4. fejezet

- Te Mart....
- Ühüm....
- Gondoltad volna, hogy ilyen hamar az ágyadban fog kikötni?
- Te mocsok! Azt sem gondoltam volna, hogy annyira nem fogsz bírni magaddal, hogy rám mászol az ő ágyában.
- Talán baj???
- Dehogy, csak a pirulós fejed után kicsivel több önmegtartóztatásra számítottam. Jól van már. Ne nézz ilyen ferdén, tudom, hogy alig tudod mit is jelent a kifejezés.

Halk mély kuncogások közt cirógatta a sötét begöndörödött kobakot a fürtös, ami mellkasán puszilgatta csupasz bőrét lustán és álmatagon.
- Nem is igaz. Most is milyen jó fiú voltam - fészkelte magát még kényelmesebb pozícióba, mint valami matracon. Martin oldalára fordult kettőjükkel még mindig karjában tartva, de így most már szemeibe nézhetett. Akaratlanul is ellágyult megint csak, mint majd minden alkalommal, ha rá nézett.
- Jó fiú vagy édes - hangja elcsuklott, világító íriszei tiszta imádatot közvetítettek a sötét szemekbe. Teste körül valamilyen aranyszínű köd kezdett kavarogni, ahogy megnyitotta önmagát, elengedve valódi énjét.
- Oh Mart - borzongott meg elgyengülve a testén keresztül hatoló erőtől, saját sötét energiáit szabadjára engedve fekete kedvese. Bőrűk felforrósodott, mégis hidegrázás futott keresztül mindkettőn az erős energiacsere következtében. Emberi valójuk elhalványult, valamilyen nem földi ösztön-lények ölelték, simogatták egymást a félhomályos hálóban szaporán lélegezve, sóhajaikkal, mordulásukkal, tekintetükkel beszélve a közös nyelvükön egymásnak mindarról, amit a másik csak jelent számukra.

Dave a macska hosszan, elnyújtottan nyalta társa nyakát torkából morogva, dorombolva mosdatta végig vállát, dörgölőzve fejével és testével hízelgésképpen. Aranyszín kényeztettje kissé hűvösen hárította, de tekintetén valami mély sóvárgás mégis tükröződött. Lehet nem eléggé próbálta meggyőzni. Dave óvatosan fölé próbált kerülni, energiáival körbe nyalábolva, cirógatva őt, de miután hagyta testén végigborzongani a hullámot, egy erős harapással nyakára ismét a lepedőre parancsolta vissza.

Mély gyönyörrel telt nyögéssel engedte a fájdalmat keresztülrohanni magán. Minden pillanatát ki akarta élvezni, elraktározni magában. Öntudatlanul is a szőke hajba túrtak hosszú ujjai, mintha csak még többért könyörögne karmolászta a másikat finoman. Úgy tűnt sikeresen, mert egy mély elégedett mordulás után a fogak még mélyebben hatoltak vállgödrébe.
- Kérlek drága - suttogta elhalóan újra és újra végignyalva a másik lényét sötét ereje. Mart eleresztette, kissé eltávolodva tőle, mintegy engedélyt adva, hogy akkor rajta, mutassa mennyire is kéri azt a valamit.

Ahogy a fényes köd elengedte testét a szinte minden vonásában macskává vált fekete lény fázósan reszketett meg. Automatikusan egyből a másik után mozdult előbb sötét kavargó tüze, majd ő is, felemelkedve, szinte kétségbeesetten kezdte nyalni-harapni a másikat ahol csak érte, mély hangon duruzsolva kifejezve háláját a lehetőségért is, hogy kóstolhatja a puha fehér bőrt az arany izzás alatt. Társa mintha elégedett lett volna igyekezetével, lassan ismét közelebb ereszkedett hozzá, mellé feküdt, immár szinkronban járt mohó kezük egymáson. Hiába "kellett" tartania magát szerepéhez, már az utolsó szálakat feszegette saját akaraterején, amivel visszafogta magát, hogy ne engedjen ennek a ördögi forró és kábító tűznek ami hűvös testét és lelkét olvasztgatta kitartóan, hogy végre az igazi lénye belsejéhez férkőzhessen. A finom alig érintő perzselő ujjak érzékeny részein teljesen megbabonázták végül. Ösztönösen engedte erejét egy hatalmas lökettel keresztül a másikon, megszédítve azt az intenzitással, aki majd összecsuklott a már rá váró teste felett.

Martin lassan megfordult karjai közt, mintegy hívogatva, beleegyezve abba amit Dave kért tőle. Láthatóan ennél meghatóbbat is ritkán látott a hátához simuló, még mindig őt kényeztető férfi. Szorosan simított keresztül mellkasán, hasán, várakozó tagján egyfolytában dorombolva és dörgölőzve hozzá egész testével.

Energiáik már fényes örvényként kavarogtak körülöttük, ahogy sötét vérük is szinte égette testüket belülről is. Vad ösztönöktől vezérelt állatok párzási rituáléját teljesítették be, szenvedélyük fénye majdnem kivilágította a besötétített szobát, ahogy közös ritmusra mozgó testükből gyötrődő lelkük egyre fájóbban próbált felszabadulni, hogy elfelezett lényük újra eggyé válhasson.

Usi felült az ágyban. Hirtelen nem is tudta hol van és mi történt. Mintha valamilyen távoli menydörgésre ébredt volna. Végignézve magán rájött végre, hogy miért is van felöltözve és milyen ágyban. Hol vannak a fiúk? Az épphogy megnyitott ajtón keresztül vad lihegést és torokhangú mordulásokat hallott. Mintha valamilyen kísérteties fény szűrődött volna át a félhomályos helyiségből.

Az átjáróhoz lépve félve nyitott rájuk. A két izzó test már megnyugodva ölelte egymást saját majd vérvörösre vegyült közös fényük oltalmában.

Következő fejezet

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2010.12.16. 11:37 Useless-girl Uhhh hát ez a leírás nagyon tetszett! Olyan Brigis :D Imádok így olvasni a srácokról! És tetszik nagyon a természetfeletti adagolása. Szuperül van megfogalmazva és teljesen magával ragadott. Thanks! <3