|
Mauka - Improvisation
Mauka 2010.11.05. 22:43
Improvisation
by: Mauka
Sikoltottam az édes fájdalomtól, a harapása egy általa korábban okozott sebet ért. – David, szerelmem, ez fáj.
- Tudom, hogy fáj. Fájdalom és élvezet, kéz a kézben járnak.
- Dave, tudnál gyengéden szeretni? Olyan gyengéden és finoman, ahogy én tenném?
- Így szeretnéd?
- Igen, Dave, megijesztett, amit műveltünk. Az oké, hogy megharapsz, de nézd, ezek a sebek elég komolyak…
- Sajnálom, baby, sajnálom. Fájdalmat okoztam, igaz?
- Igen, szerelmem, azt tetted.
- Azt mondtad, szerelmem.
- …………………
- Így hívtál?
- …………………
- Hadd szeresselek! Gyere ide, alig tudtál egy szót kinyögni nekem az elején, és most elég bátor vagy hozzá, hogy ilyet mondj nekem
- Ez egy tény.
- Egy bizonyított, baby. Valamit nem akartál megtenni, és mégis megtetted nekem.
Mellette feküdtem és próbáltam letisztítani egy zsebkendővel vérző testét. – Nem szükséges – mondta – Végül úgyis el fog állni a vérzés. Gyere, zuhanyozzunk le. Kérek új lepedőket.
- Mit fognak szólni?
- Természetesen semmit, megfizetem a szolgálataikat.
- De a vér.
- Az ágyam gyakran néz ki így, édes. Nem tetszik?
- Furcsa számomra, leginkább. De elfogadok mindent, amit teszel.
- Hmm, bölcs döntés, ha látni akarsz.
- Látni akarlak?
- Igen, ezt mondtam. Gyere, fürödj velem. Enyhíti a fájdalmat – mondta, és újra megharapta a nyakamat.
- Remek, holnap együtt megyünk a Kensington Avenue-ra, Phil ott fog várni rád. Ez így okés neked? Ne hagyd őt cserben!
- Mi? Miután egy fantasztikus éjszakát töltöttem a nagytesójával? És egyébként is…
- Gyere ide, lemoslak, oké? Ellátom a sebeidet. És utána, baby, meg fogod látni a gyengéd oldalamat. Szegénykém, megijesztettelek…
- Nincs semmi baj. Csak még egy áldozat a szerelem örökös harcában.
A következő reggel olyan gyorsan jött, mint ahogy a fájdalom jön, amint megsebzed magad. Talán David nem akarta, hogy Phil lássa az ágyát, ami megint egy nagy véres rendetlenség volt, ezért azt mondta nekem:
- Most a folyosón is búcsút mondhatunk…
Időközben Phil megérkezett, hallottam őket beszélni.
Dave után mentem, és becsuktam magam mögött az ajtót. Dave várt rám, és megölelt, aztán elkapta a tekintetemet és gyengéden megcsókolt, Phil előtt. Elengedett és búcsút intett nekünk megfordulva és újra belépve a szobájába, hogy a dolgai után nézzen. Phil vigyorogva rám nézett – Nagyszerű, nem igaz? – kérdezte.
- Oh, Phil, ha elmondhatnám neked – sóhajtottam és beszálltunk az autóba.
- Nos, hogy érzed magad ma, Cornu?
- Találd ki, Phil, találd ki! A testvéred elhasznált.
- Igen, ez ő, a nők gyilkosa. Megfelelt az elvárásaidnak?
- Istenem, naná. Ő, ő hihetetlen. Azt gondoltam, hogy szuper, meg voltam győződve róla, de fogalmam sem volt róla, hogy ennyire tökéletes szerető.
- Ezt mondtad is neki?
- Hát, nem tudom. Ha az éjszaka csendjébe való folyamatos sikoltozás annak számít, akkor igen.
- Igen, számít. Minden bóknál jobban méltányolja, ezt megmondhatom neked.
- Nos Philip, az élet megváltozott számomra, mostantól boldog nőként ereszkedhetek majd le a síromba.
- A testvérem egyszerűen mázlista, hogy az övé ez a speciális képesség, amivel megőrjíti a nőket. Nos, mit akarsz csinálni ma, Cornu drága?
- Phil, ne zavartasd magad, veled megyek, és azt teszem, amit neked kell. Szeretnélek jobban megismerni.
- Ah, értem. De attól félek, hogy fele annyira sem vagyok szórakoztató, mint Dave.
- Oh, dehogynem. Persze másként, szórakoztató vagy. Ezért kértem, hogy a barátod lehessek.
- Nagyon köszi, értékelem a bókjaidat.
- Nem bókok, tények, Phil, tények.
- Nos, ha ez így van, akkor mindenekelőtt menjünk Danielhez. Nem bánod?
- Nem, persze hogy nem. Menjünk!
Phil lakása nem igazán volt messze, csak olyan tíz percnyire. Hamar odaértünk.
- Bocsi, valószínűleg rendetlenség van otthon. Nem mindenki olyan tiszta, mint Dave.
- Tiszta? Tisztát mondtál? Tényleg az?
- Persze hogy az. Semmiféle kupit nem visel el maga körül.
- Legalább jó tudni.
Phil barátja egy finom kis angol reggelit készített mindannyiunknak, mivel pár perccel korábban felhívta őt.
- Még mindig egyben? – kérdezte Dan miközben átölelt.
- Valami olyasmi – válaszoltam – csak pokolian fáradt.
- Lám, lám, lám akkor biztosan jól szórakoztatok az éjszaka! Potens Dave akcióban, ha, ha… - nevetett.
Nem csak fáradt, de éhes is voltam, úgyhogy mindent behabzsoltam, amit Dan az asztalra rakott. Utána jóllaktam és készen álltam bármire.
- És most mit csináljunk? – kérdeztem.
- Dave megkért, hogy hozzak el neki pár cuccot a londoni kúriájából, úgyhogy oda fogunk menni és megcsináljuk neki. Azt mondta, hogy estére kell neki.
- Mi?
- Meglátod. Semmi extra.
- Mint tiszta alsók?
- Pontosan.
- Semmi extra neked, de nálam más a helyzet.
- El akarod vinni őket neki?
- Khmm, nem vagyok biztos benne.
- Elviheted, ha akarod…
Úgyhogy elmentünk Dave kúriájába, ami valóban egy kúria volt, nem egy lakás vagy valami hasonló. Hatalmas kerttel. Ami nagy luxus a zsúfolt Londonban! A ház halvány tojáshéjszínűre volt festve mediterrán stílusú tetővel. A kerttől elakadt a lélegzetem. Egy igazi angolkert mindennel, aminek lennie kellett benne. De a szokásostól kissé eltérően volt berendezve, művészien.
- Phil, a tesód rendezte be a kertet?
- Ejha, jól ismered őt, nem igaz? Tudtad, hogy kerteket tervez!
- Nem tudtam. De ahogy meg van csinálva, az olyan Dave-es, annyira ő.
- Mert?
- Első pillantásra külsőleg nagyon szabályosnak tűnik. De vannak játékos és szürrealisztikus dolgok is benne. És fogadni mernék rá, hogy az a szobor a saját keze munkája – mutattam egy absztrakt figurára, ami egy gyermekével lévő anyukára emlékeztetett, ha közelebbről megnéztük, a lényeg el volt rejtve a tiszta formákban.
- Igen, az az ő munkája. Felismerted az egyetlen szobrot, amit ő készített, a többi leginkább Moore-é, imádja a munkásságát. Hogy csinálod?
- Nemtom. Érzem őt a fejemben.
- Ember, ezt elmondom neki, meg fog döbbenni.
Bementünk az előcsarnokba és a földszintre. Karmazsin piros márványoszlopokat és a padlón fekete márványt láttam. Hatásos, csakugyan. Phil megkérdezte, hogy szeretném-e látni Dave hálóját.
- Micsoda kérdés! Talán gyanítod a választ, nem igaz?
- Nem gyanítom, halál biztos vagyok benne!
- Ne, ne mondd, hogy ennyire átlátszó vagyok, hogy ennyire látszik rajtam!
- Te lány, erősen harapott, igaz?
- Mi? Mi van?
- A nyakad, baby, a nyakad!
- Oh, ez? – húztam feljebb kheki pólómat, persze hiába.
- Szereted? Megharapva és leigázva lenni?
- Nem igázott le! Miről beszélsz?
- Nem? Hát, jó.
- Phil, mi az?
- Semmi, tényleg, csak láttam a nyomokat, amiket hagyott. Ez egy megjelölés, hogy az övé vagy.
- A szívemben már évek óta az vagyok, és most a valóságban is.
- Megőrülsz érte, igaz?
- Olyasmi, igen. Szeretem őt.
- Szóval ezért engedted, hogy ezt csinálja veled.
- Igen.
- Ez a hálószobája, hosszú lépcső, hosszú lépcső a fájós lábaimnak. Gyere be. Ne félj!
Ahogy beléptünk a hálójába, egyenesen az ágyhoz mentem és megkérdeztem Philt: - Szabad?
- Csak tessék! Olyan vagy mint Dave, úgyis megtetted volna.
És lefeküdtem a megszentelt ágyába, és belefúrtam a fejemet a párnákba, keresve az illatát a lepedőn. És úgy öleltem át a paplant, mint mikor mellettem volt. Az ágya olyan volt, mint ő, erős de puha, jó illata volt, és fekete volt, mint néha ő, és fehér, amilyen mindig lenni akar, tiszta.
- Meg akarod keresni az alsóit a saját két kezeddel? Mert ebben az esetben fel kell kelned, és ki kell húznod azt a fiókot – mutatott egy mahagóni szekrényre.
- Ejha, az összes alsógatyája, nézzük csak, melyiket szeretné ma estére – és elkezdtem kiválogatni őket. Nem volt nagy csoda, hogy egy fekete selyemboxert választottam rajta egy vicces ördöggel. – Helyes, nem? – kérdeztem Philtől.
- Lányok, lányok, olyan rosszak vagytok.
- Nem, csak szeretünk eljátszadozni a testvéred „little one”-jával.
- Jól van, rosszat mondtam, és úgy is értettem – mondta vigyorogva. – Lennél olyan kedves és kihoznád a borotváját, a borotvahabját és az aftershavejét a fürdőből? Kifogyott az utánpótlásból.
- Persze – mentem ki és úgy éreztem magam, mint, mint… a cselédje?
Mindent összegyűjtöttünk, amire Dave-nek szüksége volt, és a hotel felé vettük az utunkat, hogy átadjuk őket neki.
Az autónk a Four Seasons előtt állt meg.
- Szóval odaadod neki a cuccait, mi?
- Nem, nem fogom. Nem akarom a jelenlétemmel zavarni.
- És én nem zavarom meg, ha kopogok az ajtón? Gyerünk már!
- De te a testvére vagy. Oké, akkor menjünk együtt!
- Kell valaki, aki megvéd a szeretődtől? Hívhatlak gyávának?
- A szeretőm! Oh, hogy szeretném, hogy ez igaz legyen.
- De igaz. Szeretkeztetek, nem?
- Hát, nem a szeretkezés tesz valakit szeretővé.
- Akkor mondjuk, hogy szeretőnek születtél.
- Tudod, ez valami más. Olyan, olyan… szóval olyan varázslatosnak kell lenned hozzá, mint a bátyádnak. Ő egy született szerető, a nők vágya…
- Biztos hogy varázslatosnak tart téged! Nézz magadra!
- Oh, ne már megint! Inkább menjünk be!
Néhány perc múlva Phil kopogott Dave ajtaján…
2007
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó