Dave felnézett a kopogásra az ajtaján, majd egy igenlő válasz után nézte, ahogy a női alak belép.
- Szia. Szeretném, ha ezeket megnéznéd és választanál közülük, hogy szűküljön a felhozatal - lépett oda az asztalhoz célratörően és szétterítette Dave előtt a megjelölt terveket - Sürgős lenne.
- Hmm... - nézett Dave a tervekre - Mart melyiket választotta?
- Azt hiszem neki a zöld tetszett - vonta meg a vállát, majd összeszorította a száját megigazítva az imént feltett elegáns szemüvegét.
- Én is emellett voksolok. Neked, mi a véleményed?
- Jó választás, de én figyelembe vennék pár másik koncepciót is, például a narancs-kéket vagy a lila-pirosat, bár az egy kicsit emlékeztet a Devotionalra - vont vállat és megkockáztatott egy pillantást Dave-re, ahogy az asztalnál ülő férfi mellett állt.
- Kevernéd a zölddel? - fintorgott Dave, amitől az orrán összeráncolódott a bőr.
- Nem, válthatnák egymást hasonlóan, mint a Live In Milanban - vont vállat - De itt ti döntötök.
- Nah igen, a nyugis számokhoz jól menne a lilás szín, narancs-vörös meg például a Useless alatt? Vissza akarom rakatni azt a számot a mostani számlistára.
- Azt jómagam is szeretem. Nem lenne rossz döntés - kockáztatott meg egy halvány mosolyt.
- Jól van. Lila, kék, narancs, vörös, piros, zöld... szerintem más szín nem is kell. Esetleg egy kis sárga, de tényleg csak kicsi. Vizuális berendezési ötletek?
- Te a középpontban, mint mindig - jegyezte meg egy kis sóhajjal - illetve a megszokott felállás, már ami a többiek elhelyezkedését illeti, egyedül a díszletek lennének mások. Még várok pár tervrajz megérkezésére, mert megkértem az egyik nagyon jó barátomat, hogy készítsen terveket.
- Ki a barátod?
- Nem ismered. Egy reklámcégnél dolgozik, mint tervező.
- Egy külsőssel csináltatod a melót? És, ha szivárogtatni fog?
- Ne aggódj. Gyerekkorom óta a barátom. Sosem tenne ilyet - vonta meg a vállát.
- Ajánlom.
- Olyanra úgyse bíznám, akiben nem bízok meg 110%-ig.
- Martinnal is együtt dolgozol - vont vállat a férfi.
- Nem értem ő hogy jön most ide - feszült meg észrevétlenül.
- Benne sem bízol meg, mégis együtt dolgozol vele.
- Az más, ő az egyik munkaadóm, nem a barátom.
- Már nem, nem igaz? De ettől még ugyanúgy sikoltanád a nevét, ha dugna.
Celeste szemöldöke egy pillanatra felszaladt ettől a mondattól - Pofátlan vagy, Dave Gahan!
- Ez az igazság, Celeste. De vajon melyikünk alatt nyögnél jobban?
- Oh, csak nem ki akarnád próbálni? - kérdezett vissza egy hamis félmosollyal. "Ha játszani akarsz, hát játsszunk..." - gondolta magában fél kézzel az asztalra támaszkodva, míg másik kezét a csípőjére tette.
- Már nem ellenkezel?
- Már nem akarsz megerőszakolni? - kérdezett vissza és ugyanolyan merev tekintettel tette egyik kezét a férfi mellkasára, ahogy hátrébb tolta a görgős székkel, hogy egy pillanat múlva szemben állva vele az ölébe ereszkedhessen. Vele csak ne szórakozzon!
- Ó dehogynem - mosolyodott el a férfi - Azt szeretnéd? - csúszott a keze a szoknyája szegélyéhez a nő derekánál.
- Nos, elgondolkodtató kérdés... - ragadta meg hirtelen a nadrágon keresztül a férfit.
Dave felnyögve elmosolyodott. Nem számított rá, hogy Celeste ilyen hirtelen horogra akad, de nem is lepte meg túlzottan a dolog.
- Mondd csak, mit élveznél benne, hm? - kezdte simogatni őt erőteljesen a nadrág anyagán keresztül, de egyenesen ült a férfi ölében megtartva a távolságot.
- Azt, hogy tartod magad az erkölcseidhez, de így sem tudsz teljesen nemet mondani nekem.
- És szerinted nekem mik az erkölcseim? - nyúlt be másik kezével a fekete póló alá végigkarmolva a hasát.
- Nem kezdesz ki a főnökeiddel?
- Ezt eddig már kétszer... hoppá, nem is, már háromszor buktam, nemde? - szorított rá erősebben a növekvő dudorra.
- Épp ez az... - nyögött fel.
- Milyennek tartasz engem, Dave? - karmolt egy újabbat a férfi mellkasán a póló alatt.
- Őszintén?
- Őszintén - csúszott közelebb ölével a férfiéhoz, mire feljebb gyűrődött a szoknyája.
- Több, vagy, mint amit mutatsz, elérhetetlennek akarsz tűnni, de messze nem vagy annyira megkaphatatlan, mint hiszed.
- Hmm... igazán? - hajolt egészen közel a férfi ajkaihoz, majd alsóajkát végighúzta a másikén alig érintve azt, míg keze tovább "gyötörte" Dave éledező férfiasságát.
- Itt ülsz az ölemben. Nem elég bizonyíték?
- Akkor el kell, hogy keserítselek. Engem te nem fogsz megkapni egykönnyen - váltott hangnemet és egy szempillantás alatt felállt a férfi öléből felkapva mappáját és egy undorodó pillantást is vetett rá.
A férfi felnyögött, majd sötét vigyor terült szét az arcán - Nem egykönnyen. Ezt már szeretem Celeste.
- Hogy fulladnál meg! - köpte felé utálattal és kiviharzott az ajtón.
Még hallotta, ahogy Dave hidegen felnevet, majd az is elhalt mögötte, ahogy egyre távolodott az ajtótól.
Nem tudta mire volt jó ez az egész, hacsak nem arra, hogy megint felidegesítette magát. Nagyot sóhajtva vágta le a mappáit az asztalára, majd az ablakhoz lépett, hogy gondolkodhasson az odakint rohanó esőfelhőket nézve. Mit művel? Ez nem ő. Igaza lenne Martinnak? Tényleg menekül saját maga és az érzései elől kapaszkodva és elbújva a férfi hűtlensége mögé? Nem tudta, hogy mit gondoljon, hogy mit érezzen.
Az egész éjszakát végiggondolkodta, s végül arra jutott mélyen magába nézve, hogy igaza lehetett a szőke férfinek. Nem tudta kitörölni magából azokat az érzéseket ennyivel, amiket a hetek során ébresztett benne. Tudta, hogy beszélnie kell vele előbb-utóbb, s ezt pár napig tartó tanakodás és ülepedés után időszerűnek is érezte. A Dave-es problémát félresöpörte a fejéből, s felkereste Martint.
Nagyot sóhajtva állt meg az ajtaja előtt és kopogott be.
- Igen? - szólt ki a szőke férfi.
- Szia. Beszélhetnénk? - lépett be bizonytalanul.
Mart félmeztelenül állt az ablak előtt egy melegítőnadrágban. A haja még vizes volt a nemrég vett zuhanytól. Rápillantott a nőre.
- Persze - mondta, majd az egyik székhez lépett, amin a pólója hevert.
Celeste követte a tekintetével a mozdulatsort és beljebb lépett félszegen leülve a kanapéra.
- Én sokat gondolkodtam, és sok mindent beláttam.
- Hallgatlak.
- Sajnálom. Igazad volt. Tényleg mindenfélével takarództam. Nem mertem szembenézni önmagammal, a helyzettel vagy már nem is tudom mivel, és mindenért téged okoltalak. Tudom, hogy nem könnyű ez az életstílus, tudom, hogy milyen vagy, hogy nem akartál szánt szándékkal fájdalmat okozni és én... én önző voltam, de nagyon fájt, amit láttam - hajtotta le a fejét - Sajnálom. Csak el akartam mondani. Nem is akarok zavarni... csak azt akartam, hogy tudd - vont vállat lehajtott fejjel és felállt, hogy távozzon.
Mart azonban odalépett hozzá és finoman felemelte a fejét - Sosem akartalak volna megbántani, de.... gyenge voltam és mindig is az maradok. Ne haragudj.
Celeste könnyes szemmel nézett fel rá - Tudom, hogy szinte semmi jogom nem volt elvárni, hogy hűséges maradj hozzám, hisz nem tisztáztuk, hogy mi is volt köztünk, csak... - egyre halkabban beszélt, majd a végére teljesen el is halt a hangja.
- Celeste én… én ragaszkodom hozzád - cirógatta meg a nő arcát.
Halványan elmosolyodott, amitől két könnycsepp szánkázott le az arcán, s lassan odahajolt Martinhoz, hogy lehunyva szemeit egy gyengéd csókot leheljen a szájára, ami csak pár másodpercig tartott.
Ám a férfi ennél jóval többet akart és mohón esett a nő ajkainak.
Celeste nem kevesebb hévvel kezdte viszonozni a csókokat mohón fonva a karjait a férfi nyakába, s belenyögött a csókba.
- Mart... istenem, úgy hiányoztál!
- Te is nekem! - bújt vizes üstökével Celeste-hez.
- Szeress engem, kérlek! - suttogta elhalón, miközben két kézzel kapaszkodott a férfi pólójába fuldoklóként szívva magába ismerős illatát.
- Hogy szeretnéd, hogy szeresselek? - kérdezte mosolyogva, miközben a kanapéra ültette a nőt.
- Mire gondoltál? - mosolygott vissza.
- Durván, ahogy rendelni szoktad? - nevetett fel.
Celeste vele nevetett, de a tekintete elszomorodott - Nem. Gyengéden Martin. Gyengédségre vágyom - fúrta a férfi nyakába az arcát.
- Nem is szerettelek volna másképp - felelte, majd munkához is látott.
Celeste készségesen fogadta a finom csókokat, melyek egy idő után elindultak lefelé a testén, ahogy egyre kevesebb ruha maradt rajta.
Másnap nem tudta, hogy miért ébredt fel álmából, aztán rájött, hogy nem csak a sötétítőkön átszűrődő fénytől, hanem attól is, hogy valaki halkan a fülébe szuszogott hátulról, ahogy az oldalán feküdt. "Martin" - gondolta - "Nem hiszem el, hogy mégis megbocsátottam neki..." - mélázott el. Még mindig kicsit fel volt kavarodva, de pillanatnyilag úgy gondolta az lenne a legjobb, ha hagyná magát sodródni az árral, és figyelni, hogy milyen irányt vesznek a történések.
A férfi zavartalanul aludt tovább, kicsivel talán szorosabban vonva magához Celeste-et.
A nyugodtan fekvő nő hosszú ujjaival gyengéden cirógatta a hasát ölelő kart a gondolataiba mélyedve. Vajon jól tette, amit tett? Vagy ez csak egy újabb hiba, aminek a bizonyítékaira még várnia kell? Nem tudta, tele volt a feje kérdésekkel, amiktől fejfájást is kapott. Lehunyta a szemeit. Ideje lett volna indulnia. Ma el kell intéznie a színpadképes munkáját és lerakni Kessler asztalára a kész és végleges tervet. Ki kell ugrania a városba a barátjához a tervekért, majd újra egyeztetni a fiúkkal. Ez se lesz könnyű nap.
A nap békésen folydogált. Martin elképesztő türelemmel tűrte Anton utasításait a félkész színpadon. Tervezőjük ideges volt: elúsztak a munkával és hiába nem volt még a színpad felállítva, nekik már ott kellett lenni és Anton élő bábúját játszani. Kivételesen Dave is csöndben tűrte a műveletet. Tudta, hogy most tényleg szorít az idő, pedig az arcára volt írva, hogy a töke is tele van már az állandó tologatással és parancsolgatással. Sosem volt az a fajta, aki ezeket szó nélkül lenyelte volna.
Kessler majd felrobbant az idegességtől és nem lehetett a füléhez szorított telefonja nélkül látni.
- Nem érdekel Celeste! Azért fizetünk, hogy oldd meg! Szerezd be a szükséges hiányzó dolgokat és a plusz embereket! - hallatszott a visszhangzó csarnokban a férfi üvöltése, ahogy telefonon sürgette a nőt, aki leforrázva hallgatta az ideges hangot a vonal túlsó végén.
Martin csendben hallgatta az őrjöngő Kesslert, majd fáradtan teljesítette az előtte csápoló Anton utasításait, akit eddig észre sem vett az elkalandozó figyelme miatt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó