Megjegyzés: Egyszerűen muszáj volt! :) Epilógus az “Escape into the Hurricane” novellákhoz. Enjoy.

Korhatár/Kategória: mondjuk 16-os karika / dark, supernatural, slash / Ian Somerhalder, Shannon és Jared Leto

Ajánlott számok: 30 Seconds To Mars – Birth és City of Angels (Piano version)

Birth
(Születés)

“I will save you from yourself
Time will change everything about this hell
Are you lost?
Can't find yourself?
You're north of Heaven
Maybe somewhere west of Hell”

(„Megmentelek önmagadtól
Idővel más lesz ez a pokol
Elvesztél?
Nem találod önmagad?
Északra vagy a Mennyektől,
Talán valamerre nyugatra a Pokoltól”)

Megállíthatatlanul zubogó vér. A fémes íz elárasztja a száját, de mégsem öklendezik tőle. Nem, még némi édes mellékízt is érez minden egyes korttyal, amint a bíbor folyadék lecsúszik a torkán, hogy enyhítse a marcangoló éhséget, mely azóta tépi őt belülről, mióta kinyitotta szemeit és belenézett abba az aranybarna tekintetbe. Hallja, ahogy a véna még jobban felszakad, amint ránt egyet a nyakon, gyógyírének forrásán. A vér ismét zúdulni kezd, s neki gyorsabban kell nyelnie, hogy ne pazaroljon el még többet belőle. Érzi, ahogy az irányítás teljesen kicsúszik a kezei közül, ahogy valamiféle állatias erő eluralkodik felette vörös ködével elhomályosítva gondolatait. Forró, kegyetlen, mohó és sokkal többet akar! Egyszerre tölti el erővel és rémiszti halálra. Semmi más gondolata nem marad, csak hogy még többet igyon és annyit vegyen el magának, amennyit csak tud…

- Ennyi elég lesz, Ian – hallotta a nyugodt és rekedt hangot valahonnan a távolból, s megérezte annak a nagy kéznek az érintését a vállán, de Ian elrántotta magát. Ez az ő tápláléka volt, az egészet magának akarta. Rajta kívül senki másé nem lehet! Még fel is mordult figyelmeztetően, mint holmi vadállat, ami a zsákmányát védi. A szorítás visszatért a vállán és ezúttal erősebbé is vált. Nem tudott ellenállni a rántásnak, ami hirtelen elszakította őt az édes vér forrásától. – Már halott, abba kell hagynod. Nem ihatsz tovább belőlük, ha már nem ver a szívük – hallotta. Jól ismerte ezt a hangot, de annyira másképp hangzott most! Annyival tisztábban hallotta! Ian kissé zihált és vér csöpögött a szájából és éles szemfogairól. Még mindig zavartan megérintette őket nyelve hegyével. A padlón heverő holttestet bámulta. Úgy nézett ki, mint egy törött és nagyon sápadt játék baba. Annyira szürreálisnak tűnt az egész, de tudta, hogy ez a kegyetlen valóság. Ahogy a dübörgés alábbhagyott a fülében és az elméje is kicsit kitisztult a vérszomj vörös ködjétől rájött, hogy mit is tett.

- Én… én megöltem őt… - mondta rekedten, s még a saját hangja is furcsának hatott. Teljesen mozdulatlanul és földbe gyökerezett lábakkal továbbra is az élettelen testet bámulta. Csupán a sarkaira ült vissza, ahogy nagyot nyelt. Nem tudta eldönteni, hogy hogyan is kéne ezzel kapcsolatban éreznie. A nemtörődömség és a rettenet csatázott Ianben. Régi énje elborzadt tettétől, másrészt viszont már nem érdekelte a dolog. Egy racionális hang a fejében azt suttogta, hogy mindez szükséges volt a túlélése érdekében. És mostantól ezt minden este meg kell majd tennie, ha életben akar maradni. Érezte Shannon tekintetét magán, s hamarosan az izmos karok átölelték és a dobos felé fordították. Ian arcát beletemette az erős mellkasba és beszippantotta az ismerős és mégis új illatot. A színész vett egy reszketeg lélegzetet, majd még egyet, ahogy hallotta, hogy Shannon megnyugtatóan mormog neki holmi felerősödött érzékekről és érzelmekről, meg hogy ezeket idővel könnyebb lesz majd kezelni. Ian kezei ökölbe szorultak a másik férfi oldalainál, ahogy úgy szorította a dobos pólóját, mintha az élete függne tőle.

Elméje és érzékei még mindig össze voltak zavarodva. Nagyon furcsa volt, ahogy agya részben még mindig le volt bénulva a gyilkosságtól, de közben máris a benne zajló és körülötte lévő változásokat dolgozta fel. Ian hallotta, ahogy az ereiben száguldó vér új élettel tölti fel, tisztán ki tudta venni azt is, ahogy Shan szíve a füle alatt dobog, s az ő vére is ott kering az ereiben. A szolgájukként töltött évek alatt már megtanulta, hogy vannak vámpírok, akiknek van pulzusuk… és most… most ő is egy lett azok közül a vérszívók közül. Egy volt közülük. Most már mindent úgy hallott, ízlelt, szagolt és érzett, mint ahogy azt a testvérek tették, s a különbség leírhatatlan volt! Ismét kinyitotta a szemét és mindent kristálytisztán látott még a félhomályos szobában is, ahol kevesebb, mint két órája újjászületett. A szoba másik felében lévő festmény minden egyes ecsetvonását ki tudta venni, s ha akarta volna, meg tudta volna számolni a szőnyeg valamennyi szálát is. Nemcsak Shan parfümjét és természetesen édes illatát, de a nappaliban lévő virágokat és a mögöttük heverő testet is érezte… meg még valami mást is. Ahogy rákoncentrált, rájött, hogy a bomlás szagát érzi, mely máris kezdett eluralkodni a hullán. Hallotta a városban siető autók zaját, a távolabb ciripelő tücsköket és az utcán sétáló embereket is – meg lépteket, mire tekintete fájdalmasan gyorsan villant az ajtó felé.

- S-shanny… mit tettél?! – hallották onnan a döbbent és ismerős hangot.

Ian szíve kihagyott, ahogy meglátta a másik Leto-t. Sokkal szebb volt, mint korábban – már-már nem evilági fényben tündökölt. Ian szemei elkerekedtek, ahogy a szeretett férfi minden egyes részletét magába itta a ruháitól kezdve a hatalmas kék szemekben szikrázó fényekig. Az értetlen zavartság ismét visszatért látva átrohanni Jared arcán a döbbenetet, a haragot és a csalódottságot. Leginkább a harag játszott rajta. Ian lassított felvételként látta mozdulni a hullámos hajat, pedig valójában Jared villámnál is gyorsabban mozgott. A következő pillanatban váratlan fájdalom hasított Ian-be, amitől el is akadt a lélegzete, ahogy az egyik szekrénynek vágódott. Az oldalát fogva semmit sem értve pillantott fel, s látta, ahogy a fiatalabb testvér elkezdte Shannont verni, aki ez ellen egyáltalán nem védekezett.

Egyszerre volt elképesztő és zavaró a fájdalom, amit Ian a mellkasában érzett Jared reakciójától. Azt hitte, hogy örülni fog neki, hogy életben van… nos mondhatni életben. Annyira mégsem szerette? Ian segíteni akart új mesterén, érezte az égető sürgetést, hogy így tegyen, de látva vagy inkább érezve szándékát az idősebb testvér nemet intett a kezével, hagyva hogy egy most már nagyon csendes Jared a mellkasát püfölje.

- Te kegyetlen pöcs! Miért…? Miért tetted ezt velem… és vele?! – kiáltott fel és Ian rájött Jared vállainak rázkódásából, hogy most már csendesen a testvére nyakába zokog, miközben az erős karok ezúttal őköré fonódnak. – Hagynod kellett volna, hogy meghaljon!

Iannak elakadt a lélegzete a kegyetlen szavak hallatán és összekuporodva az arcához nyúlt, könnyeket érezve végigfutni rajta. Feleslegesnek, útban lévő tehernek érezte magát. Mivel érzelmei továbbra is fel voltak fokozódva, a keserű szomorúság eluralkodott rajta, s alig kapva levegőt képtelen volt visszafojtani a szűkölést, ami előtört belőle. Hirtelen félelem fogta el. Mi van, ha elküldik? Shannonnak Jared volt a legfontosabb, ezt nagyon is jól tudta. Ha a fiatalabb Leto úgy dönt, akkor magányos vagy annál is rosszabb sors vár Ianre. Miként tudna bánni az új énjével? Hogyan lenne képes visszafogni az éhséget és honnan tudná meg, amit egy újszülött vámpírnak tudnia kell? Hogyan tudja megállítani ezt a borzalmas fájdalmat, amit érez? Miért utasította el őt Jared? Hát nem tett meg neki mindent szeretetének egyetlen morzsájáért? Hát nem bizonyította eléggé a hűségét az utóbbi években? Végtére is Shannon változtatta át, nem Jared. A fiatalabbik fivér nem szegte meg az ígéretét miszerint nem fog egyetlen vámpírt, vagyis az ő szavaival élve szörnyeteget alkotni, mint ahogy azt meg is mondta Iannak mielőtt ott hagyta volna őt meghalni az ágyon. Hogyan tudja megállítani a könnyeket?

Zavarodottsága közepette egy hűs érintést érzett az arcát és kényszerítették, hogy felnézzen. Megdermedt közelről látva a könnyes és most már szomorú kék szemeket. – Miért? Miért utálsz engem ennyire? – lehelte Ian alig hallhatón, s hátával a szekrénynek feszült tartva Jared haragjától. De a maradék harag a színes íriszekben nem neki szólt.

- Nem utállak. Én… csak meg akartalak kímélni attól, ami ezek után fog következni… - sóhajtott tekintetével az elkerekedett szemű újszülött vámpírt és a benne a testvére vére által okozott változásokat figyelve.

- Miről beszélsz? – kérdezte Ian gyanakvóan, félig-meddig számítva egy ellene intézett erőszakos kitörésre.

- Egy szenvedéssel és fájdalommal teli örökkévalóságról, ahogy azt már említettem mielőtt elmentem volna – válaszolta érezve és látva a félelmet hűséges szeretőjükön, amitől Jarednek szomorúan fel kellett sóhajtania – Nem foglak bántani, Ian.

- Nem érdekel. A tietek vagyok… ha akarjátok – nyelt nagyot – Nekem csak ez számít. Akartok… engem? Vagy menjek el? – kérdezte elhalkulva a végére.

- Maradj – válaszolta Shan mielőtt Jared bármit is mondhatott volna – Most már én vagyok a Mestered. Sok mindent meg kell tanítanom neked – mondta komolyan miközben letörölt némi vért a szája sarkából, mely a testvére korábbi támadásának az eredménye volt. – Találunk majd helyet neked a családunkban. Igaz, Jay? – kérdezte az öcsét most már mellette térdelve.

- Igaz, Shanny… - bólintott ránézve az alacsonyabb férfira.

- Érted tettem, Jay. Tudom, hogy életed végéig bántad volna, ha meghal. Te is szereted őt – mormogta mély hangján. Testvére csupán halványan mosolyogva bólintott és visszafordult Ianhez, aki csillogó tekintettel és nyilvánvalóan boldogan bámulta őket.

- Meg fogjuk tanítani neked, hogy miként lehetsz önmagad, Ian. Most már egy vagy közülünk – hajolt közelebb és gyengéden megpuszilta az újjászületett színész ajkait, s Iannek nem maradt más választása, minthogy beleolvadjon a Leto testvérek csókjaiba és ölelésébe. Végre igazán otthon érezte magát.

“A new day, a new age, a new face, a new lay,
A new love, a new drug, a new me, a new you…”

(„Egy új nap, egy új korszak, egy új arc, egy új partner,
Egy új szerelem, egy új drog, egy új én, egy új te…”)

Vége?

By: Useless-girl

2013/11/15

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.