Egy hatalmas fekete macska bámul rá kíváncsian. Feketés-zöld szemekkel szimatolja körbe. Akkora, mint egy közepes kutya, fülei egymás felé görbülnek a hegyüknél, mintha apró szarvacskákat viselne. Valami nagyon nem stimmel. A fekete bunda mintha apró lobogó lángnyelvekből állna össze, folyton mozog, ahogy az állat megbökdösi a durva pokróccal fedett matracon heverő kézfejét. A mancsa forró, de nem égeti meg.
Valahonnan nagyon is ismerős neki ez a szürreális állat, valakire emlékezteti a mozgása... A figyelés közben félre billentett kerek feje... a szemei. A látomás mintha megérezné, hogy figyeli öt. Rávillantja szemeit, elhátrál, fújva mutatja meg macskához képest apró, de hegyes fogait, majd fekete füstté foszlik.
Martin szemei kipattannak, hogy szembe találja magát a rumlis szoba falára festett macska, démonszerűen fújtató képével, amit álmában látott. Kicsit zúg a feje, a szoba is mintha instabil lenne a kora reggeli beszivárgó hideg napsütésben. Meztelenül fekszik egy meleg test mellett. Egy hosszú kar egy csupasz mellkashoz öleli. Nem, mintha lenne alsó rajta, de hol is van? Kicsit megmozdítja a fejét, és fel is szisszen a fájdalomtól, ami a halántékába hasít. A mozdulatra és hangra egy mély dörmögéssel közelebb igazítja őt magához a másik karja.
David az – esik le végül, nagy nehezen másnapos agyának. Itt van a társai által megszállt házban. Próbálja megerőltetni a még nagyon nyikorgó fogaskerekeket, de a Moon-beli csók után mindent homály fed még. Meg kell simítania társa bal karját, hogy tudatosítsa magában, hogy az a csók, és most az ölelés valóság. Nagyot sóhajtva Dave a hátára fordul, jobb tenyerével szemét és arcát dörgöli.
- Mindig így dörgölődzöl? – dörmög frissen ébredt, mélyebb hangján, hunyorogva vigyorog az ijedtében felülő, takarót maga elé fogó Martinra – Hmmm, de kis szemérmes valaki, az éjjel vadabb voltál – emeli meg szemöldökeit pimaszul. Az inzultált fiú vérvörösre pirul, pedig nem is emlékszik semmire. Társa nagy lendülettel kitakaródzik és átlép felette a matrac szélére ülve. Ettől megnyugszik kicsit, mert látja, hogy még mindig a farmerjában van. Csak nem vette vissza „utána”… nem érez magán semmi olyat…
- Nyugi Göndi, csak aludtunk – csap a pokróccal fedett combjára Dave, miután felvette a zokniját és a bakancsát – Bár nagyon meg akartál győzni – hajol be a lehajtott fejű fiú látómezejébe kaján tekintettel. Világos olíva szemek, rosszcsont vigyor, nem tehet, róla elmosolyodik rajta. Meg is jutalmazzák bátorságát egy gyöngéd apró csókkal. Megint hallja azt a csilingelő zúgást, mint mindig, amikor Dave közvetlen hatósugarába ér. Nem bír tőle szabadulni. Kóstolgatása eredményeképp a fekete fiú hanyatt fekve az ölében tűri, ahogy egyre jobban bele lovalja magát a felfedezésbe.
Balja a sötét fürtökbe túr, míg jobbjával a csupasz mellkast cirógatja, ahogy fölé hajol. Nem tud betelni a másik telt ajkainak ízével, puha nyelvének simításával szájában. Egy idő után azonban kénytelen ráébredni, hogy szüksége van levegőre. Lihegve szakad el az édes ajkaktól. Saját magától ledöbbenten néz a kipirult arcra és elfeketült szemekre az ölében. Mintha lángok táncolnának a szédítően örvénylő tekintetben. Mégsem ijesztő, az örökkévalóságig is képes lenne csodálni a sötét fényt, ami biztonságérzetet keltő melegséget éleszt egész testében. Amíg ezt a tűzet, látja és érzi, semmi rossz nem történhet vele. Eddigi életében még soha semmiben sem volt még ilyen biztos.
Az éltető láng tulajdonosa lágy mosollyal cirógatja meg arcát kézfejével.
- Gyere Martin, keressünk reggelit – dorombolja, majd lassan felkel, és az ingét kezdi kutatni. Martin gondosan összehajtogatott ruháit egy kupacban leteszi mellé, míg ö is öltözni kezd. Komolyan figyeli, ahogy a szőke srác gátlástalanul méregeti csupasz felsőtestét.
- Megnézhetem a karjaid? – böki ki végül a szemlélődő. Társa némán nyújtja ki elé mindkét karját, az azokon lévő tetoválásokat összefordítva felé. Jobbján egy éppen leszállni készülő kiterjesztett szárnyú sas, karmaiban szalaggal, amin beceneve áll kibetűzve. Balján ékíráshoz hasonló bonyolult ábra, mint valamilyen törzsi jel.
- Ez jelent valamit? – érinti meg a terjedelmes képet ujja hegyével.
- Börtön-tetkó, azt jelenti, hogy egy köcsög vagyok. De nem hagytam magam – sziszegi el a végét szárazon, elrántva karját. Belebújik az ingébe és kiviharzik a szobából.
A ház alsó szintjén könnyen megtalálja a konyhát, már csak a terjengő kávé illat miatt is. Belépve látja, ahogy Dave, megneszelve jöttét egy kis gyógyszeres üvegcsét rejt a reggeliző-pelyhes dobozok mögé. Zavartan néz fel rá, majd kirak egy bögre kávét és egy csomag kekszet a pultra Martin elé, két aszpirin kíséretében.
- Köszönöm – nyögi az halkan a feszült légkört érzékelve – Dave, sajnálom, ha túltolakodó voltam…
- Nem voltál! – pillant rá társa – ha nem akarom, nem mondom meg! De valamiért elmondtam. Beszélnünk kell komolyan a dolgokról. Mennyire is gondoltad komolyan, hogy lejársz a meleg bárba?
- Már mostanra elég komolyan gondolom – kapcsolja össze tekintetét a másikkal, határozottan – nem csak énekest keresni jártam oda, ha arra célzol – teszi hozzá önérzetesen.
Hosszú kínos csend után társa végül megszólal, miután feladta, hogy a világoszöld szemekben keresse a válaszait.
- Én nem reklámozom, hogy ilyen vagyok, és nem szeretném, ha te megtennéd. Ismered az ittenieket, és szerintem azt is tudod, hogy általában a punkok nem bírják a buzikat… De ha komolyan akarod, akkor lejárhatsz velünk, mármint velem és Markkal. Meg a néhány beavatott sráccal.
- Miért kellene a kíséretetek? – úgy érzi, mintha kis gyereknek tartaná, aki védelemre szorul, de a büszkesége alatt tudja, hogy ez igaz. Már hetek óta hagyja neki, hogy piszkálódjon vele, most azonban már nem érzi olyan távolinak a másikat, hogy megijedjen tőle. Aki minden fellengzősség nélkül, komoly aggodalommal tekint rá.
- Valamiért rosszul érzem magam a gondolattól, hogy maga alá gyűr téged ez a világ. – félre tekint, mintha magán csodálkozna, hogy ezt kimondta, majd sóhajtva folytatja – Mindegy! A lényeg, hogy, ha meg érzik, hogy félsz akkor áldozat leszel. És elbánnak veled egy életre úgy, hogy pár év múlva, ha letartóztatnak engem egy meleg bárban, akkor te leszel az első, aki a tüntetők közt a leghangosabban ordítja, hogy akasszuk fel a köcsögöket! Érzem a reakcióidon, hogy teljesen friss hús vagy, és nem mindegy hogyan jössz rá ezekre a dolgokra. – A tekintet őszinte, komoly és aggódó. Martint még meg is ijeszti kissé ettől a folyton marháskodó fiútól, az ilyen hangnem.
- Rendben, értem, amit mondasz, és komolyan gondolom a dolgot. De ez avval jár, hogy közelebb kerülünk, megismerlek téged is, ha beavatsz ezekbe.
- Igen, pont ezért akarom veled megbeszélni. És szerintem nem baj, ha van kitől kérdezned –kezdi a kekszet rágcsálni megnyugodva, hogy eléri üzenete a célját.
- Kérdezhetek? – kezdi óvatosan
- Aham.
- Azt mondtad, hogy nem hagytad magad…- súgja lehajtott fejjel, mint aki biztos benne, hogy megint rosszat csinál, de akkor is megteszi, ha megverik érte. Dave leteszi az ételt, nagylevegőt véve belekezd.
- A javítóban vannak túlkorosok is. És valaki tudta, hogy hova járok, miket csinálok. Lefogtak és a karomra varrták, hogy majd én leszek a csaja az ottani nagykutyának – hangja egyre inkább visszaadja fortyogó dühét – de mielőtt kiköthettek volna elborult az agyam és nem tudom mi történt, de csúnyán összevertem mindet. –halkul el, majd felnéz a fürtösre. – a tetkó megmaradt, engem kiengedtek, mert a többiek bántalmaztak. Arra gyűjtök, hogy leszedessem.
Martin nem szól, próbálja feldolgozni az információkat, de nem kímélik.
- Sok mindent csinálhat egymással két férfi, anélkül, hogy… hmmm….- tanácstalanul biccen fél oldalra feje, ahogy tarkóját vakarva keresi a megfelelő szót – konkrétan dugnának – fordítja felé nyitott tenyerét a kifejezés tárgyilagosságát hangsúlyozva.
- Te nem? – puhatolózik a szőke halkan, belepirulva.
- Ha valaki megdug, akkor megcsinált, és ez a kifejezés ragozva a többi felállásra is. Akit csak csinálnak az a passzív. Aki csak másokat csinál, az aktív. Aki mind kettőt az uni. – felkuncog Mart zavart arcán – minden kis külön világnak meg van a maga nyelve, és ha benne vagy akkor értened kell a tájszólást, ha nem akarod, hogy átverjenek. Szóval én aktív vagyok.
- Tehát akkor….
- Igen még szűz vagyok – kerekíti el még jobban szemeit, pilláit ártatlanul rebegtetve. Martinnak megint nevetnie kell rajta. Oldódik a hangulat.
- És a bárban? – kérdi már csevegő hangnemben, miután kinevette magát az ellentmondáson, ami előtte áll. Vagyis az ártatlan, de kitetovált, orrkarikás, fürtös, fülbevalós Daviden.
- A bárban öreg pasik vannak, az üzlet. Nincs konkrét szex közöttünk általában. – elgondolkodik, hogy merje –e mondani – és én ott a Mesterük vagyok. Tudsz valamit az ilyesmiről?
- Igen, már kicsit utána nyomoztam – nyel nagyot Martin, mint a kisgyerek, akit lelepleztek. Társa arcán mintha elégedettség futna keresztül ezt hallva.
- Akkor van fogalmad arról, miket csinálhatok velük. – vigyorog rá mocskosan – ezért nem kezdett ki még veled senki, az első este, amikor láttalak mellettünk álltál, és kérdeztek is rólad. Azt mondtam nekik, hogy velem vagy.
Hirtelen megvilágosodik minden furcsaság Mart számára, amiket megjegyzett magának az elmúlt hónapok alatt. Mindenki kedves volt hozzá, sosem közelítették, pedig sokszor volt egymaga, senki sem kérdezett tőle semmit, pedig látta a többi új vendéget, akiket szinte lerohantak. Igaza van Dave-nek, kell neki a támogatásuk. Az énekes látja is rajta, hogy végre felfogta a dolgokat, a pultot megkerülve lép mellé, óvatosan átkarolva bátorításképp. A kisebb test azonnal hozzá fordul, és szorosan hozzá simul. Percekig állnak így, mint akiket megbabonáztak. A szőke szólal meg.
- És te csak akkor Markkal csinálod? – búgja Dave nyakába.
- Nem, igazából Joe beleillik az zsánerembe, és tudja is, hogy kivételezek vele, és ezt meg is becsüli.
- Aha! Az üzlet. Értem.
- Nem, nem érted, de nem is fontos. Majd belejössz – simogatja hátát, orrát a göndör fürtökbe temetve tarkóján, amitől megremeg áldozata. Ismét elönti a melegség, minden a helyére kerül. És mintha a nagy vagány is elveszett volna a pillanat meghittségében. Egyre mélyebben lélegezve fogja Mart libabőrös nyak bőrét finoman ajkai közé, puhán csipkedve így őt egészen álla vonaláig. Tenyerei közé fogva arcát kéri a másik ajkait, lassan végig nyalva rajtuk. Már semmi óvatos nincs csókjukban, az ismerős ízt szomjazva isszák egymás lélegzetét.
Halk sóhajtó nyögéssel válnak el, szinte remegve egymás karjaiban, ahogy összebújnak levezetésképp az idegszálaikat elzsibbasztó élmény után.
- Göndi, sok dolgom van ma. – suttogja fülébe lehunyt szemmel szuszogva az elvarázsolt fiú – Pedig, inkább itt tartanálak – nyitja fel szemhéját saját kimondott szavaira, meglepetten. Zavartan meg simogatva hátát engedi el, majd készülődni kezd a még mindig kissé bárgyún mosolygó Martot magára hagyva, aki figyeli őt, amit összeszedi mindkettőjük dolgait. Nem bírja megállni, odalép elé és apró puszival fogja kézen, hogy elinduljanak útjukra.
A kapuban a fürtös kezd magához térni, hirtelen eszébe jut valami fontos.
- Az a fura macska a falon, azt is te festetted? Megszaglászott, megbökdösött, rám fújt és eltűnt – nevet fel furcsa álmán. Dave ledermedten áll meg és döbbenten bámul rá.
- Láttad öt? – hangja furcsán félve cseng
- Vele álmodtam
- Oh, vele én szoktam álmodni. – szól komoran. Elindulnak az utca ellenkező szélei felé, a hideg korai őszben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó