Mikor végre beléptek a szobába és bezárták maguk mögött az ajtót, Dave mohón nyúlt Carla után. Most már tudta, mennyire szereti őt, s látva a fejében azokat az izgató képeket a szeretkezéseikről, érezte, hogy teste lángolni kezd ez iránt a nő iránt, úgyhogy vadul megcsókolta. Carla pedig nem hitte el, hogy ez tényleg megtörténik vele! Annyira meghatódott és nagyon boldog volt! Azt hitte, hogy már soha többé nem fog érezni! De most… a meztelen bőrén akarta érezni Dave érintéseit.
- Dave… David, szerelmem… - suttogta – Még most is kívánsz, mikor ilyen csúnya és csontos vagyok? – szakította meg a csókjukat.
- Nem vagy csúnya, édes, és igen, meg szeretném mutatni neked, hogy miként érzek most irántad! – azzal elkezdte kigombolni a nő ingjét és nadrágját.
Carla egész teste várakozón reszketett, miközben áthúzta Dave fején a pólóját. Levegő után kapott, ahogy meztelen és ismerős mellkasa a szemei elé tárult. Érezte, ahogy a férfi megremeg a könnyed érintéseitől és simogatásaitól. A hálószoba ajtaja előtt álltak és Dave-nek csak egyet kellett előre lépnie – lábát Carla combjai közé csúsztatva -, hogy kényszerítse a nőt, hogy ő is lépjen hátrébb egyet. Carla az ajtónak szegezve találta magát, ahogy Dave testének súlyával odaszorította. A nő röviden és állatias zihálással vette a levegőt, ahogy kezeivel a gyönyörű, sima hátat masszírozta, s nyelvével vadul körözött Dave nyakán.
Dave követte a példáját és forró csókokkal kezdte illetni a nő mellkasának felső felét, a vállait és a nyakát, mindvégig azt suttogva, hogy milyen jó íze van, hogy milyen jó érzés, hogy Carla szereti őt. Carlát meghatotta, hogy Dave őszintén vágyik rá, illetve a lángoló szenvedélye. Teljesen elveszett vele ebben a pillanatban, és majdnem mérges volt rá, amikor megszólalva a segítségét kérte a melltartója kikapcsolásában… de Carla próbálta viccel elütni a dolgot:
- Jó látni, hogy ennyire kiestél a gyakorlatból! Tessék… Három kapcsa van és te csak kettőt kapcsoltál ki, buta fiú!
- Szóval most már buta vagyok? – húzódott vissza titokzatos tekintettel – Akkor nem is tudhatom, hogy miként is kéne ezeket itt szopogatni… ahh, bárcsak emlékeznék rá… - tettette, hogy elgondolkodik a kérdésen, ahogy a nő pihegő mellkasát fixírozta. Carla légzése elárulta a Dave iránt érzett vágyát, mely a férfi kezeit vagy nyelvét, vagy akármiének érintését akarta. Érezte, hogy mellbimbói kibírhatatlanul bizseregnek…
Durván rámarkolt a nő jobb mellére és kegyetlenül a szájába szívta a mellbimbót mielőtt nyelvével ingerelni kezdte volna. Carla egy lassú szisszenéssel fújta ki a levegőt. Úgy érezte, mintha elektromos áram cikázna át testén minden egyes mozdulatától, egyenesen az alhasába és ágyékába, mely ösztönösen Dave csípőjének feszült. Az énekes válaszként még közelebb mozdult, most már még szorosabban az ajtónak szorítva áldozatát, s a mozdulat alatt majdnem elvesztette az egyensúlyát, s fogaival erősen ráharapott a mellre, amitől Carla felsikoltott. Csak annyira húzódtak el, hogy felmérjék a kárt: csak egy vörös folt látszott, vér nem volt.
- Bírom az ilyenfajta fájdalmat… Oh istenem, Dave… bánj velem rosszul! Ne mutass kegyelmet! Hadd sikoltsak újra! Tégy a magadévá… - de nem tudta befejezni a kérését, ugyanis Dave máris engedelmeskedett: egy erőszakos csókot nyomott reszkető ajkaira, nyakát az ajtónak szorítva, fogaival ráharapva az ajkára, nyelvével vadul űzve a másikét, szinte a nő szájába lélegezve forró leheletét. Carlának nem is nagyon kellett levegőt vennie, hisz Dave hellyel-közzel szinte szájon át lélegeztette!
A férfi állatias vadsága úgy felizgatta őt, mint még soha, és a totális alárendeltségnek ezen állapotában mert olyat kérni tőle, amit még soha ezelőtt nem csináltak…
- Erőszakolj meg… tegyél vadul a magadévá… - suttogta félig aléltan. Érezte, hogy teste úgy lángol, mint még soha. – Hadd érezzem, hogy élek! Gyerünk, Dave! A tied vagyok, tégy… amit akarsz! – sziszegte, ahogy a férfi keze keményen megmarkolta a combját.
- Tényleg ezt akarod? – ragadta meg Carla seggét fájdalmasan és leszaggatta róla a bugyit mielőtt hosszú ujjai végigsimítottak nedves nőiességén, hogy megnézze mennyire áll készen. Már több volt, mint kész arra, hogy befogadja magába. Ördögien elmosolyodott és széttárta a nő lábait, majd felemelte még mindig elég közel az ajtóhoz. Így Carla lábai már a férfi dereka köré fonódhattak, várva az egyesülést.
- Igen! – nyögte – Hadd érezzelek! Gyerünk!
És a következő dolog, amit elhagyta a száját, az egy hatalmas kiáltás volt, s feje az ajtón koppant. Még mindig olyan hatalmas és kemény volt, ahogy emlékezett rá és Dave egyre mélyebbre és mélyebbre erőszakolta magát belé.
- Tetszik? – kérdezte nyers hangon, ahogy fenékizmai keményen megfeszültek minden egyes durva lökéssel, míg el nem érte benne a legmélyebb pontot, amíg csak mehetett.
- IGEN! OH ISTENEM, IGEN!!! FOLYTASD! – sikoltotta és szabad kezével, ami nem épp Dave vállát karmolta, keményen megmarkolta saját mellét, ahogy hátra vetette a fejét az ajtónak, lehetőséget adva Dave-nek a harapásra.
Dave a saját ritmusában tette a magáévá: teljes erejével erőszakolta magát belé, és a mozdulatuk miatt egy kicsit oldalra csúsztak, s Carla háta most már a kilincsbe nyomódott. A gerince alján ütődött neki és felkiáltott az éles fájdalomtól, úgyhogy megpróbált oldalra mozdulni, de mivel csak Dave-be tudott kapaszkodni, ez lehetetlennek tűnt. A férfit kell megkérdeznie…
- Dave, édesem, a kilincs… fájdalmat okoz… Nem lehetne, hogy…
- És? Azt mondtad, durván akarod… azt mondtad, hogy ez rendben van így… - hagyta abba, amit csinált, hogy odahajolva hozzá az ajtónak szorítva tarthassa, majd felsóhajtson - … Te játszol velem… Sosem fogod tudni elfogadni a teljes valómat… Mindig vissza kell fognom magam, törékeny kicsi Carlám! – mondta gúnyosan, s ettől a hangszíntől elszakadt Carla cérnája…
- Ez nem fair! Csak mozdulj jobbra két centivel és kefélj tovább! És SOHA ne oktass ki, hogy mit bírok és mit nem! Gyerünk, ki vele! – nézett rá kihívóan megemelve az állát – Bántani akarsz?
Dave arcára sötét kifejezés kúszott, s szemei szénfeketén csillogtak. Carla állta a tekintetét, de belül mégis félt, hogy bántani fogja, hogy szétszakítja odalent. Mi van, ha… De nem volt ideje a „mi van ha” kezdetű kérdéseken gondolkodnia, mivel Dave elfogadta a kihívást és vadul nyomult belé, fejét hátrahúzva, hogy figyelhesse Carla arcát. Eddig egyik szeretkezésük során sem tartotta ilyen sokáig az erejét és a ritmusát – szinte gépiessé vált, s mindketten azon tűnődtek, hogy melyikük fog elfáradni. De egy idő után Carla volt az, aki kezdett egy kicsit érzékennyé válni… Ez meg is látszott az arcán és Dave ezt észre is vette. Minden egyes lökésétől enyhén megrándult Carla teste és a szemei.
- Akarod, hogy abbahagyjam? – Akár útbaigazítást is kérhetett volna, a hangja annyira üres és érdektelen volt.
- Nem… csak ha… eleget… kaptál… - sikerült kinyögnie, átkozva magát, amiért nem tudta visszapislogni a könnyeit. Egy végigfolyt az arcán, s ezt Dave látva kezével letörölte.
- Most meg próbálsz megpuhítani… - nevetett fel és rettenthetetlenül folytatta a ritmusát.
Carla nem válaszolt csak lehunyta a szemeit és próbálta elfelejteni a fájdalmat, amit érezni kezdett a lábai között.
- Válaszolj, édes! – hallotta Dave-et, ahogy rávakkantott és egy vad lökés után hangosan felkiáltott fájdalmában.
- Kérlek… ez már fáj! – suttogta lehajtott fejjel.
- Nézz rám! – kérte sokkal gyengédebb hangon és a mozdulatai is lelassultak kicsit, ahogy megragadta a nő állát. Carlának nem volt más lehetősége, mint hogy egyenesen a csillogó szemekbe nézzen. – Azt akarom, hogy te is élvezd – tette hozzá és körözött egyet a csípőjével.
És Carla most már nem a fájdalomtól nyögött fel, hanem az élvezettől, ami újra növekedni kezdett a testében, ahogy Dave kemény lökései gyengédebbekké váltak. Állta a férfi tekintetét és az arcába nyögött, mikor hosszú ujjai lecsúsztak a lábai közé, hogy megkeressék a csiklóját. És pár simítás után ez elég is volt Carlának, hogy megérezhesse rég hiányolt orgazmusa gyönyöreit, mely erőteljesen rázta meg a testét, kényszerítve őt, hogy hangosan sikoltson fel megremegve Dave erős karjai közt.
Szerelme figyelte őt és csak még inkább felizgult, ahogy látta Carla kibontakozó élvezetét. Abban a pillanatban, mikor a nő elérte a csúcsot, ő is a szélén állt és pár kemény lökés után érezte, ahogy spermája a forró nedvességbe lövell, s egy állatias üvöltés hagyta el a torkát ettől.
Erőteljesen ziháltak a szoba hirtelen csöndjében. Hallották, hogy Isa felhangosította a rádiót – talán, hogy ne hallja, hogy mit művelnek a hálóban… Dave lassan kihúzta magát a nőből és letette őt a földre. Carla csillogó szemekkel nézett fel rá, aztán csak szorosan átölelte őt, ahogy feje megtalálta a férfi meleg mellkasának a bőrét.
Sokáig így maradtak, szorosan ölelve egymást, míg pulzusuk és légzésük meg nem nyugodott. Végül Carla törte meg a pillanat mozdulatlanságát, emlékeztetve Dave-et, hogy Isa hamarosan elmegy. A férfi felállva a kezét nyújtotta neki, amit hálásan fogadott el, hogy felálljon. Újra megölelték egymást és Dave egy tincset olyan gyengédséggel fésült Carla füle mögé, ami totálisan hiányzott belőle, mikor a nő nem rég elsírta magát a fájdalomtól.
- Gyere, öltöztessünk fel téged a búcsúceremóniára! – mosolygott le rá és az ágyhoz vezette, ahol ragaszkodott hozzá, hogy üljön le, míg ő összeszedi a ruháit a padlóról. Annyira más volt most az előtte álló férfi, és csak pár perc választotta el attól a sötét és kegyetlen Dave-től, akit ugyanúgy szeretett, de aki egyszerre halálra is rémisztette.
Megmagyarázhatatlan módon, de tagadhatatlanul érezte, hogy számára soha többé nem fog másik férfi létezni.
Mikor mindketten készen voltak, Dave kinyitotta az ajtót és megfogva Carla kezét, s egymás oldalán visszatértek a nappaliba. Isa a háttal ült nekik a kanapén Velvet Revolvert hallgatva. Hogy lefoglalja a kezét, a combján dobolt, ahogy Carla egyik magazinját olvasta. A házigazda a hifihez sétált és lehalkította a zenét, míg Dave megkerülve a kanapét leült Isa mellé. Amint a másik nő felnézett, Carla kezdett beszélni:
- Isabelle, őszintén köszönöm minden segítségedet. Nélküled… - akadt meg, ahogy egy kép villant be Dave-ről, ahogy ott fekszik és senki sem segít rajta - … nem tudom, mihez kezdhettünk volna! – sétált oda hozzá mindkét kezét Isa felé nyújtva. A nő felpattant és szorosan átölelte Carlát egy széles mosollyal.
- Mikor ennyire boldognak látlak titeket kettőtöket, az megkönnyíti az én életemet is. Ígérd meg, hogy mostantól te fogsz vigyázni rá! – mondta őszinte aggodalommal gondolva idoljára és ex-betegére.
- Promis juré! Esküszöm! – mondta Carla összeszorítva szemeit, ahogy még inkább magához ölelte Isát – Felhívsz majd ha legközelebb Párizsban jársz? Ne is gondolj hotelre, van egy vendégszobám!
- Ööö… igen, ez nagyon kedves tőled, de hacsak nem hangszigetelt, akkor nem hiszem, hogy túl sokat tudnék aludni… - kacsintott Carlára, akinek szája rögtön egy „oh”-t formázott. Egyértelműen zavarban volt, ahogy Dave felé fordult.
- Bocsi miatta… eh… csak ellenőriztem, hogy minden úgy működik, ahogy kell-e! – nézett félénken rájuk, várva a reakcióikat.
Carla ciccegett, majd felnevetett, de Isa zavartnak tűnt. Aztán összehúzva szemöldökét nézett Dave-re ügyelve rá, hogy Carla ne vegye észre, majd megkérdezte Dave-et, hogy segítene-e kivinni a csomagjait a lifthez. Carla azt mondta, hogy szeretne valamit Isának adni, úgyhogy várjon egy kicsit mielőtt kimenne a folyosóra. Volt egy gyűrűje, amibe egy „D” és egy „M” volt belegravírozva, és ami amúgy is túl nagy volt neki – ezt akarta Isának ajándékozni. Besietett a hálóba, ami egy kis időt nyert Isának.
- Nem mondtad el neki kettőnket. Azt hiszi, hogy ez volt neked az első alkalom a támadásod után, nem igaz? Dave, miért nem mondtad el neki?
- Ezt még nem kell hallania. Bízz bennem, el fogom mondani neki mikor már biztos leszek benne, hogy tényleg túltette magát a sokkon. Kérlek, még ne mondj neki semmit, Isa… ha szeretsz…
Carla ekkor ért vissza a hálóból, ahogy mezítláb lassan és halkan sétált, az ajándékban gyönyörködve, amit Isának szánt. Lassan felfogta, amit hallott s a földbe gyökerezett a lába a TV-s polc árnyékában. A következőtől, amit hallott, annyira felgyorsult a pulzusa, hogy hallotta a vér rohanását a halántékánál.
- Rendben, de csak ezért. Tudod jól, hogy bármit megadnék azért, hogy másképp legyenek a dolgok! – suttogta Isa Dave nyakába temetve arcát, s a férfi karjaival átölelte, szintén rekedten suttogva:
- Belle-em, sosem foglak elfelejteni! Megígérem, hogy hamarosan elmondom neki, ha ez ennyit jelent neked. Tudod, mindig szeretni foglak – emelte meg a nő arcát, hogy találkozhasson a tekintetük.
Közben Carla halkan kiment a konyhába, ahol korábban egy kést látott csillogni a pulton… Pillanatnyi elmezavar tört rá, ahogy megpillantotta a kést. Könnyedén a kezébe veheti a dolgokat! Hogy merészeli Isa azt képzelni, hogy annak a férfinak a nyakába akaszkodjon, akit ő, Carla, szeret? És ha arra gondolt, hogy ő még a barátjának tartotta Isát! Szerelemben és háborúban mindent szabad… Nem így szól a mondás? Átkozottul igaz!
„Dave, hogy tehetted? Mindig szeretni fogod őt? Azt hittem, hogy azt mondtad, hogy engem fogsz mindig is szeretni. Akkor mit csináltunk mi eddig egymással?” – gondolta.
A pillantás, amit azok ketten odakint váltottak, egyáltalán nem volt elfogadható! Carla látta, hogy Dave nagyon is foglalkozott Isával is. Majd beleszakadt Carla szíve, ha arra gondolt, hogy a szerelem és a szenvedély, amit megosztottak, az nem csak neki szólt. Szomorú volt elgondolni, hogy a férfi annyira egyenlő mértékben fel tudta osztani magát, hogy az igaz szerelmet mindkét nő félreértette. Nem fair, hogy az emberi szív egyszerre több személyt is szerethet.
Carla kilépett a tévé mögül, elrejtve a kezében tartott kést a háta mögött.
- DAVE! Te szórakozol velem? Hogy tudtál hazudni nekem és elhitetni velem, hogy én vagyok az egyetlen nő, akit valaha is szeretni tudsz? Nem értem, hogy hogyan tehetted ezt velünk! Nem várok vállveregetést, de én mindig itt voltam neked és te becsaptál engem! Látnom kellett volna előre, hogy ez lesz… Egyetlen élő férfi sincs, aki hűséges tudna maradni egy nőhöz! Tudnom kellett volna, hogy nem szabad megbíznom benned! Persze biztos vagyok benne, hogy „sosem akartad”, hogy ez így történjen, de összetörted a szívem és nem tudom, hogy valaha képes leszek-e megbocsátani neked!
Carla úgy érezte, hogy mindaz, amije volt Dave-vel, ez a nő az érkezésével összezúzta. Látta a saját életét maga körül darabokban heverni, mintha csak éles szilánkjai lennének egy kristályvázának, amit valaki a földhöz vágott mérgében. Nem látott vagy hallott semmit, ahogy előre lépett a késsel. Teljesen elveszett a vörös dühben és gyűlöletben, amit Isa iránt érzett, úgyhogy nem is hallotta, ahogy mind Dave, mind Belle felkiált, hogy dobja el a kést…
Először lassan mozdult, amitől Isa félelmében hátrálni kezdett hátával az ajtót keresve, de ledermedt, ahogy Carlának kiabált, hogy álljon le. Hirtelen két dolog történt Carlával, ami megakasztotta tomboló gyűlöletének hevét. Az egyik Dave érintése volt a vállán, a másik pedig a férfi gyengéd hangja, ahogy bocsánatot kér tőle…
- Carla, hát nem látod, hogy mikor Isa és én szeretkeztünk, azt sem tudtam, hogy létezel? Csak az álmaimban síró angyal voltál, aki segítségért esedezik, nem pedig a szerelmem, nem az a gyönyörű nő, aki szeret engem. Most már csak te és én vagyunk, nincs olyan, hogy Isa és én. Higgy nekem. Add ide a kést, baby, kérlek!
A nő mögött állt és előrenyúlva mellette kezei közé fogta Carla kezét. Ez a rész könnyen ment, de Carla nem dobta el vagy adta neki a kést, csak áll ott megbűvölten Isa rettegő és zokogó arcától, ahogy tovább motyogott: - Te is szereted Dave-et… Látom én! Dave, ő is szeret téged… Nem tudom megölni őt.
Carla tekintetét fogva tartotta Isa reszkető alakja. Látta maga előtt, ahogy felemelkedik a kés, és táncolva várakozik Isa előtt, de a valóságban a kés még mindig a kezében volt… az övében és Dave-ében… Dave most már a kést is fogta Carla keze mellett, és Carla nyakába suttogta, hogy engedje el, s biztos volt benne, hogy egy pillanatra úgy érezte, Carla szorítása enyhül rajta, így elkezdte kihúzni az éles tárgyat a kezéből. De aztán Carla újra rászorított, Dave felkészületlen kezei pedig megcsúsztak Carláén, egyenesen a pengébe.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó