Korhatár / Kategória: NC-17, angst, dráma, slash elemek

Ajánlott szám: Depeche Mode – I Am You

I Am You
(Én te vagyok)

A hajnal hideg fényében ülünk, ami úgy kúszik be a szobába, mint holmi kellemetlen rovar, nem törődve a kívánságunkkal, hogy az éjszaka puha és gyógyító bölcsőjében maradhassunk. A kék derengés a nap első sugarai előtt furcsa fénnyel világítja meg a csöndes szobát. Nyersebbé teszi a dolgokat. Kínlódó lelkünk súlya keményebben nehezedik vállainkra.

Csöndesen egymásra nézünk. Egy szomorú és valahogy üres sötét szempár viszonozza pillantásom. Ez most megint egy azon időszakok közül, amikor a kapcsolatunk megfeneklik. Mikor fogunk kikerülni ebből a pokolból, hogy jobban érezzük magunkat? Beszélnünk kéne egymással, hogy megoldjuk a problémáinkat, de még mindig nem szólalunk meg, csak egymást bámuljuk.

Csupán egy óra hangjai zavarják meg a ránk hullott mély és halálos csendet. A szoba kész kupleráj. A dolgok szanaszét hevernek körülöttünk egy heves harc következményeként. Mindig is ilyenek voltunk – könnyedén elveszítjük a fejünket, ha a harag elhatalmasodik rajtunk.

Rád nézek és te visszanézel rám. Fáradtnak tűnsz és tudom, hogy öregnek érzed magad. Én is ezt érzem. Megint a kibaszott születésnapod van. Majdnem ötven vagy, de úgy érzed magad, mint egy elveszett tinédzser, aki nem tanult a hibáiból. Néha téged okollak ezért – nos, ha jobban belegondolok, nem csak néha. De most nincs erőm, hogy rád kiabáljak és felrázzalak depressziós merengésedből.

Nem értelek. Be kell vallanom, legtöbbször még utállak is. Mi mást kívánhatnál még magadnak? A külvilág számára sikeres és szeretett vagy. Híres vagy, van pénzed, millió rajongód és csodálód, gyönyörű gyerekeid, egy feleséged és Martin, életed férfi szerelme. Senki sem tud róla, csupán a szűk család. Nagyon is jól tudom, hogy milyen sokáig szenvedtetek és harcoltatok az elmúlt harminc évben. Harminc kibaszott év… De most vele vagy, a fejed búbjáig szerelmes vagy belé. Néha még én is érzem. A hatalmas szerelem, amit iránta érzel engem is felmelegít egy kicsit. Egy rövid időre. Aztán kételkedni kezdek magamban…

Szóval most megint ebben a csapdában ülünk. Van egyáltalán kiút? Van, amikor elhiszem – vagy el akarom hinni –, hogy van, csupán mi nem találtuk még meg. De megtaláljuk valaha is? Vagy arra vagyunk kárhoztatva, hogy ennek az életnek az utolsó légvételéig kínlódjunk és utáljuk egymást? Talán a tapasztalatok, amiket együtt szerzünk segíteni fognak legközelebb ezen a beteg Földön, hogy megtaláljuk a kiutat ebből az elcseszett helyzetből és az öngyűlöletből? Figyeltelek. Jobban ismerem az érzéseidet bárki másnál. Emlékszem minden egyes alkalomra, amikor a dalszövegeid és a dalaid fölött ültél csak olvasgatva vagy hallgatva őket és sosem voltál biztos benne, hogy elég jók. Nem érezted úgy, hogy azok lennének, de nem azért mert maximalista lennél. Nem, te nem igazán vagy az. Csupán nem bízol magadban. Gyakran nevetünk azon, ahogy a vak rajongóid a fantáziáikban ábrázolnak téged: a macsó maximalista, a magabiztos tökéletes szerető… Mindig csodálkoztunk, hogy miért nem hallják, amiket számtalan interjún elmondtál. Miért ilyen vakok?! Miért nem akarják meghallani a tanításaidat? Igen, ezek tanítások. Próbálunk segíteni nekik, hogy kinyissák a szemüket és körbenézve meglássák a valódi világot, hogy lássák, hogy mi veszi körül őket. Hogy lássák a hazugságot, amiben élnek. Egy maréknyi ember így tesz, de a többség csupán figyelmen kívül hagyja és az általuk ismert biztonságos kis világukban akarnak maradni, olyannak képzelve téged, amilyennek csak akarnak, mert tudják, hogy SOHA nem fogják ismerni a valódi énedet. Visszatérnek aludni és álmodni és engedelmes szolgákként a társadalmukat szolgálni. És néha ettől egyszerűen csak bepöccenünk és sírunk és ordítunk és darabokra törjük a bútorokat látva, hogy mennyire nem érdekli őket semmi. Néha fel akarjuk adni, néha nem látjuk értelmét, hogy segítsünk rajtuk. Minden hasztalannak látszik, és akkor elkezdünk kételkedni magunkban. A mi hibánk? Rossz módszereket használtunk? Nem voltunk elég érthetőek? Totális vesztesek lennénk? Minden erőfeszítésünk hiábavaló volt? Vagy csak nincsenek még készen rá?

Megint elkalandoztál, ahogy gyakran teszed… Fókuszálj. Most nem ezért ülünk itt egymással szemben. (Noha azt el kell ismernem, hogy ez is hozzátartozik ahhoz, amiért most ilyen nyomorultul érezzük magunkat.) Az önsajnálat csengői most már olyan hangosan csilingelnek, hogy az agyamba hasítanak. Hagyd abba, Dave! Most!

Enyhén meglepett kifejezéssel elnyűtt arcodon nézel vissza rám – mintha csak elfelejtetted volna, hogy még mindig itt vagyok. Elfelejtetted? Ennél jobban kéne tudnod. Tudnod kéne, hogy mindig veled vagyok. És ez mindig is így lesz, s nem számít, hogy ez tetszik neked, avagy sem. Most meg hirtelen miért nézel rám ilyen undorral? Ne tégy úgy, mintha idegen lennék! Ne hazudj magadnak! Mi van? Megint harcolni akarsz? Nem, érzem, hogy megint visszavonulót fújsz. Tudtam, te gyáva. Mikor fogsz végre megváltozni? Mikor lesz végre elég bátorságod, hogy szembenézz a démonjaiddal? Hogy szembenézz velem? Még mindig várok, és ahogy a szemeidben látom, ez megint nem az a nap, amikor összeszeded a bátorságod, hogy így tegyél. Nem. Még mindig könnyebb összekuporodni és összevert kutyaként nyalogatni a sebeidet. Ebben jó vagy, nem igaz? Ne szorítsd ökölbe a kezeidet, nagyon jól tudod, hogy igazam van…

Most felállunk, és addig sétálunk egymás felé, míg már csak centik választanak el. Utálattal és haraggal nézel vissza rám, aztán feladod a harcot és csak lehunyod a szemeidet. Nem számít, hogy mennyire utálsz, nem fogsz megszabadulni tőlem. Soha. Mert a részed vagyok. Kezedet kinyújtod és én is ugyanezt teszem – ujjaink megérintik a tükör hideg felszínét és én visszanézek rád a túloldalról, ahogy azt suttogjuk, hogy

- Because I am you and you are me… Mert én te vagyok és te én…

By: Useless-girl
2011/06/21

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.