Lecke

Milyen sz�p, ahogy �gy fekszik a has�n. Tipikus di�kl�ny. Elb�v�l�, ahogy olvas�s k�zben l�b�lja a l�b�t �s egyik tincs�t csavargatja mutat�ujj�val! Olyan t�k�letes teste van az alatt a r�vid top �s a fekete bugyi alatt. Hm… kedvem lenne ism�t v�gigsim�tani azon a b�rsonyos b�r�n…

Elk�peszt�, hogy milyen term�szetess�ggel foglalja el az �gyamat. Mintha ezer �ve egy�tt lenn�nk, mintha nem �llna fenn a vesz�lye, hogy lelepleznek minket. Gondolom m�g Albus sem venn� j�n�ven a tan�r-di�k kapcsolat t�ll�p�s�t. De ha egyszer hagytam magam elcs�b�tani… Ut�na nem volt vissza�t, mag�val ragadott ez a kis boszork�ny az �rzelmek �rv�ny�be. T�bb� nem tudtam parancsolni a testemnek. N�ha meglep�d�k a viselked�semen, olyan vagyok, mint egy tizen�ves kamasz fi�, akit a hormonjai ir�ny�tanak. �s igen, valamilyen szinten t�nyleg ilyennek is �rzem magam. Nem tudom megfogalmazni a bennem kavarg� �rz�seket. T�l r�gen �reztem m�r hasonl�t ahhoz, hogy ez k�nnyen menjen.

S�t�ten csillog� szemmel figyelem, ahogy f�l k�zzel h�tradobja hossz�, zavar� tincseit. �gy festhetek itt a karossz�kbe s�ppedve, mint valami balj�s �rny�k, vagy ragadoz�, aki a friss �ldozat�ra les a megfelel� pillanatot v�rva.

Egy pillanatra elmosolyodik, mintha mulattatn� az im�nt olvasott mondat.

- Az, ragadoz� a jav�b�l… - motyogja alig hallhat�n.

Elk�peszt� milyen �gyesen olvas a gondolataimban! Ha megfeledkezem magamr�l, r�gt�n nyitott k�nyv leszek neki. � nem �gy csin�lja, mint hajdan�n a Nagy�r, nem. Egy�ltal�n nincs az a jeges �rz�s, mintha hideg ujjak tapogatn�k a kopony�m. � k�pes elb�d�tani az �bers�gemet. Nem tudom, hogy a bel�le �rad� hihetetlen n�ies kisug�rz�s az oka, vagy hogy csak szeretem n�zni… Egyszer�en hihetetlen. Nem csoda, hogy elb�v�lt m�r az els� percben, az els� kiejtett szav�val. Engem, a folyton rosszkedv�, zs�rt�l�d� tan�rt, akit a di�kok �ltal�ban ut�lni, vagy kev�sb� kedvelni szoktak… (Mondjuk nem is adok okot m�s �rzelmekre.) Fogalmam sincs mi�rt lett � kiv�tel.

Mire magamhoz t�rtem b�dulatomb�l, miut�n el�sz�r sim�tott v�gig arcomon, azon kaptam magam, hogy m�r azokat az �des ajkakat cs�kolom. Fogalmam sincs mi �t�tt bel�m. Egyszer�en �lveztem a k�zels�g�t, ugyanakkor tudtam, hogy ez nem helyes. M�gse tasz�tottam el �t, amikor kellett volna. Nem tudtam. M�r nem.

Eml�kszem mennyi �lmatlan �jszak�t szerzett ezek ut�n. Akaratom ellen�re is �lland�an magam el�tt l�ttam �t. K�nosan �gyeltem t�vol tartani magamat t�le.

Hatod�ves, 17 �ves di�kl�nyhoz k�pest sokkal �rettebb volt mind szellemileg, mind testileg a t�rsaihoz k�pest. F�l�vkor j�tt �t a Roxfortba. A tananyaggal sokkal el�r�bb tartott. Csod�lkoztam, hogy mennyi mindent tud, ugyanakkor ideges�tett f�l�nye. Le akartam t�r�lni azt a mindig az arc�n j�tsz� �des mosolyt. Hi�ba n�ztem r� a legsz�r�sabb n�z�semmel, amit�l p�ld�ul Longbottom m�r a pad alatt kuksolt volna, � csak rend�letlen�l mosolygott r�m tov�bb �rdekl�d�st�l csillog� szemmel. Minden �r�n pr�b�ra tettem, de � ezeket sorra ki is �llta.

Ha g�nyol�dtam vele, vagy megjegyz�seket tettem r�, mindig visszav�gott. M�g az sem fogta vissza a felesel�st�l, hogy nem csak �t, a h�z�t is megb�ntettem. A t�bbi griffend�les persze nem n�zte j� szemmel, hogy minden k�z�s �r�nkon megnyirb�lom a pontjaikat, l�tszatra m�gsem volt senki, aki haragudott volna erre a sug�rz� teremt�sre.

Sz�ps�ge nem csak engem b�v�lt el. �, l�ttam �n a di�kt�rsai ferde pillant�sait. M�g a v�gz�s�k is megfordultak ut�na, amit persze nem csod�lok. Egyetlen h�mnem� l�ny sem tudta levenni r�la a szem�t, ha elindult azzal a kecses j�r�s�val. Ilyenkor olyan d�hre gerjedtem ezek miatt a pillant�sok miatt, hogy magamon is meglep�dtem.

Persze m�g sok�ig tagadtam �nmagam el�tt is, hogy b�rmit is �rezn�k ir�nta. Egy id� ut�n azonban keresni kezdtem az alkalmat, hogy „v�letlen�l” b�ntet� feladatra kelljen k�ldenem. Nem t�nt t�l megszeppentnek, vagy szomor�nak, mikor ezt siker�lt is el�rnem egy hevesebb sz�v�lt�s ut�n. Mindenki �gy �rezhette, hogy „igazs�gosan” j�rtam el, de � m�g akkor is csak mosolygott, amikor bekopogott hozz�m.

Nem tudom mi j�rhatott a fej�ben, de szemei �rulkod�n csillogtak. R�gt�n lehetett �rezni a leveg�ben a v�rakoz�st. Ideges inger�lts�gemben lesodortam n�h�ny jav�tatlan dolgozatot. Seg�tett �sszeszedni. Az utols� lap�rt egyszerre ny�ltunk. Kezem egy percre rajta maradt az �v�n. Enyhe bizserg�s futott v�gig rajtam. Olyan k�zelr�l �reztem finom vir�gillat�t… Zavartan elh�zta a kez�t �s fel�llt. „Mi a fen�t csin�lok?” - korholtam le magam. Kiss� �lesebb hangon adtam ki neki a feladatot, tegye rendbe a hozz�val�kat.

J�magam d�h�sen, magamban dohogva kotor�sztam �r�asztalom fi�kj�ban. „Mit gondoltam? Hogy esetleg nem vagyok neki k�z�mb�s? �gyse lehetne soha semmi k�zt�nk! � a di�kod! 35 �vesen mit akarsz egy ilyen fiatal l�nyt�l?! Ez visszatasz�t�! Perselus, n�zz magadra! Kinek kellen�l te?” F�radtan k�ny�k�ltem lehunyt szemmel az asztalra. Egyszer csak �reztem, hogy gyeng�den v�gigsim�t arcomon. Tal�n �gy akarta j�v�tenni az im�nti hirtelen elh�z�d�s�t. Lassan feln�ztem r� �s h�l�san megszor�tottam a kez�t. Majdnem elmosolyodtam.

Nem ismertem magamra. Ez t�nyleg Perselus Piton lenne? Nem volt r�m jellemz� a hasonl� �rzelmek kimutat�sa. T�l sok�ig voltam begub�dz�dva saj�t kis vil�gom mag�ny�ba. Nem hittem el, hogy t�nyleg �n cs�kolom meg azokat a selymes ajkakat. M�r nem is d�bbentem meg annyira, mikor cs�kom viszonz�sra tal�lt. Nyelveink sok�ig j�rt�k vad t�ncukat. Megr�ndultam, ahogy �reztem, hogy az �lembe �l. Kimondhatatlanul izgat�nak tal�ltam, ahogy finoman hozz�m pr�seli cs�p�j�t.

- Nem tudod, mit csin�lsz! Meg fogod b�nni… - szak�tottam f�lbe a cs�kot utols� szikra ellen�ll�sommal. Teljesen elvette az eszemet elfojtott vads�ga.

Egy�ltal�n nem akart elengedni, s�t miut�n szenved�lyesen beleharapott als� ajkamba, �tt�rt a nyakam cs�kolgat�s�ra, mik�zben egyik kez�vel v�gigsim�tott f�rfiass�gomon. �reztem, m�r nem sok�ig b�rok ellen�llni neki. De m�r nem is akartam. Ruh�ink hihetetlen gyorsas�ggal ker�ltek le r�lunk, �s m�r csak az eggy� v�l�s f�jdalmasan k�jes r�tusa maradt nek�nk, ami a teljes beteljes�l�shez vezetett.

Napokig nem t�rtem magamhoz. A tan�r�kon cinkos pillant�sa k�s�rt. Nyitott tal�rja al�l kivillan�, kih�v�an kigombolt bl�za miatt n�ha bele is zavarodtam egy-k�t mondatba. Ilyenkor zavarom miatt �rzett m�rgemet vagy rajta, vagy valaki m�son vezettem le. Mindennaposak lettek a nyilv�noss�g el�tti l�thatatlan simogat�sok, �rint�sek. Nagyon �vatosnak kellett lenn�nk. Bar�tainak mindenf�le kifog�st mondott, hogy mi�rt j�tt le hozz�m vagy hogy hova ment, ha k�rdez�sk�dtek.

Est�nk�nt is lej�tt, ha tudott. Adtam neki egy hegyikrist�lyb�l k�sz�lt f�gg�t a hozz� tartoz� ez�stl�nccal, ami l�thatatlann� tette. �gy �szrev�tlen le tudott lop�dzni. Hihetetlen�l boldognak �reztem magam mellette, mert egyre gyakoribb egy�ttl�teink ut�n �rezni kezdtem, hogy ez m�r nem csak az elfojtott szenved�lyek j�t�ka k�z�tt�nk, hanem valami eg�szen m�s… Olyan �lvezetekkel aj�nd�koztuk meg egym�st, amik mindkett�nk sz�m�ra t�bbet jelentettek a puszta testis�gn�l.

Ezen fel�l gyakran rohantak meg a k�telyek kapcsolatunkat illet�en. Nem engedhettem, hogy t�lem f�ggj�n, hiszen nekem is annyi elk�telezetts�gem volt mind Dumbledore, mind az iskola ir�ny�ba. Ezekbe m�g nem avathattam be �t. T�l nagy terhek voltak m�g sz�momra is. Az �rzelmeimet megpr�b�ltam min�l tov�bb nem kimutatni, de ez a kis boszorka megt�rte a jeget. Miut�n elmes�ltem a bal karomon tal�lhat� S�t�t Jegy t�rt�net�t, megijedtem, hogy elvesz�thetem. L�ttam a szem�ben a tart�zkod�st, a bizonytalans�got, amit nem tudtam elviselni! Akkor tudatosult bennem el�sz�r �gy igaz�n, hogy szeretem �t. Ez mind ki is z�dult bel�lem egy szuszra. Neh�z volt, de meg�rte. Arc�n ism�t felragyogott az a mosoly, amit annyira szeretek – pont, mint most.

- Min mosolyogsz? Csak nem ilyen humoros az a k�nyv? – Tiszt�ban vagyok vele, hogy tov�bbra is olvasott a gondolataimban, hiszen nem z�rtam el �ket el�le. - Egy�ltal�n mit tanulsz?

- B�jitaltant, kedves professzor �r, mi m�st… Tudja a tan�runk nagyon szigor� ember, �s m�r el�re mosolygok azon, hogy mivel pr�b�l majd t�lj�rni az eszemen.

- Igaz�n? �s siker�lni fog neki?

- Term�szetesen nem… - fordul fel�m, majd huncutul kacsint egyet. – De az�rt igaz�n elmagyar�zhatna egy-k�t l�p�st a velom�ra-f�zet elk�sz�t�s�ben.

- �spedig? – h�zom fel egyik szem�ld�k�met. Tudom, hogy ezzel mindig az �r�letbe kergetem.

- Ha idej�n, akkor megmutatom neki… - s�gja, majd a h�t�ra fordul �s k�jesen ny�jt�zik egyet.

- Mib�l gondolja, hogy a b�jitaltan tan�ra id�t fog szak�tani mag�ra? – teszem fel l�tsz�lag nyugodtan a k�rd�st.

- H�t… szerintem a jutalom, amit adn�k az inform�ci�k�rt cser�be, igaz�n �lvezetes lenne a sz�m�ra… - azzal v�gigsim�t saj�t mellein kicsit feljebb h�zva am�gy is r�vid topj�t, majd combjainak bels�, hamvas b�r�hez �r.

Egy pillanat alatt kisz�rad a sz�m. Ism�t elkezdte az �rtatlan kisl�ny szerep�t j�tszani, ami m�g�tt igaz�b�l bujas�ga lappang. Lassan fel�llok �s odas�t�lok halkan s�hajtoz� kedvesemhez, aki l�bait cs�b�t�n kicsit sz�jjelebb nyitja. Meg�llok az �gy mellett. Csillog� pillant�ssal n�z r�m. Ki tudna ellen�llni neki? T�relmetlen�l mag�hoz h�z feh�r ingemn�l fogva, amit b�mulatos �gyess�ggel r�gt�n le is simogat r�lam.

- Nos, hajland� seg�teni egy tudatlan kis di�kl�nyon, professzor �r?

- Mondja csak, mi lehet az, amit kegyed nem tudhat? – a nyitott k�nyvre mutat, m�r az elej�n mosolyogtam az �res indokon. – A m�zbe �ztatott nadragulyagy�keret utols� el�tti l�p�sk�nt kell belerakni az �stbe. Ezt igaz�n illett volna tudnia… - �lvezettel n�zem, ahogy megborzong az �rint�semt�l. Ujjaim has�nak selymes b�r�n siklanak egyre lefel�. Ek�zben kecses nyak�t harapd�lom finoman. „Kicsikarom �n bel�led a k�sz�netet dr�gas�gom!” – mosolyodom el. – Mondja csak, tudott a professzor seg�teni?

- Igen… Piton professzor… igen! – ki�llt fel amint beny�lok a falatka kis anyag al�. Kimondhatatlanul izgat� l�tv�ny, ahogy teste egyre jobban vonaglik az �des k�nt�l. De m�r �n sem b�rom sok�ig…

Hagyom, hogy ism�t birtokba vegye sz�mat �s f�l k�zzel gombolni kezdje fekete nadr�gomat. T�relmetlen�l megszabad�tom sz�k kis topj�t�l �s v�gigcs�kolom a melleit. Egyre szaggatottabban veszi a leveg�t. Lassan k�rberajzolom ujjaimmal medencecsontjait, majd leh�zom a falatnyi akad�lyoz� ruhadarabot. B�re m�r szinte perzsel, ahogy hozz�m �r. Hagyja, hogy elcs�b�tsam. De az�rt kezemet megragadva ism�t lefel� ir�ny�tja. Megadom neki, amit k�r, � az �lvezett�l felny�g, �s kicsit felemelkedik a p�rn�r�l.

- Perselus! – ez az az egyetlen k�rlel� sz�, amit v�rtam. Ler�ntom nadr�gomat �s egy pillanatig csak n�zem a sz�rk�letben vil�g�t� h�feh�r b�r�t. Nem tudok betelni vele. Tal�n soha nem is fogok tudni, b�r boldogs�gomra r�nyomja a b�lyeg�t, hogy nem tudhatom, mit hoz a j�v� kett�nkkel kapcsolatban. Arra a boldogs�gra, amit azt hittem sosem tal�lok meg. Nem tudom, hogy �lhettem ilyen sok�ig en�lk�l az �rz�s n�lk�l. A lehet� legrosszabbkor tal�ltunk egym�sra, ezt m�r r�g tudom. Nem csak a fiatals�ga, hanem Voldemort k�sz�l�d� t�mad�sa miatt is.

Mintha csak meg�rezte volna az a f�reg, hogy r� gondolok. F�jdalmasan felizzik a bal karomon a Jegy, de most nem foglalkozom vele. M�r r�g nem tartozom k�z�j�k. R�m nem vonatkozik a h�v�s. Nekem ez a b�ntet�sem, hogy minden egyes alkalommal, ha mag�hoz h�vja talpnyal�it, eml�keztet r�, hogy egykor �n is k�z�j�k tartoztam.

Megl�tja az arcomon �tsuhan� f�jdalmat. �szt�n�sen a karomra n�z, majd mag�hoz h�z, hogy puha �le elfeledtesse velem a borzalmakat. Nem tudom, hogy mennyi id� adatott nek�nk, de nem akarom, hogy v�ge legyen. Minden egyes vele t�lt�tt percet ki�lvezek. Csup�n az zavar, hogy titkol�znunk kell. B�r nem hinn�m, hogy Dumbledore ne tudna r�lunk. � mindenr�l tud, ami a Roxfortban t�rt�nik. De m�r ez sem �rdekel.

Megtanultam a leck�t: nem sz�m�t honnan j�tt�l, vagy milyen s�t�t a m�ltad, mindaddig, am�g akad valaki, aki elfogad olyannak, amilyen vagy. �s �n meg fogom v�deni ezt a csod�latos szem�lyt mindent�l �s mindenkit�l, m�g ha az �letembe ker�l is! A hal�l arc�ba fogok nevetni, ha ezzel megmenthetem �t. �t, aki megtan�tott r�, hogy m�g mindig l�tezik �r�m az �n �letemben is.

Eleny�sznek nyugtalan�t� gondolataim… s�t minden gondolatom…

- Szeretlek! – hallatszik a s�t�tben utols� szavam, miut�n f�radtan feksz�nk egym�s mellett.

2004. 11. 02.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s