt a feszítő vágytól. Óvatos fogak cibálták a kis fémdarabot, elégedetten morogva a heves reakciókat érezve.
- Ahh...kérlek...kérlek - hallotta a kétségbeesett hangot.
- Mire kérsz kicsim? - dünnyögte nem abbahagyva a ritmikus húzkodást. De David nem bírt mást kinyögni csak könyörgött, zuhanva a sötétségbe, izzó bőrében vergődve, mint egy csapdában.
- Kérlek... - lehelte lebénult aggyal.
A lány ördögi vigyorral nyalt végig a kis résen, hörgésre kényszerítve. Dave kikötve nem tudván csillapítani fájdalmán, combjait préselte össze örült erővel, most már torokhangon hörögve mint a fuldokló. Végre megérezte lángoló testében a nyáltól hűs ujjakat. Hangosan kiáltott fel az enyhülést hozó érintéstől. Éhesen tolta magát közelebb, mélyebbre csúsztatva magába kedvesét. Aztán villámként szaladt keresztül rajta a zsibbadás.
- Na mit találtam! Játsszak vele? - kérdezte gonoszul újra megnyomva prosztatáját.
- Ohh... igen.. kérlek.. igen - hallotta a párna mélyéről.
Finoman körözve masszírozta középső ujjával a kis dudort, néha kijjebb csúszva a forró feszes üregből, hogy újra és újra visszatérjen ugyanoda. Sípoló légzést és morgást hallott messziről, kábán ahogy belemélyedt szeretője kielégítésébe. Senkivel sem tudta megértetni miért elégíti ki öt a társa gyönyörének érzése. Csak rá figyelt, minden szenvedélyét átadva, élvezve uralmát a másik tudata felett, ahogy átadta magát neki, rábízva teljes lényét. Táplálkozott belőle. Eszét vesztve ő is, becézni kezdte
- Gyere kicsim...gyere haza - oldotta ki a kezeit, jobbjával még mindig benne kutatva.
A kicsi teste összerándult és ledermedt, ahogy hírtelen magához kapott. Egy pillanatig csak fogva jólesően hűs izzadt tenyerében a sziklakemény, tüzesen lüktető tagját. Ami majdnem robbant is azonnal a nyugtató érintéstől. Egy ujj simogatni kezdte gátja gyűrűjét. Brig magához szorította újra, hasánál átölelve a félig ájult, fuldokolva hörgő, nyöszörögve vinnyogó csatakos férfit. Érezte a forró bőrt lüktetni kívül és belül. Hazajön az ő ördöge, mindjárt kiszabadul a földi börtönéből. Zsibbadtan figyelte rezdüléseit, ahogy becézte, szerelmesen dicsérve kedvesét.
Aki morogva üvöltött, ahogy felforrt vérét érezte elpárologni és bőrét pergamenként lehámlani olvadó testéről. Húzta, húzta a sötét mélység egyre erősebben, ahogy saját és szerelme keze szinte egyszerre oldozta fel béklyóiból és ő szabadon merült a békés mély csöndbe a kettős orgazmus hatására. Kellemes ürességben, súlytalanul fonta körül a biztonságos hűvös feketeség. Mély süket csönd, még gondolat foszlányok sem zavarták meg.
Nyugalom. Mint a halálakor. Csak egy tovaúszó érzés...
- Én kis ópiumom - lehelte artikulálatlan, erőtlen hangon, nem tudatában hogy hangja elárulja mindennél erősebb szerelmének megfogalmazódását.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó