Megjegyzés: Még egy sztori, amit hazafelé a vonaton írtam. Bocs, ha túl rózsaszín, de kicsit érzelgősebb hangulatomban voltam miközben a lenti dalt hallgattam. Enjoy!

Ajánlott szám: Depeche Mode - Alone

Korhatár/Kategória: 12-es karika, slash elemek, gondolatok

Karakter: Dave Gahan

Blessed or Cursed

(Áldott vagy Átkozott)

Már attól is melegséget érzek, hogy csak rád nézek. Mindig is az otthonom voltál, még azokban az időkben is, amikor harcoltunk és azt hittük, hogy utáljuk egymást. Már akkor valahol mélyen tudtuk, hogy komplikált a kapcsolatunk. Már a kezdetekkor tudtuk. Évtizedek teltek el az első találkozásunk óta és rengeteg hullámvölgyön mentünk keresztül. Titkolnunk kell az érzéseinket, mert még mindig egy olyan világban élünk, ami csupán két színt ismer: a feketét és a fehéret. De mi sokszor elmostuk ezt a határvonalat, hogy bebizonyítsuk: tévednek.

Dave Gahan és Martin Gore szeretik egymást.

Számtalanszor akartam valami hasonlót beleordítani a mikrofonomba a színpadon állva. A pokolba is, még mindig ezt akarom tenni ezen a Delta Machine turnén is. Jó visszatérni és úgy érzem, mintha ismét szétfeszítenének az energiák. És ez részben neked köszönhető. Részben amiatt, hogy megint jól állnak a dolgok köztünk. Te vagy a másik felem és azt akarom, hogy ezt az egész világ tudja, de… még mindig nem áll erre – ránk – készen. Talán az az idő sem fog eljönni. Így most egyelőre megelégszem azzal, hogy szinte minden koncert végén szorosan megöleljelek. Szeretem a meglepett arcokat, amiket ilyenkor vágsz. Mintha nem tudnád, hogy ez fog következni a showk után, amiket rohangászással valamint a te és a közönség energiáiban fürdőzve töltök.

Még mindig minden alkalommal ámulatba ejt, amikor a te energiádat érzem. Imádom, ahogy a bőröm alá kúszik és előcsalogatja a sajátomat. Körbe sem tudom írni, hogy milyen csodás érzés, amikor úgy döntesz, hogy játszani fogsz velünk. Velem és a másik oldalammal. Tudod, hogy miről beszélek… Mindketten szeretünk és szükségünk van rád.

Csak azokat az időket sajnálom, amikor csalódást okoztam neked. Még mindig annyi dolog van, amiről nem beszéltünk. Annyi el nem mondott szó és annyi el nem sírt könny a részemről. Azon gondolkodom, hogy vajon lesz-e olyan idő, amikor feltárjuk ezeket is. De talán jobb, ha nem bolygatjuk a múltat most, hogy ismét közel kerültünk és tudunk együtt dolgozni a kapcsolatunkon és a küldetésünkön. Azt akarom, hogy ez örökké tartson, de tudom, hogy semmi sem tart olyan sokáig. Ezt mindketten a saját kárunkon tanultuk meg. Olyan sok dolgot és fontos embert kellett elengednünk… Még mindig beleszakad a szívem, de meg kellett tanulnunk ezekkel élni és az utóbbi időben ott voltunk egymásnak. Próbáltál azzá válni, amire csak szükségem lehetett, hogy együtt túléljük a nehéz időket. A hűvösséged néha még mindig bánt, de nem most.

Most engeded, hogy betekintést nyerhessek a gondolataidba. És nem csak a csodás dalokon keresztül, amiket nekünk írsz. Nem, most ténylegesen beszélünk szavakkal és azok nélkül is. Fogalmad sincs róla, hogy ezzel milyen boldoggá teszel. Nos, mivel egyek vagyunk, igazából lehet hogy van némi fogalmad róla. Tudom, hogy az egész helyzet és a szerelmed magabiztosabbá tesz. Ez az egyik oka. A másik pedig, hogy most már hiszek a saját erőmben. Megbékéltem magammal, a démonaimmal, az életem sok területén. Talán az idő valóban bölcsebbé teszi az embereket. Még egy olyan semmirekellőt is, mint én.

Na, most meg el kell nyomnom egy kuncogást, nehogy felébresszelek. Abszolút gyönyörű vagy mikor alszol. A sötét angyalom a szárnyaival. Egy bukott angyal a Pokolból. Az örökkévalóságig tudnálak dicsérni, ezt te is tudod. A szeretetéhes fekete macskád vagyok. Nevetséges, tudom, hogy mennyire be tudok zsongni körülötted, mikor magamon érzem a figyelmedet. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy a szerelmünk áldottá vagy átkozottá tesz-e minket. Időnként úgy gondolom ez egy átok, de ennek az érzésnek áldásnak kell lennie. Annak kell lennie. Olyan érzés. Nélküled ezt nem tudnám túlélni.

Vicces, hogy valahogy mindig jobban emlékszünk a fájdalmas dolgokra. És mi elég jelentős fájdalmat okoztunk egymásnak az utóbbi 30-akárhány évben. Ezért próbálok az irántad érzett pozitív és boldog érzésekre koncentrálni. Azt akarom, hogy ilyenek maradjunk. Nem hiszem, hogy túl tudnám élni, ha ismét összetörne a szívem. Meg tudod ezt adni nekem? Ígérd meg, hogy mindig szeretni fogsz, mint ahogy azt én suttogtam neked nem is egyszer a szenvedélyes éjszakáink után. Ígérd meg, hogy nem hagysz magamra. Hogy az nem fog újra megtörténni. Nem akarok még egy űrt érezni magamban. Ez a mostani is több mint elég. Most már csak te vagy nekem, szerelmem. Amennyire csak lehetséges veled vagyok teljes, egy egész.

- Through your failures and success, Through your losses and gains… - mormolom még mindig elveszve a gondolataimban, ahogy téged figyellek.

By: Useless-girl
2013/06/09

Teljes méret ITT.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.