Egy fekete taláros férfi lépett be az esőáztatta utcáról Roxmorts neves fodrászüzletébe, az Aranyollóba. Az üzlet kongott az ürességtől, csupán Phil, a tulajdonos hadonászott unottan varázspálcájával, hogy feltakarítsa a hajszálakat.

- Áh, Perselus, Ön mindig pontosan érkezik – üdvözölte vendégét.

- Jó napot Phil, - köszöntötte kimérten a professzor.

- A szokásos mosás és csavarás?

- Igen, és kellene egy kicsit vágni a végéből?

- Hogyhogy?… - szaladt ki Phil száján, ám Perselus felkötött karjára pillantva nem folytatta a kérdezősködést. – Rendben – bólintott, és a székbe invitálta a bájitaltantanárt.

A fodrász bekapcsolta magnetofon készülékét, ami kedvenc számát játszotta a Don’t let me be misunderstoodot. Lerúgta cipőit, és megropogtatta lábait. Talpán olló alakú, díszes tetoválása láthatóvá vált. - Mint a régi szép időkben – szólt, majd hátrahajtotta Perselus fejét, és neki kezdett a mosásnak.

 - Azért nem olyan rég jártam itt utoljára – fordult hátra kétkedve a bájitalok mestere. Phil mosolyogva folytatta munkáját. A mosást a vágás követte, a férfi kezébe vette az ollót, szemével pedig Perselus tekintetét fürkészte.

 - Rajta Phil, végül is tíz éve vársz már erre! – mondta Piton.

 - Szó mi szó, idejét sem tudom, mióta jársz ide, de a hajadból még nem engedtél vágatni – jegyezte meg a tulaj, majd nekilátott a vágásnak.

- Kivétel erősíti a szabályt! – mutatott a fekete hajó varázsló karjára. – De csak a végéből! – tette hozzá morcosan.

- Csigavér, nem a nullásgépet vettem elő! – a hajvágás végeztével a csavarókat szedte elő, amik hagytak némi kívánnivalót maguk után, citromsárga pöttyeikkel rózsaszín alapon.

- Ugye nem ezeket akarod a hajamba rakni? – vonta fel Piton a szemöldökét.

 - Nincs itt senki, és bejelentve is csak Te voltál mára – nyugtatta meg a fodrász.

- Na jó, essünk túl rajta, minél előbb – felelte kelletlenül.

- Ha az egész hajad csavaroznám be, az is könnyebb lenne, mint így a végeket! – sóhajtott Phil kis idő múlva. A bájitaltan tanár ölni tudott volna ezért a megjegyzésért. A másik férfi vette a lapot, gyorsan becsavarta a hajvégeket, majd betessékelte vendégét a bura alá. Persleus szórakozottan olvasni kezdte a Szombati Boszorkány legfrissebb számát. A hajszárító masina zajától és az elmélyült olvasástól észre sem vette, mikor egy hosszú, szőke hajú férfi lépett be.

 - Á, Mr. Malfoy. Nem a mai napon vártam.

- Tudom, de halaszthatatlan elintéznivalóm van holnap – válaszolta kimérten. Phil beleegyezően bólintott.

- Üljön le, kérem! Mi is lesz? – érdeklődött.

 - A tövét kellene befesteni, semmi egyéb – utasította. A fodrász kikeverte a festéket, és előkészítette a fóliákat. Tíz perc múlva el is készült az avantgárd műalkotás, Lucius még meg is mosolyogta fóliákkal tarkított frizuráját.

– Meddig kell betöltenem a karácsonyfadísz szerepét? – kérdezte meglepően nyugodt hangon.

- Úgy húsz percig. Addig kérlek, ülj át abba a másik székbe – felelte Phil mosolyogva. Lucius ekkor vette észre, hogy más is van rajta kívül a szalonban. Kínosan érezte magát, mert nem tudta pontosan, ki lehet az illető, bár a fekete ruha sokat sejtetett. Piton ekkor végzett az újsággal, és lerakta, majd tekintete találkozott Malfoyéval

- Lucius!

- Perselus – biccentettek mindketten kimérten.

Egyikük sem kapott levegőt a megdöbbenéstől. Nem látták még egymást ilyen komikus helyzetben. A szőke hajú férfi eközben elfoglalta a Piton melletti széket, ám még ekkor is meredten figyelték egymást. Oldva a kellemetlen szituációt, mindkettejük szája mosolyra húzódott.

- Jól állnak a csavarók – kezdte a szurkálódást Lucius.

 - A Te fóliáid sem gyengék! – vágta rá Perselus. Ekkor újból kinyílt az üzlet ajtaja, és belépett Mr. Weasley.

- Jó napot Phil, elnézést, hogy csak így berontok, megérkezett már… a… haj… ápoló… főzetem? - meglepődöttségét hűen tükrözték utolsó, elnyújtott szavai. Kínos csend uralta a helyiséget. A három férfi meredten bámult egymásra, nem lehetett tudni, melyikük van nagyobb zavarban.

- Uraim, nyugodjanak meg, nem szeretnék incidenst az üzletemben!

- Kit nem vársz még a mai nap folyamán? – kérdezte Piton visszafogott indulattal, mialatt kikászálódott a bura alól. Phil elengedte a megjegyzést a füle mellett. - Perselus, lejárt az idő, befejezem a hajadat – próbálta menteni a helyzetet.

- Arthur, megérkezett, amit kértél, hozom mindjárt, csak hadd fejezzem be a vendégeimet – szólt Mr. Wasleynek. – Nem merem őket egyedül hagyni! – gondolta kétségbeesetten, és elkezdte kiszedni a csiricsáré hajcsavarókat. A fekete hajú varázsló frizurája hamar elnyerte szokásos formáját, és Piton megkönnyebbülten emelkedett fel a székből. Kifizetette a húsz sarlót, majd egy gúnyos mosollyal végigtekintett a hátra maradt, két férfin és távozott. Lucius és Arthur a lehető legnagyobb távolságban ültek egymástól, gondosan kerülve a másik tekintetét. - Lucius, most Te jössz! – a férfi szó nélkül engedelmeskedett, minél előbb túl akart lenni ezen a kínos kellemetlenségen. Phil kiszedet a fóliákat hajából, megmosta, majd megszárította. A fodrász nem egész negyed óra múlva kész volt. Malfoy a lehető leggyorsabban kifizette Philt, majd az ajtóból félhangosan visszaszólt Mr. Weasleynek:

- Hajápoló főzet?! A sok túlóra miatt hullik a hajad? – Mr. Weasley arca haja színéhez kezdett hasonlítani, és félig felemelkedve a székből elordította magát: „Fólia!”. Ekkorra már Lucius rég maga mögött hagyta az üzletet.

- Arthur, nyugalom – fogta meg karját finoman a férfi, nehogy kirohanjon azonnal. – Hozom a főzetet! – tette hozzá. Pár perc múlva vissza is tért. Mr. Weasley épp fizetni akart, de Phil nem engedte. – Te is elsimítottad múltkor, hogy az egyik megbűvölt ollóm mugli kézbe jutott

- Köszönöm, de az szóra sem érdemes – mondta a vörös hajú varázsló, és magára hagyta a megkönnyebbült tulajt.

Phil kelletlenül takarított, lusta varázsló módjára pálcája segítségével, miközben felmordult: -Ezek rosszabbak, mint a nők! 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés