Megjegyzés by Useless-girl: Ez a történet különleges. 2005-ben kezdődik, s időben egyik korszakból a másikba ugrál, ahogy a Kedves Olvasó betekintést nyer Dave fejébe és emlékeibe, mielőtt ismét visszatérnénk a kiinduló évbe. Nekem nagyon-nagyon tetszett! <3

"Tudod mit? A Depeche Mode kibaszott furcsa!" 
Martin L Gore  

Bridgycat

Freaks

 (Szörnyek)

Useless-girl fordításában

Prológus

 
Dave felnevetett, felpöckölte és a levegőben elkapta az érmét.

- Mikor Bugs Bunnyval beszélgettem, ő mindig azt tanácsolta, hogy olyannak fogadjam el az életet, amilyen. Az élet nem jó, de nem is rossz, vagy legalábbis más emberek így gondolják. Mindenesetre nehéz. De mindenki számára az. Felejtsd el a bánatodat. Nem te vagy az első és nem is ő az utolsó.

A férfi, aki az asztalnál ült, azzal a furcsa arckifejezéssel nézett rá.

- Ezt úgy kéne értenem… - mondta -, hogy minden problémám abból következik, hogy sose beszéltem Bugs Bunnyval?- Nem mosolygott, miközben ezt mondta.

Dave ránézett, azt találgatva, hogy vajon a Martin szavaiban megbújó durva irónia neki szólt-e, vagy Martinnak magának. De Martin esetében általában a legrosszabb feltételezései bizonyultak igaznak, s Dave összeráncolta szemöldökét, nyilvánvalóan mert megbántódott szavaitól.

Martin kiegyenesedett karosszékében és ismét ránézett. Tekintete most már felengedett a nevetéstől. - Nyilvánvalóan – ismételte -, azért, mert én sosem beszéltem Bugs Bunnyval. Gyámoltalan vagyok, mint egy gyerek. Nekem nem volt Bugs Bunnym.

- Apró Embered sem volt – tette hozzá Dave elrejtve mosolyát, mely a szája szegletében remegett.

- Nem, nem volt.

- És oroszlán sem.

- Totálisan el vagyok cseszve, Dave – nevetett fel Martin – Az élet utál engem.

Dave vele együtt nevetett és közelebb ment. A szék mögé állt, s tenyerét Martin göndör fejére tette olyan emelkedetten, amennyire csak tudta.

- Dave, nemrég kijavítottam azt, amit életem legnagyobb hibájának gondoltam. Bár nem mondhatnám, hogy most boldog vagyok.

Dave finoman megütögette a fejét – A te problémád az, hogy túl sokat akarsz, Mart – mondta, miközben zsebeibe csúsztatta kezeit, s leült az asztalra – Túl sokat. Kibírhatatlan. Ha valaki nem úgy szeret téged, ahogy te azt elvárnád, az nem azt jelenti, hogy nem szeret.

Martin összeráncolta szemöldökeit. Mondani akart valamit, de helyette csak ráharapott az ajkára. Dave hamisan felnevetett.

- De amúgy is ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Felejtsd el mindazt, amit az előbb mondtam. Biztosan valamiféle tévés hitszónokra emlékeztetlek.

Martin fogai megcsillantak, ahogy elmosolyodott. – Reach out and touch Dave! – zendített rá pajkosan a sorra, amit a rajongók mindig így énekeltek a koncerteken.

- Meddig akartok még itt maradni? – jelent meg Fletch az ajtóban. Az ő sminkje már kész is volt a fotózásra.

Martin felállt és elindult, Dave Gahan pedig követte. Elgondolkodva mérte fel a szőke férfit tetőtől talpig. Ki gondolná, hogy olyan sokáig nem fogják látni egymást? Hosszasan nézte Martint, magába szívva minden egyes részletet mohó szemeivel. Könnyebb volt. Így könnyebbnek tűnt hátulról, mivel így elkerülhette annak veszélyét, hogy szembe kerüljön tekintetével. Nem tudta volna megmagyarázni, hogy miféle veszélyt hordozott az a tekintet, mindenesetre be szokott pánikolni tőle. Mintha csak Mart el akarná kezdeni kérdezgetni őt, vagy választ követelne. Nem, Ő nem fog kérdezni. Akkor meg mit nyugtalankodik? És továbbra is Martin széles vállait bámulta.

Nem emlékezett rá, hogy hogyan is volt az első alkalom. Na nem mintha nem lett volna fontos számára. Nem, mindent beleadott. Pont az, hogy nagyon fontos volt. Arra gondolt, hogy van valamiféle rejtett dolog, amit nem vesz észre ebben az emlékben. Valamiféle megoldás és kulcs a történtekhez. Nem kelhet fel enélkül a tudás nélkül. Nagyon fontos volt. De nem emlékezett rá, hogy milyen is volt az első alkalom.

Talán az volt a probléma, hogy minden, amit Martinhoz lehetett kötni, az a szexről szólt. Mindig úgy tett, hogy ez nem így van. Hogy ez csak barátság, munka és közös érdeklődés volt, meg némi szórakozás. De lényegében szex volt. És négyük önbecsülése, négyszeresen megszorozva.

Következő fejezet

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.