Mikor a másnap reggel oly korán felvirradt Belle-nek, még mindig szerelme karjaiban aludt, aki gyengéden figyelte, próbálva mozdulatlan maradni, nehogy felébressze őt. Az agya az előző éjjeli dolgokon, kettejükön járt. Felsóhajtott. Nagyon sajnálta, hogy nem tudja billió darabokra felosztani magát, hogy minden rajongójának jusson belőle. Újra felsóhajtott, de most más okból kifolyólag. És ez az ok a szerelem volt, amit érzett. Érezte, hogy valakit mélyen és komolyan szeret. És az utóbbi két nap fejfájást okozó gondolkodásai után most már tudta, hogy az nem a feleségét, hanem egy másik nőt. De ki lehet az? Talán ez a rejtélyes nő az álmaiban? Lehet hogy ez a Carla az, akiről Isa is beszélt? Azt mondta, hogy mindig ezt a nevet ismételgeti álmában. Ki tudja biztosan?
Mikor érezte, hogy Isa finoman megmozdul mellette, úgy döntött, hogy alvást színlel, úgyhogy lehunyta szemeit, úgy téve, mintha nem feküdt volna ott ébren az utóbbi egy órában. Hallotta, hogy Isa ásít egyet, majd nyújtózik egyet mellette. Aztán hallotta a haját súrlódni a párnán – valószínűleg felé fordította a fejét – ez elég valószínűnek tűnt, mivel most már a nyakán érezte a nő leheletét, ahogy őt nézte. Dave-nek nehezére esett tovább színlelnie, de Isa valószínűleg most is egy különleges pillanatot élt meg, örökre emlékezetébe vésve a reggelt, mikor idolja karjaiban ébredhetett… Ezt nem akarta elrontani neki. Kárpótlásul hallhatta a nő suttogását:
- Milyen gyönyörű… Milyen békés… az én Davidem egy éjszakára… - cirógatta meg a férfi arcát ujjaival, s Dave úgy tett, mintha a szeme láttára ébredne fel. Egy nagy nyújtózkodás után – ami megmosolyogtatta Isát – a nő felé fordult és ránézett.
- Jó reggelt, Belle. Hogy aludtál?
- Jó reggelt, Dave. Milyen udvariasak vagyunk ma! De te vagy a sérült, te hogy aludtál? – nevetett. Dave megcirógatta az arcát, majd előre hajolva megcsókolta – először gyengéden, de a csók hamarosan szenvedélyessé vált…
A napfény Isa régi faspalettáinak résein folyt be, és egy fénynyaláb pont Dave mellkasára esett. Isa megérintette a fényt, pont Dave szíve fölött és elmosolyodott: - Idebent is ugyanolyan csodálatos ember vagy, mint a felszínen – mondta megkopogtatva Dave mellkasát, mintha csak egy ajtón tenné ezt.
Dave fel akart ülni, de felnyögött a fájdalomtól.
- Ne mozogj! Mikor vettél be legutóbb fájdalomcsillapítót, te butuska fiú? Máris hozom, ne merészelj megmozdulni, oké?! – azzal Isa átmászott Dave felett és kiugorva az ágyból már sietett is, hogy hozza a gyógyszereket és a vizet betegének, közben pedig kecses, fehér testében is gyönyörködhetett…
- Figyelsz az alakodra, nem? – mosolygott elismerően.
- Igen. Bárcsak több időm lenne sportolni! De csak pár órányi úszásra van időm péntekenként, ennyi a titkom. Azt viszont tudom Dave, hogy te Pilates tornázol is. Szereted?
Dave megrázta a fejét – Nem, de átkozottul hatásos. Rendszeresen csinálom, illetve gyúrok a helyi edzőteremben is és a folyónál futok. - Belle hosszasan füttyentett, mire Dave elnevette magát. – Ne mondj semmit, Isa, tudod jól, hogy a testem is a része annak, amit a Depeche Mode „elad”, úgyhogy fitten kell tartanom, hogy nektek lányoknak is legyen mire csorgatniuk a nyálatokat – nevetett tiszta szívből – Oh egek, ez fáj, a nevetés még mindig baromira fáj. Hé baby, gyere ide hozzám, gyere!
Isa odaadta a pirulákat és a pohár vizet neki. Óvatosan ülő helyzetbe tornázta magát miközben beszélgettek. Isa mellette ült, míg bevette a gyógyszereit, elvette tőle az üres poharat, majd hozzábújt. Annyira jó érzés volt a karjai közt lenni! Fejét a férfi mellkasán nyugtatta, hallgatva a szívdobogását. Lehunyva szemeit arra gondolt, hogy milyen szerencsés volt ebben a pár napban, és hogy ezek a drága pillanatok az övéi lehetnek…
Úgy tűnt, Dave élvezi a nő bőrének az érintését, mivel folyamatosan fel-le simogatta a bársonyos oldalát, amitől libabőrössé vált a nő teste, s megpróbált a takaró alá bújni, de Dave-nek más ötlete volt, hogy miként melegítse fel…
- Egy kis móka reggeli előtt?
- David, ahmm, igen, azt mondod egy kis móka? Tégy a magadévá Dave, tudod jól, hogy a tied vagyok.
- Tudom. És tetszik a dolog, Belle. Szóval a szeretkezés belefér a ma reggeli menetrendedbe?
- Nincs mit csinálnom. Meghatározatlan ideig vettem ki szabadságot a munkahelyemen, úgyhogy addig itt vagyok neked, amíg szükséged van rám. És úgy hiszem, hogy most szükséged van rám, nem? – emelte fel a takarót, s látta, hogy Dave több volt, mint kész rá, úgyhogy lovagló ülésben elhelyezkedett rajta – Hogy csináljuk, hogy ne fájjon neked?
- Uhmm, így tökéletes lesz. Meglovagolod a nemes telivért a munka nehezebbik részét elvégezve, míg én csak fekszem itt az ágyon és megtartom az egyensúlyodat a kezeimmel a derekadon, míg szopogatom a mellbimbóidat, így ni… - válaszolta és közelebb húzta Belle-t.
Azzal Isa lassan magába fogadta, elmosolyodva Dave kisebb sóhaján, mikor újra otthon érezhette magát… Felemelkedett rajta, majd még mélyebbre ereszkedett rá, ezúttal teljesen magába fogadva őt. Érezte, ahogy a férfi megfeszül, és imádta a tudatot, hogy ezzel élvezetet okoz az énekesnek. Előrehajolt, hogy megcsókolja, ezzel hozzádörzsölve egész testét, és ő maga is felnyögött, mikor mellbimbóit végighúzta az izmos mellkason.
- Meg akarom kóstolni… - mondta Dave rekedten – Gyere, Belle, hadd szopogassalak… Tegnap ezt szeretted, ugye?
Isa elmosolyodott: Dave azon gondolkodott, miként okozhatna élvezetet neki, emlékezve rá, hogy mi tetszett neki.
- Ah, igen.
Dave szája tele volt… A már kemény bimbót ajkai közé vette, s nyelvével megízlelte a hegyét, de aztán Isa megérezte a fogait is, ahogy játékosan húzogatják és harapdálgatják – levegő után kapott, ahogy az átható érzés végigborzongatta egész testét… Bátorítóan rámosolygott, mire Dave biccentett és erősebben harapott, de nem csak a mellét, hanem a nyakát, a vállát, bőrének minden négyzetcentiméterét, amit el tudott érni. Isabelle nagyon élvezte, de szeretett volna neki adni is valamit cserébe, így apró harapásokkal kényeztette Dave nyakát. S a férfi csak feküdt ott kiélvezve Isa szerelmi manővereit a csatatéren.
Többet vett a szájába a nő melléből, éhesen nyalogatva és olyan erősen szopogatva őt, hogy Isa felkiáltott:
- Uh, ne hagyd abba… Dave, ne hagyd abba! Ez nagyon jó!
Szabad kezével a másik mellet simogatta, de tudta, hogy szeretője valami mást akar, úgyhogy lefelé végigcirógatta a fölötte lévő testét, s azt találta, amit várt: Isa forró és nagyon nedves nőiességét. De a nő kezei sem voltak tétlenek, végigfutottak Dave feszes testén – le a lapos hason, hogy megragadhassa a családi ékszerét – ettől Dave várakozón felnyögött, amitől Isa viszont elmosolyodott.
- Mondd el, mint szeretnél… - mondta félig lehunyt álmodozó szemekkel.
- Ez egyszerű: még többet.
Isa felnevetett – Szóval én döntöm el, hogy miként elégítelek ki? Reméltem, hogy ezt mondod – és nem húzva tovább az időt felesleges beszéddel bejáratához vezette a kemény péniszt, s ráereszkedett még inkább széttárva a combjait. Hátrébb dőlt, hogy láthassa, miként hatol belé Dave. Csak eztán mozdult előre. Testeik újra egyesültek… Kezeit most már Dave vállain tartotta, ahogy elkezdett lovagolni rajta. Mozdulatai simák és lassúak voltak, amiktől mellbimbói újra meg újra a férfihoz dörzsölődtek...
Dave a formás feneket simogatta, finoman csapkodta, vagy durván markolászta. Isa pedig már zihálva vette a levegőt, s próbált ellenállni a vágynak, hogy gyorsítson, de ez lehetetlen volt. Nyögései egyre sürgetőbbekké váltak, mozdulatai pedig kevésbé rendszeresen jöttek. Dave tudta, hogy nagyon közel jár a csúcshoz, s nagyon szerette volna látni a pillanatot mikor elélvez, ezért közelebb húzta magához és megkérte, hogy nyissa ki a szemeit. Isa engedelmeskedett. Arcán az elragadtatás játszott, s képtelen volt megszólalni, csupán tekintete mélyedt el Dave-ébe, s a fehér villanás hirtelen elérte, amitől Dave mellkasára borult hangosan felsikoltva élvezetében.
Így térdelve maradt Dave fölött míg légzésük és szívverésük le nem nyugodott normális ritmusukra. Egymást karjainak és összefonódott lábainak melegében fürödtek. Isa végül felült, hogy a pohár és egy flakon vízért nyúljon, hogy mindketten kicsit felfrissíthessék magukat. Mélyen Dave szemeibe nézett és megkérdezte: - Még mindig vannak fájdalmaid, édes Dave?
- Tudod, már nem olyan rossz. Úgy tűnik, hogy azok a pirulák elkezdtek hatni, és szerintem a felülés is könnyebb lesz. Nézzük, hogy sikerül-e kimennem a konyhába – küzdötte talpra magát, s a vicces mozdulatoktól felnevetett.
Felülve megszólalt: - Ha már úgyis fenn vagy, akkor készíthetnél egy kis kávét… ez lehetne a hozzájárulásod a reggelhez!
Dave vállat vont – De segítened kell nekem megtalálni a kellékeket. Ez az első alkalom, hogy beengedsz oda.
Azzal Isa felállt, de rögtön meg is merevedett ott, ahol volt. Arcán meglepettség játszott…
- Várj Dave, nem tudok járni!
Dave küldött felé egy aggódó pillantást, de aztán rájött, hogy miről is van szó, amitől viszont egy ördögi vigyor kúszott az arcára. – Hoppá, bocsi, Isa, korábban figyelmeztetnelek kellett volna. Gyere, segítek! – fogta meg Belle kezét és magához húzta átölelve őt. Így tettek nehézkesen pár lépést, ami leginkább azért volt nehézkes, mert gurultak a nevetéstől.
- Úristen! Tudod, olyan érzés, mintha… - hallgatott el levegő után kapva.
- Mintha? Milyen, Belle? Mondd el! – érdeklődött.
- Mintha… még mindig bennem lennél… Jó érzés, fáj, de… uhhh… - lépett vissza az ágyhoz és leült. Arcán egy lassú és huncut mosoly terült el – Mindig amikor megmozdulok, olyan, mintha te mozognál bennem…
Dave szélesen mosolygott, de egy kis szégyenlősség is ott lappangott az arcán. Isa megint felnevetett, mintha csak elszállt volna – de hát el is szállt, nem? – A szégyenlősség volt az utolsó dolog, amit a nagy Dave Gahantől várt volna.
Dave lehajolt hozzá és megkérdezte: - És? Ugyanolyan jó érzés, mint előtte?
- Elég jó, de… hacsak nem vagy már nagyon éhes, tudom, hogy miként érhetnéd el, hogy sokkal, de sokkal jobban érezzem magam… - azzal ott ahol volt hátradőlt enyhén széttárt lábakkal, s Dave követte is, ahogy hátradőlt az ágyon. Letérdelt előtte és addig csókolta, míg Isa feje a lepedőig ért. Eztán csókjaival végig haladva testén elért oda, ahol a nő a leginkább szerette volna érezni őt…
Belle-nek egyre nehezebben és nehezebben ment a légzés, ahogy Dave gyengéd csókjai vad nyalogatásba és harapdálásba csaptak át. Felmordult mikor megérezte a férfi nyelvét magában, s ujjaival vadul végigszántotta a haját, bátorítva őt a folytatásra…
Az élvezete rohamosan növekedett. Visszatartva lélegzetét élvezte ki a pillanatot, mikor orgazmusának első rezdülései eluralkodtak testén, majd átengedte magát az érzések kavalkádjába, ahogy Dave nyelve eljuttatta a paradicsomba. Reszketve hagyta, hogy az élvezet hullámai átcsapjanak felette, s újra meg újra Dave nevét suttogta, míg nem ismét lenyugodott.
Dave felállva egy pillanatig gyönyörködött Isában, majd kiment a konyhába, hogy készítsen némi kávét. A nő újra felállt, s ugyanolyan nehézkesnek érezte a járást, de sokkal kevésbé fájt neki, mintha valami furcsa módon az orgazmusa ellazította volna őt odabent…
Véro Carlával maradt míg Justin elment dolgozni. Elég nehézkesen tudták összeegyeztetni az életüket, így Véro Carla engedélyét kérte, hogy felhívhassa barátnője anyját. Carla nem reagált, így Véro a tettek mezejére lépett, s egy rövid beszélgetés után letette, s közölte barátnőjével, hogy Delphine fél óra múlva ott lesz.
Együtt várt Carlával – Szóval anyukád még semmit sem tud Dave-ről? – Carla válaszként csak nemet intett a fejével.
- Nem, a mélyvízbe fogjuk dobni. „Szia anya… nos van egy új férfi az életemben, de brutálisan megtámadták a közeli parkban és már egy hete nem hallottam felőle semmit!” – nevetett fel Carla szárazon – Ismerem az anyámat: nem fogja megérteni, hogy hogyan lehet a hitem a kapcsolatunkban ilyen erős ilyen rövid idő elteltével. És még csak nem is fog tudni vele találkozni, hogy megbizonyosodjon róla Dave milyen illedelmes…
- Figyelj rám, drága, az anyukád a lányát fogja látni, aki mély fájdalmat érez, mivel halálra aggódja magát egy nagyon jó barát miatt. Hagyjuk meg ebben a hitben. Meg hozzátehetjük, hogy reménykedtél benne, hogy komolyabbá válik a kapcsolat, ezért próbaként összeköltöztetek. Ez elég lesz az anyukádnak egyelőre. Mit gondolsz?
- Mondhatjuk ezt is… - sóhajtott megvonva a vállát. Nem igazán érdekelte a dolog. Csak egy darabban szerette volna visszakapni Dave-et… egészségesen. Ennyi az egész! Túl nagy kérés lenne? Belebetegedett ennyi fájdalomba és a végtelen várakozással töltött órákba… napokba…
Aztán az édesanyja megérkezett. Nem igazán volt olyan hangulatban, hogy elmagyarázza mik történtek, s ezt Véro is látta, ezért kisegítette barátnőjét. De Carlát ez se nagyon érdekelte. Csupán egyetlen személy járt a fejében, és tudta, hogy addig képtelen lesz pihenni, amíg nem kap életjelet Dave-ről…
Az anyja szomorú volt, hogy lánya sápadt, könnyáztatta arcát kell látnia. Át akarta ölelni, de már nagyon régen volt, mikor annyira közel álltak egymáshoz, hogy ezt megtehette. Carla nem habozott volna egy pillanatig sem, hogy szorosan átölelje az apját, de most az anyjával kellett beérnie… ezért először csak hagyta magát átölelni, de aztán ő is viszonozta a dolgot. Hirtelen hálás volt az anyjának, hogy itt volt vele.
- Mama, nagyon nehéz eldönteni, hogy mit higgyek vagy mondjak… Számomra ő ott van kint valahol… Talán annyira megsérült, hogy nem ismerik fel, vagy…
- Édesem, csak rosszabb lesz, ha ilyeneken járatod az agyad! Inkább csak várj, ha a szívedben biztos vagy benne, hogy vissza fog térni hozzád. Tartsd életben ezt a gondolatot, és ne engedd, hogy a negatívak félrelökjék. Megígéred nekem?
Véro rámosolygott Carla anyjára – sokat segítettek, amiket mondott, és Carla is sokkal nyugodtabbnak tűnt. Ideje volt, hogy egyedül hagyja őket és hazamenjen Justinhoz.
Dave Belle számítógépe előtt ült és azok között a mappák között kattintgatott, melyek több ezer képet tartalmaztak róluk. Főként róla és a családjáról. Korábban már megnézte a testvérének, Philnek, a myspace-es oldalát és írt is neki egy üzenetet arról, hogy jól van és hogy hol tartózkodik éppen, s elkérte az otthoni számát. Most a válaszára várt. Remélte, hogy Phil fel fogja ismerni őt a leveléből, mivel Isa nevével írt. Addig is képeket nézegetett a mostohafiáról Jimmyről és a többiekről. Lassan felismerte őket, és örült neki, hogy az agya kezdte visszahozni az emlékeit. De az, hogy ki volt ez a Carla, még mindig homályos volt…
Isa egy csésze forró teával lépett be, amit át is adott Dave-nek, miközben Phil válasza megérkezett…
- Hé, Belle, nézd! Az öcsém írt egy üzenetet! Úgy tűnik aggódik, és el akar jönni ide, hogy kihagyhassuk a sajtót. Neked nem okozna gondot? Azt mondja, Jen magán kívül van, de hogy a gyerekeknek csak annyit mondott, hogy veszekedtünk… de hogy Martin és a többiek sejtik, hogy nem mond el mindent, és ebbe lassan beleőrül… El akarod olvasni az e-mailjét?
- Nem tudom. Neked szól – vont vállat egy kicsit szomorkásan. Nagyon jól tudta, hogy ez az e-mail azt jelenti, hogy Dave-nek hamarosan el kell mennie és az ő álma a végéhez közeledik. Isa keményen próbált bátor és önzetlen maradni, még Dave örömében is próbált osztozni, ahogy a kislányáról nézegette a képeket. Vele mosolygott, de a szemei vörösek voltak és végül nem tudta megállítani a könnyeit. Dave rögtön a karjaiba zárta őt, s Isa a vállába zokogott, míg a férfi a haját simogatta…
- Hé, Belle, ne légy szomorú! Szeretnéd, hogy kapcsolatban maradjak veled? Olykor-olykor e-mailezhetnénk és fotókat is küldhetünk egymásnak… Sőt, még informálhatlak is a bandaügyekkel kapcsolatban. Szerezhetnék neked koncertjegyeket és passokat, ha a srácokkal csinálunk valamit. Sokat jelentesz nekem, tudod? Hé, hallod egyáltalán, amit mondok? – húzódott el nevetve, készen rá, hogy mindent elismételjen, de Isa bólintott.
- Persze, hogy hallak. Annyira édes vagy hozzám! Sajnálom ezt az egészet, csak arról van szó, hogy az e-mail érkezése után egy kis időbe telik feldolgoznom, hogy hamarosan elmész. Természetesen ezt kell tenned. Talán mostanra Phil már kapcsolatba is lépett a családoddal, hogy megossza velük a híreket. Megadtad neki ezt a számot? Felhívhatnak itt, ha akarnak, én nem bánom. Kimegyek, ha szeretnél egyedül maradni…
- Nem, Belle, arra nem lesz szükség. Maradhatsz, és valóban szeretném megadni nekik a számodat. Köszönöm. Nagyon kedves vagy! – ölelte magához újra, s Isa úgy érezte, ki fog durranni a szíve ennyi érzelemtől…
Dave visszafordult a laptophoz és elkezdte írni a válaszát Philnek. Isa megadta neki a számát mikor készen állt rá, hogy beleírja az üzenetbe, és mikor Dave megnyomta a „Küldés” gombot, nagyot sóhajtott – innen már nem volt visszaút…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó