Megjegyzés: A következő kis novellám, amit Danka írásai és pár természetfölötti dolog ihletett. Az igazat megvallva el is felejtettem, hogy ezt a pár éve elkezdett kis négy részes sorozatot nem fordítottam le magyarra. De most volt egy kis időm rá, úgyhogy enjoy! :)  

Korhatár/Kategória: 18-as karika, hetero, természetfeletti, sötét, Dave Gahan és Bianca.

Ajánlott szám: Recoil - Incubus

 

I Am Alive

(Élek)

 

A fények égtek a lakásában azon a viharos estén. Kipillantott az ablakon, hogy meglesse a növekvő és kavargó ködöt, ami élőnek tűnt, s az utcai lámpák fénye narancssárgára festette azt. Csak ült a nappalija kanapéján karjait összefonva a mellkasa előtt. A gyertyák némi extra fényt adtak, noha az egész szoba úszott a lámpák fényében. Még egy viharos széllökés érte az ablakokat és egy hirtelen villanással minden elektromos fény kihunyt. Ettől összerezzent és lehunyta szemeit. Szemhéjain keresztül azonban még látta a gyertyák fényét. A levegőben érződő furcsa fuvallattól táncoltak a lángok, noha minden ablak és ajtó zárva volt.

Elkezdett pánikolni és egy rövid vinnyogó hangot adott ki, mikor az egyik gyertya kialudt. Kinyitotta a szemeit, hogy megnézze mi történt, de semmit sem látott, csupán a felfelé kanyargó füstcsíkot és annak szagát érezte. Arcát kezeibe temetve felsóhajtott. Megkérdőjelezte ép elméjét. De ez az egész olyan fura volt, mint…

Még egy széllökés jött – ezúttal erősebb – és a szoba elsötétedett. Tiszta félelemmel a tekintetében nézett fel és egy pillanatra elakadt a lélegzete. Mintha egy puha hangot hallott volna maga mögül… nevetést talán?

Ő volt az. Semmi kétsége sem volt felőle. Ismét eljött, hogy gonosz játékait űzze vele, hogy halálra rémissze… és valami mást is adjon neki. Kísértést, a tiltott gyümölcsöt, a kíváncsiságot, ami – mint tudjuk jól – sokak vesztét okozta…

“Every minute I stay in this room
I get weaker
Each time I looked around
the walls moved in a little tighter…”

(„Minden perccel, amit ebben a szobában töltök
gyengébb leszek
Minden alkalommal, mikor körbenéztem
a falak egy kicsit közelebb jöttek…”)

Most már tényleg hallotta a nevetést! És valami megmozgatta vállig érő tincseit. Ledermedt és tenyereit a füleire tapasztotta. Hasztalan lépés volt, tudta jól. A szoba elkezdett lehűlni. Pár perc múlva fogai már összekoccantak, ahogy kifújta a levegőt, mely meglátszódott az utcai lámpák hideg fényében.

- Menj el… menj el… - suttogta a sötétségbe még mindig befogva a fülét. Egy újabb puha nevetést kapott válaszul és érezte, hogy mellbimbói megkeményednek a hidegtől… és egy láthatatlan kéz könnyed érintésétől?

- Nem… Miért is mennék? – kérdezte a füle mellett a puha visszhangzó bariton. Fel akart ugrani, de nem tudott mozdulni. Érezte a forró leheletet a nyakán, de kinyitva szemeit még mindig nem látott senkit. Egy újabb nevetés hangzott fel.

- Hagyj békén… – suttogta reszkető hangján ismét és eltakarta az arcát.

- Oh nem… Tudom, hogy vártál rám… - jött a hang közelebbről és egy finom érintést érzett a dereka körül.

- Nem, nem, nem… - ringatta magát, próbálva elfelejteni az érintései emlékét.

- Hazug… Emlékszem én a vágy fűtötte sikolyaidra, te kis ribanc… - hallotta és egy hirtelen mozdulattal háta a kanapé támlájának vetődött, s valaki a combjaira ült. A kanapé besüllyedt két térd súlyától az oldalainál. Levegő után kapott és kinyitva szemeit egy sötét sziluettet látott maga fölött. Tudta, hogy jobban tette volna, ha nem kommunikál a fantommal, mert az csak egyre láthatóbbá vált, amikor rá figyelt. De nem tudta visszafogni magát.

- Mit akarsz tőlem?! – kiáltott rá. A félelem még magasabbra hágott benne, ahogy meglátott két ragyogó zöld szemet formálódni a férfi sötét árnyéktestében.

- Nos… ez elég egyszerű: a szerelmedet akarom… - nevetett fel ismét és a nő tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Valami másról is szó volt. Talán csak az életét akarta elvenni.

Hirtelen eltakarta a szemeit és az arcát, ahogy a jelenés közelebb hajolt hozzá.

- Miért ellenkezel? Tudod, hogy nincs értelme… - hallotta a szája környékéről, s erősen rá kellett harapnia ajkaira, mikor a kezek széttárták a combjait és lassan felfelé kezdtek kúszni rajtuk – Tudom, hogy élvezed… szereted, amikor hozzád érek… Múltkor is élvezted… Úgyhogy ne hazudj önmagadnak…

Az a trükkös hang egyszerre olyan vigasztaló és gonosz volt, hogy nem tudta mit tegyen. Próbálta összezárni a lábait, de a fantom vagy az ereje erősen tartotta őket. Az egyetlen dolog, amit tehetett az az volt, hogy remegő kezeit a meztelen mellkasnak nyomta… egy fekete főnixtetoválás mellett? Igen, megint az a madár volt az! Múltkor is látta. Ismét hibázott: hagyta, hogy a férfi testet öltsön. Most már nem volt visszaút. Most már túl erős volt. És megint istenesen meg fogja őt dugni, hogy elvegye, amiért jött.

---

Oh nagyon is emlékezett az első alkalomra. Kilenc napja történt a hálószobájában. Érezte valaminek a jelenlétét, de már félálomban volt, így csupán a hátára fordult. Pár perccel később érezte, hogy valaki a testét, a belső combjait simogatja. Túl jó érzés volt ahhoz, hogy kinyissa a szemeit, így inkább széjjelebb tárta a lábait és elpirult éledező vágyaitól. Az első kézhez még több csatlakozott és hamarosan egész meztelen testén érezte az érintéseket. Nyelvek nyalták félig öntudatlan testét és fogak harapták finom bőrét. És ő kéjesen felkiáltott, mikor egy nyelv vadul végignyalt nedves nőiességén…

Másnap nagyon kimerülten ébredt. Már 11 is elmúlt. Azt hitte, hogy csupán egy élénk erotikus álom volt, de izmai merevek voltak, bőre égett a vörös harapásoktól a testén, s ajkai duzzadtak voltak a vad csókoktól. Nem tudta, hogy mi történhetett. Talán túl sokat ivott?

Egy idő után tudta, hogy valami különleges dologról van szó. Minden éjjel arról a szenvedélyes éjszakáról álmodott, és amikor az álmában elérte azt a pontot, amikor leírhatatlan orgazmusa volt, egy igazi rázta meg a testét. Az erős összehúzódásoktól és az élvezet hullámaitól ébredt fel. Majd az első sokk után elkezdte várni ezeket a furcsa dolgokat. Függője lett ezeknek a spontán orális orgazmusoknak. Pár nap eltelt mire először meghallotta a férfi hangját, ami halálra rémítette…

---

- Eressz el!

- Nem, nem… addig nem, amíg meg nem kapom, amiért jöttem.

Tudta, hogy felesleges hadakoznia. Lassan meglátta a telt ajkakat is a sötét mosollyal és a hegyes fogakkal. Végigsimogatta a nő oldalát egészen addig, míg megjelenő ujjai elérték a melleit és finoman megmarkolták őket.

Valami most más volt. Túl valós volt az egész. Az utóbbi pár napban egyre erősebbé vált a nő vágyaitól, de ennyire valós még sosem volt. Harcolt önmagával, ahogy a férfi forró ajkai a fehér pólóján keresztül szopogatni kezdték megkeményedett mellbimbóját. Az érzéstől hátrahajtotta a fejét és tekintetével követte, ahogy a keze felcsúszott a combján, hogy a bézs melegítőnadrágján keresztül simogatni kezdjék. A férfi megragadva a pólója szélét elkezdte felgyűrni azt.

- Ne… ne, ne csináld! Menj el! – kezdett ellenkezni, de az erős szorítás a csuklóin megállította és a kanapéhoz szegezte.

- Esélyed sincs, drága Bianca. Az enyém vagy – morogta és zöld szemei felragyogtak a félhomályban, ahogy megragadva a vékony anyagot egyetlen erőteljes rántással ketté is tépte azt, hogy feltárja a nő meztelen mellkasát. – Finomnak látszik… - nyalta meg a száját és hosszú szemfogait.

Bianca kerek mellei fel-le mozogtak a gyorsan kapkodott levegőtől. Önmagával harcolt. Egyszerre akarta, hogy Dave elmenjen és folytassa. Figyelte, ahogy a férfi fogai egy kicsit megnyúlnak és a félelme még magasabbra csapott benne. Túl erős és túl igazi volt!

- Igen, már majdnem valóságos vagyok… neked köszönhetően, kis ribancom – hajolt közelebb, hogy megnyalja a kulcscsontját. Feje még lejjebb vándorolt ismét megízlelve a nő bőrét, míg másik mellét a szabad kezével simogatta. Lenézve felnyögött a látványtól. Ördögien hosszú középső ujján egy feketeköves gyűrűt viselt, s először a mellbimbóján körözött vele, majd durván megragadva a húsát erősen ráharapott a másik mellére. Hangosan felkiáltott az éles fájdalomtól s érezte, ahogy saját vére kicsorog a férfi ajkai közül. A szívó érzés szinte elviselhetetlen volt már, de a furcsa az egészben az volt, hogy tetszett neki. A fájdalmas csók belülről kezdte égetni. Tehetetlenül hagyta, hogy Dave lehúzza róla a nadrágot ismét felfedezve a combjait miután otthagyta vérző mellét. Nem volt olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt elsőre hitte.

- És most, kis ribancom, ezúttal valóban meg foglak dugni…

Tudta, hogy mire gondol és máris érezte, ahogy összeugrik odalent. A férfi csettintett egyet az ujjaival és a nappali eltűnt. Ahogy Bianca körbenézett rájött, hogy a hálószobájában van. A franciaágyán feküdtek.

Meglepetten nézett fel rá és röviden felsikoltott, mikor egy hirtelen mozdulattal letépte róla a bugyiját.

- Kegyelemért fogsz könyörögni, drágám… És én nem fogom megadni neked – nevetett és figyelte, ahogy a nő arca változik. Még mindig önmagával harcolt. A fény gyermeke próbált szabadulni, de a gyengébb sötét oldala most erősebbnek bizonyult, s a férfi segíteni akart ennek az oldalnak… Közelebb hajolt a nyakához és beleszimatolt a levegőbe, ami telve volt a nő finom parfümjével és valami mással.

- Tetszik a félelmed szaga… - cirógatta meg nedves szeméremajkait – Engedd szabadjára a vágyaidat! Nem hazudhatsz a saját testednek – simogatta ismét és hosszú mutatóujját a nő tűzben égő testébe csúsztatta – Oh… érzed, ahogy a tested utánam kiált? Mert én hallom. Az égető vágy minden egyes sejtedet fel fogja falni, ha nem adod fel a harcot… Meg akarsz halni?

- Nem…

- Tessék? Nem hallom… - kínozta tovább és ujját beljebb csúsztatta a nedves forróságba.

- Nem! Nem… nem akarok meghalni! – nyögte hangosan az emésztő vágytól.

Egy gonosz vigyor terült el a férfi arcán, ahogy fölé magasodott.

- Gyerünk, drága Bianca, hallani akarom a szádból… háromszor! – csúsztatta belé még egy ujját, ahogy nedves csiklóját is dörzsölni kezdte.

Nem értette, hogy miért pont háromszor akarja, de már nem is volt képes tisztán gondolkodni. Most már az egész teste tüzelt. Izzadtságban úszott, ahogy alatta vonaglott. Képtelen volt már visszafogni magát, s keményen megmarkolta saját melleit.

- Istenem! David! Dugj meg!

Ujjai hüvelyének minden egyes pontját felfedezték, s rá is talált a G-pontjára. A férfi a szenvedő nő arcába nézett.

- Dugj meg, Dave! – sikoltotta végigkarmolva a tetovált felkart.

- Nem hallom… Mi az, amit a leginkább akarsz tőlem? – érezte, ahogy még több nedvesség éri az ujját, s szabad kezével keményen megragadta a nő állát – Mondd ki! – szemei most már a túlvilág fényeivel lángoltak.

- Dugj meg keményen!!! – sikoltotta, ahogy a forró szenvedély egy újabb hulláma vágott végig a testén, s érezte, hogy saját nedvessége már a combjai közt folyik le – Dugj szét! Szükségem van rád! Enyhítsd a vágyat! Kérlek! Csináld! Most!

Teljes mértékben feladta és alárendelte magát, már a férfi démoni markában volt, aki erre elvigyorodott és megkönnyebbülten felsóhajtott, ahogy a varázslat működésbe lépett. Majdnem kész volt. Már csak be kellett teljesítenie a nő kívánságát és szárazra szívhatja…

- Ahogy óhajtod! Már itt is vagyok! – nevetett a nő lábai közé térdelve. Kihúzva ujjait belőle megnyalta azokat – Ízletes kis ribanc… - mosolygott rá ördögien és egyenesen a ködös szemekbe nézett – Most pedig bele fogsz halni a gyönyörbe – tette hozzá egyszerűen rekedt hangján, s megemelve a nő csípőjét könnyedén belévágta magát a szűk forróságba.

Az utolsó mondata valahogy kétértelmű volt Bianca számára, de nem igazán tudott már a jelekre figyelni, csupán hangosan sikoltott, ahogy a hosszú tag teljesen és már-már fájdalmasan kitöltötte őt. Megragadva a férfi forró vállait azokat karmolgatta míg Dave vadul járt ki-be benne. Kínjában Bianca már nyöszörögni kezdett. Ez volt az első alkalom, amikor igazán egyesült a testével és pont olyan volt, mint ahogy elképzelte – vagy még annál is jobb. Nagy volt és tudta, hogy mit kell tennie azért, hogy egy másodperc alatt eljuttassa a csúcsra.

Bianca vonagló teste túl mohó volt, hogy bevárja a férfit. Egy hirtelen villanás és háta ívbe feszült, s kemény mellbimbóit a férfi izzadt mellkasának nyomta, ahogy belső izmai szorosan ráfogtak a tagjára. Ettől az ördögfajzat is nagyot nyögött, de még kellett párat löknie rajta, hogy bevégezze az aktust.

Letéve a nő csípőjét széttárta a lábait, hogy egy jobb szögből vághassa belé magát. Csípője egyre gyorsabban járt az őrülten nedves nőiességben és saját nyögései mellett meghallotta Biancáét is. A finom kis puncija még mindig lüktetett körülötte és egy durva lökéssel beléeresztette forró magját.

A nő felnézett rá. Teste még mindig remegett a tőle kapott élvezettől, ahogy továbbra is benne időzött. S Bianca szó nélkül felajánlotta neki a nyakát. Ösztönösen tudta, hogy mit kell tennie és a férfi morgó vadállatként harapott belé. Aztán Bianca számára minden elsötétült.

---

Másnap reggel a napsugarak egy gyönyörű meztelen nő véres és sápadt bőrét simogatták az összegyűrt lepedőn. Teste tele volt harapásnyomokkal és foltokkal, de gyengén még lélegzett. Lassan kinyitotta a szemeit és körbenézett. Egyedül volt, tudta jól. De azon lepődött meg, hogy egyáltalán él még. Tényleg azt hitte, hogy meg fog halni.

Óvatosan megérintette a sajgó harapást a nyakán és magában elmosolyodott. Hirtelen hangosan felnevetett, noha semmi erőt nem érzett a testében, hogy megmozduljon.

- A tiéd vagyok, Sötét Hercegem… - suttogta a csöndbe és mosolya szélesebbre váltott, mikor válaszként egy halk visszhangzó nevetést kapott…

“I am your greatest fear
Your greatest love
Born in ten thousand ways
for each and every day
I am alive…”
 

(„Én vagyok a legnagyobb félelmed
A legnagyobb szerelmed
Tízezerféleképpen újjászületve
Minden egyes nappal
Élek…”)

By: Useless-girl
2008/01/19

Következő rész

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.