Szokatlan nap virradt a Roxfortra. Piton professzor k�m�san �lt fel �gy�n �s hunyorogva pr�b�lt kez�vel v�dekezni az ablakon besz�r�d� napsugarak ellen. De amint francia �gya bal oldal�ra pillantott, hatalmas hi�ny�rzete t�madt.

-         Marian! – ki�ltott fel a meggy�r�d�tt leped�n v�gigh�zva egyik kez�t. „Megint megb�nthattam valamivel. Esk�sz�m, j�v�teszem, csak j�jj�n vissza!”

Kapkodva fel�lt�z�tt �s siet�sen a nagyterem fel� vette �tj�t. „Biztos Potter�k keze van a dologban!” – gondolta d�h�sen. Fekete tal�rja sebesen lobogott ut�na. A folyos�k �resek �s kihaltak volta; kev�s di�k maradt az iskola falai k�zt a t�li sz�netben. Piton annyira ideges volt, hogy mikor befordult az egyik sarkon, majdnem neki�tk�z�tt Dumbledore professzornak.

-         Ah, Perselus! Mi j�ratban ilyen kor�n? Csak nincs valami baj? – k�rdezte a tekintet�t f�rk�szve az id�s var�zsl�. Piton nyelt egyet �s pr�b�lt higgadts�got er�ltetni mag�ra.

-         Semmi gond, Albus. Csak nem tudtam aludni �s �gy gondoltam, hogy ben�zek az �vegh�zba. – hangzott a felelet. Dumbledore nem k�rdez�sk�d�tt tov�bb, tudta, hogy enn�l t�bbet �gysem h�zhat ki a f�rfib�l.

-         Rendben. Ha val�ban ennyir�l van sz�, akkor nem is tartalak fel. Tov�bbi j� napot! – mondta, majd alakj�t hamarosan elnyelte a balladai hom�ly.

Piton hosszan n�zett ut�na. Tudta, hogy Albus az egyetlen, aki seg�thetett volna neki. De nem volt k�pes b�szkes�g�t ilyen egyszer�en sutba dobni �s �szint�n bevallani Marian elt�n�s�t. Azzal csup�n lebuktatta volna magukat. Amint feleszm�lt, tov�bb folytatta �tj�t a s�t�t, nyirkos folyos�n. Titkon belesett a szobrok m�g�, rem�lve, hogy im�dottja nyom�ra bukkanhat. „Marian Farnon! Mi�rt teszed ezt velem?” – nagyon agg�dott, hogy valami baja esett. „Nem szok�sod, csak �gy elt�nni! Az eg�sz az �n hib�m! Ha este nem lettem volna olyan �nz�, akkor m�g most is �rezhetn�m a b�rsonyos illatod! Esk�sz�m, hogy nem �llok j�t magam�rt, ha megtudom, hogy Potter�knek valami k�z�k van ehhez a dologhoz!” Gyan�ja nem volt alaptalan, hiszen Harry �s bar�tai voltak az egyetlenek, akik a kast�ly falai k�z�tt t�lt�tt�k az �nnepeket. R�ad�sul a „vil�g t�bbsz�r�s megment�je” tegnap benyitott a b�jitaltan terembe �s l�tta, amint puszit adott Marian arc�ra. A fi� zavart mosollyal igyekezett hangtalanul visszacsukni az ajt�t, de Pitonnak ennyi is el�g volt ahhoz, hogy �szrevegye. Hi�ba futott ut�na, Harrynek addigra nyoma veszett. A prof tudta, hogy reggelre m�r a tan�ri kar is ismerni fogja Marianhez f�z�d� gyeng�d �rzelmeit. A benne tombol� d�h szikr�ival rontott be a nagyterembe. Gyan�s�tottai �ppen vid�man fecsegtek reggelij�k f�l�tt, de amint megl�tt�k a cs�ppet sem nyugodt b�jitaltan tan�rukat, nyomban lefagyott arcukr�l a mosoly. A n�h�ny jelenl�v� tan�r is k�v�ncsian v�rta az esem�nyeket. Piton f�l�nyesen magasodott a t�rsas�g f�l�.

-         Potter! Besz�dem van veled! – hadarta ellenkez�st nem t�r� hangon. Harry k�ts�gbeesetten pillantott t�rsaira, akik tan�cstalanul pislogtak. Nagyot s�hajtott, majd k�vette tan�r�t, aki az el�csarnokban keresett maguknak egy cs�ndes helyet.

-         �lj le. – utas�totta ridegen. A fi� hang n�lk�l engedelmeskedett, majd Piton is helyet foglalt a mellette l�v� sz�ken. – Potter! Kinek mondtad el, amit tegnap l�tt�l? – fenyeget�en k�zelebb h�z�dott.

-         Senkinek. – hangzott a kurta felelet.

-         Ne hazudj! Tudnom kell! – sziszegte.

-         Mondom, hogy senkinek! Nem r�m tartozik. – v�gta r� egyre idegesebben Harry.

-         Tudod mire val� ez a b�jital, Potter? – h�zott el� tal�rja zseb�b�l egy �tl�tsz� folyad�kkal teli fiol�t. A fi� megr�zta a fej�t. – Ez az igazs�gsz�rum. Ha nem besz�lsz, v�letlen�l megremeg a kezem! – fenyeget�z�tt.

-         Higgyen nekem! T�nyleg nem mes�ltem el senkinek! – kelt ki mag�b�l.

-         J�l van, Potter. Egyel�re hiszek neked. De ha megtudom, hogy elj�rt a sz�d, nagyon-nagyon m�rges leszek… - szavai m�g akkor is visszhangzottak Harry fej�ben, mikor visszat�rt t�rsaihoz a nagyterembe. K�v�ncsian faggatt�k, de � mindv�gig makacsul hallgatott.

Piton ek�zben kiment a szabadba, gy�gy�rt keresve sebeire. Sehol sem tal�lta Mariant, mintha egyszer�en a f�ld nyelte volna el. Elkeseredetten s�t�lt a t�parton. Mag�nyosnak �s �resnek �rezte mag�t n�lk�le. Sok�ig em�sztette mag�t, m�g a hideg �s a s�t�ts�g miatt, kom�tosan visszament szob�j�ba. A kandall�j�ban �g� t�z melege szinte lezsibbasztotta �tfagyott v�gtagjait. Szomor�an �s let�rten �lt �gya azon r�sz�re, ahol m�g nemr�g Marian t�r�keny teste fek�dt. Csend ereszkedett a szob�ra, amit nem sokkal k�s�bb a t�voli hegyekben �l� mag�nyos farkas �neke t�rt meg (♪♫ „Ha 20-as vagyok, az a baj, ha 30-as vagyok, az a baj, ha 70-es vagyok az is baj, ha 80-as vagyok, az nem lehetek, az is baj…” ♫♪) [1] Piton remeg� k�zzel nyitotta ki szob�ja ablak�t �s d�h�sen ki�v�lt�tt:

-         Csend legyen odakinn!

A farkas nem akarta a hamis sz�l�j�t abbahagyni, ez�rt Piton drasztikusabb eszk�zh�z folyamodott. Tal�rja zseb�b�l el�vette a leg�jabb modell� aknavet� fegyver�t �s a zaj fel� ir�ny�tva, els�t�tte. A hatalmas robban�st�l egy kiss� megremegett a kast�ly, �s az omladoz� k�darabok n�h�ny munk�st agyonnyomtak, de a kornyik�l�s legal�bb abbamaradt. A f�rfi v�gigh�zta kezeit ny�zott arc�n, majd becsukta az ablakot �s a le�lt a kandall� el�tti fekete b�rfotelj�ba. H�traszegte fej�t �s Marianre gondolt. Visszaeml�kezett k�z�s �jszak�ikra, amikor szorosan �sszeb�jtak, mikor halkan bec�zgette �s puszilgatta. Ahogy tekintete v�gigsiklott a szob�n, hirtelen felpattant �s az �gy�hoz s�t�lva, leguggolt �s matatni kezdett alatta. Boldogan felki�ltott, amikor valami puha dolgot �rzett ujjai k�zt.

- Marian! H�t itt vagy?! – kih�zta �gya al�l Teddy macij�t, �s szutyongatni kezdte. – Azt hittem, �r�kre elvesztettelek! – szavainak egy hatalmas puszival adott nyomat�kot. – Szeretlek! – suttogta, majd h�velykujj�t szopogatva bem�szott �gy�ba �s macij�t �lelgetve �lomra hajtotta fej�t.

The End

A h�lyes�get Mesmer k�vette el. A novella megjelen�se �ta keresik tetem�t…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s