17. fejezet

- … és nem tudom, hogy most meg mi a bajod, Sue. Az utóbbi időben furán viselkedsz – jegyezte meg egyik este Mart útban a fürdő felé. A szokásos vég nélküli „nem vagy itthon eleget” veszekedésük zajlott épp.
- Martin… - nyugtatta le Sue a hangját és összefonta karjait mellkasa előtt, ahogy keresztbe tett lábakkal ült az ágyuk szélén. – Gyere vissza ide. Most!
Férje nagyot nyelt és lemerevedett. A nő AZT a hangját használta… A hangot, aminek sosem tudott ellenállni és általában úgy szaladt hozzá tőle, mint egy kiskutya. Ez volt az a hang, ami megannyi fájdalmas és mocskos élvezetet adott neki a hosszú évek során, amiket együtt töltöttek. Egyértelmű volt, hogy Sue tudja, miként használja az erejét a férfi fölött. Mert a férfi még mindig az övé volt. És ha olyan kedve volt és elég türelmes volt hozzá, akkor tökéletesen tudta kezelni Martint.
- Nem látom, hogy jönnél… rossz kiskutyám… - folytatta mézédes hangon és Martint kiverte a víz. Tudta, hogy ez mit jelent: nagyon rossz kutya volt, és ha nem megy azonnal oda…
Sue telt ajkai egy kis mosolyra húzódtak, amint meglátta a vékony férfit felbukkanni a fürdő ajtajában. Nem mozdult meg, csupán felnézett rá veszélyesen csillogó szemeivel és figyelte, ahogy a férfi nagyot nyel. – Négykézlábra. Most! – És férje engedelmeskedett. – Most pedig mássz ide, te rossz kis korcs! – parancsolta és figyelte, ahogy a szőke férfi úgy tett, ahogy mondták neki. Mikor elért a nőhöz, Sue kicsit megemelte az egyik lábát, hogy meztelen lábujjaival kicsit feljebb biccentse Martin állát. – Ki vagyok én?
- Az Úrnőm… - suttogta Martin.
- Ki? Nem hallom tisztán!
- AZ ÚRNŐM! – emelte meg a hangját.
- Így van. És ez azt jelenti, hogy azt teszed, amit én mondok neked, igaz?
- Igen.
- És ez arra is vonatkozik, hogy válaszolsz, ha kérdezek, nem igaz?
- Igaz – nézett a szigorú sötét szemekbe alázatosan. Nem tehetett róla, ilyen volt a természete. Az igény, hogy egy erős nő (vagy férfi) uralkodjon rajta még mindig erősen élt benne, noha hallotta azt az új halvány kis hangot, ami arra próbálta bátorítani, hogy ne engedelmeskedjen, de Mart elnyomta. Még mindig szerette, ha Sue az Úrnőjeként viselkedett vele. Mert az volt. Még mindig. Mikor ezekről a „felnőtt játékokról” volt szó, a férfi személyisége is átváltott arra a függő alárendelt kutyára, akinek szüksége volt a nőre, aki olyan nagyon a kedvére akart tenni és fogadni a büntetéseit vagy a gyönyört, amit adhatott neki. De most úgy tűnt a számára, hogy egy kis szaftos büntetés lesz terítéken ma este.
- Helyes. Akkor vedd le a pólódat.
Martin habozás nélkül áthúzta a ruhadarabot a fején és kezeit visszaejtette törzse mellé, ahogy felnézett a nőre.
- Most, hogy ezt így tisztáztuk… - kezdett bele, s lábát végigfuttatta egy lila harapásnyomon és egy karmoláson – itt az ideje, hogy végre elmeséld, hogy hol is szerezted ezeket és a korábbiakat, amiket hiába próbáltál rejtegetni.
Martin ismét ledermedt. Mit kellene mondania? Nem mondhatja el az igazat, hogy a munkatársa a férfiszeretője, aki amikor a helyzet csak megengedi, megdugja… Noha Sue tud a biszexualitásáról, mióta összeházasodtak, nem igazán mert máshol gyönyörök után nézni. És ha esetenként mégis megtette, a felesége egyszerűen átlátott rajta és tudta. És ő csak térdelt és könyörgött a nő lábai előtt, hogy ne hagyja el. Martin szerette őt a maga módján, mert az évek során képes volt megadni neki azt, amire szüksége volt, készen állt rá, hogy beteljesítse majdnem minden sötét vágyát. De nem akarta, hogy tudjon Dave-ről. És ezúttal nem fogja hagyni, hogy átlásson rajta. Mert az alakuló kapcsolat közte és az énekes között különleges volt a számára – a különbséget nem is említve. Elvégre Dave férfi volt.
- Én… én… én elkezdtem járni egy BDSM klubba – mondta gyorsan, ami először az eszébe jutott és hihetően hangzott, majd lehajtotta a fejét, mintha csak bánná a dolgot, de igazából csak a szemkontaktust akarta elkerülni.
Sue felhúzta egyik szemöldökét és ismét az álla alá csúsztatta a lábujjait, hogy Martin ránézzen. – Hmm… - mosolygott magának – erre van szükséged?
- Uhm… igen – bólintott.
- Szóval… azt mondod, hogy az Úrnőd nem elég jó neked? – ráncolta a szemöldökét és felállva a férfi fölé tornyosult.
- Nem! Nem úgy értettem… - kezdett ellenkezni, mikor rájött, hogy belesétált a nő csapdájába.
- Már késő, te hálátlan ribanc! – ragadta meg a kócos szőke fürtöket – Mi olyat tudnak veled ott csinálni, amit én nem?! – rángatta magával még mindig négykézláb megkerülve vele az ágyat. – Mohó egy farok vagy – mondta hidegen – Ugye tudod, hogy most mi jön? – kérdezte, miközben az ágyra térdeltette, arccal az ágytámla felé, s gyorsan összekötözte a kezeit.
- A megérdemelt büntetésem! – mondta Martin remegő hangon, teljes alárendeltséggel, de belül örült, hogy a nő elhitte a hazugságát.
- Így van, korcs! – válaszolta és Martin hallotta, ahogy a nő ruhadarabjai egyenként a padlón landolnak, majd a szekrényhez ment, melyben a játékait tartotta. – Semmi előjáték, csak némi síkosító, szerintem… - mondta elgondolkodva és egy gonosz mosoly futott át az arcán.
Martin türelmesen várta a büntetését és hagyta, hogy a felesége lehúzza róla a bokszerét. Félig már merev tagja megrándult, mikor megérezte az ismerős nedvességet a fenekénél, s próbálta annyira ellazítani az izmait, amennyire csak tudta.
- Elég sokáig fogunk ezzel a játékkal játszani, úgyhogy készítsd fel magad… - sziszegte mély hangon és gonoszan elmosolyodott. Mart érezte, ahogy mögé térdel, és a szögből rájött, hogy egy felcsatolható dildo van a nőn, s feltételezte, hogy először azzal fogja eszméletlenre kefélni, aztán… ki tudja, mit talál még ki…

---

- Na mi a helyzet, Mart? Kimerültnek tűnsz, és ahogy nézem… elég viccesen jársz – kuncogott Dave másnap, ahogy a szőkeség belépett a stúdióba.
- Uhm… nem sokat aludtam tegnap éjjel.
- Mi történt? – kérdezte még mindig mosolyogva – Megint az asszony?
- Ja, teljesen bevadult és megint kicsinált… - sóhajtott és óvatosan leült – Pokolian érzékeny vagyok odalent.
- Még egy büntetés?
- Ja. Gondolom gyanította, hogy félredugok. És most szembesített vele.
- És?
- Beszédre bírt.
- Mi a…? – váltott komolyra Dave összehúzva szemöldökét.
- Ne aggódj, hazudtam neki – mondta Mart gyorsan és próbált témát váltani – Szóval sikerült megírnod az utolsó versszakát a „Deep within”-nek?
- Mit mondtál neki? – kérdezte Dave figyelmen kívül hagyva a kérdést.
- Uhm… - Mart egy pillanatig habozott, majd vállat vont -, hogy az utóbbi időben elkezdtem járni egy BDSM klubba, ezért a horzsolások és harapásnyomok. És miközben keményen dugott, megpróbálva még több infót kiszedni belőlem, azt mondtam, hogy… néhány perverz németnek volt ott találkozója és leginkább ezért mentem oda…
Dave teste rázkódni kezdett, s végül hangos kacagásban tört ki. – Na neeeeee! – nevetett veszettül, még egy könnycseppet is elmaszatolva.
- De, így igaz, ezt mondtam neki – mosolygott vele és a fejét ingatta Dave reakciójától.
- Ez marhajó! – kuncogott – És hogyan reagált?
- Nos, az érzékeny seggem és a farkam elég jó válasz erre, nem?
- Ehh, igen, azt hiszem. De nem bántott, ugye? Mármint igaziból… - nézett kicsit komolyabban.
- Persze hogy nem. Tudja, hogy mikor álljon meg, és jól ismer. Élveztem – vont vállat, majd felkuncogott – De azt hiszem, nem bírok ennyi szexet…
- Jah, na persze, te szegény! Szóval… nem akarod, hogy most azonnal keményen megdugjalak ezen az asztalon? – viccelt Dave.
- Kérlek, hagyd abba! Egy darabig nem akarok se farkat, se puncit látni, köszi!
Ezen Dave megint felnevetett – Fogadni mernék, hogy egy napot se bírsz ki nélkülük!
- Hmm… van benne némi igazság… - kacsintott.
- Te perverz öregember! Semmi sem elég neked, mi?
- Nem, az te vagy…
- Igaz – biccentett vigyorogva, majd tekintete körbejárt a stúdióban. – Hm…
- Mi az? – ráncolta Mart a szemöldökét.
- Azon tűnődtem…
- Min?
- Talán tényleg el kéne valamikor mennünk egy BDSM klubba… Mit gondolsz?
Mart meglepettségében nagy szemekkel nézett rá – Komolyan gondolod?
- Miért ne? Mikor fiatalabb voltam, meglátogattam itt is párat, meg NYC-ben is megnéztem magamnak egyet-kettőt… Nem akarsz menni?
- Nem azt mondtam…
- Hm… akkor ezt is vegyük bele az időbeosztásunkba! Amúgy is majdnem készen vagyunk a dalszövegekkel… valahogy meg kell ünnepelnünk a következő sikerünket… - csapta össze a kezeit kisfiúsan és a laptopja felé fordult, hogy megkezdje a témával kapcsolatos kutatásait. Mart csak kuncogott rajta a fejét ingatva.

Következő fejezet

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.